Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-07 / 262. szám

A tanácsi munka

k^rsz^FŰsitésérGI

Kinek jó a számítógép?

Furcsa véletlen, de megszervezni sem lehetett volna jobban. Megcsendül a telefon. A vonal túlsó végén az egyik minisztérium munkatársa szólalt meg. A vonal innenső végén elhangzott megjegyzésekből nem volt nehéz kihámozni, hogy a beszélgetésük középpontjában egy olyan új szervezési forma lehetőségének mérlegelése állt, amely jelentősen megváltoztatná a kisebb városi tanácsok eddigi belső rendjét.

Mindez a Parlamentben történt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesének, dr. Raft Miklósnak a szobájában.

Mi is azonos témában kerestük fel, kértünk tőle tájékoztatást.

★

— Az ön munkaköréhez tartozik a tanácsi tevékenység korszerűsítése. Hogyan kapcsolható ez a törekvés a. tanácsi gyakorlat nyilvánosságához?

— A nyilvánosság és ata-l nácsi tevékenység általában egymáshoz tartozó és egymást feltételező, kiegészítő fogalom. De a nyilvánosság alatt értendő a választott testületek előtt és azok bevonásával folyó munka is. A huszadrangú kérdésekben a lakosság véleményének a „letapogatása” ésszerűtlen lenne és technikailag sem valósítható meg —- hangzott a válasz.

— Az államigazgatási gyakorlat mögött hosszú múlt áll. Hogyan lehet ezt a „megcsontosodott" formát, az elkerülhetetlen bürokratizmust korszerűsíteni?

— Tény, hogy a közigazgatási munkában bizonyos bürokratikus vonósok elkerülhetetlenek. De a korszerűsítés nem egyszerűen egy feladat, hanem égető társadalmi szükséglet. Egy olyan kihívás a közigazgatással szemben, amellyel nemcsak számolni kell, hanem amely az eddigi módszerek felül, vizsgálatára és a már a vál- I toztatásra régóta megérett, mondhatni akut problémák megoldására Is készteti a 1 döntésre kötelezett szerveket.

— Ez a terület és a még ehhez hasonló egyéb területek, azok, amelyek megértek a korszerűsítésre. De azt is hozzá kell'tennem, hogy miután a közigazgatás jogi keretek között tevékenykedik, a változtatást nem lehet az ötletek színvonalán végrehajtani. A közigazgatás egy óriási gépezet, amelynek a működési mechanizmusa rendkívül bonyolult.

— Nem kell számolni a túlbiztositási törekvésekkel?

— De kell. Hiszen annyiféle érdek sorakozik egymás mellett és minden érdek valamiféle biztosítékra épül. Ez a közigazgatós természetrajzához tartozik. Másképpen szólva: nem lehet „zsebből” közigazgatni, mert lehetővé tenné a voluntarista törekvések elterjedését, illetve a közösség vagy más érdekek sértését. Tehát szükség van arra, hogy a közhatalommal felruházott szerveknél bizonyos garanciák legyenek arra, hogy jól élnek a hatalommal.

— Ezek a garanciák nem okoznak nehézségeket is?

— Kétségtelen, hogy ahol garanciák vannak ott Kényszerpályák vannak, ahol kényszerpályák vannak, ott kötöttségek vannak, ahol kötöttségek vannak, ott a nehézkesség is feltételezhető.

— Tehát a jogalkotásban is fellelhető a túlbiztosítás kísérlete?

— Maradjunk az építkezési példánál. Ha a minisztérium azt akarja, hogy az egyes állampolgár a közérdekeket ne sértse, akkor olyan szabályokat kell alkotnia, amelyek a közérdekeket szolgálják. A probléma ott van, hogy a jogalkotó szeretné körültekintően meghatározni a biztosítéki rendszert. Ügy kell tehát az eljárást szabályoznia, hogy az állampolgár ne tudjon kibújni a kötelezettségek alól, (de arra is gondolnia kell, hogy az eljáró köz- tisztviselő esetleg korrupt vagy nem igazságos.

— Lehet a csaló magatar. tásra építeni egy rendeletet, ma, nálunk?

— A mi szocialista viszonyaink között mindenképpen a nagyobb önállóságot, a tisztességes emberi magatartást kell alapul venni. Ugyanakkor az is tény, hogy döbbenetes eseteket lehet találni az állampolgárok felelőtlenségére.

— Ügy tetszik, mintha csak az állampolgár lehetne felelőtlen, tehát csak őt kell felelősségre vonni. Miért nem vagyunk ilyen szigorú, ak olyankor, amikor például egy nagy épület födémé beszakad vagy az alapok mállónak szét? Hiszen a szabályok mindig feltétele. zik a szankciókat is.

— Régi szabály, hogy ahol sok a felelős, ott .senki sem felelős. Ha tehát a túlszabályozottságot említjük, ennek a veszélye mellett sem mehetünk el. Visszatérve az előbbi témára, azt is megkérdezhetjük: a jogalkotónak meddig kell bíznia az állampolgárban? Valóban, jobban kell bíznia. A korszerű jogi szabályozás a KRESZ-hez hasonlítható. Az is feltételezi, hogy a közlekedésben részt vevők mindegyike betartja az előírásokat. A bizalmi elv lényege. A mi közigazgatási KRESZ-ünkben az a baj. hogy nagyon sok előírást és biztosítékot építettünk be és ezeknek az ellenőrzéséhez már nincs elegendő erőnk. A prevenció itt is. más te. rületen is nagy jelentőségű.

— A közigazgatás korsze. rüsitésének kulcsfigurája ma. rád az állampolgár?

— 0 is. Meggyőződésem, nálunk akkor lehet a bürokráciát és a túlzott sza. bályozást csökkenteni, ke. vesebb bizonyítványt és igazolást ké^ni, ha az állampolgár az eddiginél jobban ismeri majd a kötelességeit és a jogait. Ehhez napjainkban a lehetőséget a sajtó is sokoldalúan nyújtja. Ide tartozónak értem a rádiót és a tv-t is.,

— A Népújság nevében köszönjük a beszélgetést.

G. Molnár Ferenc

Az elmúlt egy-két évben kezdtük igazán megismerni, szélesebb , körben haszonnal alkalmazni a számítógépeket. az adatnyilvántartás, -feldolgozás mellejt a termelőmunka irányításában is. A szocialista országok, közöttük hazánk, jókora késésbe került a számítástechnika alkalmazásában a hetvenes évekig, s bár ez a lemaradás nem csökkent azóta sem, a nálunk is felgyorsult tempóval igyekszünk a nyolcában haladni a világszerte rohamos fejlődésnek.

Megyénk vállalatainál sem volt eddig különösebben nagy érdeklődés a számítógépek iránt. Természetesen nem lehet meggondolatlanul hozzákezdeni egy olyan költséges beruházáshoz, mint a számítógép vásárlása. de nemigen akadt olyan cég sem, amely a kemény munkát követelő felkészülést vállalta volna. Pedig ez sem haszontalan: az egri Finom, szerelvénygyárban például a számítógép megérkezését megelőző két esztendőben egy sor szervezési hiányosságot szüntettek meg a gép nélkül is, még az előkészületek idején.

A számítástechnika alkalmazásának eredményeiről, a hatodik ötéves terv fejlesztési lehetőségeiről a napokban nagy érdeklődést kiváltó előadást tartott dr. Pesti Lajos, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese. Igen sok kérdésre kellett válaszol-, nia; egyre több a minőségi változást sürgető fiatal szakember szükebb hazánk gazdaságában is. Beszélgetésünkkor a szakmai felügyelet, a KSH szerepéről, a számítás- technika elterjedésének jelenlegi lehetőségeiről kérdeztük meg a statisztikai hivatal elnökhelyettesét.

— Nemrégiben munkatársaimmal sorra vettük a legjobban gazdálkodó magyar vállalatokat. Melléjük sorakoztattuk azokat, amelyek szerintünk a legjobb alkalmazói a számítástechnikának. A lista csaknem teljesen megegyezett! En ebből nem akarok különösebb következtetést levonni, de kétségtelen: a szervezettség magasabb színvonalát, rendet, rendet, fegyelmei követel a számítógép. Az automatizálás új lehetőségeket teremt a gyors döntésekhez, a hatékonyabb munkához. A következő esztendőkben a fejlesztést. a számítógépek elterjedését különösen indokolja. hogy a foglalkoztatottak száma csökken, a munka minőségével kell többet pro. dukálni, A hatékonyság pontos előrejelzéséhez, a döntési változatok kidolgozásához már nem nélkülözhető a számítógép.

— A számítástechnikai fejlesztési programot hazánkban már 1971-ben elfogadták'. Ügy tűnik, ennek ellenére kevés a tervszerűség a gépek elterjedésében, vállalati alkalmazásában. Mit tehet ezért a szakmai felügyelet?

— A KSH elnöke kapta feladatul a számítástechnika alkalmazásának országos szakfelügyeletét. Ugyanakkor minden ágazati minisztérium kijelölte a maga felelőseit, intézetek jöttek létre tanácsadói szerepkörrel. Ezek adnak segítséget a vállalatoknak a korszerűbb szervezési tennivalók végrehajtásához a számítógép alkalmazásához. Az Akadémia és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szintén nagy feladatokat kapott a programban. Az oktatást, továbbképzést mi irányítjuk. Az állam, igazgatás adatfeldolgozó központjai mellett termelési folyamatok irányítására alkalmas számítóközpontokat hoztunk létre a megyeszékhelye, ken — ilyen épül a közeljövőben Egerben. Ezek bérmunkát is végző központok, a környék vállalataival alakítanak ki kapcsolatot.

— A vállalatok megbízásait teljesítő szervezési intézetek — néhány megyei üzemben hallottuk ezt — amellett, hogy igen drágán dolgoznak, szervezési tanulmányaik csak részben megvalósíthatók. Vagyis az elmélet elszakad a mindennapok gyakorlatától...

— A tanácsadói hálózat minden ágazatnál kialakult, s nyilván oda fordul a vállalat is, ahol ismerős: a saját felügyeletéhez. Ott nem mondják, hogy menjen máshová, mert esetleg másutt jobban eleget tudnának tenni az igényeknek. Szükség lenne egy mindenkitől független konzultáns, tanácsadó vállalatra, amely tájékoztatást adna az egyes géptípusokról, teljesítményükről, alkalmazásuk lehetőségeiről,

feltételeiről. Nem lenne es újdonság: külföldön sokfélé dolgoznak hasonló cégek.

Az kétségtelen: a lég- sürgősebb megtanulni az alkalmazást, fokról fokra félkészíteni a munkahelyeket a gép fogadására. Csak azoknak jó a számítógép, akik határozott céllal vásárolják.

— A KGST-országok egységes számítástechnikai programja, az új számitógépcsa- ládok megjelenése segítheti a szélesebb körű hazai alkalmazást. Hogyan valósul meg ez a program ?

— Az országaink közötti együttműködés egyik legsikeresebb példája ez. Az év végén körülbelül 630—700 számítógép dolgozik az országban, ezeknek már majdnem a kétharmada ESZR. az egységes számítástechnikai program gépe. Ezek egyelőre drágábbak, mint a nyugatiak. de a beszerzés feltételei kedvezőbbek. A jövőben sem kell tartani attól, hogy ne tudnának szállítani a partnerek. Az öt évnél régebbi gépeket viszont már folyamatosan ki kellene seléjtez- ni, mert azok nemcsak élhasználódtak, de teljesítményükkel nem is gazdaságosak.

— A szakemberek képzése megoldottnak látszik. Sokan érkeznek számítástechnikai képesítéssel az egyetemekről. Népszerű lett ez n szakma megyénkben is; az egri köz- gazdasági szakközéinskola számítástechnikai tagozatára például nagy a túljelentkezés. Tudja- e majd segíteni az oktatást a gyakorlatban is az egri számítóközpont?

— A képzésről annyit: ma már nemcsak az a fontos, hogy a számítógépek kezelői,- irányítói legyenek jól felkészültek. Arra volna szükség, hogy a mérnökök, közgazdászok, orvosok legalább alapfokú ismeretekkel rendelkeznének, mit várhatnak a számítógéptől munkájukban, hogyan könnyithetik, gyorsít, hatják azt meg a gép segítségével. Az egri számítóközpont elkészülte után egyébként véleményem szerint lehet arról szó, hogy a szakközépiskolában kiépüljön egy terminál, vagyis önálló gyakorlatokra alkalmas, a géphez csatlakozó, adatátvételre, továbbításra alkalmas készülék.

Hekeli Sándor

Asszonyemberséggel

— Mindez megmarad az elmélet síkján?

— Nem. A kormány már Hosszabb ideje megfelelő súllyal kezeli ezeket a kérdéseket és számos intézkedést döntést hozott.

— Tehát megnyugodhatunk?

— Ha a kérdés úgy vetődik fel, hogy milyen a korszerűsítés dinamizmusa, akkor sok tekintetben elégedettek lehetünk. De ha úgy vetődik fel, hogy kihasználjuk- e a lehetőségeinket, akkor már kevésbé lehetünk elégedettek. Kétségtelen, hogy az állampolgárokat a bosz- szantó, a bürokratikus intézkedések, a bonyolult nyilvántartási rend, az ügyintézésben meglévő párhuzamosságok nyugtalanítják. Azt sem érti, ha okkal, ok nélkül különböző igazolásokért küldik a tanácshoz, ha olyan okmányokat kérnek tőle, amelyeknek tényadatait a* személyi igazolványból is meg lehetne állapítani.

— Talán nem rossz példa minderre az építési engedély körüli eljárás — jegyeztük meg.

— Igen, a körülötte tapasztalt sok huzavona inger- li az állampolgárt. De az is isaz, hogy ennél az esetnél olyan érdekek játszanak közre, amelyek a szakhatóságok közreműködését nélkülözhetetlenné teszik.

— Miért kell ?nnek az eljárásnak az egész terhét az állampolgárnak viselnie, miért nem a tervező, vagy az építő kötelessége a hivatali pecsétek beszerzése?

mMi

jlMetír. oov-eűtíier J., péntek :

Az a típusú ember, aki körül szinte teljesen önmaguk- tól jönnek lendületbe a dolgok. Nőktől szokatlan szűkszavúsággal tárgyal például az andornaktályai tsz-köz- pontban vendégmunkásai alkalmazási feltételeiről: ezt igen, ezt nem, ahelyett inkább amazt —, majd előveszi borítékba göngyölt hivatali pecsétjét, hogy megerősítse az alku férfias parolával szentesített eredményét. Pedig ő itt vendég: Forgó Istvánná, a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője,

— Otthon is ilyen könnyen jut dűlőre?

Elérti a kérdést:

— A tsz-ben is csak úgy van, mint a családban: a férfi a fej, de az asszony a nyak, amely a fejet forgatja!

— De félretéve a tréfát, nem r legkönnyebb egy asz- szonynak ez a munka. Sok még a „nehéz fiú” a mezőgazdaságban, akiknek ismeretlen az ipar fegyelme, akik el sem tudnak indulni a reggeli egy-két-három feles nélkül. Nagy erőben érkeznek már kora reggel a munkahelyre — és férfiemberek között hamarabb feltámad az indulat, a dac. A férfigőggel pedig már nehéz szembeszállni. En nő vagyok, másképp közeledhetek hozzájuk. Babusgatom őket: így. Józsi bácsi; na látja, ügyes ember maga — és észre sem veszi, már örül, hogy úgy csinálhatta, ahogyan én kértem. Ilyenkor előny nőnek lenni. És nem is tudnám elképzelni. hegy például csak

asszonyok között dolgozzam egy irodában: a nők egymás között irigyek.

Kapok a hízelgésen:

— Gondolom, a vezetés férfi tagjai meg magát pi- tyolgatjik!

— Nemigen van rá módjuk. önálló, nagyjából független munkaterületem van. A problémáimat magamnak kell megoldanom, hiszen felelős vezetőjük vagyok. Természetes, hogyha kell, a férfi vezetőktől is megkapok minden segítséget, de ha csak lehet, én a magam lábán próbálok megállni. Mert a határba úgysem jöhet velem senki, hogy helyettem értsen szót a beosztottjaimmal — ott egyedül vagyok. Sót nemcsak ott; ahogy tudom, a megyében még ösz- szesen egy nő dolgozik hasonló beosztásban, de ó most gyesen van.

— Hogyan telik egy napja?

Nagy sóhaj:

— Mint minden férfi'vezetőtársamnak. Télen fél hétkor, nyáron háromnegyed hatkor kezdődik a munkaidő, ehhez egy jó órával előbb neki kell készülődni. Elindítom a család életét, felkeltem a S éves István fiamat és a 7 éves Mónikát, ruha, cipő, reggeli —, de közben már a kiadandó utasításokon jár az eszem. Az eligazításon megszervezem a munkanapot. A munkaidőnek csak a kezdete pontos nálunk, máskülönben kötet len a munkarend —, de e a mezőgazdaságban azono a látástól vakulásig műszakkal. Én is egész nap a határban berregek a Babettá- val. Útkozban »okszai eszembe jutott már, hogy milyen nagy ember is lenne az, aki a mezőgazdaságban is képes lenne bevezetni a háromszor nyolcat, vagy annak legalább az első pontját, a nyolcórás munkaidőt.

— Csak a munka tölti ki a napját?

— A munka is kitölti a napomat! 13 éves korom óta dolgozom a szövetkezetben. A tsz ösztöndíjával végeztem el az egri mezőgazdasági szakmunkásképzőt. Voltam gyalogmunkás, brigád- vezető —, de nem függetlenített ám, — később még raktáros is. A szövetkezet ösztöndíjjal küldött a Ne- mecz József Szakközépiskolába is, ott szereztem meg a középfokú képzettséget. Nagyon kéne már a felsőfokú végzettség: a beosztás is megköveteli, de az az igazság, hogy hiányzik is. Olyan munkaköröm van, amelyet mások diplomával a zsebben végeznek — a hiányzó oklevelet csak többletmunkával tudom ellensúlyozni. Aztán ott van még a nőbizottság Is. amelynek négy éve vagyok az elnöke: megszervezni az öregek látogatását, a kulturális rendezvényeket, az iskola támogatását — ez mind időigényes feladat. Egyre jobban hiányzik a családomtól elspórolt idő, de ha tanulhatnék, vállalnám. A férjem is sokat segít — ő a vízi erőműben lakatos — ml már Kiskörén akarunk megállapodni. Mert azt nem mondtam, hogy például 11 év* házasságunkba az r'- munkám mellett ..betétéit a két gyerek, az ötévi gyes »4 hanftmtes iái £» J&ar

olyan családi hagyomány, hogy nincs megállás. A szüleim Mezőtúrról keveredtek ide. még a nagy társadalmi mozgások idején — az állami gazdaság villamosításán dolgoztak — de még ők Is kipréseltek magukból egy házat Kiskörén.

— Melyek pillanatnyilag a legnagyobb gondjai?

— A kárba veszett és a kevés munka. Elvégezzük a talajmunkét, elvetünk.— aztán feljön a talajvíz, és oda minden. Megtéríti ugyan a biztosító az addig elvégzett munka értékét, de ki dolgozik azért, hogy csak a befektetést kapja vissza? Ki tudná számokká változtatni a szándékot, a figyelmet, a törődést, amely semmivé válik? A tározó túlsó oldalán ugyanez a helyzet: virágzó téeszek sora ma csak vegetál a víz miatt. Májusban- Éaikgá Rfir.talaaéH is- íépyképezték a mi vidékünket: bízom hozzá, hogy talán most már történik is valami. Mert ami a népgazdaságban kiadás és bevétel címén merül fel a tározóból öntözött területek kapcsán, annak nálunk csak az ára jelentkezik — és ez az ár az évek során már emberi sorsokat jelent.

— Ugyanígy emberi sorsok változnának, ha még szerezhetnénk munkát. A szövetkezet anyagi biztonsága miatt is, a fölösleges munkaerő foglalkoztatása miatt is. Régóta próbálkozunk, textilipari gyárakkal egyezkedünk például, de eredménytelenül. Mind ki akarja kötni a három műszakot — nehezen értik pieg, hogy az a parasztasszony, aki ma még a géptől is fél, biztosan nem menne el éjszakázni. Most is talpalok valami bedolgozói, vagy egyszerűbb csomagolási munka után, egyelőre hiába. Bár tudom, hogy szép dolog, hogy, az idei nehéz szüretre testvéri segítségként maid 30 emberünk jár át naponta buszon Andornaktályára szüretelni, de a végső és biztonságos foglalkoztatás nem ez.

— Melyek a vágyai?

— A diploma és az utazás. Tanulni, hogy legyen jövőm és utazni, hogy szép legyen az. Nagyon nehezen tudom megszervezni most is, hogy együtt nyaralhasson a család. de azért minden európai szocialista országba eljutottunk már, és kétszer voltam Olaszországban is. Most Görögországba készülünk — kislány korom óta vágyom oda.

— Von még ideje rá!

Szeme napsugarasra vált;

ahogy nevet:

— Harmincegy éves va-' gyök! Vagyis múltam...

Kohidilcu«. s