Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
Falragaszok piros festékkel Még javába"-? tombolt is tőkés világot megrázó nagy gazdasági válság, amelynek mérete felülmúlt minden korábbi krízist. Ennek hullámai elborították Magyarországot is. A munkanélküliek száma csupán a városokban meghaladta a negyedmilliót. A falvakban még súlyosabb volt a helyzet. Az ipari vámokkal a kormány védelmezte ugyan a gyáripart a külső konkurenciától, de a szomszédos országokban is íélemelték a mezőgazdasági vámokat, ez^rt vált a válság katasztrofálissá mezőgazdaságunkban. Munkát, kenyeret! A dolgozók körében nőtt a nyomor, szaporodtak a munkanélküliek megmozdulásai. Munkát, kenyeret, munka- nélküli segélyt követeltek. 1930. április végén Cegléden, májusban Szegeden, Hatvanban és más helységekben tüntettek az ínségesek. Szeptember 1-re a Szakszervezeti Tanács a budapesti munkásokat hívta tüntetésre. A felhíváshoz csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártja is, de nem ..csendes sétára”, hanem hangos tüntetésre hívta a munkásokat. A rendőrség nem adta meg az engedélyt, mégis sor került a' Horthy- korszak legnagyobb tüntetésére. A rendőrök kardlapoztak. a munkások kőzáporral, barikádok építésével válaszoltak. Egy munkást megöltek. sok százat megsebesítettek. 1930. szeptember elseje után megélénkült mind a parasztság, mind a vidéki munkásság mozgalma, fokozódott a harckészség. A gazdasági és politikai válság a legsúlyosabb szakaszába lépett. A munkanélküliség, a nyomor tovább növekedett. Ebben a helyzetben került sor a hatvani munkásmozgalomnak arra az akciójára, amely az egész ellenforradalmi korszak egyik leglátványosabb megmozdulása volt: 1931. május elsején kommunista plakátok jelentek meg Hatvan utcáin. Mégpedig nem akárhol, hanem az új-hatvani katolikus templom kapuján és Lenért István csendörtiszthelyet- tes házának falán. A falragaszok szövegét piros festékkel írták: „Éljen a vörös május!”, Éljen a forradalmi Magyarország!”, „Éljen a kommün!” Az eset megdöbbentette és irtózatos haragra gerjesztette a rendszer helyi hatalmasságait. A rendőrség legmegfelelőbb szakértőit mozgósította a tettesek kézre kerítésére. El kell ismerni, hogy sajnos ezek a nyomozók nem voltak ostobák és tehetetlenek, mint némely gyermekded. korunkbeli filmalkotás szereplői. Rendőrségi fogdában Hamarosan elfogták a tetteseket. A korabeli bírósági irat szerint már május elsején a rendőrség fogdájában volt Forgács István vasúti páiyamunkás és Kovács András ácssegéd, akiket nemhiába gyanúsítottak. Hoey mi vezette eredményre a nyomozókat, egyelőre nem tudjuk. Lehet, hogy a véletlen is közrejátszott. Valaki megfigyelhette május elJelkep és élő valóság sejtnek éjszakáján Forgácsokat plakátragasztás közben? Vagy besúgók, túlbuzgó, rosszindulatú szomszédok siettek a rendőrség segítségére? Forgács István gyanakszik még ma is egy akkori ismerősére, akivel ösz- szetalálkozott az utcán május elseje éjszakáján. Lehet, hogy ő jelentette fel. Akár így volt, akár úgy, Forgácsék maguk is súlyos hibákat vétettek, számos árulkodó jelet hagytak maguk után, ezzel megkönnyítették a detektívek dolgát, akik meg tudták állapítani: 1. Forgács április 28-án vörös festéket kért az egyik munkatársától, amint mondotta azért, hogy azzal a galambjai szárnyát megjelölje. Ez a munkatárs, Kovács István, a kihallgatása alkalmával határozottan állította, hogy a plakátokat a tőle kért festékkel írták. 2. A házkutatás alkalmával a rendőrök megállapították, hogy Forgácsnak vannak ugyan galambjai, de azok nincsenek megfestve. Vörös festéknyomokat találtak viszont a lakás padlóján, Forgács kezén és a gyermeke fején. 8. A lakásban a rendőrök olyan papírokat találtak, amelyeknek anyaga megegyezett a plakátokéval. 4. Április 30-án este For- gácsné a szomszédasszonyától több kiló kenyérlisztet kért kölcsön. A falragaszok ragasztóanyaga kenyérliszt- böl készül pép volt. Bizony ennyi terhelő megállapítás alapján a rendőrség nem indokolatlanul gyanúsította Forgács Istvánt, a tett elkövetésével. Hátha még azt is tudták volna, hogy milyen munkásmozgalmi múlttal rendelkezik! Alig töltötte be a 18.- életévét, a Tanácsköztársaság idején beállt vörösőrnek. Amikor pedig 1019. májusában sor került a magyar Vörös Harsereg III. hadtestének megszervezésére, számos hatvani munkástársával együtt vöröskatonának jelentkezett. A törzsszázadba osztották be, amelynek parancsnokai és legénységének döntő többsége is hatvaniakból toborzódott. ö lett Landler Jenő küldönce. Mint ilyennek, nemcsak Landlerrel volt közvetlen kapcsolata, de megismerte a Vörös Hadsereg és a politikai élet számos kiemelkedő vezetőjét: Stromfeld Aurélt, Kun Bélát, Münnich Ferencet, Pogány Józsefet, Hámán Katót és Bokányi Dezsőt, hogy csak a legnagyobbakat idézzük. Fiatal szívvel Fiatal fővel, de még inkább fiatal szívvel tőlük tanult lelkesedni a szocializmusért, a forradalomért. Egy életre elkötelezte magát a kommunizmus eszméje mellett. A Tanácsköztársaság leverése után sem adta fel a küzdelmet. Tagja lett a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak, vagyis a Vágl- pártnak, a húszas évek derekán. Tántoríthatatlan forradalmár magatartása miatt végül a német fasiszták Da- chauba hurcolták. Egyelőre azonban térjünk vissza 1931 májusához. Forgács István ellen számos terhelő adat jutott a rendőrség birtokába. De hogy még biztosabbak legyenek a dolgukban. a fogdába mellé zártak egy besúgó ügynököt azzal a megbízatással, figyelje, nem akar-e kapcsolatot létesíteni a szintén letartóztatásban lévő elvtársával. Az ügynök megbízatása végül is nem vezetett eredményre, de Forgács István önmaga szolgáltatott vitathatatlan bsaom-ítokot: megszökött a rendőrségi fogdábői. Rövid idő múlva ismét elfogták, bíróság elé állították és elítélték. A plakátragasztásról hírt adott az Eger című újság is, de ki tudja miért, a valóságtól eltérően. A lap május 11-i számában írják a következőket: „Az elmúlt reggel az új-hatvani katolikus templom ajtaján egy hatalmas papírlapot találtak, amelyen ormótlan vörös betűkkel a következő szöveg állt: „Éljen a vörös május!” Luther példája QNwíísm 1980. május 1„ csütörtök A valóságban május 1-re virradó éjszakán történt a plakátragasztós. De miért éppen a templom ajtajára? Erre a kérdésre csaknem ötven év múlva adja meg a magyarázatot Forgács István. Mint szavából kiderül, annak idején a nagy német parasztháború történetét tanulmányozva megismerkedett a reformáció történetével is. Különösen megragadta képzeletét Luther Márton alakja és tette, aki a wit- tembergi vártemplom kapujára szögezte ki azt az iratot, amelyben az egyházi élet megreformálását követelte. Az 6 példája adta az ötletet, hogy az új-hatvani templom kapujára ragasz- szanak ki plakátot, mégpedig sokkal forradalmibb szöveggel, mint amilyen a Lutheré volt. Ezután a Horthy-rend- őt-ség rajta tartotta a szemét. 1940-ben izgatás és kormánysértés miatt ítélték 10 havi börtönre. 1944-ben internálták Zalaegerszegre, aztán rendőrségi felügyelet. Végül a német megszállás után a hitleristák kezére adták, akik koncentrációs táborba hurcolták. Szívós szervezete volt, amely párosult elszánt élni akarással. Ezek és a szerencséje segítették abban, hogy 1945-ben Da- chauban megélte a felszabadulást. Németi Gábor Régi májusok Május elsejét, a munkás- osztály nagy nemzetközi ünnepét minden évben felszabadultan üljük meg. Az első, 1890-es ünnep óta nem mindig volt ez így, nemegyszer áldozatokat követelt a megemlékezés. Az ünnep módja maga is tükrözte, hogyan küzdi ki jogait a munkásság, hogy aztán a hatalmat is kivívja magának. Ezt a folyamatot tükrözik a régi május elsejék szemtanúinak emlékei, a korabeli újságcikkek, dokumentumrészletek. 1890 A május 1-re előkészített munkásünnep méltóságteljesen megtartatott, a munkásgyűlés nagyszerűen végbement, és most a meglepetés, bámulás benyomása alatt áll mindenki, ki a megtörtént dolgoknak tanúja volt. Nagyszerű volt a részvétel, nagyszerű a munkások higgadt, komoly és önérzetes magatartása és mindez még a legmerészebb várakozást is felülmúlta. Örömmel konstatáljuk, hogy a munkásosztály érettségének oly bizonyítékát' szolgáltatta, hogy ellenfelei tájékozatlanul és bámulva állnak a végbement tények előtt. A végbement imponáló tüntetés még arról is tesz örvendetes tanúságot, hogy a munkásosztály a munkaidő megrövidítésének szükséges voltát felismerte és a nyolc órai normális munkanapnak behozatalát elodáz- hatatlannak találja. (Népszava, 1590. május 4.) 1894 1894! Hódmezővásárhely. Május egyre készül a nép, jó vezérük Szántó Kovács. Jön a csendőrkülönítmény: elviszik jó Szántó Kovácsot! Bilincselve. Városháza kapuja zárva, harsogja vagy ezer ember, munkás, paraszt, öreg, ifjú: — Vezérünket, az ártatlant,, adják ki rögtön! Döngetik a bezárt kaput, kővel, bottal. Futva jön két csendőr- osztag! Fegyver dördül, sok a halott. Vér-iszapos a Városház tér! Május 1. (Mohácsi Regös Ferenc grafikája) Rendeletet diktál Pesten Bánffy báró miniszterelnök: „Statárium lesz a törvény az egész magyar Alföldön”, (Barta Lajos: Májusok emléke) 1912 Nagyváradon piros volt a májusi ünnep. A süvöltő, gyilkos golyó kipattant, s leterített egy jóravaló, derék embert. Kik öltek? A nyomorult lázongó szocialisták? Dehogyis ők! A kérges kezű munkásemberek egy-két pohár sört ittak, egy-két beszédet meghallgattak, elábrándoztak a jövendőn, mikor majd a munkáé lesz a becsület, s énekelték a Mar- seillaise-t, mely bizony isten meghatóbb és vért heví- tőbb azzal a szöveggel, amivel a derék, hívő munkásemberek éneklik. Aztán szétoszoltak, s elpihentek a szocialisták. Vérengző gondolata nem volt egynek se. Május elsején nem a szociáldemokrácia szom j űzött rá a tüdőből ömlő vérre, hanem — a kaszinó... ... Május első napján történt a lovagias emberölés, május elsején, mikor a feltartóztathatatlan, egyre erősödő, új. becsületesebb világot akaró szellem ünnepel. Intés és jel ez. Tisztelt lovagias osztályuralom, a munkár nak és világosságnak lobogója körül a tábor egyre nagyobb. Közeledik az új világ, melyben a munka és világosság kormányoznak. Ebben a világban egy derék embert, egy ártatlan embert nem ölnek majd meg lovagi- asan. Ideje lesz már magatokba szállni, ó, elfogultság, sötétségnek, önzésnek és babonának emberei! (Ady Endre: Lovagias emberölés május elsején) 1919 Hetek óta tanakodnak a polgárok: „Három napig se tarthatják már magukaí.” „Az Antant,.. jön az Antant. ..” S mégis! Vörös diadalkapuk, vörös zászlók, vörös transzparensek. 1919. május elseje! Dübörögnek a léptek.. Üresek a házak, az ablakok zárva. Vagy barát vagy, és a tömegben haladsz, vagy ellenség, s nem lobogtatsz kendőt az ablakból. ötszázezer ember, kétszer ötszázezer kemény, hadi, foszlós cipője csattog és dübörög a város gránit utcáin. A grániton, amit a munkások raktak, a grániton, amit a munkásvér öntözött. Munkások, asszonyok, katonák, gyerekek. Aztán jönnek, akiknek a lába ottmaradt valahol Grodeknél vagy Belgrádnál, az uzsoki szorosban vagy a Piavénél. Gránát tépte le ezeket a lábakat, mások lába meg elfagyott, mert papírtalpú cipőt szállítottak a hadiniilliomosok. Jöttek. Mind. Komolyan, komoran. .. Kemény volt ez. a város, kemény, mint az- utcák gránitja, mely lábuk alatt dongott. Szent Margit szigete ősrégi, gyönyörű kert a Duna közepén. Azelőtt beléptidíjat fizetett, aki ide akart jönni. Csak a gazdagok jártak ide. Proliból csak az, akinek mint szolga, kocsis, pincér, kertész vagy konyhai munkás akadt itt dolga. Ma a gyerek éké a sziget. ..Minden a mienk” — kiált feléjük á vörös transzparens. S felnőttek ezen a napon nem jöhetnek a szigetre. Csak ha gyerekkel jönnek. Vörös zászlódíszben a város. Vörös diadalívek, vörös árbocokon lobognak a zászlók. Üjonnan mázolt villamos kocsi kon hirdeti az írás: „Világ proletárjai, egyesüljetek !”, és jókedvűen fut délután a villamos a Hűvösvölgybe, a Városligetbe. (Lengyel József: Visegrádi utca) 1938 Zeig mond Ede: Má/us Bár nyüzsögnek sápadt t árnyak: szolgaságot prédikálnak harsogó kísértetek, ne félj, víg dalt énekelj el, ' hirdesd aztán tiszta fejjel, amit én is hirdetek: Jobb, ha a szó szabad j szárnyon j kiröpülhet s a világon eszmévé magasztosul, mintha börtöntöltelékké szennyeződik s rejt örökké $ érdeket, bűnt aljasul. A > Xj Jobb, ha a szem messze Ti ellát s nem gátolja átkos cellák köde, sűrű és setét: szebb a szemnek tiszta tükre, mint paládul, szemlesülve élni állat életét. . | Jobb, ha járunk magunk útján és győzvén vagy tőrbefutván, míg e földön megvagyunk, vagytink, harcunk, küldet esve k nem feledve, küzdve élünk! s nem alázzuk meg magunk! 1942 1942. május 1. nehéz helyzetben találja a magyar népet. Az országban idegen hódító áll. Szövetségesnek nevezi magát és az országból minden elmozdítható! kihord és fiainkat messze idegenbe viszi ágyútölteléknek, hogy az ő vérükkel hosszabbítsa meg rémuralmát... Nemzeti kormányt kell az ország élére állítani, amely az egész nemzet érdekeit képviseli és megvalósítja a magyar nép követeléseit. . Egy katonát sem Hitlernek! Ki a háromhatalmi szövetségből! Békét, kenyeret! Független, szabad, demokratikus Magyarországot! Kommunisták Magyarországi Pártja Budapest, W42. április 25. 1945 Negyedszázad óta nem látott Budapest olyan páratlan arányú tömegmegmozdulást, mint 1945. május elsején. 1919. óta így még nem ünnepelt a főváros... A munkásság nagy ünnepén fölvonult százezrek fogadalmat tettek, hogy „az eddigieknél is keményebb fegyelemmel, harcosabb elszántsággal fognak dolgozni az ország újjáépítésén”. (Szabad Nép, 1V45. május 3.) II 1957 Több százezer budapesti lakos vonult ma délelőtt a borongós időben is a Hősök terére, a Magyar Szocialista Munkáspárt május elsejei nagygyűlésére, hogy meghallgassa a párt szavát a holnap teendőiről. Eljöttek a budapesti munkások, fiatalok, értelmiségiek százezrek, akiket a Szabad Európa, az Amerika Hangja fél esztendeje azzal rágalmaz, hogy idegen tőlük a kommunizmus eszméje, hogy. megtagadták a szocializmust. Azt a pártot éltették, amely felett: népünk ellenségei fél esztendővel ezelőtt már a halálharangot vélték meg- kondítani. A hazudozók és akiket ámítottak, most láthatták az ellenforradalmon győzedelmeskedő nép nagy és szép ünnepét. (Népszabadság. 1951. má. jus 1., rendkívüli kiadás)
