Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-06 / 55. szám

A közelmúltban a Magyar Nők Országos Tanácsa meg­tárgyalta az MSZMP XII. kongresszusának irányelveit. A tanácskozáson a felszóla­lók többségének az volt a vé­leménye, hogy az utóbbi években tovább nőtt a nők szerepe a társadalmi munka- megosztásban és ezzel együtt növekedett társadalmi meg­becsülésük. Erdei Lászióné, a Magyar Nők Országos Taná­csa elnöke mindenről, vagy­is az aktuális nőpolitikái kérdésekről nyilatkozott. — Hazánkban jelenleg a munkaképes korú nők há­romnegyed része munkavi­szonyban áll. Az összes dol­gozók között a nők aránya elérte a 44,5 százalé­kot. A dolgozó nők mintegy fele a munkásosztályhoz tar­tozik, 12 százaléka a terme­lőszövetkezeti parasztsághoz, 115 százaléka szellemi foglal- lalkozású. Etek az arányok önmagukban is igazolják a nők megnövekedett részvéte­lét a társadalmi munkameg­osztásban. Az MSZMP XII. kongresszusának irányelvei részletesen elemzik társadal­mi és politikai viszonyainkat, azokat a mélyreható válto­zásokat is, amelyek a népes­ség több mint felét alkotó nők életét, társadalmi he­lyét, szerepét befolyásolják. j A: munkásosztály vezető sze- .rftpe, a dolgozó osztályok és I rétegek szövetsége, a szo­cialista demokrácia kitelje­sedése egyben a dolgozó nők társadalmi szerepének meg­növekedését is jelenti. A Magyar Nők Országos Taná­csának alapvető feladata volt ennek elősegítése, ez a feladata ma, és a jövőben is. Megítélésem szerint az el­múlt. esztendőkben sikerült olyan munkamódszereket ki­alakítanunk. amelyekkel ha­tékonyan szolgálhatjuk ezt a célt. Kezdeményezéseinket, javaslatainkat, összegyűjtött tapasztalatainkat rendsze­resen eljuttatjuk a párt és az illetékes állami vezető szervekhez. Ötévenként meg­rendezésre kei'ülő konferen­ciánkon a nőpolitika kulcs- fontosságú kérdéseire hívjuk fel a figyelmet. A nőta- nácsnak és vezető testületéi­nek, munkabizottságainak tevékenysége igazodik a köz­benső időszak aktuális nőpo­litikái feladataihoz. Rend­szeresen végzünk tapa.szta- latszerző vizsgálatokat, így jelenleg például azokat az okokat kutatjuk, melyek a nők vezető tisztségbe állítá­sát akadályozzák. Foglalko­zunk a nők pályaválasztásá-' val. szakképzettségével, a családi gazdálkodás, a ház­tartásvezetési szokások fel­mérésével is. Tapasztalataink szerint kezdeményezéseinket, javaslatainkat szívesen, meg­értéssel fogadják, megvalósí­tásuk mértéke a mi mun­kánk hatékonyságát is jelzi. — A munkaképes korú nők háromnegyed része — aktív munkaviszonyban áll. A nép­gazdaság számos területén nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a nők. Ez össze­függésben van az 1970. évi nőpolitikái határozat végre­hajtásával. Milyen konkrét eredményeket értünk el ezen a téren?-+- A párt politikájának szerves része a nőpolitika is, amelynek újabb, a kor kö­vetelményeihez igazodó sza­kasza kezdődött el a Köz­ponti Bizottság 1970. évi ieb­^J.380. március 6., csütörtök A nők társadalmi megbecsülése Lászlóméval, a MNOT elnökével Beszélgetés Erdei ruári határozatával. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt tíz esztendőben a nőkérdés egyre inkább össztársadalmi üggyé vált. A párt, a kor­mány, a minisztériumok, a tanácsok, szakszervezetek, a vezető testületek rendszere­sen figyelemmel kísérik a határozat megvalósítását. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy társadalmunkban egy­ségesebbé vált a női egyen­jogúság felfogása, egyre rit­kábban tapasztalható a nő­ket nyíltan lekicsinylő szem­lélet. Jelentősen javultak a nők élet- és munkakörülményei, kedvezően változott szociális helyeztük. A műszaki, tech­nikai fejlődéssel számos ne­héz fizikai munka vált köny- nyebbé, s ezzel egyidejűleg bővült a nők foglalkoztatási köre. A határozat óta a nő­dolgozók keresete közeledett a férfiak keresetéhez, de az is igaz, hogy az indokolatlan keresetkülönbségeket még nem sikerült teljesen meg­szüntetni^ pedig a nők bér­helyzetét hátrányosan befo­lyásoló tényezők kedvezően változtak. Javult például a nők iskolázottsági és szak- képzettségi színvonala, növe­kedett a társadalmilag szer­vezett munkában átlagosan eltöltött éveik száma, vala­melyest javul a nők aránya a vezető állásokban, a fizikai munkaterületeken pedig na­gyobb arányban dolgoznak műszakilag megalapozott norma szerint, örvendetesen nőtt a nők közéleti aktivitá­sa, egyre többen vesznek részt a közügyek intézésében, a döntések meghozatalában. Közéleti tevékenységük foko­zódása lemérhető a szocialis­ta brigádmozgalomtoan való részvételükből, a kommunis­ta szombatok, a szolidaritási akciók, a társadalmi munka eredményeiben is. A csalá­dok. s ezáltal a nők helyzetét könnyítette a gyermekintéz­mények fejlesztésének prog­ramja. Legfrissebb adataink szerint a bölcsődés korú gyermekek 15 százaléka, az óvodás korúaknak pedig 85 százaléka kapott helyet ezek­ben az intézményekben. A javuló arányok ellenére sem lehetünk elégedettek, külö­nösen a bölcsődék és az is­kolai napközi ellátás maradt el áz egyre növekvő igények­től. Általánosan elmondhat­juk, hogy a kereskedelmi ellátás javulása, a .szolgálta­tások körének bővülése is hozzájárult a nők életkörül­ményeinek javulásához, még akkor is. ha még városok, kisebb települések esetében tapasztalhatunk színvonalbeli eltéréseket. — Sikerült-e szemléletvál­tozást elérni az elmúlt tíz esztendőben? — Az imént felsorolt ered­mények mindegyike sugallja tulajdonképpen azt a szem­léletváltozást, amit a nőpo­litikái határozat végrehajtá­sa a mindennapi munka so­rán a társadalom csaknem minden tagjától megkövetel. Túlzás lenne azonban azt ál­lítani, hogy ezzel kapcsola­tosan már semmi tennivalónk nincs. Azok a feladatok, me­lyek még megoldatlanok, ép­pen a szemléletváltozás hiá­nyaival kapcsolatosak. Je­lentősen nőtt például a nők aránya a társadalmi szervek és tömegszervezetek alsó és -középszintű vezető testületéi­ben, a választott tisztségvise­lők között, de az indokoltnál alacsonyabb a nők aránya a felsőszintű vezető testüle­tekben és a gazdasági veze­tők körében. Ez az esetek többségében a kiválasztok, il­letve a kiválasztottak, ese­tenként a családi, közvetlen környezet rossz szemléletéből származó ellenállásra vezet­hető vissza. Hasonló okok akadályozzák ma még példá­ul, hogy az egyes népgazda­sági ágakban arányosabb le­gyen a nők és férfiak foglal­koztatása. A lányok lehető­ségei általában már az indu­lásnál korlátozottabbak. Ke­vesebb például a szakmun­kástanuló lányok számára a kollégiumi férőhely, a szülők is nehezebben engedik őket el távolabb eső városba. De a pedagógusok sem mente­sek az előítéletektől, több­nyire a „hagyományosan női” pályákra irányítják a lányokat.. Még a pályaválasz­tási útmutatók sem elég kor­szerűek. A pályaválasztási irányítás korszerűsítése, az is kola rends /.er tov á bb f e j les z- lesztése és a modern ipar szerkezetéhez való igazodás várhatóan javítja majd a fiatal nők szakképzettségének arányát, színvonalát is. — A nők valódi egyenjo­gúságának alapvető feltétele a csalá.di terhek közös vise­lése. a.z igazságos otthoni munkamegosztás. Felméré­seik mutatnak-e előrelépést? — A nők családon belüli szerepét is munkahelyi 'kö­rülményeik határozzák meg. Munkaerő-struktúránk je­lenleg még erőteljesen magán viseli a tradicionális egyen­lőtlenségeket. Ebből adódik, hogy tőként az idősebb, il­letve középkorú családokban vitathatatlanul a nőkre há­rul a családellátás gondjai­nak nagyobbik része, az igazságos munkamegosztás az ő számukra sokkal nehezeb­ben megvalósítható, mint a fiatalok között. Örömmel ta­pasztaljuk, hogy a fiatal há­zasok körében az egyenlő te­herviselés általánossá kezd" válni, egyre több férj, apa is érzi. vállalja a családdal já­ró elkötelezettséget, az úgy­nevezett „kettős hivatást”. Bízunk e kedvező tendencia érvényesülésében azért is, mert ez megítélésünk szerint korántsem a „ki mosogat” kérdésének megoldását je­lenti, hanem azt, hogy a tár­sadalom demokratikus voná­sai a családban, a legkisebb közösségben is egyre jobban érvényre jutnak. — A Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának széles, nem­zetközi kapcsolatai vannak. A világ demokratikus nő­mozgalmaival összehasonlít­va, milyen speciális feladatai vannak a magyar nötársada- lomnak? — Feladatunknak minde­nekelőtt azt tartjuk, hogy a világ demokratikus nőmoz­galmaihoz csatlakozva küzd- jünk a női egyenjogúság sok­oldalú megvalósításáért, nem­zetközi méretekben is. Spe­ciális feladatunk, csak az lehet, hogy a különböző tár­sadalmi berendezkedésű or­szágok számára is bemutas­suk nőpolitikái eredménye­inket, tapasztalatainkat má­sok számára is kamatoztas­suk. Jelenleg,- 11)8 .országgal és mintegy,„120 nerpzeti. és nemzetközi nőszervezettel, szakmai és ifjúsági szerve­zettel tartunk kapcsolatot.. Részt veszünk a nemzetközi demokratikus nőmozgalom­nak a béke ügyéért folytatott küzdelmében, a szolidaritási mozgalmakban. Sajátos esz­közeinkkel keressük és tá­mogatjuk azokat a lehetősé­geket, melyek a világ orszá­gainak, népeinek békés egy­más mellett élését szolgálják. 2. Dilinger később félrehivte Valért. — Miért nem szóltál ne­kem időben? FJ intéztem volna. — Mit? — nézett le VaJÉsr Dilingerie. Nem is akarja ekeket a hülye kérdéseket föltenni, csak kiszalad a szá­ján. Nem is akar pimasz po­fát vágni, csak úgy látszik, a szeme állása olyan. .. Ilyenkor szokta az apja szá­jon vágni. Lesütötte a sze­mét, szinte várta a pofont. — Ne vágj nekem ilyen pimasz pofát! — sziszegte Dilinger. — Elintézem a di­- rival, ha bocsánatot tessz.--n-mmr— lüft-dezte Va­un-. S*Sr megint. — 4to*aeik««tól — mondta CJWmííer a rag. haverkodó hhnmán. —#Nepk.:Mte4. tanár űr — móaÉBm —, mert énne­kewi a kapáméval semmi dol­gom. WSSwnben is csak a flSi veket soro&tatm fel, és márrt tadjuk, a tények ma­kacs dolgok, nem lehet... — Tűnj el a szemem elől! -— üvöltött föl Dilinger. A diri állítólag visszaadta Valér „privát túljegyzéseit”, hogy derítsék ki, mi ez. ösz- szeött valami vizsgálóbizott- ság vagy mi. Az egész isko­la erről suttogott. A kis el­sősök izgatottan mesélték: — Kicsapnak egy srácot, n*ert beolvasott egy tanár­nak. — -tigy fceffl — momel- fca e%r apa —, tótod, milyen igazaim volt, hogy ne le­gyen nagy szád? — Jesszusom — mondta e*«r anyuka —, szegény gyé­nek 1 ígérd meg, hűsom, hogy te sose ewnálRz ilyet! Egyesek seenni épp ideje, hogy rendet cssnátjanak. noi- eidfct végképp ekonószkodik a*s iíltjósrág. Mások szerért ts*ek a riye-valyas tartósok, ahelyett, hogy megtanítanák a gyerekeket rendesen írn.i- olvasni, vagyishát, ami a gimnáziumban keli, ha egy­általán van még fogalmuk arról, mi az: tanítani, szóval ahelyett minden egyébbel foglalkoznak, és ez lesz az ország veszte. Ismét mások úgy vélték, hogy az embe­riségből kiveszett a tekin­télytisztelet, és ennek az lesz a vége, hogy az iskolákat adSbfe-wtóbb be teli - zásni. Néhány jóiért es ült szülő el­mesélte, hogy ebben , az is­kolában még titokban űzik a testi fenyítést, mégpedig azért, mert ennek az iskolá­nak az igazgatója még min­dig egy afféle régi vadem­ber. akikből szerencsére már csak mutatóban akad egy- kettő. Csak Valér szülei nem tudtak semmit. Valér lapí­tott. A vizsgálóbizottságban Horváth igazgatóhelyettes, Vándorné, egy kedélybeteg kövér tanár, valamiint Dilin­ger foglaltak helyet. Mátyus Lívia mint koronatanú volt jelen. Horváth igazgatóhelyettes apróra kikérdezte Valért, mi­lyen nap volt, milyen óra, amikor a följegyzéseket ké­szítette, hogy jutott eszébe, hogy véleményt formáljon egy tanárjáról, borii van vet­te a bátorságot, föl biztatta valaki? Dilinger azt mondta, kikérem magamnak. Ván- dor-né rosszkedvűen fölné­zett: jó, de ki kezdte ter­jeszteni ezt az egészet? Má­tyus Lívia előkapta a zseb­kendőjét, és hevesen kóhé- csehrt kezdett, aztán Valért kiküldték. Mivel own mond­ták neki, . hogy ne vál jon, hát eárt, az ajtón béresestül hallotta a fülmorajló vesze­kedést, Mátyus Lívia kása- hangja most igen éles volt, ahogy kiáltozta: a kötelessé­gemet teljesítettem. Horváth azt gajdolta: szavazzunk már, kollégák, szavazzunk, aztán Dilinger ingerült hang­ja hallatszott: hagyd abba, kérlek, hiszen nincs alterna­tíva! Valér hallgatta egy dara­big a zsivajt, aztán elgyen- gütt, berohant -a «Jatnűna, Fafaragások, festett bútorok A Megyei Művelődési Köz­pont székházában kiállítást rendeztek a Heves megyei fafaragók munkáiból. A kiállításon látható tár­gyakat Eger János, Herczeg Mátyás, Horváth Jenő, Kal­már Zsigmond, Koch Árpád, Kompos Ferenc, Nagy Lász­ló, Rozgonyi Katalin, Sólyom Imre, Strausz István és Var­ga Gábor készítették, míg az apróbb bútorokat, fali­szekrényeket, bölcsőt Gól Sándor asztalos állította ki. A festett bútorok Gelsei Sán­dor szépérzékét dicsérik. Ez a kiállítás nyilvánossá­got jelent azok számára, akik a Megyei Művelődési Központ keretén belül stú- diószerűen foglalkoznak a fa megmunkálásával. Falusi, népi figurákat faragnak nép­viseletben. A ma már egyre ritkábban látható falusi fo­gatokat örökítik meg, kocsi­ba fogott lovakat, ökröket, tehenekét mintáznak, fognak be a rudak közé és mellé. Karikásostorhoz nyelet farag­nak, pásztorbotot ékítenek levélmotívumokkal. Faragott tálakat, kabalákat; villákat raknak az asztalra, falusi életképeket mintáznak táb- laképszerűen a falakra. Csíz utó hú zó kis bakot is ösz- szeeszkábál.nak. Az ok: a maguk naiv módján szeret­nék kifejezni, formába önte­ni, az utókorra hagyni azo­kat a ma már egyre ritkáb­ban látható szerszámokat, apróbb-nagyobb ládikókat, ostorokat. pásztorbotokat, amiket a falusi világban, az alföldi pásztorkodásban, az erdőn,, a földközelben élő emberek használlak munka közben. A kiállítók között vannak fiatalok és öregebbek, lá­nyok is, akiknek ez a közlé­si forma művészi foglalko­zást jelent és azt az ösztö­nös Ősi mozdulatot, ami a fához viszi közelebb az em­bert. És a lelkét. Ez a fa­faragó kis közösség nem is tartja egyéni teljesítmény­nek azt, amit csinál sze­mélyenként. Nincs is alko­tói címke téve az egyes tár­gyak alá, mert úgy érzik, hogy ezt a- nekik kedves munkát egymást tanítva-tá- mogatva, közösségben és a közösségért teszik. A naiv hangvétel, a részletekben itt-ott megcsillanó egyénités és finomabb mintázás azt magyarázza, hogy a hit és lelkesedés modorosság és művészkedés nélkül érvénye­sül ezekben a munkákban. A kiállítás másik részét a festett bútorok alkotják. A kék szín uralkodik ezeken a darabokon és azok stili­zált virágmotívumok, amik­nek a mintáit — elődjeit jól megfigyelhette a tehet­séges Gelsei Sándor. A min­tázatokban mindenütt ural­kodó szimmetria és a ke­mény színek komoly össz­hangot és zárt formarendét biztosítanak ezeken a szek­rényeken. Nem országos látnivaló ez az apró tárlat. Inkább üze­net azokról a lelkes és a művészi fomrát kedvelő fa­faragókról, akik az alkotás örömét összekapcsolják az­zal a motívum-mentéssel, amit az elmerülő falusi, al­földi múltból, a pásztorko­dásból még magukkal hoz­tak — a. fafaragáshoz. (farkas) magára zárta az ajtót, és a tartály sűrű húzogatása mel­lett, az öblítővíz jótékony zubogásának zaja mögé me­nekülve alaposan kibőgte magát. Mikor újra behívták, már hetyke volt és elszánt. \ — Hajlandó vagy megbá­nást tanúsítani ? — kérdez­te hosszú beszéde végén Horváth tanár úr. — Vissza­vonni a csúf szavakat? Valért ez az igazságiUtla»- ság vérig sértette, Gyöiyyö- rűszép csúf szavakat hasz­nálhatott volna, de ezáltal nem tette. A fogalmazvány csinos volt és jólfésült, eme ezek itt... — Csak a véleményemet írtam le,.az igazat! — mond­ta gőgösen. — Micsoda megátalkodott kölyök! — csodálkozott Ván- dorné. Hírnök jött, hogy a diri .hivatja Válási. Körülállták. Egyetértettek abban. hogy most ^aztán kicsapják. Csak Rapcsák jegyezte meg a ma­ga bumfordi módján: ha mégse, Vonalzó akkor is meghúzza. Néhányan helye­seltek. Meg bizony. Hacsak valami közbe nem jön. Rá­esik egy tégla a fejére vagy ilyesmi. Vagy szül egy gye­reket. Bár a legvalószínűbb, hogy Valér öt perc múlva ki vám rúgva. Részvevőén i-b.isei-k-K a folyosókanyarig. A diri komoran ült az asztalnál. Sovány, aszott kis arcából két apró, vizeskék seem meredt Valéria. Még sose nézte meg ilyen közel­ről és ilyen hosszan a dirit. Kétségkívül öreg manusz volt már. Tulajdonképpen bírta az öreget, csak most olyan roggyantnak, hogyis­hívjáknak látszott, szóval, nem egy észkombájnnak. (Falytatjukl

Next

/
Oldalképek
Tartalom