Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
Új magyar film SzáznaT tőbH atíeí, minta — dédanyáinktól ICÜiÖRlÖS Palóc hímzések Mm&wneapM szülőid Főszerepben: Nyakó Julianna A téma voltaképpen nem új. A javítóintézetek kilátástalan életét Truffaut 400 csapás című klasszikus filmalkotásából jól ismerhetik a mozirajongók. De a néző, aki megtekinti Rózsa János új alkotását, a Vasárnapi szülőket, mégis úgy érzi, mintha ismeretlen, új világ tárulna föl előtte. Hát igaz ez? Létezik az, hogy jószerivel önhibájukon kívül el- tévelyedett fiatal emberkék ennyire reménytelen sors előtt álljanak? Ma nálunk? És a hangsúly az utóbbi két szón van. Mert látszólag a mai javító-nevelő intézetekkel minden olyan remekül ki van találva. Az engedetlen,, csavargó, rossz társaságba került kisebb-nagyobb bűnöket elkövető fiatalokat — okkal, joggal — kiemelik a megrontó környezetből, s fezekre a zárt helyekre küldik. Itt aztán rendezett csodálatos körülmények közt tanulhatnak. művelődhetnek, pszichológusok, pedagógusok, s más szakemberek segítségével készülődhetnek a felnőtt dolgos, békés életre . . . E kép persze tetszetős. Csak ott nem stimmel, hogy még a mi társadalmunkban sem pótolhatja a legkiválóbb intézet sem igazán az otthon melegét. A „bentiek” pedig, akár e film főhőse, Juli, érthető módon eszeveszetten kívánják a családi idillt, a teljes rácsnélküliséget. Megoldás elvileg lenne. Hiszen ezért találták ki,, ezért hozlak létre az úgynevezett vasárnapi szülők, „intézményét”. A különböző szocialista brigádok, kollektívák feladata lenne, hogy a gyerekeket a külvilághoz kapcsolják, egyengessék útjukat a közösséghez, vagy éppen a jövendőbeli munkahelyre. Ám, a legtöbb esetben mindez — ki tudja — miért csak csak" turmalitás marad. A kívülállók — az e .filmben szereplő szövőnő- brigád is — legtöbbszf r félelmekkel. előítéletekkel terhesek, s úgy közelednek a „patronálandókhoz”, hogy azok inkább' lebunkózva érzik magukat, semmint szeretve. Az érzelmi éhség csillapítására, a kitörésre, a változtatásra a gyerekek legtöbbje számára így nem marad más, mint az értelmetlen szökés, az értelmetlen öngyilkosság, s az értelmetlen — embervásár- szerű — férjhezmenetel... Keveset tud a hétköznapi ember ezekről a sorsokról, pedig a téma a legkevésbé sem perifériális. Hiszen ha a törött életekén nem sikerül segíteni, holnapra e gondok megsokszorozódva termelődnek újjá. Ezért nagy érdeme a rendezőnek, hogy a lehető legnagyobb objektivitásra törekedve lépett be az intézet kapuján, gondosan elkerülve a mégkonnyez- tetés vagy akár az elkendőzés buktatóit. Ez utóbbiban persze nyilvánvalóan közrejátszik az is. hogy Rózsa János sikerrel alkalmazta a ma oly divatos dokumenlalista stílus egyes elemeit.- Így többek közt azt, hogy a legfontosabb szerepeket amatőrökkel alakíttatta szívfacsaróan hitelesen. A debreceni, miskolci, pesti és fóti diáklányok mellett szinte halványak voltak az igazi színészek: Pásztor Erzsi. mint brigád vezetőnő. Koós Olga. az igazgatónő, vagy az egyik patronáló, Űjlaky Dénes. Ragályi Elemér a tőle megszokott színvonalon mesterien fotografálta a filmet. ( »> n m n 1 i ) Régen várt és hiánypótló volt a Minerva Könyvkiadó vállakózása, amikor megjelentette — nagyon ízléses, nyugodtan állíthatjuk: művészi kivitelben — a Palóc hímzések című könyvét. A huszonnyolc színes ívet tartalmazó könyv száznál több palóc mintát ad közre. A fnintakincsek összegyűjtésére, sajtó alá rendezésére Tomoa Béláné vállakozott, dr. Varga Marianna közreműködésével. Tompa Béláné neve nem ismeretlen a megyében. Személyéhez fűződik a hevesi és közte a palóc szövésminták összegyűjtése. immár harminc esztendeje járta munkatársaival a megye. a környék falvait, hosv összeszedje a lassan feledésbe menő hagyományokat. s művelésükre, újrateremtésükre megalakította a Hevesi Nénművészeti és Háziipari Szövetkezetét. Nem túlzás mondani, világhírnévre tett szert a hevesi szövés, hímzés, és furcsa mód ugyanakkor hazánkban még kevésbé ismertek a palóc népművészeti értékek. A színes matyó és kalocsai hímzések, mögött háttérben maradt a palócok színben ugyan szegényebb, de mintakincseiben annál gazdagabb öröké. Mondhatnánk, hamarabb ismerte meg a palóc vidék fiatalsága az ország más tálainak népművészeti alkotásait, mint saját örökségét. Az elmúlt két-három esztendőben ugyan már ismertebbé vált. a palóc mintakincs is. a mezőkövesdi Kis- jankó Bori emlékoálvázaton és a Nvírség ,.Gránátalma” népművészeti pályázatain egyre gyakrabban kapott helyet a palóc tájegység is, az igazi ..frontáttörésre” a mintákat széles körben köz- kinccsé tevő könvv megjelenése után számíthatunk. Színházi levél Nem a szolnokiakon múlott Abban már réges-régen megegyeztek a gyöngyösiek, hogy legjobb lenne valamiféle mellékállásban íelfo- gadhi a szolnoki színházi társulatot, mert olyan bensőséges kapcsolat alakult ki a gyöngyösi nézők és a szolnoki színészek között, ami mindkét részre kedvezően hat. A Szigligeti Színház tagjai mindig a legjobbat igyekeznek nyújtani ebben a mátraalji városban, az itteniek pedig nagy örömmel és l'el-felcsattanó tapssal honorálják ezt a törekvést. Persze, a szándék még nem minden, de nyomában a teljesítmény sem marad el a szolnokiak esetében. Badarság lenne azt állítani, hogy éppen egy operett kapcsán volna mód arra, hogy a színház kvalitásait lelmérje bárki. Bár azt is rhondják, hpgy ahogy lehet drámát csapnivalóan rosszul színre vinni, éppen úgy lehet operettet remekül előadni. Mert a műfajokat általában saját tartományukban kell értékelni. Nagyon bölcsnek tetsző kitétel ez, nem ártott felidézni. Mindebből nehogy bárki azt a következtetést vonja le, hogy Abrahám Pál Bál a Savoyban című operettjének gyöngyösi előadásában még a gáncsoskodó sem tudott volna felfedezni semmi hiányosságot. Mert itt is megtörtént, hogy a jó színészi képességű színésznőnek nem volt éppen kifogástalan a hangja, a kiválóan táncoló kolléganőjének is a legtöbb bajt a muzsika okozta. Szóval: sem a zenekar vezetőjét nem irigyeltem, sem a közönséget. De hát. .. lehetett ezen segíteni törekvéssel, jó szándékkal, igyekezettel. Nagyjában-egészében mégis jó kis előadás volt ez, a közönség jól szórakozott, ami nem éppen mellékes dolog. A szolnokiak igyekeztek a látvánvt is biztosítani. Voltak csinos lányok, hol kevéske ruhában, hol többen, voltak jó vágású ifjak, hol többet mutatva izmos muszk- liiaikból, hol kevesebbet, és volt hármas lépcsősor, akárha az amerikai revükben, fényorgonával, fluoreszkálással, csak éppen az okozott gondot, hogyan préseljék be ezt az alkotmányt a kissé szűknek tetsző színpadtérbe. Hát itt van a kutya elásva. Ha olyan díszlettel jönnek, amit a tájolásra barkácsolnak össze, az nagyon szegényesen és kiábrándítóan hat a betöltetlen színpadon. Ha hoznak valódi díszleteket, az pedig... mintha a kamasz kinőtte volna az úttörőavatásra kapott ünneplőjét. Ezért merjük mondani: így sem volt jó. úgy sem volt jó. Olyan fránya méretűre sikerült összeeszkábálni ezt a színpadot, hogy hol nagyobb mint kellene lennie, hol pedig kisebb. Csak soha sem éppen akkora. Falusinak túl nagy, városinak tűi kicsi. Mert spóroltunk. Annak idején, amikor összeszámoltuk, hány milliócska is kell az egész művelődési házra? Hát annyi nem volt. Jött tehát a véső: lefaragtunk innen is, onnan is. Mert igaz a mondás: addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér. Ha pedig ez a takaró éppen a pénzt jelképezi, akkor nincs értelme a sóhajtozásnak. Annyinak kell elégnek lennie, ameny- nyi van. Lett tehát egy szép. hangulatos, mutatós, jól hasznosítható művelődési központja Gyöngyösnek, amibe beleépítették a kifogástalanul kényelmes és modern nézőteret is. csak éppen az egész úgy ahogy van, nem színház. Akik véletlenül, netalán tán eddig azt képzelték, hogy ez a ragyogó épület igazi színház is, most ki, kellett, hogy gyógyuljanak ebből az ábrándjukból. Igaz. nagv kár. de ettől még nem dől össze a világ. Mert a múlt ősztől a mostani tavaszig tíz színházi estére futotta a művelődési központ lelkes szervezőinek ereiéből, ami nemcsak statisztikai adatnak szép. Tíz kellemes színházi este. .. szóval: nincs elégedetlenkedésre okunk. És most már azt is tudjuk, a színpadtér milyen keretet képes nyújtani az előadásokhoz. Érjük be azzal. ... és örüljünk az olyan jó hangulatú estéknek, mint amilyet a szolnokiak szeréz- tek a mátraaljiaknak. 11)80. március 1-, szombat G. Molnár Ferenc mihArj r 1. A kisfiúnak ziháfllt a melle, kis szúrást is érzett a bordái alatt, de olyan ütemben vágott át a tisztás magas szálú, kemény füvein, erdei virágain, hogy egy pillanatra el nem vesztette szeme elől a kutyát. A sárga, fekete, lógó félfülű korcs, zsinórban szaladt a fiú előtit, mint akit biztos cél vezet, mint aki tudja, hova van kötve annak a zsinórnak a vége. Már a fák alatt futottak a száguldás szabadságának eszméletlen örömével, a zártságból kiszabadult életerő lendületével. A fák levelein át beszűrődött a ferdén dőlt sugárzás, aszimmetrikusan torzítva a fák tengelyét, a fehér színű felhőtlen ég késődélutánjának időjelző ragyogásában. A kutya túlszaladt rajtuk, a fiú vette őlfet észre először. A nő hátival rátámasz- kodott egy göcsöntösen nőtt, hajlott ívben emelkedő cserfára, két kezét is hátratette, hogy megemelt lábát jobban tudja egyensúlyozni. A férfi előtte térdelt, és óvatosan tapogatta a megduzzadt bokát, alatta az avarban a nő pántos. magas sarkú, magnezitkék cipője, amelybe immár ezt a bokát nem lehetett visszadugni. — Most mi lesz? — kérdezte a férfi .— Most mi lesz? — rebbent a nő szeme, s talán a hangja is halkan, de ezt a kisfiú nem is hallotta, csak vélte hallani, nézte őket tágra nyílt szemmel, miközben a zsinórból visszatért kutya játékosan ugrált körülötte. s csaholva futott előre a fák felé, a cserfa ágai alá. A férfi fölállt. — Egy kisfiú — mondta tárgyilagosan —, meg egy kutya. — Igen — mondta a nő —, meg egy kutya. Most ml lesz? — Nem tudom — sóhajtott a férfi, majd megfordult szemügyre vette a kisfiút. — Szervusz. — .. .kólóm. — Itt laksz valahol a közelben ? — Igen, apa erdész. Itt lent a völgyben. — Milyen messze? — Nagyon közel. — Van otthon nálatok valaki? — Igen, mindig, apa meg a nagyi. A férfi ránézett a nőre. — Le kell mennünk. Talán ott van telefon. — Igen, persze. A nő előredőlt, ránehezedett a fél lábára, s az egy magas sarkú cipőn már dőlt is volna el oldalt, ha a férfi el nem kapja. — Na, kedves, majd viszem. — Most aztán maga látja kárát, hogy olyan nőket akar szeretni, akin van mit fogni. Hát rajtam aztán van, a fene egye meg. Az egyszerűbb, de szépségükben semmiképp sem kevesebb értékű palóc hírpzés- és szövésminták joggal tarthatnak érdeklődésre számot. A hegyvidéki emberek népművészeti alkotásai — a könyv nyomán remélhetőleg is. merte': bekké és népszerűbbé válnak országszerte. A könyv lapjain elsősorban és nagyobbrészt a kézimunkázó asszonyok között népszerűbb keresztszemes minták kaptak helyet. De ezen túl foglalkozik a könyv a boldogi hímzéssel is, mely mint a kutatások mutatják, egy kissé őse volt a túrái fehérhímzésnek — megjelenési ideje a furái hímzés időszaka elé tehető — s a már . nem egészen kezdők számára útmutatást nyújt a vagdalásos hímzéshez is. A kötet kis töredékét adja csupán a hevesi palóc hagyományoknak, — de a teljesség kedvéért hozzátehetjük, az egész északi palóc vidék hagyományainak —, mégis nagy örömmel üdvözölhetjük, mint kezdetét a palóc hagyományok közreadásának. Hiszen oly gazdag kincs van még feldolgozatlanul, mint a hevesi, átányi, bodo- nyi szövésminták, 'a recski, a szajlai, derecskéi • hímzések, hogy csak egy részét említsük. Mindenesetre nyugtázhatjuk, az első lépés a könyv megjelentetésével megtörtént ahhoz, hogy a palóc vidék népművészeti hagyományai is egy ország közkincsévé váljanak. — deák — — Tudom, mindig karcsú, kismellű, fiús alkat szeretett volna lenni. — Igen, már gyerekkoromban ki nem állhattam a ronda nagy melleimet — Vezess — nézett a férfi kicsit kétségbeesetten a fiúra, beletúrt zilált, ősz hajába, s tanácstalanul toporogta körül a nőt, karba vegye, a hátára, mi módon segítse ahhoz az erdészházhoz, oda le a láthatatlan mélybe. Végül felemelte volna, de a nő kiszakította magát. — Ne — suttogta úgy, hogy az ajkai Végigsúrolták a férfi fülét. — Ne így. Azzal a jobb kezével rácsimpaszkodott a férfi vállára, és így próbált fél lábon ugrálva vele tartani. — Hozd a néni cipőjét, és mutasd az utat. A gyerek kezében már oiit is volt a cipő, szaladt előre, majd megállt, bevárta a három lábú menetet, majd újra előrefutott, s megint megállt. A ház messze volt. Sötétedett már, mikor odaértek, a száraz kemény, faágakból rótt kerítés kis konyhakertet ölelt át, a tágra nyílt kapu mögött egy ősz hajú öregasszony égetett gazt, hullott levelet, fakártevő bogarat. — Nagyi — kiáltott a gyerek —, nagyi... De nem szólt többet, csak nézte az öregasszonnyal együtt odaérkező párt. A férfi gyengéden eltolta a nőt, aki belekapaszkodott a kapu fájába, míg a férfi előresietett. — Elnézést, asszonyom, megsérült a... a feleségem, telefonálnom kellene. — Mutassa meg, legyen szíves, hol a telefon. — Jó estét — mondta az öregasszony. — Bocsánat — mondta á férfi —, olyan zavarban vagyok, jó estét. — Nekünk nincs telefonunk. Mi történt? Ekkor már előrejött: az asszonyhoz, már látta a kisfiú kezében a cipőt, leguggolt az asszony elé, s ő mondta: — Kimarjuk a bokája. Ö, nem ilyen cipőben kell kirándulni jönni. De sebaj, mindjárt megjön a fiam. Addig is jöjjenek be. Helyezzék magukat kényelembe. Teszünk rá ecetes vizes borogatást, nem lesz semnti baj, meglátja. (Folytatjuk)
