Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-08 / 106. szám

Minden kilngramm számít Fázós földek, elkekült palánták Harcban a májusi téllel A kellemetlen időjárás késlelteti a „dohányosok" munkáját az átányi gazdaságban is, várva a napsütéses, meleg napok­ra tovább „dédelgetik" hát a palántáikat. (Fotó: Perl Márton) Mi sem egyszerűbb. Akar­ja. hogy a búza átlaga nö­vekedjék? Vegye igénybe szolgálatainkat. Ügy hangzik, mint egy fi­gyelmet felkeltő hirdetési szöveg. Pedig nem az. És — ami nagyon fontos — igaz a tartalma. Azt kérdezik: ho­gyan lehet ezt a gyakorlatba áttenni? Lássuk! ★ A Gyöngyös—domoszlói Ál­lami Gazdaság összefog ti­zenegy mezőgazdasági üze­met abba a társulatba, amelynek a célja a növény- termesztés legkedvezőbb ho­zamainak az elérése. Ehhez a társulat életre hívott egy szakszolgálati állomást, ami ott található az állami gaz­daság központjában. Ennek az intézménynek a nevében van egy fogalom, amely a kulcsát adja mindennek: szolgálat. Tehát szolgáltatás. Miután esetünkben mező- gazdasági munkáról van szó, ez a szolgáltatás nem lehet más, mint a hasznosítható eljárások, tanácsok sora. Ennyi a lényeg. Aprópénzre váltva: a ta­lajerő utánpótlását, a trá­gyázás mértékét közli a szol­gálat az egyes táblákra vo­natkozóan. hogy a megfelelő mennyiségű terméshez a ta­laj tartalmazza is azokat az anyagokat, amikből a nö­vény építkezik. Ez is nagy dolog? — kér­dezhetik. Minek ebből ekko­ra céqót csinálni? Melyik agronómus nem tudja egyet­len pillanat alatt felsorolni, hogy — mondjuk — a búzá­nak miféle trágyára van szüksége? A válasz magától értetődő: persze, hogy tudja. Csak...! A fő kérdés: annak a bizo­nyos darab földnek pontosan akkora és olyan összetételű tápanyagra van-e szüksége, mint amit „általában” min­den szakember a kisujjából kiráz? Erről van szó. ót ★ A szántóföldi szaktanács- adási csoport vezetője Ha­rangi Sándor. Tőle tudjuk meg.- hogy talajmintát vesz­nek, azt Miskolcon, az erre a célra kijelölt laboratóri­umban elemeztetik. amely­nek alapján ők itt, Gyön­gyösön kiszámítják, hogy annak a földnek mire van szüksége ahhoz, hogy a leg­kedvezőbb mennyiségű átla­got nyújthassa búzából. Mert most a búzáról be­szélünk. Nemhiába emlegetjük ezt a legkedvezőbb átlagot. Ugyanis az sem kétséges, hogy a hozamot az „egekbe tornászni” nem érdemes, mert akkor valóban többe kerül a leves, mint a hús. Ráfizetésből pedig...! Az is természetes, hogy maga a tábla, a föld a meg­határozója az optimális mennyiségnek. Ennek egyik előfeltétele a tápanyagok jelenléte a ta­lajban.- Ezt az előfeltételt „állítja be” a szaktanácsadás. — Összesen mintegy tíz­ezer hektárnyi terület tarto­zik most hozzánk — halljuk a csoportvezetőtől. — Ebből idáig hatezer hektárt jár­tunk végig. A növényelem­zés azt mutatja, hogy a hat­ezerből ötezer hektáron ke­vesebb a nitrogénmennyi­ség. mint amennyinek lennie kellene. — Az alaptrágyázásra vo­natkozó megállapításaikat már az elmúlt évben közöl­ték a gazdaságokkal. Hogyan hiányozhat akkor ilyen terü­leten ennyi nitrogén? — Ennek az okát így. in­nen nem tudom megállapíta­ni. Ebbén a válaszban mintha benne foglaltatna az a té­nyező, hogy a tanács'adást nem elég csak igényelni, ha­nem azt meg is kell fogad­ni. És nem elég ehhez csak az elnök, vagy a főagronó- mus, hanem a végrehajtó gépkezelő is kulcsfigura. Ha nem egészen úgy csinálja, ahogyan kellene...! Mintha ismerős lenne az ebből származó következte­tés: az egyes ember lelkiis­meretén -múlik a legtöbb. Hiába a jó utasítás, ha a megvalósításban mindig ott a „bibi”. ★ Talajminta, aztán trágyá- zási előterv május végéig, hogy a szükséges műtrágyá­kat a következő évi talaj­munkákhoz időben meg tud­ják rendelni. — És ha éppen a javasolt műtrágya; nem kapható? — Mi előzőleg mindig megérdeklődjük a kereske­delemtől. hogy milyen mű­trágyát tud adni. Ha az egyik gazdaság mégsem tud­ná ezt a tápanyagot besze­rezni, annak helyi oka lehet. Tavasszal összegyűjtik a novénymintákat, külön a le- vélzetet, külön a gyökeres példányokat, és ezeket már itt. Gyöngyösön laborálják. A határidő tíz nap. Az eredmény: kell-e fej­trágyázni és ha kell, milyen összetételben? A kérdést a tervezett optimális átlagter­més dönti el most is. Ha a tápanyagok mértéke és aránya nem elégséges, mázsák hiányozhatnak a be­takarításkor. Tehát nem ki­logrammok, hanem mázsák. Ismertek olyan tapaszíala- tok, hogy a tavaszi időszak­ban kijuttatott műtrágya két-három mázsás átlagnö- vekedést „hozott”. Figyelem! Ez az adott körülményekhez mérendő. Nem az „opti­mumhoz”. És még valamit. A műtrá­gya nem mindent eldöntő tényező. A végeredményt sok más is befolyásolja. A gyöngyösi szaktanácsadás azt akarja elérni, hogy ez, tehát a műtrágya — ne okozzon kétségeket a termelő gazda­ságokban. Mert ahogy a ke­vés sem jó a tápanyagból, a sokra sincs szükség. Az már pazarlás. A forint fölösleges kidobása. Ezt pedig még ak­kor sem szabad megengedni, ha bárki meg is tehetné, mert győzi pénzzel. Mivel „az a pénz” is a „mi” pén­zünk. ★ Tessék! Az ésszerű, haté­kony gazdálkodás nem ör­döngösség. Egyes részletei karnyújtásnyi távolságra es­nek. Csak élni kell vele. A , gyöngyösi szakszolgálat ezért van. A társulás pedig nem „bezárt kör” — sugara egyre növelhető. Csal a látszat: amerre csak járunk, amerre csak a szem ellát, mindenütt pagyon szé­pek a földek. A szépen át­telelt ősziek zöldje az ural­kodó szín, s az ember a zöldről a reményre asszo­ciál. .. Reméljük, hogy lesz jobb, mert csalfának bizonyult a május, az első két szép na­pon igazi tavasszal kecseg­tetett, majd telet hozott — igazi havazással —, hogy fázni kezdtek a földek. Fáznak az emberek is, s ha mégis melegük támad eb­ben a hidegben, akkor az ip- kább attól az izgalomtól, hogy mi lesz, meddig játszik még telet, meg hideg őszt a ta­vasz. .. ? Ügy tűnik, újra küzde­lemre késztette a természet az embert, a termelőszövet­kezeteket. — Küzdelem? — talán nem ez a leghelyesebb kife- zés — mondja Kurunczi István, a megye legnagyobb közös gazdaságának elnöke a tarnamérai Lenin Mgtsz székhazában. — Sajnos, nemigen küzdelem ez, in­kább csak az idegek harca, amolyan — kívülről pasz- szívnak látszó, tétlen vára­kozás. Azokon a helyeken ugyanis, ahol dolgozni le­hetett, ott végeztünk. Az ál­landó eső miatt azonban csak a homokon tudtunk dolgozni, ott az idő még kedvez is az ültetésre, de a palánták fáznák. így igaz: kékülnek, fonnya- doznak a frissen kiültetett paradicsompalánták, azt mégsem mondhatja senki, hogy tétlenül töltötték vol­na napjaikat a tízezer hek­táros termelőszövetkezet tagjai. — Csak azért azonban, hogy földbe kerüljön a mag, nem fogunk vetni — mond­ja határozottan az elnök. — Mert annyit már megtanul­tunk, hogy ha rossz a ve­tés,' rossz a betakarítás is. Elég baj az, hogy tovább nőtt a belvíz, az Állami Biztosító eddig 300 hektár kárt mért fel az őszi vetés­ben, és most újra várjuk őket... Hogy ne csak halljuk, de lássuk ,isv Antal Ferenc el­nökhelyettessel gyors határ­szemlére indulunk. A Kis- herceg-tagon hatvan asz- szony színes hada hajlado­zik a hidegben: a 33 hektá­ros területen ültetés után kimaradt vagy elfonnyadt paprikapalántákat pótol­ják Dobóczi László brigád-; , vezető irányításával. — Sok elszáradt, sokat kell pótolni — mondja saj­gó derekát tapogatva, de mégis jókedvre, bizakodásra készen az egyik hajladozó asszony, Urbán Sándorné, s a kérdésre, hogy vajon fáz- nak-e? — nevetve mond nemet: aki itt tíz órán keresz­tül hajladozik, az bizony nem fázhat, inkább nagyon is melege van. És ez a helyzet a Kocka­tagnak nevezett ötven hek­táron is. ahol két gép és vagy húsz asszony ülteti ki a palántákat. Sok gondot okozott a szomszédos Erdőtelken is ez a rossz tréfát űző tavasz. — Nagyon rosszul jött ez á hideg — erősíti meg a már korábban hallottakat Lőcsei Fe renc, a közös gaz­daság elnöke. — Tavaly ilyenkor 25—26 fokot is mértünk, most talán 16—17 lehet. Legjobban a gyümöl­csösért fáj a fejünk. Egri maszek méhészeket kértünk meg, hozzanak méheket a megtermékenyítéshez, jött is 150 család, de szegények ki se mozdulnak a kaptárból ebben a hidegben. Márpedig 132 hektár meggyről van szó, s ha ez nem jön be, odavan 4 millió... Egj'ébként, amit lehetett megtettek. A száz hektáron vetett cukorrépa -szépen so­rol. 673 hektáron szintén el­vetették a kukoricát, csak a lapos területek maradtak ki. összesen 50 hektárnyi te­rület. Szép. virulens a kö­zös 100 hektáros tavaszi ár­pája is, de a korai szántó­földi paradicsom fázik, va­lósággal elkékültek a palán­ták — és ez is húsz hektár. — Állandó készenlétben — mondják itt, ugrásra ké­szen — hallottuk amott. — És itt, Átányban? — Sajnos, nálunk is csal a fóliák alatt van meleg — halljuk Tóth Kálmántól, .a fiatal növénytermesztési fő- ágazatvezetőtől. — Igaz — teszi hozzá —, a tervezett 565 hektár kukoricából 455- öt már elvetettünk, a 381 hektár napraforgóból pedig 149-et, de a palántázás ép­pen csak, hogy beindult, és várnak a dinnyések is, a hideg nagyon megkínozta a palántákat. A tervezett 40 hektár paradicsomból 12 van kint, ami viszont leg­sürgősebb lenne, a dohány- palántázás, azt két hektár­nál abba kellett hagyni, pe­dig tízet terveztek. Azután; cirokból 60 hektár a terv, elvétve ' 15. Őszi búzából és árpából 1100 hektáron ve­tettek az átányiak, az árpa jól is mutat, de a búzából sok mag megromlott. rá­adásul, ami eddig nem volt, most a gabonafutrinka is jelentkezett, sok kárt oko­zott, úgyhogy 200 hektárt tavaszi árpával felül kellett vetni. Minderről gyors határ­szemlén szintén meggyőző­dünk, majd gyors melege­désre a 750 négyzetméteres fóliasátrakba kukkantunk be, melyek alatt szép pap­rika- és dohánypalánták várnak melegebb májusra, ki ültetésre. Kőrútunk ezúttal utolsó állomásán, a. komlói Május 1. Mgtsz-ben az elvetettek jelentik a gondot. Mint An­tal József párttitkár magya­rázza, gyökérfekélytöl lehet tartani, ha csak az idő jobb­ra nem fordul. Mert ugye, a napraforgó, a szója, a cukorrépa... Aztán a terve­zett 850 hektár kukoricából 130 még vetetlen. a 179 hek­tár cukorrépa viszont már sorol, de hogy a helyzet nem könnyű, azt a cukor­gyári szakemberek gyakori látogatása is mutatja: ők is találgatnak, nekik is fő a fejük, hogy ugyan mi lesz, miié számíthatunk. .. ? És ez a kérdés most szer­te a vidéken, miközben gondban, küzdelemben áll az ember a zprd májusi na­pokkal. Nem is tudunk más­ként búcsút venni, csak hogy egy-két nap múlva, miié ez a nem jókedvünk­ben készült beszámoló meg­jelenik. a másik arcát fordít­sa végre felénk a nap. Még az sem baj, ha remélt meleg­től kissé megkopik a sorok aktualitása. Mert fontos, igaz, a betű­vetés is. de a búza, a ku­korica. a cukorrépa, a pa­radicsom — sokkal , fonto­sabb. \ B. Kun Tibor Jlémísön€% 1980. május 8., csütörtök G. Molnár Ferenc Harmincasok klubja Avagy: mi van egy hatvani bronzjelvény mögött Piros Lada, szőke taxis, valamivel harminc fölött. — Majdnem az1-egész bri­gád egyívású. Nagy Pista, a váltótársam, még ott is la­kik. ahol én, a Hegyalján! — mondja Tóth Ferenc, mi­közben mögénk tessékel egy fiatalasszonyt. — Aszód, rendelőintézet. — Máris. Miközben nekilódulunk a vizes aszfaltnak, hátraszólck. — Nincs olcsóbb közleke­dési eszköz? — Galgahévízről jövök. Se busz. se vonat tovább. Ne­kem viszont délutánra visz- sza kell érnem. — Tudja, hogy harminc százalékkal emel téli a tari­fát? — Nem érdekel. Halaszt­hatatlan ügyben utazom... Hasznos átszervezés Ahogy Tóth Ferenc meg­jegyzi. sokan másként gon­dolkoznak. Ezért utóbb érez­hetően csökkent a tízfőnyi bri­gád. az öt kocsi forgalmi bevétele. Pedig a Volán megemelte a tervet. Koráb­ban naponta legalább 800 forintot kellett minden jár­műnek hoznia, most ez az összeg ezer forint. Viszont néhány hasznos dolgot be­vezettek a forgalomban! Egy kocsival például két taxis közlekedik, akik reggel hat­tól este tízig úgy osztják meg a munkát, ahogy akar­ják. Fontos, hogy ünnepkor és vasárnap is guruljanak a kerekek. A három legidősebb „vezér” így vezethetett 500 ezer kilométert balesetmen­tesen. — Ugyanekkor önelszámo­lók vagyunk. Kapok fizetés­kor borítékban 1750 forin­tot, amihez pluszként egy forint hatvan fillér kilomé­terpénz jön, s ebből kell fe­deznünk a kiadásokat. Ben­zint, olajat, gumit, javítást. Rákényszerülünk az energia­takarékosságra. és hogy le­hetőleg magunk tartsuk kar­ban a járgányt. Hát így ösz- szejön havi három és fél ezer. Több nem, mert a bor­ravaló szinte teljesen kiment a divatból. Átjáróház v A Volán-taxik 160 ezer kilométert futnak, majd ki­vonják őket a forgalomból. Ez alatt persze sok minden történik. Jó is, rossz is. A jók közé tartozik, hogy a Csanádi György szocialista brigád, amelynek ifjú Tóbi János a vezetője, tavalyi eredményei alapján bronz­jelvényes lett. Mit kellett ezért produkálni? Az öt ko­csi másfél millió forintos évi bevételi tervét 8 százalékkal túlteljesítették. Azután is­kolát, napközit patronáltak. S folyamatosan képezték magukat. Ennek köszönhető, hogy a brigád vezetője im­már évek óta bent van a tröszti verseny legjobbjai között. KRESZ-ből, gyakor­latiból nehezen lehet meg­fogni. Hogy mi a rossz? Amikor befürdik a taxis. Fölvisz Hatvanból a pesti Rákóczi útra egy elegáns urat, akit később hiába vár a kapu előtt. A háznak ugyanis van hátsó kijárata. Rengeteg bajt okoztak a ré­szegek is. ‘ Most már tilos, őket fuvarozni. Három éven belül Mit eredményezett még a kocsikihasználás érdekében végrehajtott belső átszerve­zés? Az önelszámolás meg­honosodása? A három éven belül lehajtott 160 ezer ki­lométer? Ne csak forintban, ne csak energiatakarékos­ságban gondolkozzunk. Ko­vács László. Tözsér József, Bérezés Béla. a Kádár test­vérek, vagy az idősebb Tóbi és Varga János nevét említ­ve. ifjú taxisom is többre utal: emberi kapcsolatuk mi­nőségi változására. A közös cél, az alattuk guruló egy­azon kocsi például igen me­leg, baráti kapcsolatba hozta váltótársával, Nagy István­nal. S hasonlóképpen van ez a többieknél. Összejár­nak feleségestől, gyerekestől. Felruccanva pesti színházi előadásokra, cirkuszba. A meccskedvelők egy-egy rang­adóra. Elmennének valami rendes szórakozóhelyre is, ahol nem röpködnek sörös- poharak, trágárságok, csak ilyen nincs már Hatvanban. • Ezért az olykori eszmecse­rékre. szilveszterezésfe ma­rad valamelyik családi ott­hon. A bronzjelvény kötelez minderre. Az ezüsthöz vi­szont, még többet kell ten ni! De azért megcélozzák. I Moldva,y Győző ' Pótolják a tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet szántóföldi paradicsomültet vény cin a ked­vezőtlen időjárás következtében kipusztult palántákat Ifj. Tóbi János, a szocialista brigád vezetője eligazítást tart kollégáinak (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom