Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

Kutatók, gyűjtők a Sarhegysn három ivarosban A múzeum segítői Érdekes és közérdeklődés­re számot tartó témát tár­gyalt legutóbbi ülésén a ci­gányügyi koordinációs bi­zottság. A résztvevők azt 'itatták meg, hogy megyénk három városában miként él­nek a cigányok. Ott voltak a tanácselnökök, illetve azok képviselői, s számot adtak arról, hogy milyen eszkö­zökkel segítik e réteg beil­leszkedését, olykor még ag­gasztó gondjainak megoldá­sát. 1976-ban foglalkoztak ez­zel a kérdéskörrel, így arra is mód'ádódott, hogy mérle­geljék az azóta született in­tézkedéseket. Fokozott törődés Kifejező adatok sora iga­zolja, hogy gyors fejlődés bontakozott ki. Ez azért is lényeges, mert a lakosság száma egyre növekszik, ugyanis az emberek itt re­mélnek biztos munkalehető­séget, s természetesen lakást is. Ösztönösen is sejtik, hogy a falvakban nem lenne ilyen kedvező számukra a helyzet. A gyors beáramlás számos nehézséget okozott a tanácsoknak. A megyeszék­helyen is jól halad a telepek felszámolása. Elképzelhető, hogy a hatodik ötéves terv­ben ez az egészséges folya­mat be is fejeződik. Az ói otthonokba kerülők egy része persze nem könnyen illeszkedik be. Kísért a ré­gi. a beidegződött életmód, s ennek hatása csak kitartó, nagy türelmet igénylő neve- Jömunkával csökkenthető. Ez nem kárba veszett idő, hiszen e téren már szép si­kerekkel is büszkélkedhet, nek például Gyöngyösön. A Szép és a Malom utcákban kertes, egyszobás, hálófülkés, komfortos lakások sorakoz­nak, s ezeket megbecsülik gazdáik, akik nem szívesen emlékeznek vissza a putrik világára. Igaz, a Durandán meg áll a tizenhárom viskó, am az elképzelések szerint 1981 december végére ezeket is lebontják. Legelőbbre talán a hatva­niak jutottak, ez annak kö­szönhető, Hogy már a har­madik ötéves tervben hozzá­fogtak ehhez a nagy figyel­met igénylő és felel ősségiéi - I jes munkához. Sok munkavállaló Rendkívül örvendetes je­lenség az, hogy a férfiak ■ készségesen mennek dolgoz­ni. Tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt egyáltalán nem ez volt a helyzet. A megye­székhelyen élőknek például nyolcvanöt százaléka vállalt miunkát. Az is megnyugtató, hogy a vas- építőiparban egyre többen szereznek szak­munkás-bizonyítványt. ök ragaszkodnak vállalataikhoz, annál is inkább, mert igye­kezetüket, szorgalmukat mind anyagilag, mind erköl­csileg méltatják. Ez arra utal. hogy az üzemek szem­lélete megváltozott, azaz szerencsére a múlté már az. előítéletből fakadó megkü­lönböztetés. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a se­gédmunkások körében igen sok a vándormadár, A lá­nyok és az asszonyok első­sorban otthon maradnak, nehezen vehetők rá arra, hogy kicsinyeiket bölcsődébe vagy óvodába adják, Ugyan­akkor — s ez gyöngyösi vo­nás —, ha akarnának sem tudnának hová elhelyezked­ni. Óvoda, napközi Senki sem vitatja azt, hogy a mostoha, az inger- szegény- környezetben felnö­vekvő apróságok hátrányos helyzetűek, akik sokkal ne­hezebben igazodnak el a tu­dás birodalmában, mint ked­vezőbb körülmények között rajtoló társaik. A . segítség épp azért kell, hogy a nagy­fokú lemaradást behozzák. Erre nagyszerű lehetőség nyílik az óvodákban. Ko­rábban a cigány származású­ak közül meglehetősen ke­vesen jutottak be ide. 1977- ben a három városban még csak hatvanhárman voltak ilyenek. Ma viszont keltő- százán! Egerben a tanács úgy rendelkezett, hogy min­den jelentkezőt — bármek­kora is a zsúfoltság — fel keli venni. Itt beváltak az iskolaelőkészítő tanfolyamok is. A tanulókat szívesen várják a napközibe is. Saj­nos még mindenütt erős a szülők ellenállása, egy ré­szük képtelen megérteni, hogy a pedagógusok fiaik- lányaik egészséges fejlődése érdekében javasolják ezt a megoldást, hiszen délutá­nonként jól képzett nevelők foglalkoznak velük, s felké­szítik őket másnapi tenniva­lóik mind maradéktalanabb ellátására. Az iskolábajárással még mindig baj van mindenütt. Ez akkor is igaz, ha a ko­rábbi időszakhoz képest fej­lődés mutatkozik. A megye- székhelyen csökkent a bu­kottak száma, s kevesebb tanulót kellett felmenteni mint régebben. A múlt tan­évben hét lány mondott búcsút az iskolának azért, mert élettársi kapcsolatot létesített, s terhes lett. Visz- szaesett az igazolatlan hiány­zások száma. Az általános is­kolák közül csak a 3-asban — igaz tizenhat esetben — kellett emiatt szabálysértést •kezdeményezni. Ez egyébként meglehe­tősen kénye« dolog, hiszen a pénzbüntetés az egész csalá­dot sújtja. Ilyenkor — s ez szintén fura — segélyért jelentkeznek, s megélheté­sük biztosítása érdekében kapnak is. Így aztán, amit az egyik kéz elvesz, azt visz- szaadja a másik. Sokkal cél­ravezetőbb, bár olykor szi­szifuszi türelmet, kitartást igényel a felvilágosítás, a meggyőzés. A művelődés fehér foltjai Javult az egészségügyi helyzet is. A telepeken na­gyobb járványos megbetege­dés nem fordult elő. A csa­ládok zöme szívesen fogad­ja a javukra váló tanácso­kat. Általában betartják a Uj köntöst kap az egri szociális otthon Az egri Hajdúhegy Szép- asszony-völgy felé eső olda­lán szép környezetben, szá­zados fenyőktől, szőlőtáblák­tól övezetien található a városi tanács szociális ott­hona. Kisebb kastély, régi íajta nemesi udvarház képét mutatja az épület, amelyet még Csanády kanonok emel­tetett, majd végrendeletében az Orsolva-rendi zárdára hagyományozott. Harminc éve. 1950-ben szociális ott­hont rendeltek be az. épület helyiségeiben. Nyolcvanöt d.Mmmío J9S0. március 29.. szombat idős hajlott korú, elhagya­tott ember kap itt teljes el­látást, egészségügyi gondo­zást. A szociális otthon épülete már eléggé elhasználódott állapotban volt az . utóbbi időben, nem volt megoldott a szobák rendes szellőzteté­se sem. Ezért született döntés a városi tanácson arra, hogy a felújítást nem szabad to­vább halasztani, a munká­latokat mielőbb el kell kez­deni. * A műszaki tervek elké­szülte után, a munkák el­végzését az Egercsehi Építő és Karbantartó Ipari Szö­vetkezet vállalta Belső át­alakításokra kerül majd sor. és új köntöst kap a külső homlokzat is. kötelező védőoltások előirt szabályait, s a csecsemőket — ha idézésre is — rendsze­resen viszik orvosi ellenőr­zésre. Természetesen a telepeken még szükség van esetenkénti fürdetésre, tetvességi vizs­gálatra, fertőtlenítésre, ro­var- és rágcsálóirtásra. Ért­hető is, hiszen a múlt kó­ros örökségét képtelenség máról holnapra felszámolni. Sokoldalú a szociális gon­doskodás. A tanácsok sehol sem feledkeznek meg az időskoruakról. Számuk — ennek elsősorban a kedve­zőtlen életkörülmények az okai — sokkal kevesebb, mint a nem cigány lakosság körében. Segélyben részesí­tik őket, s szociális otthoni elhelyezést is biztosítanak számukra, de ettől az ese­tek többségében húzódoznak. Sajnos közművelődés terén — s erről a szót kérő bizott­sági tagok is beszéltek — bőven akad tennivaló. Ponto­sabban szólva: a korábbi meglehetősen alacsony szint­ről nem sikerült előbbre lép­ni. A művelődési házak és klubkönyvtárak vezetői sokadrangúként kezelik vagy teljesen mellőzik ezt a té­mát. Hatvanban cigány­együttes működött valaha, de megszűnt, s felújítását nem tervezi senki. Ez a ré­teg hiányzik a TIT-előadá- sokról, nincs ott a különbö­ző kiscsoportok foglalkozá­sain. Ez azért aggasztó, mert a népművelők így lemon­danak a felvilágosítás, a szellem és a jellem palléro­zásának nagyszerű alkalmai­ról, kiaknázandó lehetőségei­ről. A különböző tanfolya­mokon elsajátíthatnák az állampolgári ismereteket, megtanulhatnák a barkácso­lás, a főzés, a szabás-var­rás megannyi fortélyát. Jó lenne minél hamarabb tör­leszteni ezt a tetemes adós­ságot. Az elmúlt három esztendő mérlege ettől függetlenül igen jó. A rendszere« segít­ségnyújtás meghozta ered­ményét. A jövő nem ígér lát­ványos sikereket, mégis szí­vós munka kell ahhoz, hogy enure többen találják meg a kiutat a putrik világából. Pécsi István l. Nincs még eg'’ testi „hiá­nyosság”, amellyel olyan ne­hezen békélnének meg az emberek, mint a kövérség­gel. Az az ember, aki elvesz-' tette a lábát, gyorsan hozzá­szokik a térde alá erősített tuskóhoz, és ha egy szép na­pon váratlanul kinőne a lá­ba, akkor valószínűleg nem­csak csodálkozna, hanem neheztelést is érezne. — No, nézd csuk . . . má­szik elő... Ez is a legjobb­kor — mondaná szemrehá­nyással. — Most persze oda­vagy magadtól... Az ember egyszerűen el­felejti leszakított fülét és eléggé hűvösen fogadja (Tudósítónktól) A Mátra Múzeum baráti köre a múzeum céljainak megvalósításához tervszerű­en meghatározott feladatok végrehajtásával ad segítsé­get. A „Cserhát—Mátra— Bükk—Sárhegy természeti képe” című kutatási prog­ramban például a múzeum belső munkatársain kívül húsz külső munkatárs is i'észt vesz. A feladatok és a terület növekedése szüksé­gessé teszi, hogy tovább gyarapítsák a résztvevők számát. Ennek érdekében szeretnék bevonni a kutató­munkába a Berze Nagy Já­nos Gimnázium természet- tudományos érdeklődésű di­ákjait — tájékoztatott Béré- nyi József, a múzeum igaz­gatója. A tanulók az iskolai szünetben, de a tanítási idő alatt is kijárnak a Sárhesy- re gyűjtőutakra, megfigye­lésekre. Az így összegyűjtött anyagokat — muzeuológus irányítása mellett — dolgoz­nák fel az ifjú múzeumba­rátok körének foglalkozása­in. A múzeum közművelődési tevékenysége is szép prog­ramot ígér. Májusban kez­dődik a nyár folyamán öt estére kiterjedő zenei soro­zat „Múzeumi zenés hét­fők” címmel, a barokk zene kedvelőinek örömére. A múzeumi és műemléki hónap megnyitását október 6-ra tervezik. „Lepkék, rova­rok” címmel rendeznek eb­ből az alkalomból kiállítást. Októberben a városban és a gyöngyösi járás községeiben a múzeum munkatársai elő­adásokat tartanak. Az elő­adások szemléltető anyagai­nak elkészítésében, azok helyszínre szállításában a vállalatok segítenek, amelyek Parkírozó, múzeum, étterem Idegenforgalmi tervek Feldebrőn (Tudósítónktól) Feldeb ró leglátványosabb és egyben legjelentősebb idegenforgalmi vonzásté­nyezője az Európában szin­te egyedülálló műemléki templom. Az Országos Mű­emléki Felügyelőség szakem­berei már régóta munkál­kodnak az altemplomnál a rekonstrukción. Éppen e műemlék kapcsán tárgyalta a községi tanács nemrégiben a település ide­genforgalmi helyzetét, hiszen a helyreállítási munkák be­fejezése után fel kell ké­szülni a látogatók fogadá­sára, a turistákra. A terv az, hogy a templom körül kör­sétányt és pihenőparkot ala­kítanak ki. Gondot jelent viszont a járművek elhelye­zése. ezért még ebben az esztendőben a Szabadság tér és a Kossuth út talál-* kozásánál öt autóbusz és húsz személygépkocsi elhe­lyezésére alkalmas aszfaltos parkírozót építenek. A ta­nácsülésen elsődleges fel­adatnak tekintették, hogy az idelátogatók szakszerű idegenvezetést kaphassanak, s ezért felveszik a kapcso­latot az utazási irodákkal. Az ásatások során előke­rült történeti értékek bemu­tatására helytörténeti mú­zeum építését tervezik. In­dokolt lenne továbbá a mű­emléki terület szomszédságá­ban egy étkeztetést is nyúj­tó tájjellegű vendéglátó üz­let létesítése is, mely az idegenforgalom igényein túl a helyi lakosság sz.órako- zási lehetőségét is bővítené. A községi tanácsnál a te­lepülés idegenforgalmi sze­repkörének érvényre jutta­tásában továbbra is számí­tanak a helyi lakosok tár­sadalmi munkájára, a terme­lőszövetkezetek vagy az áfész segítségére. Farkas Csaba környezete együttérző nyi­latkozatait. — Amíg én élek, elég ez az egy. A halaknak egyál­talán nincs, és mégis, nézd csak meg! Például a tokhal — fontja három rubel: pe­dig ennyiért még ránézni sem érdemes — csupa zsír meg bőr. A kövérek ellenben örö­kös mártírok. Amikor egy mord regge­len a hízásnak indult észre­veszi, hogy öltözékének elen­gedhetetlen darabja immár végképp fölmondja az egyez­ségeit hogy magába fogadja múlandó leste nagyobbik fe­lét, és a továbbiakban csu­pán merengő gondolatokat ebreszt tulajdonosában ama idők teljességét illetően, ami­kor lepkét kergetett meg gombozott. akkor elsötétült arccal puhatolózni kezd ben­ső barátainál: — Azt hiszem, hogy egy kicsit ... ööö . . . meghíztam. A benső barát a benső barát farkasa. Megörülvén az alkalomnak, hogy végre va­lami kellemetlent mondhat, alaposan sz.emügyre veszi a kérdező termetét és arcát, majd leplezetlen örömmel osztja meg vele „benyomá­sait”: — Szó a-mi szó, baráfocs- kám. már egészen szét­folysz. — Tényleg egészen? — kérdez vissza csüggedten a szerencsétlen. — Hát hogyne, tipp ideje, hogy te magad is tudj róla. A harmadik tokádat eresz­ted. — És ha a negyediket is — őrről meg a hízásnak in­dult ember —, azt hiszem, nem a tied. En nem keserí­tem meg senki eletet a to­kámmal, nem úgy, mint egyesek az örökös köhécselé- sükkel... — Az egyik kóh évsei, a másiknak meg nö a hasa — sértődik meg a közeli barát és sziszegve hozzáteszi: — csak disznóölés idején ne menj falura, mert leszúrnak! A hízásnak indult ember élete immár megmérgezte­tett. És még ugyanaznap este, amikor elszéledtek a vendé­gek. a házbeliek meg már ágyba bújtak, odaáll a tükör elé és elsötétült arccal szem­léli a hűvös üveget, amely szomorúan és alázatosan mu­tatja a sanyarú valóságot: a tokákat, a gutaütést sejtető bíborvörös reriőket a nva- kán; az egész termetet, amelvnek láttán illuzórikus­sá válik még csak gondolni is az elegáns szabású ruhák­ra. — Eseti változtatni kell! — hengeredik lelkére a ma­lomkőnehéz. horgas hegyű gondolat, amely rögtön kér­déssé is alakul: — de ho­gyan* — Kevesebbet kell enni; ebéd ideiére lefeküdni, reg­geli után kelni. Igen ám. de akkor meg az alvástól hízik. I-ehet éppen ellenkezőleg is: kevesebbet aludni. Sétálni kell, sőt néha futni. Ilyen­kor viszont állandóan éhes. Akkor meg az evéstől hízik. Rendszerint a harmadik lehetőséget A’álasztja: a gim­nasztikát. És mivel a kor­látnak meg a rúdugró-fel­szerelésnek az ebédlőben vagy a hálószobában való fölállítása erős tiltakozóak- ciót váltana ki a háznép kö­rében, a legkevésbé szembe­szökő vállalkozásba kezd: súlyzókat vásárol. egyben patronáló! a múze* umnak. Gyöngyös város ajandekbn * kapta Hermann Lípót festő­művész hagyatékának eg”' részét, száz festményt és | száz grafikát. A festő özve­gyének ajándéka a Mátra Múzeumba kerül, amiből ál-1 landó kiállítást terveznek. Nagyra becsülendő nemest cselekedet az, ha múltunkat, t régiségeinket, hagyománya-* inkát, kincseinket ápoljuk,1 gondozzuk. Ezt teazik azok a vállalatok, szövetkezetek,*, amelyek a múzeum munka-/ jét segítik. A gyűjtőmun­ka kimeríthetetlen, s ehhez a társadalmi segítség nélkü­lözhetetlen. Gyenes István Kiosztották a „szakma kiválé tanulója” verseny dijait A „szakma kiváló tanuló­ja” verseny ered mén yhirde tésére került sor pénteken Kőbányán, a Pataky István művelődési Központban. Idén a KISZ Központi Bi­zottsága, a SZOT, a Munka­ügyi Minisztérium és az Ok­tatási Minisztérium közös rendezésében lebonyolított országos döntőkön 31 szak­mában 831 szakmunkástanu­ló mérte össze tudását, ügyességét. A győztesek és helyezettek külföldi és ha­zai jutalomüdülésben, illet­ve pénzjutalomban részesül­tek. De a nyertesek közé so­rolható az a 170 ifjú részt­vevő is. akik a versenyen el­ért teljesítményükkel kiér­demelték, hogy — tanuló- társaikat megelőzve — szak­munkás-oklevelet szerezze­nek. A díjakat Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyet­tes ad*a át a győzteseknek. (MTI) Vesz a kövér négy nagy súlyt és elkezdi őket reggel emelgetni, mégpedig oly bő­szen, hogy alig teszi le őket. Alulról rögvest fölrohan a szomszéd és elpanaszoljs. hogy nem alhatik a beteg gyerek, ha döngetik a pla­font. — Még csak hathónapos, még nem szokta meg — mondja. A kövér elnézést kér. — Gimnasztikázik — hal­latszik vissza a folyosóról —, dagadtra zabálta magái, és most meg nézze meg az ember, fölforgatja a vilá­got ... Ezek szerint a súlyzógya­korlatokat vagy jobb időre kellene halasztani, vagy a súlyokat az ágyról kellene fölemelni, amely persze két- három • óra múlva zajosan kezd összedőlni. Néhány nap múlva, lemé- retkezve egy megbomlott mérleeen a kövér ember be­ront az ebédlőbe es örömtől repesve kihirdeti a család­nak : — Három fontot leadtam-... Ez már döfi! A család mindig mindent hűvösen fogad. — E három font leadása valószínűleg a fej rovásara történt — találgatja hűvösen az egyik hallgató. — Nem viccelek — három font ... — Hát te zsokénak ké­szülsz, vagy mi? — Ti persze csak nevet­tek ... Pedig tavaszra tény­leg leadok’ tizenegy fontot..i (Folyta tjtitLj Bratka Láeetó fordítás*

Next

/
Oldalképek
Tartalom