Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-12 / 188. szám

\ Meg­jegyzéseim Képernyő ELffTT A gengszterfilmek legendás „sztárja", Edward G. Robin-, son AZ ÜJSAGOEVASOK számára nem ismeretlen az: (x). Ügy is hívják ezt a szakmán, de az olvasótábo­ron belül is. hogy ikszes hir­detés. Még világosabban: ez az a hirdetési forma, amely­ben a hirdető fél elmondja, vagy elmondatja mindazt a jót, szépet és hasznosat, amelyet tudatni óhajt a vi­lággal.. a vásárlóközönséggel, az ügy leiekkel. És mert amit tudatni akar, az nem vág mindenkor egybe a közlő fél — az újság — álláspontjával, hát ezért teszi oda a nyomta­tott sajtó az at-jelet. Hogy föltűnjék, hogy mindenki előtt világossá váljék, nem az újságíró, a szerkesztőség álláspontja ez, hanem hirde­tés csupán. Természetesen tisztes hirdetés. A televízió is rendszeresen közöl hirdetéseket. s bár módja nincs arra. hogy az ikszet odabiggyessze az adás végére, de arra ige‘n, hogy egyértelműen közölje a né­zőkkel, amit lát, az árupro­paganda, az hirdetés, amely­nek ugyan helyet adott a szerkesztőség, de amelynek fényeivel nem feltétlenül ért egyet. S még egyet: megle­pődne a Tömegkommuniká­ciós Kutató Központ, ha „megkutatná”, mennyien és milyen szívesen nézik a te le vízió reklámadásait. A rek­lámadásokat. és nem egv do- kumentumíilmnek álcázott reklámműsort. Tudniillik és ezért volt ©z a kissé ter­jengős bevezető — csütör­tökön délután ,.A főváros vonzásában” címmel a gödi Duna menti Tsz-be látogatott el a televízió. Mint megrög­zött „dokumentarista”, ér­deklődéssel ültem le a hű­vös ■ kockákat is gyártó ter­melőszövetkezet életéről szó­ló riportműsor elé. Bíztam abban ugyanis, hogy a fél­órás adas keretében bár a gödi termelőszövetkezetről lesz szó. szélesebb képet ka­pok általában is a szövetke­zeti mozgalom mái gondjai­ról. HÓK AZ X? — tettem fel az adás végén a kérdést, mert a rendkívül igényte­lenül, stílusbakikkal „gazda- gon” megáldott látogatása a kamerának, egyértelműen terjengős és terjedelmes hir­detési műsor volt. Hozzá kell tennem, rossz hirdetés. Tu­dom jól, nem könnyű kike­rülni egy-egv termelőszövet­kezet vagy üzem munkájá­ról, életéről szólva a hirde­tésízű részleteket. jelenete­ket. Nem könnyű, de lehet­séges. Ha nem lehet, hát le­het azt ízlésesen tenni. Saj­nos a csütörtök délutáni, a gödi tsz-ről szóló riportfilm tipikus és gyengén készített reklámfilm volt, ami még a kisebb baj. a nagyobb: elri­asztja a nézőt, aki eppen kezdi megszokni és megsze. retni a riportfilmek friss, eleven^müfaját. NOSZTALGIAHULLÁM csapott át a tévén. 1930. 1960, 1938. 1932, 1928... oem soro­lok tovább dátumokat, ame­lyek „fémjelzik” és talán egyben indokolják is egy-egy film bemutatását. Nem lenne semmi' kifogásom ellenük, mert egyikük-másikuk való­ban méltó a fölidézésre, akár esti főműsorban, akár nagyobb időközökben, újra megismételve is. Ám arról nem vagyok meggyőződve, hogy az 1930-ban készült amerikai gengszterfilm, A kis Cézár esti főműsorra való-e, ha a Marlene, Dietrich-soro- zat me tlégszik — egyéb­ként helyesen! — a délutáni sugárzási idővel. ...és a Kék angyal: Marlene Dietrich A nem éppen szerencsés ma­gyar című Szalad, szalad a külváros női főszereplője: Marthe Keller E filmdömpingben. amely­nek egy jelentős része, mint már említettem, az emlékek könnyes arján úszik és kú­szik elénk a múltból, azért akadt a héten két üde szín­folt is. Az egyik a Gaucher atya varázsitala című Dau- det-műből készült kedves, bajos francia film, a másik az ugyancsak francia Szalad, szalad a külváros, ez utóbbi ugyan nem akart a dolgok és a társadalom mélyére ha­tolni, de szórakoztató for­mában. kedvesen nemcsak a mái francia fiatalok életéből adott ízelítőt, de egyfajta és sajátos kereszt metszetet is nyújtott a mai francia tár­sadalomról, IGAZ, EZ AZ UTÓBBI film 1972-ben készült, s nem tudjuk, hogy húsz vagy har- . mine év múlva érdemes lesz- e majd felú.fitani? De bemu­tatni most érdemes volt! Gyurkó Géza Tisztázott értékrendben, de nem tisztázott helyen „A munka tisztázott értékrendben folytatódik” — nyilatkozta Csiszár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház újonnan kinevezett művészeti vezetője legutóbb a Film- Színház-Muzsika cikkírójának. A beszélgetést nagy ér­deklődéssel olvastam, egyrészt a sokat hányatott színház jövője szempontjából tartva azt figyelemre méltónak, másrészt az sem érdektelen a színházat kedvelő ember számára. milyen tervekkel vág az új évadnak egy fiatal főrendező. Helyesebben művészeti vezető. Sok minden erdekeset mondott el Csiszár Imre. közte olyat is. amely e sorok írója számára kissé meghökkentően hat. neveze­tesen. hogy: ..Ügy vállaltam a munkát, hogy a művészi kérdések az én kezembe összpontosuljanak. Gyarmati Bé­la pedig a menedzseri teendők irányítását végzi”. Gyar­mati Béla tudniillik a színház új igazgatója. De hát, hogy mihez van joga és lehetősége egy igaz­gatónak egy színházon belül, azt itt és most nem vagyok hivatott eldönteni. És e sorok nem is e tény fölötti fur- csállkodás meditációjaként születtek. Sokkal inkább azért, mert a Miskolci Nemzeti Színház művészeti veze­tője, akinek tervei szimpatikusak. sőt helyenként impo­nálóak. még elszólás formájában sem ejtette ki ezt a nevet, hogy: Eger. Márpedig e sorok megszületésének időpontjáig, szerény tudomásunk szerint, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója — pardon — menedzsere és a főrendezője, azazhogy, a művészeti vezetője, ugyaneze­ket a funkciókat köteles betölteni az egri Gárdonyi Géza Színházban is. Azon most érdektelen és értelmetlen vitatkozni, hogy annak idején miért és hogyan vonták össze a két színhá­zat? Azon sem érdemes most és itt töprengeni, milyen anyagi és művészeti okok akadályozzák a két színház különvált önállóságát? De jure és de facto, lény. az egyesitett miskolci és egri színháznak közös a vezetése, és ebből következően az efrri színházra is érvényes közös müvészetpolitikai elképzeléseinek kell lennie. Nincs két­ségünk afelől, hogy vannak ilyen elképzelések. Kétségünk van afelöl viszont, hogy egy „szakmai” lapnak adott je­lentős interjúból egyszerű feledekenység okán maradt volna ki, hogy „a munka tisztázott értékrendben" tisztá­zott helyen, Miskolcon és Egerben is „folytatódik”-e? Az sem haj. ha a hely tisztázása igazgatói — ismételten el­nézést —, menedzseri feladat. (gyurkó) Hatvani Galéria Megnyitották Borítás Tibor szobrászművész kiállítását Szombaton a Hatvani Ga­lériában megnyitották Bor- b ás Tibor Munkácsv-díjaa szobrászművész tárlatát Az alkotó tavaly elnyerte a Zagyva-parti városban meg­rendezett II. országos port. rebiennálé födíját. Most 27 szoborral, plakettel jelent­kezett. Megnyitó beszédet volt mestere. Szabó Iván Mtm- kácsy-áíjas, kiváló művész, a Képzőművészeti Főiskola professzora mondott. Ö egyébként ekkor jelentette be. hogy húsz művét: fa, bronz és terakotta kivitele­zésű szobrait, valamint egy éremsorát a városi tanács- nak ajándékozta azzal a céllal, hogy állandó kiállítás formájában a galériában kapjon helyet. A tervek sze­rint ezt ét en te változó fes­tészeti anyaggal egészítik majd ki. Juhász Ferenc, a városi pártbizottság titkára köszön­te meg az adományozást, s utalt arra. hogy 1981. janu­ár elejétől ebben a terem­ben mutatják be Kohóin György Kossuth-díjas festő­művész 15 munkáját is. Borbás Tibor tárlatát szep­tember közepéig tekinthetik meg az érdeklődők. A téma: II filmtudományi intézetek munkája Folytatódik az egri nyári egyetem Vasárnap és hétfőn foly­tatta munkáját a hetedik filmes nyári egyetem. A résztvevők négy Makk Ká­roly rendezte alkotást te­kinthettek meg. köztük a ritkán látható, 1961-ben ké­szült Megszállottakat is. Hétfőn került sor az első szekcióülésre, amelyen a szocialista országok képvi­selői a filmtudományi inté­zetek' tevékenységéről ta­nácskoztak. A vitát dr. Papp Sándor, a magyar intézet, igazgatója vezette. A délutáni szabadidős programok idején az egye­tem nemzetközi hallgatósá­ga a megyeszékhellyel és ne­vezetességeivel ismerkedett. Ma, az újabb két Makk Károly-film mellett levetítik a Szabó István rendezte Bi­zalom, illetve a Bacsó Péter rendezte Ki beszél' itt sze­retemről című filmet. Este ez utóbbi alkotásról, a szer­zővel beszélgethetnek az ér­deklődők. 1980. augusztus IS’, kedd Mint hírül adtuk, a nyári egyetem több programjába bekapcsolódhatnak Eger la­kói is. így a tíznapos kur­zus keretében a Bródy mo­ziban már az országos be­mutatók előtt levetítik a leg­frissebb magyar filmeket. Ma és holnap Huszárik Zol­tán Csontváryját. csütörtö­kön és pénteken Mészáros Mártától az Örökséget, szom­baton és vasárnap pedig a Circus Maximus-t, amelyet Radványi Géza rendezett. Horváth Péter Híd i. A metalkek surrogva vet­te a kanyarokat. Az út csa­takos. szürke szalagja men­tén havas volt. a táj. a fá­kon is megült a puha, ál­szent fehérség, mint egy kórházi lepedő, amivel le­takarják a halottakat. — Három év Afrikában — bólintott a férfi a kor­mánykerék mögött — Két hét gondolkodási időt kap­tam. Mi tartana itt? Hidat fogok építeni. Amit a folyók szétválasztottak, én ősszel,-ö- töm. A természettel lehel sikeresen hadakozni, az em­beretekéi bajosan. Ezt meg­tanultam- ötven év alatt. Nem valami sok, ugye? A fiú nézte az apját. A dús. fekete szakáid elrejtet­te az áll markáns vonalát, ismeretlen derűt kölcsönzött az arcnak, amely mosoly­gott. De csak az arc: a sze­mek fáradtan, fegyelmezet­ten figyelték az út kanya­rulatait. — Rendes tőled, hogy el­jöttél elbúcsúzni. — Nem azért! — rázta meg a fejét a férfi — Tu­dod. hogy sose törődtem az­zal. mi a rendes dolog. Az ember éljen a hajlamai sze_ rint. Ne haragudj — neve­tett fel —. túl sok bölcses­séggéI tömöm a fejedet. In­kább mesélj, mi van veled? Messze előttük biciklis ke­rekezett az úton. Elhagyták, a kis szürke pont"* elenyé­szett a hátsó szélvédő üveg keretébe zárt képen. — A lóv&rdához megyünk — mondta a férfi. — Regen jártam erre. — Régen — bó­lintott a fiú. — Akkor is kará­csony volt. — Véletlen! — nevetett ismét a férfi. — hidd el, hogy vélet­len! Nem hiszek > az ünnepekben. Nevetséges is volna, nem gondolod? Persze, lehet, hogy te még nem érzed ezt. Ha az em­ber annyi mindenen keresz­tülvergődött, mint én, nem hihet az ilyesmiben. Ha mégis, akkor az annyi, mintha beismerne, hogy ve­szített. — Hogy érted ezt? — Csak úgy, fiam ... Nézd. itt is vagyunk! — A melálkék bekanyarodott a parkolóba. A férfi leállította a zümmögő motort, de a kulcsot nem vette ki a kapcsolóból. — Vedd fel a kabátodat, küflünk a terasz­ra. A kastélycukrászda öreg kávéfőzőnője' összecsapta a kezét: — Ez nem lehet igaz, Békefi úr! Cézár meny­nyire fog örülni! — Szeretnénk kiülni a te­raszra a fiammal, Éviké. Lehet? — Hogyne lehetne! Iste­nem! — Két könnyű széket kapott a hóna alá. — Nem nem. bírom én. tessék csak hagyni! — szólt a fiúra. — Nahát! Cézár iskolázik a lovasokkal, nemsokára vé­gez. Istenem; .Békefi úr! Tessék csak, nem fognak fázni, hozok két forró teát. Istenem! A hótól tisztára sepert te­rasz körül ragyogott a fe­hérség. Néhány méternyire a terasz előtt tizenkét lovas ügetett a körpályán felállí­tott akadályok között. A férfi a lovasokat nézte, mi­közben cigrettára gyújtott. — Igaz i.s — iordult a fiá­hoz. —. dohányzol? \ A fiú megrázta a fejét. A férfi most figyelmesen né­zett rá, s mint minden apa. ki hosszabb idő múltán lát._ ja viszont a gyerekét. lát­hatóan megörült az egyre jellegzetesebbé való, hasonló vonásoknak. • — Az állad az anyádé. A lovak fejüket fel-fel- vetve ügettek a körben, orrlikaikból páralabdák re­pültek a magasba. A lova­sok vezetője rövid, pattogó vezényszavakat kiáltott hátra, a csapat. szétvált, három ki.sebb kört formálva ügetett tovább. — Anya azt mondta, nem akartad, hogy megszülessek. A férfi most egész felső­testével a felé fordult, hosszan, tűnődve nézett rá. — Butaság — mondta végül. — Persze — . visszakozott a fiú. — Nem érdekes. Csak eszembe jutott. — Egyébként — szívta meg a cigarettát a férfi —. ha úgy .lett volna is... De hát szamárság. — Kevés rumot is tettem bele! — Az öregasszony a kezükbe adta a forró teás­csészéket. — Istenem, Bé­kefi úr! És mekkora fia van! Nem éhesek? Készítek , valamit. — Köszönjük — mondta a férfi. — Ne fáradjon. Évi­ké. Az öregasszony vissza­ment a cukrászdába. A lo­vasok ismét egy kört alkot­tak. majd egyenként átug­rattak a legalacsonyabb akadályon. Vezetőjük kiállt a sorból, észrevette' a tera­szon ülőket, barátságosan in­tett nekik. A férfi viszonoz­ta az üdvözlést. — Ezredes volt — magya‘- rázta a fiának. — De nézd csak meg. csupa egészség és életöröm most is! Nem hagyta, hogy összetörjék. — Ne haragudj, apa szólalt meg a fiú —. nem akartalak, megbántani. Csak ... — Hagyd el! — nevetett a férfi. — Finom ez a tea. — Tudod mostanában .., — folytatta a fiú —. ma­gam sem értem... valahogy semmi mm érdekel igazán, és.. ­— Sportolsz valamit? Pe­dig az jó volna. Erőt ad. ki­tartást. Abban a korban, amiben te vagy. nagy szük­ség van a kitartásra uhhoz, hogy az ember át tudja, vészelni ezt az időszakot. Meg kell találnod azt a va­lamit. 'amiért mindent felál­doznál. Egy dolgot, érted, egyetlenegyet, mindenek. felett. Mindegy hogy mit komolyan mondom. Engem nem zavarna, ha a fiamból nem lenne mérnök, hanem, mondjuk gombatenyésztöt vagy asztalos, ays. csavar­gó... — Vagy lovarda fonok. — Miért ne? Az a baj4 hogy ebben a korban az ember túl könnyén mortd, ítéletei mások felett. Cézár­ral mi valamikor történél* met csináltunk. Nem a par-i tok közé. hanem az embeM rek közé akartunk hidat emelni. — Szavak. — ügy gondolod? A lo\ ások befejezték a gyakorlatot. felsorakoztak. A vezetőjük leugrott a lo­váról. valahonnan előkerült egy lovászfiú. átvette tőle a szárat. A lovasok a fiú vezetésével indultak az is-, tállók felé. A tagbaszakadt, pirospozsgás ember felsza­ladt a lépcsőn a teraszra: — Nahát! Ezer ? Ve! Ede.% öregem! — A két férfi át­ölelte egymást, a fiú felállt, megvárta, amíg kibontakoz­nak egymás karjaiból, aztan bemutatkozott. — Nahát! — ragyogott a lovarda főnöke. — Stramm kölyök! De mi­ért itt ültetek le? Gyertek, iszunk valamit az irodám­ban. — Nem lehet, csak né­hány percre jöttünk. Elin­téződött az afrikai utam, egy hónap múlva indulok. Említetted, hogy vannak Ghánában ismerőseid... — Persze, hogy vannak, de te. ide figyelj, a címek odahaza vannak, végül is beköltöztem a városba, ezer ok. szóval, a hét végén fel­adom neked a címeket, most sehogy sem tudok vetetek, menni, németek vannak itt, tereplovaglásra kell vinnem, őket, megígértem nekik, hogy én megyek személye­sen. Nahát! Nagyszerű apád van ám, kölyök! Tudsz ró* la? (Folytatjuk!)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom