Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

Az országgyűlés tad ülésszakáról jelentjük (Folytatás a 3. oldalról) adataikat, a munkaerőhely­zet feszültsége tehát valame­lyest csökkent. Az energia­felhasználás is jobb volt az elmúlt másfél évben, mint annak előtte. Korábban évente mintegy hat száza­lékkal növekedett az ország energiafogyasztása, másfél év ótá viszont — részben az ütem csökkenése, részben a takarékosabb energiagaz­dálkodás miatt — az ener­giafelhasználás nem növeke­dett. A jövőben tovább kell takaréi<oskodnunk az ener­giával. Gazdasági helyzetünkről beszélve érdemes szóba hozni azt is, hogyan tanácskozunk mi mostanában. A Központi Bizottság' és végrehajtó szer­vei, a megyei pártbizottsá­gok. a Minisztertanács, a gazdasági bizottság olykor o’.van üléseket tart. ame­lyekre. ha fekete hajjal megy be az ember, akkor meg- ószülve jön ki. mert. ott többnyire bajokról, nehézsé- g' k . él. problémákról, az el- ifta.v.dó üzemekről, ágaza­toki ól tárgyalnak. Bizonyos mértékig ugyanígy van ez nyilvános tanácskozásainkon is. A sajtó, a rádió, a tele­vízió jó szándékúan még hozzá is tesz sok más bajt es problémát. Tudjuk, hogy üzemeink fejlődése egyenetlen; vannak kiválóak, élenjárók, mások megütik a mércét, eleget tesznek a kötelezettségeknek és vannak gyengék is. A a közvéleményt általában a problematikus vállalatok fog- lalkoztatják, de nekünk szól­nunk kell azokról is. ame­lyek kiemelkedőek, hatéko­nyan dolgoznak, a helyes irányban Haladnak, s jó eredményeket érnek el. Ilyen a Magyar Vagon- és Gép­gyár, a Csepel Autó, az lka. rus, az Alumíniumipari Tröszt és annak több gyára — amelyek közül tegnap itt veszprémi üzemről is hallot­tunk —, továbbá a Chinoin. a Kőbányai Gyógyszergyár, a Medicor, a Borsodi Vegyi Kombinát, a Tiszai Vegyi Kombinát. Erqlítésre méltó a Péti Nitrogén Művek mű­trágyatermelése és az Egye­sült Izzó kiváló minőségű árui. Ezek az üzemek jól példázzák, hogy megfelelő hozzáállással nagy eredmé­nyek érhetők el. Azt kíván­juk, hogy folytassák ezt a munkát, a többiek pedig kö­vessék őket. Ilyen üzemek természete, sén más ágazatokban is adódnak. Ezek a példák is azt mutatják, hogy nem ke­vés az, amit már elértünk. Az ország lélekszámút figye­lembe véve az autóbusz­gyártásban ma Magyarország az első a világon, a termelés nyolcvan százaléka export, a világ autóbuszexportjának egyötödét hazánk adja. Az izzólámpagyártásban az egy főre számított termelést te­kintve ugyancsak elsők va­gyunk. s a termékünk 85 százalékát exportáljuk. Svájc utfin a második helyen ál­lunk a nemzetközi gyógy­szerexportban. Az egy főre számított bauxit-timföld ter­melésben a világ hatodik­hetedik helyét foglaljuk el. A műanyag-, a műtrágya-, és kénsav-, a cement- és az acélgyártás .terén az első húsz ország között vagyunk. Mezőgazdaságunkról szól­va még inkább óvakodok az egyes gazdaságok megneve­zésétől, mert nem lehetne felsorolni azokat az üzeme­ket, amelyekben a sok be­csületes törekvés nyomán már szép eredmények szülét, ték. Csak a nagyságrend miatt említem Bábolnát, a Nádudvari Vörös Csillag ter­melőszövetkezetet. A magyar mezőgazdaság dolgozói, a föl­dek művelői és mindazok, akik részesei az eredmények, nek — a tudományos kuta­tók. technikusok és a ma­gvar munkások — rövid tör­ténelmi időszak alatt elér­ték hogy Magyarország ma lényege­sen kisebb földterületen 0% M&mdcSn Ulf 1980. szeptember 27„ szombat kétomr smjl mease» ter­ményt állít elő, mint s há­ború előtti utolsó békeév, ben. Az egy főre jutó szemest«-­mény-termelósfoen pedig — több éves átlagot nézve — túlhaladta az egy fő—egy tonna arányt Ez* sok ország még csak a célkitűzések kö­zött tartja számon, A búza és a kukorica egy hektárra számított átlagter- melésében a világ első őt országa között van a ma­gyar mezőgazdaság. Az egy főre jutó hústermelésben Európában a második-har­madik helyet foglaljuk el. És lehetne még tovább so­rolni a mezőgazdaság szép eredményeit. Mindez a szo­cialista gazdálkodás, szocia­lista forradalmunk számot­tevő eredménye. Ezeket a sikereket a szocialista nagy­üzemek. az állami gazdasá­gok, a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok ér­ték el, s hozzájárultak a maguk módján ezekhez még a kisegítő gazdaságok, sőt a kertbarátok is. Feladatunk, hogy még ezeket az ered­ményeket is túlszárnyaljuk. Ennek érdekében a jövőben is minden lehetséges támo­gatást megadunk, mind a szocialista nagyüzemek, mind a háztáji és kisegítő gazdaságok munkájához, mert mindezekre szükség Az utóbbi években a köz­lekedésben is jelentős ered­ményeket értünk el. A teljesség igénye nélkül: nagymértékben korszerűsí­tettük a vasutat, dízel és elektromos mozdonyok vál­tották fel a gőzösöket, ja­vultak a pályatestek és ki­cserélődött a vagonpark egy része. Ez az ágazat meg­felelően elégíti ki a népgaz-' diaság szükségleteit, ami azért is fontos, mivel Ma­gyarország jelentős tranzit, út, nagy nemzetközi forgal­mat bonyolít le. Ugyancsak számottevőek az eredmények a személyszállításban. Nem egy nyugati ország várospo­litikusát hallottam némi irigységgel beszélni főváro­sunk és általában országunk tömegközlekedéséről. Az előrelépés valóban jelentős, s nemcsak a metróról van szó, hanem a vasútról és az autóbusz-közlekedésről is. Nem hiszem, hogy sok olyan ország lenne, ahol, mint ná­lunk, úgyszólván mi. ten lakott területet el lehet érni autóbusszal. A közlekedés dolgozóitól — az eddigiek­hez hasonlóan — az áru- és személyszállítási feladatok megoldását bizalommal vár­juk a jövőben is. Előreléptünk az életszín­vonal terén is. 1979-ben és 1980-ban becsületesen, nyíl­tan megmondtuk, hogy eb­ben a szakaszban csak az életszínvonal elért szintjé­nek védelmét ígérhetjük, s ehhez is komoly erőfeszíté­sek kellenek. Amit ígértünk, azt megtartottuk. Az elmúlt több mint másfél évben megőriztük a reáljövedelem szintjét, s lehetőségeinknek megfelelően emeltük az ala­csony nyugdíjakat, javítot­tuk a három- és többgyer­mekes családok, valamint a segélyezésre szorulók hely­zetét. Több évet, nagyobb sza­kaszt áttekintve megállapít­hatjuk: növekedett a kere­set, a jövedelem, a fogyasz­tás. fejlődött és megfelelő színvonalú volt az ellátás. Tartós gazdaságpolitikai el­határozásunk, hogy olyan béremeléseket, juttatásokat a jövőben sem szavazunk meg, amelyek fedezetéül nem tudjuk biztosítani a megfelelő árualapot! Ami fizetés és jövedelem formá­jában a lakossághoz jut, an­nak árufedezetét is meg kell termelnünk. Gyár apociik tehát az or­szág. Vonatkozik ez a csalá­di házak, az öröklakások, a magángépkocsik, a háztar­tási gépek számának növe­kedésére. s fölösleges is len­ne tovább sorolni a bizonyí­tó tételeket. Ha visszaemlé­kezünk rá, annak idején, kö­rülbelül negyedszázada azt mondtuk: elvünk az. hogy a szocialista építésnek együtt kell járnia a dolgozók élet­emelésével. Becsülettel eleget tettünk tehát a rendszeres emelésre vájlalt erkölcsi kötelezett­ségünknek. Az emberek ma másképpen élnek, mint 10— 20 évvel ezelőtt. Sajnos ennek a változóénak kedvezőtlen hatása is volt: erősödött az egyénieskedés, az önzés, a szerzési vágy. Ezek valóiban gondok, de az életszínvonal emelkedése nyomán ezeket a problémákat vállaljuk, mert biztosak vagyunk ab­ban, hogy leküzdjük azokat. Fontos, hogy népünk érez­ze: alkotás, munka nélkül nincs életszínvonal-emelke­dés! De ennek a fordítottja is igaz, hiszen, ha jól halad az ország építése, akkor az életszínvonal is emelkedni fog. Ez lényeges része gazda­ság- és szociálpolitikánknak. Eddigi eredményeink is szo­cialista rendszerünknek, cél­tudatos politikánknak és mindenekelőtt munkásosz­tályunk, parasztságunk, ér­telmiségünk. egész népünk odaadó munkájának köszön­hető. Jelenleg a gazdasági építés olyan szakaszában vagyunk, hogy csak alacsonyabb ter­melési ütemet tudunk dik­tálni. A VI. ötéves tervidő­szakban a nemzeti jövede­lem évi 3 százalékos növelé­se látszik reálisnak- Ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének további javítá­sát akarjuk elérni, amibe beletartozik a nemzetközi fizetési . mérleg javítása, a vásárlóerő és a fogyasztói árualap egyensúlya és sok más tényező. Ezek a népgaz­daság alapvető kérdései, amelyek a családok életkö­rülményeit is meghatároz­zák. A hatékony, nyereséges termelés biztosításában nagy szerepet játszanak a kor­mány által meghatározott gazdasági szabályozók, vala­mint termelői és fogyasztói árak. A termelői árakat úgy kell szabályozni, hogy. azok ne szakadjanak el a világ­piaci áraktól. Fogyasztói ásó­kat pedig úgy megállapítani, hogy azok is tükrözzék az önköltséget. Mindemellett • a kormánynak bizonyos folya­matokat, köztük az életszín­vonalat befolyásoló árakat nagyon pontosan kell szabá­lyoznia. hogy a fejlődésünk­kel. lehetőségeinkkel össz­hangban tervezett életszín­vonal-emelést megvalósít­hassuk. Ügy is, mint XIII. kerületi képviselő, egy kéréssel for­dulok a Minisztertanácshoz. Jatiaslom, hogy bizonyos te­rületeken »vizsgálják meg az árképzést. Akadnak ugyanis olyan ipari ágazatok, ahol szinte kizárólag csak hazai nyersanyagokkal dolgoznak. Mégis, amikor árképzésről van szó, mintha rendkívül meg lennének olajozva a számológépek kerekei, s mintha a számítógépek is több áramoj kapnának, ak­kora summa jön ki az ön­költségre. Magyarázatként azt mondják, hogy magas a világpiaci ár, de valójában nagyon kevés közük van az importanyagokhoz. Eseten­ként a nyereség kiszámítása megalapozatlan, amit nem szabad hagyni! Az önköltsé­get az ipari vállalatoknak nem egyszerűen kiszámítani- ok, hanem — ahol lehet —, csökken térniük kell. A ha­szonkulcsot sem lehet fele­lőtlenül megállapítani. Reá­lis számítás és szolid ha­szonkulcs alapján kell dol­gozni a vállalatoknak. Egyetértek Lázár elvtárs­sal, és a többi felszólalóval, akik aláhúzták: a bátor és a kezdeményező embereket, kollektívákat a kormányzat­nak teljes erővei és minden fenntartás nélkül kall támo­gatnia. Eredményeink nemzetkö­zileg is elismertek. Még a nyugati kommentárok is azt mondják, milyen bátor ez a magyar koimányzat. amikor hozzá mer nyúlni a kényes gazdasági kérdésekhez is.' Aztán hozzáteszik, hogy ka­pitalista módszereket alkal­mazunk — ők így ..dicsér­nek" minket —, pedig mi csak azt mondjuk, hogy nye­Az őszi ülésszak résztvevői. Előtérben: Lázár György, balról jobbra: Gáspár Sándor, Németh Károly és Kádár János, reségesen kell termelni, vi­gyázva a minőségre is. Rendszerünk szocialista és a módszereink is azok. A dön­tő, hogy nálunk a termelő- eszközök köztulajdonban .vannak, s amit megterme­lünk, az is a népé. Hazánk­ban nincs kizsákmányoló osztály és nemzetközi mono­póliumok sem zsákmányol­ják ki a munkáit, a népet. Szocialista a mi rendsze­rünk abban az értelemben is. hogy nálunk minden gaz­dasági egység szocialista tervgazdálkodást folytat. Amikor több mint tíz évvel ezélőtt bevezettük a gazda­ságirányítás új rendszerét, egyesek csak azt harsogták, hogy riincs a vállalatokra felbontott kötelező terv. Ez igaz, és valóban nagy a vál­lalatok önállósága. Áz ösz- szes beruházásnak a tele a központi, állami szervek­ben. a másik fele pedig a vállalatoknál dől el. Ez már nagyfokú önállóság, de a vállalatok ezzel együtt is kötelezve Vannak arra, hogy elkészítsék a saját terfíiket. A vállalatok tervszerű gaz­dálkodása is része az orszá­gos. népgazdasági méretű szocialista tervgazdálkodás­nak. A szocialista rendszerben ezekkel a módszerekkel ér­tük el eredményeinket. Be­hoztuk az ország százados elmaradottságát, s Magyar- ország már az iparilag kö­zepesen fejlett országok kö­zé tartozik. Célunk az, amit a párt­kongresszus is kimondott, hogy az iparilag fejlett or­szágok közé küzdjük fel magunkat. Ez a belátható jövőben el­érhető. Ha a szocialista társada­lomban — amely hosszú történelmi korszak és átme­neti szakasz az emberiség fejlődésében — árutermelés van. akkor piac is van, a piaci törvények hatnak és léteznek árak is. Ez nem ka­pitalista vagy szocialista módszerek kérdése: a szocia­lizmusban is nyereségesen kell termelni. Ha a tőkések­nél kegyetlen szabály, hogy a kezükben levő termelőesz­köz és a rendelkezésükre álló munkaerő a maximu­mot adja számukra, akkor miért nem lehet a szocializ­mus viszonyai között ki­mondani, hogy a vállalat- vezetés rendelkezésére álló termelőeszköznek és mun­kaerőalapnak a legtöbbet kell hoznia a szocializmus, a nép javára? Ha ezt kimond­juk és megköveteljük, attól még nem hatalmasodik el rajtunk a kapitalista szem­lélet. S vajon a minőség, a már­ka jó híre csak a kapitalis­tának fontos? Szocialista vi­szonyok között a rossz lehet jó? Ezt mi nem tűrhetjük, van még behoznivaló.nk. ez számunkra politikai, erköl­csi, és gazdasági kérdés. Eszembe jut erről, hogy egy meglehetősen ismert ve­zető nyugat-európai nagytő­kés szakembereinkkel tár­gyalva meglepő kijelentést tett: „Tönkre fogunk men­ni”. Amikor megkérdezték, hogy miért, így válaszolt: mert a mi munkásunk azt akarja, hogy neki a legfej­lettebb ipari ország legma­gasabb bérét fizessük, de ő csak azt a munkatempót tel­jesítse, ami maguknál meg­szokott. Vagy eszébe jut az em­bernek az egykori disszidens álma, mely szerint tulajdon­képpen az lenne jó, ha itt­hon dolgozna, fizetést azon­ban Nyugaton kapna, s azt itthon költhetné el. Jó lenne, hagy egy idő után senkinek sem lenne alapja az ilyen összeveté­sekre. Hogyan javítsunk a hely­zeten? Talán nem árt, ha azt hangsúlyoztuk, hogy mi nem több fizikai erőfeszítést, nem vért és verejtéket követe­lünk a dolgozóktól. Nem azt hajtogatjuk, hogy dolgozza­tok többet — mert az em­berek nagyrésze enélkül is tisztességgel és becsülettel dolgozik —, hanem azt, hogy jobban kell dolgoznunk. A termelékenységet kell emelni, jobb üzemszerve­zésre és irányításra van szükség, a műszaki színvo­nalat kell fejleszteni, és természetesen jobban ki kell használnunk a munka­időalapot is. Ezek a mi fő eszközeink. Előrehaladásunkban épí­tünk a szellemi erők, értel­miségünk nélkülözhetetlen közreműködésére és egész társadalmunk alkotó erejé­re. Csatlakozom ahhoz, ami itt tegnap elhangzott, hogy társadalmunk nagyon sokat fejlődött, és magas fokú érettségről tett tanúságot a közelmúlt évek politikai és gazdasági feladatainak megoldásában. Enélkül nem is tudtunk volna megbirkóz­ni mégnövekedett feladata­inkkal. Helyeslem, hogy a jövőben is a nemzeti jöve­delem három százalékát for­dítsuk a kutatásra és a fej­lesztésre. Számítunk a mű­szaki és a humán értelmi­ség munkájára a közoktatás dolgozóira, a pedagógusok­ra, akik sokat tesznek azért, hogy világnézetileg egészsé­ges, szocialista gondolkodású, és a szocialista erkölcs szel­lemében nevelt ifjúsága .le­gyen a magyar népnek. A közvélemény formálásá­ban fontos szerepük van az íróknak, a művészeknek, a kiadóknak, a sajtó, a rádió és a televízió dolgozóinak is. Nem akarok belemerülni egy ilyen kényes terület proble­matikájába, de azt hiszem, hogy az irodalom, a művé­szetek is a dialektika, az élet törvényeinek megfelelő­en hullámvonalban fejlőd­nek. Az előrehaladást olykor megtorpanások követik. Ez a dolog természete. Az iroda­lom. az egyes művészetek te­rén tapasztalható visszahúzó, dás, begubózás. sőt még pesszimista hangvétel is. Egyes fontos, s néha költ­séges művészeti ágakban bi­zonyos művészek azt mond­ják, hogy fő törekvésük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én nem is ezt akarom szóvá tenpi. Inkább azt sze­retném kérni a művészektől. sz IréJÖÖt * íftsssflemény­íormálás valamennyi ténye­zőjétől, hogy törekedve ön* maguk megvalósítására, meri másképpen alkotna nem is lehet, szolgálják népünk ön­megvalósítását, mert népünk a kapitalista igától megsza­badulva a szocialista rend­szerben kibontakoztatta alko­tóerőit és valóban megvaló­sítja önmagát. A pesszimizmus sokszor hangulattól, s talán néha az életkortól is függ. De egy másfajta pesszimizmusról is szó van. Az irodalomban, a művészetekben vannak nem­zetközi irányzatok, amelyek hullámzanak, váltogatják egymást. A nyugati világ igazi alkotói teljes joggal pesszimisták, ha saját kapi­talista világuk jövőjére gon­dolnak. De divatból ezt nem kell átvenni, mert a szocia­lista és a kapitalista rendszer problémáit illetően két kü­lönböző dologról van szó. A szocializmus problémái — bár néha igen fájdalmasak — esetenként szülési fájdal­mak, máskor gyermekbeteg­ségek, vagy a fejlődés beteg­ségei. A kapitalista társadal­mi rendszer betegei pedig egy elöregedő — és mély meggyőződésem szerint — pusztulásra ítélt rend tüne­tei. Tehát azt kérném íróinktól, művészeinktől, hogy tükröz­zék népünk valóságát Ezt szoktam kérni akkor is, »úti­kor egy-egy külföldi diplo­matával találkozom. Ismer­kedjen meg a magyar való­ság tényeivel és erről adjon hiteles tájékoztatást kormá­nyának'. Se rózsaszínűre, se feketére ne fesse Magyaror­szág képét, mert mind a ket­tő a valóság torzítása. Az írók és a művészek is a va­lóságot adják vissza, mert ezzel segítik a legjobban tö­rekvéseinket. népünk szocia­lista terveinek valóra váltá­sát. Viszonzásul pedig azt tudom ígérni, hogy irányítási gyakorlatunk változatlan ma­rad, itt sincs szó a vonal semmiféle „keményedéséről”. A művelődés területén lg megfelelő decentralizációt hajtottunk végre. A kormányzati szervek ter­mészetesen kötelességük és felelősségük szerint járnak el, amikor területük átfogó és fontos kérdéseivel foglal­koznak. Ezek közé sorolom a Nemzeti Színház és az Ope­raház kérdéseit is. Mi nem. írjuk elő sem az alkotói stí­lust. sem azt. hogy mit Írja­nak, vagy milyen szobrot ké­szítsenekA művészeti fel­adatok végrehajtása a mű­vészre marad. Ez továbbra is így lesz, mert így helyes. Iránymutató elvünk a marxista—leninista tudo­mány. Ez jó iránytű, ezért azt követjük. Az elveket a valósággal egybevetjük, te­hát reális célokat tűzünk ki, vagyis csak olyanokat, ame­lyek megvalósításához meg­vannak a feltételek. Politikánk iránya, jellege, a szövetségi politika, a párt­tagok és pártonkivüliek, a különböző világnézetű embe­rek összefogása Hevált. A párt a nép nélkül nem lé­tezhet, s a kormánynak is szüksége van a tömegek tá­mogatására. Törekvéseinkét, cselekedeteinket megértik az emberek, s a helyes felvilá­gosító szó is formálja a köz- gondolkodást. Az emberekben nagy a tettrekészség, csele­kedni akarnak szocialista céljainkért, ennek érdekében jó vezetést követelnek és fő­leg azt, hogy mondják meg nekik, mi a feladatuk. Meggyőződésem, hogy cél­tudatos, állhatatos munkával tovább haladhatunk előre. Ehhez egységre van szük­ség és a nemzet haladó, alkotó erőinek összefogása, ra. Így haladhat népünk továbbra is előre a szocia­lista társadalom építésének útján. Kormányunk, az állami és a gazdasági vezetők, a taná­csok és a közalkalmazottak lelkiismeretesen végzik a ma­guk munkáját és feladataik jó megoldására törekszenek. Bízunk bennük, mert megér­demlik! (Folytatás az n. oldáson»

Next

/
Oldalképek
Tartalom