Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-27 / 278. szám

A KUTATÁS SZOLGÁLATÁBAN Készlet a Mahler-szimfóninból A Pécsi Balett húsz esz­tendővel ezelőtt robbant be­le a magyar színházi élet­be, új szemléletével, új stí­lusával és azzal az új tar­talommal, amely nemcsak a magyar, de az európai kö­zönséget is meghódította. Az általuk megvalósított for­manyelv, s a merészség, aho­gyan a koreográfiái ötlete­Sikerek a gyakorló általánosban Az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola II. számú Gyakorló Általános Iskolájá­ban az utóbbi napokban két siker is született. Az egyiket tizenöt tanuló aratta, akik az Iskolateleví­zió országos orosz nyelvű versenyén első helyezést ér­tek el. Az előzetes selejte­zőkön összeválogatott fiata­lok négy napon keresztül — színészek segítségével — kü. lönböző feladatokat oldot­tak meg. A vetélkedőről egy­órás felvétel készült, ame­lyet a közeljövőben mutat­nak be a képernyőn. Az eg­ri diákok — akiket dr. Szűcs Lászlóné tanár készí­tett fel — jól helytálltak, amit mi sem bizonyít job­ban, hogy a négy csapat kö­zül a legjobb eredményt ér­ték el, pedig a többiek ve­lük el 1 en tét ben, tagoza tos iskolából érkeztek. A másik siker: a napok­ban jutalmazta meg a Mű­velődési Minisztérium és a Tankönyvkiadó Vállalat az intézmény két nevelőjét: Erdész Edénét és dr. Kovács Vendelnél kimagasló tan- könyvszerzői munkájuk elis­meréseként. A pedagóguso­kat — akik részt vettek az általános iskolák új mate­matikakönyvének elkészí­tésében — a minisztérium épületében köszöntötték. Jogalkotásunk próbája Az idei esztendővel záruló középtávú jogkodifikációs program teljesítéséről és a következő esztendőkre most formálódó jogalkotási teen­dőkről tárgyalt szerdai ülé­sén az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, dr Gajdócsi Ist­ván elnökletével. A jogalko­tási feladatok több évre ter­vezett programozása és végrehajtása kiállta a gya­korlat próbáját állapították meg a képviselők sokrétű vi­tájukban, amely dr. Petri k Ferenc igazságügyi minisz­terhelyettes tájékoztatója nyomán bontakozott ki. 11180. november 27., csütörtök , két, a szellemes gondolato­kat megvalósították, nem­csak egy kitűnő, vidéken élő, alkotó együttes jövőjét ala­pozták meg, de hatották az országban akkor még az egyetlen balettkarra, az Ope­raházra is. Ma, húsz év után, amikor már Győrött a második vidéki balettegyüt­tes is él és dolgozik, kíván­csian vártuk jelentkezésü­ket; hol tartanak, miben ők most a Pécsi Balett, mi az az új, aminek láttán a meg­lepetéstől tapsolhatunk? Az együttes gazdája, mű­vészi mindenese, a koreog­ráfusa, rendezője, lelki-szer­vezeti összetartója Tóth Sán­dor. Nem kis feladat meg­újítani a kart a megfelelő időben személyi állományá­ban és esztétikai elképzelé­seiben. Már a kezdeteknél érezhető volt a zene mara­déktalan tisztelete ebben a művészi munkában. Az ma sem hiányzik. Most is szimfonikus ba­lettel kezdtek. Bach II. és III. Brandenburgi versenye bizonyos értelemben csúcsa Bach zenéjének. Bach élet­ereje és roppant szellemi energiái feszülnek ebben a nagyszerű muzsikában. Ügy éreztük, hogy a koreográfus Tóth Sándor áhitatos fe­gyelemmel táncoltatta el kitűnő szólistáival ezt a kompozíciót. A zenei és 'táncmotívumok úgy illesz­kednek egymáshoz, hogy mindig a zene diadalmas hangzását tartjuk fontosabb­nak. Ehhez nagy-nagy mű­vészi alázat kell, hiszen az matK József­3. Nem tudtam, hogy vendé­getvársz. — Ez az, hogy én sem. Csak benézett. Nem tilos, azt hiszem. Nem tilos. Itt tarthattuk volna őket ebédre. — A, dehogy, hiszen siet­tek. Bizony, jobb így. Eleget bántott már azelőtt is, hogy felismertem a konstuk- ciómat. Ez itt a lakásban ugyanaz a kaputelefon, ami tőlem származik. Nem akar­tam beszélni róla, hiszen a legegyszerűbb az lett volna, ha elfelejtődik. Mielőtt kimaradtam vol­na az egyetemről, emlék­szem. még egyszer beszél­gettünk Bálinttal arról a városról, amit majd megter­vezünk. Én hót ebből kima­radtam, úgy látszik, ö pe­dig? Nem saját ötletem volt ez a kaputelefon. Átvettem egy külföldi magazinból. Le­rajzoltam magamnak. Ügy A Görbe tükör fináléja átértelmezés lényege mégis­csak az, hogy a tánc ural­kodjék. A két Brandenbur­giban Lovas Pál, Tamás Györgyi, Sólymos Pál és Zar- nóczay Gizella táncoltak ki­tünően, de a teljesítmény értékét emelte Paronai Mag­dolna, Prepeliczay Annamá­ria, Hajzer Gábor és Kör­mendi) László szereplése is. A Bach-szám csaknem hi­bátlan kompozícióban és megvalósításban egyaránt! Mahler IX. szimfóniája a század első évtizedében be­mutatott mű. Ma is meglep érzelmi gazdagsága, sokrétű­sége és az a líra, aminek ma már egyre halványabb folytatása tapasztalható csak. Erre a nemes 4 anyagra épí­tette fel táncdrámai kompo­zícióját Tóth Sándor, amely­ben a ripők Bécs vonul fel, az álszent monarchia vas­kos képmutatása, emberei­nek szabadságvágya és a kevesek hite a tiszta szenve­délyekben. A hőst le- és megtörheti mindaz, ami őt körülveszi. Lovas Pál sikere itt vitathatatlan; Prepeli­czay Annamária, Hajzer Gá­bor, Baráth Ildikó, Bauer József és a többiek. Eck Im­re díszletei kö.zött, és remek szecessziós jelmezéiben az est legmaradandóbb élmé­nyét nyújtották. J. Strauss zenéjére pereg­tek le a Görbe tükrök az est utolsó harmadában. Közéle­ti szatíra valamennyi. Ab­ból az indítékból születhet­tek, hogy a humor fájda­lommentesen gyógyítgatja hibáinkat. A Nagykapu, a Táncverseny sarkított jele­vagyok vele, hogy amíg nem tudom a sajátom gya­nánt elképzelni, addig nem tudok dönteni róla, jó-e, rossz-e. Amikor már le van rajzolva, az ember szinte együtt él vele, mintegy be­lülről látja, s kialakul, hogy elfogadja, vagy elveti. Vizsgákra készültünk ak­koriban. Egymás könyveit, jegyzeteit kérdezés nélkül használtuk bármikor, így kerülhetett Bálinthoz a rajz. A magazin, igaz, nem adta a mérnöki tervet, csak a modell fényképét, így félig- meddig ki kellett találnom azt a szerkezetet, amit meg­rajzoltam, ámde a telefon aikkor sem az én szellemi tulajdonom. Sok más ötlet­tel együtt ez mind helyet kaphatott volna az ideális városban, amiről csak be­szélgettünk. Á kaputelefon örmagában semmi. Mezítlábra sarkantyú. Nem zavart volna, azt gondolom, ha ugyanilyen más gondolatok mérnöki megvalósításával együtt ke­rült volna elém, annak az elképzelt városnak a tervei közt, lerajzolva. De Bálint egyetlen ugyan­ilyen ötletet nem tett mel­léje, hanem fogta külön a kaputelefont és beépítette. Rosszul oldotta meg a sze- métledobót, a gyerekkocsi- tárolót, a fürdőszoba vízle­vezető csövének szögesését, és még sorolhatnám. Lapozgatok az újságokban, s közben a folyosón át be­szélgetünk. Anna a kony­Rach: Brandenburgi verseny (Fotó: Szántó György) net, a Versenyfutás bő hu­morával hat. A Tanmese frappáns, A Jubileum, az ökölvívás és a Kinevezések alapötlete nem rossz, de ezeket az ötleteket másként , és„ más csattanóval kell és lehet jobban végigragozni. A harsány elemek nem te­szik feltétlenül hatásosabbá egy-egy megoldás csattanó­ját. * Örömmel fogadtuk és várjuk újból a pécsieket, mert munkájukban a tiszta meggyőződés és a művészi munka értékébe vetett hit válik nyilvánvalóvá. hában dolgozik. Elég kicsi a lakás, nem kell kiabálni. A normális beszédhangot jól értjük, én itt, ő ott. Eltekintve a zajtól, elég nyugalmas ez a lakás. Ami­óta főútvonallá változtatták az utcát, megnőtt a gépko­csiforgalom, itt jár el a troli is, hangrobbanása eleinte nyomást, fájdalmat okozott a szívemben, akko­riban kispárnámat a fejem­re szorítva aludtam, s hogy hogy nem, évek során már az utca másik oldalán, a régi lakásban is valahogy megszoktam a zajt. Utána ide költöztünk át, az új házba, s már nem zavar annyira. Ezt is meg lehet szokni. Lehet, hogy más is mun­kál bennem ezzel a kapu­telefonnal kapcsolatban — az, hogy növeli az itthoni életünkbe való közvetlen be- lebeszélés lehetőségét? Szá­momra az természetes, hogy ha valakit meg akarok lá­togatni, akkor telefonon fel­hívom, megbeszélem, a mon­dott időben elmegyek. Ha véletlenül, útközben döntök így. ákkor pedig elmegyek a lakáshoz, s megpróbálom. Ha nincsenek otthon, nin­csenek. A kaputelefon meg­könnyíti ezt, már az utcáról f elszól hatok. De arra is csá­bít, hogy lépten-nyomon fel­szóljanak rajta. Valahol pihenni is kell. Ezzel függ össze a törekvé­sem a telekre. Pihenni a természetben tudok igazán. Nekem a természet zajai kel­Farkas András Könyvtár a múzeumban A könyveknek megvan a maguk sorsa: így szól a régi mondás. Az egri Dobó Ist­ván Vármúzeum könyvtárá­ban tett látogatás során rög­tön ez ötlött eszembe. Ugyanis itt a nyomtatványok — mint a gyűjtemény többi része is — beszédesek: egy­részt a kutatói „stáb” szel­lemi hátterét jelentik, más­részt maguk is kiállítható érdekességek. Dr. Lénárt An­dorral, a bibliotéka vezető­jével a polcokon böngész­tünk, vallatóra fogtuk a ré­gi, megsárgult írásokat, s a mai kiadványokat. A hely — akár az intézmény többi ré­szében — itt is szűkös, de a gondos gazda minden vé­kony füzetkéről számot tud adni. — Jelenleg húszezer kö­tettel rendelkezünk — kezdi kalauzom —, s elsősorban a múzeum tudományos dolgo­zói igényeinek kielégítése a célunk, de támogatunk min­denkit, aki kutatással foglal­kozik, s hozzánk fordul. — A jelenlegi anyag csak­nem harminc év módszeres munkálkodásának eredmé­nyeként jött össze. Vala­mennyi múzeum rendelkezik hasonlóval. Eleinte az orszá­gos központ látott el ben­nünket: az első időkben fő­leg néprajzi és művészettör­téneti jellegű könyveket és folyóiratokat kaptunk. Ahogy egyre több különböző szak- területű munkatársunk ke­rült ide, úgy, gazdagodott könyvtárunk is. Régészeti, paleontológiái és természet- tudományos anyagok szapo­rították állományunkat. Most a távlati kutatási terveknek megfelelően növeljük tovább, hogy megfelelő bázisa le­gyen tevékenységünknek. Ahogy nézelődünk az írá­sok között, különböző nyelvű művekre bukkanok, — Mintegy 160 cserepart­nerünk van a világ minden táján: Moszkvától New Yorkig. Ha valamilyen kiad­ványt megjelentetünk, azon­nal juttatunk belőle mindő- jüknek. Viszonzásul mi is megkapjuk évkönyveiket, pe­riodikájukat. Az efféle ta­nulmányok értéke felbecsül­hetetlen: a rendszeres kap­csolattartás eszközei a nem­zetközi vérkeringést jelentik. Különösen a környező orszá­gok küldeményei számítanak nagy kincsnek: a megfelelő cikkek fordítását kollégáink rendelkezésére bocsátjuk. lenek ahhoz, hogy jól alud­jak. A bokrok neszezése, a szél hangja. Az autómotorok agresszív recsegése helyett valami egészen más. — Amikor kimentéi a gyerekekhez. Bálint mondott nekem valamit. Anna az ajtóban áll, mo­solyog. Kérdőn nézek rá. — Sosem hittem, hogy ilyen szerény vagy. — En? — Te. Bálint azt mondja, hogy ez a ház tulajdonkép­pen a kettőtök közös mun­kája. S a telefon a tiéd. Te erről soha nem beszéltél. Ilyen szerény vagy7 Elképedek, Anna ezek szerint büszke akar lenni rám? — Azt mondja, hogy ezt az ötletedet 6 mentette meg. — Megmentette? A kapu­telefont? — Így mondta. Végül is volt valami közös munkátok, amiben egyetértettetek, ez meg is valósult, bár — el­mosolyodik — úgy tűnik, nem a te jóvoltodból. Bálintnak tehát, sok más mellett, ez amolyan szimbó­lumféle is? A barátságunk kifejeződése? S ezt Anna is így látja? Lépnem kell, kétségtelen. — Anna, Anna, te elhit­ted Bálint eszményi magya­rázatát, látom. Mégis mit gondolsz, miért adott más nevet a konstrukciónak Bá­lint, mint ahogyan én ne­veztem? (Folytatjuk) Elém kerül előbb a Mon- tevideó ból érkezett kötet, majd egy angol: a Viktória és Albert múzeum kiadvá­nya, amely kézírásos kó­dexekkel foglalkozik. Van­nak olyan távoli országok.; amelyek olyan szorgalmasan postázták munkáikat, hogy azok már önálló tömbként sorjáznak egymás mögött. Amikor a séta során a régi könyvekhez érek, önkéntele­nül is véglgsimítom gerincü­ket, s néhány izgalmasnak tűnőt leemelek a helyéről: Aki szereti ezeket a „lelkes tárgyakat”, nagy örömet ta­lál bennük: régi embereié gondolatai; boldogsága, fáj-1 dalma tükröződik bennük,, Kísérőm azonban kissé meg­mosolyogja meghatottságo­mat: — Nem az a feladatunk; hogy ezeket gyűjtsük; főleg a főegyházmegyei és a gyön­gyösi műemlék könyvtárra tartoznak, s nem is ezek kép­viselik a legértékesebb részét anyagunknak. Bár található néhány ritkaság: itt van pél­dául ez a kézzel festett nö­vényhatározó a múlt század közepéről, vagy egy olyan kuriózum, amely miatt Bu­dapestről is járnak hozzánk! a pozsonyi jezsuita könyvtár kézírásos összeírása 1689-ből, amely valószínűleg a társai­val együtt a ferencesek, ser­viták vagy a ciszterek gyűj­teményéből került hozzánk. — Ha érdekességet akar­nék mutatni, leginkább az egri vonatkozású kiadványok­ra lehetnénk büszkék. Igyek­szünk minden Heves megyei kiadású, vagy a helyi szer­zők által írott műveket meg­szerezni. így megtalálhatók a többi között Vitkovics Mi­hály korabeli kiadású mun­kái, vagy Tárkányi Béla ver­sei, aki Petőfi egri barátja volt. — Három „specialitásunk” van még, három önálló része a könyvtárunknak. Az egyik Legányi Ferencnek, a mél­tatlanul feledésbe merült eg­ri paleontológusnak a ha­gyatéka, akiről 16 kövületet neveztek el. Mintegy 400 ér­tékes kötete található itt. A másik újabb szerzemény! Pátzay Pál, a nemrég el­hunyt kitűnő szobrász gyűj- teméftye., Halála után az öz­vegy kérte, hogy egy olyan vidéki múzeum kaphassa meg, amelyik jelentős kép­zőművészeti anyaggal ren­delkezik. Mi gondját visel­jük, csináltattunk hozzá ex- libriseket, s számba vettük a dedikációkat. Bár a teljes feltárás még hátravan, any- nyit már megállapíthattunk', hogy a hatvanéves művészi pálya fordulóit a mester ol­vasmányain is le lehet mér­ni. A harmadik, nemkülön­ben izgalmas rész különböző iskolakönyvekből áll: mint­egy 700 kiadvány, elemi és polgári iskolai nyomtatvány várja, hogy egyszer — más tanítást szolgáló tárgyakkal együtt — a nagyközönség elé kerüljön. A hosszúra nyúlt látoga­tás során ott ácsorogtunk a polcok előtt: a keskeny fő­folyosón alig tudtunk megmoz­dulni, de lám csak, a köny­vek segítségével nagy utat tehettünk meg a térben és időben. Gábor László Értékes ajándék a múzeumnak Értékes képzőművészeti anyaggal gyarapodott a győ­ri Xantus János Múzeum. Xantus Gyula a festőművész több mint 250 alkotását aján­dékozta a közgyűjteménynek. A művész oldalági rokona a múzeum névadójának, s a neves természettudós és vi­lágutazó iránti tisztelete jeléül adományozta a mun­káit a nevét viselő múzeum­nak. A gazdag anyagot a jövő év elején kiállításon mu­tatják be a tárlatlátogató közönségnek. J « n/ á

Next

/
Oldalképek
Tartalom