Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

Tiszteletem, főorvos úr!

A Tiszteletem, főorvos úr! című szatirikus tévéjátékot hárman írták: Polgár András, Herczenik Miklós és Gát György. És mindezt azért, hogy 35 percen át a képernyőn legyen egy téma, amely állítólag szatíra, játék és arra jó, hogy szórakozzunk és tanuljunk is belőle.

Miíől nem hiteles? Adva van egy főorvos, aki a társadalmi hiedelmek szerint halálra keresi magát. Gyereksebész, akihez az aggódó szülők odaviszik az utolsó fehérneműre valót is, mert a fiatal apákban-anyákban még romlatlan aggodalom és szeretet sistereg a gyermek iránt. Ez a Keöihy doktor gyengéd férj, szerető apa, a szak/nában is becsülik, zenerajongó, fülhallgatóval és térdén kottával vezényli a klasszikust. Ennyi tündöklés mellett egyetlen „árnyék” borul e jellemre: nem fogad el hálapénzt, borravalót, pa- rasolventiát. Nem, ő ilyen. Az sem érdekli, hogy a felesége és a lánya nyúzza, hogy a mamák és a papák megsértődnek, ö nem tudja, mi a tételes jog és amögött az erkölcs! Nem akarja, vagy nem tudja észrevenni, hogy a világban a tételes jog és a puritán erkölcsi felfogás mögé, vagy olykor azok elé odaszemtelenkedett egy szokás, szokásból szokásjog lett és ezen neny változtathat senki, a körbeforgás mindenkit kényszerít. Pedig neki is kellene a pénz.

ötlet, de nehezen elhihető, hogy ekkora segédlettel legyen valaki nemes lovag, éppen a szokásjog okából és azért, mert őt erkölcsi meggyőződésben — abban, hogy adni kell! — megsértették. Az ötleteket még le is nyelnénk, mert a színészek mindent jól eljátszanak. Azt is elfogadnánk, ahogyan ez a mi mai társadalmi szituációnk így-űgy, jogászilag magyarázatot kap, érveket sorakoztat fel, miért nem bűn a mások által adott valami elfogadása.

A játékban és Keöthy doktorban ott nem hiszek el semmit — a részigazságok és a jelenségek pontos feltérképezése ebenere sem —, mert ez a főorvos sehol és senkinek, semmivel nem indokolja ezt a makacsságot, egyetlen szóval nem robban ki belőle az az erkölcsi mérték és érték, az a jellemi adottság, amellyel belülről hallva a tiltást, kénytelen ellenszegülni a kísértésnek. És nem úgy, ahogyan a szélhámos mellett, amely az apró számtani bravúrja után belebámul az erkölcsi semmibe és az ügyleti mattba.

Gát György, a rendező ért a tévétéchnikához, a stílust érti és használja, a képeket apró futamaikban elfogadtatja velünk. Mint a szatíra egyik főfelelöse, a felvillanó' képeken túl mással nem igen törődött, főként nem azzal, hogy a szatírához nagyon komolyan vett jellemre és néhány jól kimondott igazságra is szükség van. Vagy legalábbis egyre.

A harmincöt perces lélektani hibáról Kálmán György mit sem tehet, ö eljátszotta a főszerepet, örültünk neki, hogy őt is láttuk a képernyőn.

Megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák

A Heves megyei érettségizők száma: 1423

/

Az. idén elballagott 20 és fel ezer gimnazista és a 25 ezer szakközépiskolás középiskolai tanulmányainak

utojsó, legjelentősebb állomásához érkezett: hétfőn országszerte megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák. A követelmények a korábbi évekhez hasonlóak.

A gimnazisták négy, a szakközépiskolások pedig legkevesebb négy tárgyból tesznek érettségit. Kötelező a gimnazisták számára a magyar nyelv és irodalom* a matematika s ezek mellett még két tárgyat kellett választaniuk a történelem, fizika, kémia, biológia, földrajz. vagy a tanult idegen nyelvek közül. A szakközép- Ukolááok számára ugyancsak kötelező a magyar nyelv és irodalom, ezenkívül a szakmai elméleti tárgyakból, illetve iskolatípustól függően

szakmai gyakorlatból érettségiznek.

Heves megyében 712 gimnazista és 711 szatkközépís- kolás ad majd számot felkészültségéről. A szóbeli érettségiket úgy szervezték meg és bonyolítják le. hogy minden diák a tudása legjavát nyújthassa. A vizsgateremben egyidejűleg 4—6 diák lehet jelen, s egy-egy napon 40—45 feleletnél többre nem kerülhet sor. A tanulók ezúttal is húzzák a tételeket, legalább egy fél órát készülhetnek a feleletre amely egy-egy tárgyból 20 percnél nem tarthat tovább. Sikertelen felelet esetén póttételt lehet húzni.

A szóbeli érettségiket országosan legkésőbb június 22-ig kell befejezni. A szóbelik Heves megyében június 21-én, pénteken érnek véget.

Megjelent a Hevesi Szemle

Mától ha pható az újságírásoknál a Hevesi Szemle •imü közművelődési folyóirat Vili. évfolyamának 2. izáma. A most megjelent folyóiratban többek közt IJtassy József, Cseh Károly és Morvái László verseit, Fereczy Béla rajzairól Dömötör János írását, Jelentés

juiuus 10., kedd

Füzesabonyból címmel Kiss Gyula tanulmányát, Vak Bottyán generálisról a Sereg József által megrajzolt képet, a magyar nemesség kialakulásáról Kávássy Sándor elemzését olvashatják az. érdeklődők a sok más, mához szóló, s a múltat megelevenítő tudományos, illetve művészeti, kritikai írás mellett.

A borítókon Fejér István fotőalkőtásaiVal jelertt még a Hevesi Szemle idei második száma.

Hegedűs Géza:

A-tól Z-ig

A szatíra csalódást okbzott nekünk, de még aznap este derekas vigasztalással javított nálunk ez az olykor agyonszidott doboz. Hegedűs Géza portréfilmjében végre nemcsak a rádió egyik kitűnő és állandó íróvendégét láthattuk az A-tól Z-ig- ben, hanem élvezhettük is azt, amit ez az ember A-tól Z-ig tud. Itt most nemcsak a lexikális tudás szélessége és mélysége előtt vettem le a kalapom, hanem az elismerést arra a hogyanra is kiterjesztem, ahogyan ez a művelt ember a gondolatait, a gondolkodást, az érdeklődést társadalmi témává tudja tenni. A művelt és érett ember megjelölést használom ismételten az íróra, aki a világot meg akarja ismerni, s ha már egy ismerettel gazdagodott, azt azonnal közölni is akarja. De nem úgy, ahogyan kapta, hanem úgy, ahogyan ő azt átélte. Ezt a többletet jutatta el most nekünk, hozzánk pénteken este, a késő esti órákban Hegedűs Géza. És nem úgy, hogy felteszi az oktatói tekintély fövegét, hanem azzal a „komolytalansággal”, amely ingerli őt mesélni: bemutatni a családját is, az ősöket, a Goldzie- hereket, a spanyol származású, tudósokat adó famíliát. Bemutatja ő saját magét is, ahogyan a magyar XIII. században büntetőjogászként kotorászott téma után és ahogyan a középkori Magyarország és Európa ismerőjévé vált. Az ötletek és ideák egy életen át mozgásban tartották őt. Azért, hogy amit megismert, lehetőleg rögtön tovább is adhassa. Amit Moliére Mizantrópjáról mondott, ma is egy lélektani búvárlás érdekes eredményének számít.

Szellemi teljesítményét és derűs egyéniségét bámultuk, figyeltük. S talán azt leginkább, hogy a magyar könyvkiadás neurotikus pontjait — nyomdák, lektorok — ismerve élete során 75 kötetet tudott kiverekedni magának. Micsoda diplomácia és szellemi tőke ez az ember! Nem is fel kell nézni rája, hanem egyszerűen szeretni őt. Ezért az egyéniségért!

Farkas András

f«Hol tőreidnek:

az utcxnpőtlsísscBi

Látogatóban a hevesi könyvtárban

A könyvek varázsáról már oly sokat írtak, hangoztatva, hogy szinte megbabonázzák az irodalom barátait. Ez a kötődés, ez a szenvedély azonban nem máról holnapra alakul ki, hanem a foko1 zatos, a célratörő nevelőmunka eredményeképpen.

A hevesi járási nagyközségi bibliotéka munkatársai épp ezért tervszerűen gondoskodnak az olvasói utánpótlás biztosításáról: az elmúlt esztendők során gyümölcsöző kapcsolatokat építettek ki a település oktatási intézményeivel.

Kölcsönös közeledés

Az előzményekre így utal Lövei Gyula könyvtárigazgató, aki a szakberkekben arról nevezetes, hogy maga és kollégái számára mind magasabbra emeli a mércét.

— A pedagógusokkal együtt jöttünk rá, hogy nem indánk egymás nélkül élni. Igaz, majd mindegyik iskolában kétezer kötetet gyűjtöttek össze, ám az anyag rendezetlen volt, s egy részét már túlhaladta az idő. Mi viszont felajánlottuk nemcsak szakmai, 1 hanem, anyagi segítségünket is. összeállítottuk a katalógusokat, megkönnyítve ezzel az eligazodást, s a környezet csinosítására nélkülözhető bútorainkat is átadtuk.

Az első lépést továbbiak követték, olyanok, amelyek mind a tanárok, mind a diákok körében általános tetszést váltattak ki.

— Messzemenően alapoztunk az igényekre. Áttanulmányoztuk a tantervi követelményeket, s ezeket figyelembe vettük az új művek vásárlásakor. Ennek köszönhető példáiul az, hogy szakmai jellegű kiadványaink harminc százaléka az oktatás témakörét öleli fel, azaz hatékonyan szolgálja az önművelést. Természetesen

számoltunk az óhajokkal a regények és egyéb alkotások vételekor is. Zenei részlegünk fejlesztésekor szintén gondoltunk a muzsikát kedvelő tanulókra. Más szóval: olyan gazdag kínálatot alakítottunk ki, amelyből mindenki kedvére válogathat.

Sok rendezvény- Elismerésre méltó az az ötletesség, amellyel a változatos programok regimentjét produkálták. Ezek zömét másutt is érdemes lenne megvalósítani.

— Játékos összejöveteleket

szerveztünk a gyerekeknek, ezekkel akartuk felkelteni érdeklődésüket. Azt reméltük — így is lett —, hogy hamar megszokják a könyvek birodalmát, s arra vállalkoznak, hogy eligazodnak benne, persze a kalauzolásról gondoskodtunk. Ezt követően bemutató foglalkozások teljes anyagát írtuk meg, illetve az egységben látás jegyében megterveztük az irodalmi, a zenei, a képző- művészeti rokonítást is. A nevelők így rájöhettek, hogy érdemes nálunk kopogtatni, mert kiaknázható lehetőségek várják őket. Nem feledkeztünk meg a tanulók kívánságairól sem. Számukra ajánló bibliográfiákat készítettünk. s a harmadik-negyedik és az ötödik-nyolcadik osztályosok már meg is kapták. Az évfordulókra való i felkészülés érdekében emlékműsorokat szerkesztettünk, ezeket bármelyik inr tézmény kérhette. Melléjük kölcsönöztük a színesítő jellegű hanglemezeket és a felvételeket tartalmazó magnószalagokat is. Mindannyian tudjuk, hogy a tanulók szeretik a különböző vetélkedőket, ráadásul ezek sokoldalúan segítik elő a műveltséggyarapítást. Épp ezért készséggel írtunk forgató- könyveket a fiataloknak, s dolgozóink zsűritagként

részt is vettek ezeken a rendezvényeken.

Kölcsönöznek a gyerekek

A nagyközségi könyvtár egyéb újdonságokkal is várta a kicsiket és a tizenéveseket. Olyanokkal, amelyek felvillanyozták fantáziájukat.

— Az irodalmi jubileumok alkalmából prózamondó és szavalóversenyeket szerveztünk. Ezt tettük a Móra-, a Móricz- és a József Attila- évfordulók esetében. Jelentkezőkben nem volt' hiány. Tippeket adtunk a felkészüléshez, s az külön öröm, hogy minden benevező komolyan vette a dolgot. Nagy sikert aratott a meseíró-pályázat, ez az ifjakban rejlő alkotó energiákra alapozott. Nem maradhatott el a könyvtárismereti versengés sem. A

győztes csapat nem akármilyen fődíjat kapott, Egv napra birtokba vehették a bib- lotékát, ők fogadták a vendégeket, ők kölcsönöztek. Rendkívül tetszett nekik az előlegezett bizalom. Egyébként hadd mondjam el: meg- állták a helyüket,, s teendőiket a felnőttekre jellemző felelősségérzettől vezérelve látták el. A játékosságra építettünk akkor, amikor mini- bábfesztivált hirdettünk, s a győztes gárdát jutalmaztuk meg az összes figurával.

Nyáron — olvasótábor

Ügy véljük: nem kell bizonygatni, kitűnő módszerek ezek. A hevesiek azonban nem elégedtek meg ennyivel, gondoltak a vakáció időszakára is. A legügyesebb, a legrátermettebb fiúkat és lányokat ilyenkor a tarnamé- rai olvasó- és zenei táborba hívják.

— A hajdani próbálkozás bevált, s az alsó és a felső tagozatosak élvezik az irö- olvasó találkozókat, a képzőművészet, a zene és az irodalom legalapvetőbb ismereteit úgy sajátítják el, hogy észrevétlen tanulnak, ráadásul ízelítőt kapnak az alkotó tevékenység semmi mással nem pótolható öröméből. Ügy érzem, jó utat választottunk, s ezen szeretnénk tovább is haladni, persze úgy, hogy közben felújítjuk, gazdagítjuk ötlettárunkat. Bibliotékánk egész nyáron a diákok rendelkezésére áll. Napközis foglalkozásokat is tartunk itt: a kicsik és a nagyobbak lapozgathatják a mesekönyveket, az újságokat, a folyóiratokat. Az udvaron viszont a játék, az önfeledt kikapcsolódás várja őket, így aztán senki sem érezheti nyűgnek az itt-tar- tózkodást.

Sikereikre büszkék lehetnek a hevesiek,, mert ilyen érdemekkel kevesen dicsekedhetnek. Őket azonban elsősorban a cél érdekli, az utánpótlás biztosítása. Méltatás jár önzetlenségükért is, tapasztalataikat' készséggel átadják bárkinek. Akár szervezett, akár kötetlen formában. Egy biztos: ajánlatuk rangos kínálat...

Pécsi István

Bistey András:

Kézsmárki

i.

Mélyre nyomta az ásót a puha földbe, rá támaszkodott.

— És azt tetszik ismerni, hogy „Hozz föl száz ürügyet, mondd azt, hogy más szeretőd van / késleltesd csak az éjt, s nő a sóvár szerelem. / Hogyha haragjában hajadat megtépi, fölözd le: /drágán add, ha soká esd a bocsá na tódért.”

Catullusra gyanakodtam, de nem voltam benne biztos, gondoltam, jobb, ha hallgatok. Csúfondárosan nevetett.

— Propertius elégiáinak negyedik kpnyve, ötödik szakasz, valahol a közepén, a harmincadik vagy a negyvenedik sor tóján.

Feslett pulóver volt rajta, sárfoltos, bő nadrágja a legkisebb szellőtől is zászlóként lobogott.

Nedves gazt égetett a szomszéd, a sűrű, kesernyés füstöt fölkapta a szél, megforgatta, azután lecsapta kö- rénk. Könnybe lábadt a szemünk. Kézsmárki úr köhögött.

—- A szépeket szereti a füst — mondta, amikor újra meg tudott szólalni.

— Nevettünk. \

— Nem tetsaett fölismerni a verset.

Nagyon elégedett volt. Kifordított nehány ásónyi földet, mosolygott.

— Már á gimnáziumban is szerettem a verseket, most meg minden héten ekkora szatyorral megyek a könyvtárba.

Széttárta a karját, a világon sincs olyan nagy szatyor.

— Ha érettségizett, miért nem vállal más munkát?

Elkomorodott, némán ásott egy darabig, .de nem bírta sokáig szó nélkül.

— Azt nem mondtam, hogy érettségiztem, csak azt, hogy jártam gimnáziumba. Hét és fél évig. Akkor muszáj volt abbahagyni.

— Kicsapták?

— De kíváncsi ma a szerkesztő úr! Hát kicsaptak, nem mondom, kicsaptak az ország, összes középiskolájából, fél évvel az érettségi előtt. Az egész úgy kezdődött, hogy az igazgatóink, egy ötvenes, kövér, kopasz ember, egyszerre megbolondult, és feladta az agglegényegyletet. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, legföljebb neki, de a felesége harminc évvel fiatalabb voltj, a fene tudja, hogy kerültek össze. Jó kiállású gyerek vbltam. egy kierit öregebb is a többieknél, már a huszadik éveimben. Bajuszt növesztettem, a bőröm barna volt, nem ilyen sárgás, mint most. Edit kiscigánynak nevezett. Az igazgatónőt hívták Editnek. Gondolhatja... Előbb pletyka, azután nagy skandalum, hát így esett.

— Mikor történt ez?

— Negyvenegyben. Azon nyomban elvittek katonának. No, ott szerencsém volt, az első héten fogságba estem, az Uraiban vészeltem át a háborút. Már negyvenkilencet írtunk, amikor elgondolkodhattam. hogy mérre tovább. Szerettem volna befejezni a gimnáziumot, de apám, szegény, azt mondta: „Ne menj te ezeknek az iskolájába! Még csak huszonnyolc éves vagy, várj egv keveset, amíg eltűnik ez a rendszer, majd akkor mehetsz iskolába.” Nagy marha volt az apám, Isten nyugosztalja. csak én voltam nagyobb nála, mert hittem neki. Dolgoztam itt is. itt is. Sztálin vá rosba n. Komlón, ahol éppen többet fizettek, és vártam, hogy majd eljön az én időm. ötvenhatban harmincöt éves voltam, akkor már nem élt az öregem, másfél évvel korábban szív- szélhűdés végzett vele. „No Kézsmárki” — gondoltam — ..most fogd meg az isten hibát. alighanem ez, az utolsó lehetőséged!” November közepén irány az osztrák határ! Sikerült kijutnom Angliába. Először bányában dolgoztam. azután udvart söpörtem egy gyárban. Hamar elegem lett az egészből. Szóval, már ötvennyolcban eldöntöttem, hogy hazamegyek, de csak hatvanegyben szántam rá magam, negyvenéves voltam akkor. Segédmunkás lettem itt a papírgyárban. de a sok gőz megártott a tüdőmnek, vért köptem. „No, Kézsmárki” — mondtam magamban — „most elpatkolsz!” De meg-, gyógyítottak, egy évig táppénzen voltam, meg szanatóriumban, hát az igen, ,az aranyélet volt egész nap olvastam, meg heverésztem, de hát vége lett sajnos, meggyógyultam. Azt mondta az orvos, hogy olyan münkát keressek, amit a szabadban kell végezni. Így lettem hatvannégyben utcaseprő. Jó munka ez. nem tudom'; miért nézik le.

Leszúrta az ásót, cigarettát sodort. Nyirkos szél támadt, Kézsmárki úr megborzongott.

— Visszajön a hideg.

Nehézkesen fölállt, elballagott a csonka szilva fához a kabátjáért.

— Megizzadtam a munkában, ha ilyenkor megcsap a hideg, rögtön kész a baj.

Hirtelen elhallgatott. Alig néhány sornyi friss hant fe- ketéllett ■ a kerítés mellett, pedig délután magam is ástam egy keveset.

— Nem sokat haladtunk ma. A szerkesztő úr elbeszélte az időt.

(Folytatjuk}