Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-07 / 262. szám
Bacsó tényleg ügyes (tálán túlzottan is ügyes'.') kézzel, nyúlt a témahoz. Ügy tesz ahogyan a/ 'okos felnőtt szokott a félős gyerekkel Odaviszi a sötétben boszorkánynak látszó jelenséghez és biztatja, "hogy nyugodtan fogja, tapintsa meg a jámbor kérődzőt, a szélben sejtelmes' ábrákat rajzoló fákat, bokrokat. Mert amit értünk, amit megtudunk fejteni, az 'mar nem félelmetes. azzal már .-tudunk mit kezdeni. A Hasonlat p“i'? :e — mint mindig — sántít is, s nagy oktalanság csak butának tartani messzi őseinket, akik rettegve féllek az óriásoktól, szörnyektől, a fantáziájuk teremtette és a valóságos rémektől! Bacsó Péter filmregénye ugyanis kísérletet tesz arra. hogy — noha . csak a jelenség szintjén — bemutassa azl a hatalmi-politikai struktúrát, amelynek alapeleme volt a félelem és a bizonytalanság. Groteszk helyzeteivel és jellemeivel azt bizonyítja be, hogy ebben a mechanizmusban teljesen esetleges, hogy ki a végrehajtó és ki az áldozat. Pontosabban egyszerre az mindenki: szenvedő alanya, és tárgya is. Az egészben az a pokoli, hogy senki se lát tisztán, mert az igazságot alárendelik a hazugságoknak, a hamisságokat gyönyörű csillogó frázisokba csomagolják. Mert az nyilvánvaló, s mindenki (még az ellenség is) elfogadta, hogy egy társadalmat gyökeresen átalakító változásnak vannak valós és potenciális ellenségei. Ám ahelyett, hogy pontosan megnevezték volna azokat, erőfeszítéseket tettek volna megnyerésükre, a gyanút tették totálissá, kiterjesztve mindenkire, aki él és mozog. így jött létre az a jogtörténetben -képtelen helyzet, amelyben az ártatlanságot kellett bizonyítaSINKÓ ERVIN: ni a bűn helyett. Márpedig ki mondhatja el magáról, hogy soha semmit se vétett? S ha nem vétett is, kit nem lehet megrágalmazni? Tanú is akad mindenre, ha nagyon akarják, s már kész a vádirat. Pelikán József gátőr — hogy legyen mit enniük — disznót hizlal abban a-pincében, amelyben annak ide-' jén a nyilasok elől elbújtatta kommunista barátját. ..Feketerágásért” feljelentik, s mit hoz a sort; a véletlen, éppen az a miniszter barátja „buktatja le” a tepertőszagon szimatot fogó rendőrök előtt, akit annak idején a nyilasok elől a pincébe, történetünk idején a meghűlés elől az ágyába menekített. Ezzel kezdődik Pelikán József hullámvasút-szerű „karrierje”, amely a börtönből a különböző igazgatói székekbe (uszoda, vidámpark, narancstermelő állami gazdaság) löki ezt a derék, az eseményekből és „elvárásokból” mit sem értő gátőrt. S miközben ET hátborzongató történetet olvassuk, úgy nevelünk tel önkéntelenül időnként. hogy a hideg futkos a. hátunkon. Mert a helyzet, a szellem, amely ezeket a helyzeteket teremtette, egyszerre volt nevetségesen stupid, ugyanakkor félelmetesen rafinált. Azaz — kitalálták már erre a szót — abszurd és groteszk. Abszurd volt maga a mechanizmus és groteszk bábok benne az emberek, a fő és a mellékszereplők egyaránt. Pelikán, a „kisember” élni akart, életben maradni mindenáron és felnevelni nyolc gyerekét, ösztönösen, helyzetéből adódóan volt baloldali és demokratikus érzelmű, egészséges valóságismerete, föld- közelisége tiltakozott mindenféle metafizikus „ideológia” ellen. Elvben ugyan elfogadta, hogy van ellenség, sőt fel is ismerte az igazit, a „kisnyilast”, Horthy rendőrét, aki kiverte a tógát, és nem értette, hogy ezek a gazemberek hogyan váltak eszközzé a hatalom kezében, amelveket igeneit, s amely mindenkor őrá, a pelikánjó- zsefekre hivatkozott. Ám ez olyan ellentmondás, olyan ideológiai gubanc — ideje lenne már beszélni erről is —. amelyeket Pelikán -Józsefnél képzettebb, felkészültebb elmék (szegény Pelikán végig az „ideológiai felkészületlenségére” hivatkozik, amikor valami marhaságba, vagy éppen disznóságba akarja Virág elvtárs bele- rángatni) sem tudtak megérteni, illetve ki meggyőződésből, ki gerinctelensége miatt bólogatott rá. A múltunk nem olyan, mint egy szép kifestőkönyv, amelybe tetszőlegesen kiszínezhetjük az elörajzolt ábrákat. A történelem olykor fekete tussal ír, de hiba lenne, ha ezeket a lapokat kitépnénk, de mint ahogyan az is felelőtlenség, ha oldalakat átlapozunk olvasatlanul a könyvben. Bacsó Péter filmregénye csupán szerény ábra ebben a múltat idéző- feltáró könyvben. Irodalomnak kevés, de hisz nem is annak szánta. A paradoxona a dolognak az, hogy a belőle készült film viszont mintha nem is lenne, alig láthatta valaki, mert szinte titokban vetítették itt-ott. Rejtély, hogy akkor az alapanyagul szolgáló sztorit, miért dobták ebben a papes-back sorozatban nagy példányszámban a piacra? Nem olyan ez, mint a filmbeli citromízű „narancs”?... Reklámja valaminek, ami gyakorlatilag nincs is?... (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1980) Horpácsi Sándor Történelem képekben Képösszeállításunk „A szovjet fotográfia 60 éve” című kiállítás anyagából készült. (Szabó Sándor repr.) Szemben a bíróval Részlet Szemben a bíróval, íme, azon veszem észre magam, hogy nem tudok magamról beszélni anélkül, hogy ne a világról beszéljek. Nem lehet másképp, nyilvánvalóan. Mi a világban: azt is jelenti, hogy a világ mibennünk. Mi a lövészárokban, azt is jelenti, hogy a lövészárok bennünk. Ez ellen lehet küzdeni. Talán lehet börtönben is ülni, és nem a bürlönfalakat, hanem a megnyílt mennyeket látni. Ez azonban csak eksztázis, és minden eksztázis csak mint eg.y vasárnapi kirándulás a városból a szabadba: a vasárnapi elragadtatásunkban is determinálóan benne lesz, hogy ott van mögöttünk a város. Senki se kivétel, s nem lehet másképp, nyilvánvalóan. Mindenki, aki magáról beszél, a világról is beszél; talán nincsen bűn, amely — egy másik aspektusból — nem vád is. A háborút a kapitalizmus produkálta, a II. •Internacionálé nemcsak félreállt az útjából, hanem pártjai háborús pártokká lettek —, de ezenkívül, mint minden kollektív bűnnel, a háborúval szemben is, mindenki, aki részt vett benne, nemcsak vádló, hanem személy szerint éppúgy vádlott is, mint én, áld némán, vigyázállásban néztem végig a két katonaszökevény kivégzését. Az úrrá. lett bestiáról elhittem, hogy mindenható. Lehetett nem annak hinni? Nem vallott minden, de minden arra, hogy ez a legbiztosabbnak látszó ígéreteket is elnyelő gyilkos káosz, ez maga az egyetlen reális, mindig visszatérő „történelem”? Nem egy elsüllyedt világból felhangzó fájdalmas harangszóként haltak el az olyan ritka, az örök emberi értékek . mellett hitet valló hangok, mint a Romain Rolland-é? S nem éppoly tehetetlenek voltak, mint mi magunk? Mindez igaz, s mindezt akkor is tudtuk, s mégse lehetett „embernek lenni az embertelenségben” anélkül, hogy az ember ne érezze magát személy szerint is kétségbeesetten és szégyenletesen bűnösnek. Újsághíreken túl, melyekből alig lehetett tájékozódni, a1 bukovinai fronton tudtam meg. hogy mi a bolsevizmus. Alig pár száz lépésre voltak az orosz lövészárkok, s a fegyverszünet ‘ idején mind gyakrabban jöttek át hozzánk s hozták át a gépfegyvereiket orosz katonák nekünk egy-egy falat kenyér vagy fél liter rum remé- nj'ében. A mi tisztjeink csak mulattak a , furcsa látogatókon, akik rettenetesen rongyosak és oly piszkosak voltak, hogy a mosolygó arcukban megvillanó fehér fóguk meglepetésként hatott. Egy ilyen óriás orosz magyarázta meg nekem életemben először Lenin jelentőségét. Se én, se akik körülöttem álltak, nem értettünk egy szót sem oroszul, de a másik, az orosz, kézzel-lábbal, irtó erőlködéssel meg akart valamit magyarázni nekünk. Végre megtalálta a módját. Az óriás ember a hatalmas karjával rajtam kívül még kettőt egyszerre átölelt, magához szorított bennünket s úgy ismételte: „Lenin, Lenin. ..” Máig éhnéTíém se szóval, se írásban ennél jobbam nem magyarázták meg Lenin programját. Mielőtt még tudni lehetett, hogy objektíve mit tud majd megvalósítani a bolsevizmus, máris nagy ott tett: a puszta megjelenésével, azzal, hogy volt és lehetett, megtörte a gonosz varázst. A passzív, kontemplativ pacifizmusnak, mely tehetetlen vágy volt, cselekvésre mutatott lehetőséget, a kilátástalan sötétbe világos rést hasított, mert az orosz proletariátusban megfogható és megvédhető testet öltve itt állt sírjából feltámadva a nemzetközi forradalom, a világot megváltó proletariátus holtnak hitt ideája. És olyan világosan, mint még soha, mert soha olyan eklatánsán, mint a háború elleni harcban, nem látszott meg, hogy az emberiség legszentebb érdekeiért való harc egybeesik a proletariátusnak a maga felszabadításáért vívott harcával. Mikor kiadták a parancsot, hogy nem szabad az orosz katonákkal fra- ternizálni, akkor már késő volt. Akkor már tudtam,' hogy a szocializmus túlélte a szociáldemokráciát — és egyszerre a világ megint érdekes lett, érdekesebb és ígéretesebb, mint valaha. S mikor a monarchia részekre bomlott, és Németország köztársaság lett, az első pillanatban az orósz prófécia beteljesedésének első fázisaként jelent meg. Minden a háború alatt felgyűlt kétségbeesés egeket verő optimizmusba csapott át. mikor a katonatisztek maguk tépték le a csillagjaikat s éljenezték meg a forradalmi Károlyi-kormány hadügyminiszterét, aki az örömmámoros éljenző tömegeknek azt kiáltotta oda: „Nem akarok többé katonát látni!” S mikor kiderült, hogy amit 1918 októberében átéltünk, az nem annyira forradalom, mint az enten- te-imperializmusnak a középhatalmak imperializmusa "elett való győzelmének, a frontok összeomlásának a következménye volt, akkor kétségtelenné lett a feladat: ami látszat volt, azt valósággá tenni, elindulni az orosz prófécia, az emberiséget a háborúból, erőszaktól és kizsákmányolástól minden időkre felszabadító világforradalom megvalósítása felé. Irodalmunk szovjet fordítója A Magyar Írószövetség meghívására Budapesten tartózkodik Szergej Volszkij ismert szovjet költő és műfordító. A mai magyar irodalom egyik legfiatalabb, máris jelentős orosz nyelvű tolmácsolója ötödizben jár hazánkban, valamennyi eddigi látogatását eredményekben gazdag alkotómunka követte, Garai Gáborral, Kassák Lajossal, Sánta Fe~ renccel, Galgóczi Erzsébettel s más íróegyéniségekkel ismertette meg a szovjet olvasókat. A Leningrádban élő író kérdéseimre a következőket vallotta magáról és munkásságáról: — A második világháború utolsó évében születtem Leningrádban, harmadik lite- rátornak a családban. Nagyapám, Herbert Zukkau elsősorban németből fordított, de remekül beszélt csehül is, az ő munkái nyomán jelent meg első ízben orosz nyelven „Svejk, a katona”. Apám, Vlagyimir Zukkau-Nyevszkij, azt mondhatni a lett klasszikusokat teljes egészében átültette oroszra. — ön mikor indult irodalmi pályáján és mivel? — Tizenhárom éves koromban jelentek meg első verseim a leningrádi Szikrában. Fordításra jóval azután, 1963-ban adtam a fejem, Tabi László, Kürti András humoreszkjei voltak a kezdet. — Miként határozta el, hogy éppen a magyar irodalommal kíván foglalkozni? — Egyszerűen, apám tanácsára. Ma is hallom: „A magyar irodalom kiaknázatlan kincsesbánya, — fel kell tárni.” Igaza volt.. Azóta, s most cseppet sem túlzók, szerelnfiese lettem. — Mi az, ami ennyire megragadja? — A nyelvi gazdagság, sr képszerű kifejezések és szinonimák sokassága. — Műfajhoz kötött az érdeklődése? . — Ma, .tnáK pem. A hatvanas években döntően lírával foglalkoztam, Garai Gábor, Benjámin László, Váci Mihály, Zelk Zoltán verseit jelentettem meg szovjet folyóiratokban ee. után szépen lassan átnyer. geltem prózára, Sánta Ferenc, Végh Antal, Galgóczi Erzsébet novellái következtek, majd a legutóbbi években hatalmába kerített » színmű. Kertész Ákos, Csák Gyula, Urbán Gyula darabjait 15 szovjet színházban játsszák. A múlt évben részt vettem a magyar dráma II. moszkvai fesztiválján, Ma- róthi Lajos „Egy válás tör• ténete” és Gyárfás Miklós „Vadászat az erdészházban”, „Előjáték Euripidészhez” című darabjait mutatták be az én fordításomban. — Jövőre szóló tervei? — Visszatérek a lírához. Minden vágyam, hogy beletemetkezhessek Berzsenyi. be, Csokonaiba, Vörösmar- tyba, a tizenkilencedik század nagy magyar lírikusai közül nálunk a tömegek elsősorban Petőfit ismerik, van mit pótoljunk. Borzasztóan csábít a gyermekirodalom is. Régebbi munkám a Kormos István gyermekverseiből készült kötet, nemrégiben pedig Bálint Ágnes „Elvarázsolt egérkisasszony”, Sármándi Pál „Peti három kívánsága”, Urbán Gyula „Kacsalaki rejtély” című darabjait írtam át oroszra. Szeretnék ezen a téren is továbblépni. — Teljesen a magyar alkotásoknak szentelte-e magát. vagy közben folytatja önálló irodalmi tevékenységét? — A költészettől elszakadni számomra egyenlő volna a kiszáradással, lehetetlenné tenné a létezésem. Saját műveim továbbra is rendszeresen megjelennek szovjet folyóiratokban. — Odahaza bizonyára várják?- ... — Hogyne, a feleségem s a fiam, a negyedik literótor. — Máris? Mennyi idős? — Négyéves. Az első szó, amit annak idején ki tudott ejteni az volt: Lyuk. Oroszul ugyanazt jelenti mint magyarul, egészen fiatalon megtalálta a közös nevezőt. Született fordító, megléttjai Lehöczki Kárai? j BACSÓ PÉTER; A TANÚ
