Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

g

loooo oooooocrooooooooooooooo&o&oooooooooooooc

Közös dolgaink

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

o

6

o

o

o

ó

$

o

o

0

o

o

ri

o

o

o

o

o

o

o

o

©

A napokban tértem haza egy hosszabb, négy európai szocialista országot is érintő riportutamról, amelyről remélhetően módom nyílik beszámolnom a Népújság hasábjain. Manapság az ilyen, vagy ehhez hasonló utak természetesen nem tartoznak már a rendkívüliek közé, újságíró vagy „magánszemély” járja a világot, ismerkedik a közeli és a távoli országok népeivel, azok életével. így hát nyilvánvaló, hogy a bevezetőben felemlített riportút nem valamiféle hencegés okán került a cikk soraiba, mint inkább annak okán, hogy a beszámolót megelőzendőn e rovat keretein belül egy általános és örvendetes benyomásról számoljak be.

Am mire e szavakat leírtam, már éreztem és érzem, hogy eme beszámolandó általános és örvendetes benyomás sem hathat az újszerűség varázsával az olvasóra, mert jószerint már rám sem hatott újnak az a tény, hogy bármerre is jártam, mindenütt fokozott érdeklődés nyilvánult meg Magyarország iránt. Való igaz, hogy abban nincsen semmi új manapság már, hogy az emberek szerte a világon érdeklődnek egymás élet- körülményei, kultúrája, a munka eredményei iránt, hogy mindig és újra többet és egyre többet akarnak tudni egymás és a közös dolgainkról.’ Ami talán számomra mégis az újdonság erejével hatott, az a tájékozottság volt. A „mi” dolgainkban való jártasságot illetően.

Nemcsak a fővárosokban jártam, az adott ország politikai centrumaiban, ahol törvényszerű a nagyobb tájékozottság és a nagyobb tájékozódás iránti igény, hanem viszonylag kis és távoli településeken is megfordultam. A tájékozottság Magyarországot illetően ezeken a helyeken semmivel, vagy csak alig valamivel volt kisebb, mint a vezető politikai körökben és a tájékozódni kívánás mértéke talán még meg is haladja a fővárosi szintet. Mi érdekelte és mit tudtak Magyarországról ma a Keleti-tenger menti Sassnisz- ban. a lengyelhoni Poraninban, Pilsenben, a sör és a Skoda-művek hazájában, vagy a volokalamszki országút mentén fekvő Arhangelszkojéban?

Jóformán mindent. A sajtóból is, a televízióból is, az utazások személyes tapasztalataiból is és az oda látogató magyarokkal való párbeszédekből is. Életünk — miként az ő életük is a számunkra — olyan nyitott könyv, amelyben ugyan jobbára ismertek az oldalak, még a sztori sem ismeretlen, a könyv minden lapja mégis mindig újat, érdekeset tartogat a lapozgatni. olvasni vágyó ember számára. Alapvetően azt tudják rólunk — amit mi itthon igen gyakran és nem is mindig ok nélkül kétségbe vonunk —, . hogy jól dolgozunk. így kell lennie, mert ha nem így lenne, i kor a magyar nép életszínvonala, közérzete, politikái Öntudata,’barátai iránti elkötelezettsége nem olyan lenne, mint amilyen.

Elismerésre méltó.

Nem titkok után érdeklődnek az arra járótól, mint- * hogy tudják, a munkának nincsenek titkai. Nem is politikai intimitások iránt, minthogy tudják, hogy \’ai- mi keveset és még a kevésben is vajmi kevés őket érdeklőt tudna a vendég magyar elmondani. Nem a „miért”, hanem a „hogyan’’ állt természetszerűleg mindenütt az érdeklődés homlokterében. Hiszen a miért fogalma már történelmileg és közösen eldöntött, a „hogyan” az, amely a különböző országok sajátosságain túl és azon belül mindig nyújt módot és lehetőséget a tapasztalatcseréhez.

Az, hogy a magyar, párt a kongresszusára készült, és hogy lényegében a mai nappal — a kongresszusi

küldöttek utazásával — e kongresszus meg’ is kezdi a - munkáját —, köztudott volt mindenütt. És nem a kötelező udvariasság, hanem az őszinte szándék és a realitás mondatta el mindenütt: jó munkát kívánnak a magyar párt kongresszusának. Üjságíró-közhelynek tűnhet, pedig dehogyis az: rajtunk a világ szeme. Nem úgy, hogy csak a felső politika, a gazdaság szintjén figyelik barátaink, ellenfeleink, hogyan és miként lépkedünk előré a magunk választotta és szabta úton, de úgyis, hogy a mindennapok embere, az üzemben, vagy a szövetkezetben, az irodákban, vágy a kutatóintézetekben figyelte és figyeli munkánkat, jelesen a kongresszus munkáját a napokban. Figyeli es számon tartja. Személyes ismereteire és ismerőseire hivatkozva is, valósággal számon kérve is. hogy a terveinkkel mi lett és milyen új terveink vannak a jövőre nézve — Cse- bokszáriban vagy Leningrádban, Lipcsében vagy Pil- zenben, Krakkóban vagy Varsóban magyar nevek repkedtek az asztalok fölött, személyes ismeretségek élményei kerültek elő: nem általában barátkozik a szocialista államok népe, hanem az egyéniség, az egyes ember szintjén. A személyes é* közvetlen találkozás baráti szintjén.

Nem mindegy, hogyan dolgozunk tovább.

Nem mindegy, hogyan dolgoznak ők tovább.

Közös a dolgunk és közös a felelősségünk. Gondjainkat, örömeinket, még ha akarnánk se tudnánk már eltitkolni egymás elöl. vagy miatt. Lehet, hogy ez sem új gondolat, sőt bizonyosan nem az. De használható és használandó.

h gén. az úgy volt, hogy

■ nógrádi szülőfalum■ bői, zsellér apámék

Bj házából naponta kereW! keztem Jobbágyiba, a

Közetfeltáró Válla- lathoz. Ezen az úton járt ugyanoda a Magnezit Üzem gárdájának különbusza, amelyre sose engedtek felszállni. Pipa lettem. Hát meddig tapossam a pedált, nincs itt annyi emberség, hogy maguk közé emeljenek? Otthagyom ezt a helyet. Mérgemben így szegődtem Pásztóra, a községi tanácshoz. Ennek lásson huszonöt éve, s nehéz időket takar. Terménybegyűjtést, adóbehajtást. Ami egy kezdő tisztviselőnek kijárt akkoriban. legjobb hite ellenére. Kezdtem már megcsö- mörleni ettől a munkától, amikor elnökhelyettesé jelöltek, s kevesebbszer -kellett , fejet csóválnom a tükör előtt. Hát így kezdődött. Majd 19SH nyarán jött Apc, ahol előbb ugyancsak elnök- helyettesként dolgoztam, tizenöt esztendeje pedig kezemben a helyi államigazgaNem szőnyegen

Pete Pál monológja egy széles, fényezett íróasztal mögül szüremlik elő, s gyakori benne a pauza, a szünet. Hiszen csaknem negyed század eseményeit kell megidéznie. s nem kíván pontatlan lenni.

— Persze itt sem szőnyeggel terítették fel az utamat. Könnyebbség talán csak annyi volt, hogy házasságom megértő családi környezethez, otthonhoz juttatott; Különösen az 1957-es esztendő bizonyult próbatevőnek. Amikor a párt sorait rendezgettük. Szerencse, hogy a szomszédos bányatelepek segítettek, s olyan kommunista állt közénk, mint Tiliczki József, aki később országgyűlési képviselő- ségip vitte és nem ismert lehetetlent. Akkor ugyanis sokszor szinte faltörőként, fejjel mentünk a falnak, homlokunk keménységén múlott a siker, a felszínen maradás. Ezt elsősorban az alig harminc tagot számláló termelőszövetkezet talpra állítása, meg a maradi- ság. a régi sárfészek fölszámolása jelentette. Áldatlan állapotok uralkodtak itt! A ma virágos, szénen beépített Petőfi téren gyülekezett a csorda regge’i kihaitásra. a mozi körnvékét pedig, ahol a mázsaház állt., szalma és trásva lente. Eavetlen üzemünk az öreg hengermalom, apadó teljesítménnyel Ebből kelleti kikaparni a falut.

Legjobb tanítómester

Az elnök most lesz ötvenöt esztendős. Alacsony, zömök ember. Szereti a munkái. de nem veti meg a jo társ (sáliét, n Nőügyek ről beszél getÁ part reveket sum. Ha

Aki mérgében lett tanácselnök

összefutunk valahol, pár szóra állítom meg, aztán órákra köt le fanyar humora, nyers őszintesége.

— Hol tanultam én ezt a szakmát, a hivatal viselését? Talán otthonról hoztam, a nincstelenségből, ami a legjobb tanítómester. Később mindenesetre tanácsiskolát végeztem olyanokkal, mint Zölei Dávid, a hatvaniak osztályvezetője. Majd jöttek a járási, megyei instruktorok, több-kevesebb jó szándékkal, olykor felesleges okoskodással. Először nehezen álltam őket, de rájöt- , tem, hogy a rosszból is profitálhat valaki, csak legyen hozzá természetes észjárása. Viszont olyan támogatóim is akadtak a többivel vegyest, akik szurkoltak értem, s ha kellett, mellettem voksoltak. Kár. hogy leg-.

többjük, mint Surányi János, Sidi Ferenc, Jambrik Pál vagy Imling András már nincs köztünk. Aztán Hegedűs József segítsége. midőn Tiliczkivel megtért Fe- tőfibányáról! Akkor még -nem ismertük a rivalizálást, az egyéni hatalomféltést, ami később sok helyen társadalmi betegseggé vált. v Csak azt tudtuk, hogy a 3500 lelkes, porba fulladó falut föl kell támasztanunk közös akarattal.

Kenyér

száz asszonynak

Az első igazán nagy lépést 1960 hozta Pete Pál és Apc közös éleiében. A község lakosságának huszonöt százalékát jelentő parasztság új formátumú, naavohb szövet- k^ethe tömörült Almá i Pál elnökletével. A h^'vbeliek zöme azonban továbbra is Petőfibányára. Rózsa=zent- mártonba járt el. Selvp. Hatvan és Pest üzemeiben vá"nlt munkát, az asszonyok pedig a> házak körül foglalatoskodtak. Üzemként a hengermalmot a ..E^mier- mla” váltotta fel 100—160 ember foglalkoztatásával. A művelődés azonban csupán egy rossz mozi és szegénve- Sen eleresztett társa, a kul- tÚrhá"7 ténxrUndésárp SZŰkÜlt.

_ Az újabb nekirugaszkodás a termel őszö'’etVezet megerősödése után k^vetke

z

eH — mond'« Pete °ál, s i otthagyva íróasztalát. _ a í folyton égők tulajdonsága | szerint le-föl iár az. ízléssel 1 berendezett irodában. — Na. < akkor jelentkezett. vanyis 1 jggo.hen. n fővárosi M’nö*"- pi S-rűrs Ktsz. csaknem öt- 1- millió forintot szánva a ma- p lom átalakítására, hogy ott t száz asszonynak jusson ke- ti nyér. R hát persze a „Fém; € terrnte"*. nyomába- Tépő J

„Qualitál”! Az egyszeriben megoldotta a fehérnép foglalkoztatását községi méretben, hiszen ötszáz apcit fogadott műhelyeibe. Ami harc már ezután következett, azt a falu arculatának általános fejlesztése végett folytattuk a vállalattal, őszintén szólva: jó egyetértésben. Mindig hajlottak szavunkra, tudván, hogy jövőjük függ a korszerű bölcsőde, a százhúsz személyes óvoda, az orvosi rendelő, vagy éppen a volt moziépület felújításától. Utóbbira sokat áldozlak, akár a moziüzemi vállalat. S persze, mi is a zsebbe nyúltunk. Így sikerült a dolgot elrendezni.

Jégpálya és Qualitál

. Amit emlegettünk, a kétszintes, szép tömegszervezeti székház a mozi helyén, vagy éppen a művelődési otthon felújítása, netán a pinceklub: jó tárgyi feltétele a helyi kultúrának. Pete Pál azonban csóválja a fejét, amikor az intézmények tartalmi munkájáról faggatom. Elégedetlen az ott folyó tevékenységgel, mint ahogyan a helybeli ifjak, öregek többet várnak a szórvány hakniműsoroknál. Még talán a könyvtár nyújt a legtöbbet, s a Vasas Sportkör, amely a művelődési ház szomszédságában jutott nagyszerű pályához, öltözőhöz. A társa- ialmi összefogás az idei télen még jégpályát is varázsolt a kézilabdások kapui <özé. A vízvezetéket, a korlátát maguk a fiatalok épí- ették, s örömükbe egyetlen iröm vegyült: a délutáni, sti térzenékért a Szerzői ugvedő Iroda tetemes számlát nyújtott be az egyesületnek. Az elnök szerint egyébként a művelődés föllendülésének alapfeltétele, hogy az 1300 munkást foglalkoztató Qualitál Vállalat fenntartásába kerüljön a kultúrhóz Ebben Horváth Lajos megbízott gyárigazgató fantáziát lát, csak éppen a szerződést kell okosan nyélbe ütni. Ha ez sikerül, Apc község és az üzen egyaránt nyer az ügyön.

Tiszta víz érkezett

Huszonöt év tanácsi szolgálatban, s ebből tizenöt egyetlen község elén. Az 1956 utáni konszolidáció, vagy éppen a mezőgazdaság szocialista átszervezése kii vánt csupán hatalmas erőfeszítést, szilárd elviséget Pete Páltól? Netán a meg- honosodott két ipartelepet könyveli el korszakváltó eredményként? Ahogy kér. dezem, rögtön 1969-et emlegeti.

— Ajaj! Nehéz év volt. Többszöri gyűlésezéa, évek vesződése után akkor szálltunk mindannyian ringt*- / hogy végre egészséges víz.) hez jusson a falu. És sike-t rült! De házalás, személyes! győzl^ödés árán, amiben a! tanácstagok éppen úgy sei gítettek, mint a népfrontisták. Ma már 960 ingatlanunk 70 százalékában ott áz átti- zi viz, s régen letelt fl családokra kirótt 1500 forintos beszállási dij. Persze ezek ellenére sok keserűség fészkel a szívem alatt — toldja meg szavait az elnök. — Nagyon kellene hozzánk egy körzeti gyermekorvos, megfelelő rendelővel, lakással például. S legalább négy < tanterem szükséges az iskolához, hogy megszűnjék végre a kétműszakos tánítás. Persze, az is aggódást kelt bennem, hogy vajort meddig tűri a KÖJÁL a napközis konyha túlterheltségét, s mi lesz legalább hat kilométernyi belterületi utunk, járdánk korszerűsítésével... ?

Nosztalgia nélkül

Gondok, eredmények. Az

utóbbiakat azonban nem sajátítja ki magának a sok vihart megért tanácselnök. ' Nagy József párttitkárra hivatkozik, dr. Keszthelyi Ferenc megyei tanácstágjukat emlegeti, meg a keze alatt dolgozó apparátust, amely önállóan képes ellátni feladatát.

— S mi jut napjaimból a magánembernek? — kérdez önmagára régi fényképek közt kutatva. — Azt hiszem, legtöbbet az emlékezés, bár nincs bennem nosztalgia a múlt. az ifjúság iránt. De talán ösztönösen érzem, hogy ott lelek támasztékot a jelen dobbantásaihoz. Ami most ' megint olyan szükség, mint huszonöt-harminc esztend*. je.

Moldvay Győző >

t