Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-30 / 203. szám

Á magyar közgazdasági gondolkodás sikere Beszélgetés Káldor Miklóssal Permetezik a szőlőt 4 Az ország nagyobb szőlőtermelő gazdaságaiban — így például az Eger—Mátra vidéki Bor. gazdasági Kombinátnál, az Egri Csillagok Termelőszövetkezetnél és a Mátraalja közös gazdaságaiban — folyamatosan permetezik a szőlőtáblákat megelőző védekezésként a pe- ronoszpóra és a lisztharmat ellen. Ebben a munkában a helikopterek vállalják a döntő részt. (MTI fotó — KS) „Kapcsolás” Bélapátfalván Ez már egy igazi gyár... A Hitel megjelenésének 150. évfordulója alkalmából augusztus 26—30. között Széchényi - em léfcna pót szer­vezett a Magyar Közgazda- sági Társaság. A rendez­vénysorozat fő eseménye az a tudományos ülésszak volt, amely három napon át folyt a Magyar Tudományos Aka­démián, s amelyen Széche­nyi István életművén túl a világgazdaság napi gondjai­ról és a 80-as évek magyar gazdaságáról cseréltek véle­ményt a közgazdászok — köztük legalább 30 külföldi szaktekintély, valamennyi­en magyar származásúak. Káldor Miklós kétségkívül a tanácskozás egyik legnépsze­rűbb külföldi résztvevője volt. Angliából érkezett, ahol mór 50 esztendeje él, s ahol általános gazdasági és pénzügypolitikai kérdések­kel foglalkozik. — Számomra hallatlanul izgalmas volt ez az ülés­szak. . Nemcsak azért, mert Széchenyi Hiteljenek alap­gondolatait ütköztettük a XX. század utolsó két. évti­zedének küszöbén érvényes gazdasági tényekkel és el­gondolásokkal. Legalább ilyen érdeme a tanácskozás­nak. hogy a jelenlegi bo­nyolult világpolitikai és -gaz­dasági helyzetben kiváló fó­rumot teremtett a különböző országokból érkezett szak­emberek véleménycseréjé­nek. Széchenyi Istvánnal kapcsolatban újból rádöb­benhettünk arra, hogy a modern magyar közgazdasá­gi gondolkodás alapjait meg­teremtő Hitel milyen zseniá­lis munka volt, és hogy al­kotója már 1830-ban meny- nyivel előbbre tartott kor­társainál a gazdasági kérdé­sek megítélésében. Engem külön is örömmel töltött el. hogy a Magyar Közgazda- sági Társaság, a Magyarok Világszövetségének közre- mű ködösével megrendezte ezeket az emléknapokat, én ugyanis nagy tisztelője va­gyok Széchenyi Istvánnak és úgy vélem, hogy kijárt neki ez a tisztség. Arról A Duna .Cipőgyár hatvani üzemében az első fél eszten­dőt a várakozásnak megfele­lő eredménnyel, tervük tel­jesítésevei zárták. Hat hónap alatt összesen 477 ezer női é.> gyér mek cipőt k észí t ettek, amiből 174/ezer pár1 szovjet exportra került. A munka hatékonyságát segítette, hogy időközben 23 dolgozó elvé­gezte az egyesztendös in­tenzív szakmunkásképző tan­folyamat, s nagyobb tudás­sal. több energiával kapcso­lódott a termelésbe. A második fél esztendő sajnos, kevesebb jóval ke- . csegtet. Kozák Géza igazgató? arról informált bennünket. > hogy az egész magyar cipő- ipart, azon belül a hatvani < üzemegységet erősen vissza- ? veti munkájában a megrom- í lőtt. -anyagellátás. Sem ele-? gendő, sem elég jó minőségű > bőrt nem tud biztosítani az' előkészítő iparág. Már most ? látszik tehát, hogy éves tér- i vét nem tudja hozni Hatvan. > Hangsúlyozta azonban az i igazgató, hogy az anyaghiány < nem befolyásolja sem a ha- | zai, sem a külföldi szerző­déses kötelezettségek teljesi- í tését. Ez a eipőpárszám meg- < lesz, csupán a fennmaradó ? szabad kapacitást nem tud-? jak kitölteni áruval, terme-? lomunkéval. Pénteken egyébként jól sí- i kerül kismama-találkozót | rendeztek az üzemben, ahol í a gyes-en lévő, a kisgyenne- i kés anyákat nemcsak vendé- \ gül látták tízesztendős ha-J gyomány szerint, hanem a í sr^-ki-ezetés tájékoztatta is ? őket a gyár munkájáról, < gondjairól. nem is szólva, hogy az ő gondolatainak megvitatása 1980 derekán, azok egybeve­tése a ■ mával milyen érde­kes és tanulságos dolog, mi­csoda szakmai kuriózum! — Lord Káldor. ön gyak­ran megfordul hazánkban, hogyan vélekedik a ma­gyar gazdaság jelenlegi helyzetéről, kilátásairól, a hazai gazdasági szakembe­rek munkájáról? — 1979 januárjában jár­tam utoljára Magyarorszá­gon, s meg kell hogy mond­jam, a gazdasági hangulat azóta sokat javult. Megfi­gyelésem szerint az emberek elégedettek, tisztában van­nak a gondokkal és az ered­ményekkel. magabiztosab­ban ‘néznek a jövőbe. Ezt én óriási dolognak tartom a jelenlegi bizonytalan világ- gazdasági helyzetben! Ahogy a közgazdászok elmondták, a nyersanyag- és energia­hordozó-árrobbanás, vala­mint a gazdasági struktúra .gyengeségei következtében keletkezett problémák feszí­tőereje gyengült. A kereske­delmi mérleg az idén majd­nem egyensúlyban lesz, a Nyugatra irányuló export mennyisége ígéretesen nő — dacára annak, hogy a tőkés országok most. gazdasági re­cesszióban vannak és emiatt részükről csökkent a külföl- ri áimk kereslete. Én azt ta­pasztaltam, hogy a gazdasá­gi reform, amit 1968-ban vezettek be. nagyon jól be­vált. Nekem különösen tetsze­nek a magyar mezőgazdaság eredményei. A búza hozama ma háromszor nagyobb, mint 1945 előtt volt. Nagy­szerű eredménv! De mond­hatnék más példát is. Na- gvon imponáló a mezőgazda­ság egész rendszere, az ál­lami gazdaságok, termelő- szövetkezetek és a háztáji gazdaságok között kialakult egészséges együttműködés. Nem véletlen, hogy ezt Nyu­gaton a magvar gazdaság ,.sucess-story”-jaként. nagv sikereként emlegetik. Végül pedig, ami a magyar ga/.da­Mi.nt a’vról már lapunk ha­sábjain egy rövid hírben be­számoltunk. a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat beruházásában új gabonatároló épült Gyön­gyösön. A szovjet technoló­gia szerint üzemelő és a He­ves megyei Állami Építőipa­ri Vállalat építette,siló húsz­ezer tonna kenyérgabona tá­rolására alkalmas. A napokban megindult a munka a gabonatárolóban és az első ütemben a tervezett hatezer tonna gabona helyett már 12 ezer tonnát tárolnak sági szakemberek munkáját illeti, azt a világon minde­nütt elismerik, és hogy jól dolgoznak, ez tény. Ennek ellenére e tekintetben ta­pasztalom mindig a legna­gyobb szemérmességet Ma­gyarországon. — A világgazdaság ma súlyos válságjelenségek­kel küszködik. ■ Egyes köz­gazdászok szerint komo­lyabb ez a krízis. mint amilyen t 1929—33-ban volt. Professzor úr, ön ho­gyan ítéli meg a helyze­tet. van-e egyáltalán kiút ebből a válságból? — Szerintem a fejlett or­szágok kötelessége, hogy olyan gazdaságpolitikát folytassanak, ami a terme­lésüket és a fogyasztásukat ösztönzi. Ezzel az úgyneve­zett expanziós gazdaságpoli­tikával a többi államnak is lehetővé tennék, hogy előre­lépjenek. Az Egyesült Álla­moknak, Angliának. az , NSZK-na k. Franciaország­nak és .Japánnak kellene húzni a többieket. De mi történik valójában? Ezeket a fejlett államokat éppen el­lenkező. a rossz irányba te­reli az infláció. Annyira ide­gesíti őket, hogy visszafogá­sáért szállnak harcba első­sorban és úgy vélik, hogy ennek az a legjobb módja, ha egész gazdasági fejlődé­süket visszafogják. Pedig az ellenkezője is lehet igaz: az tudniillik, hogy az infláció rosszabb, ha recesszióban pusztít, mintha fellendülés idején tenné ugyanezt. Mind­ezzel azt akarom mondani, hogy a fejlett államokon múlik, milyen lesz a világ- gazdaság holnap. Ha segí­tenék a rászoruló országokat, azzal a gazdásági bővítés új lehetőségét biztosítanák min­denki számára. Tény azon­ban. hogy jelenleg ebből a segítő-készségből mutatkozik a legnagyobb hiány. Szerin­tem. hogy a világgazdaság jelenlegi nehézségeit lék Űző­jük. ahhoz első lépésben a gazdasági gondolkodást kel­lene átalakítani az, egész vi­lágon. Kocsi Margit itt. A Gyöngyös környéki mezőgazdasági üzemekből eddig ideérkezett gabonát a nagy nedvességtartalma mi­att szárítani kellett. A most még csak próba­üzemben dolgozo ú.j gabona- tároló műszaki átadására jó­val a tervezett december el­seje előtt, már szeptember 15-én sor kerül, így az ősz. első hónapjának végére a Heves megyei Gabonaforgal­mi Vállalat dolgozói a to­vábbi 18 ezer tonna gaboná­val feltölthetik az uj silót. A központi vezérlő irányí­tópultján villognak a színes lámpák. Az üvegfalú terem­ben három fiatalember. Egyikőjük csendesen végig­sétál a hosszú szerelvényfal előtt — ellenőrzi a műsze­reket —. a másik kettő egy mérőóra mutatott értékeit elemzi. Az üvegfal • mögött pedig oitt dohog, lüktet a gyár. — Ha nem lennék a szak- szervezeti bizottság titkára, akkor most itt dolgoznék — tessékel be a terembe Kor­mos Károly, a Bélapátfalvi Cementgyár szervezett dol­gozóinak vezetője. — A ka­tonaidő letelte után. 62-től elektroműszerész voltam az öreg gyárban — folytatja — egészen 75-ig; akkor füg­getlenítettek. — És melyik lenne a köny- nyebb? — Ez nem lenire nehezebb — válaszol nevetve. Idejében hozzákezdtek — Milyen feladatokat kel­lett megoldaniuk az új gyár indításakor? ■—. Az bizony volt elég. Szerencsére jó előre fel­mértük a tennivalókat és még idejében hozzákezdtünk a munkához. Két, egyaránt kiemelt feladatunk volt a többi apró között. Az öreg gyárban vizes eljárással dol­goztunk, itt pedig már szá­raz technológiával gyártjuk a cementet. Az új eljárás új szakmunkásokat is követelt. Röntgenkezelő, vízlágyító, analitikus és sorolhatnám . . . Még a gyár indítása előtt kétszáznegyven dolgozó új képesítést szerzett, százhar- mincheten szakmájukon be­lül szakosodtak és százhar­mincán pedig szakmai isme­reteiket újították fel az el­indított tanfolyamokon. — Hogyan győzték meg áz embereket ezek fontosságá­gáról? — A többség megértette, de bizony eleinte gyakran elhangzott, hogy „én már öreg vagyok”, vagy „nincs nekem erre időm”. De ahogy a földből kinőtt a gyár és egyre hatalmasabb lett, úgy nőtt az emberekben is a szándék, hogy megfeleljenek az igényeknek. Talán féltek ettől a monstrumtól, vagy tisztelni kezdték? Nem tu­dom. de egyre könnyebben ment a szervezés. Tősgyökeres apátfalvi — Melyik volt a másik fontos feladat? — Az új szemlélet kiala­kítása. Ez ma már nem-egy kis bélapátfalvi üzem, ha­nem egy igazi gyár, ezer- egvszá emberrel és 1982-re megkétszereződött termelés­sel. Itt nagyobb a felelősség, nemcsak a vezetőké, de a dolgozóké is. Itt egy kicsiny gondatlanság is százezres, vagy milliós kárt okozhat. A felkészültség mellett na­gyobb pontosságot, fokozot­tabb fegyelmet követel tő­lünk- a munka. A szemlélet megváltoztatása nem megy egyik napból a másikra. El­telik még eav kis idő, míg az üzemi dolgozókból gyári munkások lesznek. A gyár' területe nagy. Akiknek a munkája megkí­vánja. hogy1, sűrűn változtas­sák helyüket az udvaron, azok szolgálati kerékpárt kapnak. Mi gyalog megyünk, ismerkedünk a gyárral. Be­szélgetésünk sűrűn megsza­kad, mert itt is, ott is oda- köszöwnek: Szervusz, Karcsi! — Tősgyökeres apátfalvi vagyok, apám 47 évig dol­gozott a régi gyárban, most pedig itt, az újban az öltö­zőkre felügyel. A feleségem is itt dolgozik. Mindenki is­mer. Nemcsak a gyárban keresnek fel gondjaikkal az emberek, hanem a faluban is megállítanak. Örülök is neki, de annak még jobban, hogy most már nemcsak a rég i ak szól í tan ak K ormos Karcsinak, de az újak is. A környező falvakból, Szilvás­váradról, Mikófalváról, Mó- nosbélből jönnek az újak. Minden tekintetben A szakszervezeti irodában az asztalon paksaméta pák* saméta hátán. De akármi­lyen adatra van szükség, csak egy mozdulatába kerül, hogy megtalálja. — Nekünk a kollektív szerződés tavalyi módosítá­sakor a sok újdonság miatt majdnem egy egészen újat kellett készítenünk — húz el" egy kövér dossziét. — A beremendiekét és a heiőcsa- baiakét vettük alapul Átdol­goztuk, kiadtuk az üzemek-' nek és javaslatokat kértünk tőlük. Igv született meg az új gyár új Kollektív Szerző­dése. Sok mindent figyelem­be kellett vennünk: 360 nő dolgozik itt: rengeteg a fia­tal. A dolgozók fele csak a harmincadik életévét tapos­sa. Már én is öregnek szá­mítok — nevet fel —• a 42 évemmel, meg az ősz fejem­mel. Lassan már a fiam is itt dogozik. :— A cementgyár lesz a munkahelye neki is? — Nem egy, két fiam van! — mondja leplezetlen büsz­keséggel. — , A nagyobbik tizenöt éves, most kezdi a szakmát tanulni. Elektromű­szerész lesz ő is, mint én, a kisebbik még csak tízéves. Szeretném, jia itt kezdené­nek. Itt ugyanis már lehet mit tanulni. Ez egy korsze­rű gyár. Minden tekintet­ben . Szilágyi Andor 1980- augusztus 30., tiouibéi M&kisak í se Ismerős a szöveg? Zoran énekli: Meleg a sör, de nekünk így is jó. Mifelénk azonban nem ez a fajta Izözö- nyösség, beletörődés a jellemző az emberek­re. Sőt! Vannak, akik ' úgy fogalmaznak, hogy néhányon mindenbe beleütik az orru­kat. Illetve: ha az ember kitenné a lelkét, ikkor sem volna jo semmi. Mindez a gyöngyösi Kossuth Lajos utcá­ban levő TÜZÉP-iroda ügyében jutott az ’szembe. Mert tegnap még azt kifogásolták ió néhányon, hogy miről jó az a ,,cirkusz", imi ott szerveződik a kedvezményes tiizelö- ikció idején? Nemcsak hogy órákon át áll­nak sorba az emberek tucatjai a járda te­kintélyes hányadán, hanem a: ..élelmesei)-' bek” ott is ülnek — egész éjszakán át. Amikor kiderült, hogy a szemfülesek az al­jasra szánt órakat sem sajnálják a. szén •niatt, a még élelmesebbje már új módii igyalt ki. A szürkület__ percei már ott falád­ák a kis sámliján a megrendelőiroda bejá­rtának szomszédságában. Az éjfél körül irkezők elkeseredve állapíthatták meg, hogy ik, bizony, lusta lajhárok az festésekhez’' iépest. Megszületett tehát a döntés: a tüzelőakció dejére a. belvárosban levő irodát be kell ■sukni. Aki szehet akar. menjen ki a kité- •őgyártó tizem, mellett található TÜZÉP-re. Mondjam, hányán nehezményezték ezt az újabb változatot? Hányán kérdezték meg: az illetékeseknek nem jutott eszükbe, hogy talán még ők is lesznek nyugdíjasok, kösz- vényesek, fáradt izmúak, akiknek nehéz ki­lométereket kutyagolni a város ,.isten háta mögötti” részebe. . . ! ? Persze, van autóbusz is, de az mikor megy és mikor jön vissza? ,Hm? ... A sorbaállás és a sorbaülés megszűnt te­hát a Kossuth utcában, a városi tanács dí­szes épületének tőszomszédságában. Ezt sen­ki sem hiányolja. De a tüzelőakció után az iroda nem nyitott ajtót ismét. Ezt pedig sokan nem értik és nem is akarják megér­teni. Van. aki még új ötletet is ad: ha a megrendelöiroda valamilyen furcsa „elv” alapján rossz helyen van ott. a Kossuth utcában, cseréljek el a Volán irodájával, ami viszont szintén rossz helyen van a Tö­rök Ignác utcában. A két utca párhuzamos egymással, de ez a második >,nincs agy szem előtt”. Miután a TÜZÉP irodája nem valami za­jos üzem, a gyöngyösiek „szerzett jogát”, ami a kényelmüket is szolgálta — tisztelet­ben illene tartani. Nem érdemes egy ilyen dolgot ..üggyé” nőni hagyni. A közhangulat miatt sem. (—ár) Anyaghiány gátolja a terv- teljesítést December helyett mór szeptemberben Új gabonatároló Gyöngyösön

Next

/
Oldalképek
Tartalom