Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

*S»ai

I Kakastejes kenyér

A kenyérnek is megvan a maga sorsa. Sót útja is.

} Csaladom egy része Békéscsabára származott. Ha látogat- / 1 ni megyek őket. kikötött az alku, viszek nekik ajándékul f — egri kenyeret. Ök már megvették nekem kedves aján- j déleként a buci hátú, tetején mosolyra nyílt „szájú bé- S késcsabait. Kenyér-kenyér mondhatnánk és bolonderia / t az bolondéria, tehetnénk még hozzá. Csakhogy tudjuk mi

< azt jól. mennyire nem így yan. Ügy van, hogy bár tele- J i mesen csökkent a kenyérfogyasztás Magyarországon az

I evekkel ezelőttihez képest, léven. hogy több a kenyérre- » való, így aztán bővebben jut a kenyérhezvaló is. ám a kenyér az kenyér maradt. Nemcsak elvont fogalom, hanem élő, létező fogalom és anyagi, enni, élvezni való igaz ; valóság is.

Régen megszűnt már a sorban állás a kenyérért.

— Azok ott miért állnak sorba?

— Kenyérért — mondom egykedvűen, eszembe se jutva, hogy olasz újságíró ismerősöm' szántára bővebb ; magyarázat szükségeltetik, mert lám. szinte földbe gyö- j keredzik a lába a válaszomtól. Becsületes, jó baloldali / ember, akinek nem illúziói vannak a szocializmusról, de elvei és elképzelései. S hogy kenyérért kell sorba állni egy szocialista országban, hát az irántam való tapintat- ból is. meg elveiből kiindulva is rendkívül kínos a számára. Mígnem észbe kapok, s elmagyarázom azt, ami szá5 irtunkra kézenfekvő: milyen kenyérért is állnak sorba i S például Egerben, vagy a fővárosban is. Amilyent én ho- , í aok magammal Békéscsabáról, vagy amilyet én viszek 5 oda Egerből. Így sem érti egészen a dolgot, de ez már \ más. ez már megnyugtató meg nem értése a dolgoknak.

< > — Válogatnak a van között. ■. Ugye?

— Valahogyan úgy... — helyeslek. miközben csendben i es magamban szidom a sütőipart, amely futószalagra tet< te a kényeret, mi nt a. konfekcionált lábtyűkét a cipőgyár- .;

‘ ban. Pedig tudom, igaztalan vagyok, mert futósza< lagon is lehet — bocsánat a profán hasonlatért — jÖ bail kancsot, meg kenyeret is csinálni. De álljunk meg egy í pillanatra ennél az igénél: csinálni? Ki mondja ezt, ki 5 merné így mondani: kenyeret csinálni? Kovászt, kényé- fret készítenek. Sütnek. De csinálni? Hiszen a kenyér,/

< amelynek még a fogalma is megszámlálhatatlan szinoní- ‘

< mával szövi át meg át életünket, az még lehet madár- í \ látta is, azazhogy apánk, anyánk útról, munkából, me- > j zőről hozta, visszahozta kenyérmaradéka. Még hogy mal radék? Ilyet írni is arról a kenyérről, amelyet, mint gye- 5 rekek, különös ízt ki érezve belőle, oly boldogan máj- s

< szóltunk.

) A szerkesztőség ud varán egy időben megjelent egy )

i autó. s a ház női már rájzották is körül: lábasban sült j kenyér volt az. amit a ..maszek’’ a házhoz hozott. A ke- ■

< nyár az kenyér, de ez mégis másfajta kenyér volt. Min- ^

< dégyikünknek van saját és majdnem titkos címe. helye,

} hogy hol és milyen kényéi’ kapható. Kecskeméten. Pélyen,

j Rákospalotán, Poroszlón, Párádon, vagy éppen Egerben I

Í

a piacon, ahol...' Mert a kenyerek mind kenyerek és < ' mégis mások. De Gaulle francia tábornok szerint azért > nehéz a franciákkal bánni, mert százféle sajtot ismernek. < szeretnek, és válogatnak benne. Így lennénk mi a ke- S nvérrel? Ha nincs friss kenyér a boltban, háborgunk. Ha '

5 későn jön. háborgunk. Ha egy órát üresen állnak a ke- <

< nyerespultok. a miniszter fejét követeljük, de a boltve- ; í zetőét mindenképpen. .

. . .és annyi kenyeret pazarlunk, amelynek negyede < elég lett. volna az „ántivilágban", hogy ne éhezzenek ;

/ apáink, anyáink, nagyszüleink. A franciák nem fecsérlik < a sajtot, ha már szeretik, nagyon becsülik. Ha már száz- í í féle is van belőle. Nálunk meg van ám százegyedik fajta < kenyér is. Ez közvetlenül a madárlátta után következik >

? és a reális zsíros, vajas kenyerek világából a mesék vi- !

< világába viszi át a gyerekeket maszatos ujjacskáikat fog- ;

5 va: ez a kakastejes kenyér.. .

í — Mi csoda? >

— Kakas tejes kenyér — próbálom fordítani németre i \ a mondatot, amely csak németül mondat, magyarul mcm- < í dás. _ j

— Mármint hogy a kakasok teje... — döcög nemei /

< barátom, hogy milyen ötleteim is vannak. Am elszánt ma- }

< gyarázásomat kísérő még elszántabb arcom láttán meg- í í hökken. végül is nincs-e- valami bajom’’ Méghogy ka- ‘ t kastej. Meg ka kas tej is kenyér ráadásul! Igaza van. ho- '

( gyan is lehetne a világ bármely nyelvére lefordítani ezt / , '< a fogalmi abszurdumot, amely a magyar nvelvben. a í I gyermeknvelvben. ha úgy tetszik, maga a tökéletes reá- ,

^ litás. Soha nem jutott volna eszembe, hogy kétségbe von- j < jam. igenis van ka kastei es kenyér is. Ha már nagyob-;

' bacska koromban külön rákérdeznek, lehet-e a kakasnak > teie. persze, hogy nevetve nemet mondok rája. De a ke- \ nvér az más. Ha valami a kenyérrel kerül kapcsolatba. > az kilép a realitások, a földi dolgok világából, az úgy vá- lik varázslattá, hogy valami sajátos bájú és ízű meg- ; í fogható realitássá omlik az ínyünkön. Ha a harmadnap«* J I kenyér csak úgy. üresen, nem ízlett tízórainak, hát ak- í kor mondták nekünk, hogy ez nem egyszerű kenyér: ezt (t kakasteiie! sütötték. Kakasteies kenvér. És megettem.

I Megettük. Jóízűen A mesék földön készült, szegényeknek $ sült és száradt kenyerét Gazdag gyereknek soha sem ju- í rótt kakasteies kenvér. A gazdag averek igv lett szegé- f nvebb mint a sz.oeénv. mert soha nem ízlelte ázt a ke- < nveret amit anvja dagasztott; sütött kakasteijel egyetlen <

< fiacskáiénak. Vagv ötnek. \

, Hol vagy már. gyermekkórom s hol vagy, le teiet >

J adó kiskakas, és ho! le. madárlátta kakasteies kenvér < — Horni , hami — mondom az unokámnak és egy fa- [

< latka. madárcsipetnyi vajas-sonkás kenyeret dugok a cső- < rébe. . .

— Ham^.. . hami — nevet és tátog is. mint valami ma. '/ dárfióka

— Kakastej^s kenyér — mondom némi nosztalgiával, tudván hoev akkor sem értené, ha nagyobbacska lenne. <’

nem ih’en már lábon iáró kis arasz .

— Kakasteies. ■ — szajkózza vissza és kacag meri • •ok ..a” meg p” hangzó van a szóban « iól lehet velük tát.szap’ a két keménv ..k ' között . — Kakastejes — is- ; •nétlj nagyokat nevetve es mir arcán 'énvlik a’Nmosolv. , azor tűnődöm hogy benne is általa is. fm ígv’ öröklő- dik. így válik, örök életté számunkra' i kenyér.

Szakonyi Karoly novellista és drámaíró. Ismer lük könyveiből. a színpadról, a képernyőről, vagy a rádióból. Írásai alapján markáns, színes írói világ és a humánus ember arculata rajzolódik elénk.

— A vágy, hogy író legyek, s ez. legyen az életben a megnyilvánulási formám, valamikor nagyon régen, a gyermekkor idején támadt bennem. De sok idő telt el, amíg ez beteljesülni látszott. Amikor 1958-bán megjelent az első novellám Kuzmics fusizik címmel, a hirtelen rám szakadó öröm mellett erős felelősségérzet is felébredt bennem. Huszonhét éves voltam, és szerződést kötöttem az ördöggel. Elköteleztem magam egy égész életye. Akkoriban már wjj néhány megírt novellám, valameny- nyit lehozták a lapok, jól indultam. Így életformává lett számomra az írás. aszerint látom hát a világot, hogy író vagyok, ennek rendeltem alá mindent, és már nem is tudnék más életformát elképzelni.

— Biztonságérzetet ad ez az életmód?

— Azt teszem, amit mindig is szerettem volna, de az íróság tudata megkötöz. Nyomasztó érzés, hogy esetleg nem tudok megfelelni a feladatnak. Miért van ez bennem? Nem tudom. Valamennyi irásmű új. ónálló, ismeretlen kimenetelű vállalkozás: előzmények nélküli kaland. Nem szeretem az ihlet szót. nagyon banális, de

• kétségtelen, hogy az írás más állapotba kerüléssel jár együtt.

— A fiatal Szakonyi Károly hogyan, miként keresgélte az életbe vezető útját?

— Először festő akartam lenni, rajzolgattam. Közben azonban verseket is írtam; 16—17 éves koromból néhány. korai novellám is megvan. stíljegyek, amik később megerősödtek írásaimban Eleinte jobban érdekelt a képzőművészet, ám rájöttem, vágyam erősebb, mint tehetségem. Akkor a színészi pálya felé fordultam. Volt egy amatőr csoportunk és gyakran felléptünk. A gimnáziumból meg érettségi előtt jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, de eltanácsoltak. céltalanságomban elmentem katonának, hivatásos tiszt, repülő szerettem volna lenni: de a páncélosokhoz hívtak be. A tisztipályából végül az lett. hogy leszolgáltam két évet, írnok es dekorációs voltam, sőt ez- redszínházat Is szerveztünk, rendszeresen turnéztunk. Ez. redkönyvtárosként szereltem le. Szakma nélkül csak segédmunkás lehettem, majd a fa. és textiliparban dolgoztam Így telt el nyolc esztendő.

— Miként julott el végül az íráshoz?

— Miért fogtam tollat? Predesztináció! De ha valaki

„A legjobbat még meg akarom írni"

Beszélgetés Szakonyi Károllyal

az Életem„ Zsóka. Azóta nyolc színházi bemutatóm volt.

— Melyik színdarabjának volt a legnagyobb sikere?

— A jelek szerint az Adáshibának, amely ma is fut a külföldi színpadokon... Abszolút mélyponton voltam, amikor hozz-áfogtam az írásához. A magánéletemben történt események és egy súlyos betegség után, amikor alig nyomtam 64 kilót, eszembe jutott, hogy szerződésem van a Vígszínházzal. Elutaztam hát Nagymarosra, és háromn,api nyüglődés után hozzáfogtam az íráshoz. Nyolc nap alatt • elkészültem a drámával, gyorsan be is mutatták. De hadd tegyem hozzá, a témáját két éven át hordoztam magamban.

— Van ideje, energiája másra is az írás mellett?

— Minden tevékenységem az írást szolgálja. S bár nem tartom magam olyan szenvedélyes alkatú írónak, mint mondjuk Lev Tolsztoj, vagy Németh László, ezért mégiscsak égek, ha más hőfokon is, és minden meglevő energiámat erre fordítom. Szétszórt életforma között próbálok élni. Nincs hobbim, de itt van köröttem ez a szentendrei kert. ezt szeretem, ezzel foglalkozom.

— És az emberek? Igényli a társaságukat?

— Nagyon szeretem a társaságot. Egyszerűen szimpátia alapján teremtek kapcsolatokat az emberekkel. Bármilyen közösségbe hívnak is, szívesen elmegyek. Minden emberrel harmonikus kontaktusra törekszem, s ez, azt mondják, az írásaimban is érezhető. Számomra az olvasók éppen olyan társak, mint személyes ismerőseim, barátaim.

— Sikeresnek tekinti-e pályáját?

— A közönség vélekedése alapján sikeresnek mondhatom magam, de tudom, ez a siker egy-két múltbeli munkám eredménye. Magam megítélve, ebből tovább nem élhetek. Bizonyos tekintetben a színház teremtette meg számomra a sikert és ez visszahatott prózámra is. Mindent egybevetve, jó néhány novellát írtam, amelyek után nyugodtan lehajt- , hatom majd a fejem, de ami

a drámát illeti, még meg akarom írni a legjobbat, Ez a feladat még nagyon izgat. Bizonyos eredményeket .persze elértem, de van az emberben valamiféle örök elégedetlenség, gyötrődés, vajon elvégezheti-e azt. amit meg tennie kell? S megfelel-e annak, amit magára vállal?

Az alkotó munka aszkézist, lemondást is követel, s ehhez nem mindig van ereje az embernek. Mert írni csak felelősséggel szabad; azokat, akik hisznek írásaimban, megcsalni nem lehet. Erre a hitre méltónak kell lenni mindvégig.

Szémann Béla j

prózaírónak születik, hiába feszíti az írás vágya, egy ideig aligha tud bármiről is írni. Mint a madárfióka, van ugyan szárnya, de nem képes repülni. Nincs életanyaga. Addig nekem sem volt. amíg rá nem döbbentem, mit jelentett a gyerekkorom, a háború. . a katonaság, az egész addigi életem. Majd az ember küszködni kezd a meglevő élményeivel. ír és ír. Persze különböző hatások alatt. Távol álltam bizonyos dolgoktól, irodalmi szféráktól. ezért kezdtem később írni, Nem nevezném hátránynak, inkább csak bizonyos helyzetnek. Amíg időközben felfedeztem, milyen is egy gyár. és a saját bőrömön megismerhettem a munkáséletet. s megértettem, hogy bőröndömben egész jó dolgokat cipelek No és fontos volt a hang is, hogy milyen tónusban mondom el. •

— A talaj, amelyen az író

nevelkedett?

— Pesti születésű vagyok! Az apám pincér volt később üzletét nyitott, és a kisvendéglőjében én is gyakran segédkeztem. Szerettem ott. családias hangulat uralkodott. ahol minden törzsvendégnek megvolt a helye és a pohara. A nvarákat viszont nagybótyáméknál Nagvcen- ken töltöttem. Ott éltem végig a háborút is. 1939-ben ott találkoztam a lengyel hadifoglyokkal. később meg a deportáltakkal, akik közül a front közeledtére ott, szinte a szomszédunkban, lemészároltak. gödörbe lőttek 240 embert. Néhányukat ismertem is. és rhég ma is em- , lékszem rájuk. A szovjet csapatok bejövetele után ki kellett ásnunk a tetemeket, és ebben a munkában én is részt vettem. Mindössze tizennégy éves voltam. Az ilyen események mellett az ember könnyen elveszti ifjúságát. Írtam ezekről sokat, C még bizonyára írni fogok, hiszen erősen élnek bennem azok a fájdalmas napok.

Pest és a falu közösen formálták gyerekkorom világát. A faiun kívül, az uradalomban éltünk; az a környezet friss és újszerű élményeket adott jobban felkeltette az érdeklődésemet. De a kisvendéglő világa, az oda betérő emberekkel mély nyomokat hagyott1 bennem, és ma is van mit írnom róluk.

— Novellákkal kezdte a pályáját, de aztán a dráma felé fordult.

— A magyarázat egyszerű. Megvolt bennem a színház iránti szeretet. S azért a valamennyire meglevő színészi véna hozzásegít a drámairás- hoz. Talán a színész, oldaláról is érzem a színházat. Ök legalább azt mondják, jók a dialógusaim, s a helyzetek eljátszhatóa.k. A drámaírással csempészem fel magam a színpadra.

— Az első drámája?

— Az első novellás kötetem megjelenése után Benedek András dramaturg azt mondta, úgy érzi. van írásaimban drámai mag és biztatott. Így kerültem ösztöndíjasként a Nemzeti Színházhoz, ahol dramaturgiai munkát végeztem. Ott született meg az első darabom is,

Ananá«r/szürH a vietnami Uuc Phuban

(Futó: KS) !