Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

Zombori László képei a Hatvani Galériában Kint és bent két világa Zombori László: Csatornaépítés Mintha kettéosztaná a vi­lágot a művész. Egy belső s egy külső világra. Ilyen ér­zés kélhet azokban, akik megtekintik Zombori Lász­ló festményeit a Hatvani , Galériában. Ez a megosz- 1 tottság nem egyszerűen csak a témák elkülönítésé­ben jelentkezik, sokkal in­kább egy-egy alkotás meg­festésének módjában. A „bent” képei — a Medálos lány, a Munkapad, a Mun­katársak, a Lakókocsiban, avagy éppen a Munkásszál­lón — a melegbarnákkal, szürkékkel, sárgákkal erősen aprólékosan kidolgozottnak hatnak. A Munkásszállón című képnél például a lendülete­sen megfestett szobabelső­ből, illetve a figura alakjá­ból szinte kiugrik az öreg' munkás ráncos arca, keze. Erőszakosan magára vonzza a tekintetet, akár ,a néző , akarata ellenére is. Persze érteni lehet a szán­dékot itt is és a többi ha­sonló alkotásnál. Vagyis azt, hogy a művész a lehető leg­közelebb akarja hozni ' a közönséghez a munkás alak­ját. A kétkezi dolgozó min­dennapjairól, életéről próbál igaz mesét mondani úgy, hogy a lehető legnagyobb gonddal örökíti meg az őt körülvevő egyszerű és nél­külözhetetlen tárgyakat. A lakókocsi nehéz vaságyát, az elmaradhatatlan boros-, sö­rös-, vagy tejesüvegeket, a széthagyott kenyérvégeket, a csupasz villanykörtét, a ho­mályos szemüveget, az eldo­bott újságot... Mégis úgy tűnik, az értékes mondandó hatásosságát csökkenti néha a részletezés, a túlságosan előtérbe kerülő szerkesztett- ség. Zombori László „kinti” képei legtöbbjével azonban maradéktalanul gyönyör­ködtet. A természet megha­tározott rendje, úgy tűnik, a fegyelmezettebb és egyben oldottabb kompozíciók lét­rehozására készteti. Többnyire a vizek világá­nak mindig megújuló, min­dig más arcát festi, távol­ságtartóén, hűvös kékekkel, szürkékkel, fehérekkel. Ez a távolságtartás nem jelenti azonban azt, hogy a mű­vésztől idegen lenne a ter­mészet. Nagyon is érezni, mennyire jó ismerője a fáknak, folyóknak, nádasok­nak, belvizeknek. Elvezet a kinti hajnali, avagy alko- nyi órákhoz, megismertet a kora tavasszal, a téllel (Víz­parti táj, Napfelkelte Fehér­tón, Téli ártér, Kora tavasz, Zúzmarás fák). Megkapó a Hálók között című festményének szinte elérzékenyült hangvétele (a hálók, akár nagy éji lepkék kiterjesztett szárnyai lenné­nek). De az az alkotása is, amely a folyók rombolását örökíti meg szomorkásán, mesterien (Árvíz után). S persze nem hiányzik in­nen, nem is hiányozhat az ember sem, hiszen barátja a művész a vizek munkásai­nak is, a halászoknak. Lát­hatjuk őket téli halászat közben, hálófoltozáskor, vagy épp a fogás begyűjtése ide­jén. Szép és izgalmas itt min­den, ahogy megelevenedni látszik a táj a képeken. Ér-' dekes és szeretni való e vi­lág. Ezt az érzést viszi ha­za magában a tárlat láto­gatója is. Németi Zsuzsa írásbeli érettségi: május 19. Véget ért a tavaszi szünet Befejeződött az ünnepek­kel együtt hatnapos tavaszi szünet: egymillió 128 ezer általános . iskolás és 189 ezer középiskolás diák csü­törtökön újra benépesítette az osztálytermeket. A rövid pihenő után mint­egy két hónapig tart még az iskolaév. Az általános isko­lában és a gyógypedagógiai intézményekben ugyanis jú­nius 13-ig tart a tanítás, azokban az iskolákban pe­dig, ahol a kötelező tanítá­si napokat és a tantárgyak éves óraszámát előbb telje­sítik, június 80-től kötetlen sportnapokat, kiránduláso­kat szerveznek. Azokban az általános iskolákban, ahol az előírt 192 tanítási napot jú­nius 13-ig nem tudják tel­jesíteni, legfeljebb június 20-ig tanítanak. Az utolsó éves középisko­lásoknak már csak egy hó­napjuk van a ballagásig: május 10-én járják majd be utoljára osztályfőnökeik nyomában az iskolák tan­termeit, folyosóit. Az írás­beli érettségi vizsgák május 19-én, hétfőn kezdődnek, s szombatig tartanak. A közös írásbeli-érettségi felvételi vizsgák időpontja: május 26—27., hétfő és kedd. A ko­rábbiakhoz hasonlóan, közös dolgozatot matematikából, fizikából és biológiából írnak a diákok, a szóbeli érettségi vizsgákra pedig június 9. és 22. között kerül sor. A középiskolák alsó évfo­lyamain június 7-e, illetve a 11 napos munkarend sze­rinti iskolákban június 13-a lesz az utolsó tanítási nap. (MTI) Üzemlátogatás — Élménybeszámoló — A klubakció tapasztalatairól A megyei KISZ-bizottság ülése Hatvanban A rossz fiú A panaszost megelőzte egy levél. Kérelem az iránt, hogy állami gondozásba vegyenek egy'rossz fiút, aki szófogadat- lan, rakoncátlan, folyton megszökik a .szülői háztól. A szü­lők havi jövedelme eléri a 9000 forintot, ezért nem is anya­giak miatt kérelmezik az állami gondozásba vételt. . — Ez a fiú már a házasságunkat veszélyeztetik.. olvas­ható a levél egyik sorában. A levél kézbesítése után néhány héttel panasznapra ér­keznek a szülők. Egyszerre jönnek be, egymás szavába vágva mondják el a történetet: — Az .úgy volt. kérem, hogy Sanyi gimnáziumba került. Tudtuk, hogy van esze. ezért már az elején elhatároztuk, hogy orvosi pályára küldjük. Néha, amikor kettesben ma­radtunk, olyan szép volt elképzelni, hogy Sanyi, a mi fiunk, egyszer majd jól kereső, fehér köpenyes orvos lesz. Sajnos, nem így történt. Az első gimnáziumot általános négyessel zárta. Mind a ketten biztattuk, kapcsoljon rá. tanuljon job­ban. így a második év végére már a jelesek, közé küzdötte fel magát. Ezen a nyáron külön házi tanítót is fogadtunk mellé, aki a szünidő alatt pihenés helyett, matematikából korrepetálta. Még az osztályfőnök is biztatott bennünket, hogy ha így fog Sanyi tanulni, biztosan orvos lesz. A baj ,a harmadik osztályban történt, amikor érthetetlen okok miatt Sanyi félévkor visszaesett a tanulásban. Azt mondta, min­dig fáj a feje és nem tud figyelni az órán. A lelkére pró­báltunk beszélni, tanuljon jobbarj, szedje össze magát, mert így soha sem lesz belőle orvos. Falra hányt borsó volt min­den szavunk. Egyszer összeesett az iskolában és a kórházba került idegösszeroppanással. Nem sokkal később, hogy el­hagyta a kórházat, megszökött hazulról. Csak néhány napi keresés után került elő, hol az égyik, hol a másik rokontól, akik végül is kétségbeesetten adtak hírt hollétéről. Durva lett és goromba, visszafeleselt, p'énzt lopott és csavarogni kezdett. Amikor felelősségre vontuk, dühösen toporzékolt: — Ti tettetek tönkre, mert azt akartátok,'hogy minden­képpen orvos legyek. Az asszony sírni kezd, a férfi átveszi tőle a szót és el- csukló hangon folytatja. — Nem akartunk mi rosszat ennek a gyereknek soha sem, mindent megtettünk érte, célt állítottúnk elé. Orvos­nak lenni szép hivatás, nemes cselekedet és kis szerencsével még jövedelmező is lehet. Ezért figyelmeztettük, unszoltuk mindig a tanulásra. Az anyja gyakran hajnali négy órakor felkeltette, hogy tanuljon. Egyik nyáron biciklit is kapott a jó bizonyítványért, máskor ruhával, bélyegekkel és más egyéb módon jutalmaztuk az ötösöket. Semmi sem sikerült. Csavargó lett az egyetlen fiunkból. Nem hogy orvos, de úgy látszik, ember sem lesz már belőle. Ha néha hazavetődik, ordít, kiabál és tűrhetetlen hangon bánt bennünket, a szülőt okolja mindenért. Így nem marad más hátra, hogy kérjük, vegyék minél előbb állami gondozásba, mielőtt még feltar­tóztathatatlanul a züllés útjára lépne. Elmentek a szülők, ittmaradt az akta. A papír, amely egy szomorú sorsú fiúról, egy derékba tört életről szólt. A vizsgálódás lassacskán mindenre, fényt derített, a szülők mérhetetlen kapzsiságára, nagyravágyására, de arra is, hogy idegösszeomlásig hajszolták a közepes tehetségű gyereket. Azt a fiút, akinek legfőbb vágya az volt, hogy tv-szerelő, vagy műszerész legyen. Ezt a vágyát ugyan soha nem merte el/nondani a szülőknek, és lelke mélyén mindig irtózott a vértől és az orvosi pályától. ' g Elmentek a szülők, lefolyt a vizsgálat, az akra az aszta­lom hever. Állami gondozásba kellene venni a kilencezer forintos jövedelmű család egyetlen fiát. Dönteni kell, mert sürget a határidő. A szülők türelmetlenül várják a választ. választ, amely egyben vádirat lesz a felelőtlen, nagyravá­gyó szülőkről is... ' Szalay István Tegnao délelőtt Mlinkó László első titkár elnökleté­vel ülést tartott *a megyei KISZ-bizottság. Ezúttal Hat­vanban került sor az érte­kezletre, mivel a bizottság tagjai látogatást tettek a Hatvani Háziipari Szövetke­zetben. Az üzemlátogatás után Mlinkó László, a,ki kül­Az első latin-amerikai szo­cialista ország jelenét, mű­vészetét. csaknem 6 órás programban bemutató kubai estet rendez április 17- en. csütörtököm a Ma­gyar Televízió. Első­ként az 1 ellenforradalmi zsoldosok elleni. 1961. ápri­A kis alakú könyvecske magában foglalja azokat a legfrissebb adatokat, melyek a népgazdaság fejlődéséről és a lakosság életkörülmé­nyeiről széleskörűen tájékoz­tatnak. Az egyes gazdasági témák bemutatásánál megtaláljuk a korábbi ötéves tervek ered­ményeit is. A nemzeti jövedelem és a társadalmi .termék, adatai mellett a társadalmi terme­1!)S0. április' 11., péntek döttkónt részt vett az MSZMP XII. kongresszusá­nak tanácskozásain, beszá­molt élményeiről. A, követ­kezőkben a testület megvi­tatta az 1979. évi klubakció tapasztalatairól előterjesztett tájékoztatót. A téma előadó­ja Szántó Márton titkár volt. A bizottság végül egyéb lisi harcokat felelevenítő, másfél órás dokumentumfil­met vetítik, „Száz óra a hosszú partoji” címmel. Az est foműsoraként az 1967-ben készült, s- több nemzetközi fesztiválon díjat nyert alkotást, a „Juan ka­landjai” című játékfimet mutatja be a televízió. lés hatékonysága is helyet, kapott a táblázatok között. Tartalmazza a zsebkönyv az idegenforgalom alakulását, az idegenforgalmi bevétele­ket és kiadásokat. Megtalálhatók a reálbér és a reáljövedelem indexei, a lakásállomány és a lakásépítés alakulása, a tp-.-^i^aloröfaiztosítási juttatá­sod összege, stb. Színes gra­fikonmelléklete lehetővé te­szi Magyarország gazdasági és társadalmi életének szem­léletes megismerését; a fejlődés, a színvonal, a je­lenségek változásának meg­ítélését. Megjelenik: magyar, né­met, angol, orosz nyelven. 5. Szemjon a „Sofőrök” fel­iratú táblával megkülönböz­tetett asztalnál foglalt he- »lyet. A táblácskát Burljak, a Minszkből idekerült sofőr honosította meg. Ilyen táb­lákat helyezett el több étke­zőben az útvonalon. A re­pülőtéri éttermekben hagyo­mányos a külön asztal a pi­lótáknak, és ő is pilóta "volt. Az utasok sorba álltak az ételkiadó ablak előtt. Szem­jon szerette volna megnézni, hogy mit rendel a diáklány, hiszen szigorúan meg . volt szabva a napi pénzadagja. Franciasalátát és két teát. Nem ragadtatja el magát: életbe lépett a takarékosság. A tanárnő és a kövér bánya- mérnök-jelvényes férfi tejfölt és bifszteket rendelt. A bu­szon is egymás mellett ültek. Először a táblával jelzett asz­talhoz menték oda, a férfi egy pillanatig habozott, az­tán átmentek egy másik asz­talhoz. — íme, a sofőrök egyetlen privilégiuma — mondta a férfi. — Nem az egyetlen — akart ellentmondani Szepi- jon. De hallgatott. Más sem hiányzik, mint vitába keve­redni az utasokkal. Kelle­metlenül érintette, hogy ezek ketten ilyen hamar összeba­rátkoztak. Neki ez sohasem sikerült. — Ez a színes bőrűek szá­mára kijelölt hely — jegyez­te meg a férfi. — Rossz a szí.ve, gondol­ta Szemjon, szólni is akart neki, ne egyen olyan sokat, mert túlterheli a „motorját”. De aztán mégse szólt. Aszja mosolygott az uta­sokra. Már felnőtt fia van, ha egyszer nagymama. Bár nem lehet nagyon idős, mert három évvel ezelőtt még ő hozott neki Moszkvából is­kolaruhát. Szemjon felállt. — Négy perc múlva in­dulunk — mondta hangosan, hogy mindenki meghallja. Az .utasoknak egyszerre sietős lett. A székeket betol­ták az asztal alá. Aszja ki­jött a konyhából. — Tudod, megkérték a ke­zemet — 'mondta. — Kicsoda? — kérdezte Szemjon. — Burljak: — A pilóta? — Igen, százados volt a hadseregben. — Aszjának felcsillant a szeme. — Mondd meg, mijtor lesz az esküvő?! — Megmondanám, de még nem döntöttem. Már mindent eldöntöttél, gondolta Szemjon, mindent. — Félő egy öregasszony­nak mindent újrakezdeni — sóhajtott Aszja. i — Bár én tudhatnék ma­gaménak egy ilyen öregasz- szonyt — mondta Szemjon. — Menj hozzá, ne töprengj. Szívós férfi, no meg a fiad­nak is saját családja van már, ideje, hogy a magad életét is elrendezd. — Szem­jon úgy mondta mindezeket, ahogy Aszja szerette volna, meg ahogy a barátnői is ta­nácsolták, de Szemjon való­ban így is gondolta. — Köszönöm — szólt Asz­ja. — Csomagolhatok valami útravalót? — Köszönöm, nem kell — •utasította vissza Szemjon, és csak most figyelt fel Aszja frizurájára, a bodorított für­tökre, és a munkaköpeny alatt észrevette a kék ünnep­lőruhát. — Öt várod? — Aszja bólintott. A ta­nárnő árgus szemekkel fi­gyelte őket. Szemöldökét fel­húzta, mintha csak bátoríta­ni akarná Szemjont: rajta, rajta, sofőr. Szemjont ez annyira felbőszítette, hogy amikor beült a vezetőfülké­be, megnyomta a kürtöt. A férfiak sietve eldobták a ci­garettákat, Szemjon tudta, mennyire jólesik ez a néhány slukk vacsora után, de dühét sehogy sem- sikerült lecsilla­pítani. • —• Gyorsabban, gyorsab­ban! — kiabált a teljesen ár­iadon utasokra. A faluból kiérve fokozta a sebességet. Fel-felvillantak a távi róoszlopok, a négyzet alakú kis kenderáztatők. ... Akkor 'is voltak ilyen kis tavak, egyszer az egyik­ből inni akart, már merített is belőle, de az anyja észre­vette és jól elpáholta; erre még most is emlékszik. A bekerítést követően nap­pal haladtak, az éjszakát pe­dig mindig valamelyik falu­ban töltötték. Az anyja ba­tyujában a ruhák mellett egy térképdarabka is rejtőzött, akkor találta, amikor egy is­kolában éjszakáztak. Szem­jon sehogyan sem tudta meg­érteni, miként lehet a térké­pen iránytű nélkül eligazod­ni, hiszen a katonáknak a térképen kívül mindig van iránytűjük is. Készült, hogy megkérdezi, de már nem ma­radt rá ideje. Szemjon emlékezett rá,' hogy egész nap mentek, es­tére már nagyon álmos lett. A mama elővette a térképet, egy fűszállal a piros, fekete és kék vonalak találkozási pontjára bökött: • — Most itt vagyunk. Hol­nap éjszaka nagyapánál le­szünk. Szemjon továbbra is az anyja mögött vonszolta ma­gát, felverte az út porát: tü­zérségi támadást játszott. Mögöttük egy autó tűnt fel. Az anyja nyugtalanul körül­nézett: a műút teljesen ki­halt volt. Az autó beérte őket és megállt. A kabinból egy katona szállt ki, az egyenruhája ujján ezüst rangjelzés —őrmester ahogy később elmagyarázták Szem- jonnak. Az őrmester bizony­talanul állt szétterpesztett lábán, és az anyját méreget­te. Az autóból még két ka­tona nézett ki. Az egyik nyelvét nyújtotta Szemjonra. Az anyjának remegett a ke­ze. — Gut — mondta az őr­mester. (Folytatjuk) kérdésekét tárgyalt. Kubai est a ív-ben Magyar statisztikai zsebkönyv, 1980

Next

/
Oldalképek
Tartalom