Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

melioráció

Márványtáblák - S-kanyarral

Gondol egyet, s nagy S- kanyart vesz az út Hevesen, a járásszékhely főterén, azon frissiben így indul el Heves- vezekény felé. A kanyar felső (délkeletil hajlatában mainak éppenséggel nem nevezhető. de gonddal karbantartott épület áll. Kicsit olyan, mintha őrizné, vigyázná a nagyközségből ki-, vagy éppenséggel oda bevezető utat. Rajta a cégjelzés, az idegen fül számára kissé szokatlan felirattal: Hanyi-sajfoki Vízgazdálkodási Társulat.

A továbbiakban aztán már kevésbé szokatlan felirattal három szép márványtábla áll egy sorban, mindhármon az ál! aranybetűkkel, hogy KIVÁLÓ VÁLLALAT. A táblák, a betűk teljesen egyformák. csak a dátum különbözik rajtuk, az sem sokat: 1975, 1976, 1977.

És ezzel kész, vége a sornak. Ügy tűnik, a harmadik táblával véget ért egy szép sikersorozat.

— Vagy talán...?

Ez a kérdés nemcsak hogy bizalmaskodónak, de még bizalmasnak sem tekinthető. A belső folyosót ékesítő tablók és grafikonok, valamint az igazgatói szobát díszítő oklevelek ugyanis arról tanúskodnak. hogy a két hetessel végződő dátum után sem pihentek meg babérjaikon a társulat dolgozói.

Talán innen a tény, hogy Qzsvári László, a társulat mérnök-igazgatója nemcsak hogy meg sem rezzen, ellenkezőleg: mosolyog a bizonytalankodó kérdésen.

— Nincs szó visszaesésről, bár az is igaz, hogy újabb már vány táblás címet nem sikerült szereznünk a kint látható első három mellé. Tudom, ez így mondva, kissé ellentmondásosnak tűnhet, de igaz. Tény ugyanis, hogy bár újabb „kiváló” címmel nem tüntetett ki bennünket a vállalatunk, megítélésünk szerint azonban — és ezt szerénytelenség nélkül elmondhatjuk — sokat fejlődtünk, tovább javultak termelési mutatóink. Nem szeretnék „száraz” számokkal untatni senkit, bizonyságul talán mégsem árt, ha elmondom: termelési értékünk 8, tiszta nyereségünk 23 százalékkal növekedett. Pénzben mérve ez 8,6 milliót jelentett.

Mentségünkre

mondván

Mármost meglehet, hogy a

helyzetet — tehát a társulatot — közelebbről nem ismerők számára nem nagyon sokat mondanak ezek a számok. A kedvükért — és hogy a kép is teljesebb legyen — talán nem haszontalan elmondani, hogy ez az aránylag kis közösség (múlt évi átlagos állományi létszámuk 121 volt) sokszor nagyon nehéz körülmények között produkálta sikersorozatát. Más kérdés, hogy ezt mikor mennyire méltányolták a felettes szervek.

— Ila már semmiképpen sem kerülhetjük el a magyarázkodást — jegyzi meg itt a fiatal, de a társulat élén már több mint öt esztendeje tevékenykedő igazgató —, hadd hozzam fel „mentségünkre”, hogy beléptünk a hevesi szennyvízprogram megvalósításába. Ez a feladat a nagyközség további fejlődése szempontjából, talán mondanom sem kell: igen-igen fontos, hiszen megfelelő csatornahálózat nélkül nem lehet szó igazi urbanizációról.

(Ha csak zárójelben is, de föltétien meg kell itt említenünk, hogy a hevesi járás, illetve a nagyközség vezetői teljes egészében egyetértenek ebben a kérdésben Ózs- vári Lászlóval. Sokszor és sok fórumon szóltak már elismeréssel arról, mi mindent tett a társulat a járásszékhely fejlődéséért.)

— Visszatérve a szennyvízprogramhoz — folytatja a megkezdett gondolatot az igazgató —, erről tudni kell, hogy nagyon munkaigényes. A személyi feltételeket éppen ezért létszámnövekedéssel kellett biztosítani, ami viszont azzal a következménnyel járt, hogy az elmúlt évben stagnált az egy dolgozóra jutó termelési érték: „mindössze” 275 ezer forint.

Nemrég sártenger volt

Az évről évre fokozódó követelmények sodrában ez bizony nem jelentett jó pontot a társulat számára, az pedig már más kérdés, hogy a vezetők ezt előre látták és vállalták, mondhatni: önzetlenül, mert nem saját mutatóik várható alakulását, hanem Heves érdekeit tekintették elsőrendű kérdésnek. Ez a tény nem jelenti azonban azt, hogy lemondtak volna saját fejlődésükről.

Sokrétű munkájuk magas

Szeptembertől új tantárgy

A szövetkezeti ismeretekről Gyöngyösön

Érdekes, sokakat foglalkoztató ankétot rendezett Gyön. gyösön, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem főiskolai karán a Hazafias Népfront Országos Tanácsának szövetkezetpolitikai albizottsága. A résztvevők megállapították, hogy a szövetkezeti ismereteket az eddigieknél nagyobb súllyal kell tanítani a felsőfokú oktatási intézmények, ben. Ezek ugyanis jól odaillenek az egyetemek és a főiskolák tar^terveibe, min- .den olyan tárgykörhöz, amelyek kapcsolódnak az ipari, a fogyasztási és a mezőgazdasági termelőszövetkezet, ben dolgozó szakemberek képzéséhez.

A vitában neves szakemberek mondták el véleményüket.. közöttük dr. Molnár Frigyes, n SZÖVOSZ, Ágh István, az országos hírű Sasad Termel ő.szö vet k e zet

nyugalmazott elnöke, vala. mini Somkúti Elemér és Palkovics Miklós egyetemi tanár. Rámutattak, hogy a szövetkezeti ismeretek oktatására azért is szükség van, mert a mozgalom múltját, harcokban kibontakozott fejlődését a mai fiatal szövetkezeti szakemberek még ke. vésbé ismerik! Javasolták, tKitty az új tantárgy keletében a magyar szövetkezeti mozgalom történetét is mutassák be.

Dr. Gullner Vilmostól, a gyöngyösi főiskolai kar igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy az MSZMP Központi Bizottsága szövetkezet- politikai munkaközösségének 1979. január 19-i álláspontja alapján szorgalmazzák az új tárgy oktatásának bevezetését. A gyöngyösi főiskola hallgatói eddig különböző tantárgyakból ismerkedtek a szövetkezeti tulajdonnal, az elosztási viszonyok, kai, a szövetkezetek kialakulásával, munkaszervezetével, gazdálkodási rendjével, a tagság érdekeltségi viszonyaival, a háztájival és a szövetkezeti törvénnyel, dr új tantárgy mindezeket összesíti és egységbe foglalja.

Javaslat hangzott el, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dolgozza ki az új tantárgy alapjait, melyet szeptembertől féléves időtartammal bevezetnek a gyöngyösi főiskolán is. Ehhez már is megvannak a feltételek. A szövetkezeti ismeretek hozzájárulnak majd a felsőoktatási intézményekben tanulói külföldi diákok ez irányú képzéséhez is.

(mentusz) ■

szintű megvalósítása mellett, azzal párhuzamosan nagy energiákat fordítottak kiemelt beruházásuk, a géptelep megépítésére. Komoly eredménnyel. Mert a terület, amely korábban sivár, vizenyős puszta volt, mindinkább a korszerű géptelep képét mutatja. A régebbi egyetlen épület raktár lett, a sártenger helyén mindenütt beton és szerelőcsarnok és garázs, és szociális épület, plusz egy rövidesen kialakuló sportkert...

Ózsvári László nem titkolt örömmel mutat, magyaráz: itt ilyen gépek vannak, ott szerelőaknák. Az épületeken még dolgoznak, augusztus 20- ra tervezik az avatást, de már szinte teljeß értékű munka folyik itt, mindnyájuk nem kis örömére.

Miközben pedig a géptelep napról napra szépül, s közeledik a befejezéshez — lankadatlan erővel dolgoznak a Heves számára olyannyira fontos Nyitrai-tó belvízilevezető csatornájának építésén. Az állami gazdaság és a termelőszövetkezet e területet elfoglaló földjein a legutóbbi időkig nagyon sok kárt okozott itt a belvíz. Az ennek levezetésére épülő. 3 km hosszúságú csatorna építési munkálataiból egy fontos szakasz még hátra van — a megépült rész azonban már szépen működik, kereken ezer hektár terület válik termékenyebbé általa.

Önámítás nincs

A kis „kitérő”, a. csatorna és a géptelep feltérképezése természetesen nem jelenti azt, hogy teljességében megismerkedtünk volna a társulat sokirányú, mindenekelőtt meliorációs, talajjavító tevékenységével. Ehhez azonban még nagy területbejárásokra (leírásukhoz, itt, az újságban további hasábokra) lenne szükség. Bízván abban, hogy — talán nem nagyon sokára — egyszer majd erre is sor kerül, visszatérünk ahhoz a bizonyos .^’’-kanyarhoz, ahonnan kiindultunk: vajon visszaesést jelez-e, hogy a három márványtábla mellé nem került fel a negyedik, aranybetűs cím: — KIVÁLÓ.

— Mi nem ámítjuk magunkat — dönti el egyféle nyugodt derűvel Ózsvári László a kérdést —, tudjuk, hogy egyre többet és mind jobban kell dolgoznunk. Mi ezt megtesszük, és így ott vagyunk az-élmezőnyben.

B, Kun Tibor

— Legyen elég. édesapám — mondta az asszony lány. Eladja azt a malacot és kész. Többet ne vesződjön jószággal.

— Nem vesződség ez, lányom. Dolog.

— Csak vigasztalja magát! Lassan nyolcvanéves. Mikor nyugszik?

— Tudod te, a mi fajtánk sose nyugszik.

— Beszéltem Kiss Imre Jóskával, Egy óra múlva itt lesz. Hatszázert viszi, ha adja.

— Kevés. Az utolsó malacom.

— Ingyen kapta. Ha a Ga- dányiék disznaja sem fiadzik tizennégyet, akkor már nem lenne jószága.

Az öregember hallgatott. Maga előtt látta a három hónappal ezelőtti napot. Ga- dányiné beállított hozzá, kötényében sivalkodó kismalaccal. Azt mondta: János bátyám, odaadnám ezt a malacot, ha elfogadja. A kocának sok.

Az öregember nem tudott ellentállni. Kár lenne agyoncsapni, mondta Gadányiné- nak, és az ól is üres, egy hete mentek el az utolsó hízók.

Nap mint nap cumiztatta a kismalacot. Tejet hozott neki a csarnokból, ha ke! - lett, kamillateát itatott vele, s ahogy nőtt a kis jószág, úgy szoktatta rá a nehezebb eleségre. Főtt krumplival ki. nálta; majd tejes- kukorica*..

Nagy fügédről

Tíz éve annak, hogy a budapesti Tímáripari Szövetkezet Nagy fügédén részleget alakított. Ma már közel száz asszonynak ad munkalehetőséget a szövetkezet telepe, akik munkavédelmi kesztyűket készítenék. Idén mintegy 280 ezer pár készül itt, a munkaruházati szakboltok részére.

Juhász Ferencné és munkatársnői az összeállításon ‘ szorgoskodnak.

A kész kesztyűket Bakos József né és Kovács Péterné meózza

(Fotó: Szabó Sándor.)

A kismalac

Tiszai napok - Poroszlón

Szombaton esté hét órakor ünnepélyes külsőségek között nyitották meg Poroszló nagyközség művelődési házában a hagyományos „Tiszai napok” rendezvénysorozatát. Naponta változatos program várja az érdeklődőket, Az első napi műsor gyermekkarnevállal indult, amelynek keretében az általános iskola diákjai mutattak be különböző jelmezes jeleneteket. A karnevált cigányest követte: Békés megyéből érkezett vendégek adtak elő dalokat, táncokat, meséket, jeleneteket a cigányok életéből.

A mai, vasárnapi program 9 órakor kezdődik a gyermekklubok találkozójával. Délután 2 órakor autós ügyességi versenyre kerül sor a Cserőháton, míg a művelődési házban kórusfesztivált tartanak a füzesabonyi járás énekkarainak részvételével.

Hétfőn délután agrártechnikai vetélkedőt rendeznek, amelyen a helyi Magyar— Szovjet Barátság Tsz szerelő és traktoros szocialista brigádjai adnak számot szakmai felkészültségükről.

Kedden ugyancsak tartalmas program lesz a művelődési házban, „Hej, halászok. ..” címmel természet- védelmi és halászati témájú filmeket vetítenek a helyi horgászegyesület tagjainak.

A „Tiszai napok” rendezvénysorozata keretében, amedy 25-én zárul, több kiállítást is nyitottak. A tiszai tájakat idézi dr. Kővári László kiállítása, dokumentumkiállítást láthatnak 35 éve szabad hazánk címmel. Mint eddig minden évben, most is kiállítják a halászati eszközök szép gyűjteményét, és válogatást nézhetnek végig az általános iskola diákjainak sikeres rajzaiból.

Hétszáz oldal Szeghalomról

„Szeghalom” címmel történelmi, néprajzi és földrajzi tanulmánykötetet jelentetett meg a helyi tanács: a szép kivitelű, hétszáz oldalas könyv szerzői kollektívája Szeghalom és környéke népének életét az újkőkortól napjainkig dolgozza fel. A kötetben több, országos érdeklődésre számot tartó tanulmány is helyet kapott. 1

darával etette csöppnyi malacát.

— Mondom, itt lesz a Jóska. Hadd vigye. Maga se dolgozhat ítéletnapjáig.

— Jól van, lányom, jöjjön csak a Jóska.

Kiss Imre József fekete, sil. tes bőrsapkában, papucsban állított be az öregemberhez.

— No, Jóska, gyüttél?

— Gyüttem, János bátyám.

Az öreg nem szólt többet,

megfordult, s a disznóól felé vette az irányt. Az ól mel. leti szederfáról levelet tépett, s a kifutóba dobta.

— Alszik a Gyuri.

— Neve is van?

— Van neki.

Kiss Imre József az óldeszkának támaszkodott, be- sercintett a kőre és várt.

Gyuri malac előjött, a sze- derfa levél re. Ráröffentett egyet, s az öregemberre nézett.

— Jóban vannak — jegyezte meg Kiss Imre József és somolygott.

— Egyedül van ő is, én isi

Mustrálták a malacot.

— Megjárja — állapította meg a vevő.

— Meg. Az anyja nem nevelte volna így.

— Elég dolog lehetett vele.- — Volt'élég.

Kiss Imre József rágyújtott.

— Jó hízó lenne. Hizlalja meg, Jani bátyám.

— Nem tehetem, Jóska. Fogytán az erő.

— Akkor is. Hízó nélkül nem lehet az emberfia.

— Nekem már nem köll. A lányomék mosnak, főznek rám. Minek a hízó?

— Jó, ha van.

Kiss Imre József az öregre sandított.

— Mennyire tartja, János bátyám?

— Amennyit neked megér. Te mire gondolsz?

— Hatszázra.

— Kevés, Jóska. Akinek a koca nevelte a malacot, adhatja hatszázért. Nem vesződött vele? De én napjában háromszor cumiztattam, ápoltam. pátyo'lgattam. Nyolcszáz az. ára.

— Sok.

— Sok. sok. Gondolkodjál. Mindennap háromszor cu- miztátni, tejért nv'nríi a csarnokba, langyosUani az eleséget. Tüzelő is kellett. Az is pénz.

— Hatszáz.

— Az atyaistennek se.

— Hatszázötven.

— Nyolcszáz, Jóska. Alább nem adom az utolsó malacomat.Az öregember bajuszát rágta, s nem vette le szemét a kismalacról.

— Nem bánom. — szólalt meg később —, legyen hétszázötven.

— Az is sok. Hétszáz.

— Vigyen el az ördög Hétszázhúsz.

— Tartom. Hétszázhúsz.

■ Kiss Imre József elővette ósdi bugyellárisát. ujja hegyére köpött és előhúzta í pénzt.

— Legyen vele szerencséé — mondta az öregember, mi után átnyálazta a százaso kát. — Zsákot hoztál?

— Hoztam. Kint a bicik lin.

Kiss Imire József elballa gott az utcai kapu felé, ké sőbb kerékpárját tolva ma ga mellett, visszajött.

Az öregember gondosai bekötötte a zsák szájál majd Gyuri malacot gyakor lőtt mozdulattal felhelyezte i csomagtartóra, s nuidzagga kötözte. /

— Nagy könnyebbség, Jan bátyám. Nem kell már jó szaggal vesződjön.

— Nagy, Jóska, — helye seit az öregember, de reme gett a hangja, — csak n legyen benne részed soha.

Varga S. József

NwüsmGí

1980, május 18,, vasára*#