Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

Ingrid Bergman 65 éves Sohasem riadt vissza at­tól, hogy fejjel rohanjon a fainak. Ingrid Bergman, az ünnepelt ,,hűvös szőke” aki augusztus 29-én lesz 65 éves, harcolt, a karrierjéért, a sze­relméért. a gyermekeiért, most pedig harcol az alatto­mos betegség, a rák ellen. Első filmjét egeszen fiata­lon forgatta Svédországban, majd Németországban „A négy agglegény’’ és a „Féle­lem” következett. Végül Amerikába szerződött es so­kan azt hitték, hogy szemé­lyében sikerült megtalálni honfitársa, Greta Garbo utó­dát. Amilyen viharosan ünne­pelte öt Hollywood, olyan heves felháborodással reagált arra, hogy Bergman megcá­folta „good bad girl”' (a jó rosszlány) és az ártatlanul gyanúsított makulátlan lány hírnevét. Bergman felrúgta Peter Lindström svéd se­bésszel kötött mintaházassá­gát, és a „Stromboli'' című filmben Végzett közös mun­kájuk után Roberto Rossel­lini olasz rendezővel kötötte össze sorsát. Ingrid Bergman hosszú évekig hátat fordított az Egyesült Államoknak és. egyik filmjét a másik után forgatta Rossellini vei. Ami­kor ez a házasság is fel­bomlott, hosszú évekig tar­tó, elkeseredett küzdelem kezdődött azért a három gyermekért, akik ebből a kapcsolatból származtak. Az utóbbi években, külö­nösen pedig azóta, hogy el­vált harmadik férjétől, Lars Schmidt rendezőtől, Ingrid Bergmanról kevesebb szó esik. Súlyos rákműtéteken esett keresztül. Azokat a legutóbbi híreket, miszerint egészségi állapota aggoda­lomra ad okot, Berg­man unokaöccse, Franco Rossellini révén cáfolta. Állítólag hamarosan beutaz­za Európát és az Egyesült Államokat, s bemutatja a nyilvánosságnak emlékirata- ft. Ingrid Bergmrrm szótárából hiányzik a belenyugvás szó. Űj könyvek Régi adósságot törleszt a Gondolat Könyv­kiadó Gordon W. Allport neves amerikai pszichológus „A személyiség alakulása” c. művének megjelentetésével. Allport az ún. eklektikus személyiséglélektan híve. s ez nem annyira az egyes elméletek összevegyí­tésében, hanem szemléletében mutatkozik meg leginkább. Kétségtelen, hogy nem olyan eredeti, új elméleteket alkotó egyéniség mint pl. Freud, Jung vagy netán Szondy Lipót, de mentes azok óhatatlanul is egysíkú szemléle­tével. Az emberi pszichikum vizsgálata év­századok óta témája filozófusoknak, antropo­lógusoknak, sőt nem kevés sarlatánnak, nem is beszélve a tudománytalan, ugyanakkor a társasági életben gyors sikereket elérő te­nyérjósoknak, grafológusoknak, hogy csak a legismertebbekről történjen említés. Allport könyve a személyiséglélektani elméletek és tudományos kutatások legszélesebb skáláját bemutató gyűjtemény, már nem, ami a könyv műfaját, hanem tartalmát, s tudománya tár­gyának megközelítését illeti. Allport összeg­zésre törekszik, egybefoglalni mindazt a tu­dományos eredményt, saját elméletének vá­zára vonva, melyet röviden a személyiség egységének gondolata fejez ki a legfontosab­bá«, A személyiség alapjait hármas egység állandó kölcsönhatásában, egymást kiegészítő, erősítő es gyengítő hatásában látja: fizikum — vérmérséklet, intelligencia, öröklődés. All- port a személyiséget fejlódeseben mutatja be, mely alatt természetesen nemcsak életkori, hanem szellemi fejlődési is ért: tanulást, alakuló en-tudatot, a freudi tudattalan réleg szerepet a kultúra, szituáció' és a szerep ala­kító hatasat. a motívumok fejlődését és át­alakulását, Közben alkalmunk van megismer­ni a görög filozófia típustanait éppúgy, mint a sokat emlegetett Kretschmer-féle típustant, a behaviorizmust és a deviáns viselkedéssel foglalkozó elméleteket is. Allport vitába száll a személyiségvonások skálákkal és tesztekkel történő mérésének abszolút érvényességével. A másokkal vagy az elvont, valóságban so­hasem létező „átlagolt személyiséggel” való összehasonlítás helyett hangsúlyozza, hogy a személyiség értékelése önmagunk egységén belül igazan eredményes. AU port olvasmányos, könnyen érthető stílusban fejti ki koncepció­ját, így nemcsak a szakemberek számára el­érhető, mert előadásmódja mentes minden felvett tudományoskodó póztól és bonyolult, szakkiíejezesekkel terhelt megfogalmazások­tól. „A személyiség irányultságát, jellegét alap­vetően a bensővé vált erkölcsi, politikai, ide­ológiai világnézeti értékek határozzák meg. Amíg a tanulók nem ismerik ezeket az érté­keket, nem várhatjuk tőlük, hogy magatar­tásuk és tevékenységük folyamatában érvé­nyesítsék azokat” — írja a könyve elé írt ajánló soraiban Szefcíenyi Pétemé. „Társadal­munk normái középiskolások tudatában” c, könyvében teszi közzé hat évig tartó vizsgá­latsorozatának eredményeit, megállapításait a szerző. Első részében az elvi kérdéseket tisz­tázza, melyekkel ez idáig elsősorban a jogal­kotás szempontjából csupán Pesehka Vilmos és Szabó Imre foglalkozott nálunk. Szebenyi- né a normatív, tehát jogi; valláserkölcsi stb. szabályozás társadalmi-pedagógiai problémái­ról ad átfogó képet újszerű megvilágításban. Több mint 100 ezer középiskolás diák adott feleletet ideáltípusokról, életfelfogáaijpl, a tár­sadalmi normákról, erkölcsről, etikáról, munkáról alkotott vagy kialakulóban levő felfogásról. A vizsgálatot nyílt és zárt jellegű vizsgálatokban folytatta a szerző, kiterve minden iskolatípusra, életkorra, figyelemmel az iskolák jellegére és földrajzi elhelyezke­désére is. A vizsgálatok alapján, kialakult kép korántsem olyan rossz, mint gondolhat­nánk. Az értéknormák élén pl. a következő megfogalmazások állnak: 1. Dolgozz szívesei* és legjobb tudásod szerint! 2. Szeresd és tisz­teld szüléidét! 3. Egyeztesd össze egyéni ér­dekeidet a kisebb és nagyobb közösség ér­dekeivel! Rendkívül érdekes adattál’, s el­gondolkodtató táblasor az, amit Szebenyiné konklúzióival az olvasó elé tár. Noha a vizs­gálatot középiskolások körében folytatta, a felmérések tanulságul szolgálhatnak nemcsak minden iskolatípus vonatkozásában, nevelési rendszerünk egésze számára, hanem társadal­munk egésze számára is. A Gondolat Kiadó népszerű Magyar His­tória c. olcsó könyvsorozata új kötettel je­lentkezett. Az előző 14 kötet jó néhány da­rabja mar több kiadást is megért, s a kez­deti 15 ezres példányszám e kötetnél már több mint a duplájára emelkedett. , Granasz- tói György „A középkori magyar város” c. kötete minden valószínűséggel egyike lesz a- legérdekesebbeknek ebben a sorozatban. Gra-' riasztói 'sokrétűén és sokoldalú megközelítés­ben mutatja be a középkori magyar várost, kereskedését, közösségeit, iparát, népességét, nemzetiségi viszonyait, pénzügyeit, települési szokásait, építkezéseit, sőt Buda vonzáskörze­tét is. Az ízléses kis kötetet számos korabeli térkép, metszet rajza, fotója díszíti. ______________________________________________/ A z osztályfőnök nem tudta mire vélni, hogy tanítvá­nyéról, Harmathegyi Zoltán neve­zetű 5/a osztályos tanulóról miért érdeklődik egy idegen férfi, aki előrebocsátja, hogy a fiú sem köze­li, sem távoli rokona; csak isme­rősök, de lehet hogy barátok. A jövevény majdnem alázatos kérő- kerdező hanghordozása, furcsa, za vart őszintesége gyanút ébresztett. Évtizedes pályafutása alatt még hasonló eset nem fordult elő so­ha, Eddig csak rendőrséggel, gyám­hatósággal és felháborodottan pa­naszkodó szomszédokkal találkoz­hatott. Ezért is pattoghattak szá- monkérő éllel a kérdései, Pillana­tok alatt tisztázódott, hogy az il­lető semmilyen hivatalt sem kép­visel, csak önmagát. — A gyermek személyiségére és magatartására vonatkozó adatok, I sajnos, szigorúan bizalmas jel­legűek — zárta le a kíno^ pár­beszédet a helyzet furcsaságára j való tekintettel pedig felírta az j érdeklődő, nevét, foglalkozását, lak­i helyét és személyi igazolványénak \ számát, „Soha nem lehet tudni — | gondolta — Harmathegyi Zoltán jellembeli kisiklásának feltárásá- i ban mikor lehet szükség a szakál­las bárzenész adataira.” Z oltán és szülei annyi fejfe- rést okoztak mór az iskola \ vezetésének, hogy jobbnak látták, ' ha a lehető leghivatalosabban jár­1 nak el; minden előírást pontosan betartva. Erre nagy szükség volt az apa, dr. Harmathegyi Arisztid \ jogi fenyegetőzései, és az anya, 1 dr. Harmathegymé Palánkhy I-Ié­t di burkolt zsarolásai miatt, ame j Ivek bizonyos tiltott penzgyűjté­} sekre és nem tisztázható célú Csotő KäroFy^ A lázadó ajándékokra, pedagógusok meg­vendégel esere vonatkoztak. Ilyes­mi még alaptalanul is felboríthat­ta volna a testület nyugalmát, megzavarhatta volna a kártársak közötti kölcsönös hallgatáson ala­puló, kizárólagos egyetértés kelle­mes állapotát. „Akkor majd - én beszélek, de , a megfelelő helyen” — sziszegte nem is egyszer az asszony. A nagyváros hatalmas lakótele­pének legjobban felszerelt iskolá­jában Harmathegyi Zoltán akkor még negyedik osztályos tanuló „visszamaradt a társaitól": maga­tartása miatt nem -kívánatos sze­mély lett. Padtársával, Zalay ne­vezetű főorvos András nevű fiá­val egyszer abban fogadott, hogy másnapra csak lejben csinálja meg a házi feladatát. Zoltán nyert, András pedig száz forintért — szü­leitől minden héten ennyit kapott takarékbélyegre — jégkrémet kel­lett hogy vásároljon. Sorra kínál­ták egy nylon reklámszatyorból a járókelőket, de két részeg férfin kívül más nem fogadta el az aján­dékukat. Többen tolvajlásra gya­nakodtak, és rendőrrel fenyegetőz­lek. A G 4. jelű háztömb elolt. — itt parkolt a legtöbb márkás autó —■ majdnem elkapták őket, Lelek- szakadva futottak a lakótelep leg­szélső. J 16-os tömbje elé. ahol még járda sem épült, a gyerekek ha­talmas törmelékhalmok közölt játszhattak. Itt folytatták a ,,ki­osztást”, és mindenki boldogan habzsolta az időközben megolvadt édességet, mígnem a maradékot két idősebb fiú elvette tőlük. Zsákmányukkal szempillantás alatt eltűntek az egyik lépcsőházban. A bárzenész ez idő tájt figyelt fel először a két fiúra, a G 4. jelű ház előtti szépen gondozott park­ban sütkérezve. Azt hitte, cigaret­tát dugdosnak a hátuk mögött, de amikor elszaladtak, a helyükön két üveg ital maradt. Ö nemrég ébredt csak fel, hisz a bár hajnali négykor zár, és öt óra is elmúlik,, amire ágyba kerül. Mindig a délutáni napsütés­ben próbált újra és újra meggyő­ződni arról, hogy a lakótelep va­lóban él, és ő vissza tudja adni a hangulatát, lefojtott, bánatosan szaggatott improvizációban. Ujjai alatt érezte a zongora billentyűit, legbelül pedig hallotta az ellen­pontozásban. feszülő és csak a ze­ne nyelvén kimondható panaszt, könyörgést, örömet, amit csajt ke­vesen hallanak ki az ő zongora- játékából. Gyakorlott szeme azonnal felis­merte a márkás italok üvegeit, Az egyik majdnem tele, a másik csak félig. Arra határozottan emléke­zett. hogy nem látta inni a gyere­kekéi, Fogta hát az üvegeket, és elindult a parkon át A járókelők gyanakvóan néztek az üvegeket lóbáló .robosztus, különc alakot, akinek szakálla alól nyakláncod csillantak elő, és valószínűtlenül vizenyős, kiélten rezzenéstelen te­kintetével mintha átlátna mind­annyi uk#» .KJ ér ve a parkból, a G, 3-ös háztömb előtt a »zökőicút­nál látta meg őket. Megállt előt­tük, feléjük mutatta az üvegeket, ás elkezdtek. beszélgetni, mintha nagyon régen ismernék egymást. Egy idő után megfordult, és a sze­méttartóba dobta az italokat. Vas­tag aranylánc csillant csuklóján, amikor búcsút intett a fiúknak. Ügy ahogy jött, ugyanolyan lassú, medvés járással tűnt el a park fái között, kanyargó sétányon. H armathegyi Zoltán édesany­ja, a városban közismert Palánkhy lány, a húszezres lé­lekszámú lakótelep fodrász- és koz­metikai szalonjának volt, a vezető­je. Néhány hete már nem dicse­kedett fia iskolai sikereivel, még a családi életébe beavatott barátnői­nek sem. akik a változást azonnal észrevették. Egyszer csak megkü­lönböztetett figyelemmel fordult azokhoz az asszonyokhoz, akiknek a férjük valahol magas pozíciókat töltöttek be. Előjegyzési naptára tele volt a nevükkel. Beosztottai munkáját a bejelentkezésükhöz igazította, néhányükat pedig ma­ga látta el. Nemsokára a különö­sen drága pakolások és más költ­séges szépítkezés! szertartások el­végzését saját kizárólagos jogává tette. Végül már ő határozta meg azoknak a személyeknek a körét, akik ilyesmiben egyáltalán része­sülhettek. Hamarosan elterjedt a szalonban, hogy mindez azért van, mert Zoltán ’gyógyítása rengeteg­be kerül, s duplán kell a pénz. hogy a megszokott élétnívót is megtarthassák. Három hétig nyaraltak az Istri- ai-félsziget egyik gyönyörű fek­vésű tengerparti kempingjében,, ahol Zoltán különös dolgokat mű­velt. A környéken csatangoló hely­beli gyerekeknek odaadta a béka­felszerelését a különösen drága szi­gonypuskával együtt. Ha valamire pénzt kapott, azonnal elosztogat­ta, s utána étlen-szomjan ücsör­gött a tengerparton. A szülők egy­re erőteljesebb számonkérésére a vállát vonogatta, s ha elcsördült a nyakleves, csak nevetett. Elaján­dékozta a farmernadrágját, trikóit, gumimatracát is. Két napra a fa­házba zárták, s egyedül már nem tehetett egy lépést sem. Erre a ki­száradt tengeri sünök tüskéjével vérezte fel tenyerét. A seb elmér- gedt, hatszáz dinárt emésztett fel a tetanuszinjekció. Hogy felügyelet nélkül ne ma­radjon, szülei az iskolaév kezdetén beíratták a napközibe, ugyanis a nyáron még kivitt a padokra négy üveg drága viszkit, egy doboz ori- ginált Habana szivart, két kristály- . vázát és négy hamutartót. A nap­köziben is váratlan események tör­téntek. Elajándékozta drága fes­tékkészletét, Parker-tollát. A szü­lők követelésére persze minden visszakerült, de másnap a,kukában találták meg. A vécében ráhúzta a vizet tornafelszerelésére, kemping­kerékpárját a cigánytelepen hagy­ta. A számonkérések elől a vécé­be és a fürdőszobába zárkózott. Mind a kettőt úgy kellett kifeszí­teni, hogy másnap 'reggel előcsal­ják. A felvilágosult szülők persze tudták a dolgukat, egy percre sem estek pánikba. Neves szakembe­rek szakszerű tanácsainak megfe­lelően jártak el. Esténként ők is , lélekelemzésről beszélgettek, s meg voltak győződve, hogy gond­juk átmeneti. R bárzongoristát lábujjhegyen ** vezette a nővér a gyerme­kek kórtermébe. A szakállas, ro­bosztus alak megállt az ágy előtt, s kezét tehetetlenül összekulcsolva nézte az álomtalan álomba taszí­tott gyermek kifejezéstelen arcát. Arra riadt fel, hogy a nővér bele­karolt és gyengéden kivezette a félhomályba tompult fehércsempés folyosóra. Kiss Attila rajzai

Next

/
Oldalképek
Tartalom