Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-02 / 258. szám
MÉRLEGEN A GYÖNGYÖS! TALÁLKOZÓ „iniíielyéfeen“ A hiányok mindig égetőek. Ki gondolt volna még kreativitásra, ki fogalmazta volna meg évekkel ezelőtt ezt a szót. ha nem jelentkezne egy olyan nemzedék, amely új problémák elé állítja a nevelőket. Lakótelepeken, városokban élünk egyre többen. Gyermekeink talán csak hírből hallottak a nagy mozgási lehetőséget kínáló futós mezőkről, nagy családokról, ahol nem voltak szűkében a szónak, a személyes kapcsolatnak. Olyan betegség ütötte föl a fejét közöttünk, amely eddig csak a kórházi elfekvő betegekre volt jellemző: a súlyos ingerszegénység, a hospitáció. A kis embernek legfontosabb . lételemei hiányoznak, mint halacskának a víz: az anya dolgozik, a szoba szűk, az eget magas épületek takarják. Pótolni kell tehát mindezt, saját jövőnknek érdekében. valahol máshol és máshogy: az óvodában, az iskolában is. ★ Hat esztendővel ezelőtt indították a Népművelési Intézet munkatársai a gyöngyösi Mátra Művelődési Központtal az országos gyermekjátszó műhelynek elnevezett találkozósorozátot. Akkoriban még a színjátszás volt a fő profilja, de már a másodikon más jellegű bemutatókat is rendeztek. Rájöttek ugyanis, hogy sokkal összetettebb jelenségről van szó, amelybe nem csak a dramatikus módszerek tartoznak, hanem szükség van a vizuális és zenei nevelésre is. Úgy gondolták, hogy azokat a pedagógusokat hívják meg erre az eseményre, akik .,)$guk .} foglalkoznak hasonló kísérlettel: a szakembereknek kívántak rendszeres fórumot biztosítani. Az idén harmadik alkalommal került sor erre október 17. és 19. között. A szervezést ez évben több dolog hátráltatta: o sokáig húzódó előkészítés némi zavart váltott ki, néhány meghívott együttes le is mondta a szereplést. Ugyanezen a hét végén került sor másik országos ösz- szejövetelre, a Népművelők Egyesületének találkozójára is, egy másik ' városban, ami szintén elvont jó néhány érdekeltet. Végül is nem vált kudarccá a rendezvény, minden ellentmondás ellenére, s jószerivel ez már a módszerek életképességét igazolja. ★ Maga az eljárás, hogy kétszázötven felnőtt körében kellett a vezetőknek általuk ismeretlen gyermekekkel alkotó módon foglalkozniuk, nem volt a legszerencsésebb. Aki ilyen környezetben eredményt er el, az minden elismerést megérdemel. A legnagyobb „mutatvány” az volt, hogy néha-néha születtek olyan pillanatok, amikor a kis emberek elfelejtették, hogy bámulják őket, a nézők pedig nem érezték, hogy ők a „közönség” Megvallom, ritka volt az ilyen, s hogy mégis kaphattunk efféle „ajándék-perceket”, az elsősorban a budapesti Térszínház és rendezője, Bucz Hunor érdeme. Nem jelenti természetesen ez azt, hogy toronymagasan a többiek feje fölött voltak, hanem amiatt alakult így. hogy rendkívül következetesen és önállóan dolgoznak évek óta. s munkájuk gyümölcse beérett. ★ Alapvetően három fő csoportra oszthatjuk a látottáQJäwjjM it'tíu. november 2., vasárnap Részlet a budapesti Térszínház előadásából (Fotó: Veress Jenő) A szovjet Kultúra napjai Magyarországon Budapesten, a Műcsarnokban, megnyílt „A szovjet fotográfia 60 éve” című kiállítás, amelyet november X6-ig tekinthetnek meg az érdeklődők (Fotó: Szabó Sándor.) kai. Az elsőbe azokat az improvizativ, rögtönzésszerű produkciókat lehet sorolni, amelyek a színjátszás-oktatás elemeiből építkeznek, s többnyire színpadi bemutatók előkészítéseit jelentik. Itt elsősorban az a gond jelentkezett, hogy rendkívül eklektikusak, átgondolatlanok voltak a foglalkozások, nem érződött, hogy valóban következetesen végigjárják a csoportok vezetői az utat: úgy tűnt, nem a személyiséget akarják megismerni, közösségibbé tenni a gyermekeket, s nem is a fantázia felszabadítása a céljuk. Inkább valami kóros beidegződéssel meg akarják velük tanítani, jobban mondva elsajátíttatni, mint a matematikát vagy a fizikát. A képzelőerő „tornaórájává” vált ezért jórészt a munkájuk. Az életkori sajátosságok figyelmen kívül hagyása olykor riasztó következményekkel járt. Így láttunk tökéletesen a kreatív törekvésekkel ellentétes bemutatót a pásztóiaktól, hellyel-közzel jobbat a miskolci Jurkó Erzsébettől, de még az abasári Mányi Judit is — a legfölkészül- tebb — bővelkedett ezekben a hibákban. Ellenpéldául szolgált Gerencsér Valéria és Zanotta Vera, a Térszínház tagjainak ilyen jellegű játéka, akik egészségesen megfordították a sorrendet és nem a gyerekeket használták eszközül, hanem a mesét. A jelenlévők ezért fogadták a sivatagi szárazság után szinte kitörő örömmel a rögtönzött kis előadást, ahol a felnőttek az apróságok partnereiként mozoghattak. A következő részbe a vizuális játékok tartozhatnak: maszk- és báhkészítés, illetve a festés. Úgy tűnt, hogy ezekben nagy örömüket lelik a kicsinyek, bár itt is erősen megkötötték a kezüket, különösen „azokat”, amelyekben az ecsetet tartották: geometriai ábrákat színeztek ki, amely csak akkor tette őket elégedetté, amikor a vezető elment, s bátran szétmázolhatták az addigi alkotásukat. A harmadik forma a kész előadások, a számukra készített produkciók sora volt. A legrosszabb benyomást a salgótarjáni öblösüveggyár szánjátszói tették a nézőkre, akik rendkívül felszínesen, átgondolatlanul, az ízlésrombolás határát súrolva állították színpadra egy darabot, amelyet itt negyve- nedjére mutattak be. Amatőrök — mondaná elnézően az ember — de nekik még úgy sem szabadna ilyenekkel előállni. A gyöngyösi Móra Gyermekszínpad hagyományos felépítésű bemutatót hozott: a kötött szöveg, a Didergő király némileg fékezte a gyerekek alkotó fantáziáját, talán a gyönyörű vers mögötteséből kellett volna többet föltárniuk. A legizgalmasabb a budapesti Térszivház produkciója volt, akik egy lakótelep sarkén olyan sodró, magával ragadó játékot hoztak létre, amely a szó legemberibb értelmében volt az. Itt részt vett mindenki, kicsik és nagyok és soká emlékezetes marad az mindenkinek, aki jelen volt. A hiányok? A pécsi amatőr együttes,-a- gyermek táncház, a zene: lemondták a fellépést. ■ Tanulságul marad: jobb szervezéssel, átgondoltabb előkészítéssel szélesebb körben lehet elterjeszteni ezt a szép gondolatot, együtt kérdezve Kosztolányival: ,.A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” A szovjet kultúra napjainak magyarországi eseményeihez kapcsolódó, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára emlékező műsorok alkotják jelentős részben a Szovjet Kultúra- és Tudomány Házának novemberi programját. November 3-án, hétfőn szovjet és magyar írók részvételével rendeznék találkozót, s azt a leningrádi Gorkij Drámai Színház estje követi. Baráti találkozóra kerül sor — másnap — szovjet és magyar képzőművészekkel, majd a két ország film- és zeneművészetének képviselőivel. A rangos kulturális eseménysorozat keretében ke- rekasztal-beszélgetés is lesz, amelynek témája a szovjet film ma és holnap. Előadóestet tart — november 10- én — a Magyarországon is népszerű Arkagyij Rajkin, a Szovjetunió kiváló művésze, a leningrádi Miniatűr SzínEgy esztendeje Csányban járt munkatársunk, hogy föltérképezze a település művelődésügyét. Lehangoló tapasztalatairól „Viszontlátásra, elnök elvtárs” címmel számolt be, tollhegyre tűzve mindazokat az anomáliákat, amelyek a közművelődés területén mutatkoztak. E riportcímben az is benne volt, hogy bizonyos idő múltán ismét ellátogatunk a faluba, mégpedig annak reményében, hogy sikerült megszüntetni az egészséges kibontakozást gátló körülményeket. Nos, eltelt egy esztendő, és ismét Csányban. a tanácsházán ülünk, szemközt Csiszár József elnökkel, aki pedagógusi pályáját hagyta ott a közigazgatásért. a község szélesebb ívű szolgálatáért. Vajon jogosnak találta-e lapunk kritikáját, aggályait, elsőként ez érdekelt bennünket. A teljes emberért — Nincs mit tagadni, két- három esztendővel ezelőtt, de még tavaly tavasszal is mostohagyerek volt a köz- művelődés községünkben. A különböző gondok közepette a tanács vezet es nem tudott kellő figyelmet fordítani a tuház művészeinek közreműködésével. November első hetében műsort adnak neves szovjet operaénekesek és hangszeres szólisták Is. datformálás, a léleknemesítés oly fontos ügyére. Pedig a teljes ember modellje a szocialista társadalomban elképzelhetetlen az irodalmi, művészeti javaic megszerzése nélkül. Az. akkoriban létező áldatlan állapot okai különben összetettek voltak. A könyvtár, a művelődési otthon dolgait például tiszteletdíjas munkatársak végezték, akiktől nem lehetett teljes értékű munkát elvárni. Aztán a működési költség is olyan kevés volt, hogy jósze- rint semmire sem futotta. Elsősorban ezeken a gondokon kellett túladnunk a siker érdekében! Kedvezőbb feltételek Hogy ezt milyen mértékben tudták megoldani a csányiak? A tanácselnök, valamint a klubkönyvtárrá szervezett művelődési otthon egyesztendős munkája válaszolt a kérdésre. Ami a legdöntőbb: megváltozott a tanácsvezetők szemlélete. Ráéreztek a közművelődési munka embert formáló jelentőségére, s ennek nyomán fontos testületi döntések születtek. A megfelelő diplomával, hatvani gyakorA hónap második felében filmvetítéssel kísérve több előadást rendeznek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. (MTI) lattal bíró Gercsényi András- né személyében függetlenített vezetőt kapott a klubkönyvtár. Melléje sikerí- .tettek még egy takarítónőt, hogy a különböző műsorokat, foglalkozásokat tiszta környezetben fogadhassa az intézmény. Majd arra terjedt ki a tanácsi gondosság, hogy a munkabéreken felül az ríj típusú tevékenység beindításához is biztosítsa az anyagi feltételeket. örvendetes, hogy ilyen megfontolásból a megyei tanács sem maradt szűkmarkú, a helyi támogatást megtoldotta tizenötezer forinttal. Színház és muzsika És a szakmai hozzáértéssel párosult lelkesedés gyümölcsözni kezdett, a legkülönbözőbb rendezvényekkel népesítve be a klubkönyvtár nagytermét, illetve a kölcsönzőt. A csaknem 12 ezer kötetnyi könyvállomány selejtezése vezette be a munkát. Negyven asszony részvételével szabás-varrás tanfolyam indult, a Hatvani Állami Zeneiskola kihelyezett tagozatának fúvós, vonós és zongora tanszakain pedig csaknem ötven cspnyi gyermek ismerkedik már a muzsikálás alapjaival. Teli a ház oj országjáró színtársulatok ifjúsági előadásain, két dalest erejéig jutott már szórakoztató műsor a felnőtt közönségnek is. pár hete pedig olyan cigánybált sikerült ide kerekíteni, amelyen négyszázan hallgatták Berki Béla zenekarát, s a táncközi szünetekben veié nótázó Győri Szabó Józsefet. Jó ez a szisztéma! Könnyű, kedvelt műsorokkal beszoktatní mind több embert a házba, a klubkönyvtárba. Persze az idő hosszabb távon igazolja majd Gercsényi Andrásnét. A jövő programja Ismét a tanácsházán,' az elnöknél, akit egy gyöngyösi út sürget. A járásnál várják 11 órára, de azért áldoz még néhány percet, hogy a továbbvezető utat is fölvázolja. — örülünk a sikeres rajtnak, de ez nem egyenlő az elégedettséggel, amiből magunkat sem vonom ki. Vál- tozatlanul műsoron tartjuk Csányban a közművelődés gondját-baját, s ennek megoldásában messzemenően támogat bennünket a helyi pártszervezet. Az a célunk, hogy hasznosítva a már elért eredményeket, jövőre még tartalmasabb művelődési lehetőséghez, még gazdagabb programhoz juttassuk a falubelieket. Evégett tűzzük a novemberi vb-ülés napirendjére is a klubkönyvtár beszámoltatását. jövő évi munkatervének vitáját, s a megváltozott szemléletet . igyekszünk tükröztetni 198L-es költségvetésünkben. olyan anyagi lehetőséghez juttatva a kultúra munkásait, amiből gazdagabb élet sarjadhat... Moldvay Győző Gábor László I FEKETE m TfTRfl-FANTASZTIKUS REG ENY XXXII. — De. kérlelt, már úgyis belekezdtél... mondd végig. • • — Hát, ha annyira akarod. Vörös, nyúlánk nő volt, csupa izgalmas vibrálás volt ez a nő, még a kisujja bögyé- ből is áradt a szex. A hasáról, a melléről, a szájáról most nem is beszélek. Okos volt, legalábbis nagyon okosan tudott hallgatni engem. Fényes lett a szeme a figyelemtől, az odaadástól. Bármiről mesélhettem neki. Mindent megértett, és, nem felejtett el semmit. Olyan volt, mint te. — Én nem vagyok vörös. Én barna vagyok. Hogy hívták? — Lilian... Ugye milyen szép. izgató neve van? — De ugye... már nem szereted? — Ugyan... Hogy képzeled? Tudod, mi volt az a nő? — Nem. — Egy kémnő. Egy egyszerű kémnő. Azért figyelt minden szavamra. És ne sírj, te kértél, hogy meséljek. — Nem is sírok. Egyáltalán nem sírok. — Itt vagyok melletted. Veled vagyok. — Nem sírok. — Erzsébet még mindig szipog. — Itt alszunk? — Igen. — Miért? Otthon sokkal jobb lenne . .. — De a főnök eltűnt. Ha szüksége van rám, itt megtalál. Tudnia kell, hogy mindig számíthat rám. Még mindig nem teljesen bízik bennem. — De miért? — Mert én vittem neki a hírt, hogy az MGB megmozdult. — Mi az az MGB? — Semmi... egy ügynökség. Egy vállalat. — És mit termelnek? — Semmit. Híreket. — Te. Dán. Te is híreket termelsz? — Nem. Én csak Jonesnek segítek. — És hogyan? — Hát az előbb mondtam . .. vittem neki egy hírt, hogy megmozdult az MGB. — És kitől tudtad me&? — Senkitől, csak láttam, hogy Lilian túl sokat mászkál a Génbank körül. — Én is láttam gyakran egy vörös hajú, fóliakabátos nőt a Génbankban. Beszélt Foxmannal is. valószínűleg. Legalábbis járt az irodájában. — Ez igaz? — Igaz. Láttam. — Hát akkor, aludjunk. Lehet, hogy minden elveszett. 62. Mária és József mocorognak a székeikben. ,— Késő van, professzor úr ... Elmegyünk haza. — Maradhatnak még, kedves Mária. Olyan jó magukkal beszélgetni. — Nem, megyünk. Öltözz, Mária, öltözz kedvesem. — Hát, erővel senkit sem tartóztathatok. Majd Márk hazaviszi magukat. Tudják a pilóta ... —''Köszönöm, nem szükséges, professzor úr ... Itt van nálam a lyukkártvabérle- tem, majd taxival hazamegyünk. Mária keresgél, kicsit elsápad. — Nem találom .. . József, nem láttad valahol? — Talán a Kék Pisztrángban felejtetted... — Igen, az lehet... Most mi lesz? — Semmi. Fölébresztem a pilótát. maid ő hazaviszi magukat. Márk! Csend, Foxman fölkel a székéből, kimegy. — Nálad álhatók? — kérdezi József, — Ne menjünk inkább a mamához? — Nagyon szeretnék veled alndn . . . az a legjobb... az jobb mindennél. — Akkor hát maradjunk együtt..., ha te is úgy akarod ... Foxman megérkezik, mögötte álmosan, kócosán áll Márk, a pilóta. — Hát itt vannak a madárkák ... — Együtt, vagy külön- külön lesz a fuvar? Mert ugye ezt tudni kell a pilótának. — Együtt, Márk. Együtt — József és Mária szerelmesen egymásra néznek, Mária mosolyogva biccent József szavaira. — És hova, ha szabad kérdeznem?. A kisasszonyhoz? — Majd mutatom az utat. — Vigyázzon rájuk. Márk. Ök nagyon fontos emberek. — .Igenis, főnök. — Jól van. Márk. jól van pilóta! Azért maguk is vigyázzanak magukra! Nem a legjobb helyen veszítette el a lyukkártyáját. kedves Mária. .. — Miért? — Mert így minden korábbi útját ellenőrizhetik azok, akik a Kék Pisztrángban nyomoztak maga után. — És az miért baj? Én teljesen ártatlan vagyok. — Én is ... — József érzi, hogy okvetetlenkedik, bárgyún. de legalább igazi ártatlansággal mosolyog. — Azért jobb lenne, ha eay időre eltűnnének ... Értik. a Fekete Gén miatt.. . A titkot csak hárman tudjuk. de erre a titokra nem hárman kíváncsiak. Remélem, a kulcsot nem hagyta el ... — Nem professzor úr. A kulcs mecvan. Akkor, holnap az intézetben találkozunk. (Folytatjuk.) Csányi VISSZCi fulfils
