Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
L Pásztor Sándor, a Kiskörén segítő lénárdfalviak vezetője: Hét végére, ha rajtunk múlik... ★ A termés jónak ígérkezik..; — Megette a fene. Ez a rövid, ám annál kifejezőbb megjegyzés nem minden indulat nélkül való, s földek, különösen búzatáblák környéken. gyakorta hangzik el manapság, jóval gyakrabban, semhogy örülni lehetne neki. Többnyire aratók mondják aratóknak. és mindenekelőtt az idei, rendkívül rossz aratási körülményekre vonatkozik. Nem csoda: az eleve rendkívülinek indult nyár — mi- utárr elhúzta orrunk előtt a nagy termés lehetőségének mézesmadzagját —, továbbra sem. július végére, augusztus elejére sem akar rendes kerékvágásba zökkenni: a Körösök és a Bodrog környékén áradások — százezer hektár termőföld víz alatt — és itt is. mifelénk és szinte mindenütt, harmatos éjszakák, ködös, a délelőttbe nyúLó hajnalók. szinte szüntelen esővel fenyegető fellegek. A METALLOGLŰBilS. közeli. hármas útelágazóban nagy búzatábla, lehet 2—300 hektárnyi, rajta, aránylag kis helyen, az útról nézve valósággal egymás hegyén-há- tán. tucatnyi kombájn, teherhordó jármüvek. lánctalpas traktorok. Zúgásuk, fel-felerősödő dübörgésük egyféle diszharmonikus zene. melynek hangiára — úgy tetszik — lomha táncot járnak a gépmonstrumok. E „táncra” — itt. a pé- lyi termelőszövetkezet földjén is — a sáros talaj készteti a helybeli és a segítségükre érkezett bélapátfalvi, illetve feledt kombájnokat. Utóbbiak: négy gép, nyolc ember — a szlovákiai issekkel kötött kooperáció keretében segítenek. köztük Adorján Andor gépkocsivezető és a fiatal Varga László kombájnos. — Megéri olyan messziről ide jönni? — kérdezzük a gépkocsivezetőtől. — Megéri? — Ki tudja? Ha az idő kedvez, akkor igen. ha nem kedvez, akkor nem. Mi a múlt kedden. Iáén érkeztünk, és még a héten itt leszünk, aztán irány haza. Mások is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. — Hány fordulója volt tegnap. Andor bácsi? — Négy. — És mennyi lenne jó? — Tegnapelőtt hat volt. és ha még másik kettőt is meg tudok csinálni, az már valami. de így. hogy csak délelőtt tíz óra körül tudunk kezdeni, megette a fene. Ügy mondják, a hevesi járásban a kiskörei termelőszövetkezetben halad aránylag legjobban az aratás, és ez alighanem az egész megyére is vonatkoztatható: a földrajzi. éghajlati viszonyok talán itt a legkedvezőbbek. Tatai László, a járási pártbizottság osztálvve- zetője. akivel a Vörös Hajnal irodájában találkozunk, így tudja és bizonyára így is igaz. Mint ahogyan igaz az is. hogv északabbra. a Tárná mentén. — és mindenütt — mindent elkövetnek, hogy minél hamarabb. minél kevesebb veszteséggel betakarítsák a gabonát. Ami az őszi árpát illeti, sikerült, túl vagyunk rajta, szépen fizetett. Kenyérgabonánk nagy része azonban az utolsó nyári hónap kezdetére, még odakint van. Magyar János, a szövetkezet elnöke, nem túlzott lelkesedéssel mondja: — Tavaly ilyenkor már el is felejtettük az aratást. Most az 1133 hektár búzának még csak kb. fele került magtárba július végére, és ezzel az eredménnyel, ezen a vidéken: élen állnak. Kilenc saját kombájnjuk mellett hét szlovákiai is dolgozik most a földjeiken és az elnök mind a hazaiakról, mind a Lénárdfalváról érkezett aratókról a legnagyobb elismerés hangján beszél. — Nemcsak megértik, de teljességgel át is érzik a nehéz helyzetet es ennek megfelelően dolgoznak. Meg kell menteni minden kalászt! Kimondani, jelszavakat fabrikálni könnyű, de betartani, aratni, nagyon nehéz, valóságos harc a most csúnyábbik arcát mutató természettel. Ebbe a küzdelembe a köreiek most két új, lánctalpas kombájnt is bevetettek, A vezetőfülke felett olvasható. cirill betűs nevük önmagáért beszél: SZÍ BÍRJAK. — Ezek aligha isméinek lehetetlent. A megjegyzés, amely kicsit, kérdés is egyben, az egyik új lánctalpas fiatal, de máris sokoldalú. ,ió kombáinosá- nak. Herényi Lászlónak szól. — Mi nagyon ki vagyunk békülve vele. Igaz. ez valamivel lassúbb, mint a gumikerekesek. de ezzel nem lehet elakadni. Mentünk már olyan helven is. hogy a lánctalp nem látszott ki a vízből. csak a kalász. A Bogárzó nevű részen vagyunk. nemrégiben csak 2— 3 aranvkoronás. ám a melioráció eredményeként ma már valósággal egyenértékű föld ez. Szépek, teltek itt is a kalászok, nagy porfelhő száll fel belőlük, amint a a komháinok beléjük hasítanak. ám sok helyen a háza szára vízben áll. és ebédidőben. ha nem zúgnak a gépek. itt is. ott is hallani hoav a házában békák kuruttyol- nak. van. Kétlovas, gumikerekű kocsin hozták ki a határba az ebédet. Egy vidám kis csikó is van velük, az étel kellemes illata összevegyül az aratás, meg a víz, meg a lábukat hol súlyosan lóbájó felhők eső-, hol az ezeket élűző, könnyű szelekkel érkező mezei illatokkal. Az emberek körülálljá'k az étele fogatot, és állva vagy a mezsgye szélére leülve — jó étvággyal falatoznak. Mig fogy a jóféle „kon- dikaja”, nehány szót váltunk « Lénárdfalváról érkezett kombájnosok vezetőjével, Pásztor Sándorral. — Nálunk nincs ilyen süly- lyedös talaj — mondja —, de azért, ahogy tudunk, ezzel is megbirkózunk. Már az első napok óta jól megbarátkozunk az itteniekkel, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, és reméljük, minél többet sikerül megmenteni ebből a termésből. .. Mert megéri — teszi hozzá —, igen szépnek látszik. — Otthon milyen? — Jól mutat odahaza is — és amint ezt mondja, elmosolyodik Pásztor Sándor — és ha itt végzünk, remélem. még ezen a héten, úgy hétfőn már otthon aratunk. — Akkor hát: hét végére itt befejezik ...? — Ha rajtunk múlik, biztosan tegnap is, este fél 9-ig háromnegyedig is benne voltunk. míg csak puhulni nem kezdett a búzaszár, hogy a harmat leszállt.. . Na. de gyerünk, folytassuk — és felint a már nyeregbe szállt szikár, őszes kollégájának. Karola Andrejnak, Most szlovákul hangzanak a szavak a kiskörei búzatáblában, s ha sokat nem is értünk belőle, annyit azért megtudunk, hogy Karola Andrei 15 éve kom- bájnos. most harmadik éve dolgozik itt és a legjobbak egvike. Ha észreveszi, hogy valaki valahol elhagyta a kalászt, utánamegy. levágja. Befejezte az ebédet a hatvani gimnáziumba iáró felírókislány. Bodor Ilona is. — Anyukám régi tsz-tag — mondja barátságosan, majd elárulja, hogy tavaly is szívesen jött volna. de végül is az etyeki építőtábort választotta. így most — Kezdettől végig itt leszek, szeretnék venni egy já bőrszerelést. Számára ez a fon lm, a felnőtteké az igazi gond. Az, hogy azok a gépek, amelyek most szánthatnának, az aratásban kénytelenek segíteni, Az, hogy az eső minden percben keresztülhúzhatja a számításokat, az, hogy egy- kilométeres körzeten belül is olyanokat produkál az idő ... — Hogy is mondjam — meséli az elnök —. keresztben állt egymásnak négy gép, hát, amikor a Szilváson, meg a burai réten esett az eső, akkor a Kanyarban és Akolhá- ton arattak ... ! Aratnak Kömlön is. — Például a Baglyas-tagon — mondja Gál Lajos főag- ronómus — és odamegyünk. A hatalmas táblában szintén a kombájnosé, a nehéz, erős gépeké a főszerep. Zúgnak. dohognak, nekiindulnak, megakadnak. Most rövid időre csend lesz a borús ég alatt s a dülöút mellett vadzab, ebszékfű, bükköny, pipacs, meg más mezei virágok szép. színes sövénye mellett várjuk a Rába—Steigert. Végre kiköt a tábla szélén, és a vezetője nem túlzottan derűs arccal mondja a fő- agronómusnak: — Rókája van a gépnek. Ez szaknyelven annyit tesz, hogy a motolla tengelyére rácsavarodott a szalma. míg leszedik, legalább egy órába kerül. — Na. hál’ istennek. De más baj. remélem, nincs? — Elszakadt a variátorszíj. — Odabent van? — Van, csak ki kell hoz- ti. Kiss András ágazatvezető is eszese a beszélgetésnek, óbb szóra nincs szüksége. Motorra pattan, elviharzik. 'lem kell sokat várni, megérkezik az új variátorszíjjal, olytatódhat a munka. Közeledik az este. búcsúzni készül a nap. de a határ képe nem azt mutatja, hogy mára felhagyni készülnének az aratással. Folyik a harc Kiskörén, Kömlön, Tiszaná- nán — mindenütt, minden szem búzáért, minden kalászért. Térdig sárban, vízben iáró. de szépet ígérő, draga. nehéz aratás. Még a lánctalpas erőgépek is segítségre szorulnak. íme, így ncz ki egy bevetés után a láne A mély sáros talajon bizony gyakran rászorulnak a kombájnok a lánctalpas erőgépek segítségére. Jó étvágyat a „kondikaIához" (Fotó: Perl Márton.)
