Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

Fej sárga háttérrel Negatív formák Világrekordok a műkincsek és régiségek piacán 'A műkincsek és régiségek tavalyi világpiaci árai min­den rekordot megdöntötték. A londoni, New York-i, pá­rizsi és genfi aukciókon va­lóságos aranyeső hullott. Még mindig tapasztalható az a törekvés, hogy a pénzt műalkotásokba fektessék be, amelyek ára, ha nem is emelkedik, nagyon magas színvonalon van. Jellemző az olyan műkincsek árának emelkedése, amelyek vi­szonylag nem légi. de mór lezárult korszakokból szár­maznak, például a szecesz- szió korából. A festészet kategóriájában általános meglepetésre Fre- derik Edwin Church ameri­kai festő (1826—19001 sze- rezte meg az első helyet. Jéghegyek című 163x285 centiméteres festményét 2 500 000 dollárért adták el. Ez a legnagyobb ár, ame­lyet Amerikában valaha aukción képért fizettek, vi­lágviszonylatban pedig a negyedik legnagyobb ár. Church előző rekordja 400 000 dollár volt, bár a hetvenes évek elején mű­veit még csak néhány ezer dollárért vásárolták. Church pénzügyi sikere jellegzetes kifejeződése annak az ame­rikai törekvésnek, hogy megtalálják saját múltjukat és- „nemességet” szerezzenek saját művészetüknek, még ha pénzért is. Eddig a gaz­dag amerikaiak elsősorban európai műalkotásokat ,, vá­sároltak. Náluk van az eu­rópai képhamisítványok leg­nagyobb gyűjteménye, mert sznobizmusukat sok speku­láns ügyesen kihasználta. Jelenleg az 'amerikaiak fi­gyelme határozottan saját művészetük felé fordul. Ér­dekesség, hogy a Church- kép új tulajdonosa tárgya­lásait végig telefonon foly­tatta. Párizsban, Hokusaia 1829 —1833 között festett képe, a ..Hullám alatt, a Kanagawa tengeren” érte el világvi­szonylatban az eddigi legna­gyobb árat, amit japán met­szetért fizettek — 1 595 000 frankot. Ez a metszet egy 36 tájképből álló gyűjte­mény része, amelyek annak idején Debussyt „A tenger” megalkotására ihlették. Matisse líJl)6-ban festett ..Fiatal matróz” című képét. Londonban 720 000 font ster­lingért adták el (650 millió frankért), és így megelőzte Renoir „Horgász” című ké­pét, aminek ára kb. 600 mil­lió frank volt. Mindkét ár csúcsot jelent: a Matisse- kép ára eddig a legnagyobb ár, amit XX. századi képért aukción fizettek, a Renoir- kép ára pedig az impresszio­nista festmények árai kö­zött jelent rekordot. Az ilyen képek már többnyire a múzeumokban vannak, a piacon már csak viszonylag kevés található belőlük, és értékesítésük egész sor ad­minisztratív szabály alá esik, különösen Franciaországban. Végül is a leggyakrabban az állami gyűjteményekbe kerülnek, vagy ajándék for­májában. vagy örökösödési illeték fejében. Az 1874-ben festett ..Horgász” első tulaj­donosa Georges Charpenlier gyűjtő volt, aki 1875-ben Vette a kepei az impresszio­nisták aukcióján 180 akkori frankért. Természetesen az egyes műalkotások értékét nem ezek az árak döntik el, hi­szen ezek nagyrészt a vé­letlennek tulajdoníthatók, annak, hogy éppen ezek a műkincsek kerülnek a piac­ra és találtak vásárlókra. Könyv az orosz nyelvről Papp Ferenc nyelvkönyve A Gondolat Kiadónál jelent meg Papp Ferenc rendhagyó nyelvkönyve, amelynek címe: Könyv az orosz nyelvről. Az akadémikus professzor a magyar értelmiség széles rétegei­hez szól a biztos tudós .fölényével és a társadalmi felelősség tudatával. A könyv szerzője áttekinti az orosz nyelv területi, nyelv­járási tagolódását: az északi, középső és déli. valamint a dé­liből kiváló kurszk-orjoli nyelvjárási terrénumot. A déli nyelvjárás adta az orosz irodalomnak Turgenyevet, Tolsztojt, Csehovot, Jeszenyint... A statisztikai adatok is lehetnek izgalmasak: a világ közel háromezer nyelvéből csupán 225- nek van írásbelisége és 250 nyelven folynak rádióadások. Mindössze 13 olyan nyelv van, amelynek mindegyikét öt­venmillió vagy annál több ember használja. Az orosz nyelv nemzetközi jelentősége a Szovjetunión belül is nagy: ebben a két világrész nagyságú hatalmas országban 15 szövetségi. 20 autonóm köztársaság. 8 autonóm terület és 10 nemzetiségi körzet található: 52 különféle nyelven tanulnak az iskolák­ban, 65 nyelven követít a í'ádió. 75 nyelven születnek szép- irodalmi művek, 122 nyelven jelennek meg könyvek és új­ságok. Az orosz nyelv nem hivatalos államnyelvként is a népek, nemzetek, nemzetiségek közötti érintkezést szolgálja. Az összlakosság (kb. 250 millió) fele az oroszt vallja anya- nyelvének, de mintegy 70" n-a szabadon, minden nehézség nélkül beszél oroszul a változatos kiejtés ellenére is. A vi­lág’ mintegy 90 országában húszmilliónyi ember tanul oro­szul. Az orosz volt az első nyelv, amely „Világűr-Föld” vi­szonylatban közvetített, és amely „világűr-világűr” viszony­latban szovjet és amerikai űrhajósok közt az angollal együtt szolgálta az emberi érintkezés, az információcsere célkitű­zéseit. Külön fejezel foglalkozik az orosz őshaza, a szláv nyelv- családok kérdésköreivel. Az orosz helyesírás fejlődését I. Pétertől napjainkig tekinti át. Az 1917/18-as orosz helyes- íi’ási reform kapcsán hangsúlyozza, hogy forradalmi idők­ben még a helyesírási szabályok is gyorsabban, rugalmasab­ban követték az idők szavát, korparancsát. A mat orosz szó­kincs történeti elemzésében a finnugor kölcsönszavak ere­detét, alak- és jelentésváltozatait és módosulásait is figye­lembe veszi. Megtudhatjuk, hogy az Ural elnevezés is finn­ugor eredetű. A Szibériát felfedező és meghódító Jermák a Csuszovaja vidékén vogul vezetők révén kelt át Szibériába. A vogul ur szó hegyet jelent a magyar orom szóban is meg­őrződött, az ala pedig tetőt, az ural így hegytetőt és az Ural hegységnek lett névadó szóösszetétele. Tomszk városának ne­vében a magyar tó [a vogul tó, osztják tow] él tovább ... Az orosz nyelv jellemzésére és értékelésére Németh Lász­lót idézi Papp Ferenc: „Az orosz nyelv gazdagsága nép és föld nagyságánál is többet köszönhet talán annak a sajátos bonhómiának (vagy mondjuk: dobrodusotának), amellyel az orosz a nem oroszt — az embert s a szót is — kezeli..: Az orosz egész nyugodtan használ olyan szavakat, mint a butterbrot, galstuh, lózung, elfogadja őket mint az élet té­nyeit, ugyanakkor a fölényes humor egy kis párakörét is ott felejti rajtuk. Ennek o sajátos „vendégszeretet’’-énck kö­szönheti. hogy egyszerre tud szinte eszperantó lenni, amely ben mindenki százával találhatja az ismerős szavakat, ugyanakkor óriási, rendíthetetlen nemzeti jellegéből kimos* * i * * * 5 * * dithatatlan nyelvtenger is.” Hozzátehetjük a szép idézethez, hogy a dobrodusota nem létező szó az orosz nyelvben, csu­pán a kísérletező Németh László kedves nyelvi leleménye, aki példás szeretettel, igazi dobrodusijéve 1 [jólelkűséggel. jó­érzéssel] közeledett az orosz nyelvhez, mint világnyelvhez, a szocialista tábor nemzetközi nyelvéhez és az orosz klasz- szikusok folyton megújuló hatalmas örökségéhez. (Gondolat, 1979.) Cs. Varga István Kulcsár János: Szerelmem, Tanya ;, T izenhárom-tizennégy eszten­* dős lehettem, amikor elő­> szőr került kezembe az Anyegin. S Vászonfedelű, díszes könyvecske < volt, szép rézkarcokkal illusztrál­< va, s még a régi, zengzetesen ódon i Bérczy Károly-féle fordításban. í Kemény februárunk jött azon a S télen, jégszakálla nőtt minden S nádtetőnek, az ártéri erdőn fák < durrogtak szét a fagyban, s itt is, ? ott is, holt cinkék aprócska tete­5 mei pöttyözték a kékellő havat, s Szaporán emelgettem két lábamat < én is, amíg az egérszagú kis nép_ < könyvtárból hazafelé igyekeztem, 5 zsebemben új zsákmányommal, a S távoli bakterház irányába. Otthon K aztán, a kis petróleumlámpa pis- \ la fényénél, a törpe vaskályha do- í rombolását hallgatva, annál na- 5 gyobb gyönyörűséget leltem az ol- 5 vasásban. Elképzeltem a miénknél < is komiszabb orosz telet, hallani ? véltem a farkasok üvöltését, a í trojkák esi 1 ingelését, szinte test- S közelben éreztem a sztyeppén vé­< gigvonító hóvihart. Élvezettel < szürcsölgettem a szárított akácvi- } rágból főzött teát, s a kéregbocs- S kort viselő orosz jobbágyokra gon- s doltam, akik dideregnek az egy­< máshoz tapadó kunyhókban a rot- ? hadó zsúptetők alatt. Láttam > Anyegin egész birtokát, ódon v' 5 varházával, malmával, szeszgyárá- S val. hallani véltem, ahogy vir- r pásztó hősöm ablaka előtt elsu­I hognak a denevérek, s a nyári strófákból meglegyintett a learatott rozs. az ürömvirág meg a tatár­ka illata. Kedveltem én azt a mihaszna Anyegint is. minden cinizmusával, $ életuntságávai, fölényességével együtt. Tetszett, hogy' ő is unja a falu egyhangúságát, imponált, amikor fittyet hányt a kisúri pöf- feszkedésre, egyetértőén kuncog­tam. amikor a naiv Lenszkijjel évődött... Ilyen nagybácsit, vagy legalább idősebb barátot szeret­tem volna mindig, dehát sohsem hozott vele össze a sors. így bi­zony belekapaszkodtam Jevgenyij sokgalléros dandy-köpenyének csücskébe, s kísértem lelkesen mindenhova. Akkor szűntem meg hű árnyéka lenni, amikor betop­pant Larinékhoz. Éreztem, hogy nagy baj lesz ebből, s vissza is tartottam volna,, de már nem hagyta magát. Az az igazság, hogy én Tatjá­nába első látásra beleszerettem. Ahogy férfiban Anyigenné kíván­tam volna nőni, úgy lett nőben az eszményképem a szelíd, áb­rándos, Hamupipőkeszépségű Tat­jánái Mi tagadás, féltékenykedtem, de azért el tudtam volna képzel­ni Tatjánát Anyegin feleségeként, ha fájó szívvel is. Nem is bírtam aztán megbocsájtani Jevgenyijnek azt a nyegle komiszságot, amit szívem bálványával szemben elkö­vetett, s dühödt kárörömmel fi­gyeltem megszégyenülését a tör­ténet utolsó strófáiban. C sztendőkkel később tudtam “ meg. hogy Puskin maga is szerelmes volt Tatjánába. Feljé- •gyezték a, kortársak, hogy Javá­ban dolgozott még verses regé­nyén, amikor egy téli reggelen betoppant hozzá egy rég látott ba­rát. A vendég, látva a költő ko­mor arcát, puhatolózni próbált az okok felől. — Tánya férjhez ment a her­ceghez — mondta csüggedten Pus­kin. — Ezt igazán nem vártam volna tőle. ... Ismét magamról szólva el kell még mondanom, hogy több mint három évtizeddel az első találko­zás után, megint szerettem volna közel kerülni Tatjánához. Lenin- grádban jártam, s a mesés szép­ségű fehér éjszakák egyikén azt a pillanatot vártam a Néva partján, amikor nyílni kezdenek a hidak. Hallgattak az alvó palotasorok az opálos derengésben, a Néva köd­függönyöket hömpölyögtetett. igen. ez a régi Szentpétervár, mondtam, és vártam, csak vártam, hogy ki­tárul valamelyik kovácsoltvas ka­pu, s kigördül rajta a címeres hercegi hintó a szép és szenvedő TányávaL Lármás, jókedvű turistacsopor­tok jöttek, széthancúrozták az áhí­tatot. és szerencsésen eszembe jut­tatták, hogy reggel prémkucsmát kell keresnem valamelyik áruház­ban a kisebbik gyereknek, hiszen megígértem neki még otthon, a pál'-audvaron. Yégül is, a felejtés bizony ki- ’ morzsolta volna mindezt az én emlékezetem csutkájából, ha nemrégiben, betegágyon, meg nem ajándékoz valaki egy orosz nyelv­könyvvel. Igen szép kiadvány ez is — tudta a jótékony barát, hogy gyengéim a mutatós könyvek —. vörös bőrkötésben, igazi arany címbetűkkel, s mellesleg betyáro- san nehéz leckékkel azok szórná. JftWíhMfii ra. akik — velem ellentétben — már társalgási fokon beszélik az orosz nyelvet, és csupán kifeje­zési készségüket kívánják árnyal­ni. gazdagítani. Böngészgetem a logikusan sorjázó leckék anyagát fogyatkozó szor­galommal. növekvő türelmetlenség­gel. Azt mindenesetre tudom, hogy egy átlagos leningrádi család kö­rében vendégeskedem. Igen népes família, s tulajdonképpen rokon­szenvesek is lennének valamennyi­en, csak ne csevegnének oly vá­lasztékosán egymás között még a leghétköznapibb dolgokról is! Munkájukat illetően még eligazo­dom úgy-ahogy. de amikor hét végén ki-ki szórakozni megy bará_ faival, ismerőseivel, akkor bizony megszűnik a tudományom. Békén is hagynám én ezeket a derék leningrádiakat. ha nem élne ott a családban Tatjána is. — A mi Tántiánk nagyon szép asszony ■— büszkélkedett már a harmadik leckében a család egyik ifjú tagja. — Magas, karcsú, cso­dálatosan fénylő szürke szeme és aranyszőke haja van ... | smét férjhez ment hát, de * élete páriáról úgyszólván semmit sem tudok. Hogy nem herceg az illető, az bizonyosnak látszik, s nem is lehet valami iz­galmas foglalkozása, mert soha­sem bukkan elő a feladatok során. Tánya életerői annál többet megtud­tam mór. Szolid, de megbecsült or­vos. az egyik kórház gyermekosz­tályán dolgozik. Igen lelkiismere­tes. a munkakezdésről a világ, minden kincséért sem késne el. Ha kissé elszundikól reggel, taxit fo­gad, hogy idejében odaérjen. Ha semmi sem jön közbe, akkor au­tóbusszal indul hazulról, majd át­száll a metróra, s végül még gya­logol is tíz-tizenkét percet a kór­házig. Remélem.' nem fázik meg közben: annyi bizonyos, hogy a buszmegálló majdnem szemben van a lakásukkal. A buszok vi­szont meglehetősen zsúfoltak reg­gelenként (ez is a leckékből de­rült ki), s én nagyon sajnálom szegénykét, amikor elképzelem ab­ban a lökdösődő tömegben. Egyébként vidám asszony Tánya, hét végén ö is szívesen eljár a szabadba, munkatársaival. bará­taival. Röplabdázik, úszik ilyenkor, néha megpróbálkozik a horgá­szással is. Tudom, ráfér szegény­kére egy kis kikapcsolódás az egész heti kórházi hajsza után csak az nyugtalanít, hogy «í: utób­bi időben ott legyeskedik a tan­könyvek szinte minden oldalán egy bizonyos Andrej Petrovics is. Mér­nök az egyik gyárban, egyébként a család régi barátja, és állandóan érdeklődik Tánya felől. Gyanús nekem ez a nőcsábász, s behozhatatlan előnyt élvez velem szemben, hiszen őt a szerző bele­írta az anyagba, én viszont még a fordítási gyakorlatokban sem szerepelek. Mardos a kétség, de még sok időbe telik, mire min­dennek a végére járhatok. Szi­gorú szabálya a tankönyvnek, hogy a „legnehezebb nyelvtani és lexikai jelenségek rögzítése céljá­ból minden gyakorlatot meg kell oldani”. Legalább hét-nyolc féle gyakorlat ékeskedik minden olvas­mány végen, s hátra van még a leckékből vagy tizenhárom. I ehet. hogy szerelmem. Tanya *• elválik időközben a férjé­től. s tálán feleségül megy ehhez a kiállhatatlan Andrej Petrovics- hoz, én pedig semmivel sem aka­dályozhatom meg a készülő tragé­diát. Csak kuporgok magamba roskadva a rendhagyó ragozósú igék IX/A táblázatának csücskén, s ezt mormolom lehangoltan: — Tánya harmadszor is férjhez ment. Ezt mgr igazán nem vártam volna tőle ■ ■. t 7 Rácz András mozaikjai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom