Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-13 / 137. szám
/ Czinke Ferenc grafikái Óinké Ferenc gyűjteményes tárlatát a múlt héten nyitották meg a Gárdonyi Géza Színház aulájában. A művész által Egerbe hozott . anyag az utolsó tíz év alkotásaiból áll és így a latrok keltezése egyrészt eligazítanak a változó tartalom és az állandó formai jegyek tekintetében, másrészt, mint a fák évgyűrűi, tájékoztatnak ezek a lapok arról is, ami, mint söre, mint emberi átélés a művészben végbement. Ha a paravánokon is és. az időben is különálló alkotáscsoportokat külön-kü- lön is vizsgálgatjuk, nem nehéz megállapítani, hogy a művészt a munkára készte- 16 hatások sok oldalról érik ' és Czinke Ferenc ezeket a hatásokat vetíti ki magából a grafika eszközeivel. A legtömörebb mondanivalóit a Villanások, a Hagyaték és a Gyökerek címEgriek nyerlek az Agria táncversenyt A Megyei Művelődési Központban a hét végén rendezték meg az Agria társastáncversenyt. A versenyen meghívásos alapon az egrieken kívül részt vettek Budapest, Debrecen és Jászberény táncospárjai, az eddigi minősé- gítésük alapján a C és E osztályokban. Az E osztályban 20 pár indult. Az elődöntőben an- golkeringőt, cha-chat, jivet, és csárdást táncoltak, a döntőben is ugyanezekkel a táncokkal lehetett megküzdeni az érmekért. Végül is ebben a csoportban az egri pár, Tibai János—Bán Judit szerezte meg az első helyet, míg a második helyen a Bodnár Márton—Nagy Judit páros Debrecenből és a harmadik helyen a jászberényi pár. Hivatal Miklós és Var- ■ ga Mária végzett. A kezdőknek mondható E osztályok seregszemléjéről az a vélemény alakult ki a há- * rom tagú zsűriben, hogy a szorgalmas felkészülés és a versenyszerű szereplések a tehetséges egri gárdát újabb és felsőbb fokozatok, minősítések meghódítására is képessé teszik. Az egri meghívásos verseny csak egy a sok közül: a művelődési házak és központok országszerte igen gyakran rendeznek ilyen találkozókat az alsóbb kategóriák , számára is, ahol a C, a B, az A osztályozás felé el lehet indulni, hogy az osztályon felüli minősítésről, mint a műfaj „tetejéről” ne is beszéljünk. , A C osztályban szaporodtak a táncok, azok nehézségi foka is érdekesebbé tette a vetélkedést. Itt hét páros indult. Az angolkeringő, bécsikeringő, tangó és slow-fox mellett quick-stopot, rum- bát, sambát, cha-chat, jive-t és csárdást jártak a párok. A döntőben a táncszámokat a versenyzőknek újra el kellett táncolniuk és így alakult ki a nyertesek sorrendje. Első lett az egri Török József és Kovács Ildikó páros, míg a második helyet az ugyancsak egri Botond-há- zaspár szerezte meg. A harmadik helyen a Budapesti Művelődési Ház táncospária, Tüske Bálint és Polosi Agues végzett. A versenyt Benkő Zsófia vezette le, aki a múlt év szeptemberében vette át Be- govics Emiltől a tizenöt éve I -működő egri társastánccso- f port irányítását. A kitűnő táncpedagógus örült a mindkét osztályban megszületett sikernek és azt tervezi, hogy az idén vagy a jövő évben az országos juniorbajnokság megszervezését és lebonyolítását Egernek fogja kérni. Az Agria társastáncversenyt színes gálaműsor fe- '• jezte be. ' (/• a.)- „ AWW- junius 13.. penlck szó alatt összegyűjtött és közreadott lapjai tartalmazzák. Ezt a témakört érzelmi csúcsként az 1978-ban keletkezett és Az út vége címet- feliratot viselő színes fametszet fogja össze. Erről a lapról visszapillantva értjük a művészi emlékként is keretbe foglalt öngyújtó, bajonett és katonakép gyújtó hatását. Azt az elhárító emléket, amely egy egész életre szólóan adta — adhatta az indítást, a példát és az ösztönzést a folytatásra. E lapokat elemezve szinte érezzük annak a meghitt beszélgetésnek, a mindent megszépítő elbeszélési messzeségnek hangulatát, erejét és varázsát, ahogyan a szívével és az értelmével odafigyelő gyermek áveszi a hagyatékot, elraktározza magában, hogy majd érett fejjel, érett művészként visszatérjen hozzájuk, értük, újramondani azokat és továbbadni, a választott művészet eszközeivel. Az idő és a történelem meghatározó erejű Czinke Ferenc számára. Az érzelmi és szemléleti kör, amelyben önmagát tudja. a rohanó történelem, a száguldásában meg nem állítható idő, amely az embereket, így a művészt is cselekvésre készteti, hajtja őt a vissza nem vonható tennivalóra. Innen nézve minden jel, minden mozdulat erkölcsi értékítélet és erkölcsi ítélet alá is esik egyúttal. Az idő és a történelem nem enged a szorításból, mindent, mindig a maga idejében kell tennünk ahhoz, hogy a belső történés, a szándék, az elhatározás kint is tükörképét adja belső önmagunknak, a társak számára megvalósított cselekedetben. A grafikák tehát vallomások, azzal a nyilvánvaló őszinteséggel, amely nélkül az alkotás sem a formát, sem az abban megjelenő tartalmat nem tudná azzá elfogadtatni, ami. Czinke a kinti történelem zúgását állandó élményként hordja magában. A Vörös fonálon, a Villanások több változatban a Vágtató nyár, a Szőnyi M. emlékére — második aláírása Az élet érkezése —, a Hajnal, ahogyan a vörös kakasfej vadül belekukorékol a világba az energikusan szétterpeszkedő szárnyak fölött, ,a három Memento egyként magyarázza, milyen képletekben gondolkodik a művész a folyó és háborgó időről, mit érez veszteségnek és mit tart értéknek ahhoz viszonyítva, amit ő átél és érez. Ezek az alkotások ritmusosak. megoldásaikban is egyértelműen hordozzák a szándék külső ruháját, s vonalak zárt rendszerét, azt a nyilatkozatot, amely egyúttal a költő hitvallása is. De van az idő- és történelemélményen túl egy líraibb vonulat is a művész munkájában. A személyekhez, tárgyakhoz is vonzódó. azok történetét is megörökíteni kívánó művész körülnéz a saját környezetében is. Az elmúló idővel együtt a használatból kihulló népi, falusi tárgyakat is megörökíti, mert azokhoz az életének egy-egy darabja kötődik. Az ősi szerszámokat elénk állítja. De mi nem tudunk mit kezdeni velük, mert nem isméi'j ük rendeltetésüket, a formákból nem ismerjük ki azt az egykori célt, amelyért a szerszámot készítették. Az ilyen dokumentumszerű ábrázolásnál a túlfűtötten és oidottan megjelenő szín-, forma- és líraáradás homályossá teszi élményünket, az ábrázolás esetlegességei nem tűnnek egyúttal szükségszerűeknek is. A lírai élmény másik fajtája vonul el előttünk a Bar- tók-muzsikának grafikává való átköltésébeta. Érdekesnek tűnik az is, ahogyan Radnóti Első^eklogáját megjeleníti. A színek és a feltört formák, az egymás mellé rendezett és ,valahol mégis elkülönülő grafikai alakzatok számunkra kissé ezoterikusán tapadnak az élményt adó zenéhez, a vonalakkal, formákkal kifejezendő vershez. Időben is elhatárolható az az élménysor Czinke Ferencnél, amikor a mélység és a magasság élményét veti egyl más ellen. Több lapján áz ábrázolás a mélyben foglal helyet; a főtéma talán nem is az, ami odalent történik, a sötétben és a feketében, hogy aztán a kompozíció közepén kinyíljon egy hasa- dék, a felülkerekedő, vagy a fenti fehérség felé. hogy ott a vörös vonalak, foltok ábráival a művész hitét, mámorát és lelkesedését adja, mint abszolút mondanivalót az addigiakhoz. Czinke Ferenc viszonylag nagy méretekben gondolkodik es alkot. Ez a nagy méret lehetőséget ad a pátoszhoz még olyankor is, amikor ezt a patétikusságot maga a tartalom nem feltétlenül kívánja. Például: a Kiszebabák, vagy az Egy mészégető álma esetében. Igaz, nem könnyű egy már megszokott formanvelvről áttérni másra és a feltüremlő gondolatokhoz olyan méretű és kohéziójú formanyelvet, jelrendszert kikeresni_ki- munkálni, amely a meghittebb élményt, a csendesebb lírai elbeszélés zártságával, intimitásával közli. A művész az utóbbi tíz esztendőben forma és tartalom tekintetében sok utat bejárt. Alapvető élményei, elhivatottsága és elkötelezettsége nyilvánvalóak. A fejlődés most megismert szakaszai, az eddigi évgyűrűk arra utalnak, hogy a művész állandó mozgásban van. A műfaj határain belül a lehetőségek újabb és újabb tartományait igyekszik bejárni. Idő- és törtérielemélménye biztosíték arra. hogy a világot, a vele érintkező és neki szóló történelmet mindig is az öröklött hűséggel fogja megörökíteni. Farkas András CÉRNÁI ZOLTÁN : „ARGUS-1 kísérlet 00 Ráharapott. Mellesleg alaposan kikérdezett. Úgy látom, tetszik neki a téma, és csak a főnöki tekintély kedvéért tesz úgy, mintha akadékoskodna. .. Végül is jóváhagyta a programot! Július 26. — Zéró már annyira hozzám szokott, mintha évek óta a gazdája lennék. Remek állat, a főnök is megkedvelte. Zérót már nem fogom tű-elektró- dokkal halálra kínozni. Fájdalomokozás nélkül varázsolok belőle egy tökéletes vakvezető-kutyát: valóságos „élő szemet” olyan emberek számára, akiknek agyi látásközpontja ép, és vakságuk a „felvevőkamera”, a szem betegségének vagy sérülésének következménye... A látás agyi központját már I. Bertalan professzor íróasztala mögött ült, és elrévül- ten nézte az oda kirakott holmikat. Középen néhány gépírásos iraton kék fedelű, vastag füzet feküdt; mellette személyes apróholmik: karóra, két aranygyűrű, személyi igazolvány, zsebkés, és egy golyóstoll. Az íróasztal szélén egy összehajtogatott vezetékű, hallókészülékhez hasonlító műszerféle hevert egy üres. lapos papírdobozon, amelyben — címzéséből és a postabélyegzésből ítélve — az egész küldemény érkezhetett. A földszinti dolgozószoba ablakai az intézet parkjára nyíltak. Az erkélyajtó nyitva volt, kellemes kora őszi napfény és meleg áradt be rajta. A teraszon feketerigók szökdécseltek. A professzor ujjai reszkető kaparászással indultak el a kék füzet felé. Pillantása gépiesen siklott végig a címkéjén ..KUTATÁSI NAPLÓ — ARGUS—1 kísérlet — dr. Martin Géza — Cereb- rológia”. . . Valahol a közepe táján felnyitotta, és olvasni kezdett. .Július 6. — A kísérleti állatok közül a T7. számú (Zéró, német juhász, kan) bizonyult a legalkalmasabbnak: alvási periódusonként két RÉM-fázis, futó lábmozgás-imitációk, szünetek, fül - mozgás, farokmozgás. .. határozott álomreflexek. Július 7. — A kísérlet harmadik fázisában Zérót fogom felhasználni. A cél világos, az oda vezető út is. most már csak az elérés eszközét kell megtalálnom! A tű-elektródos módszer nem jó. Túlságosan roncsolja az agyszöveteket. Egy bizonyos: az álomból fogok kiindulni! Az álom nem más, mint „belső film”, amelynek fel- vevőkamerója a szem, vetítőgépe, filmszalagja, vetítő- vászna együttesen maga az agy. Első lépésként ezt a „belső filmet” fcell valamiképp felvenni, rögzíteni és kivezetni! Július 25. — Megcsináltam a kutatási programot, ' és benyújtottam a főnöknek. hetekkel ezelőtt megtaláltam, feltérképeztem. Szerkesztettem egy modulálható neuro-transzmittens bio-receptort, tű-elektróddal bekötöttem egy kísérleti állat agyi látásközpontjába, de ily módon csak apró fényfelvillanásokat tudtam kivezetni a telerecordiTig képernyőjére. Ez az út nem járható. .. Mi lehet a megoldás? Csakis egy tökéletesített — kívülről, a koponyatetőn keresztül működtethető — táv-receptor! Augusztus 3. — MegtalálFront Azt mondta a rádió, hogy a napokban igen alacsony légnyomást mértek a barométerek. Időjárási front! Nem hiszik? A mentők, az orvosok, a gyógyszerészek a megmondhatói, hogy nem bolondságról van szó. Az időjárás változásait, mint tényezőt, komolyan figyelembe kell vennünk. Nemcsak a repülésben, az űrprogramok végrehajtásában, a műtéti beavatkozásoknál, de egymáshoz való viszonyunkban is. Mert higgyék el — semmi új nincs a dologban —, sokszor, nagyon feleslegesen bosszantjuk, piszkáljuk egymást, emeljük inagunk és mások vérnyomását. Ugye észrevették már, hogy vannak napok, amikor a legtöbb ember idegesebb, nyugtalanabb, mint máskor. Ilyenkor több az autókarambol, a munkahelyi veszekedés, az összezördülés a családban. — Béla! Téged stabil idegrendseerű fiúnak ismerünk, mi erről-a véleményed? Mosolyog, vafcargatja szép barna fürtjeit. —, Minden munkával jár izgalom. Ez természetes. De higgyétek el, a feszültségek legalább felét az emberek önmaguk teremtik. Feleslegesen! Hallgassátok meg ezt a beszélgetést : — Mancika, azt beszélik, hogy maga elmegy a cégtől. Mancika nagyot néz. — Kik beszélik? — Kik beszélik, kik beszélik? Csak úgy hallottam atz ebédlőben, hogy a mi kedves Mancikánk máshol kíván dolgozni. — Bizonyára maga is szeretné! — Drága Mancika! Nem erről van szó. Értse meg, egyszerűén ezt hallottam és én csak úgy... — Nem, kérem! Mondja meg! Követelem, hogy megmondja, kik terjesztik ezt rólam. Kiknek vagyok az útjában? A férfi bosszankodik. — Nos. ki vele! Ki, vagy kik akarnak engem elpaterolni az üzemből? — A keservét neki! Engem aztán ne vonjon felelősségre. Én aggódva megkérdezem magától, hogy igaz-e, és maga máris a plafonon van? — Ne mondja! Még hogy maga miattam aggódik! — Mancika! Ha maga ilyen, akkor tudja meg, én vagyok az, aki szívből kívánja, hogy mielőbb kint legyen az ajtón. .. Béla, a nyugis fiú, széttárja karját. — És ugyebár, ez a két ember három hónapja nem beszél egymással. Halálos ellenségek. — Sok a felesleges fecsegés, locsogás, felelőtlen, sem- mirevaló beszéd. .. — Mit tanácsolsz? — Több viccet, humort! Ismerős, ugye, az a régi mondás: A humor az elme mindennapos tisztálkodása. A legjobb gyógyszer a frontátvonulás ellen... Sz.alay István tam! Egy űrhajózási szaklapban figyeltem fel a vi- zisztorra. Ez egy miniatűr táv-receptor, amely fókuszált elektronsugár-nyalábokkal végzi el a felvevés, modulálás és kivezetés bonyolult műveleteit. Ez kell nekem is! Ha ezt a vizisztort össze tudnám házasítani az én bio-receptorommal, nem kellene többé a tű-elektródokkal kínoznom a kutyákat. Elég lesz kívül, a koponyájukra rögzíteni a bio-vizisz- tort, a finomszabályozóval kitapogatni a. látásközpontot és beállítani az optimális fókusztávolságot. .. Augusztus 15. — Az ellátó szolgálattól kaptam néhány tucat különféle méretű és kapacitású vizisztort. A bio-receptorral való egybeépítés a vártnál könnyebben ment. Az új bio-vizisz- tort ragtapasszal rögzítettem a 31. sz. kísérleti állat (Cézár, korcs, kan) koponyáján és vezetékkel telere- cordinghoz kapcsoltam. Cézárt elaltattam, és vártam az első REM-fázist. Sikerült! A telerecording képernyőjén felvillant az első „ku- tya-álomfilm”! Egy alapos tál közeledett felém a rácsos kutyaketrec padlóján, tele főtthúsdarabókkal; aztán úgy tűnt, mintha én magam, a saját kutya-állkapcsommal habzsolnám fel az ételt... Augusztus 20, — Következik a negyedik fázis: a kutya szemén át ébrenléti állapotban felvett képek — tehát a folyamatos látás! kivezetése a telerecordfffg- ra. .. Augusztus 27. — Mivel most már a közvetlen, „élő’ látást kell kivezetni, előbb meg kellett keresnem ennek a fókuszpontját is, és beállítani a bio-vizisztort. Első próbálkozásaim csúfos kudarccal fenyegettek: bekapcsolás után a ' kutyák megzavarodtak, ugrálni, vonítani kezdtek! Hamar rájöttem, mi a baj: a bio-vi- zisztor a teljes látas-kVau- tumot elvonta, kivezette agyi látásközpontjukból a telerecordingra! Bekapcsoláskor tehát a kutyák előtt elsötétült a világ — megvakultak. . . Vakságuk szerencsére csak átmenetinek bizonyult. Kikapcsolás után négy-öt perc múlva újra láttak és megnyugodtak. Alapos vizsgálatot végeztem, kiderült, hogy sem a szemük, sem az agyuk nem szenvedett semmiféle kimutatható károsodást. A megoldás kézenfekvőnek látszott: az állatok agyi látásközpontjában keletkező la- tás-kvantumot meg kell osztani, úgy, hogy abból , saját agyukba is, a telerecordingra is jusson. . . Végül kiderült, hogy mindez a pontos beállításon, rögzítésen és — némi felerősítésen múlik. A bekapcsolással egyidejűleg elektromos impuizuserősí- tést kell alkalmazni a kutyák koponyacsontjára. Rövid tapogatózás után ily módon minden egyes kísérleti állatnál élesre tudtam állítani a telerecordingon a kivezetett látás képeit! Igaz, ezek a képek az emberi látáshoz képest életlenek, homályosabbak voltak. De hiszen mindez még csak a legelső kísérlet, s a tökéletesítésre még számtalan lehetőség kínálkozik! Ami a legfontosabb volt: a kutyák a receptorálás alatt most már teljesen nyugodtak maradtak, és látás-tesztjeik a kísérletek után az alap-tesztekhez viszonyítva a legcsekélyebb romlást sem mutatták! Szeptember 5. — írtam a főnöknek egy időközi jelentést az eddigi eredményekről, és egyben engedélyt kértem a befejező fázishoz. A kísérleti „vak” szerepét természetesen saját magam vállaltam. „Élő szemem” Zéró lesz... A főnök váratlanul hevesen tiltakozott, nem akart kötélnek állni! Végül nagy veszekedés után én győztem, miután aláíratott velem egy „veszélyességi nyi. latkozatot”, fFot^fatjukj
