Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-04 / 233. szám
100 000 SOKOLái Importcikk a kirakatban MINDEN ÖTÖDIK forintunkért. amelyet a boltokban hagyunk, importcikket vásárolunk. Más szóval ez azt jelenti, hogy a forgalomba kerülő fogyasztási cikkeknek mintegy húsz százaléka külföldről származik. így van ez már esztendők óta, ám a 19—20 százalékos arány állandósága nem azt jelenti, hogy az import mennyisége is változatlan. A kiskereskedelmi forgalom egésze évről évre növekszik, és vele együtt igyekeznek a behozatalt is bővíteni. Bár az egész népgazdaságban szükséges az import mérséklése — ez az egyik feltétele a külkereskedelmi fizetési mérleg kiegyensúlyozásának —, a lakosság áruellátása megköveteli a fogyasz. tási cikkek folyamatos behozatalát. Gondoljuk csak meg, hogy import hiányában nem kerülhetnének az üzletekbe például órák, fényképezőgépek, nem lenne kávé, narancs, citrom, de még személygépkocsi sem. Megszoktuk, hogy ezek a termékek nálunk kaphatók, és most sem kívánja a kormány a lakosságtól, hogy ezekről lemondjon. Sőt, nemcsak olyan cikkeket hoznak be külföldről, amelyek itthon nem gyárthatók; az import mintegy felét ugyanis olyan termékek alkotják, amilyeneket — vagy hasonlókat, de azonos rendeltetésűeket — a magyar ipar is termel. Miért nélkülözhetetlen mégis a behozataluk? Az esetek többségében azért, mert a hazai gyártmányok mennyisége nem elegendő, iparunk szállító- készsége korlátozott. Ez jellemző egyes ruházati cikkekre, ilyen például a harisnyanadrág, pulóver, fehérnemű. Veszünk, főként a baráti országoktól, élelmiszereket is: kekszféléket, édességeket, halkonzerveket, főzelék- és gyümölcs- konzerveket. De, mint mindannyian tapasztalhatjuk, található a boltokban külföldi bútor, edény, játék, szőnyeg, függöny, díszműáru. divatékszer, írószer, rádió, televízió, magnetofon és sok egyéb, kelendő áru. Mindez, amellett, hogy javítja az áruellátást, gazdagítja a választékot, a vásárló számára esetleg észrevétlenül, de a termelők számára nagyon is érezhetően egyúttal versenyt is támaszt. Egy-egy divatújdonság megjelenése — legyen ruhanemű, egy űj illat a testápolószerekben, új íz az élelmiszerekben, új csomagolási eljárás — élénk érdeklődést vált ki a hasonló, de nem a legdivatosabb, nem a legkorszerűbb árut előállító magyar termelők körében. Számos példa igazolja, hogy amikor a boltokban egymás meHett láthatók a hazai és a külföldi — olykor korszerűbb — fogyasztási cikkek, akkor a magyar termelő megpróbálja a jobbat, az újat követni, és maga is kezdeményez. Meglehet, ez még nem az igazi verseny, hiszen az árubőség nem olyan fokú, hogy minden korszerűtlen termék eladhatatlan lenne, s iparunk rákényszerülne áruinak állandó korszerűsítésére. Az ösztönző hatás mégis kétségtelen. AZ ELKÖVETKEZŐ HÓNAPOKBAN, az év hátralévő részében viszonylag több külföldi fogyasztási cikk érkezik az országba. Ennek oka részben az, hogy több külföldi szállítónk késésben van, s az utolsó hónapokban igyekszik lemaradását pótolni, részben az, hogy a karácsonyi vásárban különösen keresettek az importkülönlegességek, ezért már eleve erre az időszakra rendelték meg például a játékok és a híradástechnikai cikkek javát. Ami az utóbbiakat illeti, néhány konkrét példát is említhetünk. Az év utolsó negyedében mintegy 15 000 Junoszty televízió, 26 000 csehszlovákiai lemezjátszó, közel 100 000 Sokol rádió érkezik az üzletekbe. Most importálunk először az NDK-ból úgynevezett music centert, vagyis rádió- lemezjátszó-kazettás magnetofon kombinációt, egyelőre csak 1700 darabot A tőkés és a fejlődő országokból is vár a belkereskedelem rádió-magnó kombinációt, zsebrádiót, magnót. Egyebek között National. Hitachi. Akai, Taya típusú készülékeket lehet majd kapni a karácsonyi vásár ideién. A Hi-Fi rajongók számára 5000 Pioner típusú kazettás deck kerül forgalomba. S EZZEL csak a szórakoztató elektronika köréből említettünk néhány népszerű terméket. Hasonlóan széles választékra számíthatunk az év utolsó negyedében, főként pedig decemberben ' egyéb importcikkekből is, amint azt már sok esztendőn át megszoktuk. Most viszonylag holtszezon van a kereskedelemben, ám ma sem igen akad olyan bolt az országban — árusítson akár iparcikkeket, vagy élelmiszereket —, amelyben ne lenne látható, kapható külföldi termék. (g. zs.) Győzik cérnával ? A Gyapjúfonóipari Vállalat £ Újpesti Cérnagyárának nagyatádi telepén az ötéves tervben előirányzott mennyiségnél ezer tonnával több hagyományos varró- és kézimunkacérnái gyártottak ez- idáig. Termékeiket több mint negyven országba exportálják közel kétezer színben és többféle kiszerelésben. A képen: orsócsere a korszerű gépsorok egyikén. (MTI fotó — felv, — KS) MAR KINŐTTE RUHÁJÁT.:: Ahol Hatvan szennyesét mossák — Ezt a nadrágot szeretném kitisztíttatni. Győré Istvánná érte nyűi, nézegeti, majd kiállítja nevemre a 036328 sorszámú munkavállalási nyomtatványt. — Normál, vagy expressz? — Normál. — Akkor az, kérem, tizennyolc nap és huszonhat forint. — Köszönöm. Három hét múlva jövök a náciért... Kovács József, a Technolux Szövetkezet alig három hónapja fölavatott új textil- tisztító szalonjának a vezetője zümmögő gépek, szorgos asszonyok, leányok között vezet végig a különböző műhelyeken, a szennyestárolótól a vasalóig. Pető József né éppen akkor önti a tisztítószert az egyik Spencer típusú mosógépbe, amikor odaérkezünk. — Három darabot vettünk az automatákból, de már kevés. A hollandok további hármat szállítanak, s akkor két műszakban tökéletesen ki tudjuk elégíteni a lakossági és közületi igényt. Mosást, vegytisztítást egyébként nemcsak Hatvanból vállalunk. A tiszta, mosott textilanyaggal kedden reggel indul Renka Sándor Hortra, Herédre, Apcra, Lőrincibe, Pe- töfibányára, péntekenként pedig a szennyest gyűjti be. ★ A szárítóban ugyancsak holland. „Passát" típusú auZÖLD SZEPTEMBER OLT AN szeptemberünk volt, hogy beillett vojna nyárnak. A természet — mintha bocsánatot kívánt ' volna kérni a júliusi, augusztusi mulasztásokért — bőkezűen ajándékozott. Igaz, az őszi nyárban volt ugyan két hét, amikor betakaríthattuk a gabonát és magtárakba gyűjthettük a gazdag termést, egy lélegzetvételnyi szünet az időjárás szeszélyes csapongásában. Három hetet késett a tavasz, a nyár, és reméljük, mindezt pótolni kívánja az ősz. Zöld szeptemberünk volt, amilyet keveset tapasztalhattunk emberemlékezet óta. A hajnalok, bár hűvösek voltak, a verőfényes nappalok sok mindenben kárpótoltak minket. Az erdő, a mező olyan zöld, mint a petrezselyem, a gólyák, a fecskék is csak késlekedve kelnek útra, míg végül ösztönüktől hajtva odébbállnak. Most októberen a sor! Mi lesz. hogy lesz? Ez a nagy kérdés. Betakaríthatjuk-e — ha lopva is önmagunkat — az őszieket, fceér- nek-e a szép termést hozó kukoricák, szüretelünk-e édes szőlőt préselünk-e nektárízű mustot, szűrünk-e jó bort a hordókba? Lesz-e időnk megművelni a földet és elvetni a magot, a jövő évi kenyérnek valót ? Ennyi kérdés előtt talán még egyetlen őszidőben sem voltunk, ennyire még sohasem óhajtottuk a napfényt, a meleget és nem rettegtünk a deres, fagyos hajnaloktól, mint éppen az idén. Bizony, pótolni kellene és kell is a mulasztottakat. Am a természettel nem pörölhetünk, legföljebb szidjuk szeszélyeit. testünkben, idegrendsze- • Tünkben mérjük naponta a *í (benőt, húszfokos-—hőmérséklet-eltéréseket, miközben sóvárogjuk a szép hosszú őszt és legszívesebben karácsony felé tolnánk a mindenképpen bekövetkező új vendéget, a telet. Nem egyezkedhetünk a természettel, de másképpen fogadjuk szeszélyeit, mint régebben. Nem parancsolhatunk a szélviharoknak, a sarat dagasztó őszi esőt sem tudjuk elállítani, mint ahogyan a bolondos áprilist utánzó nyári hónapok időjárását is csak tudomásul vehettük. , AZ EGYBEMOSÓDÓ évszakok rendszertelenségében sem tud regulázni az ember, de a maroknyi jó idővel viszont minden eddiginél jobban tudunk gazdálkodni. Az idei nyáron három hét alatt úgyszólván elcsentük a földről a gabonát és gépóriások tervszerű hadmozdulatainak voltunk tanúi. Ha az egyik járásban kevés volt a kombájn. jött a másikból még- annyi, ha ez sem bizonyult elégnek, jöttek a gépek a szomszéd testvérországból. Ha rövid volt a nappal, megtol- dottuk az éjszakával, az álmatlanságtól vörös szemű kombájnosok, traktorosok, átvevők és felvásárlók, szövetkezeti tagok és vezetők mindezeknek a megmondhatói. Ha kellett, arattunk sáros talajon, itt-ott lánctalpasok vontatták ki az elakadt kombájnokat, aztán kikerülték a mély fekvésű, szikes, lapos helyeket és „körülarat. ták” ezeket Harc, küzdelem volt ez a javából! Az ember csatája a természettel, a modem, nagy teljesítményű gépekkel rendelkező dolgozók győzelme. Nagy szavak? Nagy tettek! A természet erőin úrrá lenni akarók küzdelmei, amelyek győzelemmel, -sikerrel -járt Messze még az év végi számvetés, hiszen a munka dandárja, a valódi nagy küzdelmek még előttünk állnak, de néhány megfogalmazható, önmagától kínálkozó kérdés, re máris válaszolhatunk. Mi lett volna, ha most a lóval-ökörrel szántogató, kézikaszás, cséplőgépes világban vagyunk? Ha ki-ki magának güzült volna haladat- lanul? Ha a régi körülmények között dolgozna a föld népe? Mit kezdett volna gabonájával. az időjárás engedélyezte három hét alatt? Úgyszólván mosolyogni való. felvetésre sem illő kérdések talán ezek a fél emberöltő távlatából. Máskor, normálisnak nevezhető időjárási viszonyok között bizony eszé. be sem jutnának az embernek. Ám most mégis jólesik nyugtázni az immár történelembe illő valóságot. REGGELENTE megjelennek már az őszi ökömyálak, nyílik a kikirics lila virága az erdei réteken, nyüzsög, mozog az egész határ. Nincs és újra nincs szabad szombat és vasárnap, a máskor népünnepélynek számító őszi búcsúk napján is csak az ünnepi ebéd bekapására marad idő, mert vetni kell, betakarítani, amit a föld megtermett. Ma még süt a nap, holnap már elered az eső. aztán megint két nap szünet. Es két nap alatt kell annvit tenni, mint máskor egy hét alatt komótosan. Az emberekkel együtt elindulnak a gépóriások, benzin-, gázolaj gőzzel teli a határ, mindenki segíteni kész parancsszó, ukáz nélkül. Mindennap közelebb kerülünk céljainkhoz, de a mező- gazdaság százféle tennivalói jóformán még előttünk állnak. A kukorica zöld még sok helyen, a zöld szeptem- - bet—titán- zöld -október - következik. a természet háromhetes késésével számolni kell és lehet. Emberi igyekezettel, szervezettséggel iparkodunk csökkenteni a veszteségeket, behozni a lemaradást, amit nem mi okoztunk önmagunknak. A mezőgazdaságban dolgozók munkája ezekben a napokban, hetekben országos ügy lett. Az aratásról, a betakarításról hovatovább szakértelemmel beszél az orvos, az esztergályos, a pedagógus. Sikerül-e betakarítani ? Máskor könnyebben átug- rottuk az újságban a mező- gazdaságból jövő híreket, talán a rádiót is kikapcsoltuk, ha a szántásról, vetésről beszélt. Most az egyik legizgalmasabb hallgatni-, olvasnivaló az időjárásjelentés. Lesz-e napfény, beérik-e a szőlő? Lesz-e jövőre elegendő kenyér és bor? Hogyan alakul a magyar népgazdaság helyzete? Kérdezzük újra és újra. HOBBI LETT a mezőgazdasággal, a közgazdasággal foglalkozni. Cserearányromlás, infrastruktúra, piaci helyzet, export és import,. Szavak, fogalmak röpködnek a levegőben, az utcán, a magánbeszélgetések közepette. Jó ez, vagy rossz? Jó, örülni kell neki! Dicsérjük csak azokat, akik sikereket érnek el, kritizáljuk, bíráljuk ami rossz, helytelen, kivetnivaló. Az a lényeges, hogy ha valaki szid valamit, tudja, hogy a magáét szidja, és hogy «javításához az ő akarata, cselekvőkészsége is szükséges. A közelmúltban befejeződött őszi országgyűlés az ország nyilvánossága előtt zajlott le. Az irányítás helyessége mellett mindennapi munkával egy egész ország szavaz. Ezúttal már nem listán, vagy kézfenntartással, hapern -helytállással-az tears ban, a mezőgazdaságban, az értelmiségi munkában egyaránt. Milliárdokat érő gazdagság van még kint a földeken, a legdrágább kincs az enni- innivaló, az élelmiszer. A földtől, a természettől mindig el kellett venni, meg kellett szerezni kincseit, hiszen a legdrágább arany sem érték a föld gyomrában. A legértékesebb termény is pocsék valóság csupán, ha a határban tönkremegy. A szép szeptember után, szép októbert várunk, bár nem lehetnek illúzióink, hiszen ha nem is nézzük tétlenül az időjárás szeszélyeit, mégis számolnunk kell bizonyos változtathatatlan tényekkel, károkkal, amelyeket végképpen le kell írnunk. A maga dolgában járatos ember azonban iparkodásával és szorgalmával még sok mindent helyrehozhat, pótol, hat, megmenthet önmaga számára. Az elkövetkezendő időben legkevésbé azért figyeljük az időjárást, hogv vajon lehet-e kirándulni, sétálni, sütkérezni a vénasszonyok nyarában? Mindez most elhanyagolható a legfontosabb mellett. A nagy őszi betakarítás. az egész évi munka gyümölcseinek biztonságba helyezése a fő feladat, amelyben, ha kezével nem is, de figyelmével. egyéb munkájával me- gvénk egész lakossága osztozik. A zöld szeptember után, az ősz beálltával lassan megtér a természet. Eleinte szivárvány színeit játszva, sárgulva és barnává szürkülve adiák meg masukat a lombok az észrevétlenül beköszöntő télnek, szelek és viharok nyargalnak az őszi határban a váltakozó évszakok rendin szerint. NEM TUDJUK még, miiven lesz az előttünk álló ősz, de önmagunk ereiében és szorgalmában joggal bizakodhatunk. Szalay István, n megyei tanács Általános elnökhelyettese tomata duruzsolása fogadja jó reggelt bünket, míg a „Ka- lander’’-nél Fodor Ferencné és Balázs Jánosné eregeti a széles lepedőket, paplanhuzatokat a vasalógép hengere alá. — Ami pillanatnyi teljesítőképességünket illeti, naponta a két műszak 30—35 mázsa ruhanemű mosásával végez. A kártyavezérlésű vegytisztító, amit majd a következő teremben látunk, másfél mázsányi öltöny, ruhadarab tisztítására képes. Persze ez a mennyiség mindig az anyag szennyezettségétől, fajtájától is függ. Itt különben csak egy műszakban dolgozunk, Teréki Lászióné irányítja gombnyomással az automatarendszert, s amennyiben valamelyik ruhadarabon 40—55 perces vegytisztítás után foltot észlelünk, az külön foltkezelő asztalra kerül, majd a vasaló következik. Három hónappal ezelőtt a Spencer-cég szakembere, Leonard Jenszen állította be a legkülönbözőbb automatákat, gépi berendezéseket. Most egy másik, nyurga hollandussal, Johannes Fru- mannal akadunk össze. Két éven belül negyedszer jár hazánkban. — Két-három hónap kell ahhoz, hogy gépeink tökéletesen beálljanak — mondja. — Ilyenkor átvizsgáljuk őket, s elvégezzük a szükséges korrekciót, állítást rajtuk. Ezért vagyok most Hatvanban. — És csak itt? — Nem, nem..; Textiltisztító gépeink pár év alatt igen népszerűek lettek magyar földön. Veszprém. Szekszárd, Pécs. Budapest több mosodáját is mi szereltük föl. s a közeljövőben további megrendeléseknek teszünk eleget. ★ Bepillantunk még. a vegyi vasaló terembe, ahol Szilágyi Dénesné a „Hogges” gőzbábun éppen egy piros női kabáttal bíbelődik, majd néhány percre leülünk az üzemvezetői irodában, ahol Varga László üzemvezetőhelyettes a holland szerelővel a' napi feladatokat egyezteti. Néhány érdekességről még itt is tudomást szerzünk. A megszűnt Patyolattól átvettek ugyan mindenkit, de a megnőtt feladatokkal nem tudott lépést tartani a gépekhez állított személyzet: ezért új erőket alkalmaztak, s néhány hét után pesti gyakorlatra küldik őket. Az sem érdektelen, hogy a Technolux Szövetkezet hatvani szalonja tovább kívánja bővíteni szolgáltatásait, egy fővárosi céggel tárgyal bőr- és szőnyegáruk tisztíttatásáróL Ez a hét talán még is hozza a döntést. És akkor bízvást elmondhatjuk az üzemről, hogy megbirkózik Hatvan minden szennyesével. J (moldvait /
