Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

\ Tájkép—háttérrel Ha valaki tájképet kíván­na festeni ecset helyett, ada­tokkal és tényekkel a ma­gyar mezőgazdaság helyzeté­ről, akkor meglehetősen ne- . héz feladatra vállalkozna. A — hasonlatnál maradva — kép előterében ugyanis nem kis számban ötlenének szem-' be azok az adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy mező­gazdaságunk egyenletesen fejlődik, dinamizmusa nem­zetközi mértékkel mérve is te­kintélyt parancsoló. A terme­lés mennyiségi növekedését tekintve az utóbbi tíz esz­tendőben felzárkóztunk a világ élenjáró ox-szágai mögé. A tavalyelőtti évben például hazánk az egy főre jutó ga­bonatermelésben túlszárnyal­ta az Egyesült Államokat. A kukoricatex-més 1979-ben hektáronként 5.4 tonna volt, ami szinitérf jelentős ered­mény. Igen fontos előrelépés volt az úgynevezett termelési rendszexek bevezetése és él­terjesztése. Ma már a nagy­üzemi szántótexniletnek csak­nem felén valamilyen rend­szerben folytatják közös gazdaságaink a növényter­mesztést, és ez egyben azt is jelenti, hogy ugrásszerűen növekedtek a terméshoza­mok . A növénytermesztési rend­szerekben dolgozó gazdasá­gok például — növónyféle- ségenként változóan — 15— ( 125 százalékkal érnek el magasabb terméshozamokat, mint a rendszeren' kívüli gazdaságok. „A területegységre vetített hozamok — a rendszerbe lépés előtti három év átla­gához képest — búzából 22, kukoricából 24, cukorrépá­ból 11, burgonyából 37 szá­zalékkal növekedtek.” Ehhez a dinamikus fejlő­déshez természetesen elvá­laszthatatlanul hozzátartozik a háttér. A mezőgazdasági „front” nélkülözhetetlen hátországa az ipát, amely szolgáltatja a termeléshez szükséges technikát, a mun­kaeszközök, modem berende­zések hadseregét. Mezőgaz­dasági üzemeink beruházá­sának: például hatvan száza­lékát a gépek és berendezé­sek teszik ki. Ez az arány is jól érzékelteti, hogy mi­csoda háttériparral dolgozik a maii modem mezőgazdaság, s még akkor nem is szólítunk az ipar másodlagos hatásá­ról. Az iparból átszivárgó szer­vezési és technológiai ta­pasztalatokra kell gondolni, amely forradalmát | előbb vívta meg a mezőgazdaságé­nál, így korszerűségben -lé­péselőnyben van. Ebből a szempontból érde­mes felfigyelni arra, hogy azokban atz országokban, .ahol igen magas színvonalú az ipari kultúra, ott az előbb- utóbb átgyűrűzik a mező- gazdaságra. és ezernyi szálon szinte közvetlenül nem ta­pasztalható módon is fel­gyorsítja a mezőgazdaság fejlődését. Eltűnődve olvastam a leg­utóbbi Egerben tartott orszá­gos tanácskozás anyagában, hogy a magyar mezőgazda­ságban huszonnyolcféle trak­tor dolgozik, és csaknem ezer különbözőző munkagép­hez nyolcvamezerféle pótal­katrész szükséges. Ahhoz, hogy mezőgazdaságunknak ezt az ipari hátteret biztosí­tani tudjuk, huszonhét or­szág 250 szállítópartnerével kell igen jól szervezett kap­csolatban állni. Elgondolkodtatóak az előb­bi számok. Érdemes volna kigyűjteni, hogy melyik or­szág dicsekedhet még ilyen statisztikával. Egy olyan or­szág, amelynek külkereske­delmét. ha nem is döntő, de markánsan meghatározó té­nyezőként befolyásolja a mezőgazdasági termelés, megengedheti-e magának, hogy külföldön tartsa ipari . hátterét, vagy annak leg­alábbis jelentős részét? Természetes, hogy sokféle szempont — gazdaságossági, gazdaságpolitikai, gyárt­mányfejlesztés!, szakosítási, 1 kooperálásí. külkereske­delmi — belejátszik . annak .meghatározásába, hogy mit érdemes és mit. nem érdemes ' hazai gyártással előállítani és mit célszerűbb megvásárolni. Ebben a rendkívül nagy fe­lelősséget és gondosságot igénylő döntésben csupán szerény adalékként szerepelt a múlt heti tanácskozás tényein gondolkodva az ag­godalom. Ahol nem él együtt a me­zőgazdaság a saját háttér­iparával a legszorosabb szimbiózisban, ott előbb- utóbb lelassulhat a kölcsö­nös, közös , véráram. S itt nem is elsősorban azt.. kell feltételezni hogy a legkor­szerűbb gépek, munkaeszkö­zök nem jutnak el majd va­lamikor is a magyar mező- gazdaságba. Hanem azt, hogy azok az országok, ahol állgndó egyúttal kotásban fejlődik a mezőgazdaság a háttériparral, olyan — nem csupán taktikai, haqem stra­tégiai — előnyre tehetnek szert, amely aztán döntően ki­hathat aiz egész mezőgazda­sági fejlődés jövőbeni ará­nyára. A magyar mezőgazdaság tájképe jelenleg szebb mint valaha is volt. De, hogy az is maradjon, ahhoz hozzá­tartozik a tájkép háttere is. Szigeíhy András Pártaktivisták iutalmazása Tegnap, csütörtökön dél­előtt Egerben, a megyei pártbizottság székházéban Virág Károly, a megyei pártbizottság titkára meg­köszönte azoknak a pártak­tivistáknak a munkáját, akik kimagasló munkát vé­gezitek a megyei -pártértekez­let előkészítésében.. Elmond­ta, hogy a pártalepszerveze- tek beszámoló taggyűlésétől X Üj szabályok a szakemberképzésben Nemcsak a rendeleteken 1 Nehéz tervszerűen, a gaz­daság igényeinek megfelelő­en irányítani a szakember- képzést. Egyáltalán: nem lehet tudni pontosan még a munkahelyek ' létszámigé­nyét sem. A szakmunkás- képzéssél , foglalkozóktól az utóbbi időben mind gyak­rabban lehetett hallani ilyen véleményeket. Pedig a műn- * káskézre, különösen a jól képzettekre, nagy , szükség van, kapkodnak utánuk . a munkahelyek. Kevés volt az utánpótlás fiatal szakembe­rekből az elmúlt esztendők­ben. s úgy tűnik, kevés még ma is. Mi tagadás, * a szakemberképzés szövevényében nem mindig érvényesült az arányos fejlesztést' célzó központi akarat. Szokássá vált például, hogy a mun­kahelyek valódi igényüknél jóval több tanulót kérnek a szakmunkásképző iskolák­tól. Miért? Tudták, tudják, hogy úgysem kapnak any- nyit, amennyit kérnek, így aztán ha a kétszeresét írják be a szükségesnek, talán nem járnak rosszul. Így az­tán egy-egy üzem, vállalat körzetében jó ideje csak nagyjából lehet megállapítá­egészen a megyei pártérte­kezletig. illetve pártunk XII. kongresszusáig pezsgő és eredményes pártmunka folyt megyénkben, most pedig a megyei pártértekezlet, illetve a kongresszus határozatait szükséges végrehajtani. A megyei pártbizottság az ak­tivistákat tárgy jutalomban részesítette. múlik ni a valódi létszámszükség­letet, Még az elmúlt év őszén, a legútóbb benyújtott létszámigények is ezt a szemléletet tükrözték, bár a bértömeggazdálkodás már ■ kezdte éreztetni a hatását a munkáltatók körében. Vállalati szemmel nézve persze meglehetősen szöve­vényes a képzés módja is. Nem mindig találkozik ,a munkahely igényeivel. Nem­csak érettségizettek, de a szakközépiskolát végzettek közül is sokan mennek pél­dául a szakmunkásképzőbe, persze azért, mert nem tud­nak továbbtanulni, vagy a végzettségüknek megfelelő munkához jutni. A pályavál­tásra kényszerült fiatal nem fog túláradó lelkesedéssel a munkához, inkább azt kere­sd, mikor szabadulhatna meg tőle. Az ágazatok, területek fe­lelőseinek az a feladatuk, hogy az arányós fejlődést biztosítsák. Közösen a mun­kahelyekkel, annak lehető­ségeit kell keresniük, hogy a hiányszakmákat Valamikép­pen vonzóbbá tegyék, s a divatos szakmákról, a szü­lök és gyermekek illúzióiról átgondolt, pontos tájékozta­tással, megalapozott pálya- irányítással más foglalkozási ágak felé tereljék a figyel­met. Bonyolult munka ez, s most jócskán akad, ami még tovább gyarapítja az iskolák, a munkaügyi szak­emberek gondjait. Az a cse­kély1 létszámnövekedés, amely tavaly már tapasztal­ható volt a beiskolázások­ban. még. nem érinti a vég­zős növendékeket. A gazdaság szerkezete, a vállalatok profilja minő­ségében változik, az élet lény.SZeré ez. Más képzett- . ségű, másképpen felkészített szakemberek kellenek az új feladatokhoz, s ebben • a munkahelyi felnőttoktatás szervezése mellett az után­pótlást képző iskoláknak is részit kell vállalniuk. Aztán ott vannak az új szabályozok. Még nem tudni pontosan mennyivel, de az már biztos, hogy csökken majd a munkahelyek lét­számigénye, s inkább minő­ségben kérnek többet áz üzemek. vállalatok, mint ahogyan tőlük is a jobb minőséget várják. Ehhez a ,,több”-höz köz­ponti rendelkezések is segí­tenek. Megszervezték a szakmunkás célú szakközép- iskolákat, amelyekből a kí­sérleti osztályok után 1982- ben kerül ki az első, nagy létszámú évfolyam. Az élet­hez. a munkahelyi igények­hez igyekeznek jobban iga­zodni az új szakmajegyzék­kel, ennek nyomán a több szakmára is egyszerre fel­készítő oktatással. Alkalma­sak lehetnek az így képzett fiatal szakemberek átcsopor­tosításra a teljesítményük csökkentése nélkül: rövid gyakorlatszerzés, betanítás után más, rokon munkate­rületen is megállja a helyét a vízvezeték-szerelő, a bur­koló, a forgácsoló szakmun­kás. , Nem lehet eléggé hangsú­lyozni, milyen fontos a jól előkészített pályairányítáá, amelynek érdekében most egy újabb központi rendel­kezés, munkaügyi miniszteri rendelet látott napvilágot máravs elején. A jövőbén a megyei tanácsok munka­ügyi osztályai gyűjtenek össze minden vállalati igényt a szakmunkástanu­lókról. Az ágazatokért fele­lős tanácsi osztályokkal s az iskolákkal közösen jó elő­re megtervezhetik, hol mennyi fiatalt ,képezzenek. A munkahelyek biztosan nem örülnek ennek az ‘ új rendelkezésnek, hiszen ápri­lis 15-ig kell arról tájékoz­tatást adniuk, hogy Í981 — 82-ben mennyi, első éves ta­nulóra van szükségük. Rá­adásul tavaly az év végén kértek hasonló. • jelentésben tánulókat az iskoláktól az 1980—81-es tanévre, Most nem is írhatnak számokat csak úgy „hasból”, mert a rendelkezések szerint a be­adott igény egyúttal kötele­zettségvállalás is n képzésre. Részletesebb tájékoztatást is kérnek a vállalati munka­ügyisektől: be kell írni a vállalat aktív létszámát, meg kell jelölni mennyi fiatalt kérnek a három évig tartó szak­munkásképzés keretében, mennyi középiskolát végzett szakmunkástanulót akarnak, mennyi szakközépiskolást, s arról is tájékoztatniuk kell a megyei tanácsot, hogy hány dolgozót terveznek be­vonni a felnőtt szakmunkás- képzésibe. Szigorúbban fog­ják az úgynevezett „pótkere­teket”, meghatározták, mely szakmákban nem lehet el­térni a tervezett létszámtól. Mindenképpen az a cél tűnik ki ebből az új rendel­kezésből. - hogy központosí­tott irányítással a tervsze­rűséget igyekeznek javítani. Az pedig mindenképpen csak jó dolog, hogy az időben megszerzett adatok és a Munkaügyi Minisztérium jó­váhagyás után az idén ok­tóberben már pontosan tud­ják tájékoztatni az utolsó éves általános iskolásokat és szüleiket, hol, milyen lehe­tőségek valuták a- továbbta­nulásra. Eddig ilyen ' tájé­koztatást csak a tanév vége felé kaphattak a pályát ke­resők. Időben utánanézhet­nek más lehetőségeknek is azok, akik kevés eséllyel .in­dulnak a továbbtanulásban s talán kevesebb lesz a „nem ezt akartam”, a kedvetlenül dolgozó fiatalok száma. A rendeletek persze ön­magukban nem oldanak meg mindent, legfeljebb az igényekhez jobban igazodó, a gazdaság arányos fejlődé­sét jobban segítő feltétele­ket teremtik meg. De az kiderül majd: Vajon min­denütt beváltak-e az űj kö­zépfokú iskolák, olyan szak­mákra oktatnak-e, amelyekre valóban szükség van, s a gazdaság szerkezetváltozá­sait pontosan követi-e az ok­tatás „szerkezetének” válto­zása, Vajoój a több irányú képzés kellő mélységű is­meretekkel bocsátja-e útjára a fiatal szakembert? Az el­mélet és a gyakorlat aránya az élet igényei szerint ala­kult-e a szakmunkáscélú szakközépiskolákban? Most majd választ kaphatunk. Heves megyében az idei tanév . végén 71B-an végez­nek gimnáziumban és 744-en szakközépiskolában. Az 1 <500 végzős szakmunkástanuló közül csaknem 120U-an az iparban dolgoznak majd, egytizedük érettségi után iratkozott be a szakmát- adó iskolába. .Az összlétszám egyébkénl éppen százzal ke­vesebb az előző tanévinél. Biztos, h<ysy mindegyikükre szükség van. munkahelyek ezrei várják őket. De ott-e, ahová ők is J szeretnének menni? Az idén tálcán mar többen válaszolnak igennel erre a kérdésre. Hekeli Sándor Szakszervezeti kitüntetett Egri tanár és az eszperantó (Fotó: Szántó György) Tulajdonképpen egy hír adott aktualitást annak, hogy felkelhessem dr. Saiga Attilát, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Orosz Intézetének adjunktusát. Á tudósítás ar- ról számolt be. hogy a fiatal' ember megkapta a Szak- szervezeti munkáért kitün­tetés ezüst fokozatát. Még­pedig1 az eszperantó mozga­lomban kifejtett tevékenysé- gééi’t, társadalmi munkájá­ért érte az elismerés. ★ Szakszervezeti munka és eszperantó? — Talán nem is különös, hogy igv, együtt emlegetjük. Annál is inkább, mert hiva­talosan a Szakszervezeték Országos Tanácsa támogat­ja az eszperantó nyelv okta­tását — mondja a kitünte­tés tulajdonosa, akii 1973 óta taulja és tanítja ezt a nyelvet. — Ténnészetesen nemcsak anyagilag segíti, hanem társadalmi munká­nak is elismeri, ha valaki részt vesz e világmozgalom' ban. Persze, maga a nyelv- tanulás nem „érdem”. Első­sorban hasznos „hobby”, másodjái'a pedig mozgalmi élet. Én is időtöltésként kap­csolódtam be az eszperantó elsajátításába először, s ké" sőbb, amikor már szervezés­sel. különböző funkciókkal bíztak meg, vált ez az ér­deklődés komolyabb munká­vá. Megválasztottak a Ma­gyar Eszperantó Szövetség Heves megyei Bizottságának titkárává. Ez arra ösztönzött, hogy minél hamarabb töké­letesítsem nyelvtudásomat. Több megbízatást elvállal­tam. Jelenlég' a Megyei Mű" velődési Központ Eszperan- tóklubját vezetem, a bizott­ságban propaganda- és bé~ kefelelös vagyok, a főiskolán pedig a nyelvvizsgásokat ké­szítem föl. 1975 és 78 között majd kétszázan tették le ezt a vizsgát, hiszen ekkoriban eszperantóból speciális kol" légium volt a tanárképzőben. A hajdani diáitok már az or­szág különböző részeiben oktatják az eszperantót. ■k A tanárember azonban nemcsak oktat, szervez. Publikációi számos lapban, folyóiratban jelen -ek meg rendszeresen. Ír az eszpe- rantisták lapjába, a • Világ és Nyelvbe, a Magyar Nemzetbe, megyénk ^folyó­iratába, a Hevesi Szemlé­be, s .természetesen lapunk­ban is napvilágot látnak beszámolói. A főiskóiások* nak pedig nyelvkönyvet szerkesztett. ★ Így hát dr. Saiga Attilát szinte be sem kell mutatni, mert ha másként nem is, írásain keresztül bizonyosan sokan ismerik. És hogy bíx-ja mindezt a munkája mellett? — Valamivel el kell töl­teni az időt és lehetőleg hasznosan — hárítja el sze­rényen a kérdést. — Azon kívül az eszperantó nekem már ’ a szenvedélyemmé vált. Nem is lehetek „hűt­len”, hiszen Európában ná­lunk van az egyik legfej­lettebb eszperantista élet. Irodalmi központ vagyunk! Talán elég egyetlen példa: sokkal több mű jelent meg nálunk .eszperantóul, mint a világ összes többi nyel­vén együttvéve. A világon nagyon sok költő, író pub­licista ezen a nyelven ke­resztül ismerte meg a ma­gyar irodalmat. ,A Hungária Vivo című lap (Magyar Élet) pedig csak külföldre készül, s hazánk életével, kultúrájával gazdagxtja ol­vasóit. Beszélgetünk a mai gon­dokról, problémákról is. Az elmúlt évben hazánk­ban jái't vietnami bé- kevédelrrii 'küldöttség' Egerbe is ellátogatott például, s nem voltak nyelvi nehézségeik a kül­dötteknek, mert eszperantó­ul megérttették magu,kat. — Itt van ez a könyv — vesz le a polcról, egy köte­tet a fiatalember. — A cí­me: Fekete évek. Kambod­zsáról szól, a Pol-Pot-féle rezsim vérengzéseit, az új­jászülető ország harcait mu­tatja be — eszperantó nyel­ven. A harmadik világban egyébként nagy politikai eszközt látnak mozgal­munkban. A nyelvet mint eszközt és célt használják harcaik, problémáik, politi­kai elképzeléseik megismer­tetésére. Érdekes például, hogy az angolszász-ellenes- ség Iránban az egyik leg­fejlettebb eszperantó moz­galmait tudta kialakítani. ★ Szűkebb hazánkról, He­ves megyéi'ől így fogalmaz 'a kitüntetett' eszperantista: — Csaknem, húsz csoport van megyénkben, s a tagok kö­zölt a közép- és főiskolások rriellett egyre több a mun­kás. Egerben három közös­ségünk működik: a városi a művelődési házban, a főis­kolán, ahol a vizsgázott di­ákok majdanvtaníthatják is ezt a nyelvet, s végül szin­te az egész megyében leg­jobban dolgozó csoport a Fi- nomszerelvénygyárban. Ez az utóbbi klub rendszeresen , külföldi \kápcsolatokat tart fenn, -s mindig rendeznek valamilyen érdekes progra­mot. Legutóbb Zamenhof, |az eszperantó megalkotója születésének évfordulójára emlékeztek vetélkedővel. Ennek a nyelvnek ' nincs hazája, népe. nemzete, a mozgalomnak pedig pénze. Valóban tár­sadalmi munkában mű­velik. propagálják, terjesz­tik. Mint a kitüntetett egri tanár is.' Józsa Péter Sámfáiig 1980, április 11,, péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom