Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
Szövetség feliér bottal Mir# jé ci „komplex" Defken? Szeptemberi reggel. A kölyök ősz az ágak között motoz; leveleket babrál, hetykén válogat. A fehér, hajlított fémpálcák hozzákoccannak a járda pereméhez. A jiap sugarai átbucskáznak a lombokon és a járókelők lá- *bai elé hullanak. De a fehér botok ezt. a csodát nem jelzik gazdáiknak. ★ Az érkezőket fiatal lányok fogadják, átkísérik őket az .úttesten és segítenek nekik a lépcsőn. Kicsit zavartan, félszegen szólítják meg a fehér bottal közeledőket. Beléjük karolnak és az arcokon az előbbi pírnak már nyoma sincs. Leendő hivatásukat, a segítségadást gyakorolják, amikor a világtalanokat az utcáról a Technika Házának nagytermébe vezetik az egri egészségügyi szakközépiskola tanulói. Az utcán sűrűbben •koppannak a fehér pálcák, a lányoknak egyre több dolguk akad. Egy sötétruhás, negyven, év körüli férfit két matrózblúzos is karol. Bá- csizzák: vidámak és kedvesek. Honnan tetszett érkezni? — kíváncsiskodik a szőkébbik csinoska. Az „öreg" e kérdésből tudja meg, hogy útja céljához érkezett. Egy távoli falu nevét mondja anélkül, hogy az érdeklődő hang forrása felé fordítaná arcát.★ A nagyteremben évi taggyűlésének megrendezésére készül a Vakok és Gyengén- látók Országos Szövetségének megyei szervezete. Az érkezőket a szervezet megyei vezetői üdvözlik. Az előcsarnokban — heves kézfogások, hátbaütögetések az öröm kifejezői. Majd megint a lányokon a sor. A székeken helyet foglalók között többen várakozóan tekingetnek .körbe. Ök a látók. Férjüket, vagy feleségüket kísérték el 31de. A szomszédok beszélgetnek.. akár csak a régi ismerősök — mosolyognak egymásra. A beszélő néha megérinti a hallgató kezét, hogy így szerezzen tapasztalatot arról — a hallgató pedig bólint egyet. A gvengénlátók nehéz szemüvegeiken át bóklásszak a szomszédok arcát. ★ A szövetség taglétszáma több mint húszezer, a megyei szervezetnek 655 tagja van. ebből 596-an vakok és 59-en gvengénlátók. A megyében mintegy 1400 személyi járulékos vak és gyen- génlátó él. ★ Hutás József Karácsondról érkezett, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyár telefonközpontosa. Gyerekkora óta vak. 1945- ben a barátaival egy lövedéket talált. .., akkor vesztette el egyik karját és szeme világát. — Autóval érkeztem, a vállalatom elhozatott. 27 éve dolgozom ott. Az ötvenes évek elején a nagv iparosításkor. amikor mindenkire számított az ország, akkor kerültem oda. A többiekhez képest szerencsés vagyok. Dolgozhatok. Emberek között 1 lehetek, ez a látóknak természetes. de nekem — neCserépvásár ötven fazekas és cserépkészítő szövetkezet mutatja be legszebb termékeit szeptember 20-án, Székesfehérvárott, a Fehérvár Áruház hagyományos országos cserépvásárán A Technika Háza előtti téren népi iparművészek is sátrat vernek, bőr- dísz.művesek. fafaragók, bútorkészítők. hímzők, kékfestők és hangszerkészítők termékeiből válogathatnak az, érdeklődők. künk — óriási dolog. Nincs csend, érzem, hogy szükségük van rám. Ez minden nekem. ez. a világ. Nem jár az ember, mint egy üres malom hétszám. Néhány éve felkínálták-a lehetőséget: menjek nyugdíjba. Nyugdíjba! Minek? ★ A leiemben helyet foglal az elnökség. Kezdődik a kultúrműsor. Egy idős gyengén. látó férfi nótákat énekel, majd a szervezet zenekara táncdalokat játszik. A gitáros fiú és. a dobos gyengénlótó. De a zenekar harmadik tagja. a harmónikás egészséges. Kéményseprő, a szervezet pártoló tagja. „Csodaszép ez a világ. . .” énekli a gitáros fiú. Egy fiatalasszony József Attila egyik vidám hangulatú versét mondja el. majd operettslágerek kövei keznek. — Túl az. óperencián boldogok leszünk. .. — halljuk az idős hölgy énekét. Egy újabb •József Attila-verssel és ci- gánydalokkal b(úcsúzik a kul. túrcsoport. ★ / Szarvas Györgyné, a kul- t.úrcsoport alapítója és lelke. huszonéves fiatalaszszony. — Most gyesen vagyok, de az idén letelik. Eddig a. kér tészetben dolgoztam, de az eltelt idő alatt annyira romlott a látásom, hogy az orvosok megtiltották, hogy oda menjek vissza. .Nem tudom, mit csinálok majd. . . Nemsok helyen fogadnak minket szívesen, pedig nekünk nincs sok lehetőségünk... Telefon- központ, esetleg masszőr, de hogy menjek el masszőrnek ilyen kezekkel? — mutatja vékony ujjait. ★ A divatosan öltözött hölgygyei a folyosón beszélgetek. Ki tudja, hány dioptriáé szemüvege ’ villog felém. . ~ Nézze, a nevemet is leírhatná, de inkább ne.. . Elég bajom van nekem így is. A vállalatnál, ahol dolgozom, már törzsgárdatagnak számítok, de még most is csak kisegítői munkakörben. Egyedül nevelem a gyerekemet, szükségem lenne a biztonságra. .. De az nincs! Elvégeztem a telefonkezelői tanfolyamot, de mégiscsak kisegítőként dolgozhatok, Az ép és egészséges kolléganőm mellett, akinek annyi lehetősége .lenne a munkára, nem úgy, mint nekem... — bök szemüvegére, majd lemondóan legyint. ★ ..Kedves sorstársnők! Kedves sorstársak! — folytatná, de a tagság lelkes tapsa megszakítja Hanuszka Józsefnek, I. rész Általános elképedést váltóit ki a szakmában, amikor Tálas Tas. a neves szobrászművész lángossütődét nyitott a Balatonnál, és megfogadta, hogy soha többet nem vesz mintázófát a kezébe. — Meguntam — nyilatkozta a lángost majszoló újságíróknak, miközben ő maga is í egy lángossM a kezében, sma szövetség megyei titkárának? a beszámolóját. Amikor újra kezdheti beszédét, jó- nők értékeli az 57 területi megbízott munkáját. „Áz áldozatos munkájukért járó emléklapot a megyei szervezet 15 éves megalakulásának idén megrendezendő évfordulóján adjuk majd át”. Ismerteti az. elmúlt évben elhalálozott tagok névsorát, s a jelenlévők egyperces felállással adóznak emléküknek. ★ Dr. Bódi István 197.3 óta a szövetség főtitkára. Vak. először Braille-nvomdászként dolgozott; 1962-ben elvégezte a jogi egyetemet. — A szövetség húszezer tagjának 70 százaléka ötven éven felüli, ezt jelzi az itt megjelent Heves megyeiek átlagéletkora ,is. Azt jelenti, hogy hosszabb időre 30 százalékunknak kellene munka- lehetőséget biztosítani az országban. és ez mégsem sikerül. A megyei szervezet 650 tagja közül csak ötvenen dolgozhatnak. Az országban minden csökkentlátónak és vaknak legalább 1300 forintos személyi járadéka van 1971 óta, de itt nemcsak a pénzről van szó... Nekünk sokkal fontosabb az, hogy közösségben lehessünk, dolgozhassunk és ne érezzük úgy, hogy fölöslegesek vagyunk az egészségesek társadalma számára. Az utcán átvezetnek minket a túloldalra, de ez ma már kevés, arra van szükség, hogy ne mint csodabogarakra nézzenek ránk. Ne idegenkedjenek a vakoktól és alkalmazzák őkef azokban a munkakörökben, amelyekhez jogaikat ezelőtt már tíz évvel leírták. Legjelentősebb ilyen „vakmunkakör” a telefonközpont-kezelői, az országban csak mintegy R00-an dolgoznak ebben a munkakörben, pedig a lehetőségek itt szinte ki menthetetlenek lennének. ★ A megyei titkár beszámolója a végéhez közeledik. Az egyik gyengénlátó fiatalember türelme is. Rásziszeg a közelében ülő egészségügyis lányokra. A matrózblúzosok először a meglepetéstől szólni sem tudnak, majd hátukkal jelzik a kosarat a hunyorgó fiatalembernek. ★ Hazafelé sétálunk a déli napsütésben. A vak 25 éves zongorista fiú terveiről beszél. NDK. Norvégia. . . Fehér botja néha hozzákoccan a járda pereméhez. A szembejövök kíváncsian néznek ránk. óvatosan kitérnek előlünk. Szilágyi Andor kácssüveggel a fején állt a fényképezőgépek elé. — Nézzék uraim, elmúltam ’ negyvenéves, ilyenkor már éppen ideje valami komolyabb foglalkozást keresni. A művészet? Ugyan! Játék, semmi egyéb! De ami a legkellemetlenebb, olyan játék, ahol állandóan lökdösik. taszigál- ják, akasztják az embert. Ott mindenki nyerni akar, és en- :’.ek érdekében sokan a csalástól sem riadnak vissza! Hát én ebből többet nem kérek! Abbahagyom az egészet, és ezentúl csak a lányossal törődöm. Nyugodtan fekszem és nyugodtan kelek, nem kell vajúdnom különböző megrendeléseken, nem kell szednem maiékszám a nyugtátokat, és nem lesznek irigyeim. Csak élni akarok, uraim, mint annyian mások, és amikor eljön az ideje, meghalok... Mint egy. tisztességben és zsírszaaban párolódott lángossütő. Ennyi és nem több. amit mondani akartam. Kérnek még egy lángost? A barátai is hiába akarták Tálast jobb belátásra bírni, hangoztatva, hogy miiyen nagy veszteséget okoz ewi a .magyar képzőművéAzelőtt a termelőszövetkezethez tartozott a de.tki művelődési otthon. Tréfásan ötödik üzémágnak nevezték. Helyzete némileg megváltó-, zott három évvel ezelőtt. Űj jelszó jelent meg: kirajzolódott 'a „komplex”, a falvakban összekapcsolt általános iskola és kultúrház képe. Könnyen hevülő nép vagyunk. kísérleteink és törekvéseink hozadékát többnyire csak néhány év múltán tudjuk istenigazából fölmérni. És azután? Lehet, hogy hátra arc. Addig is vaskos milliók mehetnek rá az elhamarkodott tervekre. Itt is. elsősorban azért, mivel helyileg is nagyon közel estek egymáshoz, összevonták a két intézményt. Azóta- már a második szakember dolgozik a falu közművelődéséért, mint az iskola igazgatóhelyettese. Jó adottságok között Az idén kapta meg diplomáját az egri főiskola népművelés—történelem szakán Konczné Varga Edit, de már' egy éve a faluban tevékenykedik. Levelezőn fejezte be tanulmányait. Hallgassuk meg őt arról, hogy mi' fogadta itt. — A művelődéül otthoni nem régi, van egy 250 személy befogadására alkalmas nagy terme, amelyben lehet filmvetítéseket, vagy színpadi előadásokat tartani. Ehhez tartozik két öltöző is. Ezenkívül van két klubtermünk, meg egy szép előcsarnokunk. Az egyik helyiségünkben sajnos rendszeresen iskolai órák vannak, ez befolyásolja a hangulatát; nemigen alkalmas más rendezvény megtartására, A mezőgazdasági fümnapok megnyitójára nem, régiben újították föl ezt az r épületet. — Kedvezőek anyagi lehetőségeink is, a tanácstól ugyancsak harmincezer forintot kapunk évente, de a tsz rendszeresen hetvenezerrel járul hozzá költségvetésünkhöz. — Amikor idejöttem, egy 25 éve dolgozó pedagógustól vettem- át eat a posztot. Ő sem vállalta szívesen, s azt hiszem, nem is hálás dolog. Papíron sok kis csoport működött itt, de végül is alig akadt közülük, amelyik valóban tevékenykedett. Űj vezetőket kellett hát találni, hogy meginduljon az élet. Igen ám. de kiket? A tanártársaimtól kevés támogatást kaptam. A körülmények sem voltak igazán kedvezőék: elsősorban a tsz-ben. azután pedig a háztájiban dolgoznak itt az emberek. A hosszúra nyúlt munkaidő után vajon ki jön he szívesen a művelődési otthonba? szelnek, nem, hallgatott rájuk. — Döntöttem — hajtogatta makacsul —, ne is próbáljatok lebeszélni. Ti tudjátok a legjobban, hányán áskálódtak ellenem, a lelkem csupa seb a termérdek fúrástól, hát most tessék, félreállok, csinálják nélkülem. Vég. re kívülről nézhetem az egész, cirkuszt, és azért sem fogok szí v i n far k t usbun el pa l kol n i, l egfel jebb éréi meszesedésben. mert ezeknek a pompás lán- gosoknak magam sem tudok ellenállni. Ugye, milyen omlósak. porhanyósak? Egyetek, tőletek igazán nem sajnálom! A lángos igazán, minden kívánalomnak megfelelt, és az üzlet is kezdett egészen jól beindulni. Tálas Tason kívül a felesége és még egy asszony alkották a személyzetet. Egész nap pereegett a zsír, sült a rengeteg lángos, és esténként Tálasék holttá-, radtan zuhantak ágyba, hogy másnap újra beindítsák az ..etetőgépet". Már törzsvevők is akadtak. Ilyennek számított példán! egy jól táplált, nagv. kerek arcú. szőke svéd. aki naponta többször is ellátogatott a sütődébe. Ez a férfi arról is — Egyre több a személy- gépkocsi is. A fiatalok a közeli Gyöngyöshöz húznak inkább. Sikerült összehozni egy ifjúsági klubot, egy nőkből álló kis csoportot Detken. illetve Ludason, amely szintén hozzánk tartozik és totyogóklubot mindkét helység óvodájában. Az iskolára támaszkodik az ifjú zenebarátok köre és a honismereti szakkör. „Büntetés volt" — Elvileg jónak tűnik a komplex intézmény terve, hiszen összefogná a község szellemi erőit, de bevált-e, hogyan látja egy év után? — Megfelelő előkészítés nélkül az elv sohasem tehető át a gyakorlatra. Ügy hiszem; itt csak mindenki jobban járna, ha külön lennénk. Magam, aki a kultúrház egyszemélyi vezetője vagyok, egy 11 napos időszakban ráadásul 22 órát tanítok az iskolában. Ha speciális szakembergárdával hozták volna létre ezt az egyesülést, mint néhány más helyen, talán jó lenne. Így azonban, csak a két intézmény közelsége miatt megtörtént döntés terheit az ezzel foglalkozók viselik. Valósággal „büntetés” volt, amikor kijelölték, hogy ki legyen az első közművelődési igazgatóhelyettes. Meg aztán hiába jutalmazzák azt, aki foglalkozik az iskolán kívül mással is, mindenki ódzkodik az ilyesmitől a tantestületben: a pedagógus nem lesz automatikusan népművelő is. — Ilyen körülmények között milyen rendezvényeket szervez ebben a két községet ellátó művelődési házban? — Sok gyermekeknek szóló műsorunk volt: csillagászati előadások, rendhagyó irodalom- és énekórák, szórakoztató délutánok, bohócok és artisták fellépésével. Ez adottságainkból, működési elvünkből származik. A felnőttek szervezésével már nagyobb gondban vagyok. Úgy érzem, hogy szinte semmi segítséget nem kapok, pedig itt állok kezdőként. Programajánlatokra volna szükségem, de csak a hakni- szervezők hívnak föl és látogatnak tucatjával. Sem a járási, sem a Megyei Művelődési Központ támogatását nem érzem, pedig mennyit tanultunk mi a hálózatról. .. — Végül saját megérzéseimre bíztam magam, s válogattam a kínálkozó lehetőségek közül. Egy hónapban egyszer terveztem ez idáig nagyobb eseményt: nótaestet, előadóműsort. Fellépett nálunk például Gál Gabriella, Bitskey Tibor és a Cal- cutta-trió. Vigyázni kell, mert ahogy mondják: „egy névtelen kis senkire nem jönnek be”. Pedjg lehet, hogy nevezel es volt, hogy furcsa módon kezdett a lángosevés- hez. Először mindig a szeme elé emelte, akár egy nagy monoklit, amelyen keresztül szeretne nézni, megforgatta párszor, és miután kigusztál- ta magának a legjobb helyet r^jta. csak akkor és oda harapott. Egy ilyen alkalommal, amikor a nagy. kerek fejet éppen eltakarta a nagy. kerek lángos. Tálas Tas bosz- szankodva szólt oda a feleségének : — Szörnyű ez a pasas, de még szörnyűbb ez az uniformizált forma ezekben a lán- gosoikban. Mind olyan sablonosán kerek, olvan semmit- mondóan formátlan .. .! Csak nézd ezt a teli hold képűt és előtte a sárga tésztatányér, csapnivaló az összhatás! — Miért? — Nem tudom, de valahogy ez. így túl közönséges. Tucat, jellegtelen! Sürgősen ki kell találni valami új formát. már csak azért is. mert a konkurenciára sem árt gondolni. — Ugyan, ne beszélj marhaságokat! Nem mindegy, mit esznek meg? az sokkal jobbat produkál, mint a másik, híresebb. Azok pediff sokba kerülnek, s most hogy különböző megszorítások vannak, nehéz elhívni őket, meg aztán a beléptidíjakat sem srófolhatom az égig. A szervezés nehézségei — Milyen körben tud hatni, kiket tud megnyerni a közművelődés ügyének, ho-- gyan népszerűsíti pfogsam- jait? — Sok dolgot kipróbáltam már. de többnyire érdektelenségbe ütköztem. Bemonda- .tom a hangos híradón a műsort, kifüggeszttetem a szfem- beötlőbb helyekre a plakátokat, de még olyat is megteszek, hogy az osztályban leíratom a gyerekekkel egy lapra: ennyi és ennyi jegyet igényiek, vagy nem igényiek; és ezt aláíratom az szülőkkel. Rendszeresen eljárok a tsz-be és a ludasi keverőüzembe szervezni. Amikor bemegyek, az elnök, Szabó Imre bácsi kedélyesen megkérdezi : „Kislányom, már megint nincs pénzed?” Megvesznek itt is, ott is néhány belépőt. Végül úgy járunk, hogy a • rendezvényre hiába kelt el a telt háznak megfelelő jegyszám, jóval kevesebben jönnek et. Koldulni kell szinte, mintha nekem tennének szívességet azzal, hogy eljönnek. .. ★ Talán fölösleges is ehhez bármit hozzáfűzni. Két község összesen 2600 lakójának kulturális életéről van szó. Ha nem lenne alkalmasabb kifejezés a „tetszhalál” erre az állapotra. Jelenlegi körülmények között csupán vergődik itt a művelődés otthonának ifjú és tapasztalatlan vezetője, igyekezetének nem sok foganatja van. Hátráltató tényező itt maga az előkészítés nélkül létrehozott komplex intézmény is, amely elfödi a valódi viszonylatokat: a tsz-hez tartozást. A közös gazdaság ugyanis nemcsak hogy anyagiakban kellene. hogy „fő részvényese” legyen a művelődés ügyének,' hanerfi másban is. Egyesíti ugyanis számos környékbeli falu lakosságát, s vele együttműködve bizonyára nagyobb eredményeket lehetne ezen a téren is elérni. Ezen kívüli A többi igénytelenség volna? Vagy csupán szemléletbeli változások sorára lenne szükség? A kér* késekre a jövő ad választ. Egy biztos: keresni, kutatni kell a gondok rgegoldásának lehetőségeit sok fantáziával, és még több kezdeményezőkészséggel. / Gábor László — Nem. egyáltalán nem mindegy! Adni keli az esztétikumra is. Várj csak, majd valamit kitalálok. És másnap már kész tervvel ment a sütődébe. Olyan lángost formált tésztából, akár egy kesztyű. — Ez azért is érdekes — magyarázta a meglepett asz- szonyoknak —. mert alkotó játékra ingerli még a felnőtteket is. Ha leharapják a kesztyű egyik ujját, torzójában is új alakzatot vesz fel. Mindig más lesz az összhatás. változik a forma, ahogy komótosan eszegetik. — Igen, ez csakugyan érdekes, de... — De lehetne még érdekesebb is — nézett a feleségére a szobrász. — Ügye. erre akartál figyelmeztetni? És tökéletesen igazad van! Ez csak minimális továbblépés a kerek formától, és valóban; az ember ne legyen igénytelen még egy láncossal szemben sem. Ma mindenesetre megcsináljuk ezt a szériát, de holnapra valami újabbat gondolok ki. (Folytatjukj QjjmmM 1980. széf (ember 14., vasárnap
