Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-02 / 258. szám
.4' következő nuisfél évtizedben n miivl.akcpes korú népesség számú alig változik, es hosszabb távon sem számolhatunk a munkaerőforrások kedvező alakulásával. .4 demográfiái okukból meghatározott es rövid távon nem módosítható munkaerőhelyzet, s a részben erre is visszavezethető foglalkoztatási egyensúlyhiány kedvezőtlenül befolyásolja a rendelkezésre álló létszám hatékony és racionális felhasználásai. E körülmények között a termelési szerkezet szükségszerű átalakítását segítő teljes és hatékony foglalkoztatás biztosítása az eddigieknél is nehezebb feladatot jelent. E munka kiindulópontja — többek között — a jelen ötéves tervidőszak foglalkoztat és politikai gyakorlatának, a munkaügyi folyamatok, az ezeket befolyásoló tényezők és a jelzett" változások halasának elemzése, értékelése; végeredményben a korábbi tervek feltételezéseinek ösz- szevelése a tényleges helyzettel, E kérdésekről beszélgettünk d r. T r e t h o n Ferenc munkaügyi miniszterrel. — A Munkaügyi Minisztérium — feladatából és funkciójából következően — nemcsak egy-egy középtávú terv munkaügyi fejezetének, irányelveinek kidolgozásakor, hanem rendszeresen és folyamatosan elemzi, értékeli a népgazdaság munkaerő- helyzetét, valamint a munkaerő-gazdálkodás eredményeit. így már az V. ötéves tervidőszak első éveit követően nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a munkaügyi folyamatok- egy része a tervezettől eltérően alakul. Többek között ezért határoztunk el néhány — itt most nem részletezett — intézkedést. Az 1976—80-as évekre vonatkozó elemzések szerint: az aktív keresők számának várt növekedése nem valósult meg, s az előirányzattól eltérően módosult a foglalkoztatás ágazati szerkezete is. Az ipari-építőr ipari létszám a tervezett, kismértékű többlet helyett — mindenekelőtt az előző és a folyó évben bekövetkezett változások hatására — csökkent. A mezőgazdaságban viszont — egyrészt a termelési szerkezet változása, másrészt a kiegészítő tevékenység bővülése miatt — az el- gondoltnál jóval mérsékeltebb a létszámcsökkenés, sőt az utolsó két évben inkább a foglalkoztatottak szántának változatlansága a jellemző. A terv előirányzataival összhangban számottevő mértékben a nem termelő területen nőtt a foglalkoztatás. Mindjárt hozzáteszem, hogy ezt a tényt — bár egyes helyeken ebben túlzott és ésszerűtlen mérték is tapasztalható — kedvezőnek értékelem, a társadalmi haladással összhangban levőnek tekintem, mivel . az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a lakossági szolgáltatás területén alkalmazottak számának növekedése volt a meghatározó! Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a jelenség az anyagi termelés ágazataiban egyúttal megköveteli a társadalmi munka »termelékenységének az eddiginél gyorsabb ütemű növekedését. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a teljes foglalkoztatottsággal egyidejűleg a munkaerő-felhasználás hatékonysága is megvalósuljon. Jellemző továbbá, hogy a tervezettől némileg eltérő a korcsoportok szerinti gazdasági aktivitás változása is. Mérséklődött — s ez elsősorban az iparban volt tapasztalható — az idősebb' korosztályok munkában való részvétele, s különösen 1980-ban a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott bedolgozók száma is. — Miként érlekelhetők a tervtől eltérő folyamatok? — Csak címszavakban a jelzett folyamatok kialakulásának okairól: a számunkra különösen kedvezőtlen külgazdasági körülményekhez nem minden esetben kellő rugalmassággal alkalmazkodó vállalati gazdálkodás miatt a gazdasági növekedés üteme — a tervezettől eltérő mitekben — mérséklődött. Az infrastruktúrát alkotó ágazatokban viszont alapvetően a terv előirányzataival összhangban kedvezően alakult a munkaerő-ellátottság. Nem elhanyagolható — bár csak kezdetinek minősíthető — eredményeket értünk el a foglalkoztatási feszültségek enyhítésében. A népgazdasági egyensúly helyreállítása érdekében hozott intézkedések folyamatosan a korábbinál ésszerűbb, szervezettebb és takarékosabb munkaerőgazdálkodásra ösztönözték, kényszerítették a vállalatokat. Ami a folyamatok értékelését illeti: az ipari és az építőipari létszám mérséklődése korántsem példátlan vagy egyértelműen kedvezőtlen jelenség. A nálunk fejlettebb és sokkal magasabb termelékenységi színvonalon álló országokban is tapasztalható, hogy a műszaki-gazdasági fejlődés együtt jár — nemcsak rövi- debb. de hosszabb távon is — az ipari foglalkoztatottság növekedésének lassulásával. vagy éppen bizonyos mértékű csökkenésével. Országunkban ez lesz a jellemző a következő években is. Semmi sem indokolja, hogy valami módon korlátozzuk e tendencia érvényesülését. Ez ugyanis előfeltétele annak a nagyon is kívánatos és szükségszerű fordulatnak, amelynek eredménye a jelenleginél jóval hatékonyabb ipari foglalkoztatás, illetve a nem termelő, infrastrukturális ágak — fejlődésünket már ma is korlátozó — évtizedes, s valóságos létszámgondjainak megoldása. Az ehhez szükséges, nélkülözhetetlen munkaerő-átcsoportosulás elősegítése, a munkaerő-mobilitás feltételeinek a kialakítása az előttünk álló tervidőszak fontos foglalkoztatáspolitikai céljai között szerepel. — Visszaidézve az c*>ík iménti félmondatot — miszerint van meg bőven tennivaló az ipari létszám hatékony foglalkoztatásával kapcsolatban, hadd kérdezzem meg: mit mutatnak a munkatermelékenységre vonatkozó adatok? — Elsősorban azt. hogy az iparban a termelékenység növekedésének üteme az V. ötéves tervidőszakban elmarad az előző öt esztendőt jellemző dinamizmustól. Nem kedvező a helyzet ebben az évben sem. Megjegyzendőnek tartom, hogy a leggyakrabban használt mutató, az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés alakulásából levonható következtetés korlátozott értékű, hiszen nép- gazdasági szempontból nem közömbös a munka technikai felszereltségének változása. Ebből következik, hogy az élőmunka-termelékenység kedvező irányú mozgása nem biztos.- hogy általános hatékonyságjavulást is jelent. Problematikus az is, hogy a mutató dinamikáját sok esetben befolyásolja a munka- igényesség változása. Ám a mérés objektív nehézségeiből adódó lehetséges torzulások ellenére, a termelékenység színvonala terén fennálló állapot figyelmeztető számunkra. Akadnak, olyanok, akik szerint a termelékenység növelésének lehetőséget kizárólag a termelés volumenének bővülése határozza meg. E vélemény hirdetői azt a nézetet vallják, hogyha mérséklődik az anyagi termelés növekedésének üteme, törvényszerű. hogy a termelékenység változásában is hasonló tendencia érvényesüljön. Én ezzel a felfogással — a hazai viszonyokat számításba véve — nem értek egyet. Az előbb hivatkozott összefüggés ugyanis csak akkor áll fenn, ha a termelési tényezők hasznosítása elérte a lehetséges ésszerű mértéket, tehát e térén nincsenek mozgósítható tartalékok. Nálunk erről nincsen szó! A termelés ütemének csökkenése eseten a főkérdés éppen az, hogy a rendelkezésre álló tartalékok milyen gyorsan hasznosíthatók,.mozgósíthatók. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy alapvetően hibás az a szemlélet, amely a termelékenység ala- kítasanak fenyezői között csak a termelési volument és a létszámot ismeri, s számításon kívül hagyja például a termékszerkezet korszerűsítésének, a minőség és a piackepesseg javításának, valamint az értékesítési tevékenység színvonalának emelését. — S ha a termelekenységi adatokat összevetjük az ipari es építőipari létszámcsökkenéssel? — Az elmondottak alapján — hozzátéve, hogy a termelés és a létszamalaku- lás között az építőiparban az idén egyértelműbb volt a kapcsolat, mint az iparban — megállapítható, hogy a létszámcsökkenés ellenére jelentős, sőt növekvő létszámtartalékok találhatók a különböző munkahelyekén. Az elmúlt időszak tapasztalatai egyértelműen arra utalnak, hogy jóllehet, érzékelhető volt a munkaerőkínálat tartós beszűkülése, a gazdálkodó egysegek egy része ezt figyelmen kívül hagyva, különösen az V. ötéves terv első éveiben, a munkahelyek számának növelésére, a létszám emelésére alapozta terveit. A korlátozott munkaerő-kínálat és ezzel egyidejűleg jelentkező túl- kereslet egyfajta ..hiány- pszichózis” kialakulását eredményezte. — Hiánypszichózis. Találó kifejezés. Frappánsan jelzi, hogy miközben majd' mindenki fejtájdito gondokkal gyötri magát a részben valós. részben fiktív munkaerőhiány miatt a termelési programok teljesítését többnyire megsem akadályozza a létszámhiány. — Ez valóban így van, s ezért nem értek egyet azokkal a gazdasági vezetőkkel, akik nyilatkozataikban gyakran indokolatlanul is hangsúlyozták a kínálatot meghaladó munkaerőkereslet miatt fellépő munkaerőhiányt, s annak kedvezőtlen hatásait. Ez két szempontból is károsnak ítélhető következményekhez vezetett. Egyrészt: az úgymond „abszolút” és általános munkaerőhiány okozta feszültségek enyhítését e munkahelyi vezetők többsége sokáig csakis „felülről”, valamilyen „központi” intézkedéstől várta. Másrészt: ebbéli várakozásuk közben háttérbe szorultak a hatékonyabb munkaerő-gaz- dalkodassal kapcsolatos intézkedések. Ezzel korántsem akarom azt állítani, hogy a központi irányításban nincs tennivaló; vagy hogy a szabályozás nem szorul további korszerűsítésre, módosításra. De vitathatatlan, hogy a még mindig Jeten*:» munkáido veszteségek csökkentése; az elvárhatónál és a lehetségesnél alacsonyabb munka- intenzitás fokozása, az ennek alapját jelentő folyamatos munkavégzés feltételeit biztosító szervezettség javítása elsősorban a vállalatokon belül megoldandó feladat. Említettem már, hogy az elmúlt évtől kezdődően tanúi lehettünk pozitív irányú változásoknak is. Az ésszerűbb ‘ létszámgazdálkodás nemcsak a munkaerő iránti kereslet érzékelhető mérséklődésével járt együtt, de megkezdődött a gazdaságtalan munkahelyek felszámolása, az így felszabaduló és hatékonyan nem foglalkoztatható létszám „leépítése”. Mindez nem okozott és a jövőben sem okoz foglalkoztatási gondokat, s lényegében a vállalatok, megváltozott feltételekhez való alkalmazkodásának kedvező jeleként értékelhető. — Foglalkoztatás-politikánkat — elvileg.— eddig is két cél vezérelte: a teljes és a hatékony foglalkoztatás feltételeinek megteremtése. A teljes foglalkoztatást illetően már jó ideje nincs gondunk. Annál inkább kérdéses a hatékony foglalkoztatás' megvalósulása. Nem kell-e attól tartani, hogy e két cél végül is nem fér meg egymás mellett? — A párt és a kormány vezetői mindig nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a teljes foglalkoztatottság a szocialista társadalmi rend történelmi és feladhatatlan vívmánya. A teljes foglalkoztatottság — a politikai szükségszerűség mellett — gazdaságilag is elengedhetetlen, mert egy ország csak akkor gazdagodhat, ha a társadalmilag szervezett értékalkotó munkában valamennyi munkaképes korú állampolgár részt vesz. Viszont tagadhatatlan, hogy nálunk, az elmúlt évtizedekben. e kettős célrendszeren belül a hatékony foglalkoztatás megteremtése háttérbe szorult. A foglalkoztatás-politika kettős követelménye szükségessé teszi a teljes foglalkoztatás elvének és gyakorlati érvényesítésének újszerű — az abszolutizálástól mentes — értelmezését, s az ezzel összefüggő állami, vállalati és egyéni feladatok, jogok és kötelezettségek észszerű szétválasztását. Állami kötelezettséget jelent az irányítás, a tervezés, a szabályozás eszközei útján a munkaerő-kereslet és -kínálat összhangját elősegítő környezeti feltételek megteremtése. továbbá a rendelkezésre álló munkaerőforrások bevonása a népgazdaságig hasznos értéktermelő folyamatokba. A gazdálkodó egységek feladata egyértelműen az erőforrások lehető leghatékonyabb hasznosítása, a munkaerő-gazdálkodásban levő tartalékok folyamatos feltárása. felhasználása, s a felesleges, vagy csak nagy gazdasági veszteségek árán foglalkoztatható létszám felszabadítása. Mondanom sem kell, hogy nemcsak — úgymond — ..össztársadalmilag” káros, de a izüwpbb munkahelyi közösség, így az egyén érdekeit sem szolgálja az olyasféle vállalati magatartás, amely a teljes foglalkoztatás követelményére hivatkozva gazdaságtalan, felesleges, végső soron értelmetlen munkával köti le legértékesebb és rendkívül szűkös erőforrásunk, a munkaerő-állomány egy részét, megakadályozva ezzel a népgazdaság számára célszerű foglalkoztatást, S ami talán az olvasókat a/ leginkább érdekli: az egyéni jogok, lehetőségek és kötelezettségek. Kinek-kinek be kell látnia, hogy a munkához való jogtól nem választható el a fegyelmezett, s az egyéni képzettségnek és képességnek megfelelő munkavégzés kötelezettsége. Tarthatatlan az a kétlelkűség, hogy egyre növekvő az igényesség a fogyasztásban, s ehhez képest sok helyen változatlan az igénytelenség a termelő munkában. A teljes foglalkoztatottság elve semmiképp sem azonosítható a társadalmi érdekeket nem szolgáló — vagy éppenséggel azzal ellentétes —, kizárólag egyéni megfontolásokból való munkahelyválasztással, az ilyen munkahely feltétlen biztosításának társadalmi garanciájával, illetve a csakis egyéni indítékú, gyakorta egymást követő munkahelyváltoztatás egyoldalú jogosultságával. A teljes foglalkoztatottság elvével nem fér össze sem a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni kiszolgáltatottsága, sem 'a vállalati szempontok egyéni érdekeknek való alárendelése. Hangsúlyozom, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy érdeklődésének, igényeinek, családi körülményeinek megfelelő munkahelyet és elfoglaltságot keressen; hogy munkahelyét szabadon választhassa meg. Az ezzel kapcsolatos személyes döntés lehetőségét a jövőben sem kívánjuk például adminisztratív módszerek alkalmazásával szűkíteni. Egyes esetekben — és szándékaink szerint nem tömegméretekben — létrejöhet a társadalmi és az egyéni érdekek konfliktusa. Ezeknek a társadalmi érdek javára kell megoldódniuk. összefoglalva: a szocialista gazdaság alaptörvényéből következik, hogy társadalmi és életszínvonal-politikai céljaink megvalósítása a teljes foglalkoztatottság és a hatékony foglalkoztatás követelményének együttes, egymást feltételező és egymással szoros összhangban álló érvényesülését igényli. Ez a feltétele a szocialista társadalom anyagi megalapozásának éppúgy, mint a szocialista ember alkotó képességei hasznosításának, közösségi életben való részvételének, az olyan igények kielégítésének, melyek biztosítani képesek a gazdasági-politikai célkitűzések, az emberi motivációk, igények, valamint érdekek azohosulását, a személyes jogok és a társadalominál szembeni kötelezettségek szoros összhangját. test. Köszönjük a beszélgeVerte# Caaba Bővítik a szilvásvárain erdei múzeumot „Gyűjtsétek össze a szer* számnyeleket, a mi ereklyéinket; a szerszámnyeleket, melyekről még ma is süt, parázslik, fényesen ragyog sok-sok nemzedek erős, szigorú, kétségbeesett és biztató kézfogása. Állítsátok ki ezeket az ereklyéinket — ha csak jelképesen is — mindenütt és mindenkinek hozzáférhető módon, életünk keresztútjain.” Váci Mihály költői sorai ezek a mondatok, s megvalósult szép példázata e felhívásnak a szil- vásváradi Szalajka-völgy erdei múzeuma — a hajdani •erdei munka megmentett értékeivel, muzeális emlékeivel. Heves megye múzeumi egységei között ez a leglátogatottabb létesítmény. S a látogatók között ott vannak szinte valamennyi földrész szakemberei, képviselői is. Közel húsz országból tettek ígéretet az erdészeti szakemberek, hogy a hazájukra jellemző fő fafajokból egy-egy korongot — bütii- metszetet — küldenek, s eljuttatnak majd Szilvásváradra hagyományos erdőgazdálkodásukra jellemző termelési eszközeikből, erdei termékeikből, gyártmányaikból is. Így érkeztek eddig küldemények a Szovjetunióból. Franciaországból, Nyugat- Németországból, Csehszlovákiából. A leggazdagabb anyagot a bolgár erdészek küldték: fűszertartó és ételfeltálaló fatégelyeket, mozsarakat, vázákat, tányérokat, kézi és íj as fűrészeket, baltákat, faszékeket. Jó úton tartanak tehát afelé, hogy ez a létesítmény — amely hazánk első és eddig egyetlen erde» szabadtéri múzeuma — nemzetközi erdei múzeummá fejlődjön. Jáhn Ferenc, az erdőgazdaság műszaki és termelési igazgatóhelyettese elmondotta, hogy nagyszabású tervek vannak az erdei múzeum fejlesztésére. A szalajka-völ- gvi alsó tónál levő épületet felújítják, s itt helyezik el a Bükk térségében előkerült kövületek gyűjteményét, az erdőgazdálkodással kapcsolatos dokumentumokat. Az épület szigetelési munkáit már elvégezték, s jelenleg a tetőszerkezet felújításán dolgoznak. Az épület korszerűsítésére 1 millió 800 ezer forintot fordítanak. Heves megyei sikerek Szegeden Szegeden rendezték meg az ipari szövetkezetek szakmunkástanulóinak országos szakmai versenyét. Tíz megye versenyzői öt szakmában mérték össze tudásukat, felkészültségüket. Különösen a bútorasztalosok versenyén láthatott a zsűri igen színvonalas. a felnőtteknek is becsületére váló munkákat. A bútorosok mellett ugyancsak mutatós volt a ruhások, a szabók gyakorlati versenye. Az öt szakmából két-két első helyezést szereztek Heves és Csongrád megye versenyzői. A női szabók versenyében Csüllög Éva, Heves megyei versenyző lett az első. Második a Pest megyei Molnár Irén, harmadik helyen pedig a Csongrád megyei Csányi Edit végzett. A férfiszabók versenyét Heves megyei kislány nyerte: Molnár Zsuzsa. Megelőzte a Bács-Kiskun megyei Patik Sándort és a Hajdú- Bihar megyei Szilágyi Zoltánt. A cipőfelsőrész-készítők és a bútorasztalosok között nem volt Heves megyei nyertes. A kőműves szakmunkástanulók versenyében viszont egy Heves megyei fiú is a dobogóra léphetett: Kovács Ernő harmadik lett ebben a kategóriában. MnümaG% I960, uunaa&a 2» tiiíir^g fl munkaügy—kflziigy Beszélgetés dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterrel
