Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
</ Szép ved*, jó volt, de. i. A dupláját volna Ismeretes — lapunkban annak idején részletesen beszámoltunk róla —, hogy pártunk XII. kongresszusa, valamint hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére széles körű munka- verseny-mozgalom bontakozott ki hazánkban. A budapesti Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor nevét viselő szocialista brigádja felhívásához megyénk üzemi és szövetkezeti kollektívái is az elsők között csatlakoztak, és a fővárosi üzemben dolgozó vasöntők kihívása alapján úgy döntöttek: 1980. március 22-én, és ahol a munkarend eltért az országostól, ott március 29-én kommunista műszakot tartanak. Abban is teljes volt az egyetértés közöttük, hogy a szabad szombatokon önként vállalt és végzett munkájuk értékét a megye gyermekintézményei, nek fejlesztésére ajánlják fel. Jobb s nemesebb célokra aligha ajánlhatták volna fel százezreiket és millióikat. Mert igaz ugyan. — ahogyan elhangzott megyénk kommunistáinak küldöttértekezletén, és a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresz- szusán is —, hogy gyermekeinkre eddig is megkülönböztetett figyelmet fordított társadalmunk és joggal büszkélkedhetünk óvodai, bölcsődei ellátottságunkkal, de az is az igazsághoz tartozik, hogy megyénkben sem mindenütt tudjuk még kielégíteni az igényeket. Ezenkívül számolni kell azzal is, hogy népgazdaságunk anyagi körülményei között a korábbinál is nehezebb lesz előteremteni a központi keretekből egy-egy új iskola, óvoda, ■bölcsőde építésének, valamint üzemeltetésének költségeit. Mint a nagykönyvben Egyetlenegy dolog kivételével — erre írásunkban később majd visszatérünk — lényegében minden úgy is történt, ahogyan abban a bizonyos jelképes nagykönyvben meg van írva Az említett napokon százak, ezrek mondtak le a pihenésről, és minden várakozást felülmúlóan többen jelentek meg a munkahelyeken. És korántsem csak a termelés közvetlen résztvevői álltak a gépek mellé, jelentkeztek munkára, hanem az irodisták is. Ez utóbbiak közül akiknek nem jutott hely az üzemekben, azok a népfront által szervezett társadalmi munkaakciókban vettek részt igen nagy számban. A jogos elismerés hangján szólhatunk megyénk ipari és mezőgazdasági üzemeinek, szövetkezeteinek gazdasági és politikai vezetőiről is, mert a pluszmunka valamennyi tárgyi és technikai feltételéről gondoskodtak, így a szabad szombatokon végzett munkát mindenütt teljes értékű műszakként tudták befejezni. A vártnál is több A négy hónappal ezelőtt végzett kommunista műszakok pénzbeli értékének ösz- szesítése ezekben a napokban fejeződik be, így fillér pontosságra ma még nem tudni, hogy hány millió forint kerül majd rá a végszámlára. Az azonban máris biztos, hogy rekord született, hiszen az eddig befizetett összegek megközelítik a kétmillió forintot, és olyan üzemek, mint például a Heves megyei állami és a tanácsi építőioari vállalatok, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, az egri Finomsze- relvénygyár, az Izzó Gyöngyösi Gyára, a Mátraalji Szénbányák, a Mátravidéki Fémművek illetékesei csak ezután tesznek majd hivatalos és végleges „nyilatkozatot” a felajánlott összegek nagyságáról. Ha ez is megtörténik. akkor a pénz fel- használásának konkrét formájáról Heves megye Tanácsa, a KISZ Heves megyei Bizottsága, a Szakszervezettek Heves megyei Tanácsa és a Hazafiás Népfront Heves megyei Bizottsága határoz majd közösen. Sajnos, az említett politikai, állami és társadalmi szervek vezetői jóval köny- nyebben dönthetnek majd a pénz fölött, mint maguk is szerették volna. Mert a bevezetőben már szóvá tett „egyetlenegy dolog” nem úgy sikerült — nem csak Heves megyében —. ahogyan megyénk vezetői szerették volna. Épülhetett volna egy új... Aligha kell bárkinek is bizonygatni: népgazdaságunk anyagi lehetőségei, valamint a jelenlegi beruházási és építési feltételek ismeretében sokkal célszerűbb lenne koncentráltan felhasználni az önzetlenül segítő kollektívák pénzét, mint elaprózni, tol- dozgató-foldozgató fejlesztésekre költeni, olyan munkálatokra, vásárlásokra fordítani, — óvodák, bölcsődék festése, parkosítása, játék-, rádió-, televízióvásárlás, konyhai felszerelések bővítése stb. —, amelyek anyagi fedezetét egyébként is elő tudják, és elő is kell teremteniük tanácsainknak és a létesítményeket üzemeltető munkahelyeknek is. A kommunista műszakokat szervező megyei vezetők egyebek mellett ezért is kérték az üzemektől, hogy a műszakok értékét a megyei tanács fejlesztési számlájára utalják át, és a pénz felhasználására garantáltan ott kerül majd sor, ahol a legnagyobb az igény rá, ahol a legjobban és legtöbbet tudnak vele segíteni. Elvben igen, gyakorlatban nem Bár nem verték dobra, nem készült róla hivatalos dokumentum, de valamennyi üzem, szövetkezet kollektívájával tudatták, hogy a műszakok értékét a megyei szervek is megtoldják, és így akár egy új óvoda, egy új bölcsőde, vagy egy új iskola is épülhet belőle. Vagyis a kommunista műszakokkal előteremtett három-négy millió forint akár nyolc-tíz milliót is érhet majd. Arról nem is szólva, hogy a közös ösz- szefogással megépített új létesítmény — megvalósítására bárhol is került volna sor a megyében — egyben zöld utat biztosít egy másik olyan hasonló új beruházásnak is, amely éppen a szűkös anyagi lehetőségek miatt sem a megye, sem a városok, sem a járások terveiben nem szerepel. A „központi akarat” elveit ugyan senki sem vitatta, illetve vitatja, a gyakorlatban azonban a helyi érdekek győztek, így most a milliókat tíz-húsz ezrekre osztva kapják meg az - üzemekkel, a •szövetkezetekkel határos községek, a munkahelyekkel kapcsolatban levő óvodák, bölcsődék, iskolák. Senki sem állítja, hogy érveik hamisak, vagy döntésükkel rossz célt szolgálnak, de mindezekkel együtt is az lett volna az igazi, ha nem a helyi, hanem a megye társadalmának igényeit tették volna az első helyre. Persze az sincs kizárva, hogy az erre való buzdítások, biztatások is túl halkan hangzottak el a városi és a járási határokon belül. Természetesen így is tisztelet és köszönet a segítségért, és valamennyi kollektíva megérdemli, hogy: szép volt! A nagyszerű összefogásnak, a példamutató lelkesedésnek azonban szebb és főképpen értékesebb „emlékművet” is állíthattak volna. De hát mint mindent, úgy ezt is tanulni kell még. Reméljük: ami késik, az nem múlik. Talán majd legközelebb.. . Koós József Amerikai szakszervezeti küldöttség Egerben A SZOT meghívására hazánkba érkezett amerikai szakszervezeti tisztségviselők küldöttsége William Perry- nek, az AFL—CIO-hoz tartozó kikötői rakodómunkások nemzetközi szervezete (JLA) New York-i alapszervezete elnökének vezetésével szombaton Egerbe látogatott. A delegációt Lévai Ferenc, az SZMT titkára fogadta és köszöntötte a megyeszékhelyen. majd tájékoztatást adott szőkébb hazánk politikai, gazdasági életéről, és ismertette az itt folyó szak- szervezeti mozgalom tevékenységét, és feladatait. Ezt követően vendegeink városnézésen vettek részt, majd a délutáni órákban Szilvásvárad természeti szépségeivel ismerkedtek. (Fotó: Perl Márton) Az igazgató félórái Az igazgató a munkakezdés előtt negyedórával már a szobájában volt. Átnézte az újságot, futó pillantást vetett az asztalán álló naptárra, volt benne bejegyzés aznapra is bőségesen, egy cédulára felírt néhány dolgot, amit feltétlenül el kell intéznie, mire a titkárnő bejött, már javában benne' volt a munkában. Éppen egy kimutatás második oldalát tanulmányozgatta, mikor a titkárnő halkan nyitotta az ajtót, s bejelentette az egyik társadalmi szervezet városi vezetőjét. Á tulajdonképpeni megbeszélnivaló — társadalmi munkához erőgépet kértek vasárnapra — alig néhány percet vett igénybe, de hát az illem úgy kívánja, hogy még maradjon a vendég, legalább addig, amíg a kávéját megissza. Közben a főmérnök tűkön ülve várta a titkárnő jelzését, a napi munkával összefüggő, halaszthatatlanul fontos kérdésben kellett az igazgatónak kimondania a döntő szót. Alig kezdett hozzá, befutott a felettes szerv egyik munkatársa a fővárosból. Érdeklődni, ellenőrizni jött. Igaz, olyan dologra volt kiváncsi, amit éppen előző nap adtak — határidőn belül — postára, s ha nem indul el korábban, már az asztalán találhatta volna. De hát jött, s ha már itt van — útiköltség, napidíj — minimálisan másfél órát el kell töltenie a kiszállás színhelyén. Kávé, üdítő — az igazgató gyomra már egy kicsit reszket, nem a második kávétól, hanem azért, mert a főmérnökkel nem tudták befejezni a megbeszélést, márpedig az az ügy nem kerülhet sínre, amíg az ő aláírása rajta nincs az iraton. c Mire a felettes szerv képviselőjét sikerült a főkönyvelő gondjaira bízni, befutott az egyik partner vállalat igazgatója. Azonnal kellene nekik egy alkatrész, különben nem tudják az exporttervet teljesíteni. Jöjjön a főmérnök, a termelési, kereskedelmi főosztály vezetője, a vendégnek szerencséje van, tudnak segíteni a gondján, immár megköny- nyebbült lélekkel maradhat még egy félóráig, a kávé, üdítő mellé egy pohárka konyak is kerülhet... Ne folytassuk a sort. a félóráikat, amelyekben még két vállalat és a tanács képviselője, a patronált általános iskola úttörövezetöje után egy volt iskolatárs is helyet kapott, s azután egy külföldi delegáció jött üzem látogatásra. .. De hát mit lehet tenni? Az igazgatóhoz bejelentkező személyt fogadni illik. Még ha később a konkrét témát egy osztályvezetővel fogja is megbeszélni, egy kávényi időt akkor is rá „kell” szánni — így követelik a kialakult szokások. Hogy az idő pénz, azt elég gyakran emlegetjük, a szalag mellett, teljesítményben dolgozók esetében talán komolyan is vesszük, csak éppen odáig nem jutottunk még el, hogy belássuk: az igazgató ideje nemcsak hogy pénz, de igen nagy pénz. Amiből mindenkinek csak annyit lenne, szabad elvenni, amennyi a munkához feltétlenül fontos. Nagy Zsuzsa Kettévágott gyümölcsök Régi bölcsesség: mindig az a lényeg, hogy „honnan” nézünk valamit. Például — most. — Azt mondják azok, akik őszinték tudnak lenni, hogy nem is olyan rossz „üzlet” manapság a kisajátítás — jegyeztük meg. — Ez igaz. de a gazdaságnak az sem mindegy, hogy évek, mit évek, évtizedek .óta állandóan át kell szerveznie a tevékenységét. Előbb a külfejtés, aztán a gáz- és a villanyvezeték, majd az M3-as... ! Lám, milyen sokarcú is az igazság. De hát az M3-asra is olyan szükség van már, akár egy falat kenyérre. Értik is ezt a Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaságban, ahogy Kósik István is, a termelési igazgatóhelyettes. Mégiscsak a fő gazdasági ágazatunk a szőlőtermesztés. És ha van „vörösbor-program”, akkor ők a „fehérborprogram” gazdái. Főként az illatos fajták termesztését és feldolgozását serkentik, gondozzák, irányítják a jelentős nagyságú társulás keretében. — Mi eddig úgv voltunk a gyümölcsössel, hogy afféle kiegyenlítő szerepet szántunk neki. Ha az egyik évben a szőlő nem „jött be”, kárpótolt bennünket a gyümölcs. És fordítva is így igaz — halljuk az igazgatóhelyettestől. Aztán adatokat js közöl. Arról, hogy az almások, barackosok, csonthéjasok ' a hektárak tíz százalékát foglalják el. Részesedésük a termelési értékből viszont túlhaladja ezt az arányt. Meglepő viszont, hogy a szőlő csak húsz százalékot tesz ki a „megtermelt” forintok — Több ezer köbméternyi földet mozgattak meg a munkagépek itt, Nagyrédc térségében, — mutatja Varsányi Imre fő-építésvezető. (Fotó: Szabó Sándor) összességében. Ez az összehasonlítás azt is jelzi, hogy a gyümölcstermesztés nem is olyan „másodlagos” fontosságú ebben a gazdaságban. Nem is titkolják, a szívükhöz nőttek az almáskertek. az őszibarackosok. És akkor jött az M3-as... 1 Ecsédtől Karácsondig. Kilométereken át vágja ketté az. állami gazdaság földjeit, kertjeit az új autópálya. Gyöngyös előtt látszik ez a legjobban, ahol a leágazások és rácsatlakozások valóságos arabészket véstek a fák közé. Furcsa alakzatok maradtak az úttest egyik és a másik oldalén. Vannak olyan facsoportok ts, amelyeket az aszfaltcsík íve, hurokja teljesen magába zárt. — A fákat gondoznunk kell ilyen körülmények között is. Tehát a permetezéskor a gép olykor csak húszméteres utat tud megtenni, más helyen pedig százméterest. Mindezt a nagyüzemi technológia címszó alatt. De még mindig ésszerűbb ennek a „lehetetlen” állapotnak a tudomásul vétele, mint nekiesni a tízmilliókat hozó fáknak és kiforgatni azokat. Az biztos, hogy ezeken a részeken már nem szabad újratelepíteni a kiöregedő almáskerteket. Az őszibarackos ötven hektárját ezért is vitték arrébb, biztonságos helyre. — Kétségtelen, hogy a termelés ilyen körülmények között a költségek növekedésével jár együtt. Az is más dolog, hogy a kettévágott táblákat új utak kötik majd össze az M3-as forgalmának zavarása nélkül. Ezt a köny. nyítést is megkapjuk. Az útépítés okozta szükséges rossz miatt támadt nehézségeiket az útépítők tehát a minimumra igyekeznek esők. kenfeni. Azaz: törődnek a másikkal is. Nem takarják el a szemüket azért, hogy csak az autópályát lássák magük előtt ★ A különböző gyümölcsök vagonjait szüreteli le évente a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság. Honnan van ehhez elegendő munkása? — Többféle módon igyekszünk munkásokat szerezni. Kialakítottunk például a Fáy-tanyán egy modern KISZ-tábort, ahol évente, nyaranként több száz fiatalt fogadunk. A turnusok programját előre összeállítjuk és közöljük azokkal az iskolákkal, ahonnan a fiatalok érkeznek. Nemcsak azt tudják meg ebből, hogy naponta milyen munka vár rájuk. hanem azt is, hogy az egyes délutánokon, estéken milyen rendezvények adnak szórakozási, művelődési lehetőséget. Még hozzáteszi az igazgatóhelyettes, hogy a táborozó lányokkal a gazdaság asz- szonydolgozói úgy bánnak, mintha a sajátjuk lenne valamennyi. A fiatalok pedig igyekvők, szorgalmasak, lelkiismeretesek, tanulékonyak. A szabad szombatokon önállóan is rájuk lehet bízni a szőlőkben is a legkényesebb munkákat. — Ősszel, a szüreti időkben is üzemel majd ez az ifjúsági tábor — jegyzi meg Kósik István.. A befektetés, a kialakítás költsége, a mintegy hárommillió körüli összeg — megérte tehát. Az AGROKER a vásárlójuk. A hűtőházban az ő megbízatása alapján tartják az almát. A leszedett gyümölcsöt frissen adják el, minden egyéb munkát bérben végeznek. — Mi jut a megyénknek ebből a sok gyümölcsből? — Az élelmiszer kisker.- nek korábban 2(1—30 vagon almát adtunk el. Ez az érdeklődés az utóbbi évben megcsappant. Mi minden igényt hajlandók vagyunk almából kielégíteni a megyénkben. Kedvezményes vásárt is rendezünk őszibarackból is, almából is. — Export? — Közvetlenül mi nem exportálunk. A tárolt almával az AGROKER rendelkezik. — Érdemes volt egy ekkora tárolót megépíteni az alma miatt? — Először is: igen. Már eddig „behozta” a költségeket. Bár hamarabb tudtunk volna pénzt adni erre a célra. Másodszor: nemcsak az. almát tartjuk a hűtőházban, sok mást is. A gyümölcs tehát üzletnek sem nem rossz ebben a gazdaságban. — Almafáink öregszenek; az új telepítés pedig... J Mert a szőlő, ugye,.. ! Mit mondjunk erre? Hol termesszenek szőlőt, ha nem a Mátra vidékén? De ha a gyümölcs is „megéri a pénzét” — miért kellene amiatt fanyalogni ? Annyi biztos, hogy jöhetett ilyen, vagy olyan kisajátítás, vihették ide, vagy oda a kertek egy részét, a gyöngyösieket mér „megfertőzte” a gyümölcs. Anélkül nem tudják elképzelni a gazdaságukat. De ha egyszer jó nekik is. jó a környező lakosságnak is és jó a népgazdaságnak is... ! Mellesleg: látványnak sem rassz — autózni a virágzó, vagy a pirosló terméstől roskadozó almafák között az M3-ason. (Elnézést a sántító szellemeskedésért !) A realitás a lényeg most is, természetesen. G. Molnár Ferenc 1980. augusztus 3., vasárnap
