Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

* * .nLodj*» Hűemlékek tanúsága Hazánk műémlékbén szegény ország Nyolc és fél | ezer műemléket, műemlék jellegű, városképi jelentő- J ségü épületet, maradványt tartanak számon. (Műem- t lékürtk mindössze 1800 van.j De műemlékvédelmünk t — noha az e célra fordítható összeg ugyancsak ke­vés — Európa csodálatát is kivívta, nagyhatalom va­gyunk az épületek megőrzésében, konzerválásában, a restaurálásban. Műemlékeink állami, egyházi, esetleg magántulaj­donban levők. A karbantartás ilyenkor a tulajdonos feladata — de abba, hogy miként, hogyan történjék a megőrzés, a helyreállítás, beleszól az Országos Mű­emléki Felügyelőség mint hatóság. Az országos je­lentőségű kiemelt műemléki helyreállításokat a Mű­emléki Félügyelőség kivitelező részlege végzi — 800 fős szakembergárdával, épületszobrászokkal, restaurá­torokkal, kőművesekkel, ácsokkal, díszműlakatosokkal. Az- Országos Műemléki Felügyelőség állítja helyre — szerény anyagi lehetőségein belül — azokat a mű­emlékeket, amelyeknek nincs funkciójuk, például a várromokat. Egyéb esetekben is támogatja anyagilag, szakmailag a különböző helyreállításokat. Akkor él, akkor marad fenn a műemlék, ha funk­ciója van — múzeumnak, kultúrháznak, könyvtárnak, hangversenyteremnek használják. De nem mindegy, hógy mire. A legrosszabb megoldás, amikor például kastélyba szociális otthont, magtárat, gyárat telepíte­nek. Hasznós, ha mint a diósgyőri várban, hangverse­nyeket tartanak, ha mint a sárvári várban, a város kulturális központjait hozzák létre. A simontornyai ■ vár omladozó, elhanyagolt épület volt. A helyreállítás után könyvtár, képtár, múzeum, rangos vendéglátó­üzem kapott helyet benne, egy csapásra megváltoz­tatva a környék arculatát. Pénzben ki sem fejezhető mértékben növelte lakóinak a kulturáltságát is. Boldogkőváralján a romantikus környezetű várban turistaházat rendeztek be, vagy említsük az oly sok vitát kavart. Hilton Szállót. A közvélemény a megin­duló építkezés láttán megrémült, féltette a vár egy­séges hangulatú negyedét a modern épülettől. Soha annyi körültekintéssel, gonddal nem terveztek épüle­tet, mint itt. S az eredmény őket igazolta. Nemcsak a modern szálló illeszkedik harmonikusan a környe­zetbe, de az építés során feltárt műemlékkel is — dominikánus udvar, kerengő, Miklós-torony — gazda­godott az ország. A városkép, a műemléki együttesek megőrzése - nemcsak az épületek konzerválását jelenti. Azzal is törődni kell, mi épül a környezetükben. A magyar műemlékvédelem elvé az, hogy nem hamisítunk, nem építjük be korabeli stílusú házakkal a foghíjakat. Mai épületeket emelünk, amelyeknek megformálásukban, nagyságrendjükben kell illeszkedniük a régiekhez. Így egészülnek ki védett műemlékegyütteseink a bu­dai várnegyedben, Győrött, Sopronban, Kőszegen, Pá­pán, Veszprémben. E városokban a több száz éves la­kóházakat összkomfortosították, tették ma is lakható- vá. Nemcsak városon, falun is védik a népi építészeti ] emlékeket. Hollókő, Szigliget komplex módon védett. A falusi lakosság egyre emelkedő életszínvonala nap­jainkra szinte eltörölte a régi magyar falut, mindenütt új házakat építenek. Az utolsó pillanatban tett intéz­kedések szerint komoly pénzösszegekkel és évi átalány­fizetéssel segítik megvédeni a magántulajdonban le- ' vő műemlék házakat. j Az ország müemlékállományának legértékesebb része a középkori anyag, néhány vár, templom, a román és a gótika stílusjegyeit őrző kis falusi templomok. A iáki. a sopronhorpácsi, a Felső-Tisza vidéki templo­mok ekszerei a tájnak. Turistalátványosságok. Mint ahogy a csarodai (Szabolcs megye) templom történe­teben szinte megjelenik az ezeréves magyar történe­lem. A román kori katolikus templom belsejét hajdan freskók borították. A reformáció korában a középkori szenteket lefestik, bemeszelik, s a népi reneszánsz vi- •ágmintás falképeivel festik tele a templomot. A fel­tárás során mindkét korszak megjelenik. Sajnálatosan sok az elhanyagolt, elhagyatott kas­télyunk. A felszabadulás után a feudalizmus iránti gyűlölet feldúlta, kifosztotta, felgyújtotta kastélyaink lágy részét. Ma is tele van az ország gazdátlan, vagy iunkciójától igen távoli célra használt kastélyokkal. Elmúlt társadalmakról, letűnt időkről a szavaknál ékesebben szólnak azok a tárgyi, építészeti emlékek, amelyeket e társadalmak létrehoztak. Kinek ne do­bogtatná meg a szívét, ha Zrínyi, Rákóczi, Kossuth amlékei között jáé. A műemlékek a hazafias névelés, a kulturális ér- leklődés felkeltésének eszközei. A műemlékvédelem :élja a múlt átmentése a jeleit, a jövő számára. Iiádár Márta ________________________________________________ i : Jmtörnttß R itka esét, hőgy valahol égy vállalat központi irodájában az embert munkásoverállban fo­gadja vendéglátója. Érthető talán így az a meglepetés is, amellyel a Mátravidéki Fémművek fü­zesabonyi gyárában az új párttitkár irodájába léptem. Bessényei Péteren az inkább műhelyekben szokványos kék munkásnadrág-kabát, mi­közben egyik alapszervezeti titkárával tárgyal. Ahogy fel­áll, kezet fog, félszegen hely- lyel kínál, látszik, hogy még számára is idegen az új környezet. — Tényleg szokatlan még. Nem is tudom, hogy az új szerep bizonyos külsőségeivel hogyan birkózom majd meg. Nézze, 18 évet töltöttem gé­pék közt, szerszámmal a ke­zemben. Amióta munkám nagyrészt az irodámhoz köt, nagyon hiányoznak a meg­szokott zajok, a berögződött mozdulatok. A munkásru­ha?! Ügy hiszem, hogy a tisztség ellenére is én meg­maradtam munkásnak. Fel­ajánlották ugyan a műveze­tői beosztást — most vég­zem a szakközépiskolát —, de én ragaszkodtam a szak­munkás-beosztáshoz. így to­vábbra is annyit maradha­tok a gépeimmel, amennyit csak időm enged. — Egyszerű beosztottból hirtelen vezető lett... — Sokat gondolkodtam, hogy helyes volt-e elvállal­ni az új feladatot. Van-e adottságom a vezetéshez, az emberek megítéléséhez, ele- gendőek-e az ismereteim, a felkészültségem? Újdonság számomra jó néhány, a párt­titkársággal járó teendő. Egy egész gyár munkáját kell át­tekinteni. a benne dolgozók tevékenységét minősíteni. Kezdve az igazgatótól a se­gédmunkásig. Szerencse, hogy két évtizedet itt töltöt­tem, minden gépet, minden embert jól ismerek. Másrészt a pártmunkásokon, aktivis­tákon keresztül állandóan friss, naprakész informá­ciókra van szükségem. Má­sokra kell támaszkodnom, ami bizalom nélkül nem megy, Egyedül senki nem boldogulna. A harmadik pe­dig: van. amiben nem isme­rek tréfát. Csak egy példa. Nem sokkal megválasztásom után már szóltam a gyár egyik vezetőjének, hogy ne kiabáljon, üvöltözzön a me­lósokkal. Ha megérdemli, büntesse meg. ha kell, példá­san, de ezt a hangot nem engedheti meg magának. Szemmel láthatóan óvato­san fogalmaz a szőke fiatal­ember. Olykor megtorpan­nak a szavai, maga sem ta­gadja: a felelősség súlya még kissé szokatlan. — Az egész vállalatot érin­tő, átfogó gazdasági kérdé­Párttitkór a gépek között „Nem is olyan könnyű az embereket meg itélni‘ r## sekben is állást kell majd foglalnia. Megvan ehhez a kellő ismeretanyaga, képzett­sége? Egyáltalán, nem fél a tévedéseitől? — Hát, dehogy nem. Vi­szont az elmélet ez esetben a mindennapok ‘ gyakorlata is. Annáig aki naponta a gé­pek közt forog, kezeli őket, javítja, annál kevesen tud­ják jobban, hogy milyen tartalékok akadnak még az üzemekben. A mögöttem ál­ló két évtized nyomán tu­dom, mire képesek az em­berek, a berendezések. A tényleg bonyolult kérdések­ben pedig nem szégyen á szakembertől tanácsot kér­ni. — Számított rá, hogy párt­titkárnak választják? — Komolyan meglepett a választás eredménye. Tud­tam, hogy szerepelek a jelö­lőlistán, de nem gondoltam, hogy ez lesz a végeredmény. A pártmunka ugyan nem újdonság számomra, hisz idestova már hat esztende­je voltam alapszervezeti tit­kár, előtte KISZ-vezető. De a mozgalmi gyökerek ennél sokkal mélyebbek. Pártmun­kás volt az apám is, azok a fivéreim is. Emlékszem, már gyermekkorunkban sokat beszélgettünk ezekről a dol­gokról. Észre sem vette az ember, hogyan szívódott fel a vérébe. Amikor szakmun­kásképzőbe kerültem. Tisza- vasváriban lettem KISZ-tag. Más volt akkor az ifjúsági közösségek munkája is. F,gyütt szórakoztunk, ki­rándulni jártunk, s a poli­tikát inkább csak becsem­pésztük a mindennapokba. Végül úgy összeszokott a társaság, hogy csak szólni kellett, s bármilyen munká­ra percek alatt együtt vol­tunk. Később, a pártszerve­zetben pedig megtanították velünk, hogy nem is olyan könnyű az embereket meg­ítélni, hogy sokszor rászo­rulnak a törődésünkre, se­gítségünkre, ugyanakkor egy- egy döntéshez, vagy egy egyszerű megállapításhoz bi­zony rengeteg összefüggést, tényt kell ismernie az em­bernek. _ Mintha megfeledkezett volna a szerepéről, nekihe- vülten, széles gesztusokkal magyaráz. — Űj helyet, új pozíciót, azt hiszem, mindenki nagy elhatározásokkal foglal el. Meg akarja-e váltani a vilá­got? (Fotó: Perl Márton) — Végül is ki nem. Bár az igazi világmegváltó in­dulatokon, azt hiszem, túl vagyok. A KISZ-iskola után, akkor Igen. Többé-kevésbé bele is buktam. De az so­sem baj, ha kézzel fogható terveiben valaki maximalis­ta. Nemcsak a 33 évem, nemcsak a KISZ-es múltam miatt tartom az egyik leg­fontosabb dolognak az ifjú­sági szervezet életének javí­tását. Sokáig éltünk abban a hibában, hogy hol szigorral, hol engedékenyebben, de pusztán csak számon kér­tünk. Hát nem! Emellett rendkívül sok segítségre van szükségük a vezetőik kivá­lasztásától munkájuk, tevé­kenységük feltételeinek javí­tásáig. Holnapi párttagjaink kerülnek ki közülük és va­lójában minden szervezet maga neveli ki a tagságát. Másik sürgető feladatunknak érzem a pártoktatás színvo­nalának javítását. A kelleté­nél kevesebben járnak ok­tatásra, különböző iskolákba, ahol gyarapíthatnák mozgal­mi és elméleti ismereteiket. Egyébként rríagán a beisko­lázási rendszerünkön is vál­toztatni kell. Szeretnénk a korábbiaknál tartalmasabb, színvonalasabb társadalmi rendezvényeket szervezni. Jobban elő kell majd készí­teni ezeket, hogy aki részt vesz, az azért jöjjön, mert meggyőződése: ott a helye. Nekem a brigádok ne dug­ják be az orrukat csak azért, hogy meglegyen a részvétel igazolása a brigádnaplóban. — Végezetül az emberi kapcsolatokról. Bármennyire is ragaszkodik a régi mun­katársakhoz, most már nem az a régi Bessenyei Péter, aki számukra volt. Halványan elmosolyodik. Nehezen keresi a szavakat, hosszan gondolkodik. Izzadó tenyerét a nadrágjába tör­li. Le sem tagadhatná, hogy ezen maga is sokat vívódott. — Számomra nem népsze­rűséget vadászó sikk a me- lósruha. Gyerekfejjel ismer­tem meg a vasat, innen mentem lakatosinasnak, itt tanultam meg a fogásokat. Olyan öreg szakik, mesterek keze alatt dolgoztam itt a gyárban, olyanoktól lestem el a fogók, csavarkulcsok, használatát, akiknek lényé­hez, egész életéhez hozzátar­tozott a gép, annak szerete- te. Ott van az öreg Tóth Sanyi bácsi, aki a tubus- sorok, egyéb gépek millimé- terfinom beállítására taní­tott. Mellettük is és később is az ember mindennapi éle­tének lényege lett ez a mun­ka. Ott van minden póru­sában, a bőre alatti erekben. Nem ok nélkül mondom én, hogy mennyire hiányzik minden megszokott zaj. Né­ha már szinte idegesítő, nyo­masztó az iroda csendje, az egy helyben ülés. így ere­dendően nem változhat meg az ember viszonya a vele egyívásúakkal, akik tovább­ra is az ő megszokott kör­nyezetében maradtak. Más az egymáshoz fűződő kap­csolatuk is. Ha valami baj van, valami nem tetszik az egyiknek, odacsapja a szer­számot, és úgy mondja meg, ahogy gondolja. Nem finom­kodik, nem kertel. Ezért va­gyok bizonytalan, amikor arról esik szó, hogy hogyan illeszkedem be a vezetői gár­dába. Eddig minden segítsé­get megkaptam tőlük. Vi­szont szokatlan a sok tanács­kozás, az értekezés is. Haj­dan nekünk csak addig tar­tott egy-egy alapszervezeti taggyűlés, amíg mondaniva­lónk volt egymásnak... De végül is nem olyan bonyolult dolgok ezek. A többség előtt világos: egy a fontos — előbbre tolni a vállalat sze­kerét. És hogy ki van a ko­csi rúdjánál, ki tolja oldal­ról. vagy a végéről, az gya­korlatilag mindegy. Lényeg, hogy mindenki annyit nyom­jon rajta, mint amennyi az erejéből telik. .. Cziráki Tétci 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom