Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-06 / 55. szám
ffengresaiuatél kengressiusig (3.) Á teljesítmény rangja Séta a víz körül Egercsehiben A szomjazd falu Erősödnek azok az elvigyakorlati szabályok, amelyek beláttatják velünk: fogyasztói szerepünket megelőzi — logikai és időrendi sorrendben egyaránt — termelői létünk, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyünk. S ez azért lényeges, mert a hetvenes években egyre többet igényeltünk fogyasztóként, s ehhez képest, valamint a világgazdaságban lezajló folyamatokhoz mérten is, egyre szerényebb teljesítményekkel próbáltuk meg előteremteni erre a fedezetét. Magyarán: hiteleztük magunknak a növekvő életszínvonalat. Tavaly megkezdtük ennek a különleges hitelnek a törlesztését.-Csökkenő létszám i • f Folyamatos mozgás tanúi 1 lehetünk a szocialista szek- I torban foglalkoztatottak ága- | zati, területenkénti megosz- i lásánál. A szocialista ipariban dolgozók száma 1975 és 1979 között 83 ezer fővel csökkent, s tavaly, az esztendő végén 1,66 milliót tett ki. Négy esztendő alatt az ipari dolgozók csoportja elsősorban Szabolcs-Szatmár- iban, Hajdú-Biharban, Szolnok megyében nőtt, míg Komárom, Veszprém, Csongrád, I Győr-Sopron megyében csök- | kent. A legtöbb ipari ke- I nyérkereső 1975-ben is, 1979- (• ben is Borsodban és Pest I megyében volt, a legkeve- i„ sebb pedig Tolnában és So- 1 mogyban. I Érdekes, s az előzőektől L eltérő sorrendet kapunk, ha '! a tízezer lakosra jutó ipari jj foglalkoztatottak számát vá- J lasztjuk mércének. Ez a I kétségtelenül reálisabb, mert | ez a társadalmi szerkezetre j is fényt vető mérlegelés azt | mutatja, hogy első Komá- | rom ,a második Borsod, a | harmadik Győr-Sopron. A , I legszerényebb arányt Szabolcs-Szatmár és Somogy könyvelheti el. Ami azonban nagyon lényeges: 1975 és 1979 között tovább csökkentek — valamennyi megyét beleértve — az ilyen értelmű különbségek. .Azaz: a X. és XI. pártkongresszusnak a területfejlesztés ésszerűbb irányait, arányait megjelölő határozatai az ipari foglalkoztatásban is éreztetik már hatásukat Hatalmasak a tartalékok A hetvenes években, egészen 1979-ig folyamatosan nőtt a keresők reálbére, s a lakosság reáljövedelme, ám ez utóbbiban mind nagyobb arányt képviselt — tavaly száz forint jövedelemből 28,80-at — a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatás. Mindez egyre kiterjedtebb körű és gazdagabb tartalmú szociális ellátásról tanúskodik. Napjainkban a munkások és alkalmazottak átlagbére 900 forinttal nagyobb, mint a XI. kongresszus esztendejében, az összefoglaló adat persze területenként — és még inkább egyénenként — jelentős eltéréseket sűrít. Mint említettük, növekvő szerep jutott ebben az időszakban a társadalmi juttatásoknak, napi, heti, havi járandóságokra — illusztrációként: naponta a közlekedési dotációra, hetente az üzemi étkeztetési hozzájárulásra, havonta a családi pótlékra — most már a nemzeti jövedelemnek több mint az egyötödét kölijük. A társadalmi gondoskodás kötelezettségeit egyetlen számadattal is érzékeltethetjük: a két kongresszust összekötő esztendőkben 300 ezer fővel gyarapodott a nyugdíjasok száma. Tavaly a szocialista iparban foglalkoztatottak közül a bányászatban és a kohászatban dolgozók kapták a legmagasabb havi átlagbért, míg a legalacsonyabbat a kézmű- és háziiparban, a textilruházati iparbgn levők. Kedvezőnek tarthatjuk, hogy a fizikai foglalkozásúak havi átlagbére az egyéb alkalmazottakénál gyorsabban emelkedett ebben az időszakban, bár hozzá kell tenni : a teljesítménybérben dolgozók aránya az összes ipari keresőn belül csökkent. A hatékonyság javításának ugyanis lényeges eleme a teljesítményt elismerő kereset. Itt hatalmasak a tartalékok, sőt, szinte csak tartalékok vannak, mert annyira bátortalan, kezdeti a hosszú évek óta emlegetett — de ma még alig gyakorolt — differenciálás. A hetvenes évek világgazdasági változásai közepette jelentős eredmény volt az életszínvonal növelése — amit közvetve talán az is bizonyít, hogy négy év alatt a takarékbetét-állomány 50 milliárd forinttal emelkedett. Tavaly novemberben például csak munkabérként 19 milliárd forintot fizettek ki a népgazdaság különböző területein dolgozóknak, s nyugdíjakra — az egész esztendőben — 48,7 mifliárdot. Hiba lenne elfeledkezni arról: a XI. kongresszus óta eltelt időben emelték központilag az egészségügyben, a közoktatásban dolgozók bérét, egységesítették a műszakpótlékokat, vált azonossá a népgazdaság minden területén — így a termelőszövetkezeti tagok esetében is — a nyugdíjkorhatár. Azaz: gondjaink és teendőink számon tartása elengedhetetlen. Eredményeinké — nemkülönben. Mészáros Ottó (Következik: A jobbért többet) Mezőgazdasági könyvhónap Pályadíjas könyvíró T Több mint három évtizede I már, hogy szőlészettel fog- ! lalkozik. Noha családjának í nem sok köze volt a mező- I gazdasághoz, ő mégis ezt a j pályát választotta. A kereskedelmi középiskolát befe- ; jezve Budapesten, az akkori i Kertészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Tehetségére : hamar felfigyeltek, főleg a . főiskola akkori nagy hírű ! professzorai: Mohácsi Mátyás és Domonkos János. Így a negyvenes évek végén tanársegéd lett a szőlőtermelési tanszéken. Kriszten György 26 évesen ! a hírneves Katona Zsigmond mellett dolgozott néhány évig. Aztán öt esztendeig a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet tarcali telepén volt tudományos kutató. Érdeklődése a szőlőmetszés és | a -művelés felé fordult Ked- í’venc fajtája lett a furmint. ^ valamint a hárslevelű. Később már Gödöllőn tájt lálni, az Agrártudományi S Egyetem kertészeti tanszé- ! kén, ismét az oktatás szolgált lójaként, ahová, mint a mc- i zögazdasági tudományok l kandidátusa érkezett. Disz- i szertációját még Tarcalon, a i- szőlömetszés módjaiból írta í és védte meg. Életének eddigi legeredményesebb évtizede mégis Gyöngyöshöz fűzi, í ahol az egykori felsőfokú j mezőgazdasági technikum, j majd főiskolai kar tanszék- )■ vezetője és tudományos i* igazgatóhelyettese volt. Alig fél esztendeje, hogy j az oktatást ismét felváltotta i'a kutatással, miután a Sző- 1 lészeti és Borászati Kutató Intézet gyöngyösi telepének vezetője lett. Annak a telepjének, amelyet több mint egy kiévtized alatt irányításával alakítottak ki a Mátrai út menten. Kriszten György azonban nemcsak elismert pedagógus, kutató és műfordító, hanem író is. Most, februárban, a mezőgazdasági könyvhónapra új művel jelentkezett. Tavasztól tavaszig a szőlőben című népszerű-tudományos könyvvel, amelyet 45 ezer példányban adott ki a Mezőgazdasági Könyvkiadó. — Eddig csaknem 70 publikációm jelent meg — magyarázza mosolyogva a galambősz hajú kutató. — Az első 1950-ben került nyomtatásban az érdeklődők elé, amelyet Csepregi Pál egyetemi tanárral írtunk a szőlő élettanáról. A legfrissebb pedig ez a februári könyvem, amelynek rajzait Fehér Miklós gyöngyösi rajztanár és felesége, Tóth Anna készítette. Tulajdonképpen ez a munka a Mezőgazdasági szakmunkáskönyvtár sorozatba készült, amelynek célja, hogy könnyedén, olvasmányosan nyújtson értékes szakismeretet. Tehát bárki : az agrármérnöktől a kiskerttulajdonos orvosig, illetve a szakmunkásig megtalálja mindazt, ami a szőlőműveléshez szükséges. A könyv érdekessége, hogy kézirata a 'Mezőgazdasági Könyvkiadó, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és az Állami Gazdaságok Országos Központjának pályázatán első díjat nyert. Egyszerű stílusa, a szemléltető rajzok sokasága mindenkinek megkönnyíti a gyors ismeretszerzést. — Jeligés pályázaton nyertünk a könyvvel. A tavasztól tavaszig cím. amelyet a kéziratnak adtunk, anngára megtetszett Lelkes Lajosnak. a Mezőgazdasági Könyvkiadó szerkesztőjének, hogy javasolta. hogy maradjon ez a leendő könyvnek is a címe, Az egyszerű, közérthető fogalmazás nem idegen tőlem, hiszen évek óta a mezőgazdasági szakközépiskolákban oktatják az általam írt kétkötetes Szőlőtermelés című tankönyvet, amit diákoknak készítettem. Aztán népszerűtudományos könyvet íntam a szőlőoltásról és a -metszésről, legutóbb pedig négy esztendeje a könyvhónapon jelent meg Szőlőlugas című munkám. Közösen fellapozzuk az új könyvet. — Ha összeadom ennek a műnek a megírására fordított órák számát, azt hiszem, legalább két hónapot tesz ki. Főleg az estéket, a szabad szombatokat és vasárnapokat fordítottam erre, lemondva másról, főleg a szórakozásról. Fehér Miklós kollégám és felesége, akik a szemléletes rajzokat készítették, jó partnernek bizonyultak. Hálás vagyok nekik az eredményes közreműködésért. lényegében tavasztól tavaszig valamennyi fontos munkafolyamatot végigkísérhetünk a szőlőben, nemcsak szavakban, hanem rajzokon keresztül is. A szőlő- műveléssel kapcsolatos módszerek tárgyalása előtt az olvasó megismerheti a szőlő életműködését és a gondozáshoz hozzátartozó italajmű- velést, trágyázást és növény- védelmet is. A könyv tehát amellett, hogy tanulságos, szórakoztató olvasmány lehet valamennyi szőlészet iránt érdeklődőnek. — Kérek egy pohár vizet! — Igyék, kérem, inkább üdítőt, vagy egy fröccsöt, mert sajnos vízzel nem szolgálhatunk. A válasz nem éppen „üdítő”, annál is inkább, hiszen egy vendéglőben, ugye, mosogatni is kell (kellene!?), a a kávéfőző gép sem működik Traubisodával. Pedig dz egercsehi Fekete Gyémánt étteremben valóban nincs víz. Három edényben öblíti el a poharaikat Szántó Istvánná, a helyettes vezető: A vizet marrnonkannákban szállítjuk ide. Vagy Pétervá- sáráról — onnan járunk dolgozni kocsival —, va,gv innen. a falu másik részéből. A kávéfőző gépbe is. Lehetetlen egy állapot! És mit tehetünk? Szinte semmit. Hetente hipózzuk a poharakat, hordjuk a vizet. Be nem csukhatunk, bár a KÖJÁL a melegkonyhát már beszüntette. Így csak hurka-kolbász van. S a forgalom? Megy egyenes ívben — lefelé ... ★ Néhány házal odább, a sarkon áll a Bányász eszpresszó. Ez tart a legtovább nyitva, s az ‘esti műsztalk után van úgy. hogy kétszáz ember is betér ide. Egyszerre. A gond ugyanaz. A cukrászda vezetője, Kisvarga János szerint képtelenség betartani a higiéniát, ha egyszer nincs rendszeresen víz. Az előrelátó törzsvendégek azonban megoldják a dolgot: a poharat hozzák magukkal, így a pult mögötti üvegpol- cokon ott sorakoznak mára „tórzisipohianak” ... A nyári fagylalt is veszélyeztetve van, hiszen víz nélkül még fagyit sem lehet készíteni. A vízhelyzet a községi fodrászüzletben sem „rózsás”. A bányászfeleségek, ha csinosak szeretnének lenni hét végére, bizony zavarba jönnek, mert a fodrász azt rrtomdja: „Asszonyom, ha hoz egy vödör vizet, meg tudom mosni a hajat.” A csöbör vízért pedig néha igencsak meg kell „dolgozni”. Napokig őrizni a csapot. •k Együtt járjuk végig a kutakat Nagy Gusztáváéval, a Heves megyei Vízmű Vállalat kútkezelőjével, ö az, aki naponta ellenőrzi a víznyomást. — A három közül ez a legszárazabb — mutatja az asz- szony az alig fél méteres vízállást. — Ez látja el a bányatelep alsó részét, s a községnek bizony ez a legkritikusabb szakasza. Most még csak hagyján, lassan megindul az olvadás, s kissé fel- töltődnek a kutak, ám ha szárazabb az idő ... Tulajdonképpen Egércsehi- bányatelep úgynevezett alsó részén a legnagyobb a vízhiány. És sajnos több közűiét, intézmény is itt van: az orvosi rendelő, a mér említett vendéglő, fodrász, üzemi konyha. S az emeletes bérházak is! — No meg a sütőüzem — folytatja az asszony. — Ezt csak azért említem, mert volt rá eset. hogy még éjjel is felköltötték a pékségtől: nyissam ki a vizet, hiszen ők nem állhatnak le a munkával, reggelre kell a kenyér. ★ Azt mondják, ott ahol bádik ötéves tervidőszakban három és fél millió forintot irányzott elő a községi vízgondok megszüntetésére, illetőleg a tervre. A község évi 68 ezer forintjából ugyanis nem lehet vízhálózatot létesíteni. S a faluban elsősorban bányásizok, ipari munkások élnek, a lakások 90 százaléka tanácsi bérlemény, s szinte fhindegyik’ben ott a vezetékes víz. A bánya — ameny- nyiben tud segít: ha felesleg képződik tárolójában, akkor 40—50 köbméterrel járul hozzá a jobb vízellátáshoz. A végleges megoldás az lesz, hogy községünk is bekapcsolódik majd a bükki regionális vízműbe, de ez már sajnos áthúzódik a hatodik ötéves terv időszakára. Vagyis a nyolcvanas évek közepére. ★ Egercsehi vízgondjáról sok helyütt szó esett. A falugyű-' lésen, ahol már a lakosok konkrét válaszokat vártak: mikor oldódik meg véglegesen problémájuk. A rádió is közölt egy műsort, s a legutóbb pedig az Országos Vízügyi Hivatal és az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság szakemberei egyeztették a terveket megyénk vezetőivel. Eszerint az az elképzelés. hogy a VI. ötéves tervben két lépcsőben oldják meg a több mint 30 millió forintba kerülő beruházással épülő vízhálózat kialakítását. És addig? Az ősszel elhatározták, hogy egy harmadik kutat is bekötnek. A vízmű vállalat mintegy 200 ezer forinttal járul ehhez hozzá. De természetesen váliaílmak társaEgy kicsit még cifrább eset Kívülállóknak talán moso- lyognivadó is. (Fotó: Szabó Sándor) Kriszten György ezekben a napokban már újabb feladatra készül. A Mezőgazda- sági Könyvkiadó ugyanis társszerzőként és szerkesztőként kérte fel az „Új magasművelési módok a szőlőtermelésben’’ című munka elkészítésére. — Hazánkban az amerikai eredetű és igen korszerű, úgynevezett kettős függönyművelésű szőlőtermelésben szerzett tapasztalatokat ösz- szegezzük majd ebben a könyvben. Ez a módszer már Az egri és a mátraadji borvidéken is terjed, de az alföldi borvidéken a legnépszerűbb. Ezer hektár ilyen ültetvény van Magyarországon. A társszerzők elismert szakemberek, akik jól ismerik ezt a témakört. Így dr. Göblös Gábor. a MÉM Műszaki Iintézetének munkatársa, Gönczi Levente, a Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karának tanára, valamint No- vák István, a Hosszúhegy! Állami Gazdaság szőlészeti ágazatvezetője. Reméljük, hogy a jövő évi mezőgazdasági könyvhónapon már ezt a művet is kézbe vehetik majd az olvasók. Mentns* Kűrrfty nva van, előbb utóbb vízhiány is lese. Állítólag egy tonna kitermelt szénhez több, mint tíz köbméter víz kell. Az Eger cseh i - bán vatel epen azonban „csak” alig tíz éve kezdődtek a problémák. — LegelősEtór 1971-ben apadtak ai a kutak — tájékoztat a közös köziségi tanács végrehajtó bizottságának titkára Szabó Erzsébet. — A megyei tanács az ötödalrmi munkát a bánya szocialista brigádjai, s maguk a lakosok is. Ez mintegy 70 köbméterrel több vizet jelent majd. Ideiglenes megoldásinak egyelőre ezt határozták el. Könnyít ez valamit aiz itt lakók gondjain. Ám, ha szárazabb időjárás lesz? Akkor marad a vödör, ■ a várakozás... ? Józsa Péter Már látok, csak nem értem! Mivel egy újszülöttnek minden vicc új, így nincs abban semmi különös, hogy életem első szemüvegével naponta elszórakozom egy kicsit. Leveszem, felteszem, egyszer az egyik, máskor a másik szárán állítok egy picit, van, amikor csak a jobb, van, amikor csak a bal szememmel nézek át üvegén, de kiszedtem a csavarjait, és egy patikamérlegen a súlyát is lemértem már. Szóval, jól elszórakoztat, jól lefoglaljuk egymást. Szokatlan még, de egészen biztosan hamar megbarátkozunk, mert az írás és az olvasás sokkal kényelmesebb vele, jobban látom a betűt. ez pedig a mi szakmánkban korántsem elhanyagolható szellemi és technikai követelmény. Hogy örömöm mégsem teljes, arról legkevésbé a főorvos úr által felírt, szemüveg tehet. Sokkod inkább azok a szakmabeliek, akik tervezik, gyártják, összeszerelik és az OFOTÉRT különböző boltjaiban forgalmazzák a szóban forgó okulárékat. Mert engem fölöttébb meglepett, hogy a látásomat javító, vagyis az egészségemet védő két darabka üveglapocskáért mindössze 39 forint 60 fillért kértek, a keretért pedig több mint 230 forintot. És csak azért ennyit, és nem ötszázat, hétszázat, vagy ezernél is többet, mert a választék egyrészt mindössze kétféléből állt, másrészt mivel számumra egy olvasószemüveg s«*é0 « legjobb esetben is csak egészségvédő munkaeszközt jelenthet, így a divat miatt akkor sem vettem volna drágábbat, ha megvásárlása előtt öttalálatom lett volna a lottón. Igaz, akiknek megfelel, azok válogathatnak az úgynevezett SZTK-kere- tekből is, amelyeket viszont már eleve olyan formában és minőségben készítik el, hogy száz ügyfél közül kilencvenkilenc minden esetben a drágább mellett dönt. Ahányszor csak a kezembe veszem, mindig megfordul a fejemben: vajon miért ilyen olcsó az üvege, vagyis, ami az egészségemet védi. és mi indokolhatja az egyszerű műanyagból készített és minden bizonnyal szalagszerű termeléssel előállított keretek ilyen magas árát? Még csak tippelni se tudok rá. Mert nem luxuscikk, vegyes üvegiparunk is fejlett és komolyabban aligha lendíthetnek vele népgazdaságunk anyagi helyzetén is. Mindegy! Fő. hagy már jobban látok, és szemüveges társaimmal együtt remélem, hogy egyszer majd valaki azt is elmagyarázza: miért kerül háromszor. négyszer, ötször, tízszer többe a leves, a hús ... —koós— 1980. március 6., csütörtök
