Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-07 / 262. szám
Élelmiszer-termelésünk ti következő öt évben Beszélgetés dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági es élelmezésügyi miniszterhelyettessel — A következő öt észténCintányér közt levegő Az élelmiszer-termelés a legszélesebb közvélemény érdeklődésének középpontjában áll. Különösen így van ez napjainkban, amikor az élelmiszerek a világgazdaság stratégiai fontosságú termékeivé léptek elő. Indokolt tehát most a hatodik ötéves terv készítésekor távlati lehetőségeit felvázolni. Erről beszélgettünk dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és' élelmezésügyi miniszterhelyettessel. Nincs szükség visszafogásra — Hogyan fejlődött elei- miszer-gazdaságunk az ötödik ötéves tervben? '— Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk az eltelt csaknem öt esztendő alatt dinamikus fejlődésen ment keresztül és jelentősége hosz- szú távon is elvitathatatlan marad! Legnagyobb érdeme, hogy kiegyensúlyozottá vált hazai élelmiszer-ellátásunk és nőtt a gazdaságos export, amely jól szolgálta az MSZMP XI. kongresszusa és programnyilatkozata által meghirdetett társadalompolitikai célkitűzéseket. A magyar élelmiszerek megbecsülést és tekintélyt szereztek hazánknak a világpiacon. — Ezeket figyelembe véve a következő öt esztendőben milyen fejlesztés vár erre a fontos ágazatra? — Az MSZMP' XII. kongresszusának határozata, amely kimondja, hogy kapjon kiemelt fejlesztést a mezőgazdaság, reális cél. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy élelmiszer-termelésünk a következő öt esztendőben is dinamikusan fejlődjék tovább. Nincs tehát szükség visszafogásra! A cél azonban a gazdaságos, a jövedelmező ágazatok fejlesztése. 1981—1985 között tehát a fő feladat a termelés hatékonyságának növelése, a lakosság kiegyensúlyozott ellátása élelmiszerekkel, élvezeti cikkekkel, valamint a gazdaságos export további növelése. A mezőgazdasági termelés a következő főt évben várhatóan 12—14 százalékkal növekszik majd. Ez évi két-három százalékos növekedési ütemnek felel meg, tehát csaknem azonos a most záruló ötödik ötéves terv eredményeivel. Ennek teljesítése a-fejlett mezőgazdasági országokhoz való felzárkózást segíti elő! Kulcskérdés: a gabonatermelés növelése — Melyek a termelésnövelés feltételei? — Mindenekelőtt az intenzív fejlesztés fokozása. Ez egy tartós folyamat, melynek eredményessége összege- zetten a gazdálkodás hatékonyságában kell hogy megmutatkozzék! Mindez a mezőgazdaság eddig elért eredményeiből, másrészt a szükségletek. valamint az erőforrások változásából következik. A minőség fokozása, a versenyképesség megtartása, ezen keresztül a külkereskedelmi egyensúly javítása a fő követelmény. Az áruértékesítés exportirányultsága tovább szigorítja a hatékony- sági követelményeket. Elengedhetetlen tehát, hogy az él elmiszer-termeiés szerkezete. térbeli és üzemi elhelyezkedése még jobban igazodjék a piac sokrétű igényeihez. Mindez nagyobb figyelmet követel az élelmiszerek béltartalmi értékével és csomagolásával szemben is. A mindiobban élesedő nemzetközi árverseny és az export- mzdaságosság javítása kiemeli a költségtakarékosság jelentőségét. Ezért az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek azt mérlegeljék, hogy mely termelési ágak kialakítása a leggazdaságosabb. — Hogyan alakulnak 3 {«utasabb ágazatok? dobén kulcskérdés lesz a gabonatermelés dinamikus növelése. A világpiaci igényeknek és a szükségleteknek megfelelően 14—16 millió tonna/ gabona termelését irányozza elő a terv. A másik a zöldség-. a szőlő- és a gyümölcs- termelés, amelyeket megfelelő fajtákkal és a technológiai eljárások tökéletesítésével tehetnek gazdaságossá. A tervezett növekedés csak a hozamok növelésével érhető el. Ezt különösen ott kell az átlagosnál is jobban tenni, ahol a vetésterület csökken, illetve a termelés színvonala elmarad a lehetőségektől. A növénytermelésben a hozamok növelésének alapja a talajerő-utánpótlás színvonalának javítása. Ennek fő hordozója továbbra is az ésszerű műtrágya-felhasználás. A nagyüzemek számoljanak azzal, hogy egyre fontosabbak azok a módszerek, melyekkel a földbe juttatják a szerves és műtrágyát. valamint a növényvédő szereket. Ezek fejlesztési, technológiai feltételeit a gazdaságoknak kell megteremteniük. Ezért pénzüket főleg erre fordítsák! A szarvasmarha- és a sertéstenyésztés fejlesztése — Milyen lehetőségek kínálkoznak az állattenyésztésben? — A szemes és a szálas takarmányok termelésével összhangban és arra alapozva teremthetjük meg az állattartás és a hústermelés gazdaságos fejlesztését. Ehhez hazai ellátási feladatok és az exportnövelés érdekei fűződnek. A nagyüzemi szarvasmarha- és sertésállomány jelentősen növekszik majd, miután a kisüzemekben a számuk további csökkenése várható. Ezért a közös gazdaságok a tehenészetek, valamint a sertéstelepek férőhelyeinek bővítésére jelentős állami támogatást kapnak. Szorgalmazza a terv a melléktermékek, a gyepek és a tömegtakarmánvok jobb hasznosítását. A■/. ezek termeléséhez és betakarításához szükséges gépek, importból már a következő évben a gazdasagokhoz kerülnek, megfelelő allann támogatás mellett. A következő tervidőszak legdinamikusabban fejlődő ágazata a juhászat, a hal- és a n\-úlhústermelés lesz. Ezekben a fejlesztési elgondolások alapja minden üzemben az adottságok észszerű kihasználása lesz. A juhászat ban a természetes gyepterületre, a legeltetésre alapozott állománynövelés a fő cél. Jelentős fejlesztés var 1985-ig a húshasznú tehénállományra. Erre viszont azokban a gazdaságokban lesz főleg lehetőség, ahol a legelőre, a melléktermékekre alapozzák a tartást, és jelentős épület beruházás nélkül teremtik meg ennek leggazdaságosabb feltételeit. Továbbra is nagy szükség lesz a háztáji gazdaságokra Ezért a nagyüzemek jó együttműködési kapcsolatot alakítsanak ki a kistermelőkkel. Lássák el őket alapanyagokkal és eszközökkel, hogy azzal foglalkozzanak, amit a piac igényel. Üj felvásárlási árak — Mi varhato az élelmiszeriparban? — A mezőgazdasági nyersanyagok legnagyobb felhasználója továbbra is az élelmiszeripar marad. A vállalatok a versenyképes exporttermeléssel a gazdaságosságra törekszenek. Ennek megfelelően növelik a keveréktakarmányok. a gyorsfagyasztott zöldségfélék és gyümölcsök, a növényi olajok, a húsfélék, a feldolgozott baromfi, a fermentált dohány, a zöldséges gyümölcskonzervek termelését. Ugyanakkor mérséklődik a termelés vajból, sajtból és fűszeipapirka-örlemé- nyékből* Az erdőgazdálkodásban és a falé!dolgozásban az, eddigieknél még nagyobb szerepet kap a hazai nyersanyagalap kihasználása, a gazdaságos kivitel fokozására. — A következő öl esztendőben államunk milyen intézkedésekkel segíti elő az élelmiszer-gazdaság fejlesztései? — 1981. január 1-től új felvásárlási árrendszer lep életbe a mezőgazdaságban. Ezzel együtt növekszik a föl- használásra kerülő eszközök és anyagok ára is. Erre azért van szükség, mert az élelmiszer-termelésnek is részt kell vállalnia a népgazdaság terheiből és egyensúlyi helyzetének mielőbbi megszilárdításából. A termelési költségük növekedésének csaknem nyolcvan százaléka beépül a felvásárlási árakba. A i'snn- maradó húsz százalékot a hatékonyság javításával, a hozamok gazdaságos növelésével és megfelelő takarékossággal kell kigazdálkodniuk az üzemeknek. A bank január 1-től bizonyos fejlesztésekhez kedvezőbb hitelfeltételeket biztosit majd. Szőlő- és gyümölcstelepít éshez az eddigi támogatási rendszer megmarad. A lej termelő tehenészetek, a húsmarha- és sertéstenyésztők nagyobb támogatásra számíthatnak. A tejtermelési prémium továbbra is meglesz, s főleg a szakosodást ösztönzi. A jövőben is támogatjuk a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemeket. Ezzel az a cél, hogy mihamarabb megteremtsék a gazdaságosabb termelés feltételeit! A földek minősítésénél egyelőre megmarad az eddigi aranykorona-rendszer. Változik azonban a föld és a termelési adó nagysága, ami kedvezően befolyásolhatja a termelést. Fontos, hogy minden érdemes melléküzemági tevékenységet felkarol janak a gazdaságok, mert eaektee* a jövedelmezőséget növelhetek. A következő öt esztendőben még nagyobb szerepük tessz a tájkörzeteknek, a termőhelyi adottságokhoz igazított termelési szerkezetnek. így Heves megyében a zöldség-, a szőlő- és a gyümölcstermelésnek. Ez megteremthete az egyre szvs'oeodó közgazdasagi környezetbe? is az eredményes gazdálkodóst — Köszönjük a beszélgetést. őszintén megmondom, sokat töprengtem azon, hogy tollat fogjak-e, vagy hallgassak én is. Csakhogy az emberben van egy belső kényszer, és előfordulhat, ha ennek nem enged — legalább is sokan így vélekednek — talán meg is fojtaná. Írtam egy vezércikket Legyen szabály! címmel lapunk egyik számában és abban egy példát hoztam, amelyet a további mondanivalóm megértése miatt kénytelen vagyok felidézni: Arról volt szó, hogy egy dolgozó kérte a segítségemet, mert tizenöt év után el akarják bocsátani. Ö arra hivatkozott, azért, mert nem tudja tartani a száját, és legutóbb is jól odamondogatott a művezetőjének. Utánajártam a panaszának, és kiderült, egészen másról van szó. Azért akarnak megszabadulni tőle, mert megbízhatatlanná, a munkáját tre- hányul végző, lusta emberré vált, a szája viszont jóval nagyobbra nőtt a kelleténél. Dolgozni nem. de követelőzni nagyon tud, és. még jobban szeret. Figyelmeztették számtalanszor, fegyelmiket is kapott, de a segítő, a nevelő szándék nem használt. Ment és megy a maga útján, a ré_ ' gi érdemeire hivatkozik, amikor még volt szorgalma, tehetsége, szerénysége. Aztán jött az ital és egészen más emberré vált. Hogy mi vitte rá az ivásra, annak a kivizsgálása pszichológiai, szociológiai vagy orvosi feladat. És jött a felmondás. Ekkor fűhöz-fához szaladozott, de segítséget senkitől nem kapott, mert nem is kaphatott. Nem, mert velünk együtt mások is azt vallják: mindenki tanulja meg becsülni a munkáját, a munkahelyét, a keresetét. Idéztem a kongresszus — a zárszóban elhangzott — mondatait, amelynek a lényege az, hogy aki dolgozik, az érezze magát biztonságban, és legyen nyugodt, mert így boldogulhat a jövőben is. Aki azonban munkakorú, egészséges ember létére nem akar tisztességgel dolgozni, az csak legyen nyugtalan. A munkabér nem jelenléti díj, és ennek szabálynak kell lennie. A szabályt pedig be kell tartani, mint ahogy a'-sport- ban is, különben könnyen pályán kívülre kerülhet a játékos. Nos, tulajdonképpen majd ezután derül ki, hogy mi is késztetett a töprengésre. A fent 1 „megidézett” írásomra ugyanis kaptam egy levelet megyénk egyik jelentős 'üzemének munkatársától. Névaláírás- : sah. pontos címmel. Arról írt a levelében, hogy nincs szándékában riportalanyunk sorsára jutni, de szerinte abban, ! hogy az általam leírt munkásember miért jutott el idá. ig, nemcsak az ilyen típusú emberek a ludasak. Ö is közeledik az elfásuláshoz, szerinte értékelni kellene erkölcsileg is a munkát, „de még mindig sok a szöveg”. Egy alkalommal is több kérdést tett fel — illetékes helyen ! — a munka értékelésével és díjazásával kapcsolatban, és bár ő maga is tisztában van vele, hogy ezt nem kérdezni kellene ma már, hanem csinálni, ledorongolták. Elismeri, hogy nagy szája van, de ez évben is már több mint két hónap társadalmi munkát Végzett, és úgy érzi, hogy ez feljogosítja arra, hogy szava is legyen. Bár, mint írja Kezdek belefáradni az értelmetlen szócséplés- be, a nem becsült munkába. Az a bizalom fűt, hogy vez ön személye talán pártunkat is képviseli,” Ahogy leírja: többször volt már a „kijózanítóban” — mármint elbeszélgetésen —, ahol becsületében is megsértették, és „a vége felé pedig már azért tartanak hülyének, mert így beszélek.” Részletekbe nem kívánt — mint írja — bocsátkozni és arra kért, ha levelét hasznosítani akarom, ezt csak szűk körben tegyem, nem akar feltűnést, sem világmegváltást, a túlzást mérsékelni szeretné. így zárta levelét: ,,Választ nem kérek, de nem utasítom vissza. A későbbiekben szeretnék meggyőződni arról, nagyon véletlenül lehet arra az útra térni, amit ön említ. Elvtársi üdvözlettel:” — és aláírás, dátum. írtam neki és találkozót kértem tőle. Üjabb levelében megköszönte a választ és közölte: „Ne vegye sértésként, nem akarok találkozni önnel. Űjat nem sokat tudok, a múltat feledjük el... Nem akarok mindent feketére festeni, nem is lenne reális, de még mindig művészi fokon szépítkezünk időnként.” Arra kért, hogy ha meg akarok győződni erről, nézzem meg ,pédául, hogy egy-egy társadalmi műszák utolsó órái mennyire eltérnek a tényleges, a hasznos munkától, mert ott olyan és any- nyi munka folyik, hogy az az energia költségét sem fedezi. És sajnos, de ő még nem találkozott olyan személlyel, aki meggyőződésből várja a társadalmi műszakot. „Örülnék — írja —, ha egyedi eset lennék, és csak egyedül tévednék. Én csak azt kérném, önök is többet segítsenek abban, hogy az elvet igazolja a végrehajtás. Valószínűleg tudnak többet tenni, mert amikor a maximumot adtam, még többet kértek tőlem is... ” S mint közli, ő is unja azt, amit csinál, megpróbálja mindig újra kezdeni, de mint minden, ez a folyamat is véges. „Lehet«, séges, sőt meggyőződésem^ van, akit csúnyán felvágnak az élet pályáján és esetenként annál van a síp, aki a szabálytalanságot elkövette. 'Saját maga ellensége magának ép gondolkodású egyén ritkán lesz." A találkozásra visszatérve azt írja: panasznapot nem akar tartani, viszont az esetleges jelenséget törölni kellene, hogy ne találkozhassunk azzal. „Sehol személyes sérelemre nem szabad időt pazarolni. A munkának viszont elismerve kell lenni nemcspk a sajtó, a rádió, tévé keretén belül, hanem közvetlen közelében, a munkahelyen," írja levele végén, megköszönve levelemet, és ismét közölve, hogy nem sértésként, de nem akar találkozni velem. Üdvözlet, aláírás, dátum. Itt tart, eddig jutott levelezésünk. S végül is, amiért tollat fogtam, nem az, hogy egyes dolgokban igazat adjak, vagy vitatkozzam a levélíróval. Azt sem akarom, nem is tudom eldönteni, miben van igaza- és miben nincs. Azzal is tisztában vagyok, nem egy ember vélekedik így, vagy úgy munkánkról, dolgunkról. Másokban is felmerülhetnek különböző értékelések, vélemények építőmunkánk egészéről, vagy egy-egy szűkebb csoport, munkahely tevékenységéről. De! Ha csak emésztjük magunkat és nem szólunk, ha nem osztjuk meg a véleményünket, ha nem vitatkozunk és nem merünk ütközni — ahogy mondani szokták: csínybe menni —, ha csak odamondogatunk, de nem mondunk jobbat, mint ami van, nem sokat, semmit nem ér az egész. Legfeljebb annyit, mint cintányér közt a levegő. Tudom, tisztában vagyok azzal is, hogy nem egy ember akadt már, aki „ráfázott”, vagy megégette, mert kinyitotta a száját. Előfordult bizony, hogy ha valakinek a hangja eltért a kórus hangjától, kizárták az énekkarból. Pedig ő énekelt jól és a kórus hamisan. És előfordul olykor-olykor ma is,’ hogy ha valaki egy szólammal lejjebb, vagy feljebb énekel, könnyen ráfogják — ahelyett, hogy jobban odafi^ gyelnének a hangjára — botfülű, vagy ellentétes muzsikát akar, vagy pedig régi módon, ő mindig mást fúj^ mint a többiek. Mindezek ellenére is azt vallom: a kimondott, őszinte, felelősség- teljes vélemény, ha tévedéseket hordoz is, ha nem aa utolsó szóig, betűig igaz is, még mindig jobb, mint a visszatartott, a ki nem mondott, a felgyülemlett téves nézetek hurcolása, akár csak egy emberben is! Nekem szent meggyőződésem, hogy a jobbítani akarás szándékának helye van minden olyan helyen, ahol emberek élnek és dolgoznak. Sőt, nemcsak helye van, hanem szükségeltetik is, nélkülözhetetlen. hogy jelen legyen. Nem kiűzni, hanem befogadni kell ezeket a hangokat. ezeket a véleményeket, és ha nem mindegyik kristálytiszta, azzá kell csiszolni. Érvekkel, tényekkel és nem utolsósorban jó példával, és jó munkával, a jogos kifogások orvoslásával. Rengeteg még a tartalékunk, amely a meghallgatásban, az igazat adásban, a megértésben is van. Sokan vagyunk ma már, akik nemcsak a sikerekben, de a gondokban is a közösséggel érzünk, és osztozunk. Ha többen leszünk, kevesebb lesz a gondunk, később kevesebb lesz a munkánk is. és mégis jobban boldogulunk. Ezért ne. legyünk, nem lehetünk a cintányér közt a levegő. Papp János «80. aosembar S*. ftwtefc Mentesz Károly A Dunaújvárosi Papírgyárban A Dunaújvárosi Papírgyár hullámpapir'gyáregységcben az idén kilencvenötezer tonna hulláin alappaii'1 és több mint negyvenkétezer tonna hullanapapír-terméket gyártanak
