Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-03 / 154. szám

Hadüzenet a szürkeségnek MEGYÉNK EGYIK GYÁ KÁNAK igazgatója grafiko­nokat mutat. Elmagyarázza, hogy hosszas, elemző mun­kával kidolgozták a ma még viszonylag elfogadhatónak mondható, de lassanként el­avuló termékek fokozatos visszaszorításának, valamint az ú.i korszerű termékek több fokozatban való beve- zetésének stratégiáját. Nem volt könnyű munka, hiszen a felszámolásra ítélt termékek jelentős részénél a gyártás megszüntetése után meg hosszú ideig biztosítani szük­séges az alkatrészellátást, másrészt az új termékeknél nem könnyű egyből megte­remteni a gyártókapacitást. Csak ahogy a régi termékek gyártása fokozatosan! vissza­szorul. úgy lehet növelni az új termékek arányát. Mind­emellett azt is szinte mérnö­ki pontossággal ki kellett dolgozni, hogy a£ új termé­kek gyártásához .milyen mi­nőségű és mennyiségű anyag­ra lesz szükségük, fel kel­lett mérni, hogy a mostani gépek mellett milyenekre lesz még szükség, és ami a leglényegesebb: a jelenlegi szakembergárda alkalmas; lesz-e a mostaninál jóval bo.' nyolultabb feladatok ellátá­sára. Bevallom nem sokat ér­tek a műszaki dolgokhoz, de határozottan lenyűgözött az a szakmaszeretet, az a körül­tekintő előrelátás, a várható tényezők sokoldalú figye­lembevétele. amivel a gyár vezetője a jövőről nyilatko­zott. Annál is inkább megle­pődtem. amikor mégis kese­rűen összegezte tapasztalata­it. Kifejtve, hogy a kollektí­va vezetői mennyi energiát fordítottak a különböző elemzésekre, és mégis mi a köszönet. A nagy cég köz­pontjából lejőve, az egyik il­letékes alaposan lehűtötte őket. „öregem, itt nálunk egy évre nem lehet előrelát­ni, ti meg öt, tíz évben akar­tok gondolkozni?” Az eset szerfölött elgon­dolkoztató. Nem csupán azért, mert sajnos nem egye­di. hanem azért is. mert ,az említett központi vezető vé­leményével egy szemléletet fogalmazott meg. És nem másét, mint a középszerűsé­gét.. Mert elvben majdnem mindenki egyetért azzal. ho"v napjainkban minden üzem, gyár, nagyvállalat számára nem lehet más mérce, mint a világszínvonal, de ezt-ma még igen sokan úgy értelme­zik. hogy ez alól még ők ki­vételek. Kell még egy kis idő, hogy „felzárkózzanak”, összeszedjék magukat, s ha netalán mások a gyárkapun belül másként vélekednek, akkor egy-kettőre lehűtik őket, megmagyarázzák, hogy azért nem kell úgy sietni. EGY KÖZÉPVEZETŐ, aki éveken át a Német Demok­ratikus Köztársaságban dol­gozott, azon kesergett, Hogy egészen más a német és a magyar mentalitás. Képzeld el — próbálta képletesen megvilágítani a dolgot —, hogy egy irodaház egyik ter­mében magyar, a másikban meg német szakemberek ta­nácskoznak. A németek — a kapott feladat hallatán — azon vitatkoznak, hogy a munkát, miképpen lehetne a legjobban végrehajtani, míg a magyarok azt próbálják mindenképpen megmagya­rázni, hogy a feladat megva­lósíthatatlan. „Ez a tunyaság, ami nálunk van, időnként idegtépő". Pedig hát nem a mentali­tás közötti különbségről van szó, hanem arról, hogy ma még alvadnak olyan embe- rek-vezetők és dolgozók egy­aránt —, akik jobban szere­tik a sürgető feladatokat el­odázni. mint esetleg azon meditálni, hogy miként le­hetne az átlagostól gyorsab­ban és hatékonyabban meg­oldani. Mai világunkban nem- csupán az ilyesfajta gyakor­lat az anakronisztikus, ha­nem a középszerű, a csupán rutinból végzett, munka is. Pártunk közelmúltban végét­ért kongresszusa is ezért hívta fel a figyelmet arra, hogy a jövőben az eddigitől nagyobb teret szükséges biz­tosítani a kezdeményezőkész­ségnek, a bátorságnak, az ésszerű kockázatvállalásnak. Az is. biztos, -hogy ma még nem egy esetben utat kell törni az újnak, és nem min­dig könnyű a dolga annak a munkásnak, annak a vezető­nek. aki a megszokott átla­gost kevésnek tartja és a korszerűbb, hatékonyabb el­járások. módszerek mellett tör lándzsát. HADAT ÜZENNI a szür­keségnek nem mindig nép­szerű feladat. De, mint Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese fogal­mazta meg az idei Állami- Díjak átadásának ünnepsé­gén, a korszerűbb, a jobb. a társadalmi haladást előrevi­vő ügyért küzdőknek nem társadalmunkkal kell egyes esetekben harcukat megvív­ni, csupán a környezetükben levő kishitűekkel. Éppen ezért értékeli társadalmunk kiemelten azok munkáját, akiknél a mérce egyértelmű­en — saját magukra nézve is — a világszínvonal. Kaposi Levente Hégyezerkétszáz lakáshoz készül házgvsri elem Dunakeszin A 43. számú Állami Építő­ipari Vállalat dunakeszi ház­gyárában mintegy négyezer- ketszáz lakáshoz készítenek előregyártóit elemeket az idén. A féléves tervüket vár­hatóan tizenöt—húsz lakással teljesítik túl. Naponta csak­nem hat—hét száz elem hagy­ja el a gyárat. (MTI fotó — Balaton József felv. — KS) MIT KAP A TURISTA? Kolbásznak nézik a mustárt is, —a vendéget mazsolának Bár ,i/. időjárás meglehe­tősen „hullámzik” — hol esik az eső, hol pedig szikrá- zóan süt a nap — ilyentájt azért csak élénkebb már az idegenforgalom Heves me­gyében is, mind többen meg­fordulnak népszerű kirándu­lóhelyeinken. Üt rákéit íink magunk is az elmúlt napok egyikén, hogy egy kicsit kö­rülnézzünk a kezdődő fősze­zonban. megtudjuk: vajon mit kap a turista a sok — oly­kor több száz — kilométeres utazás után. milyen ellátás­ban van része mondjuk, a csodálatos Mátrában? Kérdé­seinkre avatott szakemberek — hivatásos és társadalmi — kereskedelmi felügyelők tár­saságában kerestük kíváncsi­an a választ. Mátrafüreden a kissé ütött-kopott, de belül annál barátságosabb „Éva"-presszó­ban fagylaltot rendelünk ko­nyakkal, amikor elénk teszik, rögtön fizetünk is. Aztán diszkréten közöljük a meg­lepett felszolgálóval, hogy az egész tulajdonképpen csak egy „próbavásárlás”. Kérjük, hogy amit hozott, szíveskedjen visszatenni a tálcára és bevinni a raktár­ba. mert szeretnénk alapo­sabban is szemügyre venni az árut. • Negyedik társunk később érkezik utánunk, s menten kiderül, hogy a felszolgáló ismerőse. Így a vendéglátó- iparban cseppet sem népsze­rű munkánk mindjárt feszte-' ienebbül folytatódik. Mialatt mérünk, elvégzünk néhány számtani alapműveletet, meg­tudjuk, hogy a pincérnő ép- Ijjgn az előző napon tett szak­munkásvizsgát, kitüntetéssel. Gratulálunk a sikerhez, de nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy — bármeny­nyire is kínos a felismerés — a fagyinál 25 százalékos a súlyhiány. .. Előkerül a ve­zető is, aki hitetlenkedve fo­gadja tapasztalatunkat. Meg­győzésére külön is lemérjük egy pohár tartalmát. Ha tet­szik, ha nem: a négy gom­bócnál összesen négy deka­gramm az eltérés. Vagyis: a négy gombóc — majdnem- csak három... A boltiak til takoznak: csalásról szó sem lehet! Talán csak habosabb­ra.'sikerült a massza... S ami kimaradt belőle, az fel­tétlenül belekerül a követke­ző keverékbe. Különben is: mentségül szolgáljon, hogy a fagyasztást. végző felszolgáló először kapott ilyen feladatot. Hiába. ix) nincs benne gya­korlata. Azelőtt melegkony­hán dolgozott. .. Míg a jegyzőkönyv készül ' nehányan jobban is körül­nézünk a III. osztályú üz­letben. A készlet inkább jó­nak mondható, hiszen ha ugyan sörből csak egyfajta van is. süteményből például tizennégy félét találunk a hü- tővitrinben kilenc és tíz óra között. Kávéból különleges­séget is ajánlanak. A Panoráma- Szálloda rs Vendéglátó Vállalat Benevar Éttermébe nem tudunk be­térni, mivel azt a főszezon­ban (?!j korszerűsítik, így a szomszédos Avarra nyitunk ajtót. Kifogástalan az újabb próbavásárlás, az I. osztályú étteremben — a reprezenta­tív étlapon feltüntetett, ál­landóan kapható ételfélesége­ken kívül — tucatnyinál is nagyobb a napi kínálat 15.20 és 73.20 forint között. Van libamáj és három variáció is borjúhúsból. A karalábéle­vesből. brassói aprópecsenyé­ből és süteményből álló me­nüért viszont 50 forintot kei­nek. .. — Bisztrónkban, persze ol­csóbban is lehet étkezni — mondja az igazgató a május első felében készült étlapra mutatván —:• a legdrágább fogás a 32,ÖO-as hagvmásros- télyos, körettel. Terített asz­talnál, kulturált körülmé­nyek között. A mátrafüredi „gomba" — a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak centrumban lévő. sok év óta kedvelt üzlete igencsak le­hangoló. Kívül és belül egy­aránt meglehetősen elhanya­golt épület benyomását kelti, a mennyezete mahol­nap talán teljesen beszakad. Ráadásul az aruk választé­ka is lényegesen leszűküli. A testvérbolt — a vállalat túloldali üzlete —, a profi­lírozott csemegebolt délidö' ben zárva, s délután is csak ötig van nyitva, mint a többi er­refelé a Mátrában. Arrébb, a hústermékekre szakosodott árudában szerencsére talál bőven harapnivalót a turista. Legalábbis, aki idejében ér­kezik. Mert pélciául ezen a csütörtöki napon — mint a főnök niondja — fél három után ide is hiába kopogtat... Mint a füredi húsboltban. a sástói kis falatozóban is 15 forintért máink a tíz de­ka sült kolbászt. A szolgálat­kész kiszolgálónő rendesen, pontosan számdl, de bizony Ez cv februárjában tartott pártéi-tckezletükön Simon Jánost választották a párt­bizottság titkárává a Mát- raviiléki Fémművek kom­munistái. — A jó öreg és az esetek többségében igencsak bölcs mondás szerint: senki sem lehet próféta saját hazájá­ban. Talán Simon János mégis kivételt jelent majd? — Hűha! Őszintén beval­lom. fogalmam nincs róla. Ezért maradjunk is inkább abban, hogy amit lehet és tu. dók, elkövetek ezért a gyá­rért. az itt dolgozó kommu­nistákért és természetesen az egész kollektíváért. Tudom, hogy nem lesz könnyű, tisz­tában vagyok vele, hogy a politikai munkának sem csak napos oldalai vannak. de ezekkel együtt is optimista vagyok, és ha szabad úgy fogalmaznom: nem télek a rám váró munkától. Annál is inkább nem. mert akiktől a bizalmat kaptam, azoknak többségét gyerekkorom óta ismerem, és rajtuk kívül is igen sok tapasztalt, munká­ban megedzett kommunista ajánlotta fel őszinte segítsé­gét támogatását. — Ahogyan, a bevezetőben említettük: 1080. február 7- löl új párti-tikár szervezi és irányitja a politikai munkát megyénk eg-yik legnagyobb Simon János kivétel lesz? vállalatánál, a s Mátravidéki Fémmüveknél. Igaz. hogy Si­mon János lepődött meg leg­jobban. amikor a vállalati pártértekezlelet megelőzően megtudta, hogy alzár titkára is leltet a gyár pártbizottsá­ga nak? — Hát. hogy a többiek mit éreztek, mit gondoltak, azt nem tudom. Számomra vi­szont tényleg sokáig tűnt hi­hetetlennek. Hogy min és miért lepődtem meg ennyi­re? Lehet, hogy az érveim naivak, de engem minden­esetre elgondolkodtattak és töprengésre késztettek. — Hallhatnánk közülük nehányat? — Először is még az úgy­nevezett haimi ncasok. tábo­rába tartozom. Harmincöt éves vagyok és nyolc éve vettek fel a pártba. Másod­jára nem is olyan régen volt egy incidensem a végrehajtó bizottság ülésén. A munka­versenyen kaptunk össze Ne­kem, mint a verseny egyik felelősének ugyanis több do­logban más volt a vélemé­nyem. mint a jelentés előter­jesztőinek. Szó szót, követett, aztán végül is pártvizsgála­tot kértem az osztályom el­len. Harmadjára pedig való­ban sok rokon, családtag dolgozik itt. Édesanyám az idén kapta meg a 25 éves szolgálatért járó aranygyű­rűt, de felsorolni is nehezen tudnám, hogy a családból hányán dolgoznak -még itt a vállalatnál. — Érvei közül aligha zár­ja'ki bármelyik is, hogy Si­mon Jánosból jó párttitl:ár legyen. Sőt... — Valóban nem, csak ne­héz az átállás, s főképpen más a munka és összehason­líthatatlanul nagyobb a fe­lelősség. Különösen nekem, akinek aztámtényleg van bő­ven törleszteni valója ennek a gyárnak, az. itt dolgozó embereknek. — Ez utóbbival kapcsola­tosan, mire gondul elsősor­ban? — Mindenekelőtt arra. hogy édesanyám, a nagybátyám, a nagyanyám jóvoltából ugyan Sohasem éhezett a családunk, de a vállalat ösztöndíja nél­kül aligha tudtam volna el­végezni a veszprémi vegy­ipari egyetemei., A Mairavi­dék: Fémművek mindvégig gáláns mecénás volt tanul­mányaim Során és igazán nem lehet panaszom az egyetem elvégzését követő fogadtatásomra sem. Kezdet­ben a laborban dolgoztam, majd , nemsokára, pontosab­ban 1974-ben az. üzemszer­vezési osztály vezetőjének neveztek ki. — Ha jók az információ­ink. akkor Veszprémből nem­csak diplomával érkezett ha­za Sírokba. . . — Igen. nemcsak a diplo­mámat, hanerp Editet, a fe­leségemet is Veszprémnek köszönhetem. És ha már szó­ba került a család, akkor hadd dicsekedjek el vele, hogy három gyermekünk van. nincs lakásgondunk, é.s a családunk, a rokonságunk is szívét-lelkét kiteszi, s oda­adja a másikért. Nálunk elég egyszer kérni. Vagy szólni, és, máris együtt van az egész família. Ez egyben számom­ra bátorítást és lelkesítést is ad a mostanában kóstolgatott pártmunkához is. — Ez utóbbira minden bi­zonnyal már csak azért is szükség van. meri nrm rp- pen ideális körülmények kö­zött került a pártbizottság élére. A tervezettnél jóval szerényebben zárta a tavalyi gazdasági éret a vállalat és nyílt titok az is. hogy a leg­felsőbb politikai vezetésben is szakadások történtek u pártértekezletet megelőző he­tekben. hónapokban. — Mindezek ellenére sem váltunk meg senkitől sem, és a különböző ügyek, a kisebb. nagyobb nemkívánatos ese­mények. vagy epizódok sze­replői is tiszta lappal bizo­nyíthatnak. Természetesen levontuk a tanulságokat is.s abból sem csinálunk, vagy csináltunk titkot, hogy az. el­következendő időben azt a bizonyos jelképes gyeplőt vállalatunk politikai és gaz­dasági vezetői is szorosabbra fogták. Ennek a több mint másfél 'milliárd forintos ter­melési értéket előállító vál­lalatnak meghatározó szerepe van ej-en a vidéken. így hát többszörösen is kötelességünk a legjobb tudásunkkal szol­gálni a közösség, ezen ke­resztül a járás, a megye po­litikai és gazdasági érdekeit. Ügy érzem, hogy a szándék­kal. az akarattal nincs baj. A többi elsősorban rajtunk, a vezetésen, a vezetőkön mú­lik. Örülök es egyben büszke is vagyok rá, hogy közöttük lehetek. Klm» Józsei o központból adott halkuló’ ció határozottan téves. Aho­gyan számlánkon tapasztal­juk: kolbászként árusítják n mustárt is (?!) s ez bizony árdrágításnak számit... A boltocska egyébként jól el­látott: a sült hurkán, kolbá­szon kívül van benne füstölt áru, tepertő. májkrém, uborka, csokoládé, cigaretta, négyféle folyóbor. kilencfajta rövid Hat. S hűsítőből is csuk azért kettő, mert a kiskeres­kedelmi vállalattal közösködő állami gazdaság többet nem engedélyez. (?!) A tavaly épült —, s lénye­gében az idén először hasz­nált — motellel azonban már, kevésbé lehet elégedett az ember. S ez már a hall­ban nem hagyja nyugton a betérői. A helyiség ugyanis barátságtalan, a tévé, a rá­dió. a játékok hiánya való­sággal riasztja a vendéget. Nemcsak itt. hanem a folyo­sókon. sőt a szobákban is hiányzik a szőnyeg. A csa­pokból csak hideg víz folyik-, s ahogy nézegetjük: meleget a közős tussoló két villany­bojleré sem igen biztosíthat mindenkinek... A 19-esszo­bában fiatal házaspártól halijuk, hogy személyenként 850 forintot fizetnek egy hétre, de ha nem hoznak magukkal egy gyerekágyat is Szegedről, a kicsi elhelyezése már gondot okoz. Az ellátás­ról is maguknak kell gon­doskodni. Érzik, nem lesz könnyű a hároméves sráccal, mert ha viszonylag jó is a III. osztályú kisvendéglő, va­lahogy figyelmen kívül hagy­ják az apróságok igényeli. A betyárpecsenye finom, de inkább csak a felnőtteknek jelent gasztronómiai élményt. A motel környezete is ko­pár. színtelen, sehol egy szál virág, nem látni gondozott gyepet. A tópartot még a la- , valyi építkezéskor összetol­ták, s úgy maradt azóta is. Szemmel láthatóan megfe­ledkeztek arról, hogy a ki­ránduló nemcsak a Mátra puszta szépségéért zarándo­kol ide a hegyekbe. Mátraházán tatarozzak a tsz kisvendéglőjét is. s lép- ten-nyomon panaszkodnak az immár Hónapok óta hiányzó zöldség-gyümölcs boltra. A kiskereskedelmi vállalat fa­latozójában pedig kísértetie­sen megismétlődik a sáslói eset: hibás kalkuláció alap­ján fizetünk a sült áruért... Bosszankodva megyünk to­vább s lassítunk a parádi Kakukk Étteremnél. A II osztályú üzletben ráérősen beszélgetnek a pincérek, kinn ül a szakács is az egyik asz­talnál. mert nincs vendég egy sem. Megkésett ebédre, korai vacsorára azonban le­telepedhetnénk — biztatnak —*• ínért, bár délután öt óra már, még mindig négy elő­ételből, öt levesből. hat kész­ételből, 17 frissen sültből, két főzelékből, hat tésztából vá­logathatnánk. Igaz. a két­személyes Kakukk-tál 90 fo­rintnál is drágább, de a me­nü csak 26,S0-ba kerül. Az étkezést azonban már otthonra hagyjuk. S miköz­ben hazafelé tartunk a gép­kocsival. arról beszélgetünk Varga Bélával, a megyei ke­reskedelmi felügyelőség fő­előadójával. hogy jóllehet csupán későbbre tervezték a nagyobb el 1 enőrzéssoroza tot, valójában tanulságos volt azért ez a hirtelen elhatáro­zott villámlátogatás is. S re­mélik. hogy legalább figyel­meztetéseik hátasára feltét­lenül javítanak itt is, ott is az észrevett hibákon. Gyóni Gyula <MyükM€l BM. július 3„ MNÜérlók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom