Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

fi sipsirica

A bakt'is ma is közismert szó, talán még Jókai honosította meg a — bocsánat a kifejezésért — a német sült hal magyarításával. Jókai is elnézést kért, hogy a süldő- lány ártatlan, naiv és mindemé mereven rácsodálkozó tekintetét a sült hal „nézésével” azonosította, de hát nem ő tehet róla, a német hívja így, rajta a felelősség. A sipsirica soha nem lett közismert kifejezés a magyar nyelvben, pedig Mikszáth hozta volt át a lengyelből, „ ... mer{ a sipsirjca süldő lányt” jelent lengyelül. A budai Fehér Páva tulajdonosának, . Jahodovskának a leánya a sipsirica, • s egyben történetének — regényt'azért nem akarok írni — a cím- adója is annak az írónak, akinek helyét, gondolom, jogosan, Jókai és Móricz között helyezte el az irodalomtörténeti rás.

Mikszáth Kálmán, ha nem is törzsvendége a képernyőnek hazánkban, de mindenesetre- gyakori szerzője. s hozzátehetjük egyben, hogy sikeres szerzője. Film, tévéjáték készült már műve bői és még filmek, tévéjátékok készülhetnek regényeiből, elbeszéléseiből, akár kisebb anekdotáiból is. A siker leltet kisebb vagy nagyobb, de mindig siker lesz, mert Mikszáth „történetei” ro- mantikusságukban is realisztikusak és realizmusukban is megőrzik romantikájukat. F.gy eltűnt;, de, nem letűnt kornak krónikása, szelidebb,

vagy mogorvább, de egy kicsit mindig. rezignált kritikusa volt. Néha egy hír csupán, néha egy országgyűlési jegyzőkönyv passzusa is elegendő volt ahhoz, hogy érdekes, szép. sőt izgalmas történet szülessék belőle, amelyet jó mikszáthi ízzel mesélt el máig is frissen, elevenen ható módon a „jó palóc”.

így aztán Kalkics Ilona „biztosra mehetett”, amikor egy Mikszáth-íráshoz nyúlt, képernyőre ültetvén A sip~ siricát, _ ezt az immáron nyolcvan' éve született nagyobb elbeszélését az írónak.

■ Minden erénye és minden hibája fellelhető Mikszáth- nak ebben a viszonylag kevésbé ismert, kevéssé számon tartott és a jelentős alkotásai közé nemcsak a terjedelme, miatt be nem sorolt írásában. Romantika, század végi hangulat, kész jellemek, bizonyos szerkesztésbeli

egyenetlenség, a1 színhelyek változatossága, ugyanakkor a

1 helyenkénti , terjengősség, az eseményt megakasztó anék- dotázás. és a Tisza Kálmán liberalizmusából kiábránduló ember egyfajta társadalom- kritikája is.

Úgyhogy Katkics Ilona valójában mégsem „mehetett” olyan biztosra A sipsirica televíziós változatával. £s a tévéfilm egyenetlenségei, a

terjengősség helyenként, egyes szereplők váratlan fel- és eltűnése, a második rész — talán túlságosan is hűen a „mű”-höz és egyben szimp- lifikálva is Mikszáthot — „helyszini” tudósítás .jellege azt igazolta: ez a kisregény méretű elbeszélés talán jobban ellenállt a képernyőnek, mintsem gondolták volna. Mégsem sorolható A sipsirica a sikertelen tévéfilmek sorába. Mégha nem is lesz oly emlékezetes és nem is volt oly 'napi beszédtéma szinten élményszerű, mint az ugyancsak Mikszáth-műből készült Fekete város például.

Ha a színészi játékról kellene szólnom, akkor tulajdonképpen , csak a „főhősről”. Druzsba tanár úrról, illetőleg az őt alakító öze Lajosról mondhatnék bőven elismerő szavakat. S nem is azért, mert a kétrészes tévéjáték többi szereplői, vagy legalábbis főbb szereplői rosszak, ‘vagy még jobbak lettek volna. A mikszáthi történet tévéváltozata ugyanis néni nyújtott különösebb színészi alakításokra módot még Pécsi Ildikónak, vagy akár a Sipsiricát alakító Kecskés Szilviának sem. Meseképek voltak egy igaz meséből, s a meseképek mindig szépek. Ki törődik vélük, hogy igazak-e is?- (gyurkó g.)

Amatőr színjátszók seregszemléje

Borsod és Heves fiataljai— színpadon

Két niegye .tizenhat csoportja szerepelt hét végén Égerben, a Megyei Művelődési Központban. Voltaképpen mag, az is nagy érték, hogy ez a háromszáz fiatal, akiket most színpadon Int- hátiunk, ezekben a ki seb b- nagvobb közösségekben eszmél a világra, találkozik irodalommal, művészéttel.

Megszólalni, szerepelni azonban felelősség, hiszen ezeket a produkciókat ezrek es ezrek láthatják. Ez a mostani országos minősítés szakmai értékelést jeleni, de emellett ezentúl a Népművelési Intézel az év közi -folyamatos munkára is nagy súly fektet: az összkép a két szempont egybevetéséből alakul majd ki.

Sokféle előadást láthattunk. A hagyományosnak mondható, sokszor „elátkozott” szerkesztett műsoroktól. a színházi hatásokra törekvő bemutatókon át a tél- « jesen mozgásra épülő proA Magyar Pedagógiai Társaság Heves megyei tagozata. valamint a Pedagógusok Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága közös kiadásban jelentette meg. dr. Szeeskó Károly könyvét, amelv a pedagógus-szakszervezeti mozgalom 1345-től 1975-ig teriedő korszakának történetét összegzi.

A szerző 'árrá vállalkozott. hogy feleleveníti három évtized krónikájának legjellemzőbb mozzanatait. Nemcsak a kétségtelen eredméQflWüjsU

19S0. április i., kedd

dukcíóig. Mindegyikből yolt jó és kevésbé jó is. Az összkép mindenesetre kedvező, a mozgalom életrevalóságát, erejét, lehetőségeit bizonyította majd minden előadás. Amiben még hiányosságok mutatkoznak: a felhasznált anyag nem mindig megtel«' lő, sokkal bátrabban kellette j írókat, alkotásokat fölfedni, Ugyanilyen határozatlanság tapasztalható az egységes stílus kialakításában, s ez gyakran a' rendezők felkészültségére vezethető vissza.

A zsűri, amelynek elnöke Dévényi Róbert, az amatőr színjátszók országos tanácsának vezetője volt, 1(1 színpadot nAősilet,t, köztük négy Heves megyeit. Bronzot kapott a 212-es szakmunkás- képző csoportja, ezüstöt a gyöngyösi Mini. a hatvani álész Radnóti és az egri Dobó Gimnázium színpada.

A legsikeresebben a kazincbarcikaiak szerepeltek.

nyékét, sikereket sorakor- tátja fel. hanem ízelítőt ad a gondokról is. I-iiteles adatokkal igazolja azí, hogy nevelőink mindig a társadalmi haladás élvonalában jártak. Küzdöttek az egyházi iskolák államosításáért, az ideológiai, a politikai képzés mind tartalmasabbá válásáért. a kulturális és tudományos tevékenység színvonalának állandó emeléséért, s arról i,s Szól. hogy a szak- szervezet mit tett az esvre hatékonyabb érdekvédelemért. a pedagógusok élet- es munkakörülményeinek javí- tásáért.

A kötethez- Molnár László- né, a pedagógus-szakszervezet. megyebizottságának titkára irt előszót. ■

A szervezés egyébként nem volt zökkenőmentes, bár sok jó program, apró figyel messe g Sizolgálta a színjátszókat, nem volt technikus. s így részben élvezhetetlenné .váltak az előadások.

CG. L.)

Makacsság tekintetében Vászját talán Buridán «Samarához lehet hasonlítani. Ezért a jellemhibájáért azonban alaposan meg is szenvedett.

Elmegyek egyszer hozzá, hát a padlón — Szodoma és Gomorrha. Zománcfestek, interkontinentális víz alatti kábel, műszerék, vertikális marógép és egyéb értékes apróság. Vászja kezében' üveg, a szemében szomorúság.

— Mi ez? — álmélkodom.

— Leltár, vagy mi az isten csudája?

— Búcsúzom — mondja pe- tetikus hangon. — Elh" Oroztam, hogy mindent vi-rzavi- szék a gyárba, amit jogtalanul eltulajdonítottam.

— Eszednél vagy?! Megtudják az emberek, aztán a

, közvélemény majd a legmesszebbmenőkig elítél. És még az államtól i& számíthatsz valamire.

— Ptérni umot természetesen nem fogok kapni — ért velem egyet —, de megelégszem köszönettel is. Ne is próbálj lebeszélni. Elhatároztam. hogy megteszem, tehát elég!

Ismerem a makacsságát, ám úgy döntöttem, ' teszek még egy utolsó kísérletet.

—" Legyen, ahogy akarod

— mondom. — Képzeld el, hogy az igazgató nincs a helyén. Absztrahálj elvontan. Képzeld, hogy értekezleten van.

— Hétköznap?!... Most találkoztam vele a műhelyben. Nos, segítsz visszavinni?

Kérdésé természetesen, tapintatlan: hiszen mégiscsak a legjobb barátom, akit végtelenül tisztelek a célratöréséért.

Felpakoltuk, elvittük, lerakodtunk, ám a portás se- hogv sem akar beengedni belepő nélkül.

Egy közhasznú kiadvány

Könyv a pedagógus-szakszervezeti mozgalom történetéből

Gimnazisták „ boszorkánykonyhája ’’

így sokkal érdekesebb a kémiaóra..,

Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium tanulói már több országos tanulmányi versenyen öregbítették iskolájuk hírnevét. Többek között az Irinyi János kémiai vetélkedőn is sikerrel szerepeltek. 'Sokat segített ebben a jól felszerelt kémiai laboratórium, amelyet a közelmúltban mintegy félmillió forintos költséggel létesítettek. A tanulók itt maguk is gyakorolhatnák. elmélyíthetik az órákon szerzett Ismereteket.

poszteren

Mintegy 30 festmény reprodukciójával bővíti a la- kasdíszként egyre közkedveltebb művészi poszterek •választékát a Képzőművészeti' Alap Kiadóvállalata. A tavalyi 82 műalkotásból álló „kollekció” keresett darabjait is utá«nyomják.

Újdonság lesz a Bécs és Párizs nevezetességeit, valamint az olasz, jugoszláv, görög és spanyol tájakat ábrázoló. 12—12 darabból álló sorozatok kiadása.

Kiválik-e a csapadék? A második osztályos Bajzát Elvira és Szalóky Judit izgatottan figyeli a kísérlet eredményét

(Fotó: Szántó György)

— De érted meg — győzködi Vászja —, ez mind a miénk. Én hordtam el. A makulátlan nevem a biztosíték.

— Ki ismer téged?! — mondta kétkedve a porté*. — tehet, hogy egy idegen vállalattól hordtad el, most pedig ide hozod. Nem láttunk igényt a más tulajdonára

— Dokumentumokkal igazolom — dtihödött fel Vászja. — Látod ezt a marógépet? Itt a műszaki igazolványa, itt a használati utasítása. Ez még a szállítólevél. No, rendben van?

— Ez nekem nem bizonyíték — makacskodott a portás. /— Nálunk szigorú rend van! Kiviteli engedély, behozatali engedély.

— Te papírkukac! — Vászja nem tudta tovább türtőztetni magát. — Szerencsétlen bürokrata!

— Vagy úgy! Szidalmazol?! — összegezte a portás. És felhívta K-vonalon az igazgatót. Az rögvest . ott termett.

— Miről van szó? — kérdezte szigorúan. — Kit csíptél el megint?

— Ez az alak itt azt bizonygatja — felelte a portás, —, hogy éít a holmi mind a mienk, de igazolni nem tudja. Gyanús fráter!

— Hazudik! — mondta Vászja bizonytalanul. — Egész egyszerűen, visszahoztam a forgóalapokat.

— Mintha ismerős lenne ez a gép — mélázott el az igazgató, —'Úgy tűnik, volt itt egy hasonló. A többíért azonban nem kezeskedem.

— Fogadja csak el — fogta könyörgőre a dolgot Vászja. — Nem tudok tovább élni ekkora teherrel a lelke- men.

— Ilyen kapitális kérdést — húzódozott az igazgató — egymagám nem' dönthetek el. Meg kell tanácskozni a dolgot.

És hívatta a főkönyvelőt. Az. amint meglátta Vászja holmijait, rögtön könnyezni kezdett. Látszott hogy a szive 'csücskéig meghatódott.

— Mi a legteljesebb mértékig üdvözöljük egészséges kezdeményezését — mondta érzéssel. — Egyszerűen csodálatos, mire képes az ember! De tudja. ..

— Nem veszik át? — idegeskedett Vászja.

— Átvesszük, átvesszük. Valamit holnap, valamit egy hónap múlva, és így tovább, és így tovább.,. Fokozatosan.

— De miért?

— Azért, mert már befejeződött a leltár. Maga miatt most fölösdeges lenne. Kellemetlenséget akar nekünk szeieani ?

— Hogy mik vannak! —

háborgott Vászja. — A tulajdon gyáramnak nem adhatok önzetlenül ajándékot,

mi ?

— Adhat, adhat — legyintett a főkönyvelő. — De így nem lehet — minden előzetes bejelentés nélkül. Mert képzelje el, mi 'történik, ha mindenki .csak így ukmukk- fukk kezdi visszahozni, amit elvitt?

—- Annyira fog csökkeni az

önköltség, hogy tovább már nem is lehet. Tudja, lelki kitöréseket nem szoktunk tervezni.

— Előbb hozzáértő emberekkel kell tanácskozni — jegyezte meg az igazgató.— Vagy jó szakemberekkel.

— Legalább a gépet vegyék át! — könyörgött Vá*z- ,ia. — Hiszen az igazgató elvtárs már megígérte.

Az igazgató elvtórs?! — jött méregbe a főkönyvelő.

Az csak ne ígérgessen magának, mert az egyenlegért én felelek... Nem is tartom fel magát tovább.

—■ Bürokraták! — tört ki Vászja. — De megleszek a segítségük, nélkül is!

Meg akartam akadályozni vakmerő lépését, de elkéstem, Vászja minden erejét megfeszítve átdobta a gépei a kerítésen. Ekkor már a portás sem bírta tovább eérT nával. és értesítette a rendőrségei. Sziréna süvöltött, Vászját pedig karon • fogták és elvezették.

Halmazati büntetésül tizen' öt napot ült. Közösségellenes magatartásért.

Oroszból fordította: ■ Zahemszky LáSzlá