Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-18 / 90. szám
Több törődést érdemelnének... Nyugdíjas pedagógusok megyénkben Étkeztetés, diákotthoni ellátás Vizsgálják a népi ellenőrök Fülemülék Évtizedeket töltöttek a katedrán, hivatásérzettől vezérelve nevelték-oktatták a felnövekvő nemzedékeket. Aztán egyszer elbúcsúztatták őket. Talán virág is volt, szép szavak kíséretében, s ők általában utoljára csukták be maguk mögött az iskola kapuját. Lassan elfeledték a valaha olyannyira tisztelt tanítókat, tanárokat, akik egyre nehezebben birkóztak meg sokasodó bajaikkal. Szerencsére ez csak a múlt, a régi idők hálátlan gyakorlata. A Pedagógusok Szak- szervezetének központi vezetősége 1978. májusában alapos tájékozódás után mérlegelte helyzetüket, s olyan határozatokat hozott, amelyek alapvető célja a fokozottabb törődés biztosítása volt. Felkészítés a fordulatra A rendelkezéseket tettek követték.. Figyelemre méltó eredmények születtek megyénkben is. Ez megnyugtató, ugyanakkor az is tény, hogy nem egy vonatkozásban az eddiginél sokkal gyorsabb előbbre lépésre lenne szükség. Sokan keserű érzésekkel távoztak egykori munkahely ükről. Nem ők voltak túl érzékenyek, hanem velük bántak bürokratikusán, lé- lektelenül. Nem kérdezték meg tőlük: szeretnének-e tovább dolgozni. Ráadásul esetenként az ilyenkor illő és kötelező erkölcsi és anyagi elismerés is elmaradt. ■ A pedagógusok szakszervezetének megyebizottsága ezeket az áldatlan állapotokat minél hamarabb fel akarta számolni. Ezért felkérte az iskolákat, hogy vegyék nyilvántartásba az ötvenéves női és az ötvenöt esztendős férfinevelőket. Ez egyáltalán nem formális kívánság volt, hiszen lehetővé tette azt, hogy kiemelten foglalkozzanak velük. Így figyelemmel kísérhetik bérük alakulását, mindent megtehetnek azért, hogy kedvezőbb legyen a nyugdíj előtti időszak kereseti átlaga. A nagy fordulatra fel kell készíteni azokat, akik félnek az öregedéstől, s az azzal járó megannyi bajtól. Az igazgatók velük elbeszélgetve megkönnyíthetik az átállást tudatosíthatják bennük, hogy a búcsú nem jelenti / a hajdani kötődés véglegés megszűntét. Az is igaz, hogy jó. néhá- nyuk szellemi és testi fris- sesége lehetővé tenné azt, hogy továbbra is a katedrán maradjanak, őket — ameny- nyiben erre mód van — ne engedjék el, hiszen tapasztalataik gazdag tárháza az , ifjúság javára kamatozik majd. Egyedül nem megy A lélekölő adminisztráció sajnos végigkíséri egész életünket, ráadásul a hivatalok megannyi fortélyát oly kevesen ismerik. Ebből a szempontból nem kivételek a pedagógusok sem. Ezért aztán általában iskolájuktól reméltek segítséget, jó tanácsokat. Ezt bizony nem mihdig kapták meg, mert a vezetők nem voltak tisztában ■ a nyugdíjaztatás körüli tennivalókkal. A szakszervezet megyebizottsága ezért a TT- elnököket a nyári továbbképzéseken, illetve tanfolyamokon ezekre a feladatokra is felkészítette. Csak így érhető el — szerencsére már ez az általános gyakorlat —, hogy a munkaviszony megszűnte után mindenki időben, kiesés nélkül jusson hozzá nyugdíjához. Az is örvendetes, hogy napjainkban már mindenütt ünnepélyes keretek között válnak meg az idős kollégáktól. Erre rendszerint a tanévnyitó vagy -záró rendezvényeken kerül sor. s ilyenkor a diákok és a szülők is megköszönhetik a sok évtizeden át bizonyított nem mindennapi áldozatvállalást. A hivatalos elismerés sem marad el: a minisztérium vagy a művelődésügyi osztályok kitüntetéssel méltatják a rendületlen helytállást. Egyre többen kapják meg a Szolgálati Emlékér- 'met. Ez dicséretes gyakorlat, csak még általánosabbá kellene tenni, hadd érezzék a megbecsülést azok. akik arra valóban érdemesek. Visszavárják őket A búcsú soha nem köny- nyíí, de elviselhetőbbé teheti az őszinte segítőkészség és törődés, a differenciált fogA Budapesti Madrigálkórus koncertje Egerben Az egri közönségnek sokáig emlékezetes marad a hétfő este, amikor a Budapesti Madrigálkórus lépett föl a Filharmónia sorozatában. Szekeres Ferenc nemzetközi szinten is előkelő helyen jegyzett tizenhat tagú kórusa nem győzte adni a ráadásokat, akkora sikert. aratott. Á forró fogadtatásra rászolgált ez az együttes. Olyasmit hoztak ezeK a kitűnően képzett énekesek a XVI—XVII. századból, amit mi mór nem úgy értünk és érzékelünk, mint ahogyan az akkori emberek igényelték és szerették: a kis társaságok közös éneklését. A Madrigálkórus több száz műre terjedő repertoárjából egy csokrot nyújtott át az egri közönségnek, úgy mutatva be a kor zenében áradó lelkét, hogy a művek érzékeltessék azt a folyamatot is, amely a kezdetektől • az első operák megjelenéséig ível. A sokszor énekelt Lassus- és Gastoldi-művek mellett Marco Cara, Wilbye PiIkington, Bonnet, Banchieri, Jarzebski szerepeltek a műsoron. S, hogy a magyar muzsika se maradjon el, Kodály Esti dala és Farkas g| Mm&m AUSQ. április IS., péntek Ferenc két kompozíciója zárta a remek programot. Ezt a muzsikát az embert földi valóságában felfedező reneszánsz szülte. A lel.szabadult érzelem bájos zenei formákat teremtett, amelyek bővérűek voltak és a derűt árasztották. A sokszínűséget, a szinte anyanyelv szerinti közvetlenséget kaptuk a műsorban. Lugosi Melinda két áriát adott elő Vivaldi Glóriájából. (Domine. Deus — Ja- cundus homok Az antik és a középkori világ szellemi hagyatéka ötvöződik Vivaldinál. A technikailag sem könnyű feladatot az énekes kitűnően oldotta meg: előadásában- életre keltette azt a vidám embert, aki a kor hite szerint könyörög Istenhez. A Magyar Barokk Trió — Csetényi Gyula, Bart ha Zsolt és Végvári Csaba — Telemann a-moll triódát szólaltatta meg. Ez a .kamarazenélés a nagyzenekari produkciókhoz szokott közönségnek talán az első taktusoknál hal -nyabb hatású volt, de a négytételees mű dinamikus előadása ugyancsak magasba emelte a közönség hangulatát. Pándi Mariann bevezetői nemcsak a kort érzékeltették, de a zenetudósnak e muzsika iránti rajongását is. Farkas András lalkozás érdekében mindenkiről nyilvántartó lapot készítenek, s ezeken feltüntették a sajátos gondokat kívánalmakat. A szakszervezeti bizottságoknak köszönhető, hogy volt munkahelyével talán senkinek sem szűnt meg a kapcsolata. Énnek formája szinte helyenként változó, a lényeg azonban az, hogy az egykori tanítókat és tanárokat visszavárják volt kartársaik. Ott vannak a különböző ünnepségeken, pedagógusnapon őket is köszöntik a diákok. Általában szakmai tanácsaikra is igényt tartanak, s ez azt az érzést erősíti bennük, hogy valóban számítanak rájuk. Az is gyakori, hogy a gépkocsi-tulajdonos nevelők elintézik ügyes-bajos dolgaikat. s ha kell. akkor orvosi vizsgálatra viszik őket. Állandó alkalmazásukért csak dicsérni lehet az. intézményvezetőket. Ugyanakkor az is tény, hogy elsősorban a vidéki falvakban igényelnék munkájukat, ám a kijárással való nehézségeket csak kevesen vállalják. A szabad idő hasznos eltöltését szolgálj ák az egri pedagógusklubok. Ilyen működik a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskolán és az egri Megyei Művelődési Központban. Célszerű lenne hasonlókat létesíteni Gyöngyösön és Hatvanban is. Köztudomású, hogy akadnak olyan kis nyugdíjúak, akiknek egyéb mellékjövedelmük nincs, s ráadásul közeli vagy távolabbi hozzátartozóik sem segítik őket. Nekik igen komoly anyagi gondjaik adódnak, s ezeket csak némileg enyhíti a szak- szervezeti segélyezés. Ha az utóbbit rendszeressé és nagyobb összegűvé tehetnék, akkor valóban hathatós támogatást jelentene azok számára, akik megérdemlik azt, hogy emlékezzünk hivatásszere tetükre. értelem- és jellemformáló küldetésük szép sikereire .. Pécsi István A diákok szociális ellátásának helyzetéről kezdett országos vizsgálatot a Központi Népi ellenőrzési Bizottság. Ez mintegy folytatása annak a közelmúltban zárult országos vizsgálatnak, amelynek során a népi ellenőrök fölmérték, — megyénkben is — hogyan készülnek az egyre n épe« eb I» gy érmék k or os z t ál y ok fogadására az általános iskolákban. A népi ellenőrzés szakértői és társadalmi munkatársai a többi közölt arra keresnek yálaszt, hogy melyek a legsürgetőbb tennivalók a diákok tanítás utáni foglalkoztatásának, felügyeletének ügyében, számba veszik a napközis ellátás gondjait, tennivalóit.* Kitérnek a diákétkeztetésre is, utánanéznek, hogy az iskolai konyhák működéséhez megteremtették-e a kellő feltételeket, figyelnek-e a higiéniára, szakképzett-e, ízletes, tápláló ételeket főz-e a szakács. Ésszerűen, célszerűen használták-e föl a tanácsok a diákétkeztetés fejlesztésére fordítható összegeket? Fölkeresik majd a népi ellen- őrik az általános iskolai diákotthonokat is. Afelől tájékozódnak: betöltik-e tszerepüket, meg- feielnek-e a rendeltetésüknek a kollégiumok, otthont nyűjta- nak-e a tanulóknak, s hogy az ellátáson, a tanulmányi felkészítésen túl — nevelőik felkészültsége, odaadó munkája révén — hozzájáruknak-e* a gyerekek személyiségének formálásához, aminek föltétele áz iskolai és a diákotthoni pedagógusok jó együttműködése is. Górcső alá kerül az iskolai közegészségügy helyzete, a környezet, vizsgálják azt is a népi ellenőrök, hogy megfelelő-e a tantermi padok mérete, nem volt-e panasz a fűtésre, jó-e a világítás. Kitüntették a kisiparosokat Tegnap a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban a gyöngyösi és környékbeli kisiparosok ünnepi taggyűlésen köszöntötték legjobbjaikat s fogadták az egész kollektívát megtisztelő országos elismerést. A ,.Kiváló alapszervezet” kitüntetést — amelyet első alkalommal adományoztak s 229 pályázó közül 14-nelc ítélték oda az idén — Molnár József, a KIOSZ országos elnöke adta át Kovács Miklósné körzeti titkárnak. Akik hivatásszerűen foglalkoznak az emberek ügyes- bajos dolgaival, jól tudják, hogy bőségesen vannak még ma is fülemüleperek. Sőt! Szaporádéban a semmiségek miatti harag, torzsalkodás, gyakori a sírig tartó gyűlölködés. — Kérem! Elveszi tőlem a napfényt! Meg akar ölni! Papírt, ceruzát vesz elő és sebtében felvázolja a helyzetét : — Ez itt az én házam, itt van az ő kertje. Namármost! Itt, kérem, itt vannak a fák. Négy, pontosan négy darab fa. és ezek a fák, kérem, lombosak. Tetszik érteni? Árnyékol- r üí. Nekem árnyékolnak, aki a napfényt imádom, és . ha hűvöset akarok, akkor bemegyek a szobába... — Hol dolgozik? — Műszaki ellenőr vagyok. — Mióta szomszédok? — Harminchét éve. Nem is volt eddig semmi, most bolondultak meg, most akarják öregségemre elvenni tőlem a napot. —■ A fákat csak megfelelő távolságra lehet ültetni a szomszéd telkétől. Felcsatlan és ingerülten mondja: — Távolság, távolság! De az a hatalmas lombozat! Miért nem ültet törpe fákat? — Azt tőle tessék megkérdezni. Mérgesen vágja zsebre a noteszt, meg a ceruzát. — Micsodát? Méghogy megkérdezni! Én. kérem, ezzel a gazemberrel, ezzel a gyilkossal szóba sem állok. Ezt csakis hivatalos helyen leh^t elintézni. ‘ ; — Gondolja? — Nem gondolom, tudom! Ha ön akarja. ,. Ha nem utasít vissza, ha foglalkozik az üggyel, akkor rendben lesz minden. Aztán hirtelen kinyitja az aktatáskát és félkilónyi papírt rak elém. Először csak a válaszlevelek fejléceit olvasom: tv, Nők Lapja, tanács, országgyűlési képviselő. — Ez. kérem, jogi eset: ezzel már a bíróság is foglalkozott. .. — Mit gondol? Mi az oka, hogy a panaszát mégis minden fórumon elutasították? — Pontosan azért jöttem most iele, mert eddig mindé nütt elutasítottak! De ön más ember! Érzem, hogy segíteni fog! Ez csak egyetlen eset a sajnos, szaporodó ügyek közül. Ez a két szomszéd harminchat esztendeig békében, megértésben élt. Egy éve valami miatt — apróságon — összekaptak. És azóta: mindenből bajt csinálnak. A panaszos nem is tudja, hogy már a szomszéd panasza is itt van, mivel szerinte azért vizes az ő pincéje, mert amonnan átszivárog. a víz. — Kicsiségek! Igen, de ezekbe a kicsiségekbe lassan belezavarodnak az emberek; Meggyűlölik egymást, elrontják az életüket. Pedig gyakran csak egy megértő szó kellene, egy apró cselekedet. Talán csak egy áthajló ágacskát kellene lefűrészelni és... Szaporodnak a „fülemülék”, és a fülemüleperek. És soha ennyi altatót, nyugtatót nem szedtek* be az emberek, mint napjainkban. Soha ennyi beleg nem fordult meg az orvosoknál, mint most. Pedig gyakran mi magunk is tudnánk a bajunkon segíteni... Szala.v István f Most egyik hajtinesét ős/.re festeti. De a pilótáit babonásak, már egyik se meri feleségül venni. Tanácsolni kéne neki, hogy menjen át egy másik helyőrségbe, ha már így szereti a pilótákat, Öt évvel ezelőtt találkoztak a faluban, s Marija Trofimovna akkor fejébe vette, hogy ösz- szeillő pár lennének. — Hát ez a mi falunk — szólalt meg Marija Trofimovna. Mindjárt azt fogja mondani: „Itt a, szülőházunk” — gondolta Szemjon. — Itt a szülőházunk —■ mondta Marija Trofimovna. Most Szemjon nagyapjának házában lakott, Szemjon fokozta a sebességet. A vezetés hosszú évei alatt jól ■kiismerte önmagát. Még két óráig kitűnően fogja magát érezni. Aztán hajnal előtt kezdődik a fáradtság. A szürke, hajnali fény tompitja a látást. Látja az utat, és mégis ■ aludhat a kormány mellett. Erre a pillanatra már jó előre fel kell készülnie. Szemjon elővette a termoszt. ivott néhány korty fanyar, nagyon erős teát, amelvet Aszja készített. Ez mindig segített raita. A tea után kedve támadt egy cigarettára. Ráaviiitott. bekapcsolta a rádiót, meakereste a ..Majak”-adást. Partizánokról szólt a műsor. Szaburov tábornok beszélt,. A hangja öreges, nehezen vesz már levegőt. A tábornok arról szólt, hogyan szabadították fel a partizánok Ovrucs városát. Szemjon látta a tábornokot a partizáncsapatban. Akkor még fiatal volt. Lovon ült., kubányi kucsmát es lovassági köpenyt viselt. Szemjon minden reggel odaszaladt a tábornok fedezékéhez, és várta, mikor fog lóra ülni. Szemjon szerette volna, ha a tábornoknak olyan szablyája lenne, mint Csa- pajevnek, de a tábornok csak rövid csövű német géppisztolyt hordott. Az idén tavasszal találkozott ,a tábornokkal a Vossztanyija téren A tábornok Moszkva egyik magas épületének a lépcsőjén ment fel. Egy-két lépcsőfokot ment, aztán megállt pihenni. — Dicsőség a szovjet partizánoknak és partizánnők- nek, akik a fasizmus elleni harc. nehéz éveiben ... — ért előadása végére a tábornok. .. . Szem .iont és Trofimot egy iskolába vitték, egy nagv osztályba, amelyben még a régi helyén állt á fekete tábla és Gogol meg Tolsztoj, arcképe. Ügy ötven ember lehetett az osztályban, de elég tágas volt, mert mindenki a fal mellett ült vasv feküdt. Mindenkitől kapott valamit. Csirkét, főtt tojást, házíkolbászt evett, még nyolc szem cukrot is adtak ,-neki, tízig már el tudott számolni. Nem ette meg azonnal az egészet, . három szemet későbbre hagyott. Másnap reggel Trofimot kihallgatásra vitték. Szétvert szájjal jött vissza, az inge aljával törölgette a vért, nem volt zsebkendője. Szemjon ezt , nagyon megjegyezte, mert az anyja mindig adott neki zsebkendőt, és haragudott, ha a kezével, vagy a ruhája ujjával törölte meg a száját. Trpfim odasúgta Szemjon- nak, hogy kéredzkedjék ki vécére. Szemjbn nem akart, mert reggel márt mindnyájukat kivitték és még nem kellett ki men nie, de azért sem, mert éppen focizott egy férfival. Krétával a padlóra rajzolták a kaput, és egy pa- pírgalacsint lökdöstek. Amikor nem engedelmeskedett, Trofim úgy meghúzta a fülét, hogy fájt, . és akkor Szemjon szót fogadott. Trofim kopogott az ajtón, és azt mondta, hogy a kisfiúnak vécére kell mennie. Egy magas policáj vitte ki. Meleg tenyere izzadságtól nyirkos. Szemjon szerette volna kihúzni és megtörölni a sajátját, de a policáj erősen fogta a kezét. A folyo- : ' i Oszipoi£ állt. Szem.jon rögtön megismerte. Ugyanazt a fényes csizmát viselte, sárga., -csikorgó derékszíján pisztolytáska lógott. Szem- jón köszönt neki, Oszipov elfordult, erre ő megsértődött, mart Oszipov éppen felé nézett, amikor Szemjon szép hangosan mondta, hogy „jó napot!”. ■ Az udvaron egy tiszttel .találkoztak. A policáj kényszeredetten vigyorgott és azt mondta: — Herr Hauptmann. a fiúnak -e-e — és mutatta, erőlködött. Szemjon ezt nevetségesnek találta, hiszen ő már nem kisbaba. A policáj a kerítéshez vitte Szemjont, félrehúzta az egyik deszkát, és odasúgta neki: — Mássz át a drót alatt. Ne állj föl. csak kússzál, kússzál. Értetted? Megértetted? — súgta Szemjon. — Értem — mondta Szem- jón. ‘— Ott egy ozvegyasszony fog várni. Értetted? — Igen — mondta Szemjon, periig még semmit sem értett az egészből. Átkúszott a kerítés alatt, és a bojtorjánnál valóban egy öregasszony várta. Futni kezdtek, a folyónál, a sás között egy éles fű megvágta Szemjon ujját. — Szívd ki a sebet! — tanácsolta az öregasszony. Az öregasszony keresztét vetett, mormogott valamit, aztán Ires/.élni kezdett: — Ismertem Nyurkát, az anyádat, nálam lakott, amikor a tanítóképzőbe járt. Az apádat is ismertem. Micsoda deli legény volt. — Az öregasszony elmosolyodott. — Mulatságos. Nyur- kának már volt egy udvar- lója, de jött az apád és már vitte is. — Az öregasszony felnevetett. Egyr'len nagyon hosszú fog árválkodott a szájában, bandzsított és sántított is. Amikor Szemjon először olvasta a vasorrú báburól szóló mesét, az öregasszonyról álmodott és egyáltalán nem félt. Egyébként is minden mesét kitalálásnak tartott, és nem is félt tőlük sohasem. (Folytatjukj
