Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-05 / 208. szám
A VEVŐ LATJA HASZNAI A pozícióváltás jelei A beiiiiicuás utolsó honojgja Bélapátfalván Államtitkári szemle az üj cementgyárban A kisváros divatkövető lányai-asszonyai igyekeztek jóban lenni az egyetlen áruház konfekció-, cipő- és kö- töttáruosztáíyának eladóival. Akiknek aztán sikerült barátnőkké verekedniük magukat, egyúttal jólértesül- tekké is válhattak — már ami az üzlet ruhaneművá- lasztékát illeti. Egy lépéssel a helyi divat előtt járhattak, annak köszönhetően, hogy „forró drót” (gyere gyorsan: az áruházba olasz pulóver, spanyol csizma, angol kosztüm érkezett) értesítette őket a friss szállítmányokról. S miután mindebből csak néhány tucat érkezett, attól egyáltalán nem kellett tartaniuk, hogy hamarosan a fél város ugyanabban jár, mint ők, és úton-útfélen visszaköszön a pult alól kimentett ruhadarab. Következésképpen esztergályos- lány és asszisztensnő, pedagógus és tanítványa, mind az eladó kegyeit kereste. Leszálltak a magas lóról Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy — legyen szó divatos holmiról, cement 51, csavarról, építési, szolgáltatási, javítási kapacitásról, vagy bármi másról — ahol valamiből hiány van, ott az eladó diktálja a feltételeket. Az építőipari vagy a tervező vállalat rendre válogathat a rendelésekből, ha bőven akad tennivalója. A rosszul fizető, sok szervezést igényló tatarozásokra nem vállalkoznak, a kisebb létesítmények tervezését későbbié halasztják, ha még az új, nagy beruházásokat is alig győzik. A hiánygazdálkodás tüneteit magán viselő gazdaságban .természetes, hogy mindig a szállító (az eladó) vállalat az „erősebb”. Hiába próbálkozik a konfekcionáló gyár, hogy egy heten belül ilyen vagy amolyan színű, szélességű és anyagú szövetet kér jen — mondjuk: kétezer- métert — a textilüzemtől, ha az csak fél év múlva hajlandó szállítani, de akkor legalább tízezer métert. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy az efféle — egyáltalán nem légből kapott — esetek gyakran nem is hajlandóságon, hanem a képességen múltak-múlnak. . Hiszen a szövetgyártó is hasonló gyorsasággal kap választ megrendelésére a fonóüzemből. A kereslet-kínálat, a hiány és a bőség nagy hatalom- osztó ... Ha a változás egyelőre még nem is átütő erejű, de vendéglátóiparunk dolgozói egyik-másik étteremben már leszálltak a magas lóról. Mintha a korábbinál nagyobb becsben tartanák a vendéget, s most már nem kegy-gyakorlók, amikor „csak” kisadagot, egytál-ételt, főzeléket kérnek tőlük. Mintha megváltozott volna a vendég és a vendéglátó korábbi erőpozíciója. Persze, nem általában, mint mindenütt. De a vendéglátók korábbi erőfölénye mégiscsak halványodik. Ezt jelzik az éttermek idehaza korábbam nem tapasztalt, önmagukat kellető hirdető- táblái, a vasárnapi kedvezmények és más üzleti fogások. Az is igaz, persze, hogy a vendéglátóiparban nem annyira a kereslet-kínálat viszonyok, mint inkább a megemelt árak rendezték át a korábbi erőpozíciót. Ajánlatok a tv-ben Nem így az építőiparban. Ha országosan nerfi js (ösz- szességében még mindig több a rendelés, mint az ágazat kapacitása), de némelyik helyen, illetve egyik-másik szakmában — elsősorban a mély- és az útépítésben — máris érződik, hogy az ország a szokásosnál kevesebbet áldozhat új beruházásokra. fejlesztésekre. Következésképpen mind több építő és tervező eég hangoztatja, hogy ezentúl nemcsak a forintra, hanem a fillérre is jobban néznek: elvállalják a tatarozást, a korszerűsítést, a kevesebb pénzt hozó kisebb munkákat is. A Volán is nap nap után ajánlja magát a televízióban: a benzmdrágulás mellett a vállalatok számára •költségesebbé vált a közúti fuvarozás, következedképpen: amit lehet, vasútra terelnek. Persze, a Volánnál sem akarják, hogy nagy értékű teherautók munka nélkül vesztegeljenek: reklámjaikkal a lakosság kegyeibe próbálnak férkőzni: tüzelő- és építőanyag; propán-butái, gaz, fűtőanyag szállítására, bútorok költöztetésére, de meg méhek vándoroltatására is ajánlkoznak. Korábban szinte — ahogy mondani szokás — lábon elkelt minden. A bútort akár ki sem kellett volna rakni a vagonból, a vevő vitte máris. Nemregiben viszont a tavalyi „nagybevásárlás” után visszaesett forgalom fellendítésére csökkentette árait a Bútorért.. Ügy tűnik hát, hogy a szállítók, az eladók hatalmi pozíciója imitt-amott megingott már. Szó sincs persze igazi hatalomváltásról. Egyrészt a változás csak részleges, csak egyik-másik területre igaz, másrészt meg nem is igazi: inkább csak a változások jelei érzékelhetők. Előnyben a vevő Ha ezek a jelek gazdasági kényszerből (vagyis a lassúbb gazdasági növekedésből, a visszafogott beruházásokból) fakadnak is, mi fogyasztók, mindenkeppen szurkolhatuk a jelek markánsabbá válásáért. És végül is — jóllehet, átmenetileg kényelmetlenséget, fejtörést okoz majd a mérséklődő rendelés, a csökkenő igény — gazdasági életünk szereplői is jobban járnak, ha a vevő és a szállító hatalomváltása mellett teszik le voksukat. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert gyorsabban, pontosabban és azt kaphatják, amit megrendelnek. Ily módon ők is előbb, és az igényekhez igaz-odva teljesíthetik vevőik kéréseit. Ilyenformán aztán mindenki jobban bízhat a termelés előző láncszemében: nem kell rendelésekben „rátartani”, nem • muszáj a termelés biztonságához alkatrészeket, anyagokat „tartalékolni” (következesképpen kesebb készlet után kell járulékot fizetni.) És ha a termelő, a kereskedő, a vendéglátó és a szolgáltató kénytelen jobban dolgozni, végső soron a fogyasztó — akiért végül is az egész történik — lesz a legnagyobb haszon- élvező. Molnár Patricia Az OSH-parancsnok: dr. Hatfaludy László Orvos a polgári védelemért Amikor rendelőjébe lépek, türelemre int: eppen beteget lát el. A szerencsétlenül járt férfi bokája nagyon dagadt: rövid idő alatt megvizsgálja, s elküldi röntgenre. Határozott magatartása megnyugtatóan hat az ápoltra, aki azonnal érzi, hogy jó kezekben van. Dr. Hatfaludy László nemsokára végez. mosolyogva int es helyivel kínál. A gyöngyösi járás közelgő nagy polgárt védelmi gyakorlata miatt kerestem meg őt, aki a gyöngyösi Bugát Pál Kórház egyik sebész-főorvosa. az orvosi segélyhely vezetője, több kitüntetés és elismerés tulajdonosa. Nem szívesen beszél önmagáról, inkábbakkor kezd el vallani, amikor hivatásáról kérdezem. — Nálunk nagyon régi családi hagyomány a gyógyítás szolgálata. Szinte már a legendák köde veszi körül ükapámat, aki 1848-ban az első Magyarországon végző orvosok között volt. Öröklődött ez a „hajlam": magam is ilyen, környezetben nőttem föl. Ha szüleim nem is, a nagyapám példája erre a pályára késztetett: a sepsiszentgyörgyi kórház főorvosa volt. Mellette — mint középiskolás — gyakorta segédkeztem kisebb műtéteknek Ezért menteni a kolozsvári egyetem orvosi fakultására. s majd tanulmányaimat Budapesten fejeztem be. — Egész életre meghatározó élményt jelentett számomra. amikor 194.4 májusában, frissen doktorálva 'kikerültem a frontra. Akkor láttám, hogy hányán, de hányán pusztulnak el a hozzá nem értés miatt. Azóta küzdők azért, hogy lehetőleg ne fordulhasson elő hasonló áldatlan állapot semmiféle szerencsétlenség esetében. A baleseti sebész — A budapesti klinikai gyakorlat után Csányba ke-' rültem körzeti orvosnak. Igyekeztem azonban magam továbbképezni, nem szakítottam meg tanulmányaimat, s végül is Gyöngyösön 1954- ben letettem a baleseti sebészi szakvizsgát. Elsősorban mindig is ez érdekelt,1 s a területen belül pedig a kéz gyógyítása. Meggyőződésem szerint ugyanis ez egyik legfontosabb feladatunk, hiszen az élethez, a munkához nél- külözhetetien. ez a végtagunk. A másik „mániáin". amelyet igen nagy gonddal figyelek, a rehabilitáció. A sérült, ipegváltozott munkaképességű embereknek szinte új életet kell adni, ami nem könnyű dolog. — A tanulás mellett a közéleti munkát sem hanyagoltam el: a Vöröskeresztben. a tanácsnál és a pártban. Kötelességemnek él eztem azt is. hogy TIT-elő- adóként a helyes életmódról. a nővédelemről, és környezetünk megóvásáról beszélgessek különböző munkahelyi kollektívákkal. Szerintem mindenkinek, aki ma Magyarországon értelmiséginek vallja rhagát, így kell cselekednie. — Végül 1965-ben, itt, Gyöngyösön a baleseti sebészeti szakrendelés vezetője lettem. Három esztendővel ezelőtt pedig a kórház polgári védelmi teendőkkel is megbízott, az orvosi segélyhely parancsnoki funkciójának ellátásával. A polgári védelemben — Az elmúlt, években jelentésen megnőtt a baleseDr. Szabó János államtitkár . Most már valóban elmondhatjuk: a végéhez közeledik a cementgyári nagyberuházás Bélapátfalván. Hosszú évek óta tartó, sokszor küzdelmes időszak fejeződik be szeptember végén; megindult a monumentális gépezet. termel a gyár, az építők szó szerint is az utolsó simításokat végzik, terepet rendeznek, parkosítanak. A beruházás meggyorsítása érdekében létrehozott koordinációs operatív bizottság, amelynek 1978 óta dr. Szabó János építésügyi államtitkár a vezetője, csü- törtöl^ön tartotta utolsó, szám szerint a 19. szemléjét. Első alkalom volt, hogy nem az épületeket, a berendezéseket nézték meg, az államtitkár a gyárat körülvevő ideiglenes létesítmények sorsáról érdeklődött elsősorban, s a beruházáson még dolgozó vállalatok vezetőinek kíséretében a tereprendezés munkáit tekintette meg. Hogy működnek a kemencék, azt a kéményből kígyózó füst, por látványa igazolja. A gyár vezetőinek sokak kérdésére kellett válaszolni éppen ezzel kapcsolatban: milyen mértékben szennyezi a levegőt, mennyi port bocsát ki az új1 cementgyár? Néhány számadat magyarázatképpen. Riesz Lajostól, a Cement- és Mészművek vezérigazgató-helyettesétől hallottuk: A régi termelésének a hétszeresét adja az új ______________________a.— . — t ek száma, s ezzel együtt a •fömegszerencsétlenségek lehetősége is.‘ Elég. ha a legutóbbi siófoki esetre gondolunk. Nemcsak az esetleges háborús körülményekre, hanem ezekre is föl kell ké- sz.ülni. Megyénkben- is előfordultak tragikus események már. Ilyenkor pánik is kitörhet, amely különös veszélyeket rejt magában. Az orvos, az egészségügyi dolgozó személyiségével, határozóit fellépésével is sok életet menthet meg. Az efféle helyzet különleges magatartási, követel, a betegek érdekében sok kompromisszumot is kell kötnünk A legfontosabb az együttérzés és a kulturált viselkedés.— Egészségügyi segélyhelyünk megfelelően felkészült: reméljük, a sorra kerülő polgári védelmi gyakorlat mindnyájunk számára hasznos lehet. A jelenleginél sokkal magasabb szintű egészségügyi és állampolgári fegyelem szükséges ugyanis ahhoz, hogy a vészhelyzetekben a nagy veszteségeket■ elkerülve tudjunk tevékenykedni. Ezt elsajátítani pedig csak ilyen úton lehet. Ezen a nagy ,,próbán”, amelyen négy falu és öt nagyvállalat vesz részt, remélem, köz- megelégedésre fogunk dolgozni. (gábor) és a beruházás vezetői megtekintik a gyár környékét (Fotó: Szántó György) gyár. a porkibocsátás viszont éppen a tizedrés2e. Egyébként, ha visszaemlék- szünk a pöfögő kéményekre, a laikus szemével is jól látható a különbség a régi és az új gyár között. Befejezés előtt, áll az Építőipari Szállítási Vállalat já- vító bázisának kialakítása is. A cement egyharmadát vi: szik majd közúton, száz ce- mentszáilító gépkocsi telepe lesz ez a gyár szomszédságában. A szemlét követő tanácskozáson. ahol részt vett Barta Alajos, a megyei párt' bizottság titkára. Németh Tibor, az egri járási pártbizottság titkára és Gazsá László, a megyei KISZ-bi- zottság titkára is. az államtitkár bevezetőjében köszönetét mondott a munka finisében sikeresen dolgozó cégeknek, majd tételesen sorra t ették a még hátralévő feladatokat. Koráik Lászlónak, az ÉPBER fő-építésvezetőjének irányításával sorra beszámoltak a cégek vezetői. mikorra fejezik be a még hátralévő munkáikat, s a hiánypótlásokat. A több mint hétmilliárdos beruházás teljes műszaki befejezésének határideje szeptember 30-a, s a pénzügyi lezárás is megtörténik povernbér 30-ra. Az idei termelés várhatóan 450 ezer tonna cement lesz. Az eddigi tapasztalatok szerint kiváló a termék minősége, bevált a nagyobbrészt először itt alkalmazott ce- mentgyártási technológia. A tanácskozás végén Barta Alajos kért szót. s mondott köszönetét az építő, szerelő vállalatok képviselőinek helytállásukért. Voltak ne- héz időszakai a beruházásnak. módosítani kellett a határidőt is — mondta —, de az összefogás végül is sikert. hozott. A megye vezetői mindig nagy figyelmet fordítottak a bélapátfalvi építkezésre. amely nemcsak az itt lakóknak, a környékbelieknek, de az egész népgazdaságnak rendkívül fontos. A gyár további munkáját, a község fejlődését, ellátását továbbra is fontosságának megfelelő figyelem kíséri majd. (hekeli) Hajnali kenyérharc Alig pitymallik, amikor a hajnali derengésben néhány árnyalak mozgolódását észlelni a Horváth Mihály utcai sütöde előtt. Aztán ahogyan telik-múlik az idő, úgy sokasodik a kisded csapat. Van itt fejkendős öregasz- szony, fázósan összehúzódó siheder, van munkába induló. van munkából hazatérő. Olykor egy-két gépkocsi is megáll az útszegélynél. Kik szövetkeznek itt? Es miféle indulat munkál bennük? A közeliikbe keveredő idegen néhány perc, néhány elejtett mondat után tisztában van u kérdéssel. Igen, kérem, a naponta, a liajna- lonta ismétlődő látvány, az újból és újból Összeverődő kis hadsereg a kenyérnek tiszteleg. A frissen sült vekniknek, amelyek a termelőszövetkezeti sütödében készülnek éjszakáról éjszakára, ide csalogatván mindazokat, akik kicsit igényesebbek a szürke átlagnál. Mert az itt randevúzók esküvel vallják: ez a kenyér szebb, keltebb, ízesebb, mint amit a hatvani , gyárban csinálnak, és érdemes érte strázsálni, várakozni. Tisztelem is türelmüket, bár jómagam beérem a boltokban mért brúgóval. Gondom tehát nem a hajnali seregek igénye miatt van. Sokkal inkább bántanak e sereglések felhangjai, a kenyérosztás kapcsán föl-föí- csapó indulathullámok, amelyek gyakorta változnak szitokká. átokká. Kiknek szólván? Kérem tisztelettel, aki ide cövekelt hajnali ötkor, az nyitás jöttével már nem tesz különbséget eladó és vásárló között, szidja mindkettőt, égnek emelt pillantással és ököllel. Igazándiból azonban a vevőt, a vásárlót illeti meg a jogos népharag. Most nyilván fölkapja fejét az olvasó, aki hajlamos arra, hogy mindenütt és mindenkor, kizárólagos joggal, a gyártót, a kereskedőt marasztalja el. Itt, a Horváth Mihály utcai sütöde boltjánál viszont, hitelt érdemlően, az nyer igen gyakorta bizonyságot, ami a vevők ellen szól. Nem általánosítok. De azokkal sem értek egyet, akik kocsival, zsákkal érkeznek a sokadalomba, nyolc- tíz friss, meleg '■kenyérrel megrakodnak, majd Hort és Kerekharaszt irányában nekivágnak a reggelnek. És a türelmesek, és a sorvégiek, mire a pult megváltó közelébe érnek, jószerint a kenyér illatából szippanthatnak. Karhatalomért kiáltanék ezek után? Esetleg valami kijátszható rendelkezésért? Nem. Apellálok ellenben az emberi tisztességre, a felebaráti megértésre, amely a javak megosztásánál úgy munkál mindannyiunkban, hogy senkiben se lobbanjon tűz, fölcsapó indulat. És jusson e földi jóból a sor végére keveredett maminak, öregapónak is... (moldvay) 1980. szeptember 5., pent»k
