Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

Czinke Ferenc grafikái Egerben Mint már hírül adtuk, Czinke Ferenc gra­fikusművész alkotásaiból rendeztek kiállítást az egri Gárdonyi Géza Színházban. Több mint félszáz bemutatott müve közül kepéinkén a Termékenység (fent), illetve a Virágzás l, (jobbra) címűt mulatjuk be. A Kalevala Aj fordítása „Ha hódolni akarunk Suo- nvinak. testvéreink országá­nak, mondjuk ezt: Dalból született” — írta Kosztolányi. - A Kalevala valóban nemzet­terem tö szerepet játszott Finnország történetében. Ál­tala egy szinte elfelejtett, eltemetett nép bukkant föl a homályból. Az évszázadok óta idegen rabságban sínylődő, a pusztulás veszélyével szem­benéző finneknek ez a hős­költemény adott megtartó erőt, ez tudatosította, hogy nekik is van helyük és kül­detésük az egyenrangú nem­zetek sorában. A magyarok a Kalevala megjelenése idjén ugyan­azokkal a sorsproblémákkal viaskodtak, mint a finnek: nekünk is nemzeti értékein­ket, a megmaradáshoz való jogunkat kellett igazolnunk a Habsburg gyarmatosító tö­rekvésekkel szemben. A finn példa segítette a magyar nemzeti öntudat kiteljesedé­sét, az újbóli fölemelkedés reményét sugallta. Ezt a hatást jelentősen fokozta az a körülmény, hogy a Kale­vala világhírűvé válásának évtizedeiben teljed el mind szélesebb körökben a finn— magyar rokonság gondolata. Érthető tehát, hogy az eposz már a legkorábbi időkben szerves alkotóelemévé vált nemzeti kultúránknak, s kultusza napjamkhan foly­tonos. Ki első betjee fordítás 1871-ben jelent meg Barna Ferdinand jóvoltából. Igazán ..magyar művé” az eposzt Vikár Béla 1909-ben közre­adott átültetése tette. Mun­káját Arany Hamletijével és Bérezi Anyeginjával együtt emlegették. Ä költői szépsé­gű fordítás ösztönözte az új, XX. századi magyar irodal­mi népiesség kialakulását, a „bartóki szintézis” megszü­letését is. Bizonyítja ezt töb­bek közt József Attila. Gu­lyás Pál és Juhász Ferenc lírája, akik életre szóló indí­tást kaptak a Kalevalától. Jó félszázadig úgy tűnt, hogy Vikár Béla fordítása pótolhatatlan és felülmúlha­tatlan. Az utóbbi évtized azonban megcáfolta ez a feltételezést. Két friss keletű fordítással is gazdagabbak lettünk: 1972-ben jelem meg az er­délyi Hagy Kálmán, su. idei ünnepi könyvhéten Rács István Kalevalája, Vikár után mi indokoltja az új fordítási kísérletek lét- jogosultságát? VikáS' Béla fordítása Arany János poétikai elveire és gyakorlatára épült, s ez az eljárás nem adhatta vissza teljes hűséggel az eposz ere­deti szépségeit. Csoóri Sán­dor mutatott rá Szántottam gyöpöt című esszéjében, hogy a népköltészet nemcsak rea­lista, Petőfire és Aranyra jellemző megközelítést tesz lehetővé: József Attila vagy Nagy László fölfedezte ben­ne a „realizmuson t«Ii”-t is. A Kalevala különösen gaz­dag kincstára a primitív em- ,ber panteista természetszem­léletén alapuló, a szürrealiz­musra emlékeztető képalko­tásnak. Ha az eposz Vikár fordításában ösztönzést adott a modern magyar líra kiala­kulásához. ez a költészet, túl is haladt rajta, s a hősköl­temény új koncepciójú le­fordítását tette szükségessé. Vikár szövegében itt-ott • erői teteit, „barokkos” népi­ességgel, mesterkélt arehaiz- miusokkal, túlzó formai játé­kokkal is találkozunk. A for­mai hűséggel szemben elkö­vetett. vétségnek tekintheti a végirím alkalmazása. Ezzel ellensúlyozta a fordító, hogy a finn all iterációkat követ­kezetlenül sikerűit visszaad­nia. Először Nagy Kálmán „köznyelvű Kalevalá”-ja hoz­ta közelebb az eposzt a mai ember gondolkodásához, nyelvi és esztétikai igényei­hez. Ezen az úton lépett to­vább Rácz István is, aki köz­vetlen élményeket szerezhe­tett a Kalevala világáról: több mint húsz éve él Hel­sinkiben, a misztikus finn rengetegek, a zord fenyve­sek és kecses nyirfaligetek szomszédságában. Fordításában először a hosszú sorok tűnnek föl: ti­zenhat szótagosra tagolja az' eddig nyolc szótagra tördelt sorpárokat. A legújabb finn kiadások is ezt a módszert követik. A nyolcszótogos sor­párok két tagja ugyanis majdnem azonos tartalmú mondatszerkezetük is hason­ló felépítésű. Azt a szép ősi szertartást idézik elénk, ami­kor a Kaíe**a$a egyssaenl énekmondoi dalolas közben egymással szemben ültek, összefonták ujjaikat, felvált­va, a gondolatokat ismétel­getve adták elő a rúnákat, s közben ringatóztak a vers üteménr Kapcsoljuk most kezünk egybe, fogas ujjunk fogjuk össze, úgy dalolgasstik danánkat, énekeljünk ékes verset, fiatalok figyelhessék, tud- nivágyók tanulhassák! Az újszerű szótagol as job­ban érvényesíti a gondolat­ritmust, a verselés játékossá­gát, az eposz textúráját szer­vezettebbé és ugyanakkor ér­dekesebbé teszi. Vikár, lírai hangvétele, Nagy Kálmán balladásra hajló dikciója he­lyett itt a Kalevala epikus szóözonlése válik uralkodó­vá. Ebből is fakad a fordí­tás magával ragadó le-ndüle- te, erőteljes dinamikája, megállíthatatlan sodrása. Rendkívül gazdag és egy­séges a fordítás szókincse. Rácz István igen leleményes az azonos és rokon értelmű szavak megtalálásában. Zök­kenők nélkül. változatosan hömpölyögted a mondatpár­huzamokat. Sehol sem eről­teti a népdességet, ritkán használ tájnyelvi és régi sza­vakat, többnyire ő is a köz­nyelviből meríti szóanyagát. Végnimeket nem csendít föl, annál gyakrabban él a finn eredetiben „bokrosán” ' elő­forduló, soksizor több hang­ra is kiterjedői, tőismétlések­kel variált alli terációkat. Vikár „komoly öreg Vejne- möjnen”-jét például találó­an, a betűrímeket hűen. visszaadva „vénséges vén Vejnemöjnen”-nek kereszteli. A szöveget Rácz Istvánnak a helsinki Nemzeti Múze­um népművészeti anyagából készített fényképfelvételei il­lusztrálják. Úttörő kezdemé­nyezés ez is. A fotók a Ka­levalát 1 termő finn nép tár­gyi műveltségének értékeit ragyogtatjak föl, a runok el­bájoló mesevilágát szembesí­tik a hajdanvolt idők mű­vészi alkotásaival. A könyv az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg, szép kiállítása a gyomai Kner Nyomdát di­cséri. Lisztó ez ky L aszói l odon láma mindig meg­tartotta szerzetesi fogadal­mát, és arról volt híres, hogy örökké csak a múlandó világ hiá­bavalóságéról elmélkedik. Bal vállán átvetett vörös kendőjével, élénksárga papi köntösében egy ízben éppen a Gandan domb lej­tőjén lépegetett lefelé, mikor szembetalálkozott a ragyogó sze­mű, huncut Cerenlhammal, aki jobbról, a sáros Teherhordó ut­cából egyenesen feléje tartott. Cerenlham. pénzszűkében volt, és éppen azt fontolgatta maga­sában, hogy néhány ezüstért el­adja egyetlen gyűrűjét. Amikor azonban váratlanul megpillantot­ta a lámát —, akiről hallotta, bogy lágyszívű, könnyen hajlít­ható ember, és azonkívül még nagy vagyona, sok pénze is van '—, nyomban kifundált egy ravasz tervet. Megállt a láma előtt, s arcára bánatos kifejezést öltve, megszólította: — Tisztelendő, kedves láma! öreg édesanyám nagyon beteg, már talán halálán Is van ... Le­gyen könyörületes. méltóztassék eljönni hozzá és imádkozni érte! — A Keleti kolostorba megyek istentiszteletre, most nincs időm. Hívjatok valakit a közelben lakó lámák közül — felelte Lödön. Cerenlham úgy tett, mintha na­gyon el lenne keseredve: egyre csak szomorú állapotukat hajto­gatta, s kérlelte mindenféle mó­don, A láma ingadozott. A lány vétségbeesése láttán megfordult benne, hogy ilyen súlyos esetben bizonyára gazdag ajándékot kap. Elindult hát a lány után, hogy imát mondjon az öregasszony egészségéért. N emsokára naptól fehéiTe fa­kult kapun léptek be. vé­gigmentek két vályogkunyhó kö­zött egy szűk átjárón. Odúforma ; házba jutottak, amely az udvar ’ sarkában állt. Cerenlham Ieültet­D. Nacagrodzs: A kegyes láma könnyei te a lámát egy székre.' — Megyek, hozok teát — mond­ta, és eltűnt. Közbeni a láma körülnézett. Közvetlenül a bejárattal szemben gondosan bevetett, - színes szőttes­sel letakart nagy ágy terpeszke­dett. Oldalt a falnál négyszögle­tes, fehér térítőé asztalka állt, rajta nagy óra és különféle fény­képek. A mennyezet olyan ala.- csony volt. hogy úgy rémlett, Lodonnak csak fel kell állnia, és fejével megérintheti. A szoba egyetlen kis ablakát két réteg vas­tag kínai papirossal ragasztották be, és piros papírmintákkal díszí­tették. Bár kinn fényes nappal volt, a szobám félhomály borult. Az ablak sarkába kis nyílást vág­tak, amelyen át valószínűleg az udvarra, a ki-be járó emberek után szoktak lesfcelődni. Hamarosan visszatért a leány, és egy csésze teát tett a láma elé. — Könyörületes láma — kérlel­te —, gondoljon anyám üdvére, kegyeskedjék meggyógyítani őt! A láma észrevette, hogy a leány arca, amely kinn a napfényben sápadtnak, vértelennek látszott, a szobában kipirult, és olyan szép lett, mint a Fehér Dhára istennő képmása, amely előtt minden reg­gel imádkozni szokott. Bűnös vi­lági gondolatok köde kezdett go­molyogni fejében. — Jól van. lányom. Hol van hát édesanyád? — kérdezte na­gyon nyájasan. a lanynak közben már volt ideje arra, hogy ágyba dug­ja betegséget színlelő anyját. — Ift van anyám — mondta, s átvezette a lámát a másik szobá­ba, ahol takaróba burkolva egy öregasszony 'feküdt, A szoba túlsó sarkában porlepte kis házi oltár állt Budd’ha-szoborml. Eléje kínai módra két vörös gyertyát állítot­tak. Amikor a láma az imamondást és a ráolvasást is végre befejezte, már öreg este lett. Az anya úgy tett, mintha megkönnyebbült vol­na, és buzgó imádkozás közben folyvást csak azt hajtogatta, hogy a láma meggyógyította. A leány is íjtatos tiszteletet mutatott Lö­dön iránt. Öröm volt nézni, mi­lyen kedvesen beszélgetett vele, milyen vidáman mosolygott rá. Valahányszor a leány ráyillantot- ta fekete szemét, Lödön szíve fel-fellobbant. Megsejtve a láma állapotát, így szólt Cerenlham: — Kegyes láma! Már késő es­te van. Távozása előtt nem ízlel­né-e üteg vacsoránkat ? A láma nem sokat teketóriá­zott, hanem gyorsan elfogadta a meghívást, s követte a leányt a másik helyiségbe. Kissé már meg is éhezett, meg aztán a lámáknak amúgy is régi szokásuk, hogy egy- egy imamondás után ott marad­janak a háznál és jól tartassák magukat étellel, itallal. A leány hívatta szakácsát, és megtérített, aztán hozzálátott, hogy megven­dégelje Lodont. Eközben ugyan­csak felbátorodott, s egyre több kétértelmű szót ejtett el a beszél­getés során. Csevegtek erről-amarról, s a lá­mát egyre jobban eltöltötték a föl­di élet örömeit magasztaló gon­dolatok. Egykettőre elfelejtette kolostorát, s annak oltárát, vala­mennyi Buddha-szoboi-ral együtt. — Nincs hátasunk, amelyen ha- zajuthaitma tisztelendöséged, rá­Jcftfouf me. nfo fc megeredl — mondta Cerenihwm. — Nem lenne jobb, ha ezt az éjszakát nálunk töltené, es csak holnap térne ha­za-? A fáma mór maga is ezen gon­dolkodott. Valóban, az éjszaka lég leszállt, az eső is kiadósán esett, a lánnyal viszont igen ke- iélyesen telt az idő Rögvest szí­vesen beleegyezett hát, hogy ott éjszakázzék. A leány pajkos öröm- i mel már vetette is az ágyat. A zután, hogy ki~ki lefeküdt a maga szobájában, a leány néha halkan köhintett egyet. A lámának, amint ez gondolható, se­hogyan sem jött álom a szemére. Nqha már egész este vágyakozott a lány után, most mégis nagyon elbátortalanodott, mivel éppenség­gel- nem volt jártas az asszonyok­kal és leányokkal való érintkezés­ben. Amikor már nem bírta to­vább, elszánta magát: „Felkelek, mintha levegőzni mennék, vissza­felé pedig belopódzom hozzá” — gondolta, és kiment. Csakhamar visszatért. megállt hallgatózni. majd zajtalanul kinyitotta a le­ány ajtaját. — Várjon egy kicsit, tiszlelen- döséged! Amikor Lödön meghallotta a leány szavait, nem tudta tovább türtőztetni magát: mutatóujját megnyálazva bebökte a papírab­lakot, és a kis lyukon keresztül leskelődni kezdett. Cerenlham ott ült az ágytakarón, és éppen az inget vetette le. Az imbolygó mécsvilágnál a kép' igen csábító­nak tetszett. Nagy gerjeddmeben fejéből a lámaista filozófia tanai már rég a másvilágra, a szerze­tesi rendszabályok pedig a messzi Nyugati kolostor tájára röppen­teit. Fellobbant benne a szenve­dély lángja: sietve lépett be a szo­bába, és az egész éjszakát a lány karjai közt töltötte. N ehéz lenne elmesélni, hogy a láma ettől kezdve mi­lyen csodálatosnak és elragadónak találta a világi dolgokat. Bár mindennap reggel tért haza, csalt­hetmer forrvS; az ««Gén jSrt az-esze, és éjszakánként vissaasietett , a lányhoz. Néhány hónap alatt a Teherhordó utca és a Gandan domb között, ahol a kolostor állt, keskeny ösvényt taposott ki. Ce- renlhaimra pedig — hála a gazdag láma erényeinek — boldog napok köszöntöttek. A tisztelendő láma eladta gan- dani házát és minden holmiját, amit azért gyűjtött össze, hogy elnyerhesse a teológia doktpra méltóságot, és Cerenlham háztar­tásét ily módon bőségesen ellátta. Kevéssel ezután Lödön egy na­pon ismét elment a leányhoz, s amikor be akart nyitni hozzá, az ajtót elreteszelve találta. Belesett az ablaknyiláson. és látta, hogy Cerenlham egy fiatal legénnyel ölelkezik. Egyszerre átlátta, mit is ér valójában Cerenlham iránta mutatott nagy szerelme. Vad ha­ragra gerjedt: „Összetöröm” — gondolta, mi­közben benyomta az ajtót, majd a szobába rontva ektelen szilko- zódásba kezdett A leány azonban egy cseppet sem ijedt meg. még csak zavarba se jött. Éppen ellen­kezőleg: csúíolódva kijelentette, hogy nem szereti a lámát, majd jól lehordta, és végül kidobta. Lödön először azt gondolta, perre viszi a dolgot, de minthogy maga is megszegte a szerzetesi fo­gadalmat, nem volt mit tennie, zsákutcába került. Ilyenformán aztán teljesen el­csüggedt, s a leány küszöbére bo-. rulva így panaszkodott: Kedvesem, ó, úgy szeret­lek! Nélküled most hova men­jek? ' Az se baj, ha mást sze­retsz, Csak engemet el ne vess... É s szeméből, mint a zápor­eső, hullottuk a keserű vi­lági könnyek. Mongolból fordította: Zahemszky László

Next

/
Oldalképek
Tartalom