Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

(Folytatás a 4. oldalról) Befejezésül még egyszer el szeretném mondám, hogy Lá­zár elvtárs programbeszédé­vel egyetértők, a kormány munkaprogramját a Közpon­ti Bizottság és a magam ne­vében elfogadom, az ország- gyűlésnek elfogadásra aján­lom. Szeretném biztosítani a tisztelt országgyűlést, és a kormányt, hogy ennek a kormányprogramnak a meg­valósításáért a Központi Bi­zottság és a párt valamennyi szervezete becsülettel fog dolgozni. A vitában a továbbiakban még részt vett Petri Gábor (Csongrád m. 6. vk.), a sze­gedi orvostudományi egye­tem rektora és Gyulavári Pál (Békés m. 1. vk.), a Bé­kés megyei tanács elnöke. A kormány programja fö­lötti vitában összesen 17 kép­viselő fejtette ki véleményét A felszólalásokra Lázár György, a Minisztertanácsel­nöke válaszolt. Lázár György vitaösszefoglaléja Lázár György elöljáróban — a kormány és a maga ne­vében — minden felszólaló képviselőnek megköszönte a Minisztertanács előterjesztett munkaprogramjához adott egyetértését, a munka jobbí­tását szolgáló javaslatait, in­dítványait és a végrehajtás­hoz ígért segítséget. Szá­munkra — hangsúlyozta — külön is fontos és megtisz­telő a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának programunkhoz biz­tosított, nélkülözhetetlen tá­mogatása. amit Kádár János elvtárs tolmácsolt. Azon le­szünk. hogy^ munkákkal meg­feleljünk annak a várakozás­nak és bizalomnak, amely a képviselői felszólalásokban kifejezésre jutott. — A másfél napos vita, amelyben társadalmunk min­dén osztályának és rétegének képviselője szólt — mondta Lázár György — méltó foly­tatása volt annak a nagy­jelentőségű politikai ese­ménysorozatnak. amely már­ciusban, pártunk XII. kong­resszusával kezdődött. A vita egyben fontos hoz­zájárulást jelentett a vég­rehajtás megszervezéséhez is, hiszen elsősorban arról van »zó: mit és hogyan kel] ten­ni annak érdekében, hogy közös és nagy nemzeti prog­ramunk. a fejlett szocialista társadalom építésé sikeresen falytatódiék. abban a szel­lemben és annak a politiká­nak a jegyében, amélvet a XII. kongresszus határozott meg, A Minisztertanács elnöke a vitában visszatérő — mint móndot.ta: valójában nem uj. mégis fontos — gondolatként emelte ki az egyetértés meg­erősítését politikánkkal, az elkötelezett.seget a szocializ­mus. a béke és a haladás ügye mellett, s a vélemények őszinte és nyílt megfogalma­zását. Rámutatott arra a kritikus igényességre, ami a felszólalók többségét jelle­mezte. majd arról szólt, hogy elsősorban az ország, a na­gyobb közösség ügye kapott hangot. Az is kifejezésre ju­tott. hogv nemcsak kívülről várják a megoldást, hanem azt keresik, mit tehetnek a közvetlen érdekeltek, legyen szó akár termelési, városfej­lesztési, vagy bármely más feladatról. A gondok kap­csán. a megoldás keresésé­ben is a saját erőnk és le­hetőségeink tudatára alapo­zott. és a szocialista köz.össég erejéből is táplálkozó opti­mizmus volt érezhető. A vita alapján Lázár György minden lényegbevágó kérdésben egyetértését fejez­te ki a felszólalókkal, majd a vitában érintett főbb té­maköröket taglalta. Helyze­tünk értékelésével kapcsolat­ban — nevezetesen, hogy az eredmények vagv a gondok vannak-e túlsúlyban — azok­kal a képviselőkkel egyező véleménvét fejtette ki. akik úgv foglamaztak: történelmi távlatban nézve vitathatatla­nul az eredmények túlsúlya' a jellemző. Ez — tette hozzá — még az utóbbi, egyébként joggal nehéznek minősített évekre is igaz. Ebben az idő­szakban is volt fejlődés, s az adott helvzetben is sikerült megőrizni elért vívmányain­kat. Ezt sok, nálunk fejlet­tebb ország sem volt képes itt* búw*»ít«mi­i Országunkban kétségtelenül létbiztonság van. Nem sza­bad erről megfeledkeznünk, még akkor sem, ha most elsősorban a gondok, a fel­adatok foglalkoztatnak ben­nünket. Rámutatott: a mi viszonya­ink között az elmúlt évtize­dekben megszoktuk a gyors növekedési ütemet. Ebből a nézőpontból valóban szerény növekedés a 3 százalék évi átlag, de ez a növekedési ütem nem szégyellnivaló, hiszen a világ sok országában lehetne komoly rangja. Ugyanakkor ezt a lassúbb növekedést nem valamiféle ..kivárás”, hanem a cselek­vés olyan időszakára tervez­zük. amikor az eddigieknél nem kevesebb, hanem több tudást és erőfeszítést igény'ő, minőségi változtatásokat kell végrehajtanunk. Nyomatékkai szólt Lázár György arról, hogy a meny- nyiség helyett a minőség ke­rült az első helyre. Statiszti­kai adatokkal támasztotta alá ennek fontosságát, s mint mondotta: a világpiacon ke­mény és objektív eszközök­kel méretik meg az áru. — A program reális —■ húzta alá Lázár György —, mert az, hogy gazdaságunk alapjai szilárdak, nem jelszó, hanem ellenőrizhető valóság. Ami pedig a tartalékainkat illeti: a legnagyobb tartalé­kunk az emberi képességek­ben van. Igazi kincsünk — amivel hiányzó természeti adottságainkat is pótolni tud­juk — a tudás, népünk te­hetsége és emberi képessé­geink. Meggyőződésem: meg­van a kellő akarat ahhoz, hogy ezt a kiapadhatatlan erőforrást jobban használjuk ki. Ugyanakkor vannak anya­gi tartalékaink is. Például a munkaidőalap-veszteségek nagyjából most is olyan szá­zalékos arányúak, mint tíz évvel ezelőtt, de a mai mun­kaóra kétszer annyit ér. mint a korábbi, a veszteségek csökkentese tehát kétszeres eredményt ígér. Anyagi tar­talékokat szabadíthatunk fel akkor is. ha kevésbé drágán építkezünk, ha szériában gyártunk olyan típusterve­ket, amelyek — iskolák, la­kások, közintézmények építé­sénél — a mai megoldások­nál olcsóbbak, gyorsabban kivitelezhetek, ám ugyanak­kor ésszerűek, esztétikusak, megfelelnek alapvető funk­ciójuknak. A kormányprogram vég­rehajtásának legfőbb felté- t '-i között a Miniszterta- n s elnöke először annak a politikai egységnek a fenntartását és erősítései említette, amely a legfon­tosabb támogatója a szocia­lista társadalom ügyének. Szólt a szocialista demokrá­ciáról. arról, hogy még nyi- tottabbra tárjuk a kapukat a tehetséges, dolgozni és alkot­ni akaró és tudó emberek, a fiatalok előtt. További felté­tel: az igényesség, a társa*- dalmi önkontroll és az. hogy kevésbé leavünk szemérme­sek a rosszul dolgozókkal szemben. Nagyon fontos a tudás, a műveltség gyarapí­tása. s számos, a világban is tekintélyt szerzett tudomá­nyos eredményünk hasznosí­tása a gyakorlatban. Az. hogy minden gazdálkodó egység, sőt minden család rendelkez­zék reális, s a közös célok megvalósítására irányuló tervekkel. A kormány részéről nein ígérhetem — mondta Lázár György —, hogy mindig és minden kérdésben azonnal, és tévedhetetlen ül megtalál­juk a legjobb megoldást, de azt ígérem, hogy figyelmet fordítunk minden észrevétel­re és tanulunk a gyakorlat kritikájából. — A feLadat. amely előt­tünk áll — hangsúlyozta — bonyolult, de vonzó és szép. mert megoldása népünk ja­vát szolgálja, nem a megszo­kottat. hanem az újat jelenti, újat teremteni pedig igazi alkotómunka. Befejezésül kérte, hogy a munkaprogram vitájában el­hangzott azon javaslatokra, amelyek közvetlenül a VI. ötéves tervet érintik az év végén, az új ötéves terv elő­terjesztésekor térhessen visz- sza a kormányzat. A többi fontos témát, javaslatot és észrevételt a kormány — a kialakult gyakorlatnak meg­felelően — feldolgozza, és erről a képviselőket tájékoz­tatni fogja. Végül ismételten kérte a Minisztertanács elnö­ke az országgyűlést, hogy a kormány munkaprogramját és a vitaösszefoglaló választ fogadja el. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés a Minisztertanács elnökének előterjesztését a kormány programjáról és a felszólalá­sokra adott válaszát jóváha­gyólag. egyhangúlag tudomá­sul vette. Ezt követően megkezdő­dött a Magyar ^Népköztársa­ság 1979. évi költségvetésé­nek végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, amelyet Hetényi István pénz­ügyminiszter terjesztett elő. A pénzügyminiszter expozéja — Mint ismeretes, az 1979. évi terv- és költségvetés olyan több évre szóló cselekvési irányvonalnak a kezdetét je­lentette, amelynek a szocia­lista fejlődést szolgáló, a gazdaság versenyképességé­nek javításán alapuló, tar­tós és szilárd egyensúlyi vi­szonyok megteremtése a cél­ja. Ennek érdekében égj" sor intézkedést tettünk, és alárendeltük e célnak még a mennyiségi növekedésre irá­Dr. Hetcnyi István pénzügy- miniszter expozéját mondja nyúló törekvéseket is — hangsúlyozta elöljáróban Hetényi István. — Az el­múlt másfél év azt mutat­ja: társadalmunk támogatja a változtatásra irányuló . in­tézkedéseket. így a gazda­sági eredmények sem ma­radtak el; külkereskedelmi mérlegünk hiánya tetemesen csökken az előző évekéhez képest. A kivitel gyorsabban nö­vekszik, a behozatal - pedig­jobban csökken, mint ahogy előirányoztuk. Emellett biz­tosítottuk a gazdaság nö­vekedését. Az össztermelés 1979-ben 2,5 százalékkal, az ipar nettó termelése 4 szá­zalékkal, a nemzeti jövede­lem 1,8 százalékkal nőtt, — A nemzeti jövedelem belső felhasználásának ter­vezett fő tételei: a lakosság fogyasztása és a beruházások tervszerűen alakultak. A fo­gyasztás mintegy 3 százalék­kal, a beruházás kereken 1 százalékkal nőtt. A lakosság keresletét az év java részé­ben a korábbi színvonalnak megfelelően tudtuk kielégí­teni. Egy árnyalatnyit ja­vult a beruházási kereslet és kínálat viszonya. Kedve­ző, hogy a készletek csak kevéssé nőttek. A munkaerő- helyzet is kiegyensúlyozot­tabbá vált. A gazdasági rá - nyitó szervek célratörőbb, fegyelmezettebb munkastí­lust alakítottak ki. A társa­dalmi szervek fokozódó igé­nyessége nagyban segítette e folyamatok megindulását — Az eredményeik így megfelelnek azoknak a kö­vetelményeknek, amelyeket az 1979. évi munka iránt tá­masztottunk. A mai és holnapi követél­mények tükrében azonban még többre és másra is szükség van. A hatékonyság és a ver­senyképesség fokozásában, az ésszerű gazdálkodásban és takarékosságban még csak az első és még korántsem általánossá váló lépéseket tettük meg! E körülmény súlyát rögtön világosabban érzékeljük, ha az 1979. évi költségvetés végrehajtására tekintünk. — Az 1979. évi költségve­tés 411,6 milliárd forint be­vétellel és 415,2 milliárd fo­rint kiadással, következés­képpen 3,6 milliárd forint hiánnyal zárult. A hiány — sajnos — sem az előirány­zathoz, sem az 1978. évihez képest nem mérséklődött. — A vállalatok az elő­irányzottnál kevesebb nye­reségadót fizettek be, mivel a nyereség összege 1979-ben csupán 1,7 százalékkal nőtt. Bár az eredmény, hogy a nyereség a gazdálkodás szi­gorúbb feltételei mellett is nőtt, a növekedés mértéke nem, elegendő ahhóz, hogy tartósan fedezze a folyama­tosan növekvő állami köte­lezettségeket. — 1979-ben égj" Sor, a ha­tékonyabb gazdálkodást se­gítő intézkedést készítettünk elő. Ezek között kiemelke­dően fontos az árrendszer fejlesztése. 1980-tól az ipari ágazatok többségében a vi­lágpiaci árarányokhoz igazo­dó termelői árakat, az ezek­hez folyamatosan alkalmaz­kodó ármechanizmust ve­zettünk be. — Az új árrendszer és ár- mechanizmus néhány ked­vező hatását — a külkeres­kedelmi ármunka javulását, az energiatakarékosság foko­zódását — már az eddig el­telt rövid időszakban is ér­zékelhetjük. A vállalatok túljutottak az átállással kap­csolatos kezdeti bizonytalan­ságokon. Fokozatosan egy­re tudatosabban és célsze­rűbben használják ki az ár­rendszer kínálta lehetősége­ket. Továbbra is segíteni kí­vánjuk a vállalatokat az ár­képzési előírások helyes al­kalmazásában. de nem engedhetünk szabad utat olyan törekvéseknek, amelyek a hatékonyabb gazdálkodás helyett az er­re szorító árképzési szabá­lyok módosításával szeret­nék növelni vállalatuk jö­vedelmezőségét. — Az év elején áltekin- lettük a folyamatban levő nagyobb beruházásokat, s ott, ahol az egyensúlyszem­pontjai miatt indokoltnak látszott, némelyeknek a meggyorsítását, másoknak a halasztását határoztuk el. Az idei év első nyolc hó­napjának gazdasági ered­ményei arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a külke­reskedelmi áruforgalomban a behozatali többlet a múlt évinél és a tervezettnél is kisebb lesz. A vállalatok el­ső félévi nyeresége elén a költsegvetes összeállításakor számítottat. Ez az ár- és szabályozórendszer műkö­dőképességere utal, s nem igazolja azt a borúlátást, amely a vállalatok nem kis körében a múlt év végén eluralkodott. — Az 1979. és 1980. évi in­tézkedések. a gazdasági fo­lyamatok és a költségvetés eredményei számos tanul­sággal szolgálnak munkánk számára. Megerősítenek’ab­ban, hogy a világos célok és a hoz. záértő, s következetes irá­nyítás forradalmi mozgósí­tó erőt jelentenek nehéznek látszó terveink megvalósí­tásában. Erősítik a bizalmat a pórt és a kormány politikája iránt, s hatalmas anyagi erőt szabadítanak fel fel­adataink megoldására. A javuló irányítás alkotó és alkotni kívánó dolgozók mil­lióinak cselekedeteit képes az ország és általa minden állampolgár, az egész közös­ség javára fordítani — hang­súlyozta a pénzügyminiszter. Az előterjesztéshez Varga Gyula (Zala m. 2. vk.j, a törvényjavaslat bizottsági előadója szólt hozzá, majd határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtá­sáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részletei­ben a benyújtott eredeti szö­veg szerint egyhangúlag el­fogadta. Ezután interpellációkra ke­rült sor. Sándor Dezső (Borsod m. 15. vk.j, az edelényi nagy­községi közös tanács elnöke az 1975. évi II. törvény ha­tályba lépése előtt alacsony összeggel nyugdíjba vonult régi bányászok, valamint az alapító termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendezése tár­gyában intézett kérdést a munkaügyi miniszterhez. Ar­ra kért választ: tervezi-e a kormány e két fontos társa­dalmi réteg nyugdíjának rendezését, felemelését a VI. ötéves terv időszakában? Rác z Albert munkaügyi államtitkár válaszolt: — A VI. ötéves terv élet­színvonal-politikai előirány­zatai részleteiben még nin­csenek kidolgozva, ezért a feltett kérdésre tételesen még nem lehet választ adni. Arra kérte az interpelláló képviselőt és az országgyű­lést. hogy — a testület ügy­rendi szabályainak értelmé­ben — járuljon hozzá: a vá­laszt a ko-rmány nevében a munkaügyi miniszter 30 na­pon belül írásban adja meg, s arról az országgyűlés elnö­két egyidejűleg tájékoztassa. Az államtitkár válaszát, javaslatét az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Dajka Ferenc (Veszprém m. 6. vk.j, a Vegyipari Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára a munka- és védő-' ruhák mérettartósságának tárgyában interpellált a könnyűipari miniszterhez. A minisztérium mit tesz azért, hogy a munkaruhák mosás után ne menjenek össze, il­letve azok ne váljanak használhatatlanná? — hang­zott a kérdés. Bakos Zsigmond könnyű­ipari államtitkár válaszában elmondta, hogy a magas hő­fokom is ellenálló, mérettar­tó textíliák előállítása nagy­arányú műszaki fejlesztést igényel, az ehhez szükséges gépek munkába állítása hosszabb ideig tart. A kö­zeljövőben a minisztérium az Országos Munkavédelmi Bizottságnak is beszámol a munka- és védőruha gyár­tásának körülményeiről, hogy pontosithassgk a to­vábbi feladatokat. Bakos Zsigmond válaszát az interpelláló mielőbbi in­tézkedést sürgetve, az or­szággyűlés pedig nyolc el­lenszavazattal és tizenkettő tartózkodással tudomásul vette. Az országgyűlés őszi ülés­szaka Péter Jánosnak, az országgyűlés alelnökének zár­szavával ért véget. MÁI .műsorok: RADIO Kossuth 8.33 Lányok, asszonyok. 8.58 4X4. 10.05 „Szép han­gok özöne”. 11.00 Örömök kertjében. 12.20 Zened anya­nyelvűnk. 12.30 Magyarán szólva... 12.45 Indiai in­dulatok — szent tehenek nélkül. 13.05 A kamarazene kedvelőinek. 14.00 Kutatás kedvtelésből. 14.10 Amatőr zenei együttesek felvételei­ből. 14.30 Árutermelés-bő­vítés, beruházás nélkül. 15.05 Oj zenei újság. 16.00 168 ÓRA. 17.30 Kari Böhm vezényel. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.40 Bu-. dapesti művészeti, hetek. 20.00 Népi zene, 20.29 Hat­vani diákjai (Daljáték). 23.09 Rossini-művek, Petőfi 8.05 Egy férfi és egf nő. (Filmzene.) 8.20 Tíz perc külpolitika. 8.33 Nóták. 9.30 Hogy tetszik lenni? 10.33 Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.48 Operettek. 11.40 Fiataloknak! 12.33 Jó ebéd­hez szól a nóta. 13.30 Ének­lő ifjúság. 14.00 Harminc perc rock. 14.35 Orvosi ta­nácsok. 14.40 A professzor vétke. 15.00 Fúvószene. 15.19 Budapesti művészeti hetek. Csupacsel. (Rádiójá­ték) 16.00 Közvetítés a Ta­tabánya—0. Dózsa bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. 16.33 Pophullám. 17.30 Fenntartott hely. 18-33 Közvetítés az MTK-VM— FTC bajnoki labdarúgó­mérkőzésről. 18.50 Örök­zöld dallamok. 19.45 Köz­vetítés a Vasas—Bp. Hon­véd bajnoki labdarúgó­mérkőzésről. 20.38 A Ma­gyar Rádió Karinthy. Szín­pada. Karc. (szatírák, glo&z- szák, karcolatok, paródiák) 21.35 „Szeptemberi melan­kólia”. 22.10 Nótacsokor. 23.10 Slágermúzeum. Miskolc 8.30 Hírek. Időjárás. Lap­szemle. 8.40 Visszapillantó. Szerkesztő: Nagy István. (Információk, tudósítások, riportok a hét fontosabb eseményeiről). 9.00 Észak- magyarországi krónika — Napjaink kérdései. Ónod- várd Miklós jegyzete. — Mikrofonlánc — 9.45 Hová menjünk, mát csináljunk? Zenés programajánlat. 9.52 Műsoréi őze tes... 8.40 Tévétorna. 8.45 Csak gyerekeknek! 9.15 A rajz­filmek kedvelőinek. 9.30 Pulzus. 10.10 Az esőkabátos ember (Francia filmvígjá­ték). 11-55 Játék a betűk­kel. 13.45 Az emberiség hajnala. 14.40 Tatabányai Bányász—Ü. Dózsa bajnoki labdarúgó-mérkőzés. 16.30 Idesüss! 17.10 Főzőcske —. de okosan! 17.35 Felkíná­lom — népgazdasági hasz­nosításra ... 18.25 A ken­gyelfutó gyalogkakukk leg­újabb kalandjai. 18.55 Egy­millió fontos hangjegy. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradő. 20.00 Vers — mindenkinek. 20.05 Vari egy fantasztikus ötle­te? K b. 21.15 Francia kap­csolat ! Amerikai film). 22.55 Tv-híradó 3. 23.05 Ann Margret Smith műso­ra. 2. műsor 18.25 Búcsúvacsora, (mono- drama). 19.30 Tv-híradó. 20.00 Vers — mindenkinek. 20.05 Makra. (Magyar film) 21.40 Tv-hiradó 2. 22.00 Női kosárlabda Európa-baj- nokság. 1980, szeptember 27,, szombat Az országgyűlés őszi ülésszakáról jelentjük

Next

/
Oldalképek
Tartalom