Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-07 / 105. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Uj «államfő Athénben A HÁROMSZÁZ TAGÚ GÖRÖG PARLAMENT Konsztaijtin Karamanliszt, az eddigi kormányfőt vá- j lasztotta az ország köztársasági elnökévé. Karaman- > lisz személyében nemcsak Görögország, de a konti- r nens egyik legrégebbi aktív politikusa érte el a pro- j tokolláris hatalmi piramis csúcsát. Protokolláris — ! mondottuk, hiszen nem feltétlenül igazi hatalmi pi- i ramisról van szó. Az ország tulajdonképpeni első számú embere Hellaszban ugyanis inkább a minisz- t tcrelnök. Legalábbis eddig így volt. Más kérdés, hogy • a görög alkotmány szerint — és ez sem csak görög j specialitás — a köztársaság elnökének meglehetősen ; komoly jogai vannak. Olyan eszközök összpontosul- j nak a kezében, amelyekkel adott esetben elég ko- ( molyán tudja befolyásolni a belpolitikai élet menetét ) — ha akarja. ^ KARAMANLISZ ELŐDJE. Konsztantih Cacosz. j akinek egyébként csak júniusban jár le a megbíza- j tása, nem élt ezekkel a jogokkal. Athénben általános < az a vélemény, hogy Konsztantin Karamanlisz mar- ; káns egyénisége az államfői „aranykalitkában” sem i képzelhető el afféle passzív szerepben. Ezért tűnik ' valószínűnek, hogy az elnök a jövőben nagyobb sze- < rephez juthat a belpolitikai porondon. Erre az új ál- j lamfő személyiségén kívül prózaibb jelek is mutat- J nak. Arról van szó, hogy Karamanlisz pártjának, az . Üj Demokráciának a korábbinál nagyobb szüksége ! lesz mindenfajta támogatásra — az elnökire is. Hi- < szén a nemzetgyűlés háromszáz tagja közül a kor- f mánypárt 174 mandátummal rendelkezik, azaz meg- : van az abszolút többsége — ez mégsem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy beteljesüljön Karamanlisz reménye és „könnyen, simán” lehessen az ország el­nöke. Az a tény, hogy az abszolút többség ellenére csak az elnökválasztás harmadik fordulójában sike­rült döntést kierőszakolni, arra figyelmeztet, hogy az Üj Demokrácia a napi politika más kérdéseiben is'' bármikor rászorulhat az elnök segítségére. (Különös tekintettel arra, hogy a közvélemény-kutatások sze- rint Andreassz Papandreu ellenzéki pártja, a Pán- 1 hellén Szocialista Mozgalom feljövőben van). JÖVÖRE PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK LESZ- í NEK Görögországban. A növekvő munkanélküliség . és infláció, az amerikai politika eikkcakkjaival kap­csolatos növekvő riadalom, a szomszédos „ősellenség” í az ugyancsak NATO-tag Törökország belpolitikai káo- > sza: mindez olyan motivum. amely jelentősen befő- J lyásolhatja a most 93 képviselővel rendelkező Pán- ; hellén Szocialista Mozgalom 1981-es esélyeit. Ilyen helyzetben a választások időpontját és a számos más ; tényezőt befolyásoló-eldöntő államfő segítsége nem i közömbös a jelenlegi komránypártnak. Harmat Endre / nagygyűlés CsE^nvákia ie szabadulásának 35. évfordulóján Az internacionalizmus, a két nép barátsága jegyeben rendezett kedden nagygyű­lést — Csehszlovákia felsza­badulásának 35. évfordulója alkalmából — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa a VIII. kerületben, a Taurus Gumiipari Vállalat kultúrtermében. Az • elnökségben helyet foglalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Gyenes András, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tit­kára, Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes, Vác- lav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövete, továbbá a főváros és a VIII. kerület párt- és állami szerveinek, valamint dolgozóinak képvi­selői. Szekér Gyula mondott ün­nepi beszédet, felszólalt Václav Moravec nagykövet. Szovjet—lengyel tárgyalások Moszkvában Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta Edward Babiuchot, a LEMP KB Po­litikai Bizottságának tagját, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökét, aki kedden érkezett hivatalos baráti lá­togatásra Moszkvába. A ta­lálkozón jelen volt Alekszej Koszigin, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. Kedden délután a Kreml­ben megkezdődtek a szovjet —lengyel tárgyalások. Jugoszlávia gyászol Bcljrrádban kedden rendezték az elhunyt köztársasági elnökr Joszip Broz Tito központi gyász ünnepségét. Képünkön: tíz­ezrek róják le kegyeletüket a szövetségi nemzetgyűlés épü­letében elhelyezett ravatalnál. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Jugoszlávia egész társa­dalma gyászolja az elhunyt Tito köztársasági elnököt. Joszip Broz Tito koporsó­ja előtt, amelyet Belgrádban. a szövetségi nemzetgyűlés oszlopcsarnokában ravata. loztak fel, hétfő este óta hosszú sorokban tízezrek vo­nulnak el, hogy leróják ke­gyeletüket. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság el­nökségéhez, a JKSZ Közpon_ ti Bizottságához és a család­tagokhoz mind kül-, mind belföldről nagyszámban érkeznek a részvéttáviratok. Délelőtt Belgrádban. a szakszervezetek székhazá­nak nagytermében együttes központi gyászgyülést rendez­tek Joszip Broz Tito állam- és pártelnök halála alkalmával. Részt vettek rajta az elhunyt legközelebbi hozzátartozói, a föderáció, a köztársaságok és tartományok legmagasabb szintű tisztségviselői. neves közéleti személyiségek. A gyűlést Lazar Kolisevsz- ki, az államelnökség elnöke nyitotta meg. A zenekar el­játszotta az Internacionálét, majd a jelenlevők egyper­ces néma felállásba’ adóztak Tito elnök emlékének. Ezután Vladimír Bakarics az állam- es pártelnökség tagja mondott beszédet. Méltatta Joszip Broz Tito életútját, amely a lakatos- segédségtől a haladó mun­kásmozgalmon, a szociálde. mokrata, majd a kommunis­ta párton keresztül a JKP főtitkári tisztségéhez majd a jugoszláv népek an ifa- siszta harcának legendás parlizánvezérségéhéz. s az új, szocialista Jugoszlávia legmasabb párt- és államfői tisztségéhez vezetett. A szónok részletesen szólt Tito marsallnak az antifa. siszta népfelszabadító hábo­rúban betöltött kimagasló sze­repéről. majd átfogó képet adott az általa vezetett or­szág felszabadulás utáni, hó. rom és fél évtizedes szo­cialista építőmunkájának ered menyei rőt. — Tito elnök neve túllép­te Jugoszlávia határait, ösz- szekapcsolódott a béke, a népek közötti együttműködés és a haladás ügyével. Még- fogadjuk, hogy következete­sen haladunk; tovább az ál­tala kijelölt úton, éppen ezért derűlátóan nézünk a jövőbe, s úgy őrizzük a ránk hagyott örökséget, mint a szemünk fényét — mondot­ta befejezésül Vladimir Ba­karics. Számos állam- és kormány­fő már, bejelentette, hogy részt vesz Tito köztársasági elnök csütörtöki temetésén. A francia küldöttséget Ray­mond Barre miniszterelnök, a görögöt Konsztantin Ca­cosz köztársasági elnök ve- vezeti. Qtl lesz. a ..temetésen lndira, Gandhi indiai rpinisz- terelnök, Karl Carstens nyu­gatnémet szövetségi elnök és Helmut Schmidt kancel­lár, Allesandro Pertini olasz köztársasági elnök, Portugáliából Antonio Rä- málho Eanes köztársasági elnök. Törökországból Fahri Korotürk köztársasági elnök. Joszip Broz Tito, a JSZSZK elnöke, a JKSZ el­nöke elhunytéval kapcsóla'- ban az SZKP Központi B. zottsága és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége olyan döntést ho­zott, hogy szovjet párt- és állami delegációt küld Belg- rádba Leonyid Brezsny ér­nek. az SZKP KB fémárá­nak, a Szovjetunió Legfe'- sőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének vezetésével. A küldöttség tagjai lesz­nek Andrej Gromiko. az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Nyikolaj Rogyionov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió belgrá­di nagykövete. HUSZONÖT ÉVES A VARSÓ 1 SZERZŐDÉS (8.) Az enyhülésért, a leszerelésért A dokumentumgyűjtemé­nyek. amelyek a varsói szer­ződés szervezetének felhívá­sait. közleményeit tartalmaz­zák, egyértelműen bizonyít­ják: a szocialista közösség védelmi-politikai szervezete az elmúlt két és fél évtized­ben sok lehetőséget ajánlott fel a nyugati országoknak a kölcsönös biztonság megte­remtésére, a béke megőrzé­sére. A tagállamok vezetői a szervezet Politikai Tanácsko­zó Testületében olyan lépé­seket kezdeményeztek, ame­lyek már két évtizeddel eze­lőtt alkalmasak lettek volna a katonai feszültség csökkentésére, a haderőkor­látozásra Európában. Az 1956 januári, prágai ülésen elfogadott deklaráció többek között atomfegyvermentes övezet létrehozását, a fegy­verzet korlátozását javasolta kontinensünkön. kezdemé­nyezte az idegen csapatok kivonását az NSZK-ból és az NDK-ból, szorgalmazta a magas szintű kelet—nyugati államközi kapcsolatok fenn­tartását. 1958-ban Moszkvá­ban ülésezett a PTT. Ekkor kiadott nyilatkozatukban a tagállamok megismételték korábbi javaslataikat, s fel­szólították a NATO-országo- kat: kövessék a szocialista közösséget, amely egyoldalú­an két és fél millió fővel csökkentette hadseregeinek létszámát. A VSZ további ja­vaslatokat te* t az atomhábo­rú elkerülésére, a nukleáris leszerelésre, s indítványozta. &,Nwüsw 1980. május 7„ szerda hogy a NATO és a varsói szerződés államai kössenek egymással meg nem táma­dási szerződést. Az 1966-os bukaresti ta­nácskozás felvetette a NATO és a VSZ egyidejű feloszla­tásának gondolatát. Nyilat­kozatot adott ki az európai béke és biztonság megszilár­dításáról. A békeoffenzíva következő állomásaként, a PTT 1969 márciusi budapes­ti ülésén, a varsói szerződés államai javasolták Európa országainak: hívjanak össze összeurópai biztonsági érte­kezletet. Ezt a felhívást 1972-ben újabb nyilatkozat­tal erősítették meg. A prá­gai PTT-ülés okmánya már megállapíthatta, hogy nor­malizálódtak az NSZK kap­csolatai a Szovjetunióval, Lengyelországgal és Cseh­szlovákiával, megszületett a négyhatalmi egyezmény Nyugat-Berlin helyzetéről, s a nemzetközi jog normáinak megfelelő megállapodást kö­tött egymással a két német állam. A prágai nyilatkozat leszögezte: az összehívandó összeurópai értekezlet a ha­tárok sérthetetlensége, az erőszakról való lemondás, a békés egymás mellett élés, a jószomszédi kapcsolatok, az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés, a le­szerelésre való közös törek­vés alapján eredményes le­het. Ezekben az években az enyhülés eszméje sikereket ért el. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között sokirányú tárgyalás folyt kettejük kapcsolatáról, s a fegyverzetkorlátozás lehető­ségeiről. Megélénkült az eu­rópai államok sokoldalú együttműködése is. Ennek a folyamatnak mintegy a be­tetőzése volt az 1975. július 30-án, augusztus 1-én Hel­sinkiben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködé­si Értekezlet. Ezzel a konti­nens országai előtt új le­hetőségek tárultak fel. A Helsinkiben aláírt ok­mány azonban nem jelent­hette az összeurópai problé­ma megoldását. A NATO új fegyverkezési oflenv.ívába kezdett. Elég emlékeztetni az elmúlt öt esztendő néhány eseményére: 1978 májusában az atlanti vezetők határoza­tot hoztak arról, hogy (az infláció mértékén felül) minden évben három-három százalékkal emelik katonai kiadásaikat; tizenöt éves hosszú távú „védelmi prog­ramot” fogadtak el a fegy­verkezés minőségi és meny- nyiségi fokozására; 1978 ok­tóberében Carter elnök elha­tározta a neutronfegyver egyes alkatrészeinek gyártá­sát; 1979 májusában a NA- TO-had ügy minisz terek kettős zsaroló stratégiát hirdettek meg: fegyverkezéssel a le* szereléshez!; 1979 decembe­rében Brüsszelben a NATO Tanácsa döntést hozott ar­ról. hogy középhatótó volségú nukleáris rakétákat helyez­nek el Nyugat-Európa több országának területén. Ezek a léoések mind nem­leges választ jelentenek a VSZ kezdeményezéseire. Az elmúlt öt esztendőben a szo­cialista országok több komp­romisszumos javaslatot ter­jesztettek nyugati tárgyaló- partnereik elé Bécsben, a közéD-európai haderőcsök­kentési tárgyaláson. A nyu­gati felelet: a tárgyalás vé­geláthatatlan obstrukciója volt és ez. ma is. 1976 novemberében Buka­restben üíéeeaett a PTT. A llazainduló szovjet katonáka • (Fotó: MTI szocialista közösség felhívás­sal fordult a helsinki ok­mány aláíróihoz: kössenek szerződést arról, hogy nem alkalmaznak elsőként nukle­áris fegyvert egymás ellen. Azt is indítványozták, hogy se a NATO. se a VSZ ne bő­vítse tagjainak számát. 1978 novemberében Moszkvában tanácskozott a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületé. Az ülésről kiadott dokumentum kiemeli: „Az idő sürget. A fegyverkezési hajsza megszüntetésére ma már nem szánhatunk éveket, még kevésbé évtizedeket. Ez a tárgyalások résztvevőitől olyan bátor lépéseket köve­tet. amelyek biztosítják a sikert. A siker elérhető, ha minden kormány politikájá­ban megfelelően tükröződik a népek akarata.” A varsói szerződés külügy­minisztereinek bizottsága — e szervezetet 1976-ban alakí­tották meg — két ízben ta­nácskozott az elmúlt évek­ben. Akkor, májusban. Bu­dapesten a közösség államai javasolták, hogy hívjanak össze politikai szintű erte­búcsúztatnak az NDK-ban Cülföldi Képszolgálat — KS) kezletet a helsinki okmányt aláíró államok részvételével az európai katonai enyhülés és a leszerelés kérdéseinek megtárgyalására. Az atlanti válasz: nem! 1979. október 6-án Leonyid Brezsnyev be­szédet mondott Berlinben, megismételve a VSZ enyhü­lési javaslatait. Felszólította a NATO-országokat, kezdje­nek tárgyalást a középható­távolságú rakéták korlátozá­sának kérdéseiről. Bejelen­tette azt is: a Szovjetunió egy év alatt húszezer kato­nát és ezer harckocsit kivon az NDK területéről. A vá­lasz: a NATO brüsszeli ra- kétadöntése volt. A szocialista közösség, a varsói szerződés mindezek ellenére nem a katonai erő fokozásával, hanem a békés egymás mellett élés politi­kájának eszközeivel törek­szik az enyhülés megszilár­dítására. a kölcsönös bizton­ság érdekeit szolgáló leszere­lésre. Miklós Gábor (Következik: A biztonság záloga) i ­Számon kér az iráni sajtó Nyíltabban követeli az amerikai kommandóakció körülményeinek tisztázását, s hangot ad gyanújának, hogy Iránban az amerikaiak kiépítették „ötödik hadosz- lopukat”. A Mudzsahid című lap hétfői száma, a támadás­sal kapcsolatos gyanús kö­rülményeket összegezve, szá­mos eddig ismeretlen .moz­zanatra hívja fel a figyel­met: Miért kaptak egyes lég­elhárító egységek a támadás előtt néhány nappal olyan parancsot, hogy szereljék le ütegeiket? Miért bombázták szét irá­ni repülőgépek a sivatagban hagyott helikoptereket, ha már korábban kiderült, hogy a roncsok közt titkos ame­rikai dokumentumok talál­hatók? Április 24-én esté az egyik radarállomás ide­gen repülőgépeket észlelt, de a jelzést nem továbbították. Ki a felelős ezért, és a ra­darhálózat teljes csődjéért? Miért volt kivilágítva ápri­lis 2-1-én egész éjjel a nagy- követséggel szomszédos sta­dion? Miért nem hozzák nyilvánosságra az amerikai roncsok közt maradt titkos okmányok tartalmát? Túszdráma Irán londoni nagykövetsé­ge és egész környéke még legalább két napig zárlat alatt marad, amíg a rendőr­ség szakértői alaposan át­vizsgálják a kiégett épületét. Jelenleg olyan feltevés is van, hogy 3—4 holttest le­het a romok között. Keddre egyébként kiderült, hogy az öt terrorista közül csuk egy élte túl a brit kommandó rohamát;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom