Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-13 / 266. szám
Több rangot az önképzésnek! , Ahogy korosodik az ember, már nemcsak jövője foglalkoztatja, hanem egyre szívesebben és sűrűbben kalandozik vissza múltjába. Ennek, bár hátránya is van, ám előnye mégis számottevőbb, hiszen így módja adódik lényeges összefüggéseket felvillantó összehasonlításokra. Eszébe juthat például az, hogy hajdan — mondjuk tizenöt, húsz esztendeje milyen mostohagyerekként kezelték — nemcsak pedagógusberkekben — az önképzést. Eltékozolt órák Valaha eredményt szinte kizárólag a szervezett továbbképzésektől vártak. Az irányítottság valóban egységes elveket és rendszert tételezett fel, de ezzel aztán zárult is a pozitívumok köre. A gyakorlat ugyanis a legtöbbször kiábrándító és önérzetbe talpaló formájával riasztotta az embereket. Jogosan idegenkedtek, indokoltan sértődtek meg például az-általános és a középiskolai nevelők, amikor „fejtágításra” a megyeszékhelyre kellett 'utazniuk, s ott velük azonos képzettségű kollégáik tartottak számukra majd mindig gyenge színvonalú előadást erről vagy arról a témáról. Méltatlankodtak, hiszen délutánonként otthon kényelmesen áttanulmányozhatták volna az ajánlott kérdésköröket taglaló tanulmá-. nyokat. Olyan írásokat forgathattak volna, amelyek szerzői valóban hivatásuk magaslatán álltak, s hasznosítható ismeretek regimentjét kínálták. Az igényesebbre .meg is tette ezt, de főnökeik vaskalaposan ragaszkodva az előírásokhoz, úgyszólván semmire sem értékelték ezt a buzgalmat, s a szabályokra hivatkozva mindenféle ilyen jellegű „partizánkodóstól” óvták, tiltották beosztottaikat, akik végül belefáradtak a szellemi szélmalomharcba, s amikor az ukász megszabta, buszra vagy vonatra ültek, célhoz érve közömbösen, de bólogatva hallgatták a fűEgyüttműködési megállapodás az OHFB és az HTESZ között Együttműködési megállapodást kötött szerdán az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Műszaki és. Természettudományi Egyesületek Szövetsége. A megállapodás szerint — amelyet Szekér Gyula, az OMFB elnöké és Tóth János, az MTESZ főtitkára írt alá a Technika Házában — a két szervezet a jövőben a termelési szerkezet korszerűsítésével, a termékek minőségének, exportképességének javításával, a munka- és üzemszervezéssel, valamint a munkaerő-gazdálkodással összefüggő állami feladatok végrehajtására öszpontosít- ja erőit, Az együttműködés lehetővé teszi, hogy az MTESZ-ben tömörült mintegy 170 ezer szakember részt vegyen a hazai kutató-fejlesztő munkák fő irányának meghatározásában, a nemzetközi műszaki-tudományos együttműködésben és a kutatási programok végrehajtásában, s mindezek nyomán az OMFE-ben és az MTESZ- ben felgyülemlő szellemi értékek az eddigieknél jobban hasznosuljanak. MTI Mmulhul november 13., csütörtök i részporízű. a valóságnak általában ellentmondó, értéktelen tájékoztatókat.' Ez a magyarázata annak, hogy ez a helytelen változat olyan sokáig tartotta magát. Érthető, hiszen, meglehetősen kevesen, akadtak, akik nyíltan hadakoztak ellene, s mivel egy fecske nem csinál nyarat, ezért az igaz tényekkel érvelő ellenzés is majdhogy csendbe halt. Teljesen hiába mégsem volt. ugyanis az Illetékeseknek rá kellett jönniük: olyan szemléletváltoztatásra van szükség, amely lehetővé teszi, hogy az idővel és a pénzzel sókkal éssze->* rűbben gazdálkodjunk, mint korábban. Belátták: nem törvény az, hogy minden különösebb lelkiismeret- furdalás nélkül pazaroljuk az útiköltséget, a napidíjakat. az oktatás javára- kamatoztatható értékes órákat. Előlegezett bizalom Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy szólamokat szajkózzunk, méghozzá a legkisebb megerőltetés, átgondolás nélkül. Ilyen téveszme az," ho^y korunk információözönében a diplomák öt,, tíz év alatt devalválódnak,’ s tulajdonosaiknak mankó kell ahhoz, hogy lépést tartsanak az új ismeretek özönével. Illő lenne tudomásul venni azt, hogy az egyetemek és a főiskolák mindig adtak annyi útravalót, amennyi elég az önálló eligazodáshoz. Azt se felejtsük el, hogy a felsőoktatási intézmények oktatói, professzorát a tanárjelöltekbe — egyébként beszélhetnénk közgazdászokról vagy mérnökökről is — beléplántálták a folytonos művelődés igényét. Nos, ennek birtokában a többség ■ nem válhat restté, tunyává. Arra viszont mindenki képes, hogy tudományágának legfrissebb eredményeit nyomon kövesse, méghozzá iskolás jellegű támogatás, se- . gítség nélkül is. Tudomásul kell venni, hogy a továbbképzés nem levelező jellegű felkészítés, hiszen ebben az A többiek is nagyon letörtek. Az ólomkamra „berendezése” roppant egyszerű: egy hosszú asztal mellett ül mindenki. Az egyik sarokban, a' „lakberendező” csúfolkodása miatt, feltehetően egy hatalmas ólomkristály váza áll. Aki dohányzik. abba hamuzhat. — Jones! Beszélhetek? — Igen. — De nem mindenkit ismerek ... — Nem baj. Én mindenkit ismerek. Kezdd el! Mindenki Lilianra néz. Lilian megint szép. a vonásai ebben a gyöngült világításban nagyon karakteresek, határozottak. Főleg a száját nézik ámulattal a jelenlévő férfiak, talán azért, hogy a hangját. mely suttogó és mély tónusú, jobban hallják: esetben stabil alapra, mér meglevő emeletekre húzunk újabbakat. Az első lépések Némileg megnyugtató az, hogy e felismerés, átértékelés sokakat megfontolásra késztetett. A megyei pedagógus-továbbképző kabinetek arra törekszenek — természetesen országos elképzelésekhez igazodva —. hogy korszerűsítsék munkájukat. s a nevelőket valóban diplomásnak tekintsék, s nem tanköteles korú gyermekeknek. Vigasztaló, hogy nagyobb teret eng'ednek az önképzésnek. mint bármikor regebben. A különböző — egykét esztendős* — tanfolyamok tematikáját úgy állítják össze, hogy' zöld jelzést adnak az önálló ismeret- szerzésnek. Ezzel eleget tesznek az ésszerű takarékosság követelményeinek. megálljt parancsolnak a tékozlásnak. „ Ez akkor is dicséretes, ha ma korántsem tartunk ott, ahol. illene, ahol lehetne. Az első lépések még némi tétovázással járnak, hiszen az egykori, az idejétmúlt módszereket selejtezni kell, s ez természetesen csak párhuzamosan haladhat az újak keresésével és megle- lésével. Közben arra is fényt derítenek, hogy melyik a legcélravezetőbb, a leghatékonyabb. Ezért helytelen és felesleges lenne türelmet- lenkedni, a megszokottság- ból fakadó bizonytalankodást és visszafelé tekintést azpnban nem szabad elfogadni. Az önképzés nagyszerű lehetőség. Az egyén tiszteletét, felkészültségének. önérzetének megbecsülését jelenti, ezért váljék minél általánosabb^. A kétkedőknek nincs igazuk, mert ritka konzultációkkal egybekapcsolva, felmérés jellegű záró dolgozattal, vagy vizsgával társítva, a távoktatás motívumaival ötvözve kielégíti' a legszigorúbb kívánalmakat is. Adjunk hát a jelenleginél/ is több rangot neki. mert ennek nemcsak a pedagógusok,- hanem az általuk nevelt nemzedékek is hasznát látják. A mesterek ugyanis a maguk képére 'formálják tanítványaikat. '.. — Uraim! Aki nem ismer: a nevem Lilian. Az volt a feladatom, hogy az MGB- ügynökségbe beépüljek, és időnként Jonest, az önök főnökét. tájékoztassam az ott folyó munkáról. Munkám alighanem véget ért, aminthogy • az MGB munkája is véget ért. abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy főnököm. Bertram agyában adóberendezés van. — Az semmiség! Van az enyémben is. .. Mégis dolgozunk! — Jones keserűen mosolyog.. — Dolgozunk.' dolgozunk, de a munkánk egy fabatkát sem ér! Bármilyen in-' formációt gyűjtünk be. bárhogyan kódoljuk, bárhogyan, bárfnilven elv szerint rendszerezzük. a harmadik ügynökség —, mert csak hozzá futhatnak be a telepatikus információk — azonnal, egyetlen percnyi késedelem nélkül jut új ismeretekhez. Pécsi István —FANTASZTIKUS REQL XL. ül Alisam! Hiingversenyazeffidlccir egri koneertjéröl ■ Az Országos Filharmónia idei hangversenysorozatának harmadik estjén ■ a Magyar Állami Hangversenyzenekar lépett fel. A műsoron Maros Rudolf Töredék című kéttételes műve. Beethoven G-dúr zongoraversenye és Dvorak Vili. szimfóniája szerepelt. A művek előadási sorrendjét megváltoztatták és így a Maros-mű került a két nagy- formátumú mű. a két nagy zeneköltő alkotása közé. Turcsányi Eniil, aki a zenetörténeti bevezetőket elmondotta. jól tette, hogy Magos Rudolf ars poeticának is nevezhető vallomását felolvasta az ő zeneszerzői elképzeléseiről. Így nyilvánvaló az a nagyon lényegesnek, komolynak látszó különbség, ami az ő művének nyomában keletkező élmény és a másik két mű fogadtatása között mutatkozott. Ügy tűnik. Marós Rudolf lehetőséget látott a zenekarban. alkalmat arra. hogy a szakmai tudás . birtokában zenei ötleteit megfogalmazhassa: így állt ösz- sze a mű, amelyben érdekes. itt-ott virtuóz részletek követik egymást. Ezzel az Alkotói nézőpopttal szemben állónak tűnik az. a meggyőződés, hogy a másik két ze- 'neszerző. akinek a művei az estén megszólaltak. azért írta le gondolatait, érzelmeit.. szenvedélyes vallomásait. mert a belső kényszer, az a bizonyos vallató szükségszerűség .nem engedte elhallgatni mindazt, amit átélt. És ez ’ az alkotót alapállás, ez az egész egyéniséget, 1 az egész szellemet a játékon túli, a rpagasabb rendű' megszólalásra indító jellem, vagy tudat az a többlet, ami Marosnál nem ..úgy” van. Mindezt azért írjuk le, mert ilyen plasztikusan ritkán jelentkezik a szemléleti és alkotói különbség, eny_ nyíre szemben állva és ilyen magától értetődően, szinte a megmagyarázás és az iskolapélda szintjén. A zongoraverseny Ratios Ferenc remek játékát hozta. A zenekar és a közönség egyaránt hangulati előkészítés nélkül csöppent bele a beethoveni mű közepébe. Talán ezért' tűnt az első tétel olyannak, mintha a zenekar líraibb, kedélyesebb felszínt szólaltatott volna meg a kelleténél, míg Rados a mű lényege felé tört, keményen és határozottan. Érdekes -egyéniség ez a szólista. Technikai nehézségei messze nem voltak, vitte-ragyogt.atta az apró részleteket és az egészet; szemmel láthatóan megnyugtató örömet érzett, ami. kor a jól sikerült és az átélt második ' tétel után a harmadikban még inkább teljessé vált a hangulati egység a zenekar és az ö játéka között. Maros Töredéket kitűnően adta elő az Állami Hangversenyzenekar. Erdélyi I Miklós karmesteri egyénisége élt-lobogott ebben a (Szántó György felvétele) számban. A mű valóban el. kalmas arra, hogy hirtelen ránk támadó effektusaival, olykor meghökkentő ötletei, vei szórakoztasson', a dirigens'pedig megmutathassa, mit lehet kihozni egy ilyen érdekes mű kapcsán egy zenekarból. De az egész mű más volt, mint a másik kettő, azokat a hatásokat nem tudta kiváltani belőlünk, mint a zongoraverseny, vagy a Dvorák-^zimfónia. Bármennyire is éraekes. új. szerű az ütőhangszerek ilyen halmozása, az ötletek önmagukban is ragyogni képes szépségő. ha a dallam, az áradás, a hullámzás, a lé. leknek ez a csodálatos megjelenítése szárazon születik meg. Az érzelem, a szenvedély nem választható le a muzsikáról. A legegységesebb hatást a zenekar és a vezéhylő Erdélyi Miklós Dvorak VIIT. szimfóniájával érte el. Itt minden — ahogy mondani szokták — a helyén volt. A zeneszerző derűje árad ebből az alkotásból, hiszen a szimfónia nemcsak egyéni életének már sikerre nyíló kor. szakában íródott, de á zenész természetélrfiénye és a saját hangjára találása ötvöződik egybe a népdalokból vett friss .motívumokkal. Az egri közönség rangján ünnepelte a koncert végén az Állami Hangversenyzenekart' és Erdélyi Miklóst. Farkas András — Nem értem. .. Jonestól • en. úgy tudtam, hogy a három ügynökség eddig is figyelemmel kísérte egymás munkáját.... hogy „titkok”, a szó igazi értelmében legalábbis . .. eddig sem voltak. — Dán, ne vitatkozz! Egészen más 'dolog, hogy megtudunk-e valamit az 'ellenfélről, ha akarunk, mint információhoz juttatni az ellenfelet. akaratlanul. — Dán ... ti ismeritek egymást? —' Jones, bocsáss meg, 'ez nem ide tartozik — mondja Lilian. — Pedig engem is érdekelhet a dolog ... — mondja Charlie. — Tudtommal Dán hozta a hírt, hogy az MGB- megmozdult. Hogy tört volna ki a nyelve, amikor kimondta ... Itt meg azt hallom. hogy Lilian a mi emberünk, aki beépült az MGB-hez. Miért nem Lilian Tiozta a hírt? Hiszen ő ott dolgozott! öreg hírszerző vagyok. de ilvet még nem is hallottam. Két dologra kérek azonnal' feleletet! Egy: honnan tudta az MGB megmozdulásának hírét "Dán? Kettő: Lilian erről miért nem, értesített minket? Charlie leül. homlokát tö- rölgeti. a vörös haia zilált 1 csanzott. Dán föláll, ő jólfésült. magabiztos. — A menyasszonyom. Fr- zsebet,, a Génbankban dolgozik. Gyakran látogattam meg őt. vártam rá a kör- nvéken . És cmakrao lát. tam ott. a GénV'ank környékén Liliant, aki Erzsébet szerint beszélt Foxman- nal is. Lilian olyan ügyes vólt, hogy nem is csinált különösebb titkot abból, hogy ő az MGB ügynöke ... Később pedig, egyszerűen csak igazolódott, hogy Lilian gyakori látogatása a Génbankban nem véletlenek sorozata, hanem egy akció részlete: áz MGB megmozdult, akcióba lépett. Hát. ennyi. — Ha jól értem., akkor két saját emberünk őgyelgése a Génbankban idézte elő ezt az egész kalamajkát — mondja gúnyosan Charlie. — És. ha . mindezt elfogadjuk.' akkor is volt még egy kérdésem: az MGB beindulásáról Lilian miért nem értesített minket?-+• Charlie, ne veszekedjetek. Én. Lilian megbízhatóságáért kezeskedem’ — mondja Jones békítőén. — Ne tedd. Jones, ne tedd. Tudod jól, hogy szeretlek.,., de volt egy dolog, amiről éjidig nem beszéltem veled. — Hát csak tessék... ki vele! —• Megint Charlie gúnyolódik. —1 Mondd csak el bátran, Lilian... Ne szégyellj semmit. — Foxman magához hívatott egyszer... mint az MGB ügynökség, legtehetségesebb tagjával, úgy beszélek magával- mondta Foxman. És beszélt a kísérleteiről. Hogy a génmanipulációs kísérletek véget értek. De ahhoz, hogy a kísértetekből gyakorlati valóság legyen, ahhoz szüksége van egv nőre ... egy anyára. Hogy vállalom-e ezt a feladatot, azt kérdezte Foxman... Én. néhány nap gondolkodási időt' kértem ... aztán még néhány napot..; Közben próbáltam kideríteni, hogy egyáltalán, miféle kísérletről van szó. Foxman- ból persze nem tudtam kiszedni semmit. — Folytasd csak, Lilian ..; folytasd ... — Jones, értsél meg! Ha neked valaki — és nem akárki! — azt. mondja, szüksége van rád, mint férfira ... hát erre te sem tudsz mit mondani. Ráadásul a Génbankban a nők egy kicsit mindig megvesznek ... érthetően. hisz az anyasághoz, ami mégiscsak , a legszebb dolog a világon, a Génbankon át vezet az út. Én is elbizonytalanodtam: hátha anya leszek? Hátha egy zseniális utódot kell szülnöm a világnak? Hátha ez -az igazi feladatom? Értsél meg, Jones! Anya akartam lenni! — De Lilian! A te munkád mellett... ez szinte lehetetlen ... — Tudom. De úgy tetszik, erre Foxman is rájött. Egyre kevesebb szó esett köztünk a kísérleteiről, a vállalt feladatomról, az öreg egyre ködösebb általánosságokba burkolózott, ha rákérdeztem valamire. " -ittam. hogy egyedül" nem bírok vele. .. ráuszítottam íz egész MGB-ügynökséget’.. s mivel a Génbankban valóban történt, valami. Bert-, ram boldog volt é' ''gé- détt. (Folytatjuk) I
