Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

I

PSB6&00<>0 00 OOP 00-00<}é:0<>0^0<K)000<>00-00-0OdííOíPOOOC

II varsói királyi vár belső helyreállítása

Á budai var

és ostromai

Juan Soriano: Kislány ó

C^O-O'O-O-O-O-O'O-OO-O-O-O-O-Q-POCKKXKlU-O-O-Q-OOOiOO-OQOO-OOO-O-O-O-O

Kőkorszaki galéria

Ausztrália északi részén, Queensland állam területén, a Lóra nevezetű településtől nem messze egy sziklán óriási „képtárat” fedeztek fel. Az összesen 33 méter hosszú és 3 méter magas sziklarajzok úgy helyezkednek el, hogy csak madártávlatból lehet őket észrevenni, s a földről csak egészen közelről látszanak. A galériát fölfedező pilóta már hosszú évek óta repül ebben a körzetben anélkül, hogy meglátta volna a sziklarajzokat.

A lelet pontos helyét nem hozták nyilvánosságra, hogy

megvédjék a képeket a turistáktól. A galéria 400, embereket, állatokat, kengurukat, emúkat, kígyókat és szellemeket ábrázoló képekből áll. A szikla lábánál kőeszközöket és okkerfestéket találtak. Kétségtelen, hogy az egymást részben fedő sziklarajzok különböző korokból származnak. A legősibb, egyébként egyben a legkisebb is, 12 000 éves (a legutóbbi kutatások szerint az őslakók 35 ezer évvel jelentek meg a kontinensen). A legújabb rajz kb. 100 éves.

A lengyel minisztertanács a varsói vár lakossági újjáépítési bizottságának javaslatára határozatot hozott egy állami szervezet létrehozásáról, amely a vár helyreállításának kérdéseivel foglalkozik. A határozat értelmében a varsói királyi vár részben a lengyel történelem, állam, oktatásügy, kultúra és tudomány eddigi fejlődését fogja illusztrálni, részben a jelenlegi állami, társadalmi és kulturális élet szükségleteit szolgálja.

Ez a célkitűzés nemcsak a program érdemi végrehajtásával foglalkozó felügyelőségnek, hanem számos építő és helyreállító csoportnak is nagy feladatokat ad.

A vár belső helyreállítását ellenőrző felügyelőségi bizottság elnöke, A. Gieysz- tor professzor szerint „most már az eddigieknél nehezebb, kiemelkedő minőségű, de nem könnyen kivitelezhető munkákat kell végezni, amelyek azonban elengedhetetlenek ahhoz, hogy kialakuljon a vár végső architek- tonikus megoldása. A vár falai között elhelyezett tartalomnak a sikere e hatalmas épület megfelelő technikai működésén kívül a kivitelezés minőségétől is függ”.

Jelenleg egész Lengyelországban intenzív helyreállítási munkákat végeznek azokon a bútorokon és • művészeti alkotásokon, amelyekkel a varsói királyi vár belsejét fogják díszíteni. E műveletek nagy részét társadalmi munka keretében folytatják. 1

Például a krakkói restaurátorok néhány képet kaptak meg helyreállítás céljából, amelyek közül az egyiket, egy XVII. század eleji férfiportrét falemezre festettek. A lemezek közül az egyik elveszett. Ennek ellenére a képet sikerült nagyon jól restaurálni. A lub- lini restaurátorokhoz két kép került a varsói királyi várból. Az egyik gyümölcscsendéletet ábrázolt. A kép' helyreállítása közben kiderült, hogy a felső festékréteg alatt egy másik, sokkal értékesebb kompozíció rejtőzik: Cornelius Cosemans

ismert flamand festő müve.

Helyreállítják a négy megmaradt királyi trónt is, amelyeket eredeti helyükre állítanak, háromlépcsős pódiumokra, baldachinokkal,

ahogy ez a történelmi leírásokban olvasható.

A varsói királyi várba továbbra is érkeznek az ajándékok más országok kormányaitól és magánszemélyektől is. Az NSZK-ból Ifi szobor érkezik, közöttük 11 ' márvány mellszobor, amelyek a XVIII. századi Európa kiemelkedő személyiségeit ábrázolják. Egy régiségekkel foglalkozó londoni cég lengyel származású társtulajdonosa több festményt küldött Varsóba, többek között az angol I. Károly képét, amelyet Van Dyck festett. Lengyelország különböző részeiből művészi kézművesmunkák, gyűrűk, szekreter, interziás asztal és más régiségek érkeztek, valamint a varsói várral ösz- szefüggö iratok.

Az újjáépítési számlára is sok küldemény érkezik: a hazai számlára tavaly 809,5 millió zlotyt fizettek be, a devizaszámlára több mint 759 000 dollárt

Sugár István könyvéről

A cím után elhamarkodottan azt is kérdezhetnénk, voltak a budai várnak ostromai? Egynéhányat" még a történelmileg „tájékozatlanabb” közvélemény is tudhat, 1686, Buda visszafoglalása a töröktől, s 1849 májusának fényes győzelme a Hahsburg-hadsereg felett. S ha az 1541-es Buda elfoglalását a török által is ennek vesszük, bár ekkor, és itt, aligha beszélhetünk igazi csatáról, akkor is mindössze azt állapíthatjuk meg, hol vannak még az ostromok. Némi túlzással azt mondhatjuk, ennek a könyvnek kellett megjelennie ahhoz, hogy mindent másképpen lássunk. Vagyis nyilvánvalóvá váljék, még a szűkebb történész-közvélemény előtt is, Buda története valójában ostromainak története is. Ha a római megszállás éveit is ide vesszük, jóval meghaladja az össznemzeti magyar történet évszázados szakaszokat átívelő Kárpát-medencei korszakát.

A könyv címe. felületes belelapozásra, esetleg azt érzékeltetheti, a szerző nem vállalkozik másra, mint arra, hogy nyomon kövesse azt a hadi eseménysort, amely Buda históriájával kapcsolatos. Vagyis részletesen leírja és ábrázolja, kezdetektől egészen az ország negyvenötös felszabadításáig, milyen csaták zajlottak le Buda várfalai alatt.De Sugár István kötetéből kitűnik, hogy noha csak egy városról van szó, valójában minden egyes csatája mögött országos érvényű alkudozásokra s a politikai erővonalak pontos felderítésére is ügyelnie kell a kutatónak,

A kötet egyik leglényegesebb erényének tarthatjuk azt, hogy valójában egy összefogott vár őstörténeti leírást olvashatunk. Kirajzolódik az a csaknem hétszáz éves történelem, melyben Buda az ország egyik fővárosa lesz, szellemi és kulturális centrum. Kiváló fekvése folytán pedig alkalmasnak ígérkezik vártelepítésre is. Így a két szerepkör, a politikai-adminisztrációs és a hadászati szervesen kiegészítik egymást. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a Duna kitűnő vízi utat és kereskedelmi vonalat jelent, s mivel Buda csaknem az ország centrumában fekszik, így az átmenő szárazföldi kereskedelemnek is fontos bázisát adja.

Igen alapos és árnyaltan bemutatott probléma a Buda elfoglalását taglaló fejezet. A török csalafintaság mellett persze számunkra sokkal tanulságosabb az a morális felelőtlenség, ahogyan az ország akkori urai „szívügyüknek” érezték a nemzeti függetlenség kérdését. A szerző ugyanakkor azt is jól kiemeli, az 1686-os visszafoglalás óhaja mögött legalább annyira ott húzódott a Habsburg-nagyhatalmi érdek, mint az országnak nyújtott humánus segítség. Az 1849-es .ostrom alkalmával pedig a dicsőséges katonai fegyvertény bemutatásán túlmenően, Buda felszabadításának kérdése már inkább nevezhető az ország további sorsát eltérően értékelő két politikai koncepció (Kossuth és Görgey) sarkalatos vitapontjainak.

Tovább sorolhatnánk a kötet erényeit. Kitérhetnénk pl. a hadászati kérdések igen precíz és szakszerű leírásának méltatására, a jelentékenyebb hadmozdulatok és fegyverzetek bemutatására, s nem utolsósorban a várépítészet-történeti ábrázolásokra. E helyett csupán azt emelnénk még ki, a kötetet jól összeválogatott képanyag illusztrálja, ami jelen esetben nemcsak terjedelemnövelő eleme a kötetnek, hanem a jobb megértést is híven szolgálja. (Zrínyi, 79.)

** SZŐKE DOMONKOS

POöOOOOOOOOCöOOOÓOÖOöŰOOOOOOOöOOOöO-OOOöOöOöOOéööOOOöööOOÖOOC 0<>CK>0<>000<>00<>0000-CK>0<>00*«0^0<><Weö04V)iatOIÍ»Si»eöOi«0»93iDiOiO«eiffö**SOföO OOOOOOO<X>OO0«O

n Vidám fiúk műanyagból

préselt, színes köcsögkalapot viseltek munka közben Ezért is nevezték őket Vidám fiúknak. Amikor közéjük álltam, én is a fejemre tettem ezt á marhaságot. Persze bámultak bennünket a járókelők, amikor odaérkeztünk a szállítókocsival a fióküzletek elé, s ebben a maskarában kezdtük hordani az áruval teli rekeszeket.

Pepi éppen akkor sántult le, amikor én kijöttem a sittről. Súlyos testi sértésért ültem le az évemet, s nevelőtísat ajánlásával kerültem a Delikát-hálózat központi raktárához. A személyzetis elolvasta a levelet, amit zárt borítékban küldtek velem; láttam rajta, hogy nem örül túlságosan jöt- tömmek, bár megírták neki, hogy odabenn kifogástalanul viselkedtem.

— Mindenkinek adni kell egy lehetőséget — mondotta kissé unottan. és tűnődött, hová is helyezzen. — Tudja, senki sem kapkod a ma. gukfajta ember után. — Fürkészett, s mintha azt várta volna, hogy helyeseiljek.

Ka Pepivel nem történik az a baleset, Krisztus az atyám, hogy nem kerülök abba az elit társaságba. Ráadásul, mint később megtudtam, hasonlítottam is Pepire, aki ugyancsak tagbaszakadt volt és kék szemű.

Horgas tárgyalt velem benn a raktárhelyiségben, a mennyezetig érő polcok mellett.

— Szóval, sitten voltál? — kérdezte barátságosan.

— Nem titok — feleltem kissé kényszeredetten, — Bár nem szeretem, ha túl gyakran emlegetik. Horgas legyintett.

— Nem lesz téma. — Mosolygott. — Nálunk mindenki egyért, egy mindenkiért. Érted, ugye?

Bólintottam, pedig akkor még nem tudtam, hogy mire vonatkozik ez a fennlkölt. duma.

Harmadiki társunkat Csomagnak hívták, mert minden kiterjedésében egyformán terebélyesnek tetszett. Ö nyomta fejembe azt a bi- nyos köcsögkalapot.

Katkó István:

Mid am fiuk

— Bennünket Vidám fiúknak neveznek — szólt vigyorogva.

— Muszáj hordanom? — kérdeztem kissé feszélyezetten.

— Ha nálunk akarsz maradni, akkor igen — jelentette ki Horgas fellebbezhetetlen nyomatékkal.

N

em is vitatkoztam velük. Megpakoltuk . delikát-italok- kal, fűszercsomagokkal, déligyümölcsökkel a szállítókocsit, majd elindultunk a városba. Alighogy elhagytuk néhány sarokra a raktárát, megálltunk a Duna-parti feljárón, és Horgos intett, hogy mász- szak ki a vezetőfülkéből. Hátul leemelte a ponyvát, majd három üveg pilsenit vett ki az egyik rekeszből.

— Na igyuk meg az áldomást — mondta hunyorítva.

Lehúztuk a sört, az üres üvegeket pedig szépein visszahelyezte a rekeszekbe.

Néztam rájuk, mint a hülyékre. — Az üreseket csak úgy viss-za- teszed?

— Persze. Sőt, a kupakot is.

— És ha észreveszik?

Horgas vállat vont,

— Akkor sem szólnak. Ez jár nekünk!

Már az első napon megismerhettem a Vidám fiúk bevált trükkjeit. A boltvezetők valóban szómat hunytak az apró tolvajlások felett, jól tudták, ha reklamálnak, ha a központnak jelentik a hiányt, akkor a szállítókocsi legközelebb később érkezik hozzájuk, a felhalmozódó göngyöleget hetek múlva sem viszik vissza a raktárba. Úgy vélekedhettek, hógv sápot adni kötelességük. s nem tehetnek mást, minthogy a vevőkön igyekezzenek behozni a karit.

K

ülönben Horgas és Csomag villámgyorsan melóztak, Zsonglőrügy ességgel szaladtak a

lépcsőkön a feltornyozott rekeszekkel. Valamennyi szállítóbri- gád közül a Vidám fiúk teljesítménye volt a legkiemelkedőbb. Ez is az igazsághoz tartozik. Az örökös sietség, a nagy hajtás sikerük egyik titka volt. Ha valamelyik fiókvezető túlságosan is aprólékosán ellenőrizte a szállítóleveleket, számolgatta a tételeket, a fiúk ott álltaik mögötte türelmetlenül, s megjegyzéseket tettek:

— Meddig szobrozzunk ? Máshol is várják az árut!

Őszintén szólva az első pillanatokban nem nagyon aggályoskodtam. Gyermekkoromban gyakorta hallottam azt a mondást: nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját, így hát nyugodtan hajtottam le egy-egy üveg sört, ettem néhány hidegkonyhai falatot. Ez még nem tolvajlás — vélekedtem. Kis torkoskodás miatt nem fognak visszaesőnek tekinteni. Egyébként is verekedésért tettek lakat alá, más holmijához eddig soha sem nyúltam. Rossz természetem és hajlamom miatt könnyen belekeveredtem a kocsmai bunyókba, amíg be nem gyűjtöttek.

Este, a munka végeztével mi hárman beültünk a Kis Piszkosnak nevezett restibe, ott a vásár- csarnok közelében. Ittuk a sört, miközben Horgas elővette a pénztárcáját, s leszámolt nekem százhúsz forintot.

— Ez a tiéd — mondta kurtán.

Értetlenül bámultam rá. Honnan

van< ez a pénz? Egész nap együtt melóztunk, nyitva tartottam a szemem. s mégsem .jöttem rá. hogyan szereztük ezt a külön jövedelmet.

H

orgas elmagyarázta:

— Vannak fiókok, amelyek plusz árut kapnak. Persze nem ingyen, ezt gondolhatod.

Szép kis tészta! Egyik üzletvezető kifizeti azt az árut, amit a másiktól emeltek el.

— Nekem nem kell a pénz — londtam. s visszatoltam a bankje- fveket Horgas elé, aki dühösen ri- 'akodott rám:

vagy. is le— Mit marháskodsz?

— Én csak helyettesítek nálatok — mentegetőztem. — Tegyétek félre Pepinek, ő úgyis kórházban van.

Horgas elmosolyodott.

— Látom, rendes fickó Nyugodj meg, az ő részét csíptük.

Egy pillanatig tétováztam. Ha arra hivatkozom, hogy nem akarom újna elvinni a balhét, akkor gyávának neveznek. Aki a sittről jött, ne legyen aggályoskodó, úgysem hiszik el.

Néhány nap múlva azonban mégis szakítanom kellett a Vidám fiúkkal. Talán ma is náluk vagyok, ha nem csinálják azt a dolgot azzal az öregasszonnyal.

Budán, a Király-lépcsőnél volt egy kis delikát-fiókunk, amelyben özvegy Bán Gusztávné dolgozott, akit a régi vevők Csőre néninek szólítottak. Már két éve nyugdíjba szeretett volna menni, csakhogy akkor a kis üzletet be kellett volna zárni, mivel a vállalat nem tudott utánpótlásiról gondoskodni. Már nehezen mozgott szegény a pult mellett a fájós dereka miatt, s bizony már a látása sem volt tökéletes.

ár átszámolta a beérkezett árut, s éppen búcsúzni készültünk tőle, amikor újra rakosgatni kezdte a konyakosüvegeket.

— Egy hiányzik — mondta tétován. és Horgasra nézett, aki dühösen felelte:

— Hányszor tetszik átszámolni? Az előbb minden hiánytalanul megvolt.

Csőre néni ajka lebiggyedt, majd tekintete felém tévedt, s révete- gen mondta:

— Gyerekek, a kétszáz forint nekem nagyon nagy pénz...

S engem bámult azzal a sírással küszködő szemével. Hirtelen úgy éreztem, hogy nem tudom elM

▼teefrd eert a könyörgő tekintetet.

Védtelensége és tehetetlensége teljesen kiborított. Ha akkor veszekszik, kiabál velünk, akkor talán nem rohanok ki, a szállítókocsiihoz, es nem hozom be az üveg konyakot,

— Tessék Csőre néni. Biztosan tévedés történt.

Horgas és Csomag szó nélkül kifordultak aiz üzletből. Azt hittem, hogy kinin az utcán elkezdik a balhét. De nem szóltak egy szót sem. A következő üzletben észre is vették, hogy szokatlanul hallgatagok vagyunk, mert évődni kezdtek velünk:

— Mi van, Vidám fiúk? Csendes nap van?

Rosszkedvű morgás volt rá a felelet.

A munka után azonban Csomag azt mondta:

— Add csak vissza a kalapot. Néked erre már nincs szükséged.

— Tudom — feleltem komoran. — Én is így gondoltam.

Összeszedtem a holmimat az öltözőszekrényből, s indultam kifelé, amikor Horgas utánam szólt:

— Ha nem akarod. ho-gy eláztas- sunik, találj ki valamit!

I

gyekeztem könnyedre venni a figurát.

—- Majd azt mondom, hogy nem nekem való ez a nagy hajtás. Ez megfelel ?

Csomag bólintott.

— Ez a precíz megállapítás, öregem.

A személyzetis azonban cseppet sem csodálkozott, amikor a munkakönyvem,et kértem. Még az indokot sem kérdezte tőlem.

— így van ez magukkal — mondta leplezetlen undorral. — Néhány napig igyekeznek, de aztán mégsem tudnak beilleszkedni a rendé^ emberek társadalmába...

Ez volt az a pillanat, amikor torkon szerettem volna ragadni, s addig rázni, amíg lélek van benne, Látta is rajtam, mire gondolhatok, mert. kissé az íróasztala mögé húzódott.

így néztünk egymással farkaá- saemet.

Aztán eszembe jutott a nevelő- tiszt intelme, és elkezdtem hangosan számolni:

— Egy ... kettő .-J

M

ire hármait mondtam, máraz ajtónál voltam, és úgy intettem búcsút a csodálkozó tisztviselőnek, mint aki e néhány nap alatt maga is vidám fiú volt a Deli ka l- h á 1 ózaitmá 1.

^ O-ipOO-Q-O-O-OO-O-O-O-O-O-O-O-G-O-O-OOO-O-OOOO'OOOOOOOOOlOOöiOOO'ÖOO OOöOOOOOOOOOPG -O-O-O-O-O-O-O-O-OOOOOOO-Oö1?^

t