Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

Mégy országon át

Imrku wiimg

A konzervgyár igényű

Mi lesz a zöldborsóval...?

Úgy mondják, hogy a burgonya után legnépszerűbb növény a zöldborsó, amelyet leginkább a konzervipar növekvő igénye támaszt alá. A borsó ipari feldolgozásával sokat változtak a fogyasztási szokások. Régebben ugyanis a nyár eleji zöldborsószezon után .csak a hántolt, vagy más nevén száraz borsó állt a konyha rendelkezésére. A konzerv- és a hűtőipari technológia fejlődésével azonban a zöldborsó zsenge magjából ma már nemcsak főzeléket, hanem mélyhűtött árut is készítenek, amely télen is épp úgy fogyasztható, mint nyáron.

Az egykori Szimbirszk helyén a mai 700 ezer lakosú Uljanovszk áll

Tényszerű -tudósítással kell kezdenem. Moszkvától mintegy 1200 kilométerre keletre, a Volga-parti Uljanovszk ban. az egykori Szimbirszkben ült össze a minap tanácskozásra az a kétnapos konferencia, amely Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából a szocialista országok újságíró-szövetségeinek képviselőiből állt. A tíz esztendővel ezelőtt. Lenin századik születésnapjára elkészült, nagyvonalúan modern, méreteiben is impozáns és Lenin szülőházát, illetőleg szüleinek házát porticusában eredetiben

megőrző múzeum-művelődési ház színházterme zsúfolásig megtelt erre az. alkalomra. Nemcsak a vietnami, vagy á kubai, a román, vagy a magyar szövetségek képviselői jöttek el —, hogy mellőzzük most a teljes felsorolást —, de természetszerűleg itt voltak a Szovjetunió köztársaságainak lapjait . képviselő szerkesztők, vezető újságírók is.

A konferencia témája — ne idézzük most a pontos címét, mert az kevesebbet mond a tényvalóságnál — alkalmat adott arra. hogy a referátumok és a vita keretében újrafogalmazódjék és újra megfogalmazódjék a szocialista újságírás mindama tennivalója, amelynek elvi alapjai a lenini tanításokban gyökeredzik. de amelynek praktikus tennivalói, a tájékoztatás felelőssége, az újságírói elkötelezettség mértéke jól igazodik korunk követelményeihez, a nemzetközi béke és biztonság szolgálatához, az olvasók őszinte, hiteles és tényszerű tájékoztatásának feladataihoz.

És még mindig a tényszerű tudósítást folytatva. E kétnapos konferencián többek között részt vett az az újságíró-delegáció is. amely a szovjet fél felhívása nyomán. az évforduló okán és ürügyén végigjárta azokat a szocialista országokat, ahol annak idején Lenin élt és dolgozott, azokat a városokat, községeket, amelyeknek múltbeli történelme és jelenkori története elválaszthatatlan a szocialista forradalom győzelmének vezéralakjától. A bolgár, a cseh s szlovák, a lengyel, a magyar, az NDK-beli, a román és a szovjet szövetség képviseletében riportúton részt vevő újságírók Berlinben, Sassniszban, Stralsundban,

Lipcsében, Prágában, Pilzgn- ben, Varsóban, Krakkóban, Poroninban, Zakopánéban, Moszkvában, . Uljanovszkban. Leningrádban jártak — hogy csak a legfontosabb városokat, településeket említsem — megtéve vagy tizenötezer kilométert repülőgépen, vonaton, autóbuszon. Már ennyiből is kiviláglik, hogy Lenin forradalmi tevékenysége nemcsak időben, de térben is hatalmas volt. a már ismert és az újabban megismert dokumentumok meg csak aláhúzták, hogy elméletileg, szellemileg pedig szinte felmérhetetlen.

Ne vélje az olvasó, hogy e nemzetközi újságírócsoport riportkörútja valamiféle zarándoklat lett Volna a lenini emlékhelyeknél. Tisztelet- adás mindenképpen, új benyomások szerzése, számunkra új, vagy kevésbé ismert dokumentumokban való tájékozódás és immáron tájékozottság — az feltétlenül. A négy országon át vezető lenini stációk voltaképpen a korszerű, elvszerű és élményszerű megemlékezés színhelyei voltak. Szembesítése a lenini eszméknek a ma valóságával, az elveknek a gyakorlattal, szembesítése a ma frissen szerzett élményeinek a tegnapi, tegnapelőtti tapasztalatainkkal —, egyszóval bepillantás és rálátás a négy bejárt ország életének számos területére.

A majd egyhónapos riport- körűt időben s nem kevés, de helyeit számolva mindenesetre oly tekintélyes, hogy jómagam aligha vállálkoz- hatnék arra:’ adjak akár megközelítően is teljés képet a nyolcvanas évek elejének négy szocialista oíjzágáról. Mit tehet az újságíró, ha a bőség zavara környékezi ? „Rákényszeríti” az olvasót,, hogy ő azt olvassa, amit önmagára kényszerítatt a riporter: hogy mit és miről írjon! Bízván abban, hogy az NDK, Csehszlovákia, • Lengyelország és a Szovjetunió életének egy-egy területéről szólván legalábbis irányt adó képet tud így nyújtani a világ dolgai iránt érdeklődőknek.

— Mit mondjak és éppen önöknek a lenini eszmék diadaláról ebben a városban? — így V. N. Szverkalov, az uljanovszki megyei titkár, akinek az volt a feladata, hogy tájékoztatót adjon mindarról, ami csak érdekli

az ide sereglett újságírókat — Mit mondjak? — túrt bele alig őszülő dús fekete hajába. .. — Azt hiszem, a legtöbbet most és itt ezzel a várossal mondhatok. Ez Szimbirszk volt azelőtt. 30 ezer lakossal, még vasútja sem volt. Most majd hétszázezren laknak itt, autógyártása, nehézipara az ország kiemelkedően fontos városává emelte Uljamovsz- kot... Nagy és mélységes a tisztelet ebben a városban Lenin iránt, de hiszen ez érthető. Csakhogy a tisztelet nem merült ki a tisztelgésben —, tette hozzá nyomatékkai —, hanem az alkotó munkában valósul meg, .. Együtt dolgoznak itt a városban proszok, tatárok, csu- vasok, mordvinok... Tarka világ ez. Szép világ.—

Szép vi-lág.

Szép a világ, ha doígos és alkotó. Hogy milyen szép,, milyen dolgos, milyen alkotó ez a világ — erről próbálok im majd számot adni.

Gyti rkó Gséwa

(Evhptrrhjmfk)

A legrosszabb évjárat

Az elmúlt esztendő talán az utóbbi évtized legrosz- szabb évjárata volt a zöldborsótermelésben. A májusi aszály virágzásban találta ezt a fontos növényt is, így a borsó nagy része ‘’később kipusztult. A Hatvani Konzervgyár irányításával tavaly négy megyében: Heves, Pest, Szolnok és Nográd megyében 2481 hektáron termeltek borsót a közös gazdaságok. A kedvezőtlen időjárás miatt azonban, csak 1846 hektárról tudták betakarítani a termést.

A konzervgyár 8320 tonnára szerződött a gazdaságokkal, az aszály miatt csupán háromezer tonna zöldborsót tudtak átvenni és feldolgozni. Ebből is legkevesebb Heves megyében termett, mindössze 168 tonna, miután sem a zagyvaszántói szövetkezet, sem pedig a Nagygombosi Állami Gazdaság nem tudott többet betakarítani. A legnagyobb mennyiségű borsóit, 1025 tonnát a Pest megyei gazdaságok szállítottak Hatvanba. Ez sem biztosította az igényeket, így a konzervgyáriak csupán 36 százalékra telepítették zöidfoarsóböl a

felvásárlási tervüket! A gyár az üzemekből küldött nyersanyagból dobozokba és üvegekbe csomagolt terméket készített, amelynek csaknem 90 százalékát a Szovjetunióba, valamint a Német Demokratikus Köztársaságba exportálták.

Korszakváltás a technológiában

A zöldborsó iránti hazai •igények és a jó exportlehetőségek már korábban felhívták a figyelmet a termelés problémáira. Annak ellenére, hogy korai növény és viszonylag tűri a hideget is, a kisebb talaj menti fagyokat, mégis keveset törődnek vele! Nagyobb megbecsülést érdemelne ez a növény és jobb taláj viszonyokat, mint ahová jelenleg vetik a gazdaságok. Miután korai érésű, így korán le is kerül a földekről, ezért az őszi vetésű növények jó elővetemé- nye.

Becslések szerint a borsó után kerülő búza terméshozama hektáranként 0,5-—0,8 tonnával több lehet. Nem beszélve arról, hogy termés- technológiája szinte teljes egészében a gabona géprendszerére épül. A technológiában a 70-es évtizedben korszakváltás következett be, miután ebben az ágazatban is kialakult az ipars.zerű termelés. főleg a betakarítás és a szállítás könnyítésére. Megyénk gazdaságai közül a legnagyobb zöldborsótermelő zagyvaszántóiak tagjai a Gö- .döílői Búza- és Borsótermelési Rendszeriek.

A Hatvani Konzervgyár körzetében levő négy megye gazdaságaiban megkezdődött a zöldborsó vetése, amelyet áprilisban be is fejeznek. Korszerű, intenzív holland és magyar fajták kerülnek a földekbe, amelyek hektáranként négy-öt tonnát adnak.

A vetéshez 600 tonna magot

használnak fel a nagyüzemek.

A konzervgyár a gazdivá gokkal kötött korábbi sz<- ződések alapján a már említett négy megyében b- idén 2275 hektárról 790i tonna zöldborsót Vár. El elegendő lesz a terv teljesítéséhez. Ebben az évben a tavalyihoz képest az üzemek több mint száz tonna zöldborsóval kívánnak kevesebbet termelni, amit ázzál indokolnak, hogy a múlt esztendőben nem volt gazdaságos és jövedelmező ez a növény.

Növelték

a felvásárlási árat

A gyár pedig várja a terményt, és ezért az üzemek is sokat tehetnek. A szakaszos vetéssel például a folyamata^ érést biztosíthatják. A jövedelmezőséget. növelheti adottságokhoz igazított fajta- választás és a technológiai fegyelem pontos betartása. A januárban életbe lépett új közgazdasági szabó11io; órendszer alapján,' növelik a zöldborsó felvásárlási árát, amely ösztönzően hat a termelésre.

A minőségtől és a szemnagyságtól függően kilónként 2,8Ö-tól 6,80-ig lesz magasabb a felvásárlási ár. Tavaly mázsánként átlagosan több mint ötszáz forintot fizetett a gazdaságoknak a Hatvani Konzervgyár. Az idén ez várhatóan több lesz. A gyárban, áprilisiban látnak hozzá a zöldborsót íél- dolgozo- gépek javításához, amely másfél-két hónapig tart .majd. Május 20-tól 'próbaüzemet tartanak és műszakilag ellenőrzik a felkészülést, július 10-én pedig kezdődik a zöldborsószezon, és egy hónapon át fogadják a termest a gazdaságoktól.

•

Men túsz Károly

Kodmönben,

kendőben a városházán

I GY0NGYSZ0V Áruház kapta az első dijat

A XII. partkongresszus és nazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére, a KPVDSZ Heves megyei Bizottsága, a MÉSZÖV megyei elnöksége és a megyei tanács kereskedelmi osztályának szervezésében februárt ban rendezték meg a különböző kereskedelmi üzletek kirakatrendezőinek megyei versenyét.

A tegnap délután a 55U3ZÖV egri székhazának tanácstermében megtartóit eredményhirdetésen a díjakat Miskolczi László, a me- mm tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője adta át. Az első díjat a Gyöngyszöv Áruház kirakata kapta meg, amelyet Volent Miklós tervezett. A versenyben második helyezést ért el az egri Centrum Áruház, harmadikat pedig az egri Napsugár Áruház szép kivitelezésű kirakata. A MÉSZÖV elnökségének, küiöndi- jában részesült az egri, szövetkezeti áruház, valamint a gyöngyösi' Fő téri élelmiszer- bolt kirakatrendezője. _ A KPVDSZ .különdíját kapta a gyöngyösi Áruház kirakatatAmikor munkahelyén, az Egri Csillagok Termelőszövetkezet központjában kerestem, először nemigen akarták érteni, kiről is van szó tulajdonképpen: ■

— Nagy Istvánná, Nagy Istvánná... Persze, hát a Piroska néni! A Baktat úti telepünkön találják meg. Nyugdíjas,, de bejár még hozzánk dolgozni, az ottani portást helyettesíti.

A telep közepén álló portásfülkéből felnémeti' népviseletbe öltözött, bőszoknyás asszony lép elő, leinti az idegenre acsarkodó kutyákat, mosolyogva üdvözöl és betessékel.

Szinte kérdezni sem kell, máris körzetéről, tanácstagi munkájáról, Felnémet gond- , jairól és saját életéről beszél.

— A peremkerületek sajnos hátrányban vannak, nem könnyű 'ott a tanácstag dolga. Két malomkő között őrlődünk, mert -ismerjük az ■ egész város lehetőségeit, fejlesztési elképzeléseit —, de azt is, mire van szükségük az itt élőknek. Mire is? Sajnos nincs ABC-áruháza ennek a városrésznek. Igaz, szerepelt az elmúlt évek tervéi közt. de hadakoztunk az akkori elképzelések • ellen, mert három lakást le kellett volna miatta- bontani, ösz- szeütközött az áfész érdeke és a mi szándékunk: mi máshol szerettük volna építtetni. ezért húzódott el a megvalósítás. Sokan építkeznének nálunk, de egyelőre tilalom alatt áll a körzet. pedig kétszáznyolcvan család várakozik sorára. Járda sincs még minden utcában, erre is gondot kéne fordítani. Aztán baj van a szemét elhordásával. állítólag a városgazdálkodásnak

nincs élég járműve hozzá, de még ilyen körülmények között is szervezettebbé lehetne tenni. Azért szívderítő dologról • is beszámolhatok: vezetik már a tiszta, jó ’ ivóvizet, amely az egész lakosság örömét hozza.

— Felnémetet különben nyolcán képviseljük a városi tanácsban. Nem lehet azonban csak egyik, vagy másik körzet érdekeit nézni. Amit hallok az emberekről, amilyen gond van körülöttem. arról mind beszélek a tanácsüléseken. Azelőtt a népfrontnál dolgoztam, még a megyei bizottság tagjának is megválasztottak. Amikor leköszöntem, akkor javasolt a felnémeti ■ bizottság tanácstagnak. Itteni születésű vagyok, itt laktam világéletemben, ismerem a helybeliek gondjait, így hát elvállaltam. Nem ez az egyetlen társadalmi megbízatásom. Népi ülnök is vagyok a járásbíróságon. Oda meg a munkahelyem, a tsz küldött. Úgy történt, hogy egyszer ott kapálhattam a kertben, s ■jött a főkönyvelő, hogy rám gondoltak. Én erre rögtön mondtam:

— Esztikém, nem lesz kicsit sok? — Dehogy — mondta ő. — Közülünk senki nem ért az ilyesmihez any- nyira. mint te.

Igaz, ami igaz: ha tanulhattam volna, csak jogász leszek, A régi világban azonban csak hat osztályt jártam ki: köny-vre sem telt, olyan nagy volt a szegénység. Ügy lettem osztályelső, hogy a szomszédba jártam tanulni a leckét. Később meg mindig dolgozni kellett. Lánykoromban rendszerint fontam" csak akkor olvashattam. ha az anyám egy kicsit kiment. Ha észrevette, hogy olvasok, akkor meg

vágta a sutba a könyvet. Aztán tizenhét évesen férjhez mentem, megint csak mindig munkában voltam. Az jelentette nekem a legtöbbet, amikor bejött a vezetékes rádió, akkor nyílhattam ki igazán, a világra. Már majd nyugdíjas voltam, amikor újra beültem az iskolapadba és még két osztályt elvégeztem. Azóta továbbképzésekre járok, meg újságokból, tévéből és rádióból tájékozódom.' Hosszabb könyvhöz nincs türelmem. Mondták már nekem sokszor:

— Vedd le már ezt álruhát, Piros, ne járj úgy a hivatalokba! De én csak azt mondtam erre:

— Ha délelőtt jó volt, délután is jónak kell ennek lennie, ne a ruhát nézzék, hanem az embert, aki benne van. Nem is tudnám megszokni egyébként sem azt a szűk ruhát. De nincs is semmi baj, mindenütt tisztelettel bánnak velem.

— Mindenére megvan: amit gondoltam, kezem munkájával elértem. Most 57 évesen is csak azt mondhatom, hogy ha újra kezdeném. sem tennék másként. A fiammal, menyemmel s két unokámmal — boldogan élek. Van egy kis szőlőm, ha otthon vagyok, ott érzem magam a legjobban. Napszámost sohasem hívok, magam művelem, a metszéssel idén már kész is vagyok. Ellátom a háztartást, meg egy kis mellékes is jut a nyugdíj mellé. Nézze ezt a paprikát, magam neveltem, s daráltam, szebb a színe, mint a szegedié. Sohasem tétlenkedem, itt a portásfülkében is olvasgatok, meg kézimunkázom. Talán csak az bánt, hogy megözvegyültem, de hát ezen már nem lehet változtatni...

— A közéleti munka nagyon fontos nekem, amit vállaltam a közösségért, azt szívvel-lélekkel teljesítem. Nagyon nagy- dolognak kell jönnie ahhoz, hogy ne legyek jelen a tanácsülésen. Ha mindenki így vélekedne, nemcsak hetvenszázalékos lenne a részvételi arány, mint legutóbb is. Az előzetes anyagot többször átolvasom, fölkészülök. Az elmúlt tanácsi időszakban talán senkinek sem volt annyi fölszó: ■ lalása, mint nekem, Nem szűnök meg a hiányosságokat két szer-háromszor is elmondani. egyszer csak rákerül a sor,. hogy javítsunk rajta.

Legutóbb a városi tanács épületéből láttam kilépni Piroska nénit, ahogy a bekecsét a márciusi szélben fázósan összehúzta. Bizonyára megint valami hivatalos ügyben járt ott, s most dolga végeztével korát megha- zudtolóan fiatalos lépésekkel indult útjára.

Gábor Lasz*0»

\