Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

__A kongresszusról jelentjük n Központi Bizottság beszámolója Hazánk kiemelkedő jelen­tőségű eseményéhez érkez­tünk el, megnyílt és meg­kezdte munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Feladatom, hogy ismertessem a Közpon­ti Bizottság beszámolóját, amely a kongresszusi küldöt­teknek átadott előzetes, írá­sos jelentés és a benyújtott határozati javaslat figyelem­bevételével készült. A Központi Bizottság, az 1978 áprilisában elvégzett közbülső számvetésében ép­pen úgy, mint most, a felké­szülés időszakában, kritiku­san és önkritikusan elemez­te a pártnak és vezető tes­tületéinek munkáját, ellen­őrizte a XI. kongresszus ha­tározatainak végrehajtását. A Központi Bizottság teljes felelősséggel jelentheti, hogy társadalmunk az öt évvel ez­előtt elfogadott programnyi­latkozatban megjelölt távla­ti célok irányában fejlődik. A pórt a XI. kongresszus ál­tal kijelölt úton haladt. Az előre láthatónál nagyobb ne­hézségeket leküzdve, a szocia­lista építőmunkában jelentős eredményeket értünk el min­den területen. Népünk előbb­re jutott a szocialista társa­dalom építésében, hazánk, a f Pártunk és kormányunk a beszámolási időszakban a XI. kongresszus állásfoglalásai­nak megfelelően végezte . nemzetközi tevékenységét. Hazánk, népünk érdekeit képviselve, a proletár inter­nacionalizmus és a békés egymás mellett élés elvét követve, arra törekedtünk, j hogy hozzájáruljunk az eny­hülés térhódításához, a béke megszilárdításához és a nem­zeti függetlenség, a szocializ­mus, a társadalmi haladás erőinek gyarapításához. Megkülönböztetett jelentő­séget tulajdonítunk a szocia­lista , országokkal fennálló kapcsolatainknak. A szocia­lista közösség országai je­lentős eredményeket értek el az új társadalom építésében, internacionalista összefogá­suk, közös fellépésük döntő tényezője a békéért, a tár­sadalmi haladásért vívott világméretű harcnak. Kap­csolataink a beszámolási idő­szakban egészségesen fejlőd- . tek, és a jövőben is mindent meg fogunk tenni, hogy to­vább erősödjék a szocialista országok egysége. politikai, gazdasági, kulturális és ide­ológiai együttműködése. A Központi Bizottság nagy megelégedéssel ' jelenti a kongresszusnak, hogy az el­múlt öt évben tovább szi­lárdult internacionalista egységünk a világ első szo­cialista államával, az embe­ri haladás ügyének fő táma­szával, felszabadítónkkal, a Szovjetunióval. Sokoldalú kapcsolataink lendületesen fejlődtek, népeink megbont­hatatlan barátsága még erő­sebb lett. Ez nagyszerűen kifejezésre jutott a szovjet párt- és kormányküldöttség hazánkban tett múlt évi lá­togatásának minden mozza­natában. Örülünk, hogy eb­ből az alkalomból ismét Ma­gyarországon üdvözölhettük igaz barátunkat, a béke és haladás ügyének kiemelkedő harcosát, Leonyid lljics Brezsnyev elvtársat. A magyar—szovjet barát­ságnak szilárd alapja el­veink, szocialista cél­jaink, alapvető érdeke­ink közössége. Sokoldalú kapcsolataink, együttmű­ködésünk további fejlesz­tése nemzeti érdekünk. A világpolitikában fontos szerepe van annak, hogy a népek újabb sikereket értek el a gyarmati rendszer ma­radványainak felszámolásá­ért, az újgyarmatosító tö­rekvések ellen vívott harc­ban. A beszámolási időszak tör­Magyar Népköztársaság erő­södött, fejlődésünk a feleme­lő távlati céljainkhoz veze­tő irányt követi. Eredményeinkről szólva, a Központi Bizottság köszönetét mond a párt tagságának és pártonkí- vüli szövetségeseinknek, a magyar munkásosztály­nak, a szövetkezeti pa­rasztságnak, az értelmi­ségnek, egész népünknek azért a helytállásért, cél­tudatos és odaadó mun­káért, amellyel a párt politikájának, a XI. kongresszus határozatai­nak megvalósítását elő­segítette. Pártunk és népünk nevé­ben köszönetét mondunk a szocialista országoknak, a kommunista és munkáspár­toknak, a világ velünk együtt küzdő haladó erőinek, a Magyar Népköztársaság, minden barátjának és jó­akarójának azért a szolida­ritásért, együttműködésért, amellyel népünk munkáját támogatták. A Központi Bizottság ja­vasolja a kongresszusnak, erősítse meg pártunk politi­kai irányvonalát, és a jelen­legi helyzet követelményei­ténelmi jelentőségű esemé­nye volt a szabadságáért küzdő testvéri vietnami nép győzelme, az egységes Viet­nami Szocialista Köztársaság létrejötte. Az indokínai né­pek sikeres küzdelme új helyzetet teremtett Délkelet- Ázsiában. Kambodzsa és Laosz népe előtt is megnyílt az önálló fejlődés, a nerrize- ti_felemelkedés útja. Kádár János ezek után méltatta a nemzeti felszaba­dító és demokratikus fórra dalmi mozgalmak sikereit és kifejezte a magyar kommu­nisták szolidaritását Ázsia, Afrika és Latin-Amerika né­peinek az újgyarmatosítók és mindenfajta agresszor el­len folytatott harcával. Rá­mutatott, hogy hazánk a nemzetközi élet jelentős té­nyezőjének tekinti az el nem kötelezett országok mozgal­mát, támogatja a fejlődő or­szágok erőfeszítéseit a nem­zeti függetlenségük megszi­lárdításáért, társadalmi elő­rehaladásukért. A nemzetközi helyzetet be­folyásoló tényezők között szólni kell arról is — foly­tatta a Központi Bizottság első titkára —, hogy az el­múlt években tovább mé­lyült a kapitalizmus általános válsága, éleződtek a tőkés országok belső ellentmondá­sai, erősödött az energia- és nyersanyagforrásokért, a pia­cokért egymással folytatott harcuk. A kapitalista világ- rendszert tartósan gyötrő pénzügyi válság, a legfejlet­tebb tőkés országokban is mutatkozó gazdasági meg­torpanások, az infláció, a tartósan nagyarányú munka- nélküliség következtében sú­lyosbodnak a dolgozókra há­ruló terhek, fokozódnak a politikai feszültségek. Az a körülmény, hogy a tőkés or­szágokban erősödik az egy­oldalú előnyökre való törek­vés, a protekcionizmus, nö­veli a világgazdasági kapcso­latok bizonytalanságát. Ez kedvezőtlenül hat a tőkés or­szágoknak a szocialista, illet­ve a fejlődő államokkal fenn­álló kapcsolataira is. Az utóbbi időben a nem­zetközi helyzet éleződött, újra a hidegháború ide­jéből ismert hangokat hallunk. A reakciós körök most — az afganisztáni ese­mények ürügyén — általános szovjetellenes, antikommu- nista, a szocialista társadal­mi rend ellen irányuló pro­pagandakampányt folytatnak, és az enyhülés ellen lépnek fel; a moszkvai olimpia el­leni fellépésük is ezt a célt szolgálja. Ami Afganisztánt illeti, mindenki tudja, hogy nck megfelelően jelölje ki azokat a feladatokat, ame­lyek megoldása biztosítja ha­zánkban a szocialista társa­dalom további töretlen fej­lődését. a törvényes afgán kormány a külső fenyegetéssel szem­ben, a két ország közötti ér­vényes szerződés alapján, ka­tonai segítséget kért, és ezt % Szovjetunió — a nemzet­közi joggal összhangban — meg is adta. A Szovjetunió már világosan kifejezésre juttatta, hogy ha a segítség­kérés és segítségnyújtás okai megszűnnek, kész csapatai­nak Afganisztánból való ki­vonására. A jelenlegi nemzetközi fe­szültségek előidézői valójá­ban azok a különböző, a fegy­verkezésben érdekelt, béke­ellenes, a társadalmi haladás­sal szemben álló imperialis­ta erők, amelyek nyomban Helsinki után fokozták tá­madásukat az enyhülés irányzatával szemben. Ezek az imperialista körök sze­retnék megbontani a két vi­lágrendszer között jelenleg fennálló egj'ensúlyt, és az a céljuk, hogy katonai fölény­re tegyenek szert. Ezt vilá­gosan jelezte már a közel- keleti helyzet rendezésére vonatkozó közös, szovjet— amerikai állásfoglalás figyel­men kívül hagyása, s még inkább a NATO 1978. évi, washingtoni döntése a kato­nai kiadások növeléséről, va­lamint 1979. évi brüsszeli ha­tározata, amely új, középha­tósugarú rakéták telepítését irányozza elő egyes nyugat­európai országokban. A fe­szültséget növelik azok az újabb, törekvések, amelyek az imperializmus katonai je­lenlétének további kiszéle­sítését és megerősítését cé­lozzák a világ különböző tér­ségeiben. Mindez súlyos ve­szélyt jelent nemcsak Euró­pa, hanem az egész világ bé­kéjére, és kedvezőtlenül hat az enyhülés további alakulá­sára. A nemzetközi feszültséget növelik a kínai vezetők kül­politikai lépései is. Naciona­lista. hegemonista törekvé­seiktől vezetve, a kínai nép valódi érdekeit figyelmen kí­vül hagyva, nyíltan együtt­működnek a nemzetközi im­perializmus szélsőséges, ag­resszív köreivel. Népünk ha­tározottan elítélte a szocia­lista Vietnam elleni kínai agressziót, amely nemcsak a vietnami és a kínai népnek, hanem a szocializmus álta­lános érdekeinek is súlyos ká­rokat okozott. A nemzetközi helyzet ki­élezésére, egy újabb fegyver­kezési hullám elindítására törekvő imperialista körök tévednek ' számításaikban, amikor katonai fölényük ki­vívását, elvesztett pozícióik visszaszerzését tervezgetik. A történelem nagy ta­nulsága, hogy az impe­rializmus igája, a kapi­talista kizsákmányolás alól felszabadult népek minden körülmények kö­zött megvédik vívmá­nyaikat. Ä Szovjetunió, a szocialis­ta országok békét akarnak, és éppen ezért minden szük­séges lépést megtesznek sza­badságuk, függetlenségük, szocialista vívmányaik védel­méért, békés építő terveik valóra váltásáért. Pártunk és kormányunk úgy ítéli meg a nemzetközi helyzetet, hogy a haladó és békeszerető erők összefogá­sával és aktív fellépésével megvan a reális lehetőség az enyhülés vívmányainak megvédésére, egy új fegy­verkezési hullám elindí­tásának, egy új világhá­ború kirobbantásának meg­akadályozására. A haladó, de­mokratikus, békeszerető erők hatalmasak és növek­szenek; a reakció próbálko­zásai megtörnek rajtuk. Az emberiség egy olyan világ eljövetelében re­ménykedik. amelyben tar­tós és szilárd lesz a bé­ke. A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyen­súlyozott, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Társadalmunk életében a párt vezető szerepe érvénye­sül, a párt és a tömegek vi­szonyét a kölcsönös bizalom határozza meg. A párt poli­tikáját népünk cselekvőén támogatja; erősödik a szo­cialista nemzeti összefogás. Társadalmunk politikai egysége nagy történelmi vívmányunk. Ez az első számú, legfon­tosabb tényezője az eredmé­nyes belső építőmunkának éppen úgy, mint hazánk kedvező nemzetközi megíté­lésének. Népünk a beszámolási idő­szak öt esztendejében is ma­gas fokú politikai érettséget nagy felelősségérzetet és fe­gyelmezettséget tanúsított politikai állásfoglalásaiban, a mindennapi szocialista építő­munkában, a bonyolult helyzetekben, a nehéz fel­adatok megoldásában. Ennek a helytállásnak nagyszerű bizonyítéka, az elemi köte­lességteljesítésen túl, a szo­cialista munkaversenyben, a nemes, közösségi célú, önzet­len társadalmi munkában megnyilvánuló, növekvő szá­Most minden ország, min­den nép érdekének az felel meg, ha a kormányok fele­lősen foglalnak állást, és hoz­zájárulnak a feszültség csök­kentéséhez, a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésé­hez. a biztonság megszilár­dításához, a béke megőrzésé­hez. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel, a Szovjet­unióval, a varsói szerződés többi tagállamával együtt, a vitás nemzetközi kérdések politikai megöldásának hí­ve, támogatja a fegyverke­zési verseny megállítását célzó javaslatokat, azt, hogy az egyenlő biztonság valósul­jon meg a fegyverzet ala­csonyabb szintjén. Minden lé­pést készek vagyunk meg­tenni, amely az általános le­szerelés nagy célja felé kö­zelít. A varsói szerződés szer­vezete — amelynek kereté­ben a Magyar Népköztársa­ság híven teljesíti kötelezett­ségeit — immár 25 éve lát­ja el becsülettel védelmi fel­adatait. A varsói szerződés szervezete nem törekszik ka­tonai fölényre, nem kívánja rákényszeríteni akaratát a másik félre, és — jogosan — ilyen magatartást vár el a szemben álló erőktől is. A Magyar Népköztársaság a helsinki ajánlások megva­lósításáért dolgozik. Azt tart­juk, hogy a tervezett mad­ridi találkozóra Konstruktív szellemben kell készülni. Síkraszállunk egy olyan eu­rópai értekezlet mielőbbi megtartásáért, amely biza­lomerősítő intézkedéseket tárgyalna meg, s eltorlaszol­ná az utat a hidegháború visszatérése előtt. Szükséges­nek látjuk a SALT—II., a hadászati támadó fegyvere­ket korlátozó szovjet—ame­rikai megállapodás mielőbbi törvénybe iktatását, az újabb középhatósugarú rakéták te­lepítésére hozott NATO-dön- tés végrehajtásának felfüg­gesztését, hogy ily módon létrejöhessenek a fegyver­kezést csökkentő további tár­gyalások reális feltételei. Mi — mint ez közismert — a szocializmust építő né­pekkel, a világ haladó erői­vel vagyunk szolidárisak. Ez érvényesül pártunk nemzet­közi munkájában, kormány­zatunk mindennapi külpoli­tikai tevékenységében is. A mú felajánlás és ezek tel­jesítése. A teljes képhez azonban hozzá tartozik, hogy tapasz­talunk közvéleményünkben a .gazdasági problémákkal kap­csolatban, s az utóbbi idő­ben a nemzetközi feszültség növekedése következtében, bizonyos aggodalmat, vala­mint a társadalmunkban fel­lelhető negatív jelenségek miatt, kritikai észrevételeket is. A párt, a Központi Bizott­ság, kormányzatunk, a bi­zalom alapján a valóságos helyzetet tárja közvélemé­nyünk elé, nyíltan szól a problémákról, a nehézségek­ről is, és figyelembe veszi a megalapozott, jogos bírála­tot. Ettől az sem tart ben­nünket vissza, hogy társa­dalmunkban törpe kisebb­ségben ugyan, de akad­nak olyanok is, akik szo­cialista rendszerünkkel, politikánkkal ilyen vágj' olyan okrrál fogva nem ér­tenek egyet ; sőt egyesek kri­tikátlanul átveszik az impe­rialista propaganda szólama­it, lebecsülik népünk ered­ményeit, kételyeket f igyekez­nek támasztani. A kongresszusi felkészülés hónapjai, az irányelvek or­szágos vitája megmutatták, hogy a párt és a nép egysé­ges, eltökélt és bizakodó. szocialista országokkal szoí ros együttműködésre, a fej* lődő, az el nem köte­lezett országokkal ba­ráti kapcsolatokra törek­szünk. A fejlett kapitalista országokkal a békés egy­más mellett élés, az egyen­jogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elve alap­ján, a kölcsönös érdekeknek megfelelő politikai, gazdasá­gi, kulturális kapcsolatok épültek ki. és készek va­gyunk ezeket továbbfejlesz­teni a jövőben is. Minden országnak vannak sajátos érdekei. Vannak azonban olyan érdekek, ame­lyek alapvetően fontosak minden ország számára, füg­getlenül attól, hogy valamely szövetségi rendszerhez tar­tozik, vagy az el nem köte­lezett országok mozgalmához, vagy semleges. A fegyverke­zésre fordított óriási össze­gek mind nyomasztóbb ter­heket rónak a népekre, ezek­nek csökkentésével jelentős anyagi eszközöket lehetne felszabadítani a népek javá­ra, az emberiség égető, és közös problémáinak megol­dására. A béke megőrzése mellett ilyen fontos, közös erőfeszítést igénylő felada­tok: a világ nyersanyag- és energiaproblémájának meg­oldása, a közlekedés fejlesz­tése, a természeti környezet védelme, a föld egyes térsé­geiben a súlyos népbetegsé­gek, az éhínség és a nyomor leküzdése, az írástudatlanság felszámolása. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nemzetközi tevé­kenységét, a Magyar Nép- köztársaság külpolitikáját a jövőben is az internaciona­lizmus, a szolidaritás, a né­pek közötti barátság magasz­tos eszméje és a békés egy­más mellett élés elve hatá­rozza meg. Népünk teljes mértékben támogatja nem­zetközi törekvéseinket, kül­politikánkat. A jövőben is arra törek­szünk, hogy jó hazai munkával adjunk súlyt szavunknak a nemzetkö­zi életben, s így szolgál­juk népünk, hazánk ér­dekeit, s egy ben az álta­lános haladás és a béke ügyét. Közös törekvésünk, hogy a helyes határozatokat következetesen hajtsuk végre, határozottabban lépjünk fel a szocialista építőmunkát hátráltató, a közösség érdekeit sértő jelenségekkel szemben. A párttagság, népünk kész politikánk következetes meg­valósítására, azoknak a ter­veknek, intézkedéseknek tá­mogatására, amelyektől vár­ható vívmányaink megszilár­dítása, az ország gondjainak megoldása, a további fejlő­dést és fölemelkedést aka­dályozó, kedvezőtlen jelensé­gek leküzdése. Kádár János ezek után rá­mutatott, hogy a társadalom osztálytagozódása a legutób­bi öt évben nem változott. A társadalom osztályai és rétegei, a párttagok és a pártonkívüliek. a materialis­ták és a hívők ma nemzeti egységbe tömörülve, egyet­értésben dolgoznak a közös szocialista célokért. Fejlődé­sünket a munkásosztály, a parasztság. az értelmiség alapvető érdekeinek azonos­(Folytatás a 4. oldalon) Mtümsfö 1980. március 25., kedd A nemzetközi helyzet és hazánk külpolitikája A társadalmi viszonyok fejlődése, szövetségi politikánk

Next

/
Oldalképek
Tartalom