Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

— Es most: hová, merre, mi a kívánság. . . ? — A paradicsomba — ad­juk elő röviden a kérésünket Beli Józsefnek, a tarnaörsi termelőszövetkezet elnöké­nek. — Na, oda magam is szí­vesen elmennék — mondja mosolyogva —, rám férne egy-két kellemes órácska, de annyi a dolgunk, hogy még meghalni sincs ideje az em­bernek ebben a pokoli hő­ségben. Derülünk egy jót a találó válaszon, majd búcsúzunk a nagyon elfoglalt elnöktől, s Nagy Sándor párttitkár és Kiss Imre kertészeti főága- zatvezető társaságában indu­lunk el. és érkezünk meg az úgynevezett régi barackosba. Itt található kb. hét hektár abból az összesen 63 hektár­nyi területből, amelyen idén paradicsomot termeszt az ör­si téész. A meleg valósággal ful- lasztó, így aztán örömmel tartanak egy kis pihenőt a paradicsomot szedő asszony­csapat tagjai. — Mikor kezdték a mun­kát? — kérdezzük Csömör Mihályné munkacsoport­vezetőtől. — Mikor is álltunk be, gyerekek? —1 fordul társai­hoz az asszony. — Jókor. — Idejében. — Nem hagyjuk magun­kat kifaggatni.. .! A válaszokból először te­hát az derül ki. hogy jóked­vért. egy kis tréfálkozásért ezeknek az asszonyoknak sem kell a szomszédba menniük, nevetik, hogy módjuk nyílik egy kis nyelvköszörülésre, de azután csak elárulják, hogy jókor reggel már itt voltak. Azt pedig kérdezni sem kell, hogy milyen a paradicsom, magunk is meggyőződhetünk róla. hogy a még éretlenek között sok szép is akad, fe­szesek kemények, a zöld levelek közt pirosán moso­lyognak. A ..gyerekek” viszont már kinőttek a kislánvkorból. legtöbbjüknek már felnőtt fiai, lányai vannak. Az 54 éves Túró Mihályné pedig két szép kislánynak a nagy­mamája. Saigó derekát ta­pogatja. s nagy szeretettel beszél a csöppségekről, hogy azokat bizony látni kellene, együk szebb, aranyosabb mint a másik, nincs is nagyobb öröm, mint nekik örömet szerezni. __ Ezért dolgozunk szíve­sen a férjemmel, így. öreg fejjel is... Mert nekünk már nem kell. de nyugodtak csak úev vagyunk, ha néha-néha a gyerekeknek 1« tudunk ezt- • azt adni. Legyen i?ekík könv. nvebh min' minekünk volt.. — Nehéz lehet itt egész nap hajladozni. —- Bizony, nehéz, de azért 980. augusztus 11; vasárna látszik, hogy életkor tekin­tetében egeszeti más a hely­zet, Ezek alig hagyták még el a húsz esztendőt, és ki teljes bikiniben, ki farmer­ban és bikinifelsőben dolgo­zik. s nyújtanak a férfiszem Számára kellemetlennek ép­penséggel aligha nevezhető látványt. — Hej, ez a pár fiú, őket azután lehet irigyelni! De persze mi nem ezért jöttünk. hanem riportra. Mindjárt meg is állapodunk az egyik tízóraizó csoportnál. — Hogy megy a munka? Néznek ránk. összenevet­nek. nem értenek bennünket. Mi viszont azt nem értjük —, hogy ők mit nem érte­nek. Aztán ezt is megtudjuk: külföldiek ezek a csinosak zs szépek. Ez a csoport itt a csehországi Brno-ból jött. az ottani mezőgazdasági egye­tem harmad, és negyedéves hallgatói, a másik csoport pedig — kissé távolabb — az NDK-sok csapata, ők ti­zennyolcán. a weimari főis­koláról jöttek. Valamennyi­üknek augusztus 16-án telik ki a két hét tábor. Mindezt Bitter Olga. a gyöngyösi főiskola hallgatója mondja el róluk, majd alkal­mi tolmácsnak hozzánk sze­gődik. A csehszlovákiai egye­temisták vezetője dr. Milan Navratil docens, tőle kérdez­zük: (Fotó: Perl Móii Kigyúltak a búcsútábor- tüzek, véget ért a táborozás, szombaton hazautaztak az utolsó turnusok is. A Sió­foki Állami Gazdaság köz­ponti és alsótekeresi kerüle­tében, valamint a Balaton- boglári Állami Gazdaság bogiári és lengyeltóti kerü­letében levő KlSZ-építótá. borból. A Siófoki Állami Gaz­daságban a cseresznye, a meggy, az őszi- és kajsziba­rack szedésében, válogatásá­ban, csomagolásában szor­goskodtak. s több mint húsz­millió forint termelési érté­ket értek el. A Balatonbog- lári Állami Gazdaságban 158 tonna cseresznyét és meggyet, több mint 260 ton­na őszi- és kajszibarackot „szüreteltek’' le, 453 hektá­ron szőlőkötözést végeztek. A Siófoki Állami Gazda­ságban az utótáborozáson vasárnap a Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola hall­gatói kezdik meg termelési gyakorlatukat és segítenek majd a budapesti ELTE első­évesei is. A Balatonboglári Állami Gazdaságba 150 nóg­rádi bányász érkezik a kaj­szi- és őszibarack szedésé­hez, később pedig a cseme­geszőlő-szüretbe is bekap­csolódnak. Kiss Imre kertészeti főágazatvezető, Nagy Sándor párttitkár és a brigádvezeto társaságá­ban ellenőrzi a paradicsom minőségét. — Általános gyakorlat a brnoi egyetemistáknál a kül­földi nyári tábor? — Igen. Három-négy év óta hallgatóink ehhez hason­ló nvári munkákban vesz­nek részt külföldön. Voltak már csoportjaink Lengyelor­szágban, a Szovjetunióban Jugoszláviában és Franciaor­szágban is. — És itt: jól érzik magu­kat? A kérdésen nevetnek, ka- carásznak a lányok, s mond­ják, ki mint tudja: — Dá. — Jól. nagyon. . . — Ja, ja. — És a munka nem nehéz? — Nye trudna. — Tehát: nem. És jó itt? A „paradicsomban” Ládákba kerül a piros paradicsom — Interesztnij. .. Vagyis: nagyon érdekes. Ez utóbbit el is hisszük Ivan Pospisilnek, most is a lányok mellett sütkérezik, es mi csak irigykedni tudunk, láttán, hogy Jana Prudkova. Dana Ticha. meg a többiek mint pajtáskodnak a fiúval. Az NDK-beliek tábora na­gyobb. ők Frau Schulze, a fiatal üzem- és munkaszer­vezés-tanár vezetésével 18- an vannak, és abban meg­egyeznek a másik külföldi csoporttal, hogy fiú közöttük is csak mutatóban akad. A velük való beszélgetésben egy miskolci kislány. Szép Erzsébet segít leküzdeni a nyelvi, korlátokat. Néhányan nagy ■ jókedvűen diktálják a nevüket: — Romy Rindfleisch. — Gundula Przybilla — Andreas Dalibor.. . Végre, egy fiú! Itt azt kérdezzük a lá­nyoktól. könnyén elenged­ték-e őket otthon a külföldi táborba. A válasz itt is csak nevetés, majd, Romy, őszin­tén : — Hajaj... Még örültek is. hogy így legalább lesz egy kis nyugtuk. — Ha a munkával itt vé­geztek. mi lesz a további program? — Egy hét Balaton. Búcsúzóul a szőke fiút kérdezzük: — És mondd, Andreas, hogy érzed magad ennyi lány közt? — Mint a Paradicsom­ban. ..! B. Kun Tibor A Tisza vizéért... Az augusztusi áradást kö­vetően a Tiszán és mellék­folyóin romlott a víz minő­sége, az alacsony oldott oxi­gén és a magas szerves- anyag-tartalom veszélybe sodorta a halállományt. A Zagyva Üjszász alatti sza­kaszán a héten kisebb hal- pusztulást is észlelték. A Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság mesterséges be’- avatkozással igyekszik javí­tani a helyzeten, elsősorban a halállomány védelme ér­dekében. A leginkább szeny- nyezett Hortobágy-Berety- tyóba másodpercenként öt köbméter hígítóvizet vezet­nek. ugyanakkor levegőztető berendezéssel juttatnak több oxigént a főcsatorna élővi­lágának. Az intézkedések hatására a Tisza vízminősége a hét végére javult, a középső sza­kaszon az oldott oxigéntar­talma szombatra megközelí­tette az átlagos értéket. A vízminőségi osztály szak­emberei úgy vélik, hogy az élő Tisza vízszintjének nor­malizálódása után a mellék­folyókon is gyors javulás várható. A kiskörei víztá­rozó hatalmas vízkészleté­ben az áradás csak kisebb mértékű elváltozást okozott. Csömör Mihályné, a munkacsoport vezetője csak megszokja az ember, aztán meg bele is törődik, bár már reggel amikor kijö­vünk, azt várja az ember, hogy mikor jön az este. '— De azért megéri? — Ami a pénzt illeti, nem panaszkodhatunk. Ha egy mázsát leszedünk, megvan a 250 forint. Míg az asszonyok és mi szóval tartjuk egymást. ad_ dig Nagy Sándor és Kiss lm- rt a Daradicsomot szemléli. — Elégedettek? — kérdez­zük búcsúzóul. — Igen, bár kicsit leésőn érik, de es nagyon szép, és jó fajta. Ahogy elnézzük, nem lesz baj a termésátlag­gal. o o o A megye legnagyobb zöld­ségtermesztő szövetkezetében. a hevesi Rákócziban szintén nagyban megy a paradicsom- szedés. A Guba-tagi 250 hek­táron hasonló kép fogadja a látogatót, mint Tarnaörsön — de mégis: micsoda különb­ség. Igaz. nagy többségben itt is a szebbik nem képvi­selői szedik a paradicsomot, az azonban már messziről Búcsúznak az építőtáborok 1 Szorgos diákkezek szedik az étkezési paradicsomot a hevesi -mokháton A PARADICSOMBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom