Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-28 / 253. szám
Bűn és bűnhűdés OPERAHÖS-E Raszkolnyi- kov? A kérdés ugyan költői, hiszen Dosztojevszkij Bűn és bünhődésének főhőse számunkra elsősorban annak a regénynek és annak a világnak a hőse, amelyben az általa elhitt és mérA Dosztojevszkij-regény gondolati gazdagsága, mintha nyomasztó árnyékként Jelenet a Bűn és bűnhődésből tékül választott józan ész szerint gyilkolnia kellett. Mert mégiscsak igazságtalan dolog az, hogy a semmire nem jó, '■ önző, csúf vénség a markában tarthassa azt a vagyont, ami a fiatalnak, a tehetségesnek, a világot boldoggá tenni akarónak kellene! Kellene? Ez itt a hangsúly, a lélek nagy nyomaté- . ka. Petrovics Emil ezt fogalmazta újjá operájában. Az opera szöveg könyv Írója, Maár Gyula, a regény szövegéből és lélektani szövetéből a gondolati rendet emelte ki, amely ezt a bonyolultan orosz lelket, jellemet körülfogja. Raszkolnyi- kov hosszú és indázó mondatokban fejti ki, mit, miért érdemes cselekedni. Ehhez a gondolati rendhez, ehhez a szövegkönyvhöz igazodva fejti ki zenében Petrovics Emil mindazt az érzelmi és indulati hullámzást, amely a főhőst a cselekvésig sodorja, majd az elkövetett irgalmatlan cselekedet után a vallomásig, a vállalt bűnhő- désig, a lélek megtisztulni akarásáig, a „feltámadásig” vezérli. Petrovics Emil operaszínpada és -világa modern any- nyiban, hogy a filmeknél alkalmazott „snittrendszer” mozgalmasabban bontja jelenetekre a három felvonás anyagát. Amit a zenével, a zenében érzékeltetni akar, az a külső cselekményben is hat. nem távolodik el a jellemtől. amely megszólal. De cselekszik-e valójában Rasz- kolnyikov? Milyen szenvedéllyel? Tud-e, akar-e többet és mást azon kívül, hogy a végzetes tettet elkövette? Elökeszíti-e a zeneszerző eléggé, vagy döntően hatásossá azt a pillanatot, amikor le kell sújtania ennek a hősnek azzal a bizonyos baltával? Petrovics hőse elgondolkozik, keresi-kutatja a helyét a világban, kutatja azt a tettet, amivel végre önmagává alakíthatná a sorsát, azzá a naggyá, akinek képességei és szándékai akarják őt alakítani. „Zenei” tartósa mintha passzívabb volna a kelleténél. Akár Szvid- rigaljoy. akár Szonja kényszeríti őt a külső és belső válaszra, a megadó hős beleegyezésével fordul sorsának újabb kanvargójába. maAp. gyula szövegkönyve és filmes rendezése így, együtt, szorosra fogják azt a recitatívói ellenére is sokszínű zenei anyagot, amit ebben az operában Petrovics Emil fölhasznál. Olykor az az érzésünk, hogy egy lélektani filmet látunk. ahol a túlméretezett zenei montázs fölébe akar kerekedni a látványnak. Horváth Péter a zenei élménynek és a rendezői elképzelésnek megfelelően fogalmazta meg Raszkolnyiko- vot. Polgár László ezt a hőst, ezt a Napóleonnal rosszul álmodét énekelte. Tokody Ilona Szonja, Delly Rózsi az uzsorás vénasszony szerepében, jó jellemzést adott. Ben de Zsolt Szvidrigaljovja elegáns alakítás, de bennünk ez a hős, mintha másképp élne. nehezedett volna a zeneszerzőre és a forgatókönyv- íróra egyaránt. Farkas András Szerelmem, Elektra A MITOLÓGIA BELI Elektra, Agamemnon és Klytaim- nestra leánya, ki atyja meggyilkolásakor elrejti öccsét, Orestest, férfivé serdülvén az, nővére ösztönzésére bosz- szút áll apja gyikosain, anyján és annak szeretőjén. A görög mitológiában több, egymással valószínűleg ösz- szefüggő nőalak és a hozzá fűződő monda kedvenc története volt a görög tragédiaíróknak, megihlette a magyar Bornemissza Pétert is, sőt Richard Strauss operát is írt a bosszút lihegő Elektra történetéből. Gyur- kó László immáron világsikert aratott színpadi drámája. a Szerelmem, Elektra, ezt az ókori történetet, a bűn es bűnhődés dialektikáját használta fel arra. hogy korántsem ókori, még kevésbé görög hőseivel el- és kimondassa gondolatait mai világunk etikai — és persze nemcsak etikai — problémáiról. A jó néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Színházban bemutatott drámát most újra láthattuk a televízióban. Nem helyes a megfogalmazás. Ugyanis nem újra. hanem valamiféleképpen újonnan megírva, a televízió nyelvére írt drámát láthattunk. amelynek hősei ugyanazok, alapgondolata semmivel sem másabb, mint az eredeti (?) tragédia volt, mégis mást látott vissza és viszont az a néző, aki már elébb ismerte Gyurkó László színpadi alkotását. Karakterisztikusabban megfogalmazott a mondandó, tömörebb és Esztergályos Károly nagyvonalúan komponált, de a klasszikusokat idézően feszes. fegyelmezett rendezésben még egyértelműen maibb, mához szólóbb a dráma. A televíziós játékban egyértelmű a konfliktus, a tegnapok és a holnapok konfliktusa: lehet-e, kell-e megbocsátás valaha is a bűnösöknek, a cinkosaiknak, a gyáva elnézőiknek? Más szóval: egy államrez.on megtehetne, hogy a várható büntetés állandó rettegésének tudatában tartsa polgárait vagy sem? Elektra szerint minden bűnnek el kell nyernie büntetését, mert a büntetlenség az újabb bűnök szülőanyja. Orestes, a testvér, azt képviseli, hogy bár a vétkes bűnhődjék, de a büntetésnél is fontosabb egy idő után az élet, a nyugalom, a megnyugvás és a bizalom. Egyik oldalon is igazság, amelyet a szinte extatikus megszállottság kísér, a másik oldalon Is az igazság, amelyet a bölcs, emberi mérséklet, a személyes bosszú kiiktatása motivál. De hát két igazság nem lehet! AMIKOR ORESTES a könyörtelen leszámolást képviselő. s az állam rendjét a bosszúra, a büntetésre. a gyilkosokkal minden áron való leszámolásra építő Elektra testébe mártja tőrét — maga is gyilkossá válik. Vagy csak éppen Elektra ’könyörtelen következetességét veszi át a könyörületes államvezetés érdekében? Egymás utón sorjáznak a korántsem etikai, hanem alapvetően társadalmi, sőt társadalmat formáló kérdések, A politika jelenik meg itt kothurnusban, és még ha modern, „csöpürágó” környezetben is, de évszázados, évezredes, az emberiséggel mindig együtt járó gondolatok és gondok kíséretében. Gyurkó László nem von konklúziót. Nem summáz. Nincs tanulság, amit be lehet biflázni és felmondani egy középiskolai irodalomórán. Gyurkó László felráz, megráz és elgondolkodtat: az igazságról. Amely sohasem általános, hanem mindig konkrét, a büntetésről, amely soha sem lehet mértéktelen, de elengedhetetlen sem és a bosszúvágyról, amely örök emberi érzés, de amelyen úrrá kell lennie az embernek, ha ember akar maradni. ESZTERGÁLYOS károly rendezését már méltattuk. Szólni kell azonban arról is — s e* is rendezői érdem —, hogy két olyan kitűnő, fiatal és megrázó drámai erővel rendelkező, intellektuális színészt talált a főszerepekre, mint T. Katona Agnes főiskolai hallgató és Bán János. Játékuk élmény volt és biztató öröm is egyben, hogy a jövőben sem lesz híján a magyar színészet a klasszikusok méltó interpretálására kész és alkalmas művészeknek. Gyurkó Géza SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATVÁNY LAJOS A magyar irodalom nagykövete Tetszés szerint kiválaszthatjuk a huszadik századi magyar irodalom bármely kiemelkedő alakját, belelapozhatunk a róla szóló monográfiába vagy tanulmányba; százszázalékosan bizonyosak lehetünk abban, hogy olvasás közben sűrűn találkozunk Hatvány Lajos nevével. Élete és műve olyannyira összforrt a magyar irodalom fogalmával, hogy olykor még arra is hajlamosak vagyunk, hogy igazságtalanok legyünk vele szemben. Ennek az igazságtalanságnak forrása sajátságos módon éppen ő maga, az író, kritikus és irodalomtörténész, akinek élete legfőbb szenvedélye a progresszív, társadalmilag elkötelezett művészet, amelyet tollával és pénzével egyszerre támogatott. Ez utóbbi azonban oda vezetett, hogy kortársainak egy része, majd a már róla olvasó utókor, hajlamos volt arra, hogy csak a mecénást, a jótékonykodó bárót lássa meg benne, s közben megfeledkezett művének nagyságáról. Pedig Hatvány az elsők között van, akik felismerik a valóságos értékeket Magyarországon; ő az, aki a leghamarabb kísérletet tesz Ady életművének bemutatására,- aki felismeri József Attila zsenialitását; egy életen át harcol, vitatkozik, tanít és segít. Gyulai Pál tanítványaként indul pályáján, diplomájának megszerzése után rendszeresen publikál, először külföldi, majd magyar sajtóorgánumokban, a Nyugat egyik alapítója és anyagi támogatója. Egész Európában otthon érzi magát; Berlin, München, Párizs, Bécs, majd második emigrációja idején Anglia egy-egy állomása mozgalmas útjának. Szerkeszti a Pesti Naplót, megindítja Esztendő című folyóiratát, belekapcsolódik az Őszirózsás Forradalom eseményeibe, a Nemzeti Tanács tagja lesz, majd a Vörösmarty Akadémia megszervezésén munkálkodik. A forradalmak bukása után Bécsbe emigrál, csak 1927-ben tér haza, s itthon forradalmi szerepe, írásai miatt bebörtönzik, ahonnan — részben külföldi tiltakozásra — Í928 őszén szabadul. A külföld tiltakozása nem véletlen, Hatvány nemcsak a magyar, az egész európai irodalom kiváló ismerője, számos világhírű kortársával tart állandó kapcsolatot. Thomas Mann két ízben is vendégeskedik budai házában, s élete végéig levelező- partnere marad. Oroszlán- része lehet így a magyar kultúra külföldi megismertetésében, népszerűsítésében is; irodalmunk valóságos nagykövete Európában. 1947-ben, második emigrációja után ismét bekapcsolódik a magyar szellemi életbe, egyetemi katedrát kap, tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémiának, 1959- ben Kossuth-díjjal tüntetik* ki. Befejezi élete fő művét: Így élt Petőfi című monográfiáját. Ezért találkozunk oly gyakran nevével, ezért nem létezik magyar irodalom- történet Hatvány nélkül; munkássága egy hosszú időszakon keresztül befolyásolta és formálta a magyar irodalmi élet arculatát. G. A. Hatvány Lajos Kossuth- díjas író, kritikus születésé____, .i n.l I » é s* H FEKETE ÉR TITKA-FANTASZTIKUS REGENYXXVII. — Érdekes. Nagyon érdekes —- morogja József. — Kísérteties. — Bizony. De nem ér az egész semmit, ha nem tudom bebizonyítani. — Ő, professzor úr — lelkesedik Mária — dehogyis- nem... Maga előtt nincs lehetetlen. — Professzor úr, én még fiatal tudós vagyok, szinte csak tudósjelölt. De mélyen megragadott az, amit mondott. Én -mindenben állok rendelkezésére. Hajlandó vagyok minden időmet erre szentelni. — Fiatalember, ön nagyon kedves, de nagylelkűségét nem fogadhatom el... Nyilván megvan a saját kutatási területe, s nyilván azon a területen, amit maga választott önmagának, még nem jutott mindennek a végére. — Ez igaz..., de... — Csak semmi de! Hallgasson rám. Ez az ügy a delfinekkel nem bizonyítható; ám mégis pontos jelképe földi civilizációnk életének: az ember nem pusztul el, mert minden körülmény közepette is megtalálja annak módját, . hogy éljen. Nézze ezeket a delfineket: kedvesek. játékosak. okosak tehetségesek. És boldogok! Boldogok, mert képesek voltak arra, hogy' megmentsék életük feltételeit a vízben, s barátokra is találtak: az emberekre. Kell több? — A tenger rabjai... elpusztulnak a tenger nél-. kül... soha nem hagyhatják el a Földet... ha kihűl a Nap és befagynak a tengerek. nem lesz hatalom, amely megmentse őket... — Ez igaz, fiatalember... de addig még sok millió év telik el... békében, boldogságban, játékban, szeretet- ben! És még az is elképzelhető. hogy miután az ember elhagyta a Földet néhány ezer űranyahajón, s itthagyta ezt a kifáradt, kiürült bolygót, a delfinek is kijönnek a Földre, s követnek minket... nem tudom... ez már valóban csak szabad álmodozás. .. az is lehet, hogy az ember nélküli Föld újra megtisztul, kialakulhatnak új mikroorganizmusok... én mindenesetre nem féltem a delfineket. — Professzor úr, lenne egy kérésem.., — Tessék. — Avassuk be Józsefet is a narancssárga kapszula titkába. .. — Csönd... Egy szót sem! Megtiltom! Kategorikusan megtiltom. Érti ? — Értem, professzor űr; értem, Csak úgy örültem, hogy a professzor úr és József így összebarátkoztak,.. értem, persze, hogy értem... — Dehogyis érti maga! Nem ért maga semmit. Azonnal jöjjenek mindketten a szobába. Este van Este van! Foxman az utolsó szavakat olyan indulattal ejti, mintha nem is jelenlevőkhöz beszélne, hanem valaki máshoz, aki nincs itt, de mégis hall mindent. 53. — Lilian, alszik? — Bertram áll a gyengén világított szobában. — Alszik? — Nem. Nemrég ébredtem. Tessék. — Meghallgatna valamit? — Mit? — Egy beszélgetés részlete. Nagyon fontos. — Kik beszélgetnek? — Foxman, Mária és valami fickó. Ő nem érdekes. — Megint a delfinek? — Igen. Az öreg, úgy látszik, vagy megbolondult, vagy egyszerűen csak így akar túljárni az eszünkön. Ezúttal fél órán keresztül szónokolt a delfinekről. Nagyon érdekes dolgok, de szakmailag nem értékelhetőek. — És mi az, ami értékelhető? — Tessék, hallgassa. Bertram pörgeti a kazettát, itt-ott belehallgat. — Nem, ez sem. Tessék. Itt lesz. — „Avassuk be Józsefet is a narancsszínű kapszula , titkába.” — Ez Mária hangja. — József... az a fickó? — Igen. De mondtam már, hogy ő nem érdekes. — És Foxman mit felelt Máriának? — Hallgassa; „Nem ért maga semmit. Azonnal jöjjenek mindketten a szobámba. Este van. Este van!” — Hogy kiabál az öreg! — Igen. Nyilván ideges. Fél, hogy Mária kifecseg valamit a narancsszínű kapszuláról. És megint nyert az öreg... nek 100. évfordulója alkalmából a Magyar Írók Szövetsége hétfőn koszorúzás! ünnepséget rendezett a Farkasréti temetőben. Az író urnahelyénél a Művelődési Minisztérium nevében Tóth Dezső miniszterhelyettes és Vígh Józsejné főelőadó, az írószövetség részéről Garat Gábor főtitkár és Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő koszorúzott. Elhelyezték a megemlékezés koszorúját a Magyar Tudományos Akadémia, az Irodalomtudományi Intézet, az Irodalomtörténeti Társaság és a Pető-- fi Irodalmi Múzeum képviselői. Részt vett a koszorúzáson az író özvegye és számos barátja, tisztelője. Az író, kritikus, irodalom-- történész egykori lakóhelyén^ az I. kerület Bécsi kapu tér 7< számú háznál hétfőn emléktábla-avatási ünnepséget is rendeztek. Juhász Ferenc avatóbeszédében méltatta Hatvány Lajos szépírói, kritikusi tevékenységét. Az emléktábla alá a Művelődési Minisztérium nevében Tóth Dezső és Vígh Jó- zsefné, a Magyar Tudományos'Akadémia képviseletében Nagy Péter és Tolnai Gábor akadémikusok, a Magyar Írók Szövetsége nevében Garai Gábor és Garam- völgyi Károlyné ügyvezető titkár helyezték el a megemlékezés koszorúit. Koszorút hoztak az emléktáblához a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak,' a Magyar Pen Clubnak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, valamint a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának képviselői. (MTI) — Hogyan? — Egyszerűen. A szobájába terelte a társaságot, Józsefet is, Máriát is. — És? — Ott, csak ott nincs lehallgatónk. — Igen, tudom. Bertram megragadja Lilian kezét. Lilian fél, szabadulni próbál a szorításból, de gyenge. — Megpróbálod? — Mit, az istenért? — Be kell jutni abba a szobába! Be kell jutni, mindenáron. — De Bertram... Alig élek! — Majd a Dottore följavít. Vannak neki mindenféle injekciói... — A fejem is nagyon fáj... Bertram megmerevedik, nyilván eszébe jutott, hogy a Dottore mennyire féltette Liliant az agyátvilágítástól. — A fejfájásod talán nem is a lövéstől van... — Mindegy, mitől van. Fáj és kész! Nem tudok bejutni az öreg szobájába. Ebbe bele kell nyugodnunk. — De én nem tudok belenyugodni! Én pontosan akarom tudni... — Nem jó dolog, ha mindent pontosan tudunk előre. Az nem tesz jót a cselekvésnek. Az csak olyan, mintha másolnánk szépen eltervezett szándékainkat, nincs hely és mód a rögtönzésre, szolgai módon masírozunk saját terveink nyomában. — Ez mind csak bölcskö- dés; no jó: legfeljebb bölcselet. De most nem filozofálni kell, hanem cselekedni! És g sok töprengés nem tesz meg helyettünk semmit! — Igen. Bertram, ez igaz. Igaz lehet. De ha nem lépünk föl. a három ügynökség közül elsőként, akkor az a szegem- sofőr még mindig élne, ee- 'm se lőttek volna meg, és talán a fejem se fájna. (Folytatjuk)
