Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

Szépeik és okosak HÁNYSZOR halljuk társaságban, munkahelyen is. egy-egy felvetett goind, meg­oldásra .váró tennivaló kap­csán a divatossá vált szólás­mondást: Itt szép lehetsz, de okos nem. A cinizmusba hajló vélekedés azt sugallja, hogy a kis embernek nincs beleszólása a közügyek, a vállalati problémák megol­dásába, azokat nélküle dön­tik el. A cinizmus mindig a leg­érzékenyebb pontján veszi célba, próbálja kikezdeni, aláásni a való igazságot. Hi­szen az igazság éppen az, hogy szocializmust építő éveink során talán soha nem volt olyan szükség a dolgozó sokaság véleményére, taná­csaira. ötleteire, egyszóval a beleszólásra, mini napjaink­ban. Beleszólásra, aktív rész­vételre ösztönöz a párt, a többi vezető szerv, a -cözös töprengést, a jobb megoldá­sok keresését sürgetik köz­életünk, gazdasági életünk gondjai, a világbékét fenye­gető, sűrűsödő veszedelmek. Mi sem bizonyítja ékeseb­ben, hogy a fejlődésünk ér­dekében vállalt közös fele­lősség, közös töprengés, mind hatékonyabb, elevenebb va­lóság, mint az év első felé­ben napirendre tűzött két nagy esemény, a XII. párt- kongresszus és a választáso­kat kísérő politikai pezs­gés, a közbizalomnak nép­szavazással felérő megnyil­vánulásai. Mind a kongresz- szus. mind a választások elő­készítése százezreket mozga­tott meg, eddig hallgató, a gondokat magukban latolga­tó emberek ezrei vitték vé­leményüket a nyilvánosság elé. Ez az össznépi vita, a kongresszusi határozatokban az új országgyűlés összetéte­lében, munkatervében is tük­röződő közös fejtörés a szo­cialista rendünkért, jelenün­kért, jövőnkért cselekedni kész gondolkodó sokaság jó. lelkiismeretét, növekvő fe- lelősségtudatát és érettségét bizonyítja. Hiszen a vitazók nem kisebb kérdéseken tör­ték a fejüket, mint azon, hogyan tudnánk a harminc­öt év alatt elért ßsrteietre­méltó magaslatról még fel­jebb jutni. Hogyan lábalha­tunk ki a világgazdasági vál­ság teremtette gondjainkból, mit kell tennünk azért, hogy társadalmunk, közgondolko­dásunk lépést tartson az ál­talános fejlődéssel. ^ NEM VÉLETLEN persze, hogy a viták során a politi­ka helyi megvalósításának kérdései kapják és kapták a legnagyobb hangsúlyt Örül­nünk kell ennek, hiszen a jó helyi végrehajtás az alapja a kisebb közösségek jó közér­zetének, összességében egész társadalmunk 1 jó hangulatá­nak. Az a közvélemény, amely a maga helyén okos, jó döntésekre képes, meg­érett arra is. hogy az orszá­gos gondokból építő módon vegye ki részét. A vitázó so­kaság nemcsak politizál, vasol és gondolkodik', 'hanem mind eredményesebben cse­lekszik is. Aki az országot járja, sz:n- te napról napra lát valami újat, ígéreteset. Megújult, megszépült falvak, új köz­épületek, kulturális intézmé­nyek jelzik az összefogás erejét, s az új létesítmények örvendetes többsége éppen a beleszólásokat, a kéréseket és igényeket összegező viták nyomán feltámadt helyi vál­lalkozókedv eredményei. A közös fej törések, felszabadít­ják a képzelőerőt, az alkotó­kedvet. Aki politizálni kezd, az gondolkodni kezd. S aki gondolkodik, hamar rájön, hogy különösen mai helyze­tünkben, nem várhatunk mindent fentről. „Fent” sem fonják kolbászból a kerítést, adni, elosztani, csak annyit lehet, amennyit teremtő munkával létrehozhatunk. A helyi vállalkozásokkal, a kö­zös munkával sok olyan terv valósulhat meg, akár néhány hónap alatt, amelynek be­váltására évekig várhat az, aki csak állami segítségből tudja elképzelni a gyarapo­dást. Aki belevág, eredményt mutat fel, az a segítségre is jobban számíthat, mint azok, akik csak várnak és köve­Előre gyártott vasbeton silók Oj termékkel, előre gyár­tott vasbeton silóval segít a mezőgazdasági nagyüzemek takarmánytárolási gondjain a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyára. A könnyen összeszerelhető és gyorsan áttelepíthető „kat­lanokból” eddig félezer da­rabot gyártottak. S még eb­Egriek az algíri nemzetközi vásáron / Egymillió dolláros üzlet A 17. algíri nemzetközi vá­sáron számos magyar külke­reskedelmi és iparvállalat mutatkozott be keresletre számító exportválasztékával. Közöttük volt az egri Finom- szerelvénygyár is,' amely kor­szerűsített hűtőgépkomp­resszoraival egyre több pia­con jelenik meg a nyugati -országokban is. Jelentős üz­letkötés hírével érkezett ha­za a vásárról a napokban Kovq.cs Imre, a vállalat ke­reskedelmi igazgatója s adott tájékoztatást a bervai gyár bővülő exportlehetőségeiről. — Két éve megkezdett piaci munka eredménye a mostani algíri üzletkötés — mondta az%igazgató. — Kor- szerűsf tett ' kom presszóra i n k - kai már korábban jelentkez­tünk a Bosch-licenc alapján háztartási hűtőgépeket gyár­tó argin oontlcc-ccpnéZ. Há­romszázát küldtünk el. ezek- aek kellett „vizsgázniuk” a telnek.' Mondhatná valaki, hogy egy-egy ilyen spontán vállalkozás nagyon kockáza­tos lehet. Kockázat nélkül bármiféle vállalkozás elkép­zelhetetlen, de a legnagyobb kockázatot mégiscsak a tét­lenek, a tehetetlenek vállal­ják. Az sem igaz. hogy a köz­életben ugyan van már he­lye a beleszólásnak, de a munkahelyen legjobb, ha hallgat az ember. Akadnak merev, értetlen munkahelyi vezetők, és vannak munka­helyi tennivalók is, amelyek megállapítása valóban nem a dolgozók, a brigádok felada­ta. így tehát az is lényeges, mit és hogyan tesz szóvá valaki. De hogy a légkör mi­lyen legyen, egy-egy adott feladattal hogy birkózik meg jobban és eredménye­sebben egy-egy dolgozó, '/agy a közösség, ebbe nemcsak joga, de kötelessége is bele­szólni mindenkinek,' aki se­gíteni akar és tud a bajo­kon. S aki jól szól, az jog­gal követelheti, hogy véle­ményét a döntések idején is figyelembe vegyék. EGYET AZONBAN NE feledjünk, a beleszólás, a sa­ját kérések, igények megfo­galmazása, kimondása, a dol­gozó elidegeníthetetlen joga szocializmust építő társadal­munkban. A jogokkal vi­szont együtt járnak a köte­lességek is. Jogot csak az követelhet, aki a. kötelessé­gét maradéktalanul teljesíti, aki a beleszólás jogát nem csupán előnyök megszerzése végett gyakorolja, hanem ha kell, akár népszerűtlen fel­adatot is vállal a köz érde­kében. Például szóvá teszi némelyek időhúzását, restsé­gét, lazaságait, az idő és az anyag oktalan pazarlását, a társadalmi tulajdon elherdá­lását. A már említett világgaz­dasági válsáíg nehéz terhe­ket ró népgazdaságunkra. Ezt a terhet itthon, a magunk portáján, a magunk erejéből kell viselni, könnyíteni. Szé­pen és okosain kell dolgoz­nunk, jobb minőségű, a kül­földi piacokon is kapós árut termelni, fegyelmezetten, ésszerűen, takarékoskodva élni a közéletben, s a mun­kahelyen is. Vigyázni a rendre, közéletünk tisztasá­gára, társadalmunk meleg emberségere. Kékesdi Gyula MITŐL FÜGG? Beszéljünk az ellátásról A gyöngyösi városi tanács elnökhelyettese, Berecz And- rásné így összegezte a véle­ményét: — A város, a hozzá tarto­zó községek és a Mátra alap­vető ellátása jó. Ügy gondolom, ebben a mondatban a kulcsszó az: alapvető. A kérdés az már most: mi az alapvető szint az ellátásban és mennyire értékeli ezt a nívót az a tu­rista, aki a fogát szívja az étteremben az ebéd elfo­gyasztása után, amikor a számlát meglátja? Vagy: mit szól akkor, amikor csak „ha­rapni akar valamit”, de a pavilon ajtaján ez a néhány betű fogadja este hat után, vagy a munkaszüneti napok délutánján: Zárva? „Az alapvető ellátás — jó”. Megnyugodjunk? Nyugtat­gassuk magunkat? A lakosság ellátása — ké­nyes ügy. „Alapvetően” az, mert papolhatunk mi a szo­cializmus előnyeiről, ha nincs elegendő ennivaló — példá­ul. Ne szégyelljük bevallani, ha jól megy a dolgunk, haj­lamosak vagyunk a gyom­runkon keresztül értékelni sok mindent. Hja, esendő emberek vagyunk, és még azzal is „büszkélkedünk” időnként, hogy „a magyar ember szeret jól élni”. Azaz: jókat, nagyokat enni. Egyszóval: az ellátás „meg­ér” egy ülést a városi párt- bizottságnak is. Vajon ezen a fórumon milyen vélemény fogalmazódott meg a témá­val kapcsolatban? Bizonyára sokakat érdekeihét. Idézzünk hát néhány mondatot az összegezésből. Mintha a tanácselnök­helyettes asszonynak az előbb már idézett szavai ismétlőd­tek volna meg a téma beve­zetőjeként: — Megállapítjuk, hogy az alapvető élelmiszerekkel való ellátás jó, időben igazodik a változó fogyasztási struktú­rához. Az ellátásban részt ben az évben további 220-at értékesítenek. Egy-egy siló három méter magasra épít­hető és géppel feltölthető. Befogadóképességét jellemzi, hogy egy száz elemből öez- szeállított vasbeton silóban kétszáz szarvasmarha egyévi zöldtakarmánya elfér. A BNV-re készülnek vevőnél. Hogy sikeres volt a bemutatkozás, azt a mostani algíri vásáron kötött üzlet bizonyítja: novemberben, de­cemberben és januárban szál­lítandó 10—10 ezer komp­resszor eladására kötöttünk szerződést. Az összesen har­mincezer kompresszor ára egymillió dollár. — A célunk az volt. hogy helyet kapjunk ezen a pia­con is. Ez sikerült, s ha jó minőséget tudunk szállítani, akkor lehetőségünk lesz na­gyobb üzletekre, nagyobb mennyiségben való eladásra is. Egyébként ugyancsak eb­ben a hónapban tárgyalunk kompresszorok eladásáról egy francia céggel, s elmentek az első szállítmányok Finnor­szágba is. Dánia, Olaszország után újabb piacokon jelen­nek meg a Finomszerelvény. gyár termékei. (hekeli) A Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti termékeit fejlett ipari országokba exportálják. Az 1979-es őszi BNV.n nagydíjat nyert „Glória” garnitúrából 1980 első félévében négyszáz darabot gyártottak a DOMUS-hálózat számára, ki­zárólag egyedi megrendelések alapján. Az idei vásáron a „Glória” egy új változatát ismerhetik meg az érdeklődők. A earnitúra három foteljéből kényelmes fekhely, illetve ka­napé állítható össze. (Mii foto; felv. — KS) vevő egységek figyelemmel kísérik a kereslet-kínálat alakulását Dicsérő szavak ezek? Azok, .bizony, a javából. Ezek után akár le is tehetjük az írógé­pet a sarokba. Mit lehet itt még kikopogtatni? Például ilyet a későbbiek sorári: — A FÜSZÉRT-nél a partnervállalatok vezetőinek helytelen szemlélete miatt nemegyszer akadozik az el­látás. Micsoda? . 1. ! De még nincs vége. — A kenyérellátásban az utóbbi hetekben elsősorban minőségi problémákat jelez­tek. A péksütemények minő­sége miatt főként a Mátra üdülőterületéről érkezik pa­nasz. — Majd mindjárt ez­után: — A hús. és töltelék­áru-ellátás a Mátrában kifo­gásolható. — Vagy: — A tej forraláskor igen sokszor „összement”, vagy már a fel­nyitásnál savanyú volt. Az alapvető színvonallal tehát ezeknél a részleteknél sincs hiba. Már súlyosabb ítéletet tartalmaz a követke­ző mondat: — A város néhány ven­déglátó egysége a szeszes italok forgalmának növeke­dése miatt csak színvonal alatti vendéglátást tud biz­tosítani. Milyen régi „ügy” — az éttermekben, a presszókban a szeszes ital „hozza” a jö­vedelmet. Tehát — minek vacakolni az étkeztetéssel is. Van, ami van. és van, ahogy van: a felszolgálóknak úgy is jó, mert a „pénzük” így is megvan. De hadd idézzek még: — Kedvezőtlen, hogy az irányadó ZÖLDÉRT-árak gyakran túl nagy árrést tar­talmaznak, esetenként ru­galmatlan a kereskedelem­politika. A mátrai terület zöldség- és gyümölcsellátá- sában a ZÖLDÉRT-nek van döntő szerepe. Az ellátás hiányosságairól a személyes ellenőrzés során is meggyő­ződhettünk. Mindez a városi pártbizótt- ság augusztus 22-i ülésének az anyagából való. Nem „hallottuk” — „mondta va­laki” — „állítólag úgy van” alapon megfogalmazott sum- mázások ezek. — A következő eset tör­tént meg. Egy társaság el­határozta, hogy a mátrafü- redi kisvendéglőben vacsorá­zik. Fél hatkor beültek a kerthelyiségbe. Jött a pincér és közölte, már csak italt tud hozni, mert a konyha­személyzet ilyenkor már ha­zamegy. Bár hétig vannak nyitva. Mi a véleménye er­ről a tanácselnök-helyettes­nek? — Furcsa dolog. Sajnos nekünk k^ll győzködnünk az éttermek vezetőit, hogy ne­kik az érdekük a megfelelő választékú ételkínálat. Miért kell egyre több „maszeknak” adni engedélyt hurka- és pa­lacsintasütésre? Miért ne­künk kell mondanunk azt, hogy akár a mátrafüredi „gombának” nevezett üzlet­ben mit kínáljanak a turis­táknak? Miért „vonult ki” egy időszakra a ZÖLDÉRT a mátrai területekről, és miért nekünk kellett érvelnünk amellett, hogy az ottani el­látás is alapvető feladatuk? — A felsorolt kérdések a válaszokat is tartalmazzák. De hadd hivatkozzam arra, amit többször hallottam már a legkülönbözőbb tanácsko­zásokon: a kereskedelem ar­ra panaszkodik, ha ők sze­retnének valamilyen pavi­lont felállítani, ahol gyorsan „be lehet kapni valamit’’, akkor a KÖJÁL olyan dol­gokat követel meg, amik mi­att elállnak az ötlettől. — Tapasztalatból mondom! a KÖJÁL nem kedvez a ma­szekoknak. A hivatkozási alap teHát nem felel meg a valóságnak. De a Mátrával kapcsolatban szeretném még valamire felhívni a figyel­met. Igaz. hogy a városi ta­nács a „gazdája” a közigaz­gatásilag hozzá tartozó terü­letnek. De nehéz elképzelni, hogy önmaga képessé váljék a mátrai üdülőterületek meg­felelő fejlesztésére. Igaz: a Mátra az olyan nekünk, mint a Balaton, csak ez „vizes”, az meg „hegyes”. A ZÖLDÉRT „visszament” a Mátrába. A hatósági in­tézkedések nyomán bevezet­ték a túrajáratot, a mátra­házi üzletüket újból kinyi­tották. és fokozottabb, rend­szeresebb, lett a vállalati el­lenőrzés is az üdülőterületen. A sütőipariak és a gabo­naforgalmi vállalat illetéke­sei közösen igyekeztek a ke­nyér és a pékáru minőségé­vel kapcsolatos panaszokat orvosolni. Megtalálták az okot is: az új. búzát.' Az jut eszünkbe, -hogy. minden ara­tás után megjelenik az új búza. Vajon a sütőipari la­boratórium nem, tud megfe­lelő jelzéseket adni? És a pékek nem tudják, azokat hasznosítani? Más: a tőkehúsügy is kedJ vező fordulatot vett, sőt ar­ra is intézkedtek, hogy „elő­re csomagolt” húst juttassa­nak az üdülőterületekre a nyári idényben. A javulás tehát kétségte-' len. Megnyugtató is? A vá­laszért forduljunk ismét a már jelzett városi pártbizott­sági üléshez: — Szükség van arra, hogy az ellátásban, a forgalma­zásban részt vevő egységek vezetői a vásárlói igények minél teljesebb kielégítését tartsák szem előtt. Erre a városi pártbizott­ságnak kell emlékeztetnie azokat a személyeket, akik­nek az a munkakörük, azért kapják a fizetésüket, azért állították őket oda, ahol van­nak, hogy „a vásárlói igé­nyek minél teljesebb kielé­gítését tartsák szem előtt”? Ég ha a pártbizottság eb­ben a mátraalji városban is­mét felhívja a figyelmüket a feladataikra, akkor már min­den rendben lesz? Azt hiszem, kell ehhez megfelelő árualap, ami ter­melés nélkül nem pottyan az ölünkbe, de kell hozzá az is, hogy az intézkedésre jogo­sult személyeket időnként megkérdezzék: Mit is tettél a határozat végrehajtásáért? Persze, a magyarázgatá- sokból nem les'z sem zöldség, sem hús, sem pacalpörkölt. Mégha — idézem — a város és környékének ellátása alap­vetően jó. Lássuk be: meg kell tanul­nunk a feladatainkat jól végrehajtani. Mindannyiunk, nak. Itt kezdődik minden. G. Molnár Ferenc 1980. szeptember 14., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom