Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-25 / 276. szám

Biztató kezdet, de... A megyei párt-végrehajtó- bizottság 1979. szeptember 18-i ülésén több fontos ha­tározatot hozott a munka­erő-gazdálkodás ésszerűsítése és hatékonyabbá tétele ér­dekében. Egyebek mellett gazdasági és politikai fel­adatként jelölte meg me­gyénk ipari, mezőgazdasági üzemeinek, továbbá a szö­vetkezeteknek és az intéz­ményeknek a munkakörök felülvizsgálatát, a teljesítmé­nyek növelését, a minden szempontból indokolt és megalapozott munkaerő-át­csoportosításokat, a belső tartalékok hasznosítását, a minőségre ösztönző prémi­umrendszer kidolgozását, va­lamint a munkamorál, a munkafegyelem fokozását. A végrehajtó bizottság ha­tározatát megyei tanácsko­záson vitatták meg az érin­tettek, és az ügy fontossága, aktualitása miatt megyénk népi ellenőrei a közelmúlt­ban már számon is kérték az időközben tett intézkedé­seket és azok eredményeit. Az egriek külön is megmérettek A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság vizsgála­ta huszonegy ipari vállalat­ra és építőipari szövetkezet­re — Izzó Gyöngyösi Gyára, Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat, a KAEV és a V1LATI egri gyára, a Mát- ravidéki Kőbányák, a Duna Cipőgyár hatvani gyáregy­sége, az UNIVERSAL Ipari Szövetkezet a hevesi építő­ipari a Tárná menti ipari szövetkezet stb. — öt keres­kedelmi — élelmiszer és iparcikk kiskereskedelmi vál­lalatok, GYÖNGYSZÖV stb. — szervezetekre, négy mező- gazdasági — hatvani Lenin, a káli Károlyi Mihály, a me- zőtárkányi Aranykalász stb. — termelőszövetkezetre, és három — a gyöngyösi Bugát Pál Kórház, megyei Földhi­vatal stb. — intézményre terjedt ki. Ugyancsak értékelte már a megyeszékhely munkahe­lyein tett intézkedések ered­ményeit az egri városi párt­végrehajtóbizottság is. A közelmúltban tartott ülésén a pozitív váltbzások elemzé­se és elismerése mellet a változatlanul meglévő gon­dokról és hiányosságokról is bőven esett szó. Felülről lefelé. I: Általánosítható tapaszta­latként jegyezték fel a né­pi ellenőrök, és az egri vá­rosi pártbizottság munkatár­sai is, hogy az esetek döntő többségében a létszámfelül- vizsgálátok, illetve a dolgo­zók átcsoportosítását a „fe­lülről lefelé” elv érvényesí­tésével végezték el a gazdál­kodó szervek és az intézmé­nyek. Tegyük gyorsan hoz­zá: az említett módszer ki­váltképpen elnyerte a fizi­kai dolgozók tetszését. És hogy mennyire jogos és idő­szerű volt „szétnézni” az irodákban, azt mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy a vizsgálatokba bevont mun­kahelyeknél már eddig is háromszázzal csökkentétték az irányítói apparátust. A valamennyi dolgozóra kiterjesztett „elbeszélgetés” másik módszere a vállala­ton belüli és a más vállalat­hoz történő átcsoportosítás volt. Ennek eredményeként nem' kevesebb mint hatszáz dolgozó — elsősorban az Iz­zó Gyöngyösi Gyárában, a Heves megyei Finommecha­nikai Vállalatnál, a Tárná menti ipari szövetkezetnél, a hatvani Lenin Termelőszö­vetkezetnél, a gyöngyösi áfésznál, a megyei földhiva­talnál. az UNIVERSAL Ipa­ri Szövetkezetnél, a tanácsi építőknél — került új, vagy más munkakörbe. És hogy mennyire politikusán és hu­mánusan végezték el az „át­igazolásokat”, azt jól bizo­nyítja,. hogy a más munka­körbe irányított dolgozók között alig akad olyan, aki elégedetlen lenne új mun­kahelyével,' anyagi és erköl­csi megbecsülésével. Akadtak persze olyanok is, — körülbelül 150-en — akik miután megtudták, hogy másütt lesz rájuk szükség, kikérték a munkakönyvüket. Szorosabbra fogták a gyeplőt Ugyancsak javította a munkafegyelmet és elősegí­tette a hatékonyabb munka­erő-gazdálkodást a belső szer­vezettség javítása, a termék- szerkezet korszerűsítése, műszaki normák bővítése és a teljesítménybérben dolgo­zók számának növelése. An­nak a „bizonyos gyeplőnek” szorosabbra fogását bizonyít­ja továbbá az is, hogy több üzemben felvételi tilalmat rendeltek el, és bár kissé nehezen ment az elfogadta­tása, de ma már a legtöbb munkahelyen természetesnek tartják, hogy az időközben nyugdíjba, gyesre és kato­nai szolgálatra távozott be­osztottak munkáját az iro­dákban a többieknek kell el­végezniük. Az így felszaba­dult bér egy részét termé­szetesen azok kapják meg, akik a távollevők helyett dolgoznak. Végezetül több mint jó ötletnek bizonyult az is, hogy a legfontosabb szakmákban minőségi cseré­ket hajtottak végre. Mindezek eredményeként csökkent az egészségtelen munkaerő-vándorlás a me­gyében, több ágazatban mér­séklődött az új munkaerő iránti kereslet, így úgy tű­nik, vége felé közeledik az az időszak, amikor elsősor­ban a munkaadó üzemeknek volt mindegy, hogy ki, hol és hogyan dolgozik. Nincs vagy alig. .. Sajnos azt is megcáfolha­tatlan , tények bizonyítják ugyanakkor, — a megyei NÉB és a városi párt-vég- rehajtóbizottság jelentései részletesen elemzik az oko­kat is —, hogy egy sor te­rületen nincs, vagy alig tör­tént javulás. A munkaidő 10 —15 százaléka változatlanul nem munkával telik el, to­vább emelkedett az egész napos hiányzások aránya, a táppénzes napok száma pe­dig 7 százalékkal növeke­dett. A tennivalókra figyelmez­tető példaként került bele az egri városi párt-végrehajtó­bizottság jelentésébe* az is, hogy a nem fizikai állo­mányban a teljesítményektől függő bérezési formát még sehol sem alkalmazzák Eger­ben, —* sajnos a megyei helyzet sem jobb — és a minőségi munka premizálá­sa is csak az Egri Dohány­gyárban, az UNIVERSAL Ipari Szövetkezetben és az egri Finomszerelvény gyár­ban került előtérbe. Az üze­mek többségében az anyagi ösztönzés „alapkövei” válto­zatlanul a mennyiség és nem a minőség. Elsősorban az üzemek, a szövetkezetek gazdasági és politikai veze­tőinek számlájára írandó vé­gezetül az is, hogy a telje­sítmények növelését nem követi a megfelelő differen­ciálás, így a végzett munka mennyisége és minősége alig tud „beleszólni" a kereseti és a jövedelmi arányokba. Az pedig egyenesen gátja a munkamorál és a munkafe­gyelem erősítésének, hogy a módosított Munka Törvény- könyvét kiegészítő helyi szer­vezeti és működési szabály­zatok korszerűsítése érthe­tetlen lassúsággal halad me­gyénkben. Így aztán persze hogy nehéz többet követel­ni és szigorúbban fegyelmez­ni. A bevezetőben említett biztató eredményeket a leg­jobb szándékkal is csak kez­detnek tekinthetjük tehát. Mert a negatívumokat, a szervezettséget. az ala­csony színvonalú munkát summázó negatív példatár arra figyelmeztet: bőven van * még min változtatni, javíta­ni és korszerűsíteni. És utána majd követelni és a legiobbakot meokülön- böztetetten megbecsülni. Koós József Hosszan-! tósdi Ügy mondják a szak­emberek: a reklámnak egyetlen célja van, a kí­nált áru eladása. Ezt hittem én is, tehát a a Rádióújságban megjelent hirdetésre a Lemezposta budapesti címére elküldtem a megrendelést. Teltek a napok — semmi. Gondol­tam, nem megy olyan egy­szerűen a lemez becsoma­golása és a postára adása. Majd megjön, csak türelem. Meg is jött. Egy levél. Nem Budapestről, hanem Debrecenből. A feladó így is a Lemezposta. A boríték­ban egy sokszorosított űr­lap. amelynek kipcrntozott 1 soraiba beírták kézzel [ mindazt, ami tudatta, hogy a két lemez már elfogyott, azokat előjegyezték. Tisz­telettel: Györfi. Mindez udvariasan, mű­velten, a Művelt Nép-kéz méltóan. Gyanakszom, ha már sok­szorosított az űrlap, nem az én kedvemért készítették el — feltehetően nem is-öt ' példánybán. Hányán lehet­nek a sorstársak, akik a le­mez helyett ilyen „Tisz­telt megrendelőnk! Közöl­jük, hogy az ön által meg­rendelt hanglemezek köz­ben elfogytak...” választ kaptak? ] Miközben? Két nap alatt? Hány hanglemezt kínáltak a Rádióújságban közzétett hirdetés alapján az ország lakosságának megvételre? Harmincötöt? Kétszázat? Ezret? Annyit semmiképpen, hogy elég lett volna. Akkor pe­dig minek hirdették? Vagy: ' miért nem úgy, hogy „kor­látozott számban”’ * tudunk szállítani? Mindez rejtély. Ismét egy példa az em­berek fölösleges és elkerül­hető bosszantására — le­mezügyben. Mondjuk: ta­karékosság. Erre megjelen­tetünk (feltehetően nem kis pénzért) . olyan . .hirdetést, aminek ígéretét nem tudja a hirdetést feladó teljesí­teni. Mondjuk: takarékos­ság. Az emberek hangula­tát lehet ok nélkül tönkre­tenni? A Magyar Hirdető a meg- ‘ mondhatója, hány ilyen felesleges reklámozás lát­hat napvilágot nálunk — a hiszékeny emberek beugra­tására, bosszantására. Ki­nek jó ez? (-ár) Apuka hangoskodik Történt, hogy Ádámka ko­nyakot ivott. Méghozzá bent az iskolában, abban a bizo­nyos, más célra szánt helyi­ségben és ráadásul másod­magával. Miután Ádámka még nem fejezte be az álta­lános iskolai tanulmányait, a tanárai úg^ vélték, cseleke­dete nem egészen természe­tes. Gondolták, megbeszélik ezt Ádámka apukájával is. Az üzenetre annak rend­je, módja szerint apuka be is ment az iskolába, ahol az igazgatóhelyettes tájékoztat­ta a történtekről. Mondanunk sem kell, hogy apukát nagyon várat­lanul érte mindaz, amit hal­lott. Pillanatok alatt ideges lett. De nem a fiacskája mi­att, hanem azért, hogy olyat tételeztek fel csemetéjéről — szerinte —, ami teljességgel lehetetlen. — Kikérem magamnak, hogy Ádámkáról ezt mond­ják. Tessék tudomásul ven­ni, hogy én úgy nevelem a gyerekeimet, hogy... És itt némi családtörténet következett a mindenben ki­váló gyermekek eddigi ered­ményeire való gazdag uta­lással és annak félreérthe­tetlen hangsúlyozásával, hogy apuka olyan társadal­mi megbízatás súlyát viseli a vállán, ami eleve kizárja, hogy a családban bárki ne ennek megfelelően viselked­jék, és ő a munkahelyén egyébként is, és különben is, meg minden. Adatokkal bőségesen meg­tűzdelt előadását apuka olyan hangerővel közölte, mintha a Kisstadionban kel­lett volna mikrofon nélkül tájékoztatnia az egybegyűlt sokezres tömeget. Nemcsak a szomszédos tanári szobá­ban néztek össze megütköz­ve a bent levő nevelők, hi­szen minden szót hallottak a bezárt ajtó ellenére js, ha­nem a folyosón várakozó Ádámka is elégedetten vehet­te tudomásul apukája csa­ládvédelmi szózatát. Az igazgatóhelyettes ugyan többször megpróbált csendesen közbeszólni, de apuka ezt nem vette figye­lembe. — Most elviszem a fiam alkoholvizsgálatra és utána majd tárgyalunk, kartársnő! — emelte fel a mutatóujját és egyben addig is erős hangját apuka az ajtóból visszafordulva. Majd apai büszkeséggel telten, mint aki jól szolgálta családja érdekeit most is, el­vonult. Akik ott maradtak az is­kolában, a tanáriban és az igazgatóhelyettesi irodában — megkövültén néztek ma­guk elé. Nem tudták eldön­teni, ébren vannak-e vagy álmodtak. Ádámka apukája ugyánis sok minden nagyon fontos dolgot nem vett figyelembe. Először is azt, hogy neki ak­kor sincs joga kiabálni az iskolában, ha százszor is iga­za lenne. Másodszor azt, hogy a gyermeke érdekeit nem, a hangerővel és nem a burkolt fenyegetődzéssel szolgálja, hanem azzal, ha odafigyel arra, amit a nevelőktől hall a fiacskájáról. Harmadszor pedig azt nem vette figye­lembe. választott társadalmi megbízatása, testületi tagsá­ga arra kötelezi, hogy pél­dát mutasson. ■ Nem ilyet, hanem jó pél­dát. Me.rt apuka előbb vázolt viselkedésének mi lehet a kö­vetkezménye? Az. hogy a ne­velőknek elmegy a kedvük attól, hogy apuka segítségét kérjék az Ádámkák jellem­beli alakítása érdekében. Ugyanis nincs szükségük kia­báló és fenyegetődző apukák­ra. Mi több — senkinek sincs szüksége ilyen apukák­ra. " Történetünk azonban úgy lesz teljes, ha a fejleménye­ket is elmondjuk. Ügy volt, hogy az iskola vezetője írás­ban tájékoztatja majd a tes­tület vezetőjét' arról, hogyan viselkedett Ádámka apukája az igazgatóhelyettesi irodá­ban. Hátha erről a kiabálós oldaláról ott nem ismerik az apukát. És majd megkérde­zik tőle, hogy... ? Apuka azonban másnap, hívás nélkül újból bement az iskolába és ott előadta,,hogy* ő nagyon ideges természetű, könnyen elveszti a fejét, és olyankor az ökle is odahup­pan az előtte levő asztal lap­jára. Különben is tegnap na­gyon fáradt volt, mert- a munkája, a problémák, a fe­lelősség és... Elnézést kér. Ez a tény önmagában is szép. Kár. hogy apuka maga szolgáltatta annak lehetősé­gét, hogy megkövesse az is­kola nevelőit. Cseppet sem mellékes, hogy mindezt már sem a szomszédos tanári szobában nem hallotta senki, sem Ádámka a folyosón, az ajtó előtt várakozva. Különben is. apukának sem tesz jót. ha akár az is­kolában, akár máshol — kia­bál. Attól még nem lesz iga­za. Legfeljebb rossz bizonyít­ványt állít ki magáról. Ki­nek kell az? G. Molnár Ferenc Úi x olajtartályok A Zalai Kőolajipari Vállalatnál a rekonstrukció keretében új, atmoszférikus vákuumüzem is épük Az új üzemhez ké­szülnek az ötezres köbméter űrtartalmú tároló- és szedőtar­tályok. (MTI fotó — Rózsás Sándor felv. — KS) Hegkezdődött az öthónapos pártiskola Egerben November 24-én, hétfőn megkezdődött az öthónapos pártiskola Egerben. A párt- munka „első vonalában” dolgozó pártalapszervezeti vezetőségi tagok, tömegszer­vezeti és gazdasági vezetők politikai alapozó képzésben részesülnek a csaknem fél­év alatt. Megismerkednek a világnézeti, filozófiai tárgyú kérdésekkel, az ideológiai munka gyakorlati tényezői­vel, előadásokat hallgatnak a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történe­téből, politikai gazdaságtan­ból, gazdaságpolitikából, Va­lamint a pártélet belső kér­déseiből. A pártiskola célja az, hogy a hallgatókat fel­készítse a mindennapi párt­munkára, módszereket adjon, ugyanakkor elméleti segítsé­get is nyújtson a gyakorlati munkához. „Hatvan városáért” Az MSZMP Hatvan váro­si Bizottsága és a helyi ta­nács hétfőn, a pártszékház­ban. közös ünnepi ülésen emlékezett meg a település felszabadulásának 36. évfor­dulójáról. Az eseményt An- geli József tanácselnök mél­tatta, majd átadták a „Hat­van városáért” kitüntető emlékérmet Szabó Iván Múnkácsy-díjas, kiváló mű­vész alkotását Juhász Ferenc pártbizottsági titkárnak, Ma- latinszky László nyugdíjas­nak, Páldiné Pál Ilona sportolónak, Győri Sándor­nak, a Mátraalji Szénbányák Vállalat igazgatójának,, va­lamint a rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedé­si osztálya munkatársainak. Óvoda, iskola, könyvtár egy helyen Elkészültek az összevont gyermekintézmények típus­tervei, amelyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy épületbe kerüljön bölcsőde, óvoda, iskola, könyvtár és helyet adnak sportfoglalko­zásoknak is. A terveket a Tervezésfejlesztési és Típus­tervező Intézet irányításával dolgozták ki az Építésügyi és Városfejlesztési, a Művelő­dési- és az Egészségügyi Mi­nisztérium megbízásából. A tervek elkészítésénél haszno­sították azokat a tapasztala­tokat, amelyeket a már mű­ködő hasonló intézmények­nél szereztek. A tervezett intézményele a legfiatalabbak oktatása- nevelése mellett a délutáni és esti órákban jól szolgál­hatják a lakosság kulturális és sportolási igényeinek ki­elégítését is. Mivel egy épü­leten belül valósul meg a bölcsődei, óvodai nevelés és az általános iskolai oktatás, ez lehetővé teszi a rugalmas felhasználást. Ha a szükség úgy kívánja, az óvodai rész átalakítható tanteremmé, vagy a tanterem óvodává, attól függően, mire van na­gyobb igény. Módszertani tanácskozás Gyöngyösön A társadalomtudományi tárgyak oktatásának mód­szerbeli tapasztalatairól szer­veztek tanácskozást tegnap Gyöngyösön, a főiskolán. A konferencián részt vett Varga Dénesné. a Művelésődési Mi­nisztérium, valamint dr. Papp Lajos, a városi párt- bizottság képviseletében. A megjelenteket Gullner Vil­mos, a főiskola oktatási igaz­gatóhelyettese köszöntötte Az ülésszakon dr. Hec- kenast József és dr. Pethő György egyetemi tanár elnö­költ. Az előadások a filozó­fia, a politikai gazdaságtan és a világnézeti nevelés té­maköréből hangzottak el. Az összegzés a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem és a * hozzákapcsolódó intézmények munkáját körvonalazta. iNmüsSi 0 1980. november 25., kedd 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom