Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

Javaslat Waldh«imh»i Heti külpolitikai összefoglalónk ' **■•»*■ Az ENSZ tűzze napirendre Tollhegyen J Észak-írurszágban augusztus közepén minden észtén- > 5 clöben felélednek a hagyományok. A múltra emlékezés j mindig véres eseményekbe torkollik: a tüntetéseket el- ■ lentüntetések követik, merénylet válaszol merényletre. A > protestáns angolok menete a nyitány: augusztus 13-én) arra a XVII. századi napra emlékeznek, amikor győztes > őseik megvédtek városukat a katolikus írek támadása ellenében, Ezt nem hagyhatják szó nélkül Ulster mai,; magukat elnyomottaknak és jogfosztottaknak érző ir ka­tolikusai. és új akeiókat szervez az IRA, a rettegett ír í köztársasági hadsereg. I960 óta „új hagyomány” keletkezett: akkor a londoni ", kormány angol katonák ezreit vezényelte az ir sziget 1 északkeleti csücskébe. A „tommy”-k jelenléte korántsem ; hozta meg a békét, sőt, azóta csak fokozódott őfelsége, az angol királynő ír katolikus alattvalóinak keserűsége. Követeléseikhez még egy járult: távozzanak az angol katonák! Az 1969 augusztusi esemény évfordulója az ; \ idén is mozgósította az IRA terroristáit, s a bombáik, géppisztolysortüzeik ismét gyarapították az észak-ír vál­ság halálos áldozatainak számát. 1969 óta 3047 halottat > tartanak számon, ] Persze, továbbra sem lehet csak a nemzett éi vallási ; ellentétre visszavezetni Ulster problémáját. A gazdasági > gondok adják a társadalmi problémák alapját. Az észak- írországi gazdasági éleiben teljes a pangás. A lakosság 14 és fé! százaléka munka nélkül tengődik! A munkanél­küliség főként a katolikus íreket sújtja, azok között Is > elsősorban a fiatalokat. Csoda-e, hogy ha az angol ura­lom nem tud számukra megélhetést, munkát teremteni. ' előbh-utóbb csuklyát húznak a fejükre és géppisztolyt í ragadnak? i > Uondonderryben vagy» Belfastban az ellenségesen $ szembenállók utánpótlását így hát — London biztosítja. í A hét 3 kérdése Hogyan válaszolnak a szo­cialista országok az új amerikai nukleáris straté­giára? Carter — minden bizony- nyal elnökvalasztasi kampá­nyának vélt érdekében is — nyilvánosságra hozatta 59. számú elnöki rendeletét (más szóval: direktíváját), amely az USA új nukleáris straté­giáját fejti ki. Ez tulajdon­képpen a korlátozott és sze­lektív atomháború lehetősé­gére utal, a főbb katonai célpontok megsemmisítésé­ljen jelöli meg egy ameri­kai. atom-támadás célkitűzé­sét. Moszkvában a kommentá­torok rámutattak arra, hogy az új amerikai stratégiai el­képzelés igen kockázatos a közvélemény megtévesztésé­nek szempontjából: úgy tün­tetik fel, mintha egy atom­háborút keretek közé lehet­ne szorítani, túl is lehetne élni. Pedig akármilyen tá­madás atomfegyverek beve­tésével egyetemes atomhábo­rúba torkollik. Minden józa­nul gondolkodó ember tudja: atomfegyverek alkalmazása akár városok ellen. akár „csak” katonai célpontok el­len nem lehet más. mint pro­vokáció a mindent elsöprő atomháború kirobbantására. Moszkvában ezért a politi­kai nyomás és zsarolás új, durva megnyilvánulásaként, értékelik az 59. számú di­rektívát. A moszkvai televí­zióban elhangzott kommen­tár szerint a Szovjetuniónak megvannak a szükséges esz­közei, hogy kellőképp vála­szoljon az új amerikai stra­tégiai koncepcióra, amiképp az előző stratégiai elképzelé­sekkel szemben is meg tudta védeni magát. Ugyanakkor, amikor Wa­shingtonból, illetve New Yorkból, a demokrata párti konvenció színhelyéről kard- esörtetés hallatszott, a szov­jet fővárosban és a Krím­félszigeten a hangsúly a bé­két és biztonságot szavatoló újabb tárgyalások szükséges­ségére tették. A Krím-félszi- geten véget ért Leonyid Brezsnyev és a többi szocia­lista ország pártvezetőinek hagyományos találkozósoro­zata, utoljára Erich Ho- neckerrel folytatott megbe­szélést a Szovjetunió Kom­munista Pártjának főtitkára. Ez alkalommal is alkalmuk nyílt a Szovjetunió és álta­lában a varsói szerződés or­szágai tárgyalási ajánlatai­nak áttekintésére. Mint e hé­ten bejelentették: Honecker a Werbellin-tó partján talál­kozik az odalátogató nyugat­német kancellárral. Helmut Schmidttel. Ott minden bi­zonnyal szó lesz újra azok­ról a szovjet javaslatokról, amelyek a moszkvai szovjet —nyugatnémet csúcstalálko­zón hangzottak el. A szocialista békepolítika törekvéseinek adtak hangot a szocialista országok kül­döttei a Genfben most ösz- szeült, úgynevezett atomso- rompó-értekezleten, ahol azt tekintik át, hogyan tartják be a világ országai az atom­fegyverek elterjedését tiltó rendelkezéseket. Valóban akkora győzelmet aratott-e Carter a demok­rata konvención, mint aho­gyan ez látszott? 1666 küldött szavazatara lett volna csak szüksége Car- ternak, hogy ismét ő legyen a Demokrata Párt elnökje­löltje a november 4-re kitű­zött választáson. A New York-i Madison Square Gar­den. a nagy ökölvívómérkő­zések színhelye, a jelenlegi elnök jelentős arányú „pon­tozásos győzelmét” láthatta: 2129 voksot kapott a kon­vención. Igaz. Kennedy — hogy továbbra is a sport­nyelv kifejezésével éljünk — már előbb „bedobta a törül­közőt”, visszavonta jelöltsé­Figyelmeztetés Irak címére TEHERÁN Baniszadr iráni elnök ke­mény hangvételű beszédben fenyegette meg országa nyu­gati szomszédját. Irakot. Be­jelentette, hogy az iráni had­sereg védekezésből támadó állásba megy át, hogy szem­beszálljon — mint mondta — „az iraki szabotázscselek - ményekkel és támadásokkal”. Az ország nyugati körzeté­auru*r,tu< 17.. r»*<— ben tett látogatása alkalmá­val a kurdisztáni Ker- manshah stadionjában el­mondott beszédében az ál­lamfő' bejelentette: a had­sereg parancsot kapott, hogy „a helyszínen semmisítse meg az ellenséget, ha az tá­madással próbálkoznék”. Az Egyesült Államokkal „egy kalap alá véve” Irakot. leszö­gezte: reméljük. hadsere­günk megérteti Bagdaddal, hogy kemény árat kell fi­zetnie lépéseiért. Népünk kész szembeszállni Irakkal éppúgy, mint az Egyesült Államokkal, vagy Irak bár- más támogatójával. Becsben hétfőn mintegy kétezren tiiníettek. tiltakozásul amiatt, hogy osztrák fegyvereket adnak el a chilei katonai juntának (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) gét az ’ elnökjelöltségre... Szavakban helyreállították hát a Demokrata Párt egy­ségét. Kennedy támogatásá­ról biztosította Cartert Rea­gan ellenében, de kérdés, hogy ez elég lesz-e novem­ber 4-én? A jelek szerint Carter „jobbról” igyekszik Reagant megelőzni az elnökválasztási kampány most' már végér­vényesen elkezdődött utolsó, döntő szakaszában. Mi várható Iránban az új kormányfő személyének kijelölése után? Mohammad Ali Radzsai nevét kell megtanulnia a vi­lágnak. A 46 esztendős egy­kori matematikatanár a te- heráni parlament négyötödé­nek egyetértésével, az isz­lám köztársasági párt aka­ratából lett miniszterelnök. A jövő hét közepén jár le a kormány megalakítására a határidő. Radzsai igen széles körű tárgyalásokat folytatott e célból: elsőnek Khomeini imámot kereste fel, aztán Baniszadr köztársasági el­nökkel tárgyalt, a végén még a teheráni amerikai nagykö­vetséget megszállva tartó iszlám diákok képviselőit is fogadta. • Kérdéses, ki lesz az új kormányban a külügyminisz­ter, nem tudni azt sem, meg­felel-e a valóságnak az a te­heráni politikai körökben el­terjedt értesülés, hogy Bani­szadr köztársasági elnök ma­gának akarja fenntartani a jogot a belügy- és a hadügy­miniszter személyének kije­lölésére. Ghotbzadeh eddigi külügyminiszter, aki a múlt héten a parlamentben heves támadásoknak volt kitéve, éles Amerika- és szovjetel­lenes kijelentéseket tett. lát­hatóan azzal a céllal, hogy igy szerezzen ismét bizalmat személye iránt. Irán a jelek szerint az élére akar állni annak az iszlám mozgalomnak, amely Jeruzsálem annektálása mi­att Izraellel szemben a mo­hamedán világban kialakult. Teheránban már csak „meg­szállt Palesztina” néven em­legetik Izraelt, amelynek kormánya az iráni sajtóban ezután „a Jeruzsálemet meg­szálló rezsim” elnevezéssel szerepelhet. Az iráni olaj­ipari miniszter felszólította Irak és Szaúd-Arébia lakos­ságát, ne tűrjék, hogy kor­mányaik kapcsolatokat tar­tanak fenn az USA-val, amelyet olcsó olajjal látnak el, igy ugyanis azok közvet­ve a cionizmust erősitik... Az új kormányfőnek Irán bonyolult nemzetközi helyze­tében és a gazdasági nehéz­ségekkel, nemzetiségi és po­litikai ellentétekkel tarkított belső helyzetében kell kor­mányzóképes kabinetet ösz- sze állítania. Pilfy József a délkelet-ázsiai helyzetet NEW YORK Az. ENSZ 13 tagországa Angola, Afganisztán, Bulgá­ria. Magyarország, Vietnam, az NDK. Kuba. Mongólia, Mozambik, Laosz, a Jemeni NDK. Nicaragua és Seychel- les-szigetek azzal a javaslat­tal fordult Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz. hogy az ENSZ-közgyűl és szeptember 16-án kezdődő ülésszakának napirendjére vegyék fel a délkelet-ázsiai béke. stabili­tás és együttműködés téma­körét. Az elmúlt 35 évben Dél- kelet-Ázsia nem ismerte a békét és a stabilitást — hangzik a javaslathoz csa­tolt emlékeztető. A térség országainak függetlensége, szuverenitása és területi sért­hetetlensége állandóan ve­szélyben forgott. A délkelet­ázsiai helyzet továbbra is feszült és robbanással fenye­get, és ez. komolyan- veszé­lyezteti nemcsak a térség, hanem az egész világ béké­jét és biztonságát. Éppen ezért a kérdéskomplexuiriot az ENSZ-közgyűlés őszi ülés­szaka elé. kell terjeszteni, hogy a világszervezet hozzá tudjon járulni a délkelet- ázsiai problémák megoldásá­hoz, a béke. az enyhülés és az országok közötti együtt­működés érdekében. ENSZ-körökben hangsú­lyozzák, hogy a délkelet­ázsiai helyzet megvitatásé­nak időszerűségét mindenek­előtt az indokolja, hogy az Egyesült Államok Kínával karöltve megpróbálja saját akaratát ráerőszakolni a tér­ség országaira. Solvadori mérleg Több száz halott SAN SALVADOR A salvadori baloldali erők által meghirdetett háromna­pos általános sztrájk mérle­ge több száz halott — jelen­tették San Salvador-i forrá­sok. A sztrájk utolsó napján, pénteken mintegy 300-an vesztették életüket a főváros közelében lezajlott fegyve­res összecsapások követkéz- tében. és a harcok során egy falu szinte teljesen megsem­misült. Ugyanezen a napon San Salvadorban is véres összetűzésekre került sor a baloldali fegyveresek és a repülőgépek és helikopterek által is támogatott nemzeti gárda között. Muskie megsértődött WASHINGTON Az amerikai szenátus kül­ügyi . bizottsága . levélben fel­kérte Edmund Muskie kül- ügy- és Harold Brown had­ügyminisztert, hogy mi­előbb jelenjenek meg a bi­zottság előtt és válaszolja­nak az új amerikai nukleá­ris stratégia egyes vonatko­zásaival kapcsolatban felme­rülő kérdésekre. A meghívásokat Frank Church, a külügyi bizottság demokrata elnöke, valamint Jacob Javíts republikánus szenátor juttatta el a két miniszternek. A szenátorok rámutattak: a bizottság min­denekelőtt az új elnöki di­rektívának, a szovjet—ame­rikai stratégiai egyensúlyra, valamint a stratégiai fegy­verrendszerekkel " kapcsola­tos amerikai álláspontra gyakorolt hatását kívánja felmérni, tájékozódni óhajt továbbá az Egyesült Államok szövetségeseinek reagálásá­ról is. Az NBC televízió arról számolt be, hogy Muskie a héten komolyan foglalkozott a lemondás, gondolatával. Mint ismeretes, sérelmesnek találja, hogy nem tájékoztat­ták előre az új stratégiai elképzelésekről. Korszakalkotó szerződés A második világháború után kötött nemzetközi szer­ződések közül jelentőségében csak nagyon kevés múlja fe­lül azt az okmányt, amelyet immár éppen egy évtizede Moszkvában Leonyid Brezs­nyev és Willy Brandt írt alá: a Szovjetunió és az NSZK szerződése ez, s a tizedik évfordulón bízvást mondhat­juk, hogy hatását tekintve lényegesen több, mint két ország megállapodása a bé­kés egymás mellett élésről. Előzmények Ezt a szerződést akkor méltányolhatjuk teljes érté­kűen, ha történelmi össze­függéseiben vizsgáljuk. Tény. s a ma élő generációk közül a fiatalabbaknak ezt már el kell' mondani, mert hiszen nem élhették át, hogy a má­sodik világháborút követően Nyugat-Németországnak, a mai szövetségi köztársaság­nak életre hívói mindenek­előtt azt a szerepet szánták, hogy váljék előőrs-állammá Európában a szocializmus pozíciói elleni általános of­fen zívában. Egyik fő politikai eszköze ennek a programnak az úgy­nevezett revansizmus volt, A revansizmus pedig nem volt — s maradványaiban ma sem — más, mint meg­történt társadalmi változá­sok és meghúzott európai államhatárok kétségbe voná­sa. Ez kellett ugyanis ahhoz, hogy a Szovjetuniót és euró­pai szövetségeseit, tehát mindazokat a népeket, ame­lyek a hitleri birodalomnak korábban áldozatául estek, majd a fasizmus bukását, követően a történtekből mélyreható konzekvenciákat vontak le. sakkban tartsák, megfélemlítsék. Évtizedek teltek el e po­litika jegyében. S csakis a kelet—nyugati erőviszonyok­ban a hatvanas évek folya­mán a szocialista államok javára bekövetkezett döntő pozíciójavulások vezettek el oda, hogy az NSZK-ban is követelni kezdték a szociál­demokrata ellenzék legelő­relátóbb vezetői az ország egész külpolitikájának felül­vizsgálatát. A revansizmus bukása 1969 őszén az NSZK-ban új koalíció jutott kormány- hatalomra: Willy Brandt szociáldemokratái és Wal­ter Scheel szabaddemokrata pártja. Ma már történelmi tény. hogy ezek az állam­férfiak felbecsülhetetlen szolgálatot tettek e konti­nensnek a szovjet—nyugat­német szerződésre tett moszkvai ajánlat elfogadá­sával. Elindult tíz esztendő­vel ezelőtt egy folyamat, amit az NSZK új keleti politiká­ja néven emlegetnek, s ami — tömören meghatározva — nem több, de nem is keve­sebb, mint a tőkés Európa legerősebb államának ki­egyezése a szocialista Európa egészével, a békés egymás mellett élés, a határok tisz­teletben tartása alapján, a kölcsönös bizalom megterem­tésére törekedve, A szovjet—NSZK szerző­dést ugyanis követte az NSZK és az NDK alapszer­ződése, tehát a szocialista német állam teljes szuvere­nitásának az elismerése, a lengyel—NSZK szerződés, amely pecsét az Odera— Neisse határon, aztán a prá­gai szerződés, amely nyugat­német i-é.szről politikai jóvá­tétele » csehszlovák állam 1938—39-ben végrehajtott megsemmisítésének, Szoci - alista szövetségeseinkkel együtt, mi is e folyamat egyik alkotóelemeként te­remtettünk teljes értékű dip­lomáciai kapcsolatot az NSZK-val. Végül, de koránt­sem utolsósorban, idetarto­zik a Nyugat-Berlinre vo­natkozó négyhatalmi megál­lapodás. amely felszámolta a második világháború után keletkezett legveszélyesebb európai válsággócot. A szovjet—nyugatnémet szerződés, a nyomában ki­bontakozott folyamat nélkül Európa soha sem jutott vol­na el a helsinki biztonsági értekezlet záróokmányáig. Kontinensünk nem juthatott volna abba a politikai álla­potba, amelyre ma is az a jellemző, hogy alapjában véve kedvező hatást gyako­rol az egész nemzetközi hely­zetre. Ma nemcsak azt mondhatjuk el, hogy Euró­pában nincs akut válság, hanem azt is, hogy Moszkva és Bonn viszonya a világ- béke erősítője. Schmidt elismerése önómítás volna az évfor­dulón nem ejteni szót arról, ami ma árnyékot vet az NSZK nemzetközi pozíciói­ra. Bonn és a szocialista or­szágok viszonyára. Ez a NATO rakétafegyverkezési programjának szorgalmazá­sában játszott nyugatnémet szerep. Igaz. amikor Bonn­ban rájöttek: az Egyesült Államok mai vezetői őket is eszközül akarják felhasznál­ni a Szovjetunió ellen kez­deményezett új erőpolitiká- jukhoz, Helmut Schmidt kormánya volt az is, amely legelsőül próbálta e program rossz szellemét, korlátozni. Van tehát remény arra, hogy e roppant jelentőségű prob­léma kezelése közben a nyu­gatnémet kormány a jövő­ben többször gondol a moszkvai szerződés betűjére és . szellemére, , mint eddig tette, Hajdú Jáne*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom