Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-02 / 258. szám

Hosier, másodszor, harmadszor is: a lakes Mit ígér Egernek hatodik ötéves terv? :»f? m rn rnmm í m iV "í«" ? íj« n rm-j’f .•,»?. , ‘ ;•*£!' * % í:! jgSgMj re, r mi Emeletnyi magasságban közlekednek hétfőtől a megyeszékhelyen átvezető 25-ös út új sza­kaszán. A Bükk felől érkezők a városnak eddig alig ismert részein, már négysávos úton haladhatnak céljuk felé. Bár a javaslatok véglege­sítésére — a szakemberek hetek óta dolgoznak már raj­ta — majd törvényre eme­lésére — a pecsétet Eger vá­ros Tanácsa teszi rá — ké­sőbb kerül sor, de lényegé­ben már majdnem százszá­zalékos pontossággal „meg- saccolható”, hogy mit is ígér E; érnék népgazdaságunk ha­tó lik ötéves terve. i_.egutóbb, a megyei mű- s. ki hetek keretében az eg­ri Technika Házában rende­zett ankéton cseréltek véle­ményt a tervezett fejleszté­sekről, a leendő beruházá­sokról az ország, a megye, és a város illetékes — terve­zők, kivitelezők, pénzügyi, tanácsi vezetők — képvise­lői. Háromezer-kilencszdz új lakás Kezdjük a lényeggel: az elkövetkezendő tervidőszak alatt háromezer-kilencszáz új lakás megépítése szerepel a megyeszékhely célkitűzései Között. A szám messze túl­haladja az ötödik ötéves terv lakásprogramját. Annak el­lenére, hogy ország s világ előtt ismeretes: jelenleg és még néhány évig minden bi­zonnyal olyan időket élünk majd, amikor százszor is meg kell gondolni, hogy mi­re, s mennyit költsünk, vagy költhetünk. A közösség érdekeit mesz- szemenően figyelembe véve a következő tervidőszakban is első helyre kerül a város fejlesztési programjában a lakásépítés. A város vezetői a lehetőségeken belül min­dent elkövetnek azért, hogy minél több és minél jobb s nagyobb alapterületű lakás épüljön Egerben. Nem tit­kolják ugyanakkor azt sem, hogy az elkövetkezendő öt évben az Egerben épülő új lakások majdnem fele nem állami, vagy tanácsi, hanem magánerőből épül majd meg. Hogy mindez így történ­jék vagy történhessék, a ta­nács is teljes „mellszélesség- gel” beszáll majd a „ringbe” a városért, az egriekért. Egyebek mellett például az­zal, hogy megfelelően köz­művesített és időben előké­szített telkeket biztosít — elsősorban a Csebokszári- városrészen, a belváros „fog­híjas” területein, a Koháry, a dr. Nagy János utca, a Sertekapu u. és" a Ráchegy környékén — a leendő épít­tetőknek. A lakásépítésnél — ame­lyet valóban politikai fel­adatnak tekintenek — ma­radva még: a következő öt évben befejeződik a Csebok- szári-városrész építése, és az építők átvonulnak maid a város déli részére, a tihamé- ri területre. Óvodák, bölcsődék, tantermek Az új beruházásokra és fejlesztésekre fordítható ősz- szegekből tetemes anyagia­kat fordítanak majd az ok­tatási és a gyermekintézmé­nyi hálózat bővítésére. A ter­vezett programban kétszáz­nyolcvan új bölcsődei és több mint félezer új óvodai férőhellyel kívánják bővíte­ni a szóban forgó gyermek- intézményeket. Negyvennyolc új tanterem építése szerepel az általános iskolák bővítését szolgáló ter­vek között, ezenkívül épül egy ötvenméteres uszoda és egy olyan tanuszoda is, amelyben a gyermekek is­merkedhetnek majd meg az úszással. ABC-k, üzletek, szolgáltatóegységek Hosszan lehetne sorolni a lakosság jobb ellátását szol­gáló fejlesztéseket is. Töb­bek között új ABC-áruház épül a Bacsó Béla, a Szovjet­hadsereg úton és Felnéme­ten. Átadásra kerül a Sán­dor Imre utcában a cseme­ge-, az iparcikk- és a cipő­áruház. Ugyancsak a Sándor Imre utcában nyílik majd egy tejivó, az edénybolt he­lyén egy gyógyszertár, befe­jeződik a Vörös Rák étterem építése, és elkészül az új szálloda is a szakszervezeti székház mellett. Csebokszá- riban épül még egy mosó- és egy vegytisztító szalon is. A korábbinál szűkösebb anyagi lehetőségek ellenére is tovább folytatódik a törté-" nelmi nevezetességű egri belváros rekonstrukciója. A jelentős munkálatok során újabb épületek kerülnek fel­újításra, és több üzletet, vendéglátó, kereskedelmi egy­séget is kicsinosítanak, kor­szerűsítenek majd. A gazdasági nehézségeink­re hivatkozva gyakran fel­teszik ma a következő kér­dést Egerben: vajon a köz­ponti keretekből jut-e pénz az új tervidőszakban a város alatt húzódó pincerendszer megerősítésére, feltárására? Nos, örömmel mondhatjuk, hogy igen. Az illetékes or­szágos szervek az elkövetke­zendő években is támogatják a megkezdett munka folyta­tását, illetve befejezését. Négysávos út, gyalogosbelváros Az elfogadásra javasolt tervek között olvastuk, hogy az új tervidőszak első évé­ben befejeződik a 25-ös szá­mú fő közlekedési út egri átkelési szakaszának teljes megépítése és jelentősen bő­vül majd a város lakosságát ellátó vízhálózat is. Ugyancsak a tervek kö­zött szerepel a városi úthá­lózat felújítása, és végre megvalósításra kerül —aho­gyan lapunkban már beszá- moltunk róla — a gyalogos belvárosi- övezet kialakításá­ra is. A gyermekváros mögötti területen építik meg Eger új köztemetőjét. Szalók—Eger között jelölték ki a helyét az . új szeméttelepnek, befejezik (Fotó: Szántó György.) a város északi részén épülő szennyvízderítő megépítését. Szintén a hatodik ötéves tervidőszak alatt készül el a megyeszékhely új művelődé­si központja és a Csebokszá- ri-városrész területén egy új szociális otthon is épül majd. Folytatódik és befejeződik a megyei kórház rekonstrukci­ója, a városi tanács és a Belkereskedelmi Minisztéri­um országos pályázata alap­ján új piac épül a jelenlegi helyén. Végleges „lista" még nincs .. . Az említett beruházások döntő többsége tanácsi be­ruházásként valósul majd meg. Vagyis a különböző üzemi, vállalati fejlesztések, és az országos szervek által finanszírozott építkezések egy része még nem szerepel a város hatodik ötéves tervé­ben. Ez egyben azt is jelen­ti, hogy a felsoroltaknál lé­nyegesen több új létesít­ménnyel gazdagodik majd a következő tervidőszakban Eger városa. A végleges listára így még néhány hetet várnunk kell. Nem is beszélve a „kis” és a „nagy” gondolatok, a ter­vezett fejlesztések gyakorla­ti megvalósításáról... Koós József TAPASZTALATOK A FINOMSZEREI VÉNYGYARBAN gyorsan es föl ’ Ma már sok országban gyártanak hűtőgépet, de egy­re inkább csak a korszerű, a legjobb gépeket vásárolják. Ne legyen zajos, kevés ener­giát használjon és akkor is jól működjék, ha 220 és 170 volt között ingadozik a fe­szültség. Több más mellett ez a három a legfőbb köve­telmény. A Finomszerelvény- gvárban idejében és jól ér­zékelték a piaci igények vál- változását. Fokozott igények Mit kell tenni? Milyen műszaki, szervezési és kép­zési intézkedésekre van szükség, hogy a fokozott pia­ci igényeknek megfeleljen a gyár? Mérnökök, techniku­sok, tervezők és a gyártás legjobb szakemberei/ vizs­gálták az új típusú hűtőgé­pek paramétereit, a konst­rukciót, a gyártási techno­lógia javításának, korszerűsí­tésének lehetőségeit. A Fi- nomszerelvénygyár vezetése egyetértett abban, hogy olyan műszaki és munkáskollektí­vával rendelkeznek, amely képes a nagyobb feladatok teljesítésére. A konstrukciós dokumen­táció 1978-ban készült el. Ebből kitűnt, hogy a hűtő­gép, illetve hűtőkompresszor gyártásának minőségi fej­lesztésére kerül sor. Olyan technológiát kellett kidolgoz­ni, hogy a fokozott igények ellenére a gyártási idő és a szakemberigény ne növeked­jék, az önköltség is kedvező legyen. A Finomszerelvény- gyárban olyan hűtőgép­kompresszorokat kell gyár­tani, amelyek megfelelnek a hazai igényeknek és a nem­zetközi piacon is felvehetjük a versenyt — mondta Mol­nár Imre, a gyártásfejleszté­si főosztály vezetője. A Finomszerelvénygyár- ban svéd licenc és saját fej­lesztés szerint ’ áz 1970-es évek elejétől gyártanak pneumatikus elemeket, ezek egy részét saját munkagépe­ikbe építik be. A rendszer- technika megismerése továb­bi lehetőségeket ad a mű­szaki fejlesztésre, célgépe­sítésre, automatizálásra. Kockázatvállalás A Finomszerelvénygyár- nak rendkívül nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a hűtő­gépkompresszor, a szeleplap- gyártást gyorsan és jól meg­Hol volt Még mindig azon gondolkodom, hogy hol voltak? Azaz vem is pontosan azon, hogy hol — hiszen azt tudom, is­kolában vagy szüretelni voltak —de miért nem voltak ott? Miért nem jelentek meg Eger város Tanácsának dísztermében két napon keresztül, amikor a hazafiságról, a gazdaságról, a mai magyar valóság legizgalmasabb kérdéseiről folytattak dialó­gust a kétévenként Egerben egymásnak találkozót és vita- lehetőséget adó politikusok, tudósok, közgazdászok, írók, szí­nészek, újságírók. Vajon miért hiányoztak a padsorokból Eger középiskolás diákjainak csoportjai, akiket kollektíván, tanári irányítás­sal és vezetéssel kellett volna hallgatójává, befogadójává tenni a kétnapos vitának? Hol voltak a főiskolások, miért nem vettek részt olyan vitákban, ahol nem csupán és nem elsősorban lexikális tudásban, de gondolatokban gazdagab­ban térhettek volna vissza az iskola falai közé, jócskán pó­tolva azt az időt, amit „elvesztettek” volna az óravázlatok rendszeréből? Hogy miről maradtak le? Mit tanulhattak volna? Például azt, hogy mit jelent a megalapozott tudás. Amikor Berend T. Iván akadémikus szólt a mai problémákhoz. Európa és Magyarország története, a gazdasági kérdések kristálytiszta rendjében került reflektorfénybe. Talán a tanulók közvetle­nül tapasztalhatták volna, hogy a tanulás, a valóban elmé­lyült tudás jogosít fel, hogy beleszóljunk a történelembe. Tanulhatták volna a demokráciát. Amikor egy-egy fel­szólaló vitába szállt a tanácskozás fő előadójával — aki egyébként a párt Központi Bizottságának tagja — és ki­fejtette, hogy ezért vagy azért nem ért vele egyet. A Köz­ponti Bizottság tagja pedig nem azt igyekezett bizonygatni, hogy csak és egyedül neki lehet igaza, hanem, érvekkel alá­támasztva, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ő másképpen látja és gondolja a dolgokat. Hol tudja majd ezeket az élményeket pótolni az a diák, aki nem vett részt ezen a tanácskozáson? Hol az a világ­nézeti, avagy osztályfőnöki óra, amely többet adott volna hazafiságból, tudományból, a demokratikus vita tanulásából az alkotó, történelemformáló, felelősségteljes légkörből, mint az elszalasztott résevét éli lehetőség. Diákok és pedagógusok együtt tanulhattak volna, ha mást nem, legalább annyit, hogyan kell nyitottabb és rugalma­sabb iskolát előkészíteni a jövő számára. Szigethy András oldják, a hazai és a külföl­di megrendelőket megtart­sák, termékeiknek értékesí­tését fokozhassák. A gyár — lehetőségeihez képest — a jövőben is vásárol licen- cet és gépeket, de a komp­resszorgyártást főleg saját erőből, műszaki fejlesztéssel akarják megoldani — tájé­koztatott Tóth Ferenc fej­lesztési főmérnök. Kétség­telen, sokkal több kockáza­tot és felelősséget vállaltak, mintha valahol megrendel­ték volna a kutatást, fej­lesztést és megvásárolták volna a célgépeket. Azért döntöttek a saját fejlesztés mellett, mert ezzel időt és jelentős költségeket kíván­tak megtakarítani. Tudták, hogy nagy és rendkívül bonyolult felada­tokat vállalnak a hengermeg­munkáló és szeleplapgyártó célgépek tervezésével, gyár­tásával, a hozzájuk tartozó vezérlőberendezések elké­szítésével, üzembe állításá­val, a gyártás átszervezé­sével, a kezelő és a karban­tartó munkások kiképzésé­vel. De mindezt a munká­sok és a műszakiak vállal­ták és a műszaki fejlesztés lényegét egy év alatt meg­oldották. Jelentős és nélkü­lözhetetlen technikai vál­tást hajtottak végre és fő­leg gyorsan. Közben a pneu­matikagyártást is . tovább fejlesztették. Mindez együtt nagy sikert és elismerést ér­demel, akkor is, ha időn­ként még baj van az új gépsorokkal. Hogyan sikerült? A Finomszerelvénygyár- ban kik tettek a legtöbbet a műszaki fejlesztésért? A gyártástervezésben, szer­kesztésben eredményes, jó munkát végzett Pál Jenő, Gál Lajos, Farkas József (jelenleg a vállalat KISZ- bizottságának a titkára). Mellettük számos tervező, rajzoló iparkodott. A gyár­tásfejlesztési főosztály és a vállalat vezetői a szüksé­ges személyi és anyagi fel­tételeket biztosították, sok segítséget adtak, hogy a munkások és a műszakiak együttműködése eredmé­nyessé váljék. Lássuk a 37-est, a kivite­lező üzemet! A gyári benn­fentesek aranykezű embe­reknek emlegetik őket. Bi­zonyára megérdemlik ezt a megtisztelő elnevezést, mert szakmájukat nagyon értik és szeretik, az elmúlt években aligha akadt olyan feladat, amit sikerrel meg ne oldot­tak volna. A jók között is a legtöbb elismerést Bozsik István szocialista brigádja szerezte. Mennyi alkatrész szüksé­ges egy hengermegmunkáló célgépsorhoz? Tizenöt-húsz­ezer — mondta Molnár Já­nos főművezető. A fejleszté­si főmérnök észrevette eeoS dálkozó tekintetemet és el-j magyarázta, hogy ilyen sok alkatrészt a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem le­het megtervezni, 'de a Fi- nomszerelvénygyárban már nem is szükséges minden részletre kiterjedő rajzokat adni. A tervezők inkább ar­ra törekszenek, hogy a lénye­get (az összeállítási rajzokat, vezérlési, kapcsolási rajzo­kat) gyorsan átadják. Ha valami nehézség merül fel, a tervezők és a kivitelezők együtt keresik a megoldást, összefog minden rendelke­zésre álló szakember. Nem tűrik a halogatást és a mel­lébeszélést, nincs helye az időrabló levelezgetésnek, egy épületben, egységes irányí­tás alatt dolgoznak a terve­zők és a kivitelezők. Emberi kapcsolatok, tudás, akarat A 31-es üzemben működés közben láttam az új hen­germegmunkáló gépsort. Automatizálták a hűtőgép­kompresszor hengerének gyártását. Ezt a műveletet korábban egyedi gépeken tíz-tizenegy ember végezte. Az automata gépsoron most egyetlen munkás beállítja, cseréli a szerszámét, az au­tomata egy sor műveletet végez és készen adja ki a hengert. A gyorsabb ütemű további fejlesztést nem em­beri, nem műszaki problé­mák, hanem országos érvé­nyű szabályozás, a szűk fej-; lesztési alap korlátozza. Befejezésül egy-két össze­foglaló adat a Finomszerel- vénygyár műszaki fejlesztési tevékenységéről. Gyártás­fejlesztésből 69 300 norma­óra-megtakarítás. Ennek bér­megtakarítása 1 024 000 fo­rint, egyéb költségmegtaka­rítás ugyanennyi, anyagmeg­takarítás 3 700 000, összes megtakarítás egy év alatt 5 748 000 forint. Mit tapasztaltam a Fi- nomszerelvénygyárban ? Az elmúlt években dinamikus műszaki fejlesztést valósí­tottak meg. Célgépeket, au­tomatizált gépsorokat ter­veznek, gyártanak. A piaci igényekhez igazodnak, a pneumatikus elemek fel- használásával gépparkjuk jelentős részét korszerűsí­tették. Az új berendezések­kel olyan termékeket igyek­szenek gyártani, amelyeket idehaza és külföldön is el tudnak adni. És mindezt gyorsan, viszonylag nem nagy ráfordításokkal teszik. Mi a siker titka? Tudás, akarat, az elmúlt évek Során gyűjtött technikai bázis és a szakmai tapasztalat? Mind­ez együtt és főként a mun- kások-műszakiak javuló együttműködése, az emberi kapcsolatok újszerűsége. ; Fazekas László Zajosabb lett az élelmiszer-feldolgozás Az utóbbi években az élelmiszeriparban növekedett a zajos üzemrészek, gépek, berendezések száma; a mű­szaki teljesítmény emelésé­vel párhuzamosan magasabb lett a zajszint is, és ez ese­tenként nehéz helyzet elé ál­lítja a gyárak műszaki gár­dáját — állapítja meg az ÉDOSZ közelmúltban elké­szült átfogó elemzése, amely arra keresett választ, hogyan védekeznek az újabb keletű munkahelyi ártalom ellen a korábban „csendesebb” üze­mekben. A nagy teljesítményű pa­lackozó és töltő gépsorok ke­zelőszemélyzete, a kompresz- szorok mellett dolgozó szak­emberek, a mesterségesen szellőztetett üzemek brigád­jai az átlagosnál magasabb zajártalomnak vannak kité­ve. Gyakran okoz gondot az is, hogy a korszerű tüzelő- berendezések a regiekhez ké­pest sokkal zajosabbak. A külföldről vásárolt berende­zések nagy része sűrített le­vegővel működik; a légsűrí­tők önmagukban is rendkí­vül zajosak, a pneumatikus „kapcsolatok” helyéin azon­ban további zajszintemelke- dést mutatnak ki. Az ÉDOSZ vizsgálata alap­ján a vállalati műszerek át­adásával kiterjesztik a dol­gozók rendszeres hallásvizs­gálatát, további segítséget kérnek majd a tudományos kutatóktól a legjobb megol­dások bevezetéséhez és na­gyobb figyelmet fordítanak az egyéni védőeszközök hasz­nálatára is. (MTI) * 1980. november 2., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom