Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

Valassfésí félidőben Ert/em&lje meg a bizalmi címet Beszélgetés Lévai Ferenccel, az SZMT titkárával A lakosság felelősségteljes párbeszéde — Április hónapban újjá­választották Heves megyé­ben a szakszervezeti bizal­mikai. Milyen feladat vár az új tisztségviselőkre, illet­ve változik-e a bizalmi sze­repe? — Heves megyében 126 ezer szakszervezeti tag van. A bizalmiak megválasztásá­ban mintegy százezer szer­vezett dolgozó adta le sza­vazatát, a választásokon va­ló részvétel nyolcvanszáza­lékos volt. A tagok ötezer- négyszáz bizalmát választot­tak, s újdonság még, hogy négyszáz úgynevezett főbi­zalmi megválasztására is sor került. A műhely- és osztály­bizottságok, egyszóval a munkahelyi bizottságok he­lyébe választottak főbizalmi­kat. Hogy milyen feladat vár a megválasztott tisztségvise­lőkre? Erre egy szóval úgy felelhetnék: nehéz. Nehéz, mert a bizalmi feladata ma már nem a tagsági díj be­szedéséből, a segélyek inté­zéséből áll. A mérce maga­sabb. A bonyolultabbá, ta­lán fogalmazhatnánk úgy is, az „élesebbé” váló gazdasági feltételek, de társadalmi fej­lődésünk is megköveteli, hogy a szakszervezeti bizalmi a szakszervezeti mozgalom értékének, súlyának megfe­lelően képviselje annak a csoportnak az érdekeit, amely őt megbízta ezzel. Nem könnyű dolog a dolgo­zók képviselete. A bizalmi­nak az élő kapocs szerepét kell betöltenie választói és a munkahely felső vezetése között, egyben részese lesz a vállalati döntéseknek. Lel­kiismeret, felkészültség, jo­gainak pontos ismerete s nem utolsósorban személyes bátorság is elengedhetetlen kelléke a bizalmi funkció­nak. — Mi jellemezte * bizalmi választásokat? — Nagyon jónak ítéltük, hogy á bizalmiak beszámolói rr> Szűk húsz esztendő Először akkor lepődött meg úgy igazán, amikor tíz évvel ezelőtt hívatták a gyári párt- bizottságra és ott közölték vele, hogy a városi pártbi­zottság első titkára szemé­lyes ügyben keresi. Nem minden izgalom nélkül fu­tott végig gondolatban a kö­zelmúlt eseményein, fogód­zót keresve az érdeklődés­hez. Nyolc évvel később lepő­dött meg másodszor nagyon, amikor egyik jó ismerőse megkérdezte tőle: No, elvál­lalod? Fogalma sem volt, mire célzott az illető. Két fordulópont. Az elsőt követően Tir Dezső a gyön­gyösi pártbizottságra került, a második után pedig a vá­rosi tanács elnöki • teendőivel bízták meg — ideiglenesen, a választásig. Lassan két éve, hogy az elnöki szék várja naponta a tanácsházán. ★ — Hogyan érzi magát? — kérdeztük, nem minden cél­zatosság nélkül. — Köszönöm, jól — hang­zott a válasz. — De feltéte­lezem, hogy a miértre is kí­váncsi. Mint. magánember, elégedett vagyok. Ügy hi­szem, mint tisztségviselőnek is jók a kapcsolataim a la­kossággal, a munkatársaim­mal és feletteseimmel is. Mint tanácselnök azonban korántsem érzem mindig jól magam. Igaz, a városunk je­lentős fejlődést ért el a fel- szabadulás óta. de még min­dig elég sok az olyan jogos igény, amit nem sikerült ki­elégíteni. Az is befolyásolja közérzetemet, hogy az ebben a tisztségemben eltöltött majdnem két év még nem volt elegendő ahhoz, hogy a tanácsi munka minden rész­letét sikerüljön megismer­jem . kiemelten foglalkoztak: a dolgozók élet- és munkakö­rülményed, ezen belül a bé­rek alakulásával, a munka­szervezés kérdéseivel. Szóval, olyan kérdések kerültek na­pirendre, amelyek a minden­napi élet valóságos kérdései. Ez fontos dolog, a jövőben is így kell, hogy legyen. A választásokon egyébként huszonhétezren szólaltak fel. Ez is jelzi a nagy aktivitást. A hozzá­szólások java része egészsé­ges kritikai szellemről ta­núskodott. Nagyon okos fel­vetés volt például, hogy a családos üdültetés lehetősé­ge nincs arányban a népese­déspolitikai határozattal. De említhetnék még számtalan más példát is, amely arra utal, hogy a szakszervezeti tagok fontosnak tartják az üzemi demokráciát, s egyre inkább élnek lehetőségeivel. — Nem vagyok különöseb­ben nagy híve a statisztiká­nak, de mégis kíváncsi va­gyok, milyen arányokat tük­röz az 5400 bizalmi képvise­lő különböző szempontokból. — Talán elsőként azt mondhatom el, hogy az ere­detileg javasolt bizalmiak és helyetteseik 96 százalékát választották meg a csoport­értekezleteken. Ennek oka, hogy a javaslatban benyúj­tott, de meg nem választott bizalmiak egy részét a cso­port nem tartotta alkalmas­nak a funkcióra, más részük egészségi állapota és egyéb indok miatt nem vállalta a megbízást. A megválasztott bizalmik hetven százaléka fizikai dolgozó, csaknem a fele nő, és megint egy más szempontú statisztikai kimu­tatás szerint a párttagok szá­ma meghaladja a húsz szá­zalékot. Ez a korábbi tapasz­talatokhoz képest növeke­dést jelent. De hogy vissza­térjek a kérdésben benne lé­vő kitételre, hogy nem külö­nösebben nagy híve a sta­tisztikáknak, nos, elmondha­(Fotó: Szabó Sándor) — Milyen utat járt be a mostani elnöki székig? — Augusztusban lesz negy­ven éve, hogy Pásztón meg­születtem. Édesapám föld­műves volt, majd gyárban dolgozott. Édesanyám a ter­melőszövetkezet tagja volt. Ma már mindketten nyugdí­jasok. Édesapám, sajnos, gyengélkedik. Az általános iskolát Ecséden végeztem el, aztán Gyöngyösre kerültem a szakmunkásképzőbe. Az el­ső munkahelyem az Izzó volt, akkor még Szerszám- és Ké­szülékgyár néven szerepelt. Esztergályos lettem. Ennek lassan húsz éve már. Aztán két év- katonaság követke­tom, hogy mi sem a statisz­tikai szempontokat tartjuk lényegi meghatározónak, ha­nem azt, hogy a bizalmi ér­demelje meg a bizalmi cí­met. A bizalmi képviselje az őt választó csoport jellegét, karakterét. Az tudja csak a szakmának az érdekeit jól képviselni, aki maga is azt a szakmát műveli. A kórház­ból ne legyen azért mondjuk ápolónő vagy műtős a bi­zalmi, mert ez így állítólag demokratikusabb, vagy a tmk-műhelyből egy segéd­munkás, mert ő az „igazi dolgozó” Az legyen, aki ar­ra a legérdemesebb. Ha kell, orvjos, ha kell, segédmunkás, ha kell, esztergályos. — És így is történt? — Igen, a csoportok döntő többsége jól választott. Olyan bizalmit, aki képviselni tud­ja az érdekeiket — A bizalmiak választása csupán láncszem volt a szak- szervezetek életében? Mi a további „menetrend”? — Májusban kerülnek sor­ra alapszervezeteinkben a szakszervezeti bizottságok, a különböző munkabizottságok, és a munkahelyi döntőbi­zottságok választásai. Itt is ugyanazt a felelősségteljes és aktív részvételt várjuk me­gyénk szervezett dolgozóitól, mint ami eddig jellemezte a bizalmiválasztásokat. Június­ban ül össze az ágazati, ipar­ági szakszervezetek megyei küldöttértekezlete. Szeptem­ber hatodikén a Szakszerve­zetek Heves megyei Tanácsa tart számvetést az elmúlt öt esztendő munkájáról, és ek­kor választják újjá a mozga­lom megyei vezető szerveit is. A magyar szakszerveze­tek XXIV. kongresszusa pe­dig decemberben ül majd össze. — Olvasóink nevében kö­szönjük a beszélgetést. Szigethy András zett Nyíregyházán. Ott let­tem párttagjelölt. A leszere­lés után visszamentem a Pi- pishegyre. Majd 1970-ben a városi pártbizottság appará­tusába kerültem. Később be­iratkoztam a Közgazdaság- tudományi Egyetemre, ott. diplomáztam. Mostani be­osztásomban 1978 őszétől dol­gozom. — Fiatalabb korában gon­dolt-e ilyen, vagy ehhez ha­sonló, vezetői beosztásra? — Őszintén: nem. Ahogy szokták mondani: az „élet iskoláját” nekem az Izzó ad­ta. Sokat tanultam az otta­ni vezetőimtől és a Koleszov szocialista brigád tagjaitól, akik közé magam is tartoz­tam. A munka mellett ti­zenhárom éven át megszakí­tás nélkül tanultam a kü­lönböző iskolatípusokban. De soha nem fordult meg a gondolataimban, hogy „veze­tői beosztásra” is töreked­hetnék. — Hogyan értelmezi tiszt­ségének szolgálat jellegét? — Gondolom, nem a brosú­rákban is megtalálható vá­laszt akarja hallani. Jelen­tős körülménynek tartom, hogy huszonöt éve élek eb­ben a városban. Igaz, hogy az alkotmányunk és a ta­nácstörvény jelentős „hatal­mat” biztosít a tanácsi veze­tőknek, de ezt a becsülete­sen, tisztességesen dolgozó állampolgároknak nem sza­bad érzékelniük, ha ügyes­bajos dolgaikkal felkeresnek bennünket. Én mindig szol­gálatban érzem magam. Ez nem is lehet másként. Olyan a munkánk. Például: a leg­utóbbi felméréseink szerint nyolc hónap alatt megfordul nálunk a „város minden la­kója”, annyian keresik meg a tanácsot. A tanács az egyetlen olyan szervezet, ahol a születéssel kezdődik Befejeződtek megyénkben az országgyűlési, illetve a he­lyi tanácstagi választásokat előkészítő jelölő gyűlések. Április 30-ig a tizenkét or­szággyűlési választókerület­ben 24 jelölő gyűlésen vet­tek részt a városok, közsé­gek lakói, s a hónap köze­pétől 2754 helyi tanácstagi jelölésre került sor. A vá­lasztási félidő gyorsmérlege szerdán elkészült. A jelölő gyűlések tapasztalatairól Görög István tanácsos, a megyei választási csoport vezetője adott tájékoztatást. — A választási előkészü­letekben kiemelkedő szere­pet töltenek be a jelölő gyű­lések. Olyan fórumok ezek, amelyeken a lakosság fele­lősségteljes párbeszédére kerülhetett sor. Akik jelen voltak a Hazafias Népfront, a tanácsok és a lakosság beszélgetésein, vitáin, azok érezhették, hogy milyen ala­posan felkészültek mind a képviselőt, tanácstagot aján­lók, mind a szűkebb hazá­jukért szólók, mind pedig azok, akik ezúttal előzetes bizalmat kaptak a közért váló munkálkodáshoz. Az országos és a helyi felada­tokról éppúgy szó esett, mint a gondokról. Jellemző a mos­tani jelölő gyűlések vitáira, hogy az előadók eleve azok­kal a gondokkal foglalkoz­tak, amelyek annyiunkat érintenek. Elismerték a la­kosság segítőkészségét, tár­sadalmi munkáját, ezzel és a halotti bizonyítvány ki­adásával ér véget minden ember kapcsolata. — Milyen magatartást vár el a tanácsi dolgozóktól, főleg az ügyfelekkel való foglalkozáskor? — A tanács dolgozóira a tömegkapcsolatok gyakorla­ta során fontos politikát fe­lelősség hárul. A jelenlegi apparátusunk összességében képes a feladatok még jobb ellátására is, ez a vélemé­nyem. Főben járó bűnnek tartom, ha nálunk valaki nem megengedhető maga­tartást tanúsít. Előfordul azonban az is. hogy néhány állampolgár itt, a tanácsnál akarja bebizonyítani, hogy „ő a munkás”. Nem szerény­telenség, ha megállapítom, apparátusunk .politikai, szak­mai felkészültsége, művelt­sége az átlagos szintet meg­haladja. Tulajdonképpen en­nek megfelelő munkát és magatartást igényiek. Nem titkolom, csak a szorgalmas, szavahihető, hozzáértő, hiva­tástudattal rendelkező mun­katársakkal dolgozom szíve­sen együtt. Nem fogadom el azt a magatartást, hogy egyesek magyarázkodjanak az intézkedés helyett. Azt sem szeretem, ha itt, a ta­nácsnál bárki, vezető vagy ügyintéző úgy fogalmaz: el­intéztem, én döntöttem. Ilyenkor a többes szám hasz­nálata nem formai kérdés. — Szükségesnek tartja-e a változott, körülmények miatt a tanácsi testületek személyi összetételének módosítását a választások során? — Ha engem kérdeznének meg ebben az ügyben,, azt válaszolnám, igen. De hát a választások előtt a jelöltekre nálunk a Hazafias Népfront tesz javaslatot. A tény azon­ban: az idén a korábbi 81 helyett 71 tanácstagot kell választani, mert a felsőbb szervek javaslatára ennyivel csökkentette a végrehajtó bizottság a tanácsi választó- körzetek számát. Az is sokat mond, hogy eddig csak egy tanácstagunk volt 30 éven aluli. Azt is fontosnak tar­tom. hogy a tanácstag a kör­zetében lakjék, vagy ott dol­gozzék. Megemlítem még, hogy általános követelmény: újabb közös összefogásra serkentettek: Kiskörén pél­dául a vízmű helyi szocia­lista brigádjai felajánlották segítségüket az iskolai tor­naterem építéséhez. — A jelöltek személyét il­letően mennyiben találko­zott a Hazafias Népfront és a lakosság véleménye? — Az országgyűlési kép­viselők, illetve a helyi ta­nácstagok kiválasztása már jóval a jelölő gyűlések előtt megkezdődött. A Hazafias Népfront tagjai kikérték és figyelembe is vették a la­kosság javaslatait, így az esetek zömében találkozott az ajánlók és a választópol­gárok véleménye. A megyé­ben mindössze 26 helyi ta­nácstagi választókörzetben történt kettős jelölés. — A tapasztalatok szerint milyen arányban jelöltek a körzetekben új tanácstago­kat? — A tanácsi munka elis­merését jelenti, hogy a jelö­lő gyűléseken több mint 12 ezren szóltak hozzá, s a je­löltek többsége régi közéleti ember. A jelöltek mindössze egy harmad része új, őket is főként olyan tanácstagok he. lyére javasolták, akik több fontos társadalmi megbíza­tásnak tesznek eleget. — A választási menetrend második félidejében milyen főbb eseményekre kerül sor? — Mindenekelőtt arra hív­juk fel a lakosság figyel­mét, hogy elkészült és a he. a testületekben,, a közéletben tevékenykedő munkások, fiatalok és nők aránya nö­vekedjék. Ezek az elvek is indokolják, hogy választott testületeinkben a korábbi személyi összetétel módosul­jon. — A tanácstagok általában „kész” jelentéseket, javasla­tokat kapnak. Azok lényegi módosítása csak elvileg le­hetséges. Hogyan lehetne a „beleszólás” lehetőségét szé­lesíteni? — Ha ezt a kérdést a vég­rehajtó bizottság elé kerülő előterjesztésekre érti, azt kell mondanom, ez így nem igaz. Nemcsak azért, mert az írá­sos anyag összeállításában nagyon sokan részt vesznek, hanem azért is. mert a vég­rehajtó bizottság gyakorta egészíti ki javaslatokkal a jelentést, illetve módosítja az eredeti elemzést és az elő­terjesztett határozati javas­latot. Az utóbbi időkben már egyre több alternatív javas­lat is szerepelt a testület előtt. A tanácsülésekre már általában „tisztázott”, ponto­sított anyagok kerülnek. Itt már bizonyos formalitás is érvényesül. Jó példaként említhetem, hogy tavaly de­cemberben tanácstagi javas­latra módosítottunk egy ta­nácsi rendeletet. Meggyőző­désem ezzel együtt is, hogy a „beleszólás” lehetőségét in­dokolt növelni a testületi te­véken ységben. — Mintha az utóbbi idő­ben növekedett volna a ta­nácsi hivatali helyiségek szá­ma és a bennük levő íróasz­talok mennyisége. — Azt is válaszolhatnám, hogy a látszat most is csal. Az történt, hogy a tanács épületét fel kellett újíta­nunk. Belső átalakításokat is végeztettünk, de ezzel több helyiségünk nem lett. Né­hány osztályon még ma is jelentős mértékű zsúfoltság tapasztalható. Kevesen tud­ják, hogy két éve ötszázalé­kos létszámcsökkentést, haj­tottunk végre. Igaz, az el­múlt év közepén második e1 nökhelvettest is beállítot­tunk. A Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának felmérése azt bizonyította, hogy a gj;ors lyi tanácsoknál kifüggesztet­ték a választói névjegyzéket. Ezt május 9-ig teszik köz­szemlére, ez alatt az idő alatt bárki megtekintheti, s bejelentést tehet, amennyi, ben nincs a neve a válasz­tók listáján. Kérik a taná­csok azokat, akik a válasz­tásokig elköltöznek régi la­kóhelyükről, vagy június 8-» án nem tartózkodnak az ál­landó lakóhelyükön, keres­sék fel az illetékeseket a megfelelő igazolásokért. Ami pedig a főbb esemé­nyeket illeti: május 6-án ke­rül sor a megyei választási nagygyűlésre Egerben, ezzel egyidőben szűkebb hazánk több városában, községében tartanak hasonló rendez­vényt. Ezzel párhuzamosa» kezdik meg a tanácsok a la. kosság tájékoztatását: min­denkit, aki szavazásra jogo­sult, értesítenek arról, hogy a neve a választói névjegy­zéken szerepel. A legnagyobb esemény természetesen jú­nius 8-a, a választás, a sza­vazás napja lesz, amikor már a kora reggeli óráktól nyitva tartanak a szavazó­helyiségek. Mint minden váj rosban, illetve üdülőterület ten, megyénkben is több szavazóhelyiség áll majd a« nem hevesiek rendelkezésé-» re, hogy este hat óráig za­vartalanul teljesíthessék ál. lampolgári kötelességüket, il­letve élhessenek jogaikkal. í Szilvás István és pontos ügyintézéshez a mostaninál több dolgozóra van szükségünk. Még any- nyit: a generációváltás ko­rát éljük. Többen nyugdíjba mentek és helyettük most új arcokat lehet látni. — Amikor nem tanácsel­nök, mivel tölti az idejét? — Ha csak lehet, a csa­láddal, a feleségemmel együtt tervezzük meg a szabad időnk eltöltésének program­ját. Nagyon szeretjük a Mát­rát az év minden szakaszá­ban. Nyaranként szívesen keressük fel hazánk tájait és a környező országok Vidéke­it. Ezeket az utakat már az év első hónapjaiban megter­vezzük. Tavaly a Vidróczki Néptáncegyüttessel részt vet­tem egy görög úton. Ennek a hatására a család is készül Görögországba. Persze, az igazi szabadidő-program a hobbikért. El ne felejtsem, rendszeresen meglátogatjuk Ecséden, illetve Adácson la­kó szüleinket. — Szíve szerint mit sze­retne még elérni? — Személy szerint én elé-' gedett vagypk. Az. hogy a város jövőjéért, a lakosság megelégedésére még sokat szeretnék tenni, ez termé­szetes. A család? A felesé­gem az ISG gyöngyösi gyá­rában dolgozik. Ö a gyere­kek nevelésében is az átlag­nál többet vállal. Szeretném, ha Erika lányomat, aki most másodikos gimnazista, az el­ső tanítási órája befejeztével egy csokor virággal köszönt­hetném. Róbert fiunk az ál­talános iskola második osz­tályába jár. Neki még nincs határozott terve a jövőjéről. Szeret építeni, szerelni és a matematikával is egyre szí­vesebben foglalkozik. Sze­retném őt is boldog ember­nek látni. Minden további vágyam csak ennyi. — Köszönöm a válaszokat G. Molnár Ferenc 1980. május 1., csütörtök Az esztergapadtól az elnöki székig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom