Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-08 / 106. szám
Merre tovább Vili. b. * Pályaválasztás Abasáron Huszonöt éves a Magyar Rádió Gyermekkórusa képpén törekszem —, akkor főiskolára mehetek tovább. Ezért a célért érdemes hajtant. Azt mindketten hangsúlyozzák, hogy az előrelátás erényét tanáraiktól sajátították el... Autószerelő lesz Szert Illés a kivételek közé tartozik. Ottjártunkkor még nem kapta meg a végső értesítést, ezért kissé nyugtalankodik. Természetesen a magyarázattal sem marad adós: — -Mi tagadás: divatos szakmát választottam: autószerelő. vagy karosszéria- lakatos óhajtok lenni, s a gyöngyösi 214-es Szakmunkásképző Intézetben folytatnám tanulmányaimat. Tudtam: nagy lesz a versengés, mégsem léphettem vissza. Engem nem az izgat, hogy minél hamarabb minél több pénzt keressek — sokak saá- mára ez a vonzó —, hanem az, hogy kedvem szerint tevékenykedjek. Több kocsink volt már, el-elnéztem, amikor apám javította őket. Végül annyira belejöttem, hogy apróbb önálló feladatokkal is megbízhatott. Így jöttem rá: milyen izgalmas elfoglaltság a szerelés. Akkor sem tágítok, ha nem megy az idén, akkor várok egy évet, s megpróbálkozom újra. Ez ugyan időveszteség, de ha megalkuszom, akkor károsodtam igazán, hiszen egy életre nekikeseredetté válnék. Tiszteletre méltó alapállás ez. de a pedagógusok meggyőznek arról, hogy feleslegesen izgul: az annyira várt belépő hamarosan megérkezik. Joggal mondhatja, mert ismerik a gyerek szorgalmát, képességeit. Nem dicsekszenek vele, pedig igaz, hogy a pályaválasztás során ők is vizsgáztak . nevelői adottságokból. Méghozzá jelesre... Pécsi István III. Az arany szerepe Huszonöt éves fennállásának alkalmából ünnepi hangversenyt adott a Magyar Rádió Gyermekkórusa a Zeneakadémián. Képünkön: Csán.vi László vezényli a kórust. (MTI fotó — Pólya Zoltán felv. — KS) 700 elsőéves Bevezetik az alapfokú nyelvvizsgái Várhatóan még az idén megjelenik az alapfokú nyelvvizsga bevezetéséről intézkedő rendelkezés. Az idegen nyelvoktatás továbbfejlesztésére. Erről nyilatkozott Herman József egyetemi tanár, az Oktatási Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának vezetője az MTI munkatársának. A kormány mellett működő tudománypolitikai bizottság egy évvel ezelőtti határozata nyomón kezdték meg az állami nyelvvizsgák rendszerének felülvizsgálatát és. korszerűsítését. Ennek szellemében dolgoznak a jogszabályon is. Az. alapfokú nyelvvizsga bevezetésével az eddigieknél szélesebb rétegek igényét elégítik ki. Évről évre nagyszámú munkás dolgozik például külföldi beruházásokon, vagy teljesít egyéb közvetlen ex- portmegbízóst. Ráadásul külkapcsolataink további szélesedésével mindinkább nő a számuk. Több ezren használják nap nap után itthon is — például az idegenforgalomban, a kereskedelemben nyelvtudásukat. Űk rendszerint nem 'irodalmi szinten művelik a nyelvet, fordításra, tolmácsolásra, nyelvtanításra sem kívánnak vállalkozni, csupán a munkájukhoz szükséges mindennapi érintkezés teszi lehetővé az idegen nyelv is- merete, s igénylik is, mintegy tudósuk igazolásaként az alapfokú nyelvvizsga lehetőségét. Bevezetésével ezért nem' az' a célunk, hogy fizetéskiegészítéshez jussanak az érintettek. Az alapfokú nyelvvizsga a gyakorlati célú nyelvtudás bizonyítéka. és megszerzésének ösztönzője is lehet, a vállalatoknak, a hatóságoknak pedig lehetővé teszi, hogy bizonyos munkakörök betöltését. a kiküldetés odaítélését fokozatosan alapfokú nyelvvizsgához kössék. * — Bár a határozat hosz- szabb távra szabja meg a tennivalókat, az eltelt egy év alatt már számos más intézkedést is kidolgozott az Oktatási Minisztérium. Elsődleges feladatunk az iskolai nyelvoktatás eredményesebbé tétele, s ez csak elegendő számú, jól felkészült nyelvtanár közreműködésével valósítható meg. Felmérve az iskolák igényeit, az idén felemeltük az egyetemek és a főiskolák nappali tagozataira felvehető idegen nyelv szakos hallgatók számát. Szeptembertől, orosz szakon például a korábbi 520 helyett csaknem 700 elsőéves kezdheti meg tanulmányait. Érdemi változtatást tervezünk a képzés tartalmában is: ez év szeptemberétől a tudományegyetemeken megváltozik az idegen nyelv szakosok tanterve. Máté György: A nomád rabszolgatartó társadalmakban az arany nemcsak a gazdagságot, de az előkelő társadalmi-katonai rangot is jelképezte. Aranyhoz nehezen lehetett hozzájutni, feldolgozása sok munkaerőt igényelt. Aki aranyos rharkolatú karddal ment a csatába, azt eleve vezérnek, tisztnek tekintette mindenki. A sírba temetett arany haj-, kar- és nyakdísz, a gyűrű, az aranyozott szerszám biztos jel arra, hogy viselője életében előkelő férfi, vagy asszony volt. A középrétegnek már nem jutott arany — kénytelen volt bronztárgyakkal megelégedni. A hun ötvös-iparművészet jól megkülönböztethető a kínaitól is, a bizáncitól is. Aranyedényeiket a természet, a növény- és állatvilág formakincséből vett, sajátos ízléssel arányosított motívumokkal díszítették. Nemesfémből ötvözött tálaik, kely- heik és ivókürtjeik az áldozó bronzüstök miniatürizált másai, vagy azok formaelemeit viselik magukon. A Kercsben, vagy a poltavai kormányzóság Perescsepina községénél talált késői hun aranyedériyeken a hun Ízlés e jellegzetességei mellett a Fekete-tenger vidékének görög városaiban szokásos formák is megtalálhatók. A hunok óriási területen végrehajtott „nagy menetelésének” mentén gyakran találnak hun aranyedényeket és más használati tárgyakat. A stílusukon fel lehet ismerni a jellegzetes motívumok mellett a helyi szokások hatását is. Abban azonban nincs eltérés, hogy az arany birtoklása és feldolgoztatása a nemzetségfők és más előkelőségek kiváltsága volt; a kincs egy részét az utód örökölte, a kisebb értékek azonban a sírba követték tulajdonosukat. Nincs tehát semmi meglepő Priszkosz leírásában. A. pompa nem a hunok sajátja volt: abban az időben minden gazdag országban hivalkodva fogadták a távoli vendéget. Ez is bizonyította a vendéglátó ország gazdagságát, erejét. A hunokban bizonyára sokszorosan élt a vágy: elkápráztatni a „fejlett Európát”. Priszkosz Rhétor esetében ez teljes sikert hozott. A követ nemcsak elismeréssel, de aggodalommal is emlékezett meg a hun előkelőségek körében eltöltött rövid időről; „barbárok, igaz. de kinccsel pótolják műveltségi hiányaikat.” Azok a korabeli történelemkönyvek, krónikák, a későbbi kútforrások sokféleképpen ábrázolják Attilát és hunjait. A nyugat-római források (hasonlóan az ötszáz évvel fiatalabb kínai irodalomhoz) „lóhúson nőtt barbárnak” mondják a hunokat és „isten ostorának” Attilát. Kincsét, gazdagságát a rabló-fosztogató harcmodornak tulajdonítják. A germán-német források — elsősorban a Nibelung-ének rávonatkozó fejezete alapján — Attilát kincsre éhes főúrként mutatják be. Szép germán asszonyának magán- szenvedélye is hidegen hagyja; a vérbosszúra vásál, Buda halála, Csaba és Aladás viszálya, Csaba népének erdélyi letelepedése) és azokat összevetjük a magyar törvénykönyv örökösödési jogalkotásával, az elidegeníthetetlen hitbizomá- nyokról az 1802. október 9-i királyi leiratban hozott rendelkezésekkel. előttünk áll az épület alapja: Attila, a hunok egyedüli jogos örököse a magyarság. Innen egy lépés még és kész az elképzelés: „ha megtalálom, csak az enyém a kincs”. (Következik: Önjelölt örökösök) gyó fehémépnél sokkal jobban érdekli annak előző férje, Siegfried utón várható aranyöröksége, a Nibelung- vagyon. Ettől lényegesén különbőz zik a XIX. században nálunk keletkezett romantikus irodalom Attila-képe: világverő, bölcs király volt; pél- d it vehet róla a magyarság. És gazdag volt, mérhetetlenül gazdag. Ha ehhez hozzávesszük a hun—magyar rokonságról költött, minden alapot nélkülöző meséket (Hunor és Magor esete a esodaszarvasA séma mindönki számára ismerős. A szülők és a gyerekek töprengenek, majd megszületik az elhatározás, s útnak Indulnak a jelentkezési lapok. Következik a felvételi elbeszélgetés — ez a legtöbb helyütt szigorú vizsgának számít —, s aztán jön az, értesítés a boldogító igenről, vagy az elkeserítő nemről. Az abasári VIII. b. diákjait jó hangulatban találtam. Ez érthető is, hiszen a társaság zöme oda kapott belépőt, ahová kérte. Amikor velük és tanáraikkal beszélgettem, arra voltam kíváncsi. hogy mi a titka sikeres pályaválasztásuknak. A nevelők segítsége Juhász Béla igazgató a gondos előkészítés mozzanatait eleveníti fel. — Az egyes szakmák szépségeire már az ötödik osztályban — természetesen az életkori sajátosságokhoz mérten — felhívjuk a fi-, gyeimet. Ezt tesszük magasabb szinten a hatodikban is. Hetediktől arra törekszünk, hogy értékeljük az igényeket. Mindenkit arról győzünk meg, hogy képességeinek, adottságainak megfelelően döntsön. Rendszeres kapcsolatot tartunk az édesapákkal és az édesanyákkal. Kell is ez, mert olykor túlontúl sokat követelnek gyermekeiktől, s azt szeretnék, ha beteljesületlen ólmaikat ők valósítanák meg. Jó érzéssel mondhatom, hogy tapasztalataink kedvezőek, s megértik azt, hogy mi lányaik és fiaik javát akarjuk. Az is biztató, hogy gyümölcsöző együttműködést alakítottak ki a környező nagyüzemekkel. — Ellátogatunk hozzájuk, s mindenütt készséggel kalauzolják tanítványainkat. Az is gyakorlat, hogy képviselőik felkeresnek bennünket és szakmaísmertető előadásokat tartanak a fiúknak és lányoknak. Megéri ez az áldozat, hiszen így tőlünk is toborzódik az utánpótlás. A termelőszövetkezetek — kivéve a helyi közös gazdaságot — nem ilyen lelkesek, ezért nem csoda, hogy kevesen pályáznak hozzájuk. Ha megszűnne ez a közömbösség, ha szakítanának ezzelá helytelen szemlélettel, akkor nekünk is könnyebb dolgunk lenne, akkor innen is többen pályáznának a mezőgazdasági szakmukásképző Intézetekbe. örvendetes, hogy a fiatalok mérlegelik a lehetőségeket. s csak ezután mondják ki a végső szót. Erre így utal Bárdos Ferenc osztályfőnök. — R gebben igen sokan szerettek volna bejutni az óvónői szakközépiskolába. Tavaly például öten jelentkeztek. de négy kérelmet elutasítottak. Erről szóltunk mindenkinek, jeleztük, hogy idővel meg is szűnik ez a képzési forma. Ezzel mint ténnyel számoltak, s megcsappant a feleslegesen ostromlók serege. Elégedett vagyok: úgy érzem a VIII. b. megfontoltan választott. Mindenki továbbtanul, s majd mindannyian ott, ahol eredetileg is óhajtották. Akik előrelátók Nézzük most azt, hogy miként vélekednek ’ a tanulók. Czövek Izabella minden tárgyból jeles érdemjegyet szerzett: őt a gyöngyösi Ber- ze Nagy János Gimnáziumban fogadják majd. — Tulajdonképpen kertész, vagy gyógyszerész szeretnék lenni. Mindkét hivatás tetszik, de egyikhez sem kötődöm teljesen. Azzal, hogy gimnáziumba megyek, tulajdonképpen négyeszten- dős gondolkodási időt nyertem. Nekem az a véleményem, hogy tizennégy éves korban senki sem olyan határozott. hogy magabiztosan szabja meg jövőjét. Később viszont már képes erre. ö is nagyra értékeli a nevelők önzetlen támogatását, mégis elsősorban nővérének példája befolyásolta: — Gyógyszerész asszisztensként dolgozik, s kezdettől megtetszett az, amit csinál. Dér Feri hasonlóan vélekedik, s édesapjára hivatkozik. — Mestervizsgázott kőművesként brigádvezető a termelőszövetkezetben. Munkáját figyelve jöttem rá arra, hogy nincs szebb az építésnél. Alkotás ez a javéból, mert az ember látja, mire megy, mire képes. Engem a debreceni Építőipari Szak- középiskola magasépítészeti szakára vettek fel, Ha itt helytállók — erre mindenA Bervát választották Népművelők, gyakorlaton (Tudósítónktól) Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola népművelés szakos hallgatóinak egy csoportja a Finomszerei vénygyárat választotta gyakorlatának színhelyéül. Heves megye nagyvállalatánál féléves turnusokban, jelenleg már a harmadik csoportban 18 pedagógus,ie_ lölt kapcsolódott be a ber- vai kulturális munkába. Forgács Péterné, a gyár közművelődési előadója újságolta, hogy milyen sokoldalú tevékenységet folytatnak a főiskolások Irodalmi műsort adtak a galvanizáló üzem Barátság brigádjának. Patronálják a KlSZ-esopor- tok művelődési akcióit, több alkalommal klubműsort rendeztek a munkásszálló lakóinak és bemutatták főiskolájuk, a Líceum nevezetességeit is. Legközelebb Törökországról tartanak színes, diaképes élménybeszámolót. A gyár kézimunkázó lányainak és asszonyainak is vezettek már foglalkozást. Megszervezték a felszabadulási brigádvetélkedőt és előkészítettek egy vállalati Ki mit tud?-ot is. Ezenkívül bekapcsolódtak a bervaiak népszerű hangos híradójának munkájába is. Simon Imre A rádió napja a Szovjetunióban Szerdán ünnepük a Szov- etunióban a rádió napját. A szovjet kormány rendeletére 1945-ben nyilvánították ünneppé ezt a napot. QJjwjjs&b 1980. május 8., csütörtök annak kapcsán, hogy Alek- sza í Ír Popov orosz tudós 50 évvel korábban, 1895-ben találta fel az antennát. A Szovjetunióban jelenleg 70 millió rádió-, és 72 millió televíziókészülék — köztük több mint ötmillió színes — üzemel. A lakosságnak mintegy 85 százaléka nézheti a központi televízió műsorait. Kincses Attila
