Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

Restaurált viselet ek Mária királyné ruhája — A hímzések, viseletek a korszak jellemzői XVII. századi hímzett bársonynyereg is (Hauer Lajos felvételei — KS) A Magyar Nemzeti Múze­umban található az ország egyik leggazdagabb textil- gyűjteménye. Nemcsak a tör­téneti múlt emlékeit őrzik, konzerválják itt, de a ma ti­pikus ruhatárából is szemre- való kollekciót tudnak bemu­tatni. Gyűjtési körük igen széles, „Mindent gyűjtünk, ami ti­pikus egv korszakra — mond­ja Földiné dr. Dózsa Kata­lin, a gyűjtemény vezetője. Viseleteket, hímzéseket, sző­nyegeket, vagy aminek az anyaga textil, azt itt megta­lálhatjuk. Ha egy-egy kor­szak jellegzetes darabjai ne­ves személyekhez vagy ese­ményekhez is kötődnek, kü­lönösen becses darabjai gyűj­teményünknek ! A történelmi vagy neves személyek tárgyai, ruházatuk szinte az élő személyiség je­lenlétét, „létezését” valószí­nűsítik számunkra, akár a kiállítások vitrinjeiben, akár a kinyílt szekrényajtók gon­dosan letakart fogasai alól előbukkanó öltözeteiben. Így csodálhatjuk meg Kossuth kormányzó atilláját, amelyet 1843—49-ben viselt, Deák Ferenc hímzett bőrtárcáját vagy Erzsébet királyné feke­te selyem ruhaderekát, me­lyet a véres dr^ma idején viselt. A 12 ezer darabból ál­ló gyűjtemény a hímzésektől a szőnyegekig, a gyerektaka­róktól a zászlókig, uszályfo­gótól a zsebkendőtartóig és a kesztyűtágítóig, a ruhadí­szítő ékszerekig, mindent ma­gába foglal, ami kapcsolat­ban áll a divattal, a lakás­kultúrával. Számos nagy sikerű nemzetközi kiállítás is bizonyítja a gyűjtemény gaz­dagságát. — De nem okoz-e gondot ennek a, sok, különféle tex­tíliának a tárolása? — kér­dem Dózsa Katalintól. — Valóban, igen rossz kö­rülmények között voltunk ed­dig. Évekig kellett raktározási gondjaink megoldására vár­ni. A múzeumi főosztály két és fél milliós beruházása most teljesen korszerű raktárt rendezett be. Nagyobb gon­dunk most már az, hogy nincs megfelelő restaurátor­műhelyünk. ­Beszélgetésünk színhelye, a szűk restaurátori szoba, rög­vest elárulja, hogy egyik alapvető feltételük is hiány­zik: a tér. A ruhák — oly­kor 8 méter széles kerületű aljakkal — nehezen tisztít­hatok, ..kezelhetők, ezekről a problémákról szól Sípos Eni kő restaurátor, aki 13 éve dolgozik a szakmában. — Elvben nincs is hely na­gyobb szabású restaurálások­ra, ezért gyakran „albérlet­be” kényszerülünk, például az Iparművészeti Múzeum restaurátorműhelyébe. A tex- tilrestaurálás igen összetett feladat. A munka több fá­zisra oszlik. Tisztában kell lenni a kémiai eljárásokkal és biztos anyagismerettel kell rendelkezni. A varrás, amit a textilrestaurátor mun­kájának tartanak, csak egyik része, töredéke az összrestau- rátori feladatnak. Mikor afelől érdeklődöm, van-e jelenleg olyary munká­ja, amin keresztül közelebb­ről is megismerhetnénk e szakma nehézségeit és Szép­ségeit, Sipos Enikő egy kö- teg fotót vesz elő. A képe­ken Mária királyné fii. La­jos király feleségei menyasz- szonyi ruháját láthatjuk. 1928-ban vásárolták meg Má- riacellből, eddig csak állag­megóvás céljából végezték rajta javításokat, az első ko­moly restaurálásra most ke­rülhet sor. Az 1500-as évek első évtizedeiből származó ruhát alaposan megviselték az évszázadok. Eleve nagy gondot okoz, hogy hogyan tudják alábélelni megfelelő anyaggal, hiszen egészen más alapanyagú szöveteket hasz­nálnak ma már. De nem kö­zömbös az sem, milyen var­rófonalat, festéket használ­nak. Ezeknek az anyagok­nak a megszerzéséhez való­ságos társadalmi összefogás­ra Volt szükség, hiszen a .gyárakban kellett megren­delniük a megfelelő anya­gokat, így például a Gold­berger és a Lőrinci Fono textilüzemei ingyen,! térítés nélkül . járultak , hozzá ,e nemzeti kincset élő jelentős ruhadarab restaurálásához. A képeken teljes pompájá­ban láthatjuk a ruhát, itt a műhelyben már csak da­rabjaiban csodálhatjuk meg az aranyszállal átszőtt zöld selyemanyagot. A restaurátor évszázadok halványuló keze munkáját varázsolja újjá, élővé, nem kis feladatot és felelőssé­get vállalva. Macht Ilona A postahivatalba egy álar­cos férfi lépett be. Egyik ke­zében pisztoly volt. a másik­ban pénzszállító zsák. Ennek méretéből ítélve, az illető op­timista természetű lehetett. Odalépett a kisablakhoz és bekiáltott: — Fel a kezekkel! Vokalek postatisztviselő rögtön felemelte a kezét. — Ide a pénzt! — Hogyan adjam oda ma­gának a pénzt, ha fel kel! tartanom a kezemet? — Jó, jó, hagyjuk a szel­lemeskedést! Engedje le a kezét, de meg se moccanjon. Különben a halál fia! — Árva vagyok — habog- ta Vokalek úr —, nekem úgyis mindegy. Kihúzta az asztal fiókját, felfordította és a látogató zsákjába szórta a pénzt. — Tessék, 216 korona és 50 halér. — Hohó, ez kissé kevés — csóválta a fejét a rabló. — Rossz napunk van. Elő­fordul az ilyesmi. Talán a bé­lyegeket is elvinné? 72 koro­na és 40 halér értékű bélye­gem van. — Mit kezdjek a bélyegek­kel? Mária királyné esküvői ruhája Fellini a nükriii Az olasz rendező sztár új filmjével melyben 800 nőt szerepeltet, félni akarja megtanítani a férfiakat, A 60 éves rendező a világ min­den tájáról szerződtetett színésznővel és statisztával forgatta új filmjét, az „Asz - szonyok városát”. Alig kezdődött meg a for­gatás, néhány harcias nő máris nagy patáliát csapott. A „Donna” című, nők szá­nvára kiadott újságban azt nyila'tkozlák, hogy a sze­xuális extrémszituációk áb­rázolása miatt „kihasználva, megsértve és megalázva ér­zik magukat. A film bojkot­tálását követelték. A jól' megrendezett fel­hívás következmények nél­kül maradt. Az „Asszonyok városa” középpontjában egy férfi áll: Marcello Mastroianni. A „Nyolc és fél” óta először forgat ismét Fellinivel. Ak­kor, 1962-ben egy művészt testesített meg, aki hirtelen arra kényszerítve érezte ma­gát, hogy életének minden értékét újra átgondolja. Az „Asszonyok városában” egy még fontosabb krízist él át a férfi: az asszonyokhoz való viszonyának a krízisét. A „nő álma és ezzel maga a nő is megváltozott”, mond­ja Fellini. Ez súlyosan érin­ti a mai férfit: álmai asszo- nva a valóságban már nem létezik. Tehát a férfinek is meg kell változnia. Ha a „történetről” ma még keveset is lehet megtudni, vannak már azonban lefor­gatott jelenetek. Álom for­májában meséli el Mastro­ianni utazását egy olyan or- szág’ban, mely alig különbö­zik a valóságostól, s mely­nek társadalma a mai tár­sadalmunkéhoz hasonlít. A vonaton Mastroianni a toilette-re követi a nőt. (Ber­nice Stegers), aki kecsegte­tő pillantásokat vet felé. Ott csókolja még. De tovább nem jut el, mert a vonat hirtelen megáll egy szabad területen, és a nő eltűnik egy bokorban. A nő keresé­se közben eljut egy furcsa szállodába, ahol éppen fe­minista gyűlést tartanák. Szobáról szobára téved, és különös szituációkba kerül: az egyik nő arra kényszerí­ti, hogy húzzon fel egy gör­korcsolyát, egy föld alatti konyhában pedik erőszakkal felültetik egy motorra. Az egyik teremben egy nő büsz­kén vezeti elő nyolc férjét véleményeztetésre. Mások kis jeleneteket rendeznek, amelyek a nők rabszolgasá­IWM.ÓTAMAP4S — Hogyhogy mit? Ez at­tól függ, hány évet kap. Majd leveleket írogat a kedves ro­konainak. — Nincsenek rokonaim. — Akkor nekem ír. Tudja, nekem sincs senkim kerek e világon. — Egyáltalán nincs senki­je? — Teljesen egyedül va­gyok. El sem, tudja képzelni, mit jelent, hogy itt kell ül­nöm a poste restante-ablak mögött, látom a feszült vára­kozástól sugárzó arcokat, lá­tom, amint reszkető kézzel nyúlnak a boríték után, iá­gát demonstrálják a tűzhely, a vasalódeszka, a bölcső mellett és az ágyban. Mastroianni menekül, és eközben egy öregedő Don Juan kertjébe jut. Az éppen ünnepet ül 10 000 szeretőjé­vel együtt. Az orgiát a női rendőrség veri szét. Mastroianni az ágy alá menekül, és egy nyíláson keresztül egy toronymagas csúszdához ér, melyen le­csúszik. A száguldó zuhanás közben fiatalságának külön­böző asszonyai tűnnek fel a pálya szélén. Az biztos, hogy mindent, amit eddig elmondott Felli­ni az asszonyokról, ezzel a filmmel kérdésessé akarja tenni. Bár itt is feltűnik az összes, ismert Fellini-típus — a kövér cirkuszi lovarnő, vagy a buja- zongoristanő —, melyek megfelelnek a fér­fiak hagyományos elképze­léseinek. De ebben a film­ben ezek csak üres klisék. Zsörtölődő feministák, mi­tologikus walkürök és fris-. sen áldozatul esett szüzek között tanácstalanul bolyong Mastroianni —, mint rende­zőjének „alter egója”. „A biztonságunk”, mondja Fellini, „minden síkon kér­désessé vált. Korábban hi­hetetlen magabiztossággal találtuk ki a világunkat. Ügy adtuk a szerepeket má­soknak, mint a moziban. A nőket klasszifikálták: házi­asszonyok, hetéra, szemér­mes nővér, amazon. Ha a nő ej ég erős volt, elvetette a szerepét. Mégis egy új fér­fit kellett keresnie, aki új szerepet talál ki a számára. Vagy egyidejűleg különböző szerepeket élt meg”. „Azt, hogy a nő is ki tud­ja ránk, férfiakra osztani a szerepeket, soha nem ismer­tük el. Mert hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig a férfi az, aki egy viszonyban az első lépéseket megteszi. Mi­lyen gyakran vezetett vi­szályra az, ha a másik olyan „szemtelen” volt, és kivonta magát a szerep alól, amit neki adományoztunk. Ho­gyan merészel nem az len­ni, amit én elképzeltem?” Valóban, Fellini sem hi­szi, azt, hogy az emberi kap­csolatokról „csak egyszerűen ki lehet találni” egy új el­méletet ...” „Az én filmem végén sen­kinek sincs igaza. A mi mai világunkról, úgy vélem, nem mondhat végérvényeset a művész. Már az is sok, ha sikerül neki a vészharangot megkondítani.” (b-a) tom a lányok mosolyát, ami­kor mindjárt itt az ablak előtt, türelmetlenül feltépik a borítékot. Nekem pedig sen­ki sem ír. Soha senki. El tudja képzelni ezt? A rabló görcsösen nyelt, mintha a torkán akadt vol­na valami. — Én is egyedül vagyok. Világéletemben egyedül vol­tam ... — nem bírta tovább és szipogni kezdett. — Tehát maga is tudja, mi a magány — sóhajtott fel fájdalmasan Vokalek úr. — Tudom, persze, hogy tu­dom — mondta a rabló és hirtelen zokogásban tört ki. — Ne sírjon! — Hogy ne sírjak, amikor feldúlta a lelkem?! Nem kell nekem a pénz. És a vacak bélyegeire sincs szükségem ... Hát mire ment el az én egész életem ... — Köszönöm, drága bará­tom! Várjon meg, mindjárt bezár a posta, akkor elme­gyünk és iszunk egy korsó sört... Fordította: Gellért György MAI MŰSOROK RÁDIÓ Kossuth 8.25 Csak egy kultúránk van. 8.55 Verbunkosok, nóták. -9.44 Zenés képes­könyv. 10.05 MR 10—14. 10.35 Fúvószene. 11.00 Franck: D-dúr vonósné­gyes. 11.41 Az elmés ne­mes Don Quijote de la Mancha. 12.35 Törvény- könyv. 12.50 Világhírű kar­mesterek lemezeiből. 14.00 Népdalok, néptáncok. 14.43 Arcképeik a német iroda­lomból. 15.10 Szokolay Sán­dor műveiből. 15.26 Len­gyel Kati vagyok’... 16.05 Operarészletek. 17.07 Moz­gásterek. 17.32 Ádám Jenő: Te csak viríts, kikerics! 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Nagy siker volt! 20.11 Tu­domány és gyakorlat. 20.41 Operettek. 21.05 Hazai tá­jakon., 22.15 Sporthírek. 22.30 Menotti: A telefon. 22.54 Meditáció. 23.04 Te­lemann műveiből. Petőfi 8.33 Társalgó. 10.36 Zéne- délelőtt. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiakoktél. 13.25 Állatbarátoknak. 13.30 Éneklő ifjúság. 14.00 Ket­tőiül hatig ... 18.00 Tip­top parádé. 18.33 Moszk­vából érkezett. 19.03 Nép­dalok. 19.20 A fizika ere­dete1. 19 30 Csak fiatalok­nak! 20 33 Derűre is derű. 21.04 P ehér Sándor népi zenekara játszik. 21.23 OrökzölD dallamok. 22.23 Nóták. 23.15 Eisemann Mi­hály operettjeiből. Szolnok 17.00-től 18.30-ig. Miskolc 17.00 Hírek, időjárás. 17.05 Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Regős Zsolt és Zakar János — 17.45 Mú­zeumi híradó ... Susselka Gusztáv alakja a bükki la­kosság néphagyományai­ban. Dr. Veres László elő­adása — Jó munkát, fia­talok! Dr. Fodor László jegyzete — 18.00 Észak­magyarországi krónika (Tampered vendégek Mis­kolcon — A hejőkeresztúri tsz-benj — 18.25 Lap- és műsorelőzetes ... 16.45 Gólyavári esték. 17.35 Hidak, virágok, hangula­tok. 18.15 Eleven balladák. 18.35 Akik bátrak kezde­ményezni. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv- híradó. 20.00 Anna Kare­nina. (Angol filmsorozat.) 20.55 A kék mecset árnyé kában, 21.35 Rózsaszínű mese. 22.20 Tv-híradó 3. 2. műsor 20.01 Kertünk-udvarunk. 20.20 Komikus duettek ope­rákból. 20.55 Tv-híradó 2. 21.15 Üszó jégtábla (Tévé­film.). , HmüsäßG\ 1980. július 8., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom