Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

A kongresszusról jelentjük (Folytatás a 3. oldalról) sága, a szocializmus építésé­nek fő kérdéseiben megnyil­vánuló egysége, alkotó együttműködése, egymáshoz való közeledése jellemzi. A jelenlegi kedvező helyzet ki­alakulásában meghatározó szerepe van a Magyar Szo­cialista Munkáspárt követke­zetes szövetségi politikájá­nak, amelynek megerősítése és határozott folytatása pár tanknak, népünknek egyaránt érdeke. A munkásosztály az egész nép érdekében eredményesen tölti be vezető szerepét. Po­litikai súlya, állásfoglalása, aktivitása és kezdeményező­készsége, szemlélete és ma­gatartása jó irápyban befo­lyásolja az egész társadalom szemléletét és magatartását. A Központi Bizottság, a XI. kongresszus útmutatásait követve, rendszeresen foglal­kozott a munkásosztály élen­járó szerepének erősítésével, a munkások, különösen a de­rékhadat alkotó nagyüzemi munkások helyzetével. A szo­cializmus építésének elenged­hetetlen feltétele, népünk ér­deke, hogy a munkásosztály vezető szerepe tovább erősöd­jék. Gondoskodni kell arról, hogy a párt-, társadalmi és az állami szervek vezető tisztségeiben, a választott testületekben, a jelenleginél nagyobb arányban legyenek ott azok a tehetséges mun­kások, fizikai dolgozók, akik a társadalmi tevékenységben is aktívak, a termelésben is élenjárnak. A szövetkezeti parasztság szocialista fejlődése meggyor­sult, a munkásosztálynak szilárd szövetségese, becsü­lettel helytáll az építőmun- kábún. A mezőgazdasági ter­melés iparosodása, a munka és az elosztás jellegében be­következett változások is kö­zelítik a parasztságot a mun­kásosztályhoz. A jövőben is elő kell segíteni a parasztság ^politikai öntudatának, köz­életi aktivitásának növekedé­sét, .élet- és munkakörülmé- " nyeinek javulását. Népi államunk legfőbb politikai alapja a mun­kás-paraszt szövetség, amelynek további megőr­zése és még szorosabbra fűzése egész népünk alapvető érdeke. Az értelmiség tevékeny ré­szese a szocializmus építésé­nek. szorosan kötődik a mun­kásosztályhoz^ a szövetkezeti parasztsághoz. Pártunk, egész népünk -nagyra értékeli az értelmiségiek munkáját. Sze­repük társadalmunk általá­nos fejlődésével, a tudomá­nyos-technikai haladással, a kultúra jelentőségének növe­kedésével szoros összefüggés­ben fokozódik. Az előttünk álló feladatok megoldása szükségessé teszi, hogy szel­lemi erőforrásainkat, a szak­tudást, a felkészültséget min­den területen jobban, gaz­daságosabban és szervezet­tebben hasznosítsuk, s foko­zottan igényeljük és bizto­sítsuk az értelmiség részvé­telét a szocializmus építésé­ben és a közéletben. ' Politikánk változatlan cél- , ja, hogy az osztályok és a rétegek tovább közeledjenek egymáshoz, sajátos érdekeik a társadalmi érdek elsődle­gessége alapján érvényesül­jenek, tovább csökkenjen a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti különbség. Pártunk a beszámolási idő­szakban is megfelelően fog­lalkozott a nők helyzetével. Az idei népszámlálási ada­tokból kitűnik, hogy a nők aránya hazánkban 51,5 szá­zalék, közülük a munkavál-* lalási korban levők 79 szá­zaléka munkaviszonyban van, az aktív keresőknek pedig 45 százaléka nő. A nők a munkában, a csa­ládban, a közéletben nö­vekvő hozzáértéssel, tisz­teletre méltó szorgalommal és becsülettel teljesítik a rá­OJ|gÍ£Íg Í980. március 25., kedd juk háruló kötelezettségeket. Társadalmi egyenjogúságuk egyre jobban kiteljesedik. Mégsem lehetünk elégedet­tek, változatlanul nagy fi­gyelmet kell fordítani a nők helyzetére: tovább kell javítani egyenlő esélyeiknek, va­lamint a keresőfoglalko­zás és az. anyaság együt­tes vállalásának gazdasá­gi, kulturális és tudati feltételeit. Ezt elő kell segíteni szak- képzettségük emelésével, szo­ciális intézkedésekkel, a szol­gáltatások bővítésével, a nők társadalmi szerepét lebecsü­lő, maradi nézetek leküzdé­sével. Fontos, hogy a nők aránya — a társadalomban elfoglalt szerepüknek meg­felelően — növekedjék a ve­zető beosztásokban és a vá­lasztott tisztségekben. Pártunk megítélése szerint a magyar ifjúság döntő több­sége híve a szocializmusnak, benne biztosítva látja jövő­jét. Helyzetében, magatartá­sában a társadalom általános állapota is tükröződik. Fel- készültségével és tetteivel bi­zonyítja, hogy lehet rá szá­mítani, helytáll a tanulás­ban, a munkában, becsület­tel teljesíti honvédelmi kö­telezettségét. tevékeny a köz­életben. A fiatalok lendüle­tének, kezdeményezőkészsé­gének, új iránti fogékonysá­gának, tehetsége kibontako­zásának tág teret nyújt szo­cialista rendszerünk. Az if­júságnak ezeket a tulajdon­ságait az eddiginél is jobban kell fejleszteni. Ügy neveljük a fiatalo­kat, hogy a szocializmus rendíthetetlen hívei és lelkes építői legyenek. Az is helyénvaló, hogy a fiatalok — életkori sajátos­ságaiknak megfelelően — sze­retnek szórakozni, fontos azonban, hogy szabad idejü­ket is értelmesen és tartal­masán töltsék el; ehhez min­den lehetséges támogatást meg kell adni. Ugyanakkor nem hagyhat­juk szó nélkül, hogy a fiata­lok körében is tapasztalha­tunk olyan negatív jelensé­geket, mint a közömbösség, egyeseknél a cinizmus, a könnyelmű életre való haj­lam. Ezek megváltoztatható tulajdonságok. Nem szabad le­mondanunk egyetlen fiatalról sem, azoknak is segítő kezet kell nyújtani, akik rossz befo­lyás alá kerültek, a társada­lom peremére szorultak. Az új nemzedékről történő gondoskodás, az ifjúság ne­velése az egész társadalom ügye. Fontos szerepe van eb­ben az iskolának, a munka­helynek, a társadalmi szer­veknek, és sokat tehet ma­ga az ifjúság, az ifjúsági szö­vetség is. A fő felelősség azonban változatlanul a csa­ládé, amely társadalmunknak a legkisebb, de a jövő szem­pontjából is döntő jelentősé­gű közössége. Pártunk, szo­cialista államunk védi és tá­mogatja a család intézmé­nyét. Arra kell törekedni, hogy növekedjék a család szerepe a személyiség kiala­kításában és a szocialista életforma általánossá tételé­ben. Pártunk ismeri a fiatalok valós gondjait. Azért tevé­kenykedik, és arra ösztönzi az állami és társadalmi szer­veket is, hogy a fiatalok kapjanak egyenlőbb esélyt a tanulásban, a pályaválasz­tásban, a képzettségüknek megfelelő elhelyezkedésben, hogy javítsák a családala­pítás, a lakáshoz jutás, az otthonteremtés feltételeit. Társadalmunk .kiegyensú­lyozott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak közöt­ti rendezett viszony is, amely sok figyelmet igényelt és igényel mind az államtól, mind az egyházaktól. Az ál­lam az alkotmány szellemé­ben biztosítja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működésének fel­tételeit. A vallásos emberek egyenrangú állampolgárként vesznek részt a szocializmus építésében, a közéletben. Az egyházak tiszteletben tartják államunk törvényeit, támo­gatják az országépítő munkát. Az egyházak vezetői éppen a közelmúltban állapították meg. hogy az állam és az egyházak kapcsolata az utób­bi években tovább fejlődött, és ma már nem egyszerűen rendezett viszonyról van szó, hanem a nép javára végzett közös munkáról. Az állam és az egyházak mai rende­zett viszonya a közösen ki­alakított megállapodások kor­rekt megtartásának alapján jött létre, és így fejlődhet tovább a jövőben is. A ma­gunk részéről, elvi alapokon, ezen az úton kívánunk to­vább járni. A szocialista alapokon nyugvó társadalmi összefo­gásnak fontos része, hogy az itt élő nemzetiségek hazánk egyenjogú állampolgáraként vesznek részt az építőmun­kában, a politikai életben. Anyanyelvűket szabadon használják, nemzeti kul­túrájuk ápolásához és fej­lesztéséhez megfelelő segít­séget kapnak. A nemzetisé­gek otthonra leltek, jól ér­zik magukat hazájukban, a szocialista Magyarországon. Pártunk a lenini nemzetisé­gi politika következetes érvé­nyesítését fontos elvi kérdés­nek tekinti. Mindent meg­tesz, hogy a nemzetiségiek továbbra is aktív részesei le­gyenek társadalmi, politikai életünknek, megőrizzék és gazdagítsák nemzeti hagyo­mányaikat, kultúrájukat. Ar­ra törekszünk, hogy a ha­zánkban élő német, szlovák, délszláv, román nemzetiségi­ek és a szomszédos szocialis­ta országokban élő magyar nemzetiségiek hozzájárulja­nak népeink barátságának és internacionalista együttmű­ködésének elmélyítéséhez. Népünk történelme úgy alakult, hogy a magyarság­nak mintegy harmada az or­szág határain kívül él; a földkerekségnek szinte min­den táján élnek magyarok. Rájuk gondolva, jó tudni, hogy legtöbbjük lehetőségei­hez mérten'őrzi. ápolja anya- nyelitét, nemzeti kultúráját, hagyományait, becsüli a szo­cialista Magyarországot. Tő­lük azt várjuk, hogy nemze­ti kultúrájukat ápolva, orszá­guk tisztességes állampolgá­rai legyenek, s a társadalmi haladást, a népek barátságát segítsék elő. Szocialista hazánk demok­ratikus politikai rendszeré­ben jelentős szerepük van a társadalom sok millió tagját átfogó és tömörítő tömegszer­vezeteknek és -mozgalmak­nak. Pártunk nagyra értéke­li, hogy a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség, a nőmozgalom és más társa­dalmi és tömegszerveze­tek, tevékenységükkel segí­tik a fejlett szocialista tár­sadalom építését. Növekedett aktivitásuk és társadalmi fe­lelősségük, erősödtek mun­kájuk szocialista vonásai. Al­kotó módon hozzájárulnak társadalmunk szocialista fej­lődéséhez, a népi hatalom po­litikai, gazdasági és kulturá­lis alapjainak erősítéséhez, a szocialista demokrácia kibon­takoztatásához. A párt a szocialista nem­zeti egység erősítése érdeké­ben folytatja bevált szövet­ségi politikáját. Ez elenged­hetetlen feltétele az előttünk álló bonyolult és nehéz fel­adatok megoldásának. A nemzeti összefogás társadal­mi céljainknak, az e célhoz vezető utaknak, a fejlődés során felvetődő új kérdések­nek eszmei tisztázásával, a közös munkában valósul meg és erősödik. Törekvésünk, hogy jó szó­val, vitával, meggyőzéssel mindenkit megnyerjünk a közös gondolkodásra, az együttes cselekvésre. A szocializmus a párt és a nép közötti kölcsö­nös bizalom alapján az egész nép közreműködé­sével, az egész nép ja­vára épül. A gyakorlatban igazoló­dott szilárd elvi álláspon­tunk, hogy a szocialista fej­lődés egész korszakában nél­külözhetetlen az állam in­tézményeinek jó működése, á gazdasági, a kulturális épí­tést elősegítő szervező mun­kája és védelmi funkciója. A beszámolási időszakban a XI. kongresszus határozatainak szellemében tovább erősö­dött az állam irányító sze­repe a gazdasági és a kul­turális feladatok megoldásá­ban, a honvédelem szervezé­sében. Államszervezetünk intézményei rendeltetésük­nek megfelelően műkődnek, népi államunk betölti hiva­tását. A Magyar Népköztár­saságban tovább szilárdult a jogrend, érvényesül a szo­cialista törvényesség. Kádár János a továbbiak­ban az országgyűlés, a Mi­nisztertanács, valamint a ta­nácsok munkájával foglalko­zott és méltatta hazánk fegyveres erőinek és testü­letéinek helytállását. Az állami munkában is kulcskérdés a szocialista vo­nások erősítése, az egész nép érdekeinek becsületes szolgálata. Minden állami in­tézményben emelni kell a munka színvonalát, követ­kezetesebben kell érvénye­síteni a társadalmi érdeket. Kívánatos, hogy a kormány még jobban összpontosítsa figyelmét a fő folyamatok irányítására, a végrehajtás­ra, a személyes felelősség érvényesítésére, az ágazati irányító munka és az álla­mi fegyelem javítására. A központi és a helyi állami szervek éljenek jobban ha­táskörükkel, jobban han­golják össze tevékenységü­ket. Az állami munka fej­lesztésének alapvető felada­tai között kell számon tar­tani a még jócskán fellelhe­tő bürokrácia további visz- szaszorítását. Állami életünk fejlesztésé­nek nélkülözhetetlen felté­tele a törvényes rend szilár­dítása, a törvények megtar­tása és megtartatása, az ál­lampolgári fegyelem növelé­se. Közös érdekünk, hogy őrködjünk a közélet tiszta­ságán, és leplezzünk le, szo­rítsunk vissza minden tár­Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését dön­tően két tényező határozza meg, a politikai hatalom és a gazdasági alap. Ebből kö­vetkezik, hogy jelenleg, a mi viszonyaink között, amikor a munkásosztálynak és szö­vetségeseinek a politikai ha­talma szilárd, minden tár­sadalmi kérdés megoldása, az életszínvonal emelése, a kultúra fejlesztése, honvédő képességünk s általában a fejlett szocialista társadalom sikeres építése a gazdasági munka eredményeitől függ, A gazdasági feladatok meg­oldása viszont csak az egész társadalom céltudatos erő­feszítéseinek eredménye le­het. Ebben fontos szerepe van a gazdaságban dolgozó­kon kívül a tudományos, a művelődési, az egészségügyi, az igazgatási és minden más területen tevékenykedők közös munkájának. A Köz­ponti Bizottság a beszámo­lási időszakban ennek meg­felelően foglalkozott a gaz­dasági feladatokkal. A XI. kongresszus által jóváha­gyott gazdaságpolitikát kö­vettük, az V. ötéves terv valóra váltásáért dolgoztunk a feltételezettnél lényegesen nehezebb és bonyolultabb körülmények között. Jelenthetjük a kongresz- szusnak, hogy a beszámolá­si időszakban a párt és a nép közös erőfeszítései nyo­mán a gazdasági építömun- kában is számottevő ered­mények születtek. Fejlődtek a termelőerők; erősödött szocialista társa­dalmunk anyagi-műszaki bá­zisa. Gyarapodott a nemzeti vagyon, javultak az életkö­rülmények. Ha az idei nép­gazdasági terv előirányzatai teljesülnek, a nemzeti jövedelem öt év alatt 21—22, az ipari termelés 24—25. az épí­tőipari termelés 13—14 százalékkal nő. a mező- gazdasági termékek ter­melése 15—lő százalék­kal lesz nagyobb, mint a megelőző őt évben. A munka termelékenysége a termelésnél gyorsabban emelkedik. Kezdeti eredmé­nyek vannak a gazdaságta­lan termelés gazdaságossá tételében, illetve megszünte­tésében. Az elmúlt öt esz­tendőben mintegy 80 olyan — egyenként a félmilliárd forintot meghaladó — beru­házás valósult meg, amely lehetővé tette a termelés bő­sadalomellenes magatartást. Társadalmi rendszerünk­nek lényegi vonása a kapi­talista elnyomástól megsza­badult nép politikai aktivi­tását és fejlődését, alkotó erejének kibontakoztatását serkentő szocialista demok­rácia. Pártunk a legutóbbi években is nagy figyelmet fordított a fejlesztésére, örömmel állapíthatjuk meg. hogy a lakosság véleményé­nek nyilvánításával, javasla­taival. kritikai észrevételei­vel fokozódó mértékben vesz részt a közéletben. A XI. kongresszus határozatának megfelelően létrehozott szak- szervezeti bizalmi és főbizal­mi testületek jól betöltik szerepüket. Erősödött a szö­vetkezeti demokrácia, for­mái fokozatosan igazodnak a megnövekedett üzemi mére­tekhez. A lakóhelyi fórumok is gazdagítják a közéletet. A szocialista demokrácia érvényesülésének eddigi eredményeivel még nem le­hetünk megelégedve. Gon­doskodni kell róla. hogy a szocialista demokrácia fóru­mai rendeltetésüknek meg­felelően, tartalmasán működ­jenek. Minden munkahelyen, minden közigazgatási egységben növekedjék a dolgozók részvétele az ügyek intézésében és ez egyaránt terjedjen ki a véleményezésre, a javas­lattételre, az ellenőrzés­re, valamint — mind­azokban az esetekben, ahol lehetséges és szük­séges — a döntésekre is. vítését és segítette a terme­lési szerkezet átalakítását is. Fejlődött a közlekedés és a szállítás. Fokozódott részvé­telünk a nemzetközi munka- megosztásban. Mindemellett azt is jelen­tenünk kell, hogy a megtett erőfeszítések ellenére, dön­tően a számítottnál is ked­vezőtlenebbül alakult felté­telek miatt, gazdasági fej­lődésünk várható eredmé­nyei elmaradnak az V. öt­éves terv előirányzataitól; a nemzeti jövedelem és ennek következtében az életszínvo­nal emelkedésének üteme is lassúbb a tervezettnél. A helyzet ma bonyolultabb, a gazdasági munka az eddigi­nél nagyobb erőfeszítést, szer­vezettséget követel. A nem­zetközi gazdasági életben 1973—74 óta végbemenő gyö­keres és tartós változások, a világpiaci árarányok ben­nünket hátrányosan érintő módosulása, egyes tőkés or­szágok diszkriminációs in­tézkedései kedvezőtlenül hatnak a magyar népgazda­ságra is. Szocialista népgaz­daságunk alapjainak szilárd­ságát és életképességét bizo­nyítja, hogy az elmúlt há­rom évtized legsúlyosabb külső gazdasági hatását is képesek voltunk elviselni. Látnunk kell azt is, hogy a külső gazdasági feltételek kedvezőtlen megváltozása élesebben megmutatja gaz­daságunk gyenge pontjait, munkánk hibáit. Felismer­tük ugyan, hogy a feltételek kedvezőtlen alakulásával szemben a termékszerkezet változtatásával, a szelektív iparfejlesztéssel kell és tu­dunk hatásosan fellépni, a gazdasági irányítás gyakorlata azonban nem tudott megfelelő mérték­ben. elég gyorsan és ru­galmasan alkalmazkod­ni a megváltozott körül­ményekhez. Az intenzív gazdálkodásra való áttérés, a termelés ha­tékonyságának javulása, a termelési és a termékszer­kezet korszerűsítése elmarad attól az ütemtől, amit a helyzet megkövetel, s amit népgazdaságunk jelenlegi műszaki, technikai színvona­la már lehetővé . tesz. A XI. kongresszust köve­tően a párt vezető testületéi rendszeresen figyelemmel kísérték a fő gazdasági fo­lyamatokat. és több célszerű határozatot hoztak a gazda­sági ■ munka javítására; A A szocialista demokrácia nem gyengítheti az egysze­mélyi felelősséget. Nem he­lyes az a 'gyakorlat, hogy sokszor a kollektív felelős­ségre hivatkozva halogatják a szükséges döntéseket, vagy megfoghatatlanná válik a fe­lelősség a rossz döntésekért. A szocialista demokrácia nem lehet a kötelességmu­lasztók vagy a fegyelmezet­lenek mentsvára. Egyidejű­leg jelent rendet és fegyel­met, összhangot a kötelessé­gekben és a ' jogokban, meg­fontolt beleszólást a köz­ügyekbe, tevékeny részvé­telt a munkában, személyes felelősségérzetet és felelős­ségvállalást a köz javára. Foglalkozni kell azzal is, hogy az egyszemélyi fele­lősség fokozott érvényesülése mellett hogyan lehetne a ki­nevezett vezetők tevékeny­ségét érdemibb társadalmi ellenőrzés alá vonni. Ennek érdekében pontosabban kell meghatározni, hogy a veze­tők milyen beszámolási kö­telezettséggel tartoznak a de­mokratikus fórumoknak, és azt is. hogy hogyan érvé­nyesülhet a jövőben job­ban a dolgozó közösségek vé­leménye a vezetők kineve­zésekor. Társadalmi rendszerünk hatalmas erőforrásának, a szocialista demokráciának elmélyítése, formális voná­sainak megszüntetése meg­követeli a pártirányítás és a pártdemokrácia erősítését, a társadalmi és képviseleti szervek szerepének növeke­dését, a társadalmi ellenőr­zés fokozását párt a cselekvés száméra megfelelő programot dolgo­zott ki. A párthatározatok alapján számos jó kormány­zati intézkedés született. Az elmúlt esztendőt sike­resnek tekinthetjük abból a szempontból, hogy meggyor­sult a kedvező tendenciák kibontakozásának, a világ­piaci viszonyokhoz való al­kalmazkodásnak á folyama­ta. Mindezek eredményekép­pen 1979-ben javult a nép­gazdaság egyensúlya. Az idén és a jövőben is ezen az úton kell következetesen tovább haladni. A következő évek­ben is nehéz külső gazdasá­gi feltételekkel kell számol­ni. A világgazdaságtól nem, tudjuk magunkat függetlení­teni, de munkánk megjaví­tásával lényegesen csökkent­hetjük a kedvezőtlen hatáso­kat. A Központi Bizottság ja­vasolja a kongresszusnak: a VI. ötéves terv időszakában a gazdaságpolitika fő célja az legyen, hogy lassúbb fejlődési ütem mellett, a gazdasági fej­lődés minőségi ténye­zőinek kibontakoztatá­sával, a termelés nem­zetközi versenyképessé­gének fokozásával ja­vítsuk a népgazdaság egyensúlyát, és szilárdít­suk meg az elért élet- színvonalat. Most, átmenetileg, reálisan ezt a célt tűzhetjük magunk elé. A következő évek na­gyon fontos feladata, hogy gazdaságpolitikánk követ­kezetes gyakorlati érvényesí­tésével javítsuk külkereske­delmi és fizetési mérlegün­ket, a költségvetési egyen-, súlyt, az árualap és a vá­sárlóerő, a munkaerő és a munkahelyek, a beruházásra fordítható összegek és a ki­vitelezési kapacitások össz­hangját. Ezeknek a céloknak, kell alárendelni az ipari ter­melés növekedési ütemét, a nemzeti jövedelem belső fel- használását'és elosztását. Az, ipari termelés erőteljesebb növelés^ csak abban az eset­ben engedhető meg, ha je­lentős, eredményt sikerül el­érni a termékszerkezet koré szerűsítésében, a termelés és az értékesítés hatékonyságá­nak javításában, s így szá­munkra kedvezőbb csereará­nyokat tudunk létrehozni a" külkereskedelemben. (Folytatás az 5. oldalon) A gazdasági épífőmunka feladatai i

Next

/
Oldalképek
Tartalom